Budapesti Napló, 1902. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1902-05-01 / 119. szám
4 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1902. május 1. 110. szám Nem közjogilag beszéltem 1 Arról beszéltem, hogy létezik ! Bakosi Viktor: Magyarország közjogilag létezik 1 Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Magyarország közjogilag létezik, nem vonja kétségbe senki. De azért megbocsátják, hogy Csehország is létezik, hiába tagadják az urak. Papp Zoltán: Csehország is fog létezni! Majd megcsinálják! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Minden katonának, aki szolgál ebben a véderőben első és lőkötetessége hazáját szeretni és hogy a királyát magasan tartsa. A többi azután magától jön és a fegyelem nagyon sokat segít ott, ahol másutt talán más faktorok segítenek. Azt akarják talán, hogy miután a véderő megvan úgy, amint van, mi a honvédséget ellenzéki vagy pláne forradalmi szellemben neveljük? (Ellentmondás a szélsőbaloldalon.) Hogy a kormánypárt, vagy mondjuk, a szabadelvű párt csendesen dolgozik és keveset beszél, az nagyon természetes. Az urak számra nézve kevesebben vannak, ennélfogva valamivel hangosabbak, az természetes. (Nagy derültség.) A katonai rendtartás, merem állítani, május hó folyamán az igazságügyminiszterek kezében lesz. (Helyeslés.) Pichler Győző: Ha a referens meghal, akkor is ? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkor mást nevezzünk ki. (Derültség.) Meghalt referens nem dolgozik, azt méltóztatik tudni. (Derültség.) Hogy a dolog kissé sokáig tartott, azon senki, ki az anyagot, ki a dolog természetét ismeri, ki tekintetbe veszi, hogy a katonának minden viszonyát, békében és háborúban kell, hogy felölelje ez a perrendtartás, aki ismeri az Ausztriában és Magyarországon létező törvénynek, melyekhez simulni kell, nem fog csodálkozni. Várady Károly: Bizony, pedig nem nagy munka! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát méltóztassék hozzáfogni, hanem azután megfelelő munkát előterjeszteni, nem fércmunkát! (Élénk derültség !) A hadügyminiszter állítólag nem eléggé világosítja fel a közönséget és a delegációt. Ennek legegyszerűbb orvoslása az, méltóztassék belemenni a delegációba, ott alkalma lesz a hadügyminisztert megkérdezni, examinálni és mindent megtenni. Pichler Győző : Először tanuljon meg magyarul a hadügyminiszter, tetszik tudni? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tetszik tudni, hogy Jekelfalussy altábornagy ott van és ha a képviselő úr németül nem tud, amit erősen kétségbe vonok . . . Bubik Béla: Az egész magyar nemzet tanuljon meg németül? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jekelfalussy altábornagy megmagyaráz mindent, per longum et latum, annyit, amennyit akar, még ennél is többet (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Pichler Győző : Szívesebben látnám én Jekelfalussyt, mint Krieghammert a hadügyminiszteri székben! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez egyéni nézet! A nemzetet 68-ban nem csapták be a honvédséggel. Ez csak a makacs kisebbség álláspontja. Állítja, hogy az osztrák Landwehr költségvetése nagyobb a mienkénél. Tóth János: Tessék a kettő költségeit 35 év óta összeadni, 360 millió koronával több a magyar. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ő nem germanizálja a honvédséget, csak a hadügymnisz-A közbeszólás azonban még a többinek se tetszett. Bosszankodva néztek a fiúra s aztán visszafordultak Svarc úrhoz. — Hát persze. Ha nem mutatok nektek valamit. — Intett az asszonynak.— Rózsikám, add csak ide a könyvemet. — Ahogy az asszony felállott s becsoszogott a másik szobába, némely legény sanda, félénk pillantással bámult utána. Aggodalom volt a nézésükben s szorongva pislogtak vissza Svarc úrra. Még aki kiabált, hogy: ne rontsa a mulatságot Svarc ur, — az is csak úgy legénykedett, hogy idegenül, hitetlenül nézett rá a többi. — Az asszony visszajött a könyvvel. Nem is volt könyv. Gyűrött szélű piszkos füzet, de vaskos s a sarkán, a cérnákon meglátszott, hogy újra meg újra hozzávarrtak egy darabot. Svarc úr lapozgatott benne, megnyálazta az ujját s újra keresgélt, aztán ahhoz szólott, aki az előbb azt mondta, hogy a maga pénzét iszsza. — Hát három esztendő óta vagy oda István ... Tóth István, emlékszem , reád, derék fiú voltál...Az belemorgott. — Ma se vagyok rosszabb. — Persze, hogy nem. — Amért ittam... — Jól tetted. Annak az örömére, hogy hazakerültél, ihatsz is egy csöppet. Jól tetted, hogy ittál. Hanem hát tudod-e, hogy mivel tartozik nekem az apád ! — Keresgélt a könyvben s ujjaival végighuzgálva a sorok alatt, lassan kezdte elősorolni a tételeket. — Pénzben először százhatvan, aztán negyven, aztán húsz forint. Aztán tizenhét véka búza és harmincöt véka rozs. Aztán kilenc, lovas napszám, aztán kenyérliszt meg korpa... Húsz zsák korpa. Hát hogy kerül az ki tőletek, mit gondolsz? Ha én azt mondom, hogy most már akarom a pénzem, meg a búzám, meg a rozsom, mindent akarok ... hát mi lesz ? [Rámegy a házatok,,^ fölcjetek, a ló, ^ tehén . .. terrel levelez németül. Vannak kivételes esetek is, amikor nem lehet tolmácsot alkalmazni, de ezek szórványosak. Reméli, hogy a közös hadsereg ifjai is jobban fognak tudni a jövőben magyarul. Konstatálja is, hogy javulás mutatkozik ezen a téren. Törvény rendeli, hogy a honvédség háború esetén a hadvezér alá van rendelve. A vezérkar nem diszponál, csak segédeszköz amely , a parancsnok parancsait részleteiben kidolgozza, önálló vezényleti joga nincs. Azt mondták, hogy a magyar honvédséget bekebelezi a hadügyminiszter a közös hadseregbe. A tábornoki kar közös, de a csapatok vezetését honvédtisztek végzik. (Fölkiáltások: Miért nincsenek magyar tábornokok ?) Kérem, tessék törvényt hozni erre. A vezérkari tisztek, ha a honvédséghez vannakbeosztva, annak fegyelme alatt állnak. Bubik Béla: Ezek nem is tettek esküt a magyar alkotmányra! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az mindegy, egypár egyénről van szó, a többi mind, aki a honvédségből kikerült, az mind a honvédségi esküt tette le és csakis egypár tisztről van szó, aki ki van vezényelve, mert béke idején több vezérkari tisztre van szükség, mint háborúban. Ezek a közös vezérkari tisztek utóbb a legtöbb esetben mégis a honvédséghez kerülnek és akkor le kell tenniök az esküt. Különben kimondott dolog, hogy a honvédséghez beosztott tiszteknek a magyar , illetve a horvát nyelvet beszélniök kell, erről az oldalról tehát nem fenyegethet veszély. A Ludovika Akadémia magyarságáról nem egy képviselő úr meggyőződhetett már és úgy tudom, hogy Pichler Pécsett is járt a kadétiskolában és legteljesebb megelégedésének adott kifejezést. (Derültség.) Reflektál Tóth Jánosnak a tisztképző iskolák költségei dolgában tett megjegyzéseire, majd újból rátér a német nyelvnek a honvédségi iskolákban való tanítására és azt tartja, hogy a nyelvtanítás csak hasznára válik az ifjúságnak. (Ellentmondások.) A német nyelven való előadás bizonyos tantárgyakban és pedig csakis . . . Pozsgai Miklós: Az osztrákoknak nem szükséges a magyar nyelv? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon üdvös volna, hogyha megtanulnák ! Pozsgai Miklós: Miért nem kötelezik tehát őket a magyar nyelv tanulására ? Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem kötelezhetem őket. Ha majd a t. képviselő úr fel fog engem ruházni ezzel a jogkörrel, akkor talán megteszem , így azonban tehetetlen vagyok e részben. (Helyeslés jobbról.) Minél többet tanul az ember, annál jobb, akárki akármit beszél. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Bálint: Tanuljanak franciául és nem németül ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Eötvös Bálint talán más nézeten van, méltóztassék azonban kissé körülnézni a világban. (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang jobbról: ide nem hortobágyi argumentum kell!) Hja, a hortobágyi argumentum az más. (Zaj.) Rátkay László : Ez a hortobágyi argumentum tartotta fenn a magyar nemzetet. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Élénk mozgás jobbról.) Hiába nevetnek! Magyarország képviselőházában még sem járja, hogy a magyar nyelvet gyalázzák ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbról. Igenis, és önök ott ezt is türelemmel hallgatják ! (Nagy zaj.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A legény sötéten bámult át az asztalon s nehézkesen, vállat vonva fölállott: — Bele is mártanám Svarc urba a késem. Svarc ur mosolyogva bólogatott: — Bele, ugye. Hát aztán nem mondanád meg, hogy miért? Mert segítettem rajtatok? Az apádon. Amig a császárt szolgáltad és nem a gazdaságtokat. Hát aztán volna neked csak egy csepp igazad? A legény sunyin körülnézett, hogy hátha pártolja valaki s aztán, amikor senki se szólott semmit, leült. Svarc úr tovább lapozgatott a könyvben s azalatt diskurált nekik: — Nem vagytok ti olyan részegek, hogy ne értenétek az okos szót. Jól tettétek, hogy ittatok egy kicsit, hanem hát hogy te belém ütöd a kést, hát hogy mondhatsz olyat István. Hát aztán mi volna vele? Leszolgáltál volna valamit az adósságodból is? Hát ez a virtus? Dehogy ez, István. Megélni, megtartani a földet meg a házat, ez való neked, ha még mindig olyan derék fiú vagy, amilyennek mondod magadat. — Uj nevet talált a könyvben s egy hatalmas válla nagy fiúra pislogott a sapkája alól. — Milyen nagy vagy, Samu. Amikor elmentél, akkor se voltál vézna legény, hanem most aligha akad a faluban párod. Pedig az anyád olyan beteges formájú, szegény... Rózsika a télen is vitt neki leveskét. Köhögött, meg feküdt is itt-ott egy kicsit... Hát te hogy gondolod, Samu ?„ Te is belém vágod a kést?... Vágjad! A nagy fiú felvágta a fejét, mintha megbántották volna: — Nem mondtam. — Hát aztán hogy gondolod a dolgot? "•* — Majd összecsináljuk. 7 Az öreg ember másik fiúra nézett. — Hát te, Ágota Feri?Tenem gondolod, „hogy eleget ittunk már? · · Kérem, hát nem mondottam én, hogy én nagyra-' becsülöm ? Eötvös Bálint: Vilmos császár malmára hajtja a vizet, mikor a németet pártolja! Majd eljön még ide a Hohenzollern ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tisztem a prófétákat! (Derültség.) Rákosi Viktor: Német hadsereget csinálnak a Hohenzollernek számára ! Kinek germanizálunk ? A német dinasztiának? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Bálint: A Habsburgok csak magyarok lehetnek ! Báró Fejérváry honvédelmi miniszter: Ha nekünk volna elegendő erőnk és elegendő pénzünk,, semmi akadálya sem volna annak, hogy mi itt is állítsunk fel iskolát, élelmezési és lovaglási kurzusokat. Várady Károly: Hiszen a legtöbbet a pénzből önök kapják ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter:" Először is tehát a pénz hiánya az oka annak, hogy ilyen intézeteket fel nem állíthatunk, azután meg nincsen hozzávaló erőnk a tisztek kiképzésére. Szemere Miklós a céllövészet kultiválását sürgeti; tettek már erre nézve kísérletet, de a kiadott fegyvereket