Budapesti Napló, 1900. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-23 / 261. szám
10 Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1900. szeptember 23. 201. szám. ** Broulik redivivus. Holnap vasárnap lép föl az Operaházban először, Sába királynője Aszád szerepében Broulik Ferenc, mint újonnan szerződtetett tag. Közreműködnek még: Diósyné-Handel Berta, Vasquez grófné, Berts Mimi, Ney Dávid, Szénáról és Mihályi. ** Budapesti szinlapok. Ma a budapesti hirdetőoszlopokon a következő két szinlap látható egymás mellett: VÁROSLIGETI SZÍNKÖR NEMZETI SZÍNHÁZ AZ ARANYEMBER AZ ARANYASSZONY Ez aztán egyetértés 1 . . ** Városligeti Színkör. A Városligeti Színkörben holnap vasárnap két előadás lesz. Délután négy órakor fél helyárakkal Feld Irénnel és a vendégszereplő Pécsy Arankával Az aranyember kerül színre. Este fél nyolckor rendes helyárak mellett Bignioné-Sipos Erzsi Kinizsi Pál című népszínművének lesz a bemutató előadása. Zenéjét Fodor Bernát szerzette. A főbb szerepeket Vida Etel, Jeszenszkyné, Follinuszné, Mezei Irma, Szentmiklóssy, Bihari, Szentes, Lubinszky, Deésy, Nagy és Somfár játszsza. ** A San-Toy bemutatója. A Népszínház, mint már említettük, most teljes erővel a San-Toy című angol operettre készült Sidney Jonesnek, A gésák szerzőjének ez az operettje, értesülésünk szerint, október 5-ikén fog a Népszínházban először színre kerülni. ** Ifjúsági előadások az Urániában. A fővárosi középiskolák összes igazgatói, élükön Erődi Béla 16- igazgatóvak Molnár Viktor miniszteri tanácsos elnöklésével tegnap délután értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy minden középiskola az iskolaév folyamán ötször fogja meglátogatni az Uránia ifjúsági előadásait. Az iskola céljaihoz képest az Uránia Színház az eddigi enciklopédikus előadások mellett még tantervhezilleszkedő szakelőadásokat is fog tartani. Elsősorban Magyarország történetét Marczali Henriktől, Magyarország földrajzát Cholnoky Jenőtől és Páris 1900-ban című művét Salamon Ödöntől nézik meg az iskolák. ** Bécsi operett-újdonságok. A bécsi Carl-Thealer két első operett-újdonsága a Nagymogul és A diva lesz. Az előbbit Zemlinszky, az utóbbit Weinberger, az Operabál ismert szerzője írta. ** Színházak műsora. Nemzeti Színház. Vasárnap : Aranyasszony. Hétfőn: Váljunk el. Kedden: Faust. Szerdán : Aranyasszony. Csütörtökön: Nagymama. Pénteken : Az emberevő (először). Szombaton: Az emberevő (másodszor). Vasárnap : Az emberevő (harmadszor). M. kir. Operaház. Hétfőn: nincs előadás. Kedden: díszelőadás a perzsa sah ő felsége tiszteletére. (Rendkívüli bérletszünet.) Szerdán: Aida. (Rogers Della kisasszony és Dippel András úr vendégfelléptével.) Csütörtökön: Bohémek. Pénteken: Az ezred leánya, Rococo. (Bonomi Lujza kisasszony vendégfelléptével.) Szombaton : Faust. (Dippel András úr vendégfelléptével.) Vasárnap: Tannhäuser. (Rogers Della kisasszony vendégfelléptével.) Vígszínház. Vasárnap : A takácsok. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton: A takácsok. Népszínház. Vasárnap : A piros bugyelláris. Hétfőn: Párisi élet. Kedden: Párisi élet. Szerdán: Amit az erdő mesél (először). Csütörtökön: Amit az erdő mesél (másodszor). Pénteken: Amit az erdő mesél (harmadszor). Szombaton: Párisi élet. Vasárnap délután: Szép Heléna. Este: Amit az erdő mesél. Magyar Színház. Hétfőn: New York szépe. (Palásthy Sándor felléptével.) Kedden: Az asszonyregement. Szerdán : A Gyurkovics-lányok. (Palásthy S. felléptével.) Csütörtökön: Szulamit (Komáromi M. búcsufelléptével.) Pénteken: Koldus és királyfi (először). Fővárosi Nyári Színház. Vasárnap délután: Hadjárat a