Budapesti Napló, 1900. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-19 / 257. szám

8 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1900. szeptember 19. 25­. szám. SZÍNHÁZ, ZENE. ** A troubadour. Dippel András után ma este Alberti Werner lépett föl az Operában, Verdinek abban a dalművében, mely a mi repertoárunknak egyik osz­lopa. Alberti Wernert úgy fogadták, mint régi jó is­merőst, mint favoritot, meleg rokonszenvvel, zajos tapsokkal. Manrico Alberti Wernernek igazi bravúr­­szerepe. A kritikusok hiába dobják a lomtárba, hiába mondják kétségbeejtően elavult verkli-operának a Trovatorét, amíg akadnak olyan tenoristák, mint Alberti Werner, akik a tiszta, gazdag ömlésű olasz melódiá­kat hévvel, szárnyaló temperamentummal és a magas­ban járó hang csillogó fényével tudják énekelni. Ma nem adták el az „összes jegyeket“, de a közönség lelkesebb volt, mint a megnyitó előadáson és taps, kihívás, ismétlés egymást érte. Az előadásban részt vett P. Bartolucci Viktória is, aki először lépett föl mint szerződött tag Azucena szerepében. ** Csillag Teréz első fellépése. Csillag Teréz, a Nemzeti Színház volt kitűnő művésznője, aki október elsejével, tudvalevőleg, a Vígszínház kötelékébe lép át, mint értesülünk, Meilhac és Halevynok A Mi mama (La petite mére) című darab­jában fog­ a Vígszínházban­ fellépni. A művésznő fellépésének ideje nincs még megállapítva, mert Csillag Teréz asszony, mielőtt a Vígszínháznál megkezdené működését, vidéki vendégkörútra óhaj­tana menni. ** A takácsok bemutatója. A takácsok, Haupt­mann Gerhard hatalmas színművének nagyszabású elő­készületei, különösen a mozgalmas tömegjelenetek gondos betanítása a Vígszínházban annyira haladtak, hogy a darab bemutató előadása szombaton, 22-én, okvetlenül meg lesz tartható. Az igazgatóság különös gondot fordít arra, hogy a díszletek, jelmezek és kel­lékek a kor- és helyi­ hűség kívánalmainak egyaránt megfeleljenek. A jellemző díszletek a dráma szín­helyéül szolgáló porosz-sziléziai Bagoly-hegységben külön e célra eszközölt helyi tanulmányok alapján készültek. Különösen érdekes e tekintetben a langenbilagi takácskunyhó, amelyben az 1840-es években használt szövőszéken dolgoznak; az igaz­gatóság a Bagoly-hegység egy falujából hozatta ezt a szövőszéket, ahol ez a gyári ipar meg­honosításáig tényleg használatban volt. A világszerte ismert darab a Vígszínház művészeti személyzetének nemcsak majdnem összes tagjait foglalkoztatja, hanem külön statisztér­a szerződtetését tette szükségessé. Hilse Lujza takácsasszony megrázó szerepét Jászai Mari játszsza. Különösen érdekes és karakterisztikus takácsszerepekhez jutottak azonkívül Hegedűs, Góth, Balassa, Gál, Fenyvesi és Bihari. A takácsok bemuta­tója és többi előadásai iránt óriási érdeklődés mutat­kozik, amit a jegyek tömeges előreváltása is bizonyít. ** Komáromi Mariska az Operánál. A M. kir. Opera igazgatósága, egy esti újság értesülése szerint, tagjai sorába szerződtette Komáromi Mariska asszonyt, a Magyar Színház volt primadonnáját. Ugyanez az újság arról ad hírt, hogy az opera igazgatósága Beöthy Zsigát, a Magyar Színház tagját és Gábor Jó­zsefet, a Vígszínház tagját, ösztöndíjasai közé szer­ződtette. ** Uj Bisson-darabok a Vígszínházban. A Víg­színház megszerezte két új Bisson-darabnak az előadási jogát, amely Parisban is csak ezután fog bemutatóra kerülni. Az egyik darabnak még a címét is titokban tartják, a másiknak Le bon juge (Az igazságos biró.) A két új Вшои-darab kevéssel