Budapesti Napló, 1900. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1900-09-23 / 261. szám

10 Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1900. szeptember 23. 201. szám. ** Broulik redivivus. Holnap vasárnap lép föl az Operaházban először, Sába királynője Aszád szerepé­ben Broulik Ferenc, mint újonnan szerződtetett tag. Közreműködnek még: Diósyné-Handel Berta, Vasquez grófné, Berts Mimi, Ney Dávid, Szénáról és Mihályi. ** Budapesti szinlapok. Ma a budapesti hirdető­oszlopokon a következő két szinlap látható egymás mellett: VÁROSLIGETI SZÍNKÖR NEMZETI SZÍNHÁZ AZ ARANYEMBER AZ ARANYASSZONY Ez aztán egyetértés 1 . . ** Városligeti Színkör. A Városligeti Színkörben holnap vasárnap két előadás lesz. Délután négy óra­kor fél helyárakkal Feld Irénnel és a vendégszereplő Pécsy Arankával Az aranyember kerül színre. Este fél nyolckor rendes helyárak mellett Bignioné-Sipos Erzsi Kinizsi Pál című népszínművének lesz a bemutató előadása. Zenéjét Fodor Bernát szerzette. A főbb sze­repeket Vida Etel, Jeszenszkyné, Follinuszné, Mezei Irma, Szentmiklóssy, Bihari, Szentes, Lubinszky, Deésy, Nagy és Somfár játszsza. ** A San-Toy bemutatója. A Népszínház, mint már említettük, most teljes erővel a San-Toy című an­gol operettre készült Sidney Jonesnek, A gésák szerző­jének­ ez az operettje, értesülésünk szerint, október 5-ikén fog a Népszínházban először színre kerülni. ** Ifjúsági előadások az Urániában. A fővárosi középiskolák összes igazgatói, élükön Erődi Béla 16- igazgatóvak Molnár Viktor miniszteri tanácsos elnök­lésével tegnap délután értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy minden középiskola az iskolaév folyamán ötször fogja meglátogatni az Uránia ifjúsági előadásait. Az iskola céljaihoz képest az Uránia Szín­ház az eddigi enciklopédikus előadások mellett még tantervhez­­illeszkedő szakelőadásokat is fog tartani. Első­sorban Magyarország történetét Marczali Henrik­től, Magyarország földrajzát Cholnoky Jenőtől és Páris 1900-ban című művét Salamon Ödöntől nézik meg az iskolák. ** Bécsi operett-újdonságok. A bécsi Carl-Thea­ler két első operett-újdonsága a Nagymogul és A diva lesz. Az előbbit Zemlinszky, az utóbbit Weinberger, az Operabál ismert szerzője írta. ** Színházak műsora. Nemzeti Színház. Vasár­nap : Aranyasszony. Hétfőn: Váljunk el. Kedden: Faust. Szerdán : Aranyasszony. Csütörtökön: Nagymama. Pén­teken : Az emberevő (először). Szombaton: Az emberevő (másodszor). Vasárnap : Az emberevő (harmadszor). M. kir. Operaház. Hétfőn: nincs előadás. Kedden: díszelőadás a perzsa sah ő felsége tiszteletére. (Rend­kívüli bérletszünet.) Szerdán: Aida. (Rogers Della kis­asszony és Dippel András úr vendégfelléptével.) Csü­törtökön: Bohémek. Pénteken: Az ezred leánya, Rococo. (Bonomi Lujza kisasszony vendégfelléptével.) Szom­baton : Faust. (Dippel András úr vendégfelléptével.) Vasárnap: Tannhäuser. (Rogers Della kisasszony ven­­dégfelléptével.) Vígszínház. Vasárnap : A takácsok. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton: A ta­kácsok. Népszínház. Vasárnap : A piros bugyelláris. Hétfőn: Párisi élet. Kedden: Párisi élet. Szerdán: Amit az erdő mesél (először). Csütörtökön: Amit az erdő mesél (má­sodszor). Pénteken: Amit az erdő mesél (harmadszor). Szombaton: Párisi élet. Vasárnap délután: Szép Heléna. Este: Amit az erdő mesél. Magyar Színház. Hétfőn: New York szépe. (Palásthy Sándor felléptével.) Kedden: Az asszonyr­eg­ement. Szer­dán : A Gyurkovics-lányok. (Palásthy S. felléptével.) Csütörtökön: Szulamit (Komáromi M. búcsufelléptével.) Pénteken: Koldus és királyfi (először). Fővárosi Nyári Színház. Vasárnap délután: Had­járat a