békében. Este: A denevér. Hétfőn : II. Rákóczy Ferenc. Kedden: Felfordult világ. Szerdán: Cyrano de Bergerac. Csütörtökön: Több mint királynő. Pénteken: Hoffmann meséi. (A karszemélyzet jutalmául.) Szombaton : Lorenzo Magnifico (először). Vasárnap délután: Nebántsvirág. Este : Lorenzo Magnifico (másodszor). Hétfőn: A segédtanár (utolsó előadásul). ** Új zeneművek. Kaphatók Bárd Ferenc és testvére zenemükereskedésében (Kossuth Lajos utca 4. sz. és Andrássy út 42. sz.) Sidney Jones San Toy eredeti angol zong. kivonat 6 K. Potpourri 3 korona. Monkton Szökevény, ered. angol zong. kivonat 7 K. Potpourri 3 K. 60 fll. Verő György Kleopatra, operett magyar szöveggel 3 füzetben, a 3 K. Stiffer Bár ind. 1 K. 50 fll. Rosas Hullámok fölött, keringő 2 K. Kollár Monte Christo dal, keringő magyar szöveggel 2 K. Fütty-kuplé, a New York szépéből 2 K. Rose Mouse angol keringő 2 K. 40 fil. Stewart The Bride angol keringő 4 K. Ziehrer In lauschiger Nacht, keringő a Landstreicher operettből 2 K. 40 fil. L’Anglais Célé, francia kuplé, énekli Rózsa Lili a Harc a milliókértban 2 K. Dóezy három eredeti új magyar dal: 1. Panaszkodik a furulyám nótája; 2. Magas a kaszárnya, énekli Fedák Sári A három pár cipőben; 3. Barna kisány levelet ír,ára 2 K. Pete Lajos négy eredeti magyar dala 2 K. — Ugyancsak itt Magyar Királyi Opera, Nemzeti Színház és Magyar Színházba jegyek kaphatók. ** Vasárnap a Telefon Hírmondóban. Ma délután a Telefon Hírmondó 4 órától fél 7-ig katonazenét közvetít az előfizetők szórakoztatására, este pedig Goldmark örökszép operáját a Sába királynőjét közvetíti a magy. kir. operaházból. Az operai előadás után még 11 óráig felváltva katona- és cigányzene lesz hallható. A takácsok. — Premiere a Vígszínházban. — Budapest, szeptember 22. Meg merem jósolni, hogy a Takácsok előadása nem tudit végveszedelmet Budapestre. Dinamitpatronok nem pukkannak szét a Lipót körúton; kövér bankárt, hájas gyárost nem nyúznak meg a Mária Valéria utcán; Budapestet, ezt a városháza nélkül való gyönyörű várost, nem emészti meg a tűz, mint Sodomát, agráriusokkal, merkantilistákkal együtt. Nem. Nem lesz semmi baj. Talán csak az, hogy a gazdag bankárok, az impozáns gyárosok egy időre megborzadnak a Vígszínháztól és lelküket üditni az orfeumokba mennek. Ne féljünk a takácsoktól, azt mondom! Sokkal veszedelmesebbek most a Takátsok, akik bankót hamisítanak. Senki sem csinált nagyobb reklámot ennek a darabnak, mint a volt miniszterelnök, báró Bánffy Dezső öt évvel ezelőtt, amikor Krecsányi Ignác a budai színkörben előadatta. (Komor Gyula kollégánk erős, zamatos fordításában, magyar nyelven először.) Ő excellenciája magasabb politikai szempontból szükségesnek vélte, hogy Hauptmann Gerhard darabja letűnjék a budai színkör műsoráról. Nem tiltotta be a drámát, de fölkérte Krecsányit, hogy a Takácsokat vegye le a játékrendről. Krecsányi levette a darabot a harmadik előadás után és kapott ezért az áldozatkészségért háromezer forintot pengő pénzben. Erről az indirekt betiltásról sok szó volt és a darab nimbusza megnőtt. Az emberek úgy okoskodtak, hogy a darab bizonyosan szenzációs kasszadarab lenne, ha megengednék, hogy vagy ötvenezer előadják. Titokban talán csak Krecsányi Ignác örvendezett, hogy nem kell kipróbálni a darab sikerét és hogy a kezében van immár a biztos háromezer forint. (Körülbelül hat telt háznak a jövedelme. De kérdés: bejött volna-e háromezer forint, ha Gerhardus Hauptmann darabját még hatszor előadatta volna? És mert ez a jövedelem kérdéses volt, azért örült Krecsányi Ignác a biztos háromezer forintnak.) Öt esztendeig függőben maradt nálunk a Takácsok