Budapesti Napló, 1900. május (5. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-20 / 137. szám
1ST. szám. Budapest, vasárnap тпмдеевтх яарьС 1900. májas 20. 11 (Kopácsi Juliska vendégfölléptével). — Szombaton: A görög rabszolga. — Vasárnap: Az igmándi kispap. Magyar Színház. Vasárnap: El Párisba! — Hétfőn: El Párisba ! — Kedden : El Párisba! — Szerdán : El Párisba! — Csütörtökön: El Párisba! — Pénteken : El Párisba! — Szombaton: El Parisba! — Vasárnap : El Párisba! Uránia Színház. Vasárnap délután: Velence. — Este : Transvaal, A föld regénye, Más világok mint a mienk. Hétfőn : A női szépség. — Kedden : Velence. — Szerdán: Transvaal, A föld regénye, A mi fürdőink. — Csütörtökön: A női szépség. — Pénteken: Velence. — Szombaton: А пот szépség. ** Operaelőadás a Telefon Hírmondóban. A Telefon Hírmondó esti szórakozásul ma az Operaház előadását fogja közvetíteni előfizetőknek, mégpedig Rossini Szevillai borbélyát és a Rococo-ballet zenéjét. Az előadás ma este fél 8-kor kezdődik. Az opera előadásának közvetítése után még 11 óráig katona és cigányzene lesz hallható a Hírmondó kagylóin keresztül. Golgota. — Premiere a Vígszínházban. — Budapest, május 19. Jászai Mari szerződtetése a Vígszínház játékrendjét megnagyobbítja és magas színvonalra emeli. A vidámság, a jókedv, a magyar humor és francia esprit színházában megjelenik a komoly és nemes drámai Múzsa. S a kacagáshoz szokott közönség mély megilletődéssel hallgat és viharos lelkesedéssel tapsol annak a nagy művésznőnek, akinek a hatalmas játéka könnyeket sajtol a szemébe. A mater dolorosa ma egy modern német aszszony alakjában állott előttünk. Philippi Félix Golgotától került színre a Vígszínházban nagy és fényes közönség előtt. . A német drámaírók majoritása Ibsen hatása alatt áll. Ibsen szimbolizmusa valóságos orgiákat ül a fiatal német drámaírók darabjaiban. Ködös hangulatok, elmosódott jelenetek grasszálnak a színpadon. A drámai cselekvény eltűnt és helyét a rejtélyes, órákig tartó párbeszéd foglalta el. A szerzők folyvást mondani akarnak valamit és a megkezdett, télben maradt mondatokból nem domborodik ki semmi jellemző, semmi igaz, semmi életrevaló. Az egész dráma egy nagy készülődés, de hiába várjuk, hogy a rejtélyes, ködös khaosz organikus lényeget, szilárd testté tömörült világokat szüljön. A forrongó khaosznak nincs magja. Hartmann, Schopenhauer és Nietzsche filozófiája kavarog bennük Ibsen szimbolizmusával keverve és ebből a keverékből tündöklő, szétpattanó szappanbuborékot támadnak. A Philippi Félix inkább a Vass Rikárd és Sudermann csoportjához tartozik; a német realistákhoz, akik az életből, a körülöttük levő társadalomból veszik a dráma tárgyát; akik valóságos embereket visznek a színpadra és nem riadnak vissza attól, hogy logikus, világos, jól megérthető cselekvényt komponáljanak a színházba járó tömegek gyönyörködtetésére. A Golgotában egy Bülau nevű becsületes ember, aki Wedekind, gazdag kereskedő pénztárosa volt, sikkasztás gyanújába keveredett. Egy reggel azt a borzasztó fölfedezést tette, hogy az őrizetére bízott pénztártól kivettek húszezer márkát. Ehhez a kasszáhozcsak neki és Wedekindnek volt kulcsa. Becsületességére hivatkozott, de hiába. A veje kedvéért börzespekulációba fogott, szerény vagyona elveszett és adósságai maradtak. Ez a dolog nagyon gyanússá tette szegényt. Nem tudta fedezni a hiányzó összeget, Wedekind törvény elé vitte és Bülaut sikkasztásért három évi börtönre ítélték. Amikor a börtönből kiszabadul, főnöke