Budapesti Napló, 1902. április (7. évfolyam, 89-118. szám)

1902-04-01 / 89. szám

Budapest, 1902. Hetedik évfolyam. 19. szám. Kedd. április 1. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőiség és kiadó Vottess József­ körut 18. Főszerkesztő: VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: Kiadja: BRAUN SÁNDOR. ▲ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre 28 k., (14), 40 évre 14 k., (7), V0 évre 7 k., (3,60), egy hónapra 2­0. 40 fillér, (1.20 írt). Egyes szám Budapesten 8, vidéken 10 fillér. Husvét után. Budapest, március 31. Husvét után mennyi ideje van még a parlamentnek a költségvetés letárgyalására ? Egy hónap? A fele sem. Az appropriáció s a főrendiház tanácskozása is lefoglal néhány napot, azonfelül pedig akad mindig néhány javaslat, melyet közben okvetetlenül el kell intézni. Elképzelhető-e tehát, hogy a parla­ment idejében leőrölje a budget hátralevő anyagát? Nem. Hosszú budgetvitára mindig számítani kell. A budgetvita során mindenki beszélhet, min­denki sokszor beszélhet és mindenki minden­ről sokszor beszélhet. A budgetvita hétfejű sárkány, amelyik fejét már szerencsésen le is vágták, még az sincs levágva. Kinő újra. Ez a mostani budgetvita meg egyenesen olyan, hogy öt esztendeig is kinyúlhat. Egy új parlament ült össze, sok új képviselővel, sok új anyaggal. Az új parlamenteknek pedig megvan az a természetük, hogy az ország hely­zetének bemutatásával az új emberek szere­tik összekapcsolni a maguk bemutatását is. Az általános vitánál bemutatkoznak a türel­metlenebbek, a szaktárcáknál a szakemberek. A földmivelési tárcánál prezentálták magukat a nagyobb számmal besereglett gazdák, az igazságügyinél majd lesz szerencsénk az új ügyvédekhez. Ámbár hiszen a legtöbb ügyvéd már korábban sietett a bemutatkozással. De nincs az a tárca, amelyiknél valami ürügy ne akadna a nagyobb vitára. A kereskedelmi tárcánál jó alkalom az új miniszter s azon­felül a szélsőbal elhatározása, hogy itt név­szerinti szavazással demonstrálja, kik szavaz­nak az önálló vámterület mellett, kik nem, holott a választások idején pártkülönbség nélkül elég sokan nyilatkoztak a gazdasági különválás mellett. A honvédelmi tárcánál jó théma lesz a fölmerült, de elsimult miniszterválság. Az igazságügyi tárcánál az ügyvédek felvonulásán kívül kínálkozó théma a sok jelentős igazság­ügyi reform. Plusz sokat dolgozik s látni fogja, hogy ez sok beszédet vált ki a parlamentből. Egy sokat dolgozó miniszter éppen olyan hálás théma, mint egy semmit sem dolgozó minisz­ter. A kultusztárcánál különös ok se kell. Ez úgyis vörös posztó a néppártnak. Az autonómia, a valláserkölcs, az egyházpolitika, a felekezet­­nélküliség, mindnek lesz kritikusa. S kapóra jött az utolsó pillanatban a miniszter rende­lete az ifjúsági egyesületek alakításáról. S végre a pénzügyi tárcánál megint van alkalom be­szélni mindenről és sok egyébről. Hát nyilvánvaló, hogy mindez nem pe­reghet le az indemnity lejártáig. Újabb felha­talmazásra okvetetlenül szükség lesz. (Mellé­kesen szólván, ez is kihasít majd egy pár napot az áprilisból.) De lehet-e, szabad-e miatta szemrehányást tenni a kormánynak? Igazság szerint nem. Négy hónaposnál hosz­­szabb indemnitást nem kérhetett. Kellő idő­ben gondoskodott az ülések idejének meg­hosszabbít­ásáról. Tett róla, hogy az elkerül­hetetlen incidensek, melyek mindig jelentkez­nek, soha hosszabb ideig ne zavarják a bud­getvita menetét. Ok nélkül szüneteket nem kért, nem adott. De elvégre a szónokok szá­mát ő meg nem szabhatja él a felszólalások terjedelmét sem. Ha az indemnitás egész ide­jére nem lett volna