párisi bemutatójuk után fog a Vígszínházban színre kerülni. ** Népszínház. A Népszínház­­ heti műsora, el­tekintve Blaha L. asszony gyöngélkedésétől, amely miatt a művésznő ezidei első föllépését el kellett ha­lasztani,­­ nem szenved változást. A Párisi élet, melynek eddigi előadásai zsúfolt házak előtt mentek végbe, a héten még kétszer, csütörtökön és szombaton kerül színre, holnap szerdán pedig a Toledad operett címszerepében lép föl először mint szerződött tag, Fedák Sári, ki ebben a szerepben már mint vendég bemutatkozott a főváros közönségének. ** Tosca Budán. T. Hadrik Annának, a budai nyári színház kiváló drámai hősnőjének múltkori nagy sikere arra indította az igazgatóságot, hogy Toscát, Sardou romantikus drámáját holnap, szerdán, újra színre hozza. ** Ganz Hugó drámája. Ganz Hugónak A for­radalmár című drámája, amelynek már megemlítettük azt a kettős érdekességét, hogy magyar tárgyú s hogy legelőbb magyar nyelven a budapesti Nemzeti Színház­hoz volt benyújtva (a darab szerzője akkortájt buda­pesti német hírlapíró volt), színre került a prágai Deutsches Theaterben. Bécsi újságok jelentése szerint a darabnak rendkívüli sikere volt. A darabnak erős drámai jelenései óriásilag hatottak s a szerzőt az est során számtalanszor hívták. ** Néphangversenyek. Hackl M. Lajos zene­tanár, egy kőnyomatos tudósító értesülése szerint, az idei tél folyamán több néphangversenyt készül ren­dezni a Vigadó nagytermében. ** Szerző és Igazgató. Abban a különös kis polémiában, amely a Harc a millióért című darab bukása körül szerző és igazgató közt támadt, a szerző, ifj. Bokor József, magának vindikálja az utolsó szót. Hát megadjuk neki. Ifj. Bokor József úr ugyanis, a mellett az ígérete mellett, hogy ebben az ügyben utoljára teszi, a következő sorok közlésére kér ben­nünket : Igen tisztelt Szilágyi uram !­­ Tegnapi, tagadhatatlanul igen szellemes nyílt levelére engedje meg, hogy a legmélyebb köszöne­­temet kifejezhessem. Önnek igaza volt az uram, a mikor fölfedezte bennem a gyermekhumort, — hisz ez már akkor nyilatkozott meg bennem, mi­kor el tudtam hinni hogy az az ominózus darab sikert fog aratni. De nem ezért nyilvánítom kö­­szönetemet, hanem hogy kegyes volt „bukott da­rabjaim“ sorozatát összeállítani, és ezáltal köny­­nyűvé tenni az összehasonlítást azokkal a darab­jaimmal, amelyek sikert arattak. Felsorolnom fölösleges, — hála az istennek olyan szép számmal vannak, hogy ha abba a bizonyos serpenyőbe beraknánk, több mint való­színű, hogy az utóbbiak húznák le amazokat. Kö­szönöm önnek újból a listát s a figyelmeztetést „gyermeki“ mivoltomra. Teljesen igaza van! Aki­nek, mint nekem a nagyközönség jóvoltából ennyi igaz sikerem volt — „gyerekség“ az ilyen bukást komolyan venni. Béke velünk. — Igaz híve ifj. Bokor József. ** A Figaro és az Uránia. A párisi Figaro ro­konszenves közleményben emlékezik meg Salamon Ödönnek Parisról szóló darabjáról, amelyet az Uránia­­színház állandóan telt házakkal ad. A cikk a darab századik előadásáról szól, amikor az egész pesti francia kolónia a főkonzullal élén jelen volt a szín­házban. ** Belchemberg kisasszony párjában. A párisi Figaro azt a színházi pikantériát röpítette szét, hogy Beichemberg kisasszony, a Théátre Frangais vissza­vonult naiváját egy Bourgoing nevű báró legközelebb oltárhoz vezeti. Reichemberg kisasszony most maga cáfol rá a Figaróra. ** Operett-előadások Belgrádban. A belgrádi Nemzeti Színház nevezetes újításra szánta rá magát ebben az évadban; besorozta