nimbusza és a színigazgatóknak az a babonás sejtése, hogy a darab a kasszasiker szempontjából aranybányát jelent. Most fog eldőlni a Vígszínház terrénumán: szenzációs darab-e, aranybánya-e valóban a sziléziai munkások rémes, gyászos, undorító nyomorából szőtt szociális dráma? * Hátha úgy lesz, hogy nálunk a szenzációs bemutató előadáson túl állandó, tartós sikerre még nem számíthat ez a szomorú életkép ? Hátha, úgy lesz, hogy a páholypublikum, a drága helyek közönsége elmarad, mert nem akar fizetni; a karzati publikum, az olcsó helyek közönsége szintén elmarad, mert nem tud fizetni? Hátha úgy lesz, hogy az esztétikus, a túlművelt közönség sem nézi meg sokszor, mert azt mondja: Dráma ez? Nem! Ez dramatizált kórság ! Nyomor-mozaik! Képek, tablók piszokból, vérből ! Bűzös, kiállhatatlan levegő! S ne feledjük el a nietzscheizmus terjedését sem. Amióta Nietzsche meghalt, roppantul olvassák az Übermensch bölcsét, aki borzasztó lenézéssel beszél a tömegről és a szép, erős, arisztokratikus lelkeknek egyenesen megtiltja, hogy részvétet érezzenek a csőcselék iránt. („Die Gesammt-Entartlung des Menschen bis hinab zu dem, was heute den socialistischen Törpeln und Flachköpfen als ihr Mensch der Zukunft erscheint. . . (Diese Verthierung des Menschen zum Zwergthiere der gleichen liechte und Ansprüche . . .“ stb.) Akit Nietzsche filozófiája hatalmába ejtett, szuverén megvetéssel nézi majd a nyomorult söpredéknek ezt a drámáját és nem tartja se veszedelmesnek, se érdekesnek, se kívánatosnak. Úgy van. Veszedelmesnek se tartja. Ezért gondolom, hogy báró Bánffy Dezső csak azért tiltotta be (indirekt módon) a darabot, mert akkor még nem ismerkedett meg a Nietzsche filozófiájával. Csak az Obermenscht érezte magában instinktíve, magyarosan, Nietzsche-féle kommentár nélkül is.* Akárhogy kombinálgatnak, jósolgatnak az emberek, egy dolog feltétlenül bizonyos: a Vígszínházban ma óriás siker tanúi voltunk és a bemutató előadás kábító hatást tett a közönségre. A színmű tartalmát ismertetni fölösleges volna, mert a Takácsok világhírű darab. Hauptmann itt a tömegeket szerepelteti, a sziléziai takácsokat, akik nem bírják tovább a nyomort, föllázadnak, törnek-zúznak mindent és végül összetűznek a katonákkal, akik sortüzet lőnek beléjük. A Bagolyhegység tövében, Peters■waldauban, Dreissiger barchent gyárában és a gyár körül játszik négy felvonás; az ötödik felvonás színhelye a szomszédos Langenbielau, az öreg Ilisse szövőszobája. Dreissiger gyáva és rossz szívű intézője — gazdája tudtával — ridegen, kegyetlenül bánik a munkásokkal, akik vinnyogva tűrik a rossz bánásmódot, mint a megvert kutyák, amíg vissza nem tér közéjük a katonaviselt Jäger Móric. Ez a bátor, energikus fiatalember szervezi a forrongó munkások mozgalmát és egy véresszájú forradalmi nótával őrült dühre, iszonyú erupcióra ingerli őket. A mámoros vázak rémes processziója üvöltve vonul a gyáros kastélya elé, kiszabadítja Jägert a rendőrök kezéből és a hivatalos rend embereit kegyetlenül elveri. Dreissiger viszi az irháját, kocsira ül és szökik a családjával a fellázadt munkások elől, akik beözönlenek a gyárba, kastélyba és vad gyönyörrel rombolják össze mind a kettőt. Peterswaldauból Bielauba rohannak, hogy földúlják az ottani gyártelepet is, de a katonaság itt már útjukba áll. Két sortűz és a darabnak vége. "■ Hauptmann a negyvenes években játszatja ezt a színművet. Ehhez képest a munkások itt még robotolnak és szociális helyzetük, műveltségüknek a foka sokkal alacsonyabb a mostaninál. Da Hauptmann nyilván azért cselekedett így, hogy a negyvenes évek leple alól a mai munkások nyomorát