békében. Este: A denevér. Hétfőn : II. Rákóczy Ferenc. Kedden: Felfordult világ. Szerdán: Cyrano de Bergerac. Csütörtökön: Több mint királynő. Pénteken: Hoffmann meséi. (A karszemélyzet jutalmául.) Szom­baton : Lorenzo Magnifico (először). Vasárnap délután: Nebántsvirág. Este : Lorenzo Magnifico (másodszor). Hétfőn: A segédtanár (utolsó előadásul). ** Új zeneművek. Kaphatók Bárd Ferenc és testvére zenemükereskedésében (Kossuth Lajos­ utca 4. sz. és Andrássy­ út 42. sz.) Sidney Jones San Toy eredeti angol zong. kivonat 6 K. Potpourri 3 korona. Monkton Szökevény, ered. angol zong. kivonat 7 K. Potpourri 3 K. 60 fll. Verő György Kleopatra­, operett magyar szöveggel 3 füzetben, a 3 K. Stiffer Bár ind. 1 K. 50 fll. Rosas Hullámok fölött, keringő 2 K. Kollár Monte Christo dal, keringő magyar szöveggel 2 K. Fütty-kuplé, a New York szépéből 2 K. Rose Mouse angol keringő 2 K. 40 fil. Stewart The Bride angol keringő 4 K. Ziehrer In lauschiger Nacht, keringő a Landstreicher operettből 2 K. 40 fil. L’Anglais Célé, francia kuplé, énekli Rózsa Lili a Harc a milliókért­­ban 2 K. Dóezy három eredeti új magyar dal: 1. Pa­naszkodik a furulyám nótája; 2. Magas a kaszárnya, énekli Fedák­ Sári A három pár cipőben; 3. Barna kis­ány levelet ír,­ára 2 K. Pete Lajos négy eredeti magyar dala 2 K. — Ugyancsak itt Magyar Királyi Opera, Nemzeti Színház és Magyar Színházba jegyek kaphatók. ** Vasárnap a Telefon Hírmondóban. Ma dél­után a Telefon Hírmondó 4 órától fél 7-ig katonazenét köz­vetít az előfizetők szórakoztatására, este pedig Goldmark örökszép operáját a Sába királynőjét közvetíti a magy. kir. operaházból. Az operai előadás után még 11 óráig felváltva katona- és cigányzene lesz hallható. A takácsok. — Premiere a Vígszínházban. — Budapest, szeptember 22. Meg merem jósolni, hogy a Takácsok előadása nem tudit végveszedelmet Budapestre. Dinamit­­patronok nem pukkannak szét a Lipót­ körúton; kövér bankárt, hájas gyárost nem nyúznak meg a Mária Valéria­ utcán; Budapestet, ezt a város­háza nélkül való gyönyörű várost, nem emészti meg a tűz, mint Sodomát, agráriusokkal, merkan­tilistákkal együtt. Nem. Nem lesz semmi baj. Ta­lán csak az, hogy a gazdag bankárok, az impo­záns gyárosok egy időre megborzadnak a Víg­színháztól és lelküket üditni az orfeumokba mennek. Ne féljünk a takácsoktól, azt mondom! Sok­kal veszedelmesebbek most a Takátsok, akik bankót hamisítanak. Senki sem csinált nagyobb reklámot ennek a darabnak, mint a volt miniszterelnök, báró Bánffy Dezső öt évvel ezelőtt, amikor Krecsányi Ignác a budai színkörben előadatta. (Komor Gyula kollé­gánk erős, zamatos fordításában, magyar nyelven először.) Ő excellenciája magasabb politikai szem­pontból szükségesnek vélte, hogy Hauptmann Gerhard darabja letűnjék a budai színkör műso­ráról. Nem tiltotta be a drámát, de fölkérte Kre­­csányit, hogy a Takácsokat vegye le a játékrend­­ről. Krecsányi levette a darabot a harmadik elő­adás után és kapott ezért az áldozatkészségért háromezer forintot pengő pénzben. Erről az indirekt betiltásról sok szó volt és a darab nimbusza megnőtt. Az emberek úgy okoskodtak, hogy a darab bizonyosan szenzációs kasszadarab lenne, ha megengednék, hogy vagy ötvenezer előadják. Titokban talán csak Krecsányi Ignác örvendezett, hogy nem kell kipróbálni a darab sikerét és hogy a kezében van immár a biztos háromezer forint. (Körülbelül hat telt ház­nak a jövedelme. De kérdés: bejött volna-e háromezer forint, ha Gerhardus Hauptmann darab­ját még hatszor előadatta volna? És mert ez a jövedelem kérdéses volt, azért örült Krecsányi Ignác a biztos háromezer forintnak.) Öt esztendeig függőben maradt nálunk a Takácsok nimbusza és a színigazgatóknak az a babonás sejtése, hogy a darab a kassza­siker szempontjából aranybányát jelent. Most fog eldőlni a Vígszínház terrénumán: szenzációs darab-e, aranybánya-e valóban a szi­léziai munkások rémes, gyászos, undorító nyomo­rából szőtt szociális dráma? * Hátha úgy lesz, hogy nálunk a szenzációs bemutató előadáson túl állandó, tartós sikerre még nem számíthat ez a szomorú életkép ? Hátha, úgy lesz, hogy a páholy­publikum, a drága helyek közönsége elmarad, mert nem akar fizetni; a karzati publikum, az olcsó helyek kö­zönsége szintén elmarad, mert nem tud fizetni? Hátha úgy lesz, hogy az esztétikus, a túl­­művelt közönség sem nézi meg sokszor, mert azt mondja: Dráma ez? Nem! Ez dramatizált kór­ság ! Nyomor-mozaik! Képek, tablók piszokból, vérből ! Bűzös, kiállhatatlan levegő! S ne feledjük el a nietzscheizmus terjedését sem. Amióta Nietzsche meghalt, roppantul olvas­sák az Übermensch bölcsét, aki borzasztó lenézés­sel beszél a tömegről és a szép, erős, arisztokra­tikus lelkeknek egyenesen megtiltja, hogy részvétet érezzenek a csőcselék iránt. („Die Gesammt-Ent­­artlung des Menschen bis hinab zu dem, was heute den socialistischen Törpeln und Flachköpfen als ihr Mensch der Zukunft erscheint. . . (Diese Verthierung des Menschen zum Zwergthiere der gleichen liechte und Ansprüche . . .“ stb.) Akit Nietzsche filozófiája hatalmába ejtett, szuverén megvetéssel nézi majd a nyomorult söp­redéknek ezt a drámáját és nem tartja se vesze­delmesnek, se érdekesnek, se kívánatosnak. Úgy van. Veszedelmesnek se tartja. Ezért gondolom, hogy báró Bánffy Dezső csak azért tiltotta be (indirekt módon) a darabot, mert akkor még nem ismerkedett meg a Nietzsche filozófiájával. Csak az Obermenscht érezte magá­ban instinktíve, magyarosan, Nietzsche-féle kom­mentár nélkül is.* Akárhogy kombinálgatnak, jósolgatnak az emberek, egy dolog feltétlenül bizonyos: a Víg­színházban ma óriás siker tanúi voltunk és a be­mutató előadás kábító hatást tett a közönségre. A színmű tartalmát ismertetni fölösleges volna, mert a Takácsok világhírű darab. Haupt­mann itt a tömegeket szerepelteti, a sziléziai takácsokat, akik nem bírják tovább a nyomort, föllázadnak, törnek-zúznak mindent és végül összetűznek a katonákkal, akik sortüzet lőnek beléjük. A Bagolyhegység tövében, Peters­­■waldauban, Dreissiger barchent­ gyárában és a gyár körül játszik négy felvonás; az ötödik felvonás színhelye a szomszédos Langenbielau, az öreg Ilisse szövő­szobája. Dreissiger gyáva és rossz szívű intézője — gazdája tudtával — ride­gen, kegyetlenül bánik a munkásokkal, akik vinnyogva tűrik a rossz bánásmódot, mint a meg­vert kutyák, amíg vissza nem tér közéjük a katonaviselt Jäger Móric. Ez a bátor, energikus fiatalember szervezi a forrongó munkások moz­galmát és egy véresszájú forradalmi nótával őrült dühre, iszonyú erupcióra ingerli őket. A mámoros vázak rémes processziója üvöltve vonul a gyáros kastélya elé, kiszabadítja Jägert a rendőrök ke­zéből és a hivatalos rend embereit kegyetlenül elveri. Dreissiger viszi az irháját, kocsira ül és szökik a családjával a fellázadt munkások elől, akik beözönlenek a gyárba, kastélyba és vad gyö­nyörrel rombolják össze mind a kettőt. Peters­­waldauból Bielauba rohannak, hogy földúlják az ottani gyártelepet is, de a katonaság itt már út­­jukba áll. Két sortűz és a darabnak vége. "■ Hauptmann a negyvenes években játszatja ezt a színművet. Ehhez képest a munkások itt még robotolnak és szociális helyzetük, műveltségük­nek a foka sokkal alacsonyabb a mostaninál. Da Hauptmann nyilván azért cselekedett így, hogy a negyvenes évek leple alól a mai munkások nyo­morát