Budapesti Napló, 1902. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-01 / 119. szám

4 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1902. május 1. 110. szám Nem közjogilag beszéltem 1 Arról beszéltem, hogy létezik ! Bakosi Viktor: Magyarország közjogilag létezik 1 Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Magyarország közjogilag létezik, nem vonja kétségbe senki. De azért megbocsátják, hogy Csehország is létezik, hiába tagadják az urak. Papp Zoltán: Csehország is fog létezni! Majd megcsinálják! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Minden katonának, aki szolgál ebben a véderőben első és lőkötetessége hazáját szeretni és hogy a királyát magasan tartsa. A többi azután magától jön és a fegyelem nagyon sokat segít ott, ahol másutt talán más faktorok segítenek. Azt akarják talán, hogy miután a véderő megvan úgy, amint van, mi a hon­védséget ellenzéki vagy pláne forradalmi szellemben neveljük? (Ellentmondás a szélsőbaloldalon.) Hogy a kormánypárt, vagy mondjuk, a szabad­­elvű párt csendesen dolgozik és keveset beszél, az nagyon természetes. Az urak számra nézve keveseb­ben vannak, ennélfogva valamivel hangosabbak, az természetes. (Nagy derültség.) A katonai rendtartás, merem állítani, május hó folyamán az igazságügyminiszterek kezében lesz. (He­lyeslés.) Pichler Győző: Ha a referens meghal, akkor is ? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor mást nevezzünk ki. (Derültség.) Meghalt refe­rens nem dolgozik, azt méltóztatik tudni. (Derültség.) Hogy a dolog kissé sokáig tartott, azon senki, ki az anyagot, ki a dolog természetét ismeri, ki tekintetbe veszi, hogy a katonának minden viszonyát, békében és háborúban kell, hogy felölelje ez a perrendtartás, aki ismeri az Ausztriában és Magyarországon létező törvénynek, melyekhez simulni kell, nem fog cso­dálkozni. Várady Károly: Bizony, pedig nem nagy munka! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát méltóztassék hozzáfogni, hanem azután megfelelő munkát előterjeszteni, nem fércmunkát! (Élénk de­rültség !) A hadügyminiszter állítólag nem eléggé világo­sítja fel a közönséget és a delegációt. Ennek legegy­szerűbb orvoslása az, méltóztassék belemenni a dele­gációba, ott alkalma lesz a hadügyminisztert megkér­dezni, examinálni és mindent megtenni. Pichler Győző : Először tanuljon meg magyarul a hadügyminiszter, tetszik tudni? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tetszik tudni, hogy Jekelfalussy altábornagy ott van és ha a képviselő úr németül nem tud, amit erősen kétségbe vonok . . . Bubik Béla: Az egész magyar nemzet tanuljon meg németül? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jekelfalussy altábornagy megmagyaráz mindent, per longum et latum, annyit, amennyit akar, még ennél is többet (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Pichler Győző : Szívesebben látnám én Jekel­­falussyt, mint Krieghammert a hadügyminiszteri székben! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez egyéni nézet! A nemzetet 68-ban nem csapták be a honvédséggel. Ez csak a makacs kisebbség álláspontja. Állítja, hogy az osztrák Landwehr költségvetése na­gyobb a mienkénél. Tóth János: Tessék a kettő költségeit 35 év óta összeadni, 360 millió koronával több a magyar. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ő nem germanizálja a honvédséget, csak a hadügym­nisz-A közbeszólás azonban még a többinek se tetszett. Bosszankodva néztek a fiúra s aztán visszafordultak Svarc úrhoz. — Hát persze. Ha nem mutatok nektek va­lamit. — Intett az asszonynak.