már nem él és egyetlen leánya, Dorottya, özvegy Wedekindné házában tartózkodik, akit a tisztes matróna magához vett a katasztrófa után. Az özvegy asszony erverten, sápadtan jár-kel előttünk. Halvány képére nagy, titkos bánat, gyötrő lelkifurdalás van felírva. Sejtjük, hogy iszonyú titok fog kipattanni ebből a szomorú borongásból. Az özvegy legidősebb fia, Herbert ügyvéd, beszél a börtönéből kiszabadult Bilauval, meggyőződik arról, hogy ez az ember nem lehet bűnös és elhatározza, hogy ki fogja kutatni az igazi tettest. Özvegy Wedekindné Herbert inkvirálására megtörik s először neki, majd Bülaunarc vallja be, hogy a húszezer márkát legifjabb fia, Egon lopta ki a pénztárból a betegen fekvő apa kulcsával. Egon egy évvel a Bülau elitéltetése után vallotta meg anyjának nemtelen tettét. Az anya, bátyjának, a hajóaryáros Pretorius Henriknek a segítségével Khinába küldte a romlott erkölcsű fiút, de nem volt annyi ereje és erkölcsi bátorsága, hogy az igazság nyílt kimondásával rehabilitálja, megmentse az ártatlanul elítélt Bülaut, akinek az édesanyját megölte a szégyen és a bánat. Rettentő jelenet következik erre a töredelmes vallomásra. Bülau ordít, mint a sebzett oroszlán és vad energiával követeli, hogy becsületét állítsák helyre azok, akik méltatlanul reggyalázzák. Wedekindné bátyja és Herbert is egyetértenek abban, hogy ki kell mondani a tiszta igazságot. Az özvegy, a fájdalmas anya, aki szereti bűnös fiát, irgalmat könyörög Bülautől, de a felháborodott ember kérlelhetetlenül követeli a becsületét és inzultálni akarja Egont, akit a nagybátyja visszahivatott Khinából, hogy becsületes embert faragjon belőle s aki éppen akkor érkezik haza, amikor legjobban tombol a vihar. Dorottya kezét Herbert megkérte az első felvonásban. A nemes szivü fiatalok szeretik egymást, de a leány szolidaritást vállal az apja becsületével és készül örök búcsút mondani a vőlegényének. S itt következik a darab legszebb fordulata. A leány roskadozva indul apja oldalán, de bánata terhét nem bírja tovább és ájultan, élet nélkül omlik össze. Ekkor a bősz apa megérti az özvegy asszony lelkiállapotát, átérzi azt, hogy a szülői szeretet mindennél, még a becsületnél is hatalmasabb. Nem ragaszkodik többé ahhoz, hogy becsületét visszaállítsák, kész elhallgatni mindent, ami történt, lemond minden elégtételről, csak a gyermeke maradjon életben, csak a gyermeke legyen boldog! Bülau az anya álláspontjára áll. Rehabilitálja az anyát, aki gyermeke iránt való szeretetből két évig hallgatott, két évig vándorolt mardosó fájdalommal a lelkifurdalás Golgota-útján. Erre az anya azzal válaszol, hogy viszont kész rehabilitálni az apa becsületét ; magáévá teszi azt, amiről Bülau lemondott és indul a törvényszék elé, hogy megtegye vallomását. Egon, akiben szintén fölébredt a nemesebb rész, a kötelességtudás, az expiálás erős vágya , csatlakozik az édesanyjához. A szülői szeretet drámájának kell tekintenünk ezt a darabot. S nem lehet tagadnunk, hogy ezt a témát érdekesen, hatásosan dolgozta ki a szerző, sokkal több drámai erővel és kevesebb szentimentalitással, mint német kollegái, akik ebben a zsánerben manipulálnak. A cselekvény természetesen fejlődik s a jellemekben nincsenek goromba túlzások. Egészen érthető, hogy az anya vonakodik odadobni fiát a gyalázatnak; hogy anyai szeretetének a határtalanságában inkább gyötrő lelkifurdalásnak veti oda magát, inkább a maga lelkét égeti pokoli tűzben, semhogy a fiát elárulja és megbecstelenítse. Wedekindnének