villogtassa elő és a történetiség jogcímén annál szabadabban vonja meg a kontrasztot a gyárosok kényelmes élete és a nekik dolgozó munkások mizériája közt. Attól tartott, hogy a cenzúra útjába áll és letiltja Németország minden színpadáról, ha nem hiteti el a hatalmasokkal, hogy ez a darab a negyvenes évek szociális viszonyait tükrözi vissza. De legyünk igazságosak. Az a nyomor, amit ebben a darabban látunk, ma nem is exisztál. A munkás helyzete javult, ha nem is vált tökéletessé. Még a sziléziai takácsok közt sem találunk már olyanokat, akik boldogok, ha minden hónapban egyszer kutyahúst ehetnek és lakmározhatnak a lebunkózott lovak hulláján. Ha Gerhart Hauptmann a mi időnkben játszatná ezt a darabot, mindezeket hallatlan túlzásoknak kellene minősítenünk. Egészben véve tehát a negyvenes évekbe való visszahelyezés nemcsak fogás Hauptmanntól, hogy szabadon beszélhessen, hanem lelkiismeretesség is egyúttal. A dráma így elfogadható. Ebben a keretben megengedjük, hogy a szerző a szívünkre appelláljon és a múltak munkásai révén részvétre bírjon mindenkit a jelen munkásai iránt. Gazdag és koncentrált cselekvése, művészi bonyodalma nincs a darabnak, de a csoportokat bámulatos drámai erővel, virtuóz teknikával viszi akcióba. A darab élethűsége csodálatos. A dialóg olyan, mint az eleven élet. Frázis, deklamáció nincs. Minden tömör, velős, igaz. S még valamit a szerző javára. Hauptmann szíve a munkások mellett van, de maga nem áll be izgató, egyoldalú, elfogult frázisgyártónak, hogy felforgatást, romboló tendenciákat hirdessen.* Úgy nézi a dolgot, mint költő és filozóf az objektivitás magasabb színvonaláról. Megengedi a gyárosnak is, hogy álláspontját védje és Dreissigerben — minden egoizmusa és rövidlátása mellett— azt az embert látjuk, akit a nagy vállalkozás gondja és felelőssége nyom. S még szebb és csillapítóbb az a szelíd rezignáció, az a megnyugvás a világ rendjében és a kiegyenlítést ígérő vallásban, amit az öreg Hilse hirdet minden szegény és sorsüldözött ember számára. De Hauptmann magát a tömeget is megfosztja nimbuszától, mert a rombolásban féktelennek és visszataszítónak ecseteli. Ez az objektivitás nagy vonást ad Hauptmann írói jellemének, túlemeli darabját a közönséges iránydrámák korlátján és kiveszi a fegyvert azok kezéből, akik veszedelmesnek, izgatónak, az anarkia ördögével cimboráiónak denunciálják ezt a világhírre vergődött drámai korrajzot. 4. A Vígszínház bemutatóját joggal nevezhetjük a lehető legszenzációsabbnak. Bravúrosabb rendezést, tökéletesebb összjátékot még nem láttunk a meiningeniek óta, akik mesterei voltak mind a kettőnek. A hatás felvonásról felvonásra fokozódott és tetőpontra szökkent az utolsó, ötödik felvonásban, amikor Jászai Mari föllépett. Egypár jelenetből áll az egész szerep, abból áll, hogy a munkásasszony tüzet fog a forradalomtól, fölpanaszolja anyaságának a kálváriáját, villámokat beszél a szívtelen gazdagok ellen, leckézteti a gyáva férfiakat és vijjogva rohan a lázadók élére, a katonaság puskái elé. Csak ennyiből áll, de Jászai Mari az erőnek olyan pompájával, az elfojtott szenvedélynek olyan egetrázó kitörésével játszotta ezt az egypár jelenetet, hogy a viharos kirohanás után percekig tartó mennydörgéssé változott az egész nézőtér. Kis szerepben színésznő még sohasem volt nagyobb. Jászai Mari roppant tehetsége a nép egyszerű leányát, a munkás-nyomor alacsony gyermekét fölemelte a fenség magaslatára. Több volt a szenvedők és lázongók egész táboránál. A tömeges jelenetek közül legfényesebb volt a második és még inkább a negyedik felvonás vége, ahol a munkások romokká törtek ablakok