— Rózsik­ám, add csak ide a könyvemet. — Ahogy az asszony fel­állott s becsoszogott a másik szobába, némely legény sanda, félénk pillantással bámult utána. Aggodalom volt a nézésükben s szorongva pislog­tak vissza Svarc úrra. Még aki kiabált, hogy: ne rontsa a mulatságot Svarc ur, — az is csak úgy legénykedett, hogy idegenül, hitetlenül nézett rá a többi. — Az asszony visszajött a könyvvel. Nem­ is volt könyv. Gyűrött szélű piszkos füzet, de vaskos s a sarkán, a cérnákon meglátszott, hogy újra meg újra hozzávarrtak egy darabot. Svarc úr lapozgatott benne, megnyálazta az ujját s újra keresgélt, aztán ahhoz szólott, aki az előbb azt mondta, hogy a maga pénzét iszsza. — Hát három esztendő óta vagy oda Ist­ván ... Tóth István, emlékszem , reád, derék fiú voltál...­­Az belemorgott. — Ma se vagyok rosszabb. — Persze, hogy nem. — Amért ittam... — Jól tetted. Annak az örömére, hogy haza­kerültél, ihatsz is egy csöppet. Jól tetted, hogy ittál. Hanem hát tudod-e, hogy mivel tartozik nekem az apád ! — Keresgélt a könyvben s ujjai­val végighuzgálva a sorok alatt, lassan kezdte elősorolni a tételeket. — Pénzben először száz­hatvan, aztán negyven, aztán húsz forint. Aztán tizenhét véka búza és harmincöt véka rozs. Aztán kilenc, lovas­ napszám, aztán kenyérliszt meg korpa... Húsz zsák korpa. Hát hogy kerül az ki tőletek, mit gondolsz? Ha én azt mondom, hogy most már akarom a pénzem, meg a búzám, meg a rozsom, mindent akarok ... hát mi lesz ? [Rámegy a házatok,,^ fölcjetek, a ló, ^ tehén . .. terrel levelez németül. Vannak kivételes esetek is, amikor nem lehet tolmácsot alkalmazni, de ezek szór­ványosak. Reméli, hogy a közös hadsereg ifjai is jobban fognak tudni a jövőben magyarul. Konstatálja is, hogy javulás mutatkozik ezen a téren. Törvény rendeli, hogy a honvédség háború esetén a hadvezér alá van rendelve. A vezérkar nem diszponál, csak segédeszköz amely , a parancsnok parancsait részle­teiben kidolgozza, önálló vezényleti joga nincs. Azt mondták, hogy a magyar honvédséget bekebelezi a hadügyminiszter a közös hadseregbe. A tábornoki kar közös, de a csapatok vezetését honvédtisztek végzik. (Fölkiáltások: Miért nincsenek magyar tábor­nokok ?) Kérem, tessék törvényt hozni erre. A vezérkari tisztek, ha a honvédséghez vannak­­beosztva, annak fegyelme alatt állnak. Bubik Béla: Ezek nem is tettek esküt a magyar alkotmányra! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az mindegy­, egypár egyénről van szó, a többi mind, aki a honvédségből kikerült, az mind a honvédségi esküt tette le és csakis egypár tisztről van szó, aki ki van vezényelve, mert béke idején több vezérkari tisztre van szükség, mint háborúban. Ezek a közös vezérkari tisztek utóbb a legtöbb esetben mégis a honvédséghez kerülnek és akkor le kell tenniök az esküt. Különben kimondott dolog, hogy a honvédséghez beosztott tiszteknek a magyar , illetve a horvát nyelvet beszélniök kell, erről az oldalról tehát nem fenyegethet veszély. A Ludovika Akadémia magyarságáról nem egy képviselő úr meg­győződhetett már és úgy tudom, hogy Pichler Pécsett is járt a kadétiskolában és legteljesebb megelégedé­sének adott kifejezést. (Derültség.) Reflektál Tóth Jánosnak a tisztképző iskolák költségei dolgában tett megjegyzéseire, majd újból rátér a német nyelvnek a honvédségi iskolákban való tanítására és azt tartja, hogy a nyelvtanítás csak hasznára válik az ifjúságnak. (Ellentmondások.) A német nyelven való előadás bizonyos tantárgyakban és pedig csakis . . . Pozsgai Miklós: Az osztrákoknak nem szüksé­ges a magyar nyelv? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon üdvös volna, hogyha megtanulnák ! Pozsgai Miklós: Miért nem kötelezik tehát őket a magyar nyelv tanulására ? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem kötelezhetem őket. Ha majd a t. képviselő úr fel fog engem ruházni ezzel a jogkörrel, akkor talán megteszem , így azonban tehetetlen vagyok e részben. (Helyeslés jobbról.) Minél többet tanul az ember, annál jobb, akárki akármit beszél. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Bálint: Tanuljanak franciául és nem németül ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Eötvös Bálint talán más nézeten van, méltóztassék azonban kissé körülnézni a világban. (Zaj a szélső­baloldalon. Egy hang jobbról: ide nem hortobágyi argumentum kell!) Hja, a hortobágyi argumentum az más. (Zaj.) Rátkay László : Ez a hortobágyi argumentum tartotta fenn a magyar nemzetet. (Zajos helyeslés a szélső­baloldalon. Élénk mozgás jobbról.) Hiába nevetnek! Magyarország képviselőházában még sem járja, hogy a magyar nyelvet gyalázzák ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbról. Igenis, és önök ott ezt is türelemmel hallgatják ! (Nagy zaj.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A legény sötéten bámult át az asztalon s nehézkesen, vállat vonva fölállott: — Bele is mártanám Svarc urba a késem. Svarc ur mosolyogva bólogatott: — Bele, ugy­e. Hát aztán nem mondanád meg, hogy miért? Mert segítettem rajtatok? Az apádon. Amig a császárt szolgáltad és nem a gaz­­daságtokat. Hát aztán volna neked csak egy csepp igazad? A legény sunyin körülnézett, hogy hátha pártolja valaki s aztán, amikor senki se szólott semmit, leült. Svarc úr tovább lapozgatott a könyvben s azalatt diskurált nekik: — Nem vagytok ti olyan részegek, hogy ne értenétek az okos szót. Jól tettétek, hogy ittatok egy kicsit, hanem hát hogy te belém ütöd a kést, hát hogy mondhatsz olyat István. Hát aztán mi volna vele? Leszolgáltál volna valamit az adósságodból is? Hát ez a virtus? Dehogy ez, István. Megélni, megtartani a földet meg a házat, ez való neked, ha még mindig olyan derék fiú vagy, amilyennek mondod magadat. — Uj nevet talált a könyvben s egy hatalmas válla nagy fiúra pislogott a sapkája alól. — Milyen nagy vagy, Samu. Amikor elmentél, akkor se voltál vézna legény, hanem most aligha akad a faluban párod. Pedig az anyád olyan beteges formájú, szegény... Rózsika a télen is vitt neki leveskét. Köhögött, meg feküdt is itt-ott egy kicsit... Hát te hogy gondolod, Samu ?„ Te is belém vágod a kést?... Vágjad! A nagy fiú felvágta a fejét, mintha megbán­tották volna: — Nem mondtam. — Hát aztán hogy gondolod a dolgot? "­•* — Majd összecsináljuk. 7 Az öreg ember másik fiúra nézett. — Hát te, Ágota Feri?Te­­nem gondolod, „hogy eleget ittunk már? · · Kérem, hát nem mondottam én, hogy én nagyra-' becsülöm ? Eötvös Bálint: Vilmos császár malmára hajtja­ a vizet, mikor a németet pártolja! Majd eljön még ide a Ho­henzollern ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tiszte­­m a prófétákat! (Derültség.) Rákosi Viktor: Német hadsereget csinálnak a Hohenzollernek számára ! Kinek germanizálunk ? A német dinasztiának? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Bálint: A Habsburgok csak magyarok lehetnek ! Báró Fejérváry honvédelmi miniszter: Ha ne­künk volna elegendő erőnk és elegendő pénzünk,­, semmi akadálya sem volna annak, hogy mi itt is­ állítsunk fel iskolát, élelmezési és lovaglási kur­zusokat. Várady Károly: Hiszen a legtöbbet a pénzből önök kapják ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter:" Először is tehát a pénz hiánya az oka annak, hogy ilyen intézeteket fel nem állíthatunk, azután meg nincsen hozzávaló erőnk a tisztek kiképzésére. Sze­mere Miklós a céllövészet kultiválását sürgeti; tettek már erre nézve kísérletet, de a kiadott fegyvereket elromolva, megrozsdásodva, eredmény