villogtassa elő és a történetiség jog­címén annál szabadabban vonja meg a kon­trasztot a gyárosok kényelmes élete és a nekik dolgozó munkások mizériája közt. Attól tartott, hogy a cenzúra útjába áll és letiltja Né­metország minden színpadáról, ha nem hiteti el a hatalmasokkal, hogy ez a darab a negyvenes évek szociális viszonyait tükrözi vissza. De legyünk igazságosak. Az a nyomor, amit ebben a darabban látunk, ma nem is exisztál. A munkás helyzete javult, ha nem is vált tökéle­tessé. Még a sziléziai takácsok közt sem találunk már olyanokat, akik boldogok, ha minden hónap­ban egyszer kutyahúst ehetnek és lakmározhatnak a lebunkózott lovak hulláján. Ha Gerhart Haupt­mann a mi időnkben játszatná ezt a darabot, mindezeket hallatlan túlzásoknak kellene minősí­tenünk. Egészben véve tehát a negyvenes évekbe való visszahelyezés nemcsak fogás Hauptmanntól, hogy szabadon beszélhessen, h­anem lelkiismere­tesség is egyúttal. A dráma így elfogadható. Eb­ben a keretben megengedjük, hogy a szerző a szívünkre appelláljon és a múltak munkásai ré­vén részvétre bírjon mindenkit a jelen mun­kásai iránt. Gazdag és koncentrált cselekvése, művészi bonyodalma nincs a darabnak, de a csoportokat bámulatos drámai erővel, virtuóz teknikával viszi akcióba. A darab élethűsége csodálatos. A dialóg olyan, mint az eleven élet. Frázis, deklamáció nincs. Minden tömör, velős, igaz. S még valamit a szerző javára. Hauptmann szíve a munkások mellett van, de maga nem áll be izgató, egyoldalú, elfogult frázis­gyártónak, hogy felforgatást, romboló tendenciákat hirdessen.* Úgy nézi a dolgot, mint költő és filozóf az ob­jektivitás magasabb színvonaláról. Megengedi a gyárosnak is, hogy álláspontját védje és Dreis­­sigerben — minden egoizmusa és rövidlátása mellett— azt az embert látjuk, akit a nagy vállalko­zás gondja és felelőssége nyom. S még szebb és csillapítóbb az a szelíd rezignáció, az a megnyugvás a világ rendjében és a kiegyenlítést ígérő vallásban, amit az öreg Hilse hirdet minden szegény és sorsüldözött ember számára. De Haupt­mann magát a tömeget is megfosztja nimbuszá­tól, mert a rombolásban féktelennek és vissza­taszítónak ecseteli. Ez az objektivitás nagy vo­nást ad Hauptmann írói jellemének, túlemeli da­rabját a közönséges iránydrámák korlátján és kiveszi a fegyvert azok kezéből, akik veszedel­mesnek, izgatónak, az anarkia ördögével cimbo­ráiónak denunciálják ezt a világhírre vergődött drámai korrajzot. 4. A Vígszínház bemutatóját joggal nevezhet­jük a lehető legszenzációsabbnak. Bravúrosabb rendezést, tökéletesebb összjátékot még nem lát­tunk a meiningeniek óta, akik mesterei voltak mind a kettőnek. A hatás felvonásról felvonásra fokozódott és tetőpontra szökkent az utolsó, ötödik felvonásban, amikor Jászai Mari föllépett. Egypár jelenetből áll az egész szerep, abból áll, hogy a munkás­asszony tüzet fog a forradalomtól, fölpanaszolja anyaságának a kálváriáját, villámokat beszél a szívtelen gazdagok ellen, leckézteti a gyáva férfiakat és vijjogva rohan a lázadók élére, a katonaság puskái elé. Csak ennyiből áll, de Jászai Mari az erőnek olyan pompájával, az elfojtott szenvedélynek olyan egetrázó kitörésével játszotta ezt az egypár jelenetet, hogy a viharos kirohanás után percekig tartó mennydörgéssé változott az egész nézőtér. Kis szerepben színésznő még sohasem volt nagyobb. Jászai Mari roppant tehet­sége a nép egyszerű leányát, a munkás-nyomor alacsony gyermekét fölemelte a fenség magasla­tára. Több volt a szenvedők és lázongók egész táboránál. A tömeges jelenetek közül legfényesebb volt a második és még inkább a negyedik felvonás vége, ahol a munkások romokká törtek ablakok

Next