műsorába az operett­előadásokat. Eddig a Madarászt, a Bányamestert, a Nebántsvirágot és a Szép Helénát adták elő zajos sikerrel. ** Vidéki színházak. Egerben, Deák Péter szín­társulatánál a minap jelentős sikere volt Markovich Margitnak, aki a volt, mely tiszti­ben Matild szerepét játszotta, mint vendég. Játéka öntudatos volt, alakját átérezte, és a közönség meleg elismerését meg­érdemelte. ** Operaelőadás a Telefon Hírmondóban. A Tele­fon Hírmondó ma este előfizetőinek szórakoztatására a m. kir. Operaházban szinrekerülő »A hugonották'“ operát közve­títi. A hugonottákban fellép Dippel András is, az Opera ven­dégművésze, ami bizonyos érdekességet fog adni Meyerberg rég nem hallott zeneművének.­­ Az operai előadás közvetí­tése után igen érdekes újdonságokat olvastat fel a beszélő ujjág szerkesztősége, azután pedig 11 óráig felváltva katona- és cigányzene lesz hallható a kagylókon keresztül. Életemből. Irta: Lada Yacco. Most, hogy a párisi világkiállításon Lose Fuller színházában társulatunkkal játszom, annyira felém fordul a párisiak és az idegenek figyelme, hogy sok újságíró keres­ió. És elmondom jó egynéhányszor az életem nagyon egyszerű történetét. Most mondom el ezeregyedszer. Tokióban, Japán fővárosában születtem, abban a rengeteg városban, amelynek két millió lakója van. Gésa voltam, de nem teaházban. Hét év előtt Kama­­kami felesége lettem. Most 23 éves vagyok. Kamakami nagyon gazdag és becsült politikus volt Tokióban. De amikor a szenátusok választásánál megbukott, ott­hagyta a politikát és a színpad felé fordult. Szét akarta rombolni az ősi tradíciókat és a japán színpa­don olyan művészetet akart teremteni, amely az életet rajzolja. Iskolát nyitott és egy nagy színházi termet épít­tetett. Néhány hónap múlva 300 növendéke tanult nála és a színháza a legvirágzóbb volt Tokióban. Körülbelül 18 hónapja, a férjem — aki mindig a ha­ladást keresi — velem együtt elhagyta a mi drága Japánunkat, hogy az Egyesült Államokon keresztül Európa egy részét megismerjük. Magunkkal vittünk tizenkét növendéket és San- Franciscoba hajóztunk. Első utazásom volt, amelyet nem minden elfogódottság nélkül kezdtem meg. De úgy gondoltam, hogy San-Francisco Jokohamával szemközt fekszik és talán láthatom onnan, ha messzi­ről is, a nagy japán várost. Csak egy szórakozó és tanulmányutat akartunk tenni, de San­ Franciskóban olyan kecsegtető ajánlatokat tettek a férjemnek, hogy növendékeivel együtt rászánta magát néhány előadás megtartására. A premier estéjén megbetegedett az a növendék, akinek a gésa szerepét kellett volna ját­szani. Az előadást el kellett volna halasztani. Azt ajánlottam hát a férjemnek, hogy én fogom ezt a sze­repet eljátszani. Nem­ tartoztam ugyan soha Kama­kami társulatához, mert Japánban szigorú törvények tiltják, hogy egy nő színpadon egy férfi oldalán meg­jelenjék. De San­ Franciskóban megpróbálhatja az em­ber. A férjem félve egyezett csak bele, mert nem jól tudtam a szerepet és nem igen készültem arra, hogy a közönség előtt játszszam. A bátorság erőt adott és diadalt arattam! Tíz­szer kellett a darab végén a közönség előtt megjelen­nem, amely a színpadra akart tódulni, hogy engem diadalmenetben elvigyen, de én megszöktem az ovációk elől. .. Ez volt a bemutatkozásom. Azt bizonyítja ez, hogy a művészetben a természet hasznosabb, mint a tanulmány, noha ezt az utóbbit sem szabad elhanyagolni, sőt ellenkezőleg, ezt annyira éreztem, hogy az első fellépésem után való napon el­kezdtem a fáradhatlan