nélkül kapták vissza. Tagadja azt az állítást is, hogy a Mauser­puska jobb a Manlichernél. A kétévi szolgálatra nézve megjegyzi, hogy a magyart nehéz fegyelemre szoktatni. (Ellentmondások. Fölkiáltások: A boerok nem tanultak einzelmarsot! Ott nincs Rückwerzkonzentrirung ! A guerillaharc kívánalmai mások, mint a rendes csatáro­záséi. Két év egyelőre kevésnek látszik a kioktatásra és egyelőre úgy incidentaliter nem lehet e kérdést elintézni. De gondolkoznak már azon, hogy aratás idején legalább a földmivelő népet szabadságolják, a városi népnek nincs szüksége erre a szabadságra. A lóvásárló bizottság nehéz, felelősségteljes munkát végez és talán egy-két tévedéstől eltekintve, helyesen jár el és lehetőleg közvetlen a tenyésztőtől szerzi be a lovakat. A többi katonai szállítás is tiszta és lehe­tőleg közvetlen, de bizony a legtöbb esetben lehetetlen a termelőktől közvetlenül beszerezni a cikkeket. Min­denesetre a legolcsóbb ajánlattevő kapja a szállításra való megbízást. A katonai perrendtartás, ismétli, a jövő hónapban az igazságügyminiszterek előtt lesz. Rései Pál: Csak megfelelő legyen! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már más kérdés. (Derültség.) Mindenesetre a létre­jöttéig egy kis türelmet kérek. (Derültség.) Rései Pál: Addig megőszülök ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meglehet, ha meg nem kopaszodik ! (Zajos derültség.) Rései Pál: Kis levélke drága kis levélke! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A királyi kéziratra vonatkozólag nem akar ismétlésekbe bocsátkozni. A miniszterelnök tegnap határozottság­gal és precizitással nyilatkozott. (Élénk helyeslés jobbról.) Kései Pál: A miniszterelnök nem is ismerte azt a levelet, nem is láttál Széll Kálmán miniszterelnök: de igenis láttam is, ismertem is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Utólag !) (­­ ; Okolicsányi László: Akkor, amikor mi, utólag! írj­a'--. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem utólag! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt mondják, hogy az újonnan kinevezett magyar gárdakapitány sem nem magyar állampolgár, sem nem tud magyarul. Honnan méltóztatik ezt tudni? -i­­­iiirrring-Tmnníia ii..­ ........... A fiú felállott az asztal végén s mereven a könyvre bámulva, felelte: v. — De igen. Svarc úr megint lapozott a füzetben s megint diskurált szép csendesen, mint ahogy a barátainak elpanaszol az ember ügyes-bajos dolgokat. — Azt hiszitek, hogy nem hiányzik a munka, amit nektek kellene végezni. Azt hiszitek, hogy ma is az a falu, ami volt, amikor elmentetek. Hát láthatjátok, hogy hogy beadósodtatok . . . Amíg ti katonáskodtatok, nem adott az apátok­nak munkásembert helyettetek a császár . . . S ami nekik hiányzott, hát azért hozzám jöttek,­ nem pedig a császárhoz . . . Aztán most belém­ vágod a kést, István . . . A legény halkan szólott. . . — Ne úgy vegye . . . " Svarc úr ránézett. — Hát hogy? Hiszen, ha nem szólok nek­tek, három napig isztok. Ami pár garastok van, az is idekerül. Még az is, ami nincs. Hát most­ már elég volt. Nem? Lenn az ablak alatt egy szekér zörgött... Mind kinéztek s az a legény, akit Ágotának szó­­­ütött a zsidó, megkocogtatta az ablakot. Mindjárt ki is fordult a szobából, kicsit bizonytalanul, de s azért sietve ment át az udvaron s kiabált az em­­­berre, aki a szekér lajtorjáján ülve a lovakat hajtotta: [ 77* — Apám! . . .7 v.v . Az ember kedvetlenül nézett vissza. V­. — Na? 4v­ 7 — Én is megyek. ' Az ember nagyot nézett rajta s vállat vont ' —Részeg vagy. 77 ' A fia pedig bizonykodott. — Birom én. — S a mikor már az apja, mellett ült a lajtorján, mentegetőzött. — Nem is­ igen ittam.

Next