Budapesti Napló, 1900. május (5. évfolyam, 119-148. szám)

1900-05-31 / 148. szám

­­V 14­. szám. Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1900. május 31. 9 mindenki egyenlő, és mégis a nagy, a kiváló tehetség biztosabban uralkodik, jobban el van ismerve, mint az Isten kegyelméből való király; a kisebb fajta mű­vész ellenben, akinek a tehetsége szőkébb korlátok közé van szorítva, a legbuzgóbb és leg­ügyesebb stréberség révén sem kapaszkodhatik föl a művészet főméltóságai közé. A határvonalak sehol sincsenek szorosabban megvonva, mint ebben a végtelen birodalomban, ahol nincsenek szemmel látható tilalomfák s ahol mindenki szabad és egyenlő. — De azért, mert a tehetségek különbözők, mert vannak szuverének és inasok, tábornokok és közkatonák a színpad birodalmában, nem szabad kicsinyelnünk senkit, aki ebben a szép világban a művészetet szolgálja; aki tehetségét, tudását arra szenteli, hogy megrnkassa és megnevettesse az em­bereket ; hogy képzelt alakok egész sorában az élet igazságait tárja elénk ; hogy hosszú éveken keresztül jó kedvvel, kitartással állja meg a maga helyét és a lámpák fényében, a rikító festék alatt illúziót adjon nekünk még akkor is, amikor a lelke fáradt és talán vérzik a valóság töviseitől. Elismerés nélkül, meleg kézszorítás nélkül nem szabad elhaladnunk azok mellett, akik a művészetet szolgálják. A viharos taps, a mámoros diadal csak a nagy művész osztályrésze; a kisebb színész inkább a kötelességtudásban excellál, inkább azzal szerez érdemet magának, hogy mint apró rész ügyesen be­illeszkedik az egészbe; de éppen azért, mert műkö­désének a java része lemondás a zajos egyéni siker­ről, inkább szívós munka, mint diadal: éppen azért mutassuk ki iránta való szeretetünket és méltánylá­sunkat, ha erre — nagy időközökben, minden harminc évben egyszer­­ — alkalom kínálkozik. Latabár Kálmán, az öreg Latabár, a híres szín­­igazgató fia, színészvért örökölt a famíliájától. Ez a színészvér korán a színpadra vitte és ott is tartotta harminc éven át. Jó kedvvel dacolt a vidéki színé­szet különféle nyomorúságaival, ahol vegyesen játszott hőst, szerelmest, intrikust és szalon-bonvivant-t, csupa nagy, elsőrangú szerepet. A nyolcvanas évek köze­pén, Halmi Ferenc halála után, Paulay szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Latabár arra volt kiszemelve, hogy a páratlanul kedves és zseniális Halmit pótolja. Föl is lépett a Figaro házasságában, Figaro sze­repében, de kitűnt, hogy kvalitásai nem mérkőzhetnek a Halmi nagy tehetségével, hogy egyéniségében nincs meg az elsőrangúság feltétele, hogy talentumának a méretei kizárják a meglepő, brilliáns fejlődés lehe­tőségét. Szerencsére Latabár okos, judíciózus színész volt. Nem merült a félreértett zsenik komor mélázá­­saiba, hanem elkezdett epizód-szerepeket játszani és ebben a kisebb körben hasznossá, jelessé tette ma­gát. Tömérdek epizód-szerepei közül különösen ket­tőt emelünk ki: Oswaldot a Lear királyban és Jakab mestert a Fösvényben. Shakespeare és Moliére kapi­tális figurái mellett a francia bohózatok kotnyeles inasaiban és impertinens pincéreiben tűnt ki speciá­lis komikumával. Kitűnően ad minden bárgyú intrikust, aki felsül, minden gyáva és szemtelen henceget, akit fölpofoznak. Apró szerepeiben egész ember él a Nemzeti Színház ensemblejának egyik erőssége. A mai jubiláris estén Szigligeti Liliomfijában a címszerepet játszotta. A választást nem helyeslem, mert Liliomfit, a negyvenes évek bohémjét, csak el­ragadóan kedves, briliáns temperamentummal lehet játszani, különben ízetlenné válik s a szerep és da­rab