tanulást. , Most imádom a pályámat és minden időmet annak szentelem. Londonban nagy sikerrel játszottam Viktória királynő előtt. Amikor kérdezte, hogy mivel hálálja meg a játékomat, azt kértem, hogy eszközöljön ki engedélyt a mikádótól arra, hogy a férjemmel és a növendékeivel a tokió színházban is játszhassam. A királynő megígérte, hogy amennyire lehet, az óhajo­mat teljesíti és néhány nappal később arról értesített, hogy a mikádó „követeleződző kívonataimnak“ ele­get tesz. Ha a szép Párisban több bátorságom lesz, mint most van, akkor eljárok a színházakba, hogy Sarah Bernhardt, Bejane és Bartet művészetét csodáljam. Szerettem volna Dusét is látni, akiről nekem sokat beszéltek és aki állítólag éppen úgy szokott meghalni, mint én. De Duse hazájában van — a boldog! — és én is sietek két hónap múlva vissza hazámba. * A Vígszínház vezetősége lépéseket tett Páris­­ban, hogy az ott működő exotikus japán társulatot, Sada Yaccoval egyetemben, néhány vendégszerep­lésre megnyerje. A megindított tárgyalások való­színűleg eredményesek lesznek s igy a budapesti közönségnek az idei évad során alighanem alkalma lesz a „japán Duse“-t a Vígszinház színpadán üd­vözölhetni. művészet. Iparművészetünk Párisban. Pária, szeptember 18. A párisi nagy kirakóvásár juryjei a kiállított tárgyakat klasszifikálták s mi magyarok mindenképpen meg lehetünk elégedve a bizonyítványunkkal, melyet a művelt világ Mekkájában számunkra kiállítottak. A­ lázas munka, a nem kimért költség és fáradság meg­hozta azt, mire törekedtünk: észrevettek bennünket, nem kicsinylőleg, egyszerű tudomásvétellel, hanem ellenkezőleg: elismerték és kellő dicséretre méltatták a magyar faj izmos tehetségét minden téren. A francia nép — az örök sovén — mely Tissot­­féle fogalmakkal birt rólunk, felismerte, hogy Magyar­­ország nem az a barbár és műveletlen föld, mely ázsiai állapotokat rejteget magában, hanem erősen áthatva kulturális eszméktől, amerikaias gyorsasággal halad a fejlődés útján s nem egy téren a nyugati kulturállamokkal versenyképes dolgokat produkál.­­ Lehet, hogy tényleg mások vagyunk, s a ki­állításon természetesen nem hibáinkat mutogattuk, hanem arcunk azon felét, mely a legszebb. Szalma­láng jellemzi a magyart s ez vitt arra, hogy lelkese­déssel készültünk a világkiállításra, melyen megmu­tathassuk, hogy milyen is az a­­ magyar hajvágás. Nincs is állam, mely aránylag olyan elegánsan jelent volna meg, mint a miénk, nemcsak külsőleg, hanem a kiállított dolgok komoly értékénél fogva is. Kaptunk ordet eleget. Iparművészetünk szintén megkapta azt, amit megérdemelt, s erre méltán büszke lehet. Sőt mintha egy kissé jobban megbecsülnék odakünn, mint­­ itthon. Népünk varottasait, hím­zéseit s egyéb műipari produktumait valóság­gal széjjelkapkodják, Zsolnay agyagremekei pedig, mint minden más műpiacon, úgy Párisban is előkelő hitűek. Ami fiatal, fejlődésben levő iparművészetünk a kisebb kitüntetések mellett megkapta a legnagyob­bat is. A grand prix odajutott zseniális tervelő művé­szünk — Faragó Ödön — mellére. A népek művésze­tének nemzetközi porondján ilyent kapni a legnagyobb eredmény. Nincs szerencsém ismerni Faragót, de azt hiszem, maga sem volt elkészülve ekkora kitüntetésre. Annyi tény: odakünn nagyobbnak látják őt, mint itthon. Hogy a grand prix-t megkapta, az csak a finom ízlésű s művészvérű francia nép ítélőerejének jelessége mellett bizonyít, amely minden nagystílű dolgot megbecsül. Nézetem szerint minden iparművészünk között

Next