Budapesti Napló, 1900. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1900-04-01 / 90. szám

00. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1900. április 1. 3 Bizonynyal történtek a huszonöt év alatt mu­lasztások, sőt tévedések, hiszen emberek állottak az­­ügyek élén s így ilyeneknek történni kellett. De azért nem tartózkodom kimondani, hogy úgy azok, kik a szabadelvű­ párt megalakításába befolytak, mint azok, akik annak azóta hű tagjai lettek és voltak, a kazanyi kötelesség teljesítésének nyugodt érzetével tekinthetnek az elmúlt két és fél évtizedre. Mit hoz a jövendő, annak találgatásába nem bocsátkozom, de meggyőződésem, hogy mindaddig, míg ez a párt az eddig követett irányban halad, annak tömör együttmaradása a magyar állam érde­kében van, s ha valaki annak megbontását akárcsak a nemes békeszeretetből elnézné vagy pedig — habár öntudatlanul vagy a legjobb szándéktól vezettetve is — meglazítására törekednék, nagy hibát követne el. Pedig egy régi paradox kifejezés szerint, politikában többet árt a hiba, mint a bűn. Tisza Kálmán.* A szabadelvű­ség emelte a XIX. század folya­mán Magyarországot Európa kulturállamai közé és csakis ez fogja megtartani jövőre is azok sorában. Berczes Dezső.* A szabadelvű eszmék nagy erejének Magyar­­országon leghatalmasabb bizonyítéka az, hogy a sza­badelvű­ párt fennállásának huszonötödik évében, számban meggyarapodva, benső tartalomban megiz­mosodva lépett be. Ez a tény és az új vezér egyéni­sége, ki a párt huszonöt éves működése alatt ele­jétől mostanáig, annak első sorában állott, biztos ga­ranciája a jövőnek. Dániel Gábor:* Sokan örülnek, még többen félnek annak kö­vetkezményeitől, hogy a szabadelvű pártban vegyest­ülnek meggyőződésükben tiszta liberális és határo­­­­zottan konzervatív irányú képviselők. Én s velem együtt minden komolyan figyelő se nem örül e nehéz helyzetnek, se nem fél attól addig, amíg Deák Ferenc állandóan köztünk levő szelleme körül tömörül a párt zöme és míg tanítványa tartja s erős és tapintatos kezében a párt zászlóját. Széll Kálmán alatt e zászló hamisi­latlan sza­badelvű jellege nem csökkenhet ! A más hitűek csalódni fognak. Tallián Béla.* 1861-ben mint Deák-párti kezdettem meg kép­viselői pályafutásomat. Politikailag ma is csak úgy érzek és gondolkozom, mint 1861-ben. Azért is ma, a huszonötéves jubileumon egyedüli óhajom, bár maradhatnék mindörökre szabadelvűpárti. Zichy Jenő. "Ém a kvártélyadóinak s együtt vacsoráltak a szo­bában. A temetőőr ivott, mint a föld s egyre be­szélt. A kisasszony hátradőlt a székén s félig lehunyt szemmel, nagyon, nagyon boldogan mondta el az esetet, úgy, ahogy Tölgyiné meg­magyarázta neki: — Egy rokonomnak van egy ismerőse, egy képviselő ... az beszélt a méltóságos úrral... egészen biztos. Ő maga adja be a kérvényt. Azt mondják, hogy húsz év óta mindenkit kinevez­tek, akit ő ajánl. .. Föl akartam menni megkö­szönni, de a rokonom azt mondja, hogy ezt nem szereti a méltóságos úr. Azt mondta, hogy segí­teni kell a szegényen, ha becsületes és ha tud. Ez kötelesség. Köszönet nem jár érte. — Na ja — hagyta helyben az őr felesége. A kisasszony elhallgatott, s apjára gondolt, aki annyi áldozattal gondozta, taníttatta, szerette az anyja helyett is, kihallgatta a leckéjét, örült a bizonyítványának. „Szegény jó apa, ha tudná, hogy örülne“ — gondolta, s e gondolatnál gyors egymásutánban sokat pislogott, könnyek jöttek a szemébe. Tele volt örömmel is, bánattal is, büszkeséggel is. Szeretett e pillanatban minden­kit: az embereket, a világot, s különösen a jó méltóságos urat. Megtörülte a szemét. — Nem igaz, amit beszélnek — szólt. — A tanulást meg a munkát megbecsülik mindenütt. Csak annak kell protekció, aki nem tanult... — Das sag ich eben immer — mondta erre a sváb temetőőr, miközben koccintottak. KÜLFÖLD. A háború. Budapest, március 31. Krüger elnök haditanácsot szervezett s az első tanácskozmány eredménye volt a Brandford melletti ütközet. A boerok