Budapesti Napló, 1900. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-19 / 257. szám
8 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1900. szeptember 19. 25. szám. SZÍNHÁZ, ZENE. ** A troubadour. Dippel András után ma este Alberti Werner lépett föl az Operában, Verdinek abban a dalművében, mely a mi repertoárunknak egyik oszlopa. Alberti Wernert úgy fogadták, mint régi jó ismerőst, mint favoritot, meleg rokonszenvvel, zajos tapsokkal. Manrico Alberti Wernernek igazi bravúrszerepe. A kritikusok hiába dobják a lomtárba, hiába mondják kétségbeejtően elavult verkli-operának a Trovatorét, amíg akadnak olyan tenoristák, mint Alberti Werner, akik a tiszta, gazdag ömlésű olasz melódiákat hévvel, szárnyaló temperamentummal és a magasban járó hang csillogó fényével tudják énekelni. Ma nem adták el az „összes jegyeket“, de a közönség lelkesebb volt, mint a megnyitó előadáson és taps, kihívás, ismétlés egymást érte. Az előadásban részt vett P. Bartolucci Viktória is, aki először lépett föl mint szerződött tag Azucena szerepében. ** Csillag Teréz első fellépése. Csillag Teréz, a Nemzeti Színház volt kitűnő művésznője, aki október elsejével, tudvalevőleg, a Vígszínház kötelékébe lép át, mint értesülünk, Meilhac és Halevynok A Mi mama (La petite mére) című darabjában fog a Vígszínházban fellépni. A művésznő fellépésének ideje nincs még megállapítva, mert Csillag Teréz asszony, mielőtt a Vígszínháznál megkezdené működését, vidéki vendégkörútra óhajtana menni. ** A takácsok bemutatója. A takácsok, Hauptmann Gerhard hatalmas színművének nagyszabású előkészületei, különösen a mozgalmas tömegjelenetek gondos betanítása a Vígszínházban annyira haladtak, hogy a darab bemutató előadása szombaton, 22-én, okvetlenül meg lesz tartható. Az igazgatóság különös gondot fordít arra, hogy a díszletek, jelmezek és kellékek a kor- és helyi hűség kívánalmainak egyaránt megfeleljenek. A jellemző díszletek a dráma színhelyéül szolgáló porosz-sziléziai Bagoly-hegységben külön e célra eszközölt helyi tanulmányok alapján készültek. Különösen érdekes e tekintetben a langenbilagi takácskunyhó, amelyben az 1840-es években használt szövőszéken dolgoznak; az igazgatóság a Bagoly-hegység egy falujából hozatta ezt a szövőszéket, ahol ez a gyári ipar meghonosításáig tényleg használatban volt. A világszerte ismert darab a Vígszínház művészeti személyzetének nemcsak majdnem összes tagjait foglalkoztatja, hanem külön statisztéra szerződtetését tette szükségessé. Hilse Lujza takácsasszony megrázó szerepét Jászai Mari játszsza. Különösen érdekes és karakterisztikus takácsszerepekhez jutottak azonkívül Hegedűs, Góth, Balassa, Gál, Fenyvesi és Bihari. A takácsok bemutatója és többi előadásai iránt óriási érdeklődés mutatkozik, amit a jegyek tömeges előreváltása is bizonyít. ** Komáromi Mariska az Operánál. A M. kir. Opera igazgatósága, egy esti újság értesülése szerint, tagjai sorába szerződtette Komáromi Mariska asszonyt, a Magyar Színház volt primadonnáját. Ugyanez az újság arról ad hírt, hogy az opera igazgatósága Beöthy Zsigát, a Magyar Színház tagját és Gábor Józsefet, a Vígszínház tagját, ösztöndíjasai közé szerződtette. ** Uj Bisson-darabok a Vígszínházban. A Vígszínház megszerezte két új Bisson-darabnak az előadási jogát, amely Parisban is csak ezután fog bemutatóra kerülni. Az egyik darabnak még a címét is titokban tartják, a másiknak Le bon juge (Az igazságos biró.) A két új Вшои-darab kevéssel