szüksége, annak a kor­mány örült volna legjobban s ha indemnitásra egyáltalán szüksége volt, arról ezúttal nem tehet, mert az országos választások s a Ház megalakulása kivették a rendes munkaidőből. Hogy tehát újabb meghatalmazásra lesz szükség, abban van részük a viszonyoknak, az új par­lamentek bemutatkozó szenvedélyének, a spe­ciális magyar természetnek, de nem oka a kormány. Ezt a faktumot valami különösebben bizonyítani sem kell. De igenis meglepő, hogy az ellenzék, mely annyira szereti hangoztatni a gazdasági kiegyezésre való készülődés szük­ségét és sürgős voltát, mégis olyan kedvte­léssel szaporítja a szót és öli az időt. Ha valamikor, éppen most volna országos szük­ség, hogy a budgetvita zsilipjét lehetőleg gyorsan zárják el. A budgetvita nagy és fon­tos munka, de mégis csak a sablonosabb teendők közül való, melyen éppen át kell esni. Ellenben a legnagyobb és legfontosabb, a nemzet jövőjére kiható feladatok vannak a küszöbön, melyeknek előkészítése is óriási munka. Hát helyes-e ilyen körülmények között ok nélkül olyan sokáig veszte­gelni a budget körül? Bizonyára nem. Valami egészséges elhatározás, mely a budgetviták terjedelmének valamelyes határt szab, minden időkre elkelne, de most egy­szerűen kötelesség volna. Mégis bizonyosra vehető, hogy a hátralevő tárcáknál több szó fog folyni, mint Délafrikában vér. Húsvét után is sok lesz tehát a fölös­leges szó, mint ahogy sok volt húsvét előtt is. Pedig minden múló nappal közelebb jó a dátum, amikor a legnagyobb nemzeti érde­kek várszabályozásukat a törvényhozástól. Ezt jó lesz a tisztelt képviselő uraknak meg­­­­gondolniok, mikor újra meg újra föliratkoz­nak a fekete táblára. Még megteszi a nemzet, hogy megtorlásul szintén a fekete táblára írja nevüket, mint akik a legdrágább időből pré­­dáltak hiúságból, az országos érdekek el­lenére . . . ben a szegedi királyi tábla által eszközölt bizonyítási eljárás eredményét a Kúria április hó 23-ikán veszi tárgyalás alá, míg Valasek János verbői képviselő ügyében az ujabbi petíció-tárgy­alást április 14-ikére tűzte ki. Mind a három ügy előadója Zachár Emil kúriai bíró. BELFÖLD: Magyar miniszterek Bécsben. A Budapesti Tudósító­­jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök és Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter hol­nap reggel Bécsbe utaznak. Lukács László pénz­ügyminiszter már ma este odaérkezett. A minisz­terelnök valószínűleg három napot fog Bécsben tölteni, míg Horánszky kereskedelemügyi minisz­ternek már csütörtökön reggel Budapesten kell lennie, hogy jelen lehessen a képviselőházban a kereskedelemügyi tárca költségvetésének részletes vitáján. Új pé­nzügy igazg­atók. A király Szenti Bálint királyi tanácsosi címmel és a VI. fizetési osztály jel­legével felruházott brassói pénzügyigazgatót a rend­szeresített illetményekkel a VI. fizetési osztályba so­rozott pénzügyigazgatóvá. Schwarczer Emil pénzügyi tanácsos és lőcsei pénzügyigazgatót, a kir. tanácsosi cím díjmentes adományozása mellet, a rendszeresített illetményekkel a VI. fizetési osztályba sorozott pénz­­ügyigazgatóvá, továbbá Ternovszky Alajos pénzügyi tanácsos és zombori pénzügyigazgató-helyettest, vala­mint Farkas Győző pénzügyi tanácsos és nagybecs­­kereki pénzügyigazgató-helyettest, jelenlegi pénzügyi tanácsosi minőségükben a VII. fizetési osztályban rendszeresített illetmények élvezete mellett, szegedi, illetve pécsi pénzügyigazgatókká kinevezte. Petíciőse, Örley Kálmán marsittai képviselő elleni petíció ügyében a nagyváradi tábla befejezte a vizs­gálatot és az iratokat már fölterjesztette a Kúriához, mely az ujóbbi tárgyalást május hó 12-ikére tűzte ki. — Enyedy Lukács tápéi országgyűlési képviselő ügye- Lapunk mai száma tíz oldal­ a* Szocialisták kongresszusa, Budapest, március 31. A húsvéti ünnepek alatt a szociáldemokrata pártnak mindkét töredéke kongresszust tartott; a régi párt a fővárosban, az újonnan szervezett hívek Mező­túron hirdették elveiket. A magyarországi szociáldemokrata párt kongresz­­szusa a városligeti Hermina-kert nagytermében folyt le, ahol ez alkalomból 83 község és 46 budapesti szervezet volt együtt. Az első napon Goldner Adolf, a második napon Keresztes Mihály (H.-M.-Vásárhely és Urbán Pál (Czegléd) elnököltek. Az évi jelen­tés a párt működéséről ad számot és mint az letűnt esztendő legnagyobb eseményét, azt emeli ki, hogy a párt részt vett a képviselőválasztásokon. A párt pénzügyi helyzete is javult. A pártvezetőség je­lentésével kapcsolatban a küldöttek terjesztették elő jelentésüket. Ezek közt Martincsek István kifejti, hogy a nemzetiségek nagy számánál fogva milyen fontos, hogy a nemzetiségi munkásokat, különösen a tótokat szervezzék s ajánlja, hogy ezekre ezentúl nagyobb figyelmet forditsanak. Végül felolvasták a beérkezett üdvözlő leveleket és dr. Goldner elnök a kongresszus tanácskozásait holnapig elnapolta. Vasárnap 8 órakor nagy pártmulatság volt a küldöttek tiszteletére a Hermina kert nagytermében, dallal, szavalattal és színielőadásokkal egybekötve. A kongresszus második napján, húsvét hétfőjén, utasították a pártvezetőséget, hogy az újjászervezett szocialisták ellen agitáljon, s rokonszenvüket fejezték ki a bányászok iránt, akik ezúttal először képvisel­tették magukat és a fiumei munkások iránt. Érdekes vita volt az önálló vámterület kérdése körül. Dr. Gold­ner Adolf a gazdasági önállóság hívének mondotta magát s még többen a pártvezetőség tagjai közül, de a kongresszus kimondotta, hogy jelenleg ebben a kér­désben állást foglalni nem kíván, mert a jövő évi kongresszus új pártprogrammot fog kidolgozni. Végül határozatba ment, hogy a párt ezentúl is küzdeni fog az általános választási jogért. * A kongresszus vasárnapi megnyitása után a ha­tóság részéről jelen volt Tóth Lajos VII. ker. rendőr­­kapitány követelte az elnöktől, hogy adja át neki a jelenlevő küldöttek névsorát, amit azonban úgy az el­nök, mint a kongresszus bejelentői megtagadtak. Tóth kapitány addig nem akarta megengedni a tanácskozást, amíg a névsort neki át nem adják ami ellen a bejelentők tiltakoztak, miután a kongresszus úgy van bejelentve, mint egy népgyűlés, már pedig a rendőrtisztviselőnek nincs joga a gyűlésen jelenle­vők névsorát követelni, amit már azért sem adnak oda, mert a hazaérkező küldöttek a hatóságok részé­ről üldözéseknek volnának kitéve. Kijelentették egy­úttal, hogy amennyiben a kapitány követeléséhez ra­gaszkodna, úgy rögtön küldő­­séget menesztenek a főkapitányhoz, vagy esetleg a belügyminiszterhez. Tóth kapitány erre betelefonált a főkapitányhoz s miután onnan azt az utasítást kapta, hogy a névsor benyújtásának követeléséhez ne ragaszkodjék, a kon­gresszus kezdetét vehette. (Az új­ szocialisták Mezőtúron.) Mezőtúr városnak csendes képét nagyon meg­változtatta az ott lefolyt kongresszus. Az újonnan szervezett szociáldemokrata­ párt kongresszusa három napon át tanácskozik a nagy alföldi városban. Az ut­cákon láthatni festői viseletben székelyeket, bihar­­megyei magyarokat, alföldi gazdákat és dunántúli földműveseket. Képviselve vannak a nagy ipari váro­sok is, köztük Budapest számos kisiparos és gyári küldöttel. Még a külföldről is érkeztek ott dolgozó magyar munkások. Mezőtúron különben a szociál-

Next