ezzel támadólag kezd­tek fellépni, bizonyára azért, hogy a holtfáradt bloemfonteini angol tábort nyugtalanítsák — a csata Bloemfonteintől 30 kilométernyire folyt le, — másrészt, hogy kényszerítsék az összes angol hadierők együtt-tartását, hogy így a délkeletről felvonuló kisebb boer csapatok akadálytalanul juthassanak a boer főtáborba Kronstadtba. Az ütközet heves volt, 6—7000 angollal vette fel a 3—4000 boer és nagy veszteséget okozott az el­lenségnek. Ez a támadó fellépés, annak rend­szeres előkészítése és a feladat végeztével történt rendes visszavonulás arról tanúskodik, hogy a boerok éppen nincsenek megtörve és hogy nagy körültekintéssel készülnek a Bloemfontein-pre­­tóriai vonal körömszakadtig való megvédésére. Az angolokat veszedelmesen nyugtalanítja a kö­zeli ellenség, s most már, Londonban is kevésbé rózsásnak látják a délafrikai helyzetet. (Hírek a csatatérről.) London, március 31. A lapok a boeroknak Brandfordba való vissza­szorítását nem tekintik a nagy előrenyomulás meg­kezdésének, hanem csupán demonstrációnak tartják, amelynek az a célja, hogy a boerok további előre­nyomulását megakadályozza. Általánosan azt hiszik, hogy Roberts még nincs elkészülve a további előnyomu­lásra. Southamptonból ma húsz tiszt vezetésével hat­száz katona indul el Szent­ Ilona szigetére, hogy a négy­ezer boer foglyot és Cronje tábornokot őrizze. London, március 31. A Morning­ Post jelenti Bloemfonteinből 29-iki kelettel. Kitchener lord az éjjel törzskarával és há­romezer emberrel átkelt a Norwalspontnál vert ideig­lenes hídon. Kitchener azt hiszi, hogy a lázadás le van verve. Köln, március 31. A katonai körök a délafrikai csapatok legújabb dislokációját nem veszik annak jeléül, hogy Roberts további előnyomulást tervez, hanem kiterjedt előőrs­­vonalat akar fölállítani, hogy a megszállott területet biztosítsa a Kronstadnál összevont boerok portyázó vállalkozásai ellen. Roberts csak húsvét után szándé­kozik előrenyomulni. Milner kormányzó Bloemfon­­teinban kedd óta tanácskozik Robertsszel. London, március 31. Az esti lapok jelentik Bloemfonteinből teg­napi kelettel. Az ütközet, mely e hó 29-én Brand­­ford mellett folyt, délelőtt 11 órától a sötétség beáll­táig tartott. A boerok kroonstadt parancsnoka 6000 embert küldött, hogy Brandfordot megvédelmez­zék. A veszteség mindkét részen jelentékeny. A boer csapatok egy része, úgy látszik, nem vett részt az ütközetben. A harcban részt vett ellen­séges csapatok számát 2—3000 emberre teszik. Brüsszel, március 31. Krüger egy imént kelt dekrétummal legfel­sőbb haditanácsot állított fel, amely a további had­műveleteket intézni fogja. A haditanács tagjai: Botha, Schalk-Burger és Erasmus tábornokok, Vil­­leboy és Marenille ezredesek. Krüger ma elutazik a kroonstadi táborba. London, március 31. Laurenso-Marquezből jelentik, hogy Mafe­­king bombázása kedd óta nem szünetelt egy percig sem. A városban az ostrom nagy kárt tett. London, március 31. A Reuter-ügynökségnek jelentik Bloemfontein­­ből. A Karre mellett történt összeütközésnél a boe­rok három óra hosszat álltak ellent az angolok táma­dásának és erősen lövöldöztek az egész vonalon. A boeroknak egy Vickers-Maxim-ágyúsuk volt az egyik kopjén, amelylyel nagyon hatásosan lövöldöztek az angolokra. Az angol gyalogság erre megtámadta a boerok centrumát, amely a középső kopjén állott. Néhány boért elfogtak. A lovasság megkerülte a boerok két szárnyát, mire az ellenség visszavonult, de halottjait és sebesültjeit magával vitte. Az ango­loknak most természettől fogva kedvező hadállásuk­ van, amelyből messzire ellátnak a brandforti síksá­gon. Néhány idevaló ültetvényes a boerokhoz csatla­kozott, de feleségüket és gyermekeiket az ültetvé­nyeken hagyták, bízván benne, hogy az angolok­ nem fogják őket bántani. London, március 31. Lord Roberts jelenti Bloemfonteinből 30-iki kelettel. Az ideérkezett jelentések mind arra vallanak, hogy az ellenség elhagyja Brandfortot és észak felé vonul. A tegnapi ütközetben nagyobb volt a veszteségünk, mint eleinte jelentették. Két tiszt elesett, nyolc megsebesült, tíz vagy tizenkilenc­ katona elesett, 159 megsebesült és három eltűnt. Fokváros, március 31.