ez a lelkifurdalás a jogos büntetése. S azzal még inkább kiengeszteli igazságérzésünket, hogy a darab végén nemcsak ő maga kész minden expiálásra, de a fiát is fölemeli magával és a férfias megtérés útjára tereli. Bülauban a bosszúállás, a becsület visszakövetelése majdnem brutális, tehát kellemetlen szigorúsággal nyilatkozik meg, de itt viszont azzal enyhít és engesztel a drámaíra, hogy a bősz ember a brutális indulat tetőpontján nemes ellágyulást mutat és keménységét megolvasztja a szülői szeretet lángjában. A többi alak is egészséges, változatos: a derék, szimpatikus Herbert, a kötelességérző Dorottya, a jó humorú nagybácsi, az úri tempót affektáló középső fiú, Albert és a megtérő Egon. A darabnak nálunk természetesen az volt a legnagyobb szerencséje, hogy az anyát Jászai Mari játszotta. Csodálatos fenség és igazság volt abban a szenvedő polgárasszonyban, akinek a martíriumát ma este bemutatja. A második felvonás közepéig halkan, megtörve, szinte suhanva járt, mint az árnyék. Felülmúlhatatlan arcjáték fejezte ki titkosan bánkódó lelkének minden fázisát. Művészi remeklés volt kezének a zavart reszketése, mikor Herbert kezdte magyarázni, hogy Bülau nem lehetett bűnös. Egyszerűségét pillanatra sem áldozta föl oda nem való tragikai páthosznak és attitűdöknek. Pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy nem heroinát játszik, hanem polgárasszonyt, hogy nem a nagystílű tragédia nyelvén, hanem a közönséges élet hangján beszél. Még ott is tökéletes harmóniában maradt az alakkal, ahol Wedekingné fájdalmas, nagy erővel védi anyai szeretőjét a támadó Bülau előtt s ahol a helyzet szinte csábította, hogy kiessék a szerepéből és átadja magát hatalmas szenvedélyének, fejedelmi orgánumának. Mérséklete, alkalmazkodása, egyszerűsége a legnagyobb és legigazabb művészet ebben a darabban. A közönség mélyen meghatva nézte Jászai Mari újabb remek alakítását és elragadtatva tapsolt neki minden nagy jelenet, minden felvonás után. A Vígszínház hozzá méltó kitűnő ensemblet adott. Elsősorban Gál Gyulát dicsérjük, aki erős, igaz és nagyhatású alakot teremtett a becsületét visszakövetelő Bülauból. Kedves, volt Szathmáry Árpád, mint Pictorius, kedélyes és férfias Góth mint Herbert, pompás német ficsur Fenyvessy (Alfréd), szimpatikus megtérő Bihari (Egon) és helytálló, ambiciózus valamennyi szereplő. A kiállítás olyan fényes, a rendezés olyan összevágó, értelmes és friss, amilyet manapság csak a Vígszínház produkál. Nagy dicséret illeti Iluskay György kollegánk kitűnő fordítását. Erős drámai, szingazdag ez a nyelv. Ábrányi Emil: MŰVÉSZET. Szobrot Munkácsynak. A Műcsarnok kimutatása szerint a Munkácsy-szoboralap javára újabban a következők adakoztak : Schrikker László 20, az ág. ev. főgimnázium .Arany János önképző körei 20, dr. Dirner Gusztáv ICO, B. J-né (Szolnok) 2, gróf Apponyi Sándor 200, Silberer Béla 5, Grünbaum Nathaniel 2, Vargha Béláné és családja 20 koronát, összesen 359 koronát. Berzeviczy Albert, a Képzőművészeti Társulat alelnöke gyüjtölven: Perczel Dezső 100, Tallián Béla 50, Dániel Gábor 30, gróf Zichy Jenő 200, Lánczy Leó 400, Pólyák Béla 200, dr. Chorin Ferenc 100, dr. Mitlekovics Sándor 100, Weisz Berthold 100, dr. Nagy Sándor 50, Vásárhelyi Béla (Arán) 50, dr. Pulszky Árost 100, Tisza Kálmán 100, dr. Fraknói Vilmos 50, Kiobusitzky János 50, Arányi Miksa 50, Rakovszky Géza 100, Rosenberg Gyula 100, dr. Sámuel Lázár 50, dr. Neumann Ármin 50, Wolfner Tivadar 50, Molnár Béla 20, Gajáry Ödön 20, gróf Nakó Kálmán 20, báró Podmaniczky Frigyes 20, báró Wochater Albert 1000 koronát, összesen : 3160 koronát. A művészek idén: Zichy Mihály 200, Tölgyessy Arthur 20, Skuteczky Döme 10, Révész Imre 20 korona. Összesen 250 korona. A Műcsarnoknál eddig bejelentett adományok összege, a múltkor kimutatott 8026 koronával együtt 12.695 korona, amelyből 1631 korona művészek adománya. A Műcsarnok a kestyeletes célra a legcsekélyebb adományt is hálás köszönettel fogadja és kéri az adakozni szándékozókat, hogy az emlékszoborra szánt összeg nagyságát a Műcsarnok szerkesztőségével (Városliget, Műcsarnok) közölni, magát a pénzt pedig az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat számvevőségének (VII. Bulyovszky utca 2.) küldeni szíveskedjenek. A Műcsarnok szerkesztőségénél bejelentett adományokat, mint eddig, úgy ezentúl is a lapban nyilvánosan fogják nyugtázni és a Magyar Földhitelintézetnél letétbe helyezni. 1 . Krisztus emlékmű a Vezuvon. Római levelezőnk írja, hogy az idei szent év alkalmából nagyszerű emléket emelnek Jézus Krisztusnak a Vezuvon. Az emlék hófehér márványból készül, feszület lesz, amely ellátszik egész Nápolyig. A Colle Calderoni nevű lávadombon fog emelkedni. . .(1070) göbölgéb gafeiliíl TUDOMÁNY, IRODALOM. Ifj. Ábrányi Kornél munkája. Id. Ábrányi Kornél .4 magyar zene, a 19. században cimű monumentális diszmüvét tegnap nyújtotta át Wlassics Gyula miniszternek, kinek a műt ajánlva van s kinek támogatása mellett vált lehetségessé annak megjelenhetése. A 45 nyomtatott ívre terjedő és számos nagyérdekű arcképpel és autográfiával ellátott, mű a Rózsavölgyi és társa kiadó cég paksi kiállítási zeneosztályának egyik díszét képezi. A száz önálló fejezetre oszló munka felölel minden dologi, személyi és eseményi mozzanatot, amely a magyar zene százados fejlődésére vonatkozik és annak hű és hiteles képét tünteti fel. A felette poetikus címlap Lotz Károlynak mesteri műve, amelyet Morelli Gusztáv tanár művészi sikerrel metszett hiba. A tiszta, elegáns nyomás a „Pannónia“ nyomdát dicséri. Olyan közérdekű terméke ez a magyar irodalomnak, amely méltó feltűnést kelthet. új Idők. Az e heti számban egy csomó pompás kép van a túrsról, valamennyit Linek Lajos rajzolta. Aktuális rajzok még néhány kép a párisi világkiállításról, két új budapesti épületnek, a földtani intézetnek, meg az egyetem új épületének rajza, Konti József, ХШ. Leó pápa és dr. Веке Manó, az új egyetemi tanár képmása és egy nagyon szép kép a tavaszi műtárlatból. Az irodalmi részben van egy novella Herczeg Ferenctől, egy másik Lovász Jánostól, cikk Maronyay Dezsőtől és Lyka Károlytól, vers Endrődi Sándortól és Juhász Sándortól. A Mindenféle rovat a hét eseményeit tárgyalja színes apróságokban. Regényfolytatás Ugody Lilla Szikrától és Wells angol regénye. Az Uj Idők címlapját Linek Lajos rajza diszíti. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal (Andrássy út 10. szám.) , El Parisba! Gyakorlatias érzékkel összeállított útmutatót adott ki evvel a címmel a párisi kiállításra a Dobrotcsky és Franke cég. A kis kötet rövid, de teljes képét adja a francia fővárosnak és környékének, a látnivalóknak és a kiállítás nevezetességeinek. Paris térképe, a kiállítás tervrajza, és Paris környékének térképe van a füzethez mellékelve, melyet Sebestyén Ede újságíró állított össze. Arab korona. Az idült ezivbántalmak kezelése. Ilyen címen jelent meg a Dobrovszky és Franke cég kiadásában егт vaskos és tanulságos könyv, a szerzője.