párisi bemutatójuk után fog a Vígszínházban színre kerülni. ** Népszínház. A Népszínház heti műsora, eltekintve Blaha L. asszony gyöngélkedésétől, amely miatt a művésznő ezidei első föllépését el kellett halasztani, nem szenved változást. A Párisi élet, melynek eddigi előadásai zsúfolt házak előtt mentek végbe, a héten még kétszer, csütörtökön és szombaton kerül színre, holnap szerdán pedig a Toledad operett címszerepében lép föl először mint szerződött tag, Fedák Sári, ki ebben a szerepben már mint vendég bemutatkozott a főváros közönségének. ** Tosca Budán. T. Hadrik Annának, a budai nyári színház kiváló drámai hősnőjének múltkori nagy sikere arra indította az igazgatóságot, hogy Toscát, Sardou romantikus drámáját holnap, szerdán, újra színre hozza. ** Ganz Hugó drámája. Ganz Hugónak A forradalmár című drámája, amelynek már megemlítettük azt a kettős érdekességét, hogy magyar tárgyú s hogy legelőbb magyar nyelven a budapesti Nemzeti Színházhoz volt benyújtva (a darab szerzője akkortájt budapesti német hírlapíró volt), színre került a prágai Deutsches Theaterben. Bécsi újságok jelentése szerint a darabnak rendkívüli sikere volt. A darabnak erős drámai jelenései óriásilag hatottak s a szerzőt az est során számtalanszor hívták. ** Néphangversenyek. Hackl M. Lajos zenetanár, egy kőnyomatos tudósító értesülése szerint, az idei tél folyamán több néphangversenyt készül rendezni a Vigadó nagytermében. ** Szerző és Igazgató. Abban a különös kis polémiában, amely a Harc a millióért című darab bukása körül szerző és igazgató közt támadt, a szerző, ifj. Bokor József, magának vindikálja az utolsó szót. Hát megadjuk neki. Ifj. Bokor József úr ugyanis, a mellett az ígérete mellett, hogy ebben az ügyben utoljára teszi, a következő sorok közlésére kér bennünket : Igen tisztelt Szilágyi uram ! Tegnapi, tagadhatatlanul igen szellemes nyílt levelére engedje meg, hogy a legmélyebb köszönetemet kifejezhessem. Önnek igaza volt az uram, a mikor fölfedezte bennem a gyermekhumort, — hisz ez már akkor nyilatkozott meg bennem, mikor el tudtam hinni hogy az az ominózus darab sikert fog aratni. De nem ezért nyilvánítom köszönetemet, hanem hogy kegyes volt „bukott darabjaim“ sorozatát összeállítani, és ezáltal könynyűvé tenni az összehasonlítást azokkal a darabjaimmal, amelyek sikert arattak. Felsorolnom fölösleges, — hála az istennek olyan szép számmal vannak, hogy ha abba a bizonyos serpenyőbe beraknánk, több mint valószínű, hogy az utóbbiak húznák le amazokat. Köszönöm önnek újból a listát s a figyelmeztetést „gyermeki“ mivoltomra. Teljesen igaza van! Akinek, mint nekem a nagyközönség jóvoltából ennyi igaz sikerem volt — „gyerekség“ az ilyen bukást komolyan venni. Béke velünk. — Igaz híve ifj. Bokor József. ** A Figaro és az Uránia. A párisi Figaro rokonszenves közleményben emlékezik meg Salamon Ödönnek Parisról szóló darabjáról, amelyet az Urániaszínház állandóan telt házakkal ad. A cikk a darab századik előadásáról szól, amikor az egész pesti francia kolónia a főkonzullal élén jelen volt a színházban. ** Belchemberg kisasszony párjában. A párisi Figaro azt a színházi pikantériát röpítette szét, hogy Beichemberg kisasszony, a Théátre Frangais visszavonult naiváját egy Bourgoing nevű báró legközelebb oltárhoz vezeti. Reichemberg kisasszony most maga cáfol rá a Figaróra. ** Operett-előadások Belgrádban. A belgrádi Nemzeti Színház nevezetes újításra szánta rá magát ebben az évadban; besorozta