Budapesti Napló, 1902. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1902-06-12 / 159. szám

8 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1902. junius 12. 100. szám 104. szabályos. Egy drezdai magántávlat szerint a király állapota nagyon komoly. Meg sem szabad mozdulnia, mert különben a lélegzési nehézségek gyötrik. — Lombot Budapestnek!... Budapestről az utóbbi esztendőkben egyre gyakrabban emle­getik, hogy a legjobb nyaralóhely. Ott van a Városliget, ott van a liget, ott Gellérthegy és a budai oldalnak egyéb sok szép része, válo­gatni lehet az árnyas helyekben, a jó levegőben. Ha jól megvizsgáljuk, kik terjesztik székesfővá­rosunknak ezt a jó hírét, alighanem arra a mű­veit, de nem jómódú középosztályra akadunk, amely kipróbálta már a főváros környékének falvaiban a nyaralást és ökölbe szorított kéz­zel és azzal az elhatározással tér vissza őszszel, hogy vagy Ostendéban , nyaral a jövőben, vagy Budapesten, amely igazán jó nyaralóhely, ha az ember egy kissé fárado­zik érte. Csakhogy Budapesttel is csakhamar megszerzik a maguk kis tapasztalatait. Azért a pénzért, amivel a fővárosi hüsölést megszerzik maguknak, bátran tengerre mehetnek. Egy-egy családi kirándulás egy-egy kis tönkremenést jelent a derék családapáknak. Mert a zöldet, hús leve­gőt csak úgy kapjuk meg itt, ha sem költséget, sem fáradságot nem kímélünk. Ilyen viszonyok között csak hálaimat rebeghetünk az olyan indít­ványért, amelyet Havass Rezső a józsefvárosi bizott­sági tagok részéről terjesztett elő a város mai közgyű­lése elé. Azt indítványozzák a józsefvárosi bizottsági tagok, hogy a Népszínház­ utcának mindkét oldalát fá­­sítsák be a gyalogutak mentén. De a helyiérdeken túl is emelkednek a bizottsági tagok s indítvá­nyuk kapcsán úgy vélekednek, hogy a fővárosnak azokat a tereit és utcáit is fásítsák be fokozato­san, amelyeken ezt a forgalmi viszonyok megen­gedik. Ez szép lesz és egészséges, a Népszínház­­utcára nézve mindenesetre az lesz, mert ez Buda­pestnek amúgy is egyik legnagyobb útvonalává fejlődött. Üdv a józsefvárosi bizottsági tag urak­nak. Indítványuk nyomán álmok kelnek a ful­dokló fővárosi halandó lelkében. Képzeletünkben egy várost látunk, amelynek utcáin terebélyes fák árasztanak has árnyat és illatot. A szürkeség mind elbújik e sűrű lombok mögött s ut, iz­mos generáció támad az elkényszeredett, régi generáció után. Őszbe csavarodott fejjel meg­­érjük-e várjon ezt a szép kort, mi mai fővárosi lakók ? ... — Damjanich-szobor Budapesten. Damjanich Jánosnak, a szabadságharc vitéz tábornokának em­lékét szoborral örökíti meg a Damjanich-asztaltársa­­ság. Az életnagyságú mellszobrot, amely Siklódy Lő­rinc székely szobrász műve, junius 15-én leplezi le az asztaltársaság soroksári­ utcai helyiségében. A lelep­lezésen gróf Benyovszky Sándor országgyűlési kép­viselő mond ünnepi beszédet. — Than Károly jubileuma. A budapesti tudo­mányegyetem június 15-én, vasárnap délelőtt nagy­szabású ünnep keretében fogja megülni nagynevű tudós tanára, dr. Than Károