Budapesti Napló, 1900. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-01 / 90. szám
00. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1900. április 1. 3 Bizonynyal történtek a huszonöt év alatt mulasztások, sőt tévedések, hiszen emberek állottak azügyek élén s így ilyeneknek történni kellett. De azért nem tartózkodom kimondani, hogy úgy azok, kik a szabadelvű párt megalakításába befolytak, mint azok, akik annak azóta hű tagjai lettek és voltak, a kazanyi kötelesség teljesítésének nyugodt érzetével tekinthetnek az elmúlt két és fél évtizedre. Mit hoz a jövendő, annak találgatásába nem bocsátkozom, de meggyőződésem, hogy mindaddig, míg ez a párt az eddig követett irányban halad, annak tömör együttmaradása a magyar állam érdekében van, s ha valaki annak megbontását akárcsak a nemes békeszeretetből elnézné vagy pedig — habár öntudatlanul vagy a legjobb szándéktól vezettetve is — meglazítására törekednék, nagy hibát követne el. Pedig egy régi paradox kifejezés szerint, politikában többet árt a hiba, mint a bűn. Tisza Kálmán.* A szabadelvűség emelte a XIX. század folyamán Magyarországot Európa kulturállamai közé és csakis ez fogja megtartani jövőre is azok sorában. Berczes Dezső.* A szabadelvű eszmék nagy erejének Magyarországon leghatalmasabb bizonyítéka az, hogy a szabadelvű párt fennállásának huszonötödik évében, számban meggyarapodva, benső tartalomban megizmosodva lépett be. Ez a tény és az új vezér egyénisége, ki a párt huszonöt éves működése alatt elejétől mostanáig, annak első sorában állott, biztos garanciája a jövőnek. Dániel Gábor:* Sokan örülnek, még többen félnek annak következményeitől, hogy a szabadelvű pártban vegyestülnek meggyőződésükben tiszta liberális és határozottan konzervatív irányú képviselők. Én s velem együtt minden komolyan figyelő se nem örül e nehéz helyzetnek, se nem fél attól addig, amíg Deák Ferenc állandóan köztünk levő szelleme körül tömörül a párt zöme és míg tanítványa tartja s erős és tapintatos kezében a párt zászlóját. Széll Kálmán alatt e zászló hamisilatlan szabadelvű jellege nem csökkenhet ! A más hitűek csalódni fognak. Tallián Béla.* 1861-ben mint Deák-párti kezdettem meg képviselői pályafutásomat. Politikailag ma is csak úgy érzek és gondolkozom, mint 1861-ben. Azért is ma, a huszonötéves jubileumon egyedüli óhajom, bár maradhatnék mindörökre szabadelvűpárti. Zichy Jenő. "Ém a kvártélyadóinak s együtt vacsoráltak a szobában. A temetőőr ivott, mint a föld s egyre beszélt. A kisasszony hátradőlt a székén s félig lehunyt szemmel, nagyon, nagyon boldogan mondta el az esetet, úgy, ahogy Tölgyiné megmagyarázta neki: — Egy rokonomnak van egy ismerőse, egy képviselő ... az beszélt a méltóságos úrral... egészen biztos. Ő maga adja be a kérvényt. Azt mondják, hogy húsz év óta mindenkit kineveztek, akit ő ajánl. .. Föl akartam menni megköszönni, de a rokonom azt mondja, hogy ezt nem szereti a méltóságos úr. Azt mondta, hogy segíteni kell a szegényen, ha becsületes és ha tud. Ez kötelesség. Köszönet nem jár érte. — Na ja — hagyta helyben az őr felesége. A kisasszony elhallgatott, s apjára gondolt, aki annyi áldozattal gondozta, taníttatta, szerette az anyja helyett is, kihallgatta a leckéjét, örült a bizonyítványának. „Szegény jó apa, ha tudná, hogy örülne“ — gondolta, s e gondolatnál gyors egymásutánban sokat pislogott, könnyek jöttek a szemébe. Tele volt örömmel is, bánattal is, büszkeséggel is. Szeretett e pillanatban mindenkit: az embereket, a világot, s különösen a jó méltóságos urat. Megtörülte a szemét. — Nem igaz, amit beszélnek — szólt. — A tanulást meg a munkát megbecsülik mindenütt. Csak annak kell protekció, aki nem tanult... — Das sag ich eben immer — mondta erre a sváb temetőőr, miközben koccintottak. KÜLFÖLD. A háború. Budapest, március 31. Krüger elnök haditanácsot szervezett s az első tanácskozmány eredménye volt a Brandford melletti ütközet. A boerok ezzel támadólag kezdtek fellépni, bizonyára azért, hogy a holtfáradt bloemfonteini angol tábort nyugtalanítsák — a csata Bloemfonteintől 30 kilométernyire folyt le, — másrészt, hogy kényszerítsék az összes angol hadierők együtt-tartását, hogy így a délkeletről felvonuló kisebb boer csapatok akadálytalanul juthassanak a boer főtáborba Kronstadtba. Az ütközet heves volt, 6—7000 angollal vette fel a 3—4000 boer és nagy veszteséget okozott az ellenségnek. Ez a támadó fellépés, annak rendszeres előkészítése és a feladat végeztével történt rendes visszavonulás arról tanúskodik, hogy a boerok éppen nincsenek megtörve és hogy nagy körültekintéssel készülnek a Bloemfontein-pretóriai vonal körömszakadtig való megvédésére. Az angolokat veszedelmesen nyugtalanítja a közeli ellenség, s most már, Londonban is kevésbé rózsásnak látják a délafrikai helyzetet. (Hírek a csatatérről.) London, március 31. A lapok a boeroknak Brandfordba való visszaszorítását nem tekintik a nagy előrenyomulás megkezdésének, hanem csupán demonstrációnak tartják, amelynek az a célja, hogy a boerok további előrenyomulását megakadályozza. Általánosan azt hiszik, hogy Roberts még nincs elkészülve a további előnyomulásra. Southamptonból ma húsz tiszt vezetésével hatszáz katona indul el Szent Ilona szigetére, hogy a négyezer boer foglyot és Cronje tábornokot őrizze. London, március 31. A Morning Post jelenti Bloemfonteinből 29-iki kelettel. Kitchener lord az éjjel törzskarával és háromezer emberrel átkelt a Norwalspontnál vert ideiglenes hídon. Kitchener azt hiszi, hogy a lázadás le van verve. Köln, március 31. A katonai körök a délafrikai csapatok legújabb dislokációját nem veszik annak jeléül, hogy Roberts további előnyomulást tervez, hanem kiterjedt előőrsvonalat akar fölállítani, hogy a megszállott területet biztosítsa a Kronstadnál összevont boerok portyázó vállalkozásai ellen. Roberts csak húsvét után szándékozik előrenyomulni. Milner kormányzó Bloemfonteinban kedd óta tanácskozik Robertsszel. London, március 31. Az esti lapok jelentik Bloemfonteinből tegnapi kelettel. Az ütközet, mely e hó 29-én Brandford mellett folyt, délelőtt 11 órától a sötétség beálltáig tartott. A boerok kroonstadt parancsnoka 6000 embert küldött, hogy Brandfordot megvédelmezzék. A veszteség mindkét részen jelentékeny. A boer csapatok egy része, úgy látszik, nem vett részt az ütközetben. A harcban részt vett ellenséges csapatok számát 2—3000 emberre teszik. Brüsszel, március 31. Krüger egy imént kelt dekrétummal legfelsőbb haditanácsot állított fel, amely a további hadműveleteket intézni fogja. A haditanács tagjai: Botha, Schalk-Burger és Erasmus tábornokok, Villeboy és Marenille ezredesek. Krüger ma elutazik a kroonstadi táborba. London, március 31. Laurenso-Marquezből jelentik, hogy Mafeking bombázása kedd óta nem szünetelt egy percig sem. A városban az ostrom nagy kárt tett. London, március 31. A Reuter-ügynökségnek jelentik Bloemfonteinből. A Karre mellett történt összeütközésnél a boerok három óra hosszat álltak ellent az angolok támadásának és erősen lövöldöztek az egész vonalon. A boeroknak egy Vickers-Maxim-ágyúsuk volt az egyik kopjén, amelylyel nagyon hatásosan lövöldöztek az angolokra. Az angol gyalogság erre megtámadta a boerok centrumát, amely a középső kopjén állott. Néhány boért elfogtak. A lovasság megkerülte a boerok két szárnyát, mire az ellenség visszavonult, de halottjait és sebesültjeit magával vitte. Az angoloknak most természettől fogva kedvező hadállásuk van, amelyből messzire ellátnak a brandforti síkságon. Néhány idevaló ültetvényes a boerokhoz csatlakozott, de feleségüket és gyermekeiket az ültetvényeken hagyták, bízván benne, hogy az angolok nem fogják őket bántani. London, március 31. Lord Roberts jelenti Bloemfonteinből 30-iki kelettel. Az ideérkezett jelentések mind arra vallanak, hogy az ellenség elhagyja Brandfortot és észak felé vonul. A tegnapi ütközetben nagyobb volt a veszteségünk, mint eleinte jelentették. Két tiszt elesett, nyolc megsebesült, tíz vagy tizenkilenc katona elesett, 159 megsebesült és három eltűnt. Fokváros, március 31. Barklywestből jelentik, hogy a boerok ebben a kerületben még mozgolódnak. Boetsapnál tábort ütöttek, úgyszintén Windsorton közelében Roxidamnál és a Colingberg-farmnál. Egy kétszáz főnyi csapat Boetsap felé tartva érintette Krupmansfonteint. London, március 31. A Reuter-ügynökség jelenti Naseruból e hó. 30-ikáról. A boerok csapatai, melyek Plattberget megszállva tartják, erősbítéseket kaptak. A bazútok földjének kormánya 1000-nél több munkást gyűjtött a bloemfonteini katonai hatóságok részére. A bazátok földjén levő angol rezidens azonban nem engedi útnak indulni a munkásokat, amíg az a veszély forog fenn, hogy a két hadakozó sereg közé juthatnak. (Vegyes hírek.) London, március 31. Az angolok vesztesége március 24-ig, azokat a betegeket nem számítva, akik a délafrikai brit kórházakban fekszenek, 15462 ember, a betegségben meghaltakkal 16.684 ember. Elesett 245 tiszt és 2346 legény, megsebesült 596 tiszt és 8750 legény, boer fogságban van 150 tiszt és 3375 legény. Betegségben meghalt 122 tiszt és 1103 legény. A súlyosan megbetegedett katonákkal együtt az angolok vesztesége meghaladja a húszezret is. A háború folyamán az angolok 1093 tisztet vesztettek, amibe nincsenek beleszámítva a súlyosan megbetegedett tisztek. Elesett 245 tiszt, betegségben meghalt 122, megsebesült 596, fogságban van 150. London, március 31. A Volkstein írja a következő érdekes epizódot a boer-angol háborúból. Egy Boihma nevű, merész boer ifjú a Manila angol hadihajón volt fogságban száz társával. A hajó Elandslaagteban horgonyzott a simonstowni öbölben, három mértföldnyire a parttól, honnan az erőd ormáról három ágyú torka meredt a tenger sík tükrére. Minden menekülési kísérlet hiábavaló volt. Gyanús zajra, fegyvercsörrenésre megdördültek volna az erőd ágyúi, elpusztítva a hajót mindenestül. A boer foglyok már-már beletörődtek sorsukba, ámbár hírnöküknek, (az okát nem írja meg a Volkstemn), fontos taktikai okokból okvetlenül el kellett jutnia Pretóriába, híradás végett. Ekkor vállalkozott Boshma a csaknem lehetetlennek látszó feladatra. Alkonyaikor, midőn sötét árnyak borultak a tenger csendes hullámzó tükrére, kabinjában kötelet kötött derekára s ruháit batyuba kötve, lebocsátkozott a fedélzetről. A hajó parancsnoka épp a kirendelt őröket pirongatta, nagy zsivaj volt a fedélzeten, alkalmasabb pillanat tehát nem lehetett volna. Egy halk loccsanás s a szökevény a tenger vizében úszott. Három óra múlva partra ért. Épp jókor. A hajón működni kezdtek a villamos-reflektorok és széles sugárkévét szórtak a viz tükrére. Öt perccel később a menekülés lehetetlen lett volna. Boshma egy sziklaodúba osont, ott pihente ki az útnak fáradalmait. Két napig bolyongott étlenszomjan s csak egyetlen egyszer találkozott ellenséges katonával, ki kérdőre vonta, hogy hova megy? — Lócsiszár vagyok, lovat szállítok az angol lovasságnak; a Kolk-öbölbe utazom, de eltévedtem — szólt Boshma. Fegyvere nem volt, hát mehetett tovább, Wynbergig, ahol honfitársai titkon kocsit, lovat és pénzt adtak neki. Steltenboschban jelentkezett az angol parancsnoknál. — Lovakat szállítok — mondá — az angol lovasságnak. S it- és menlevelet kért. Toouws Rivernél vonatra szállt s együtt utazott Bouertsszel és táborkarával. Mogesfonteineban ugyan- 4LISEIHITZ POR MOLL—МША BORSZESZ is LÓ felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajosnál, melyekből a rossz ІмВ Legjobb fájdalom csillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyéb meghűlési bajokemésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL kó- III nál. A raktárakban ólommal zárt mobrit) Üvegekben 90 krajcárjával kantató, szitményekéEgaáiS eredeti dobozokban, IJEowitjAy^ a ™|ı MOIA кбяіігтбпу kéreM«.. -