elromolva, megrozsdásodva, eredmény nélkül kapták vissza. Tagadja azt az állítást is, hogy a Mauserpuska jobb a Manlichernél. A kétévi szolgálatra nézve megjegyzi, hogy a magyart nehéz fegyelemre szoktatni. (Ellentmondások. Fölkiáltások: A boerok nem tanultak einzelmarsot! Ott nincs Rückwerzkonzentrirung ! A guerillaharc kívánalmai mások, mint a rendes csatározáséi. Két év egyelőre kevésnek látszik a kioktatásra és egyelőre úgy incidentaliter nem lehet e kérdést elintézni. De gondolkoznak már azon, hogy aratás idején legalább a földmivelő népet szabadságolják, a városi népnek nincs szüksége erre a szabadságra. A lóvásárló bizottság nehéz, felelősségteljes munkát végez és talán egy-két tévedéstől eltekintve, helyesen jár el és lehetőleg közvetlen a tenyésztőtől szerzi be a lovakat. A többi katonai szállítás is tiszta és lehetőleg közvetlen, de bizony a legtöbb esetben lehetetlen a termelőktől közvetlenül beszerezni a cikkeket. Mindenesetre a legolcsóbb ajánlattevő kapja a szállításra való megbízást. A katonai perrendtartás, ismétli, a jövő hónapban az igazságügyminiszterek előtt lesz. Rései Pál: Csak megfelelő legyen! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már más kérdés. (Derültség.) Mindenesetre a létrejöttéig egy kis türelmet kérek. (Derültség.) Rései Pál: Addig megőszülök ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meglehet, ha meg nem kopaszodik ! (Zajos derültség.) Rései Pál: Kis levélke drága kis levélke! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A királyi kéziratra vonatkozólag nem akar ismétlésekbe bocsátkozni. A miniszterelnök tegnap határozottsággal és precizitással nyilatkozott. (Élénk helyeslés jobbról.) Kései Pál: A miniszterelnök nem is ismerte azt a levelet, nem is láttál Széll Kálmán miniszterelnök: de igenis láttam is, ismertem is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Utólag !) ( ; Okolicsányi László: Akkor, amikor mi, utólag! írja'--. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem utólag! Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt mondják, hogy az újonnan kinevezett magyar gárdakapitány sem nem magyar állampolgár, sem nem tud magyarul. Honnan méltóztatik ezt tudni? -iiiirrring-Tmnníia ii.. ........... A fiú felállott az asztal végén s mereven a könyvre bámulva, felelte: v. — De igen. Svarc úr megint lapozott a füzetben s megint diskurált szép csendesen, mint ahogy a barátainak elpanaszol az ember ügyes-bajos dolgokat. — Azt hiszitek, hogy nem hiányzik a munka, amit nektek kellene végezni. Azt hiszitek, hogy ma is az a falu, ami volt, amikor elmentetek. Hát láthatjátok, hogy hogy beadósodtatok . . . Amíg ti katonáskodtatok, nem adott az apátoknak munkásembert helyettetek a császár . . . S ami nekik hiányzott, hát azért hozzám jöttek, nem pedig a császárhoz . . . Aztán most belém vágod a kést, István . . . A legény halkan szólott. . . — Ne úgy vegye . . . " Svarc úr ránézett. — Hát hogy? Hiszen, ha nem szólok nektek, három napig isztok. Ami pár garastok van, az is idekerül. Még az is, ami nincs. Hát most már elég volt. Nem? Lenn az ablak alatt egy szekér zörgött... Mind kinéztek s az a legény, akit Ágotának szóütött a zsidó, megkocogtatta az ablakot. Mindjárt ki is fordult a szobából, kicsit bizonytalanul, de s azért sietve ment át az udvaron s kiabált az emberre, aki a szekér lajtorjáján ülve a lovakat hajtotta: [ 77* — Apám! . . .7 v.v . Az ember kedvetlenül nézett vissza. V. — Na? 4v 7 — Én is megyek. ' Az ember nagyot nézett rajta s vállat vont ' —Részeg vagy. 77 ' A fia pedig bizonykodott. — Birom én. — S a mikor már az apja, mellett ült a lajtorján, mentegetőzött. — Nem is igen ittam.