Budapesti Napló, 1900. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

Budapest, 1900. ■­­ Ötödik évfolyam. I. szám. Kedd, január 2.­­. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség és beadóhivatal. Főszerkesztő: József-körút 18. VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: BRAUN SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 14 írt, Va évre 7 írt, Va évre 3 írt 50 kr, egy hónapra 1 írt 20 kr. Egyes szám Budapesten 4 kr., vidéken 5 kr. Újévi beszédek. Budapest, január 1. (é.) Az újévi beszédekben sok érdekes anyagot, a parlamenti viszonyokra nézve sok becses útmutatást fog a közvélemény ezúttal találni. Örömmel emeljük ki a felhangzott nyilatkozatoknak egészben véve megnyugtató jellegét. Ha tavaly a szenvedély viharzott végig valamennyi újévi beszéden, az idén — jóleső ellentétben azzal a kínos állapottal — a higgadt hazafias szemlélődés, a kölcsönös méltányosság és a tárgyiasságra törekvő loja­litás volt a nyilatkozatok alaphangja. Jelentőségre nézve természetesen ismét a többség és a kormány enunciációi állanak első helyen. A miniszterelnök beszéde sem vetett fel új politikai problémákat, nem kez­deményezett új kormányzati eszméket s mégis volt Széll Kálmán szavaiban ,valami, ami elhatott a szabadelvüpártnak szivéig s a mi rokonszenves visszhangot és rendkívüli figyelmet fog kelteni az egész közvélemény­ben. A kormánypolitika feltétlen szabadelvü­­ségének erősen hangsúlyozott, szinte ünnepies kidomboritásában látjuk mi a beszédnek e kiugró pontját. Hiszen aki tekintettel van Széll Kálmán múltjára s arra a politikai kö­vetkezetességre, amely ezt az államférfiút jel­lemzi, annak eddig sem lehetett kétségbe vonnia, hogy a kormányelnök a legtisz­tább szabadelvűség szellemében óhajtja pro­­gr­u­mját megvalósítani. De akadtak ténye­zők és áramlatok, amelyek bizonyos célzat­tal hintegették e tekintetben a gyanút. Hol itt, hol ott fel-felbukkantak ködös aggodal­mak, homályos sejdítések, burkolt célzások, amelyek megannyian a kormány liberalizmu­sának őszinteségét igyekeztek kérdésessé tenni. Hát ezekre adott ma Széll Kálmán feleletet. Válasza világos, meggyőző és meg­nyugtató volt. Költői lendülettel mutatott vissza Széll Kálmán a maga politikai pálya­futásának kezdetére s lelkes hangon hivatko­zott arra, hogy az ő politikai bölcsője ott ringott a nemes és kérlelhetetlen szabadelvű­ség atmoszférájában. És ebbe a múltjába kapcsolta bele a jelent és a jövendőt, foga­­dalomszerűen hangoztatva, hogy politikája soha hajszálnyira sem fog eltérni a klasz­­szikus magyar szabadelvűség irányától. Zúgó éljenzéssel fogadta a többség ezt a férfias nyilatkozatot és hálás elismerés fog a közvé­lemény részéről is a miniszterelnök e férfias és örvendetes kijelentése nyomán nyil­vánulni. Széll Kálmán méltó önérzettel hivatko­zott tízhavi kormányzásának eredményeire. A kiegyezés immár tető alatt van : ez az egyik érdem. S perfektté válása nem igényelt Magyarország részéről semmiféle közjogi ál­dozatot , ez a másik érdem. A békés reform­ja­unka útja elől ezzel elhárítottnak tekinthető minden akadály. Az osztrák állapotok innen­től már csak a figyelmünket kötik le, de tett­erőnket többé nem. Hát most már hadd indul­jon neki a magyar politika a nemzeti kon­szolidáció komoly és békés munkájának. Széll Kálmán erre nézve is megnyugtató kijelentést tett. Nem ígért gyors haladást, d­e biztosat és folyto­nosat s igaza van ebben. Nem hevenyészett intéz­ményekre