műsorába az operettelőadásokat. Eddig a Madarászt, a Bányamestert, a Nebántsvirágot és a Szép Helénát adták elő zajos sikerrel. ** Vidéki színházak. Egerben, Deák Péter színtársulatánál a minap jelentős sikere volt Markovich Margitnak, aki a volt, mely tisztiben Matild szerepét játszotta, mint vendég. Játéka öntudatos volt, alakját átérezte, és a közönség meleg elismerését megérdemelte. ** Operaelőadás a Telefon Hírmondóban. A Telefon Hírmondó ma este előfizetőinek szórakoztatására a m. kir. Operaházban szinrekerülő »A hugonották'“ operát közvetíti. A hugonottákban fellép Dippel András is, az Opera vendégművésze, ami bizonyos érdekességet fog adni Meyerberg rég nem hallott zeneművének. Az operai előadás közvetítése után igen érdekes újdonságokat olvastat fel a beszélő ujjág szerkesztősége, azután pedig 11 óráig felváltva katona- és cigányzene lesz hallható a kagylókon keresztül. Életemből. Irta: Lada Yacco. Most, hogy a párisi világkiállításon Lose Fuller színházában társulatunkkal játszom, annyira felém fordul a párisiak és az idegenek figyelme, hogy sok újságíró keresió. És elmondom jó egynéhányszor az életem nagyon egyszerű történetét. Most mondom el ezeregyedszer. Tokióban, Japán fővárosában születtem, abban a rengeteg városban, amelynek két millió lakója van. Gésa voltam, de nem teaházban. Hét év előtt Kamakami felesége lettem. Most 23 éves vagyok. Kamakami nagyon gazdag és becsült politikus volt Tokióban. De amikor a szenátusok választásánál megbukott, otthagyta a politikát és a színpad felé fordult. Szét akarta rombolni az ősi tradíciókat és a japán színpadon olyan művészetet akart teremteni, amely az életet rajzolja. Iskolát nyitott és egy nagy színházi termet építtetett. Néhány hónap múlva 300 növendéke tanult nála és a színháza a legvirágzóbb volt Tokióban. Körülbelül 18 hónapja, a férjem — aki mindig a haladást keresi — velem együtt elhagyta a mi drága Japánunkat, hogy az Egyesült Államokon keresztül Európa egy részét megismerjük. Magunkkal vittünk tizenkét növendéket és San- Franciscoba hajóztunk. Első utazásom volt, amelyet nem minden elfogódottság nélkül kezdtem meg. De úgy gondoltam, hogy San-Francisco Jokohamával szemközt fekszik és talán láthatom onnan, ha messziről is, a nagy japán várost. Csak egy szórakozó és tanulmányutat akartunk tenni, de San Franciskóban olyan kecsegtető ajánlatokat tettek a férjemnek, hogy növendékeivel együtt rászánta magát néhány előadás megtartására. A premier estéjén megbetegedett az a növendék, akinek a gésa szerepét kellett volna játszani. Az előadást el kellett volna halasztani. Azt ajánlottam hát a férjemnek, hogy én fogom ezt a szerepet eljátszani. Nem tartoztam ugyan soha Kamakami társulatához, mert Japánban szigorú törvények tiltják, hogy egy nő színpadon egy férfi oldalán megjelenjék. De San Franciskóban megpróbálhatja az ember. A férjem félve egyezett csak bele, mert nem jól tudtam a szerepet és nem igen készültem arra, hogy a közönség előtt játszszam. A bátorság erőt adott és diadalt arattam! Tízszer kellett a darab végén a közönség előtt megjelennem, amely a színpadra akart tódulni, hogy engem diadalmenetben elvigyen, de én megszöktem az ovációk elől. .. Ez volt a bemutatkozásom. Azt bizonyítja ez, hogy a művészetben a természet hasznosabb, mint a tanulmány, noha ezt az utóbbit sem szabad elhanyagolni, sőt ellenkezőleg, ezt annyira éreztem, hogy az első fellépésem után való napon elkezdtem a