Budapesti Napló, 1900. november (5. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-30 / 329. szám

839. szám­a Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1900. november 30. 3 annyira az adóteher nagysága miatt, mint inkább an­nak igazságtalan és egyenlőtlen megosztása miatt; jelenlegi adórendszerünknek nem a legnagyobb hi­bája, hogy az adófizető közönség fizetési képességé­nek maximumát kéri, hanem inkább az, hogy bizo­nyos osztályok fizetési képességét túlterheli. (Igaz! Úgy van­­ a jobboldalon.) s hogy különösen a szegé­nyebb osztályok fizetési képességét, nem eléggé kí­méli. (Helyeslés a jobboldalon.) És így ha nálunk adórendszerünk reformjáról van szó, törekednünk kell első­sorban, hogy az adófizető polgárok jövedelme és az azt terhelő kötelezettségek közt a helyes arányt helyreállítsuk. De midőn mindnyájan panaszkodunk az évek termései következtében beállott szegénység miatt, mi­dőn mindnyájan panaszkodunk az ipar, mezőgazdaság és kereskedelem terén tapasztalt pangás miatt, nem kell-e kérlelhetetlen szigorúsággal ellenőriznünk és állást foglalnunk ama tendenciával szemben, mely a hadügyi kiadásoknak a jövőben való emelését cé­lozza ? (Helyeslés jobbfelől.) A költségvetést elfogadja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Komjáthy Béla a kormány politikáját az or­szágra nézve károsnak tartja, ennek pedig természet­szerű következménye az, hogy a költségvetést nem szavazza meg. Nemcsak a közjogi alap különbsége miatt teszi ezt, hanem azért, mert a jelen kabinet pénzügyi és közgazdasági politikája súlyos vál­ságba kergette az országot. A magyar állam te­kintélye alászákott Ausztriában és megsemmisült a külföldön. A vezéreszmék, melyek a múltban az országnak annyi elismerést okoztak, most már nem tulajdonai a többségnek­ szóló fél, hogy a nemzet képtelen lesz kötelességének eleget tenni akkor, ha az önálló közgazdasági helyzetét visszanyeri. Az előadó beszéde, mely a jelen kormány pénzügyi politikáját megvédeni igyekezett, nem nyugtatta meg a függetlenségi pártot, annál kevésbé, mert az beszé­dének némely passzusában beismerte, hogy pénzügyi viszonyaink nagyon rosszak. Szóló most főleg a nemzetiségi kérdéssel óhajt foglalkozni. Erre a miniszterelnöknek a budapesti ke­reskedelmi és iparkamara közgyűlésén elmondott be­széde készteti. E beszédben gyönyörűen kifejtette az egységes magyar nemzeti állam képét. De a tettei nem állanak arányban beszédével. Szóló múlt évi fel­szólalására felhívta őt a miniszterelnök, hogy mutasson már egyes eseteket. A képviselő parlamenti köte­lessége azonban nem az, hogy az egyes jelensége­ket feltüntesse s azok felett vitát provokáljon, ha­nem az, hogy bírálatot mondjon a kormány egész nemzetiségi politikája felett. Szóló ezt a magyar nemzeti állam egységére veszélyesnek tartja, így gondolkoznak az ország több részeiben is. A Ma­­ros-Tordavármegye felirata, gróf Eszterházy Ká­roly beszéde Pozsony megyében, a kassai agrárgyűlé­­sen tett felszólalások is azt bizonyítják, hogy a mi­niszterelnök nemzetiségi politikája súlyos aggodalom­mal tölti el a honpolgárok keblét. Tavaly a körül forgott a harc a miniszterelnök és a szóló között, hogy a kormány által követett passzív, vagy az általa követelt aktív nemzetiségi politika előnyösebb-e a­­nemzetiségi kérdés megoldására. A képviselőház több­­sége a kormány javára döntött és a szelídebb irányt fogadta el, de a honpolgárok aggodalmát eloszlatni nem tudta, mert mostan is sok oly jelenség merült fel, mely a szóló álláspontját igazolta. Nyíltan kimondja, hogy ha a magyar nemzet élni akar, akkor el kell törölni a nemzetiségi törvényt, mert az nem lett végrehajtva és így elégedetlenségre hajtja a nemzetiségeket, viszont a magyarokat nem elégíti ki. A nemzetiségek erőssége másrészt a dualiz­mus gyengeségeiben rejlik. A bécsi körök táplálják a nemzetiségi izgatásokat, mert ez­által gyengítik Ma­gyarország erejét. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mandel Pál, előtte szólóval ellentétben, bizalom­mal viseltetik a kormány ténykedésével szemben és azt főleg az ellenzék működésének bírálatával óhajtja indokolni. A néppárt vezérelvei, szerinte, nem azonosítha­tók egy felekezettel szemben sem. Buzáth Ferenc: Ez nem áll! Mandel Pál: Tehát nem mondható sem katoli­kusnak, sem másnak. Tehát, aki a néppárt ellen be­szél, az nem a katolikus felekezetét támadja, hanem kizárólagosak a néppártot, mely erős agitációja foly­tán oly sokat beszéltet magáról az országban. A nép­párt nem fiatal már. Születése a középkorban történt (Nagy zaj a néppárton.) és szülőanyja a reakció. Buráth Ferenc: Bizonyítsa ezt be ! (Nagy zaj­­a néppárton.) Mandel Pál: Csodálkozik, hogy Molnár János csak most ábrándult ki a miniszterelnök programm­jából, holott azt már rég tudhatta, hogy a néppárt által követelt revízió nincs benne a programmjában. (Zajos közbekiáltások a néppártról.) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urakat, hogy a szónokot csendben hallgassák meg. (Helyeslés.) Mandel Pál: A néppárt már rég tudhatta, hogy reakcionárius törekvései a miniszterelnök szikla­sz­árd szabadelvűségén hajótörést fognak szenvedni. Miért jött tehát oly későn a kiábrándulás? , Molnár azt a vádat emelte a miniszterelnökkel szemben, hogy nincs érzéke a magyar államiság iránt. Ezt a vádat nemcsak visszautasítja, hanem magára a néppártra visszafordítja. A néppárt nem kompetens ennek megbirálására, mert oly párt, mely csak egy egy pártból toborozza híveit . . . Major Ferenc: Ez nem áll ! Buzáth Ferenc: Rám öt zsidó is szavazott. (De­rültség.) Mandel Pál ... Az nem bir politikai létjogo­­sultsággal. (Zaj a néppárton. Elnök csenget.) A fele­­skezeti osztályozásnak egy nagy felekezeti harc lesne a vége. Felekezetek szerint pártot alakítani nem lehet. Eszmék szerint lehet alakítani szabadelvű, kon­zervatív. .. Major Ferenc: Vagy néppártot. Mandel Pál: . . . vagy egyéb politikai pártot, de néppártot nem. A szabadelvűségnek számos elő­­harcosai voltak már. A szabadelvű táborhoz tartoztak Baöthy, Kazinczy, Széchenyi, Deák. Folónyi Géza : De nem a szabadelvűpárthoz. Kubik Béla: Az pedig nagy különbség. Mandel Pál: Mit tesz a néppárt? Kővel dobálja a többi hitfelek­ezethez tartozókat. Major Ferenc : Ez nem áll. Mandel Pál: Nemcsak a többi, sőt a saját val­lásbelieket is, ha­nem a néppárthoz tartoznak. De nincs a néppártnak politikai jogosultsága már azért sem, mert Hiányzik programmjából a hazaszeretet fogalma. Történelmünk igazolja, hogy Magyarország függetlenségének megvédésénél mindig együtt járt a szabadelvüség, míg az elnyomási kísérleteket mindig a­ reakció kisérte. Szent István, Hunyadi Mátyás tör­vényeit a szabadelvüség lengi át Kossuth működését is a szabadelvüség lengi át, míg Kolonics és Karaffa klerikálisok voltak. A néppárt egyetért a haza ellen­ségeivel. Major Ferenc: Ez rágalom! Elnöki rendreutasí­tást kérünk ! (Zaj a középen.) Elnök: Majd a képviselő urat fogom rendre­­utasítani. A képviselő úr sokat beszél, mindig meg­hallgatjuk, de másokkal szemben türelmetlen. (Helyes­lés jobbfelől.) Mandel Pál: Egy követ fut Strossmayerrel és Luegerrel. Pauer Rezső: Rágalom mindaz, amit mond. (Nagy zaj a néppárton. Elnök csenget.) Mandel Pál: Közjegyző előtt nem kötötték ugyan meg a szövetséget, de szellemileg mégis együtt van­nak. És még a néppárt meri a, miniszterelnököt a hazafiatlanság vádjával illetni­? És mit hoznak fel a vád bizonyítására? Az egyetemi kereszttörést, vagy az ónodi esetet, mert a kereszt helyett mogendovedet tettek. Major Ferenc: Mi az ? (Derültség.) Mandel Pál: Nem egyéb, mint Dávid király pajzsa. Dávid király zsoltárait pedig a keresztény templomokban is éneklik. Molnár János beszél a választási visszaélésekről. Hát azok az eszközök, melyeket a néppárt a válasz­tások alkalmával felhasznál, nem veszedelmesek ? Nem a népbutitásra alkalmasak azok? A néppárt a szövetkezeti eszmét is arra hasz­nálja fel, hogy a felekezeti gyűlölködést jobban szítsa. Ezért már több szövetkezet meg is bukott. Adja isten, hogy mind megbukjanak. Különben is a szövetkezeti eszmék szülője az 1875-iki törvényhozás, mely azok felállítását határozta el, csakhogy nem felekezeti ala­pon Molnár János statisztikailag akarta bebizonyítani az egyházpolitika káros hatását, így a válóperek emelkedését konstatálta. Csakhogy azt nem vette figye­lembe, hogy a polgári házasság előtt mily nagy száma volt a vadházasságoknak. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök az ülést bezárja. BELFÖLD. A király elatt. Mint értesülünk, ő felsége ma délután 1 órakor fogadta gróf Wolkenstein- Trostburg párisi nagykövetet, 2 órakor gróf Golu­­chowsk külügyminisztert, 3 órakor pedig hosszabb kihallgatáson Széll Kálmán miniszterelnököt Főispánjelöltek. Egy ellenzéki lap szerint leg­közelebb két, tetőtől talpig klerikális ember, névszerint Kiss Bálint magyar-igeni földbirtokos és Scitovszky János országgyűlési képviselő fog főispánná kinevez­tetni, még pedig amaz Brassóba, emez pedig Hont vár­­megyébe. A Budapesti Tudósító szerint Scitovszky János főispáni kinevezéséről beavatott körökben nem tudnak semmit. A­mi Kiss Bálintot illeti, sohase volt kleriká­lis, sőt maguk a klerikálisok csodálkoznak legjobban azon, hogy Kiss Bálintot elvtársuknak mondják. Az új koronaőr. A miniszterelnök a költ­ségvetés általános letárgyalása után az országgyű­lés mindkét Házát közös ülésre fogja összehívni a Szlávy József elhunytéval megüresedett korona­­őri méltóság betöltésére. A választás királyi hár­mas jelölés alapján történik. Egyik este megjelenő újság tudni, véli, hogy első helyen báró Jósika Samu, második helyen gróf Szapáry Gyula, har­madik helyen egy mágnásképviselő fog javaslatba hozatni. A képviselőimk igazságügyi bizottsága Szi­lágyi Dezső elnöklete alatt ma ülést tartott, melyen a kormány részéről Széll Kálmán miniszterelnök és Plósz Sándor igazságügyminiszter, az igazságügyminiszté­rium részéről Vörösmarty Béla államtitkár volt jelen. A bizottság tárgyalás alá vette a konzuli illetékek szabályozásáról rendelkező törvényjavaslatot, melyhez a bizottság a legutóbbi ülésszak végén hozzájárult Sámuel Lázár előadó ismertetése után a bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben ezúttal is elfogadta a törvényjavaslatot. A közigazgatás egyszerűsítése. A Belügyi Köz­löny közzéteszi most a belügyminiszternek a főispá­nokhoz intézett közrendeletét, amelyben tőlük a köz­­igazgatási eljárás egyszerűsítésére részletes javaslato­kat kíván be. A rendelet különösen a főszolgabírói és községjegyzői hivatalok túlterheltségének csökken­tését hangoztatja és a folyamatba tett tárgyalások irányelveit 24 pontból álló programmba foglalja össze, amelyből a következőket említjük: A kihágási és rendőri ügyekben némi decent­ralizálás mellett, egységes fórumrendszernek meg­állapítása. A jogorvoslati módok és határidők egyesítése. A kézbesítéseknek a postaintézmény felhaszná­lásával leendő gyorsítása. A közpénzeknek postatakarékpénztári uton való továbbítása. Az időszaki jelentések és nyilvántartások át­vizsgálása és kiselejtezése. Járási számvevői állások rendszeresítése. A jelentések szövegezésénél a sallangok elha­gyása, a rövidségre való törekvés. A szabatos nyomtatványminták megállapítása. A körrendeleteknek a minisztérium vagy a me­gye hivatalos lapjában való közzététel által való ki­hirdetése. A szóbeli tárgyalások meghonosítása, annak eredményének az aktán való feljegyzésével. A telefonnak kiterjedtebb mértékben való igény­­bevétele, kivált sürgetéseknél és jelentések céljából. A közvetlenség alkalmazása, ott, ahol valamely hatóságra csak postamunka (továbbítás) hárul, ennek mellőzése. Egyszerűbb ügyeknél az ügyiratnak hátirattal való továbbítása. A vármegyei, városi és községi ügyvitel és pénzkezelés alapelveinek újbóli megállapítása. A javaslatok megtétele végett minden főispán tisztviselői értekezletet tart, amelyben nem általános­ságban mozgó, hanem gyakorlati, konkrét javaslatok állapítandók meg. A javaslatokat még ez év végéig, még­pedig a könnyebb tárgyalhatás érdekében nem egy jelentésbe összefoglalva, hanem pontonkint kü­lön lapokon kell beterjeszteni. A Zsüvölgy küldöttsége Budapesten. A képviselőház karzatának közönségét ma egy sereg oláh nemzeti öltözék tarkította. Nagy küldöttség járt ma fönn három miniszternél Petrozsényból és vidé­kéről s ennek a küldöttségnek oláh tagjai és pópái keltettek figyelmet úgy a képviselőházban, mint a főváros utcáin, ahol megfordultak. Ponory Sándor, a kerület országgyűlési képviselője és Münnich Aurél országgyűlési képviselő vezették a hatvan tagú kül­döttséget Plósz Sándor igazságügyi, Wlassics közokta­tásügyi és Lukács László pénzügyminiszter elé. A Zsilvölgy hazafias közönségének az a kérelme, hogy telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróság, adó­hivatal és bányásziskola létesítésével és a pet­­rozsényi községi gimnáziumnak nyilvánossági jel­leggel való felruházása által tegyék képesebbé annak a vidéknek a magyarságát a nemzeti eszme­­terjesztésére. A küldöttség szószólója Andreics János bányaigazgató volt, aki lelkes hazaira érzésből fakadó buzgósággal segíti elő a maga hatáskörében a nem­­­­zetiségek békés együttműködését és tapintatosságával kitűnő szolgálatokat tesz ebben az irányban. A miniszterek kijelentették, hogy ismerik azo­kat a nehéz feladatokat, amelyek a zsilvölgyi ma­gyarságra várnak a nemzeti kultúra fejlesztése és megszilárdítása érdekében, miért is biztosították a küldöttséget őszinte jóindulatukról s arról, hogy a jelzett közintézmények létesítésére minden lehetőt meg­tesznek. Az országházban fogadták a miniszterek a küldöttséget melyben a vidék görög-keleti és görög­katolikus román pápái és román bírái s a petrozsényi járás elöljárói, a nagy iparvállalatok képviselői, az ottani intelligencia és tekintélyes kereskedőinek kép­viselete vettek részt. Díszpolgárok, Sednec és Bélabánya szabad királyi városok tavaszi közgyűlésükön Lukács László pénz­ügyminisztert, Darányi Ignác földmivelésügyi minisz­tert és Granzenstein Béla államtitkárt díszpolgárokká választották. Ma egy 18 tagú küldöttség Horváth Béla főispán és Szittnyay József polgármester vezetésével remek kiállítású díszoklevelet nyújtott át az új dísz­polgároknak. A küldöttség ma délután az Országos Kaszinó emeleti termében ebédre gyűlt össze, amelyen a három díszpolgár, Szittnyay polgármester és Farbaky István országgyűlési képviselő mondtak felköszön­­tőket. KÜLFÖLD. A porta és az Egyesült­ Államok, Tö­rökország és az Egyesült­ Államok közt már rég­óta konfliktus áll fenn a­miatt, hogy az amerikai kormány túlságos nagy kártérítést követel ama hittérítőknek, akik Örményországban a legutóbbi zavargások alatt megkárosodtak. E krónikus vi­szályhoz újabban egy akut konfliktus járult. Az Egyesült­ Államok kormánya Kárpátba oly férfiút nevezett ki konzulnak, akinek a porta az exequa­­turát megadni nem hajlandó. Washingtonban ra­gaszkodnak e konzul kineveztetéséhez és az ottani kormány oly tüntetésre készül, aminőt csak apró délamerikai köztársaságok ellen szokott alkal­mazni — hadihajót küld. Tegnap azt jelentette

Next