­­ Barklywestből jelentik, hogy a boerok ebben a kerületben még mozgolódnak. Boetsapnál tábort ütöt­tek, úgyszintén Windsorton közelében Roxidamnál és a Colingberg-farmnál. Egy kétszáz főnyi csapat Boetsap felé tartva érintette Krupmansfonteint. London, március 31. A Reuter-ügynökség jelenti Naseruból e hó. 30-ikáról. A boerok csapatai, melyek Plattberget megszállva tartják, erősbítéseket kaptak. A bazútok földjének kormánya 1000-nél több munkást gyűjtött a bloemfonteini katonai hatóságok részére. A bazátok földjén levő angol rezidens azonban nem engedi útnak indulni a munkásokat, amíg az a veszély forog fenn, hogy a két hadakozó sereg közé jut­hatnak. (Vegyes hírek.) London, március 31. Az angolok vesztesége március 24-ig, azokat a­ betegeket nem számítva, akik a délafrikai brit kór­házakban fekszenek, 15462 ember, a betegségben­ meghaltakkal 16.684 ember. Elesett 245 tiszt és 2346 legény, megsebesült 596 tiszt és 8750 legény, boer fogságban van 150 tiszt és 3375 legény. Betegség­ben meghalt 122 tiszt és 1103 legény. A súlyosan meg­betegedett katonákkal együtt az angolok vesztesége megha­ladja a húszezret is. A háború folyamán az angolok 1093 tisztet vesztettek, amibe nincsenek beleszámítva a súlyosan megbetegedett tisztek. Elesett 245 tiszt, be­tegségben meghalt 122, megsebesült 596, fogságban van 150.­­ London, március 31. A Volkstein írja a következő érdekes epizódot a boer-angol háborúból. Egy Boihma nevű, merész boer ifjú a Manila angol hadihajón volt fogságban száz társával. A hajó Elandslaagteban horgonyzott a simons­­towni öbölben, három mértföldnyire a parttól, honnan az erőd ormáról három ágyú torka meredt a tenger sík tükrére. Minden menekülési kísérlet hiábavaló volt. Gyanús zajra, fegyvercsörrenésre megdördültek volna az erőd ágyúi, elpusztítva a hajót mindenestül. A boer foglyok már-már beletörődtek sorsukba, ám­bár hírnöküknek, (az okát nem írja meg a Volkstemn), fontos taktikai okokból okvetlenül el kellett jutnia Pretóriába, híradás végett. Ekkor vállalkozott Boshma a csaknem lehetetlennek látszó feladatra. Alkonyai­kor, midőn sötét árnyak borultak a tenger csendes hul­lámzó tükrére, kabinjában kötelet kötött derekára s ru­háit batyuba kötve, lebocsátkozott a fedélzetről. A hajó parancsnoka épp a kirendelt őröket pirongatta, nagy zsivaj volt a fedélzeten, alkalmasabb pillanat tehát nem lehetett volna. Egy halk loccsanás s a szöke­vény a tenger vizében úszott. Három óra múlva partra ért. Épp jókor. A hajón működni kezdtek a villamos-reflektorok és széles sugárkévét szórtak a viz tükrére. Öt perccel később a menekülés lehetetlen lett volna. Boshma egy sziklaodúba osont, ott pihente ki az útnak fáradalmait. Két napig bolyongott étlen­­szomjan s csak egyetlen egyszer találkozott ellensé­ges katonával, ki kérdőre vonta, hogy hova megy?­ — Lócsiszár vagyok, lovat szállítok az angol­ lovasságnak; a Kolk-öbölbe utazom, de eltévedtem — szólt Boshma. Fegyvere nem volt, hát mehetett tovább, Wyn­­bergig, ahol honfitársai titkon kocsit, lovat és pénzt adtak neki. Steltenboschban jelentkezett az angol parancsnoknál. — Lovakat szállítok — mondá — az angol lovasságnak. S it- és menlevelet kért. Toouws Rivernél vonatra szállt s együtt utazott Bouertsszel és táborkarával. Mogesfonteineban ugyan- 4LISEIHITZ POR MOLL—МША BORSZESZ is LÓ felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajosnál, melyekből a rossz ІмВ Legjobb fáj­dalom csillapító bedörzsölés, csűz, kösz­vény és egyéb meghűlési bajok­emésztés és székrekedés szokott keletkezni.­ A gyógyszertárakban MOLL kó- III nál. A raktárakban ólommal zárt m­obrit) Üvegekben 90 krajcárjával kantató, szitménye­kéEgaáiS eredeti dobozokban, IJEo­witjAy^ a ™|ı MOIA кбяіігтбпу kéreM«.. -

Next