fáradhatlan tanulást. , Most imádom a pályámat és minden időmet annak szentelem. Londonban nagy sikerrel játszottam Viktória királynő előtt. Amikor kérdezte, hogy mivel hálálja meg a játékomat, azt kértem, hogy eszközöljön ki engedélyt a mikádótól arra, hogy a férjemmel és a növendékeivel a tokió színházban is játszhassam. A királynő megígérte, hogy amennyire lehet, az óhajomat teljesíti és néhány nappal később arról értesített, hogy a mikádó „követeleződző kívonataimnak“ eleget tesz. Ha a szép Párisban több bátorságom lesz, mint most van, akkor eljárok a színházakba, hogy Sarah Bernhardt, Bejane és Bartet művészetét csodáljam. Szerettem volna Dusét is látni, akiről nekem sokat beszéltek és aki állítólag éppen úgy szokott meghalni, mint én. De Duse hazájában van — a boldog! — és én is sietek két hónap múlva vissza hazámba. * A Vígszínház vezetősége lépéseket tett Párisban, hogy az ott működő exotikus japán társulatot, Sada Yaccoval egyetemben, néhány vendégszereplésre megnyerje. A megindított tárgyalások valószínűleg eredményesek lesznek s igy a budapesti közönségnek az idei évad során alighanem alkalma lesz a „japán Duse“-t a Vígszinház színpadán üdvözölhetni. művészet. Iparművészetünk Párisban. Pária, szeptember 18. A párisi nagy kirakóvásár juryjei a kiállított tárgyakat klasszifikálták s mi magyarok mindenképpen meg lehetünk elégedve a bizonyítványunkkal, melyet a művelt világ Mekkájában számunkra kiállítottak. A lázas munka, a nem kimért költség és fáradság meghozta azt, mire törekedtünk: észrevettek bennünket, nem kicsinylőleg, egyszerű tudomásvétellel, hanem ellenkezőleg: elismerték és kellő dicséretre méltatták a magyar faj izmos tehetségét minden téren. A francia nép — az örök sovén — mely Tissotféle fogalmakkal birt rólunk, felismerte, hogy Magyarország nem az a barbár és műveletlen föld, mely ázsiai állapotokat rejteget magában, hanem erősen áthatva kulturális eszméktől, amerikaias gyorsasággal halad a fejlődés útján s nem egy téren a nyugati kulturállamokkal versenyképes dolgokat produkál. Lehet, hogy tényleg mások vagyunk, s a kiállításon természetesen nem hibáinkat mutogattuk, hanem arcunk azon felét, mely a legszebb. Szalmaláng jellemzi a magyart s ez vitt arra, hogy lelkesedéssel készültünk a világkiállításra, melyen megmutathassuk, hogy milyen is az a magyar hajvágás. Nincs is állam, mely aránylag olyan elegánsan jelent volna meg, mint a miénk, nemcsak külsőleg, hanem a kiállított dolgok komoly értékénél fogva is. Kaptunk ordet eleget. Iparművészetünk szintén megkapta azt, amit megérdemelt, s erre méltán büszke lehet. Sőt mintha egy kissé jobban megbecsülnék odakünn, mint itthon. Népünk varottasait, hímzéseit s egyéb műipari produktumait valósággal széjjelkapkodják, Zsolnay agyagremekei pedig, mint minden más műpiacon, úgy Párisban is előkelő hitűek. Ami fiatal, fejlődésben levő iparművészetünk a kisebb kitüntetések mellett megkapta a legnagyobbat is. A grand prix odajutott zseniális tervelő művészünk — Faragó Ödön — mellére. A népek művészetének nemzetközi porondján ilyent kapni a legnagyobb eredmény. Nincs szerencsém ismerni Faragót, de azt hiszem, maga sem volt elkészülve ekkora kitüntetésre. Annyi tény: odakünn nagyobbnak látják őt, mint itthon. Hogy a grand prix-t megkapta, az csak a finom ízlésű s művészvérű francia nép ítélőerejének jelessége mellett bizonyít, amely minden nagystílű dolgot megbecsül. Nézetem szerint minden iparművészünk között