van a nemzetnek szüksége, hanem jól megfontolt alkotásokra, amelyek megvaló­sítják a magyar szabadelvű politikának azt az ideális feladatát, amelyet a mai napnak egyik szónoka, Hódossy Imre találó tömörség­gel így definiált: liberalizmus és törvényesség. Széll Kálmánnak maradandó érdeme az, hogy a szabadelvűséget ismét hozzáforrasz­totta a törvényességhez. Ma egy éve még válságban volt mind a kettő: a szabadelvű párt is, az alkotmány is. Akkor némelyek az alkotmányt akarták megmenteni a szabadelvű párt rovására, mások viszont a szabadelvű pártot az alkotmány rovására. Széll Kálmán programmjának dicsősége­s működésének sikere éppen az, hogy sértetlen állapotban hozta ki abból a válságból a szabadelvű pártot, valamint az alkotmányt. Abban a tapintatos, szerencsés hangú és gazdag tartalmú beszédben, amelyet gróf Csáky Albin intézett a kormányelnökhöz, tel­jes méltánylást talált ez a momentum. Jól mondta ez a kiváló államférfiú, hogy nem azért hatalmas és nagy ez a többség, mert számban sokkal erősebb az ellenzéknél, ha­nem azért, mert az ország érdekeit szolgálja az a politika, amelynek támogatására vállal­kozott. S e politika támogatásában igazán egységes a párt, bárha a politikai irigy­ség próbálkozik is olykor éket verni egy­ségébe. „Előre kell nézni, nem hátra,“ — Így szólott ma a miniszterelnök tel­jes egybehangzásban azokkal, amiket mi e lap hasábjain váltig hirdetünk. A múltnak emlékeihez semmi köze a jelennek; a jö­vendő feladatai azok, amelyeknek megoldását sürgeti a hazafias kötelesség. Azok az emlé­kek igenis szétrepeszthetnék a párt egységét, ha erősebbeknek bizonyulnának a jövendő feladataira való tekintetnél. De nincs semmi okunk ilyen eltévelyedéstől tartanunk. A sza­badelvűpártnak minden tagja érzi, hogy a jelent nem a múltba, hanem a jövőbe kell belekapcsolni. S minden ellenkező tünet da­cára is éppen ezért tekinthetünk teljes meg­nyugvással a szabadelvűpárt lelki harmóniá­jának további megszilárdulása elé. Látszólag, de csakis látszólag van némi eltérés a múlt elfeledésének tekintetében a miniszterelnök szavai és ama beszéd közt, amelyet Münnich Aurél intézett Perczel Dezső­höz, a képviselőház elnökéhez. Münnich be­­széde megemlítette ugyanis a parlamentarizmus­­nak világszerte észlelhető elfajulásait, vagyis az obstrukcióra való általános hajlandóságot. Nem hinnék, hogy az érdemes szónok a magyar poli­tika közelmúltját akarta volna szóvá tenni s ilyen módon kényes helyzetbe sodorni a mai többségnek azt a részét, amely tavaly még az ellenzéken küzdött. Ránk a Münnich beszéde azt a benyomást teszi, hogy nem hátrafelé nézett, hanem kifelé, s hogy a parlamenta­rizmusnak nemzetközi alakulását kívánta tárgyalni, nem pedig burkolt kézzel meg­érinteni a magunk testén alig behegedt se­beket. Mi Münnich Aurélt lojális politikus­nak ismerjük, aki, ha van kifogása egy hely­zet ellen, akkor levonja véleményéből a konzekvenciákat, s viszont ha elfogadott egy helyzetet, akkor feltétlenül meg is barátkozott vele. Konstatáljuk még, hogy Perczel Dezső talpraesett, lelkes beszéd­ben köszönte meg a bizalomnak és a rokon­­szenvnek megnyilatkozását s hogy a parla­ment tagjainak higgadtságától reméli a kép­viselőház tanácskozásainak zavartalan és méltóságos menetét. Így hát teljes összhang mutatkozott az egész vonalon. Vajha telje­sülne az uj esztendő egész folyamán ez a biztató horoszk­­­p. Lapunk mai száma, tizenkét oldal. A szabadelvű párt újéve. A Lloyd-klub hatalmas ablaküvegein átverődő napfény a nemzeti párttal megnövekedett szabadelvű pártot köszöntötte a mai újév ünnepén. Az első új esztendő a fuzió és Széll Kálmán kormányra jutása óta. Már délelőtt nyíló órakor nagy tömeg hullámzott a termekben, vidáman, jókedvvel cserélve ki a jó kívánságokat. Mindenki ott volt már, akire számítot­­tak, hogy ott lesz, csak gróf Csáky Albin hiányzott, akire pedig a legfontosabb megbízás teljesítése várt a mai napon. Neki kellett üdvözölnie a pártvezért a párt ne­vében, mint aki volt disszidens létére az ortodoxok és az „uj elemek“ közt a középhelyet foglalja el. Ekkor belépett Podmaniczky báró a márványoszlopos te­rembe s felolvasta a következő levelet: Budapest, 1899. december 31. Nagyon tisztelt barátom! Tegnap vadászaton hóval teljesen hóval bo­rított gödörbe zuhanván egyik lábammal, ezt de­rekasan megrántottam, aminek következménye, hogy nagyon nehezen mozgok, és egyelőre bo­rogatások alkalmazása végett nyugágyon kell hevernem. Holnap azonban, habár nehezen, de minden­esetre felmegyek a miniszterelnök úrhoz, csak­hogy a lépcsőmászást lehetőleg kerülve, nem fogok előbb a klubban megjelenni, hanem egye­nesen felhajtatok Budára, hogy fél tizenegykor pontosan ott legyek. Igaz hived és tiszteled Csáky Albin. Amily levertséget okozott a levél első része, épp oly megnyugvással értesült mindenki később, hogy a nemes grófnak komoly baja nem történt s a párt tagjai gyönyörködhetnek majd az ő klasszikus szónoklatában. Még meg is éljenezték a népszerű pártelnököt, amikor a levél olvasásával elkészült. A pártelnök üdvözlése. Aztán egyszerre csönd lett, előállt Hódossy Imre és a párt nevében üdvözölte Podmaniczky Frigyest és ezzel megkezdődött a szabadelvű párt hivatalos újéve. Hódossy beszéde így hangzik: Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt elnök úr! Egybegyűltünk, hogy az új év első napján a szabad­elvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekívánatainkat. E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja: a tör­ténelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam­ eszközei: a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme célhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kormányzatot biztosítsa. (Úgy van! Úgy van !) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanat­ban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szom­szédságunkban. (Úgy van! Úgy van !) Hogy azonban e párt célját elérje, ahhoz összetartás (Helyeslés.), a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szük­séges (Élénk helyeslés.), erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Elénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te, fenkölt érzelmekben gazdag, nemes, jó szivedben, (Úgy van! Úgy ven!) és látjuk a te előzékeny, konciliáns modorodban, (Úgy van ! Úgy van!) melyek az ily nagy számú gyülekezetekben időnkint majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések ki­egyenlítésére olyannyira alkalmasak. (Élénk helyes­lés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt elnökünk, friss erőben és egészségben évek hosszú során át tartson meg, és ajánljuk magu­kat szíves jóakaratodba. (Hosszas élénk tetszés és éljenzés.) Báró Podmaniczky Frigyes az üdvözletre meg­­hatottan válaszolt. Megköszönte a kifejezett jókíván­ságokat és aztán maga is hangoztatta az egyetértés, az összetartás szükségességét mindenféle személyes érdek háttérbe szorításával.

Next