elavultsága kirívóvá lesz. A két Lendvay, Szerda­helyi és Halmi bájos egyénisége, szikrázó kedélye és fényes bravúrja kell ehhez az alakhoz. Latabárt inkább szerettük volna más szerepben látni, olyan­ban, ahol a felsülés, a száraz nyárspolgárhumor, a kotnyelesség, a porra érdemes impertinencia dominál. Az ünneplők hangulatát ez a szerep­választás különben nem rontotta el és Latabár ma este annyi tapsot kapott, mint valami világhírű primadonna. Talán harminc év alatt sem kapott annyit, mint ma este az első felvonás elején, amikor a Szellemfit játszó Vízvári társaságában megjelent a lámpák előtt. A felvonás végén pedig a színpadra halmozott babér­koszorúk egész garmadával hevertek. Valamennyi fővárosi színház küldött koszorút a jubilánsnak és az Országos Színésziskola, ahol Latabár tit­kári funkciókat teljesít, ezüst-babérlevelekkel tette értékesebbé a kollegiális megemlékezést. A Nemzeti Színház tagjai közül Újházy, Gerő Lina, Nagy Ibolya, Zilahi, Györgyné, Gabányi, Náday Béla, Abonyi vettek részt a jubiláris előadásban és a negyvenes évek kup­léit a parányi zenekar Sárosi karnagy vezetése alatt kisérte. Ha ez a mai dalos és zenés előadás preludiuma volt a visszaplántálandó népszínműnek, kevés a re­mény, hogy a Nemzeti Színház tagjai, mint dal és kuplé-énekesek, magasra emeljék a színház nívóját. Á­­b ÓVÁ­ROS. (*) Iskolaszéki ülés. A józsefvárosi I. számú iskolaszék ma ülést tartott, dr. Havass Rezső elnök­lése mellett, aki a napirend előtt elismerő szavakkal üdvözölte Halász Sarolta óvónőt, aki a Józsefváros­ban 26 év óta fejti ki buzgó működését a gyermek­­nevelés terén. Érdemeit jegyzőkönyvbe iktatták. Ez­után Glück Frigyes indítványát tárgyalták, hogy az iskolás gyermekeknek a nyári nagy szünetekben való kitelepítését minél szélesebb körökre terjeszszék ki. Az iskolaszék melegen üdvözölte Glück Frigyesnek ezt az emberbaráti eszméjét s elhatározta, hogy az összes iskolaszékeket átirattal kéri föl az eszme föl­karolására és megvalósítására. (*) A német nyelv ellen. Ahhoz a mozgalom­hoz, mely a német nyelvnek a fővárosi iskolákból való kiküszöbölése érdekében indult meg, újabban a Józsefváros harmadik számú iskolaszéke is csatla­kozott. Az iskolaszék tegnapi ülésén Saskeöy József indítványozta, hogy a német olvasást, írást és nyelv­tant az elemi iskola tárgyai közül hagyják ki s ve­gyenek föl helyébe a 3-ik és 4-ik osztályban egy óra játékot és egy óra történelmet; az 5-ik és 6-ik osz­tályban egy óra tornát és egy óra alkotmánytant. Schneider János főreáliskos tanár az indítványt úgy kívánja módosítani, hogy a német olvasás, írás és nyelvtan az elemi iskola 5-ik és 6-ik osztályában megmaradjon, az a­.-óbb osztályokból pedig küszö­­böltessék ki. Az iskolaszék ily értelemben fog átírni a tanácshoz. (*) Adókivetés. A VI. ker. b) bizottság, a VII. ker. a) bizottság és a VII. ker. b) bizottság 31-ikén (csütörtökön) tárgyalják a külön meghívottak III. osztályú keresetadó-javaslatait. TimOMÁJYV IRODALOM. A Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy-társaság ma tartotta rendes havi felolvasó ülését Beöthy Zsolt elnöklete alatt, aki Munkácsy emlékének és pályájá­nak poétikus méltatásával nyitotta meg az ülést. A kitűnő eszthétikus e rövid megemlékezésében is mesterien jellemezte Munkácsy Mihály világraszóló művészetét. Befejezésül fölvetette azt a szép és kegye­­letes eszmét, hogy amint a dánok Thorwaldsennek, a magyar nemzet Munkácsy megmaradt műveinek állítson külön múzeumot a szépművészeti palotában. Ez a múzeum legyen hirdetője, hogy Munkáczy Mihály magyar földön lépett halhatatlan útjára. A gyönyörű megemlékezés után a titkár megtette szokásos jelenté­seit, mire Alexander Bernát megkezdte a felolvasások sorát Hamletról írt remek székfoglalójával. A hallgatóság hosszan tapsolt a jeles tudósnak s a taps még inten­zivebben hagzott, amikor Beöthy Zsolt a hagyományos beszéd kíséretében átnyújtotta neki a Kisfaludy-tár­­saság tagsági oklevelét. Miután Vargha Gyula felolvasta Baksay Sándor Ilias-forditásának egy részletét, Badó Antal, szépiro­dalmunk e jeles és páratlan buzgalmú munkája mu­tatta be Gabriele d'Annunzioról, az éppen legutóbb az egész világsajtóban annyit emlegetett olasz íróról írt értékes tanulmányát. Badó Antal előbb mint lírikust, aztán mint re­gény- s végül mint drámaírót ismertette d’Annunziót. A közönséget a felolvasásnak főképpen az a része érdekelte, amely d’Annunzio legújabb regényéről, a Tűzről (melyet a Budapesti Napló most közöl) szól, amelynek megírására a költőt tudvalevőleg Duséhez való viszonya szuggerálta. Azzal szemben, hogy most ezt d’Annunzio barátai és legutóbb maga d’Annunzio is tagadják, Radó a regénynek önéletrajzi jellegét minden kétségen felül állónak mondja. „Mindenki — úgymond — aki ismeri d’Annunzio életrajzát és irodalmi törekvéseit, mindenki,­aki csak némileg is jártas a múlt évek botránykrónikájában, a regény minden lapján ráismerhet a költőre és a híres színésznőre“. Radó azután jellemző példákban mutatta be azt az öntöm­jénezést, amelyet d’Annunzio e művében végbevisz ; még Krisztussal is összehasonlítja magát egy helyütt, s azt ír­ja, hogy hívei méltán " várják tőle „a világ átalakítását egy új művészet csodája segítségével.“ Aztán foglalkozik Bado d’Annunzio „nietzsche“iz­­musával, mely valamint legutolsó színművében, a Giocondá­ban, úgy a legutolsó regényében is igen erősen jelentkezik: hogyan iparkodik regényhőssé tenni az „Übermensch”, a felettes embert, kinek tettei „túl vannak a jó és rossz határán“ és hogy ez az elmélet milyen kevéssé fér össze d’Annunzio ideáljával, „a latin faj újjászületésével.“ A hallgatóság nagy érdeklődéssel kisérte a mesteri fejtegetéseket, melyek során Radó sorra megvilágította d’Annunzio írói erényeit és kivált stílusbeli művészetét, mely a mai olasz vers- és prózaírók közt az első helyek egyikét biztosítja neki. A felolvasás befejeztével a közönség lelkes tap­sokkal adózott Radónak az élvezetes és értékes tanulmányért.­­ A Magyar Könyvtár most küldi szét májusi füzeteit, melyek ismét érdekes és értékes anyaggal szaporítják e kitűnő gyűjteményt. A régi magyar irodalomnak van szentelve a 168. szám, mely egyfelől bő részleteket nyújt Apor híres erkölcs­történeti köny­véből, a „Metamorphos­is Transylvaniae“-ból, másfelől egész terjedelmében közli a XVII. századbeli erdélyi történetírás egyik legszebb emlékét, Mindszenthi Gábor gyönyörű naplóját I. János király élete végszakából. , Az újabb magyar irodalomból Petőfi költeményei­nek illusztrált kiadása folytatódik. A külföldi elii beszélő irodalom két munkával van képviselve. Az­ egyik Dosztojevszkij­nek, a nagy orosz írónak egyik legremekebb alkotása az Egy játékos című regény, Szabó Endre fordításában. A másik szen­zációs angol könyvnek átdolgozása: Barnum, a század legnagyobb humbug-művésze mondja el eb­ben, önéletrajz formájában, hogyan szerezte millióit.. Végre a 173. sz. füzet az olasz irodalomnak van szentelve. Radó Antal ismerteti benne a jelenkor két kiváló olasz költőnőjét, Ada Negrit és Annie Vivantit, egyrészt terjedelmes bevezetéssel, másrészt számos mesteri műfordítással, melyek méltóan sorakoznak Badó hasonló irányú műveihez. A Magyar Könyvtár egy-egy száma 30 fillér; az összes eddig megjelent számok, melyek jegyzéke ingyen kapható, részletfize­tésre is megszerezhetők a kiadóhivatal útján.­­ Az aldanái csángó-telepítés. Orvosi szem­pontból foglalkozik a csángó-telepítés ügyével dr. Major Antal, az aldunai telepítési kormánybiztosság volt orvosa. Az érdekes mű­nek az a célja, hogy a csángó­­ügyre felhívja a közönség figyelmét. SPORT. Bécsi lóversenyek. Szép a holnapi pro­gramra, ha nagy verseny nem is dől el s csak a Taurus-handikap és a nap főszáma, amelyre éppen­séggel nem nagyon sikerültek a nevezések. Ámde a többi verseny szépnek ígérkezik, így a hadseregi akadályversenyért legalább 8—10 ló indul s nem kis érdekessége lesz a versenynek, hogy hosszú pihenés után ezúttal ül először nyilvánosan nyeregbe Kreutz­­bruck százados, a tavalyi champion űrlovas. Helf­ Goltot üli, a résztvevők egyik legjobb steeplerjét s így nem lesz nehéz győznie. Kívüle Clarion és Ex Off­­ indul jó kilátással. A Taurus-handikap kis field­­jében Boldog és Bitka 11. lesz a legjobb, az érdekes Állvány-díjban pedig alighanem Rio Tinto és Cid lesz a legjobb. A holnapi tipek a következők: I. Heimchen—Spitzbuch. II. Acalegon—Állandó. III. Boldog—Lederer-istálló—Honour Bright. IV. Apród 111—Illusion. V. Kamisly—Tricolore. VI. Helfgott—Ex offo— Clarion. VII. Bio Tinto—Cid. * * *Az angol Derby. Ma dőlt el Epsomban Anglia és az egész sportvilág leghíresebb versenye, az angol Derby, százezernyi közönség jelenlétében óriás érdeklődés közt. A vártnál több ló vett részt a versenyben, de úgy, mint már hetek óta, utolsó pil­lanatig megmaradtak favoritnak Diamond Jubilee és Farrarshire. A fogadóknak igazuk volt, mert a walesi herceg lova, Diamond Jubilee megnyerte csakugyan a versenyt. Második Simon Dale lett, harmadik az ame­rikai Disguise II. A verseny részletes eredményéről a következő táviratunk számol: Epsom, május 30. Derby Stakes. Díj: 6000 font. Távolság: 2400 méter. Walesi herceg Diamond Jubileeje (H. Jones) első, Portlandi herceg Simon Daleje (M. Cannon) második, Mr. R. Keene Disguise I. (T. Sloan) harmadik. Futottak még : Bonarosa, Chevening, Democrat, Devisant, First Principal, Farrarshire, Fontignan, Governor II., Most Excellent, Sailor Lad, Sidus. A fogadások a siratnál így álltak: 6:4. Diamond Jubilee győzelemre, 4:6 helyre, 3:1 Simon Dale helyre, 6 : 4 Disguise II. helyre. *** A bécsi lóversenyek eredményéről leggyor­sabban a Telefon Hírmondó útján értesülhetni, mert a Hír­mondó kiküldött tudósítójának telefonj­elentései alapján már a délutáni órákban felolvassa a versenyek eredményeit. tép. Leghatásosabb vasas arzénes víz vérszeg­énység­, női betegségek, ideg s bőrbeteg­ségek stb. ellen. Kapható az összes ásványvíz-üzletekben, gyógyszertár és drogériákban. MATTON­ ÉS WILLE, BIMPEST. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, sem alak­jáért nem felelős a szerkesztőség.) VIDÉK. — (Bizalom Széll Kálmánnak.) Komárom vár­­megye ma tartotta meg rendes közgyűlését, melyet Sárközy Aurél főispán szép beszéddel nyitott meg, megemlékezvén a Széli kormány megalakulásának évfordulójáról és Gulner Gyulának államtitkárrá tör­tént kineveztetéséról. Antal Gábor dunántúli refi püspök indítványozta, hogy a közgyűlés feliratban üdvözölje Széll Kálmánt és minisztertársait kormány­zati sikereiért, melyeket a minisztérium a nagymérvű felekezeti és nemzetiségi viszályok között is bölcs mérséklettel ért el. Indítványozta még, hogy Gub­ert is üdvözöljék kinevezése alkalmából. Thaly Ferenc­­.képviselő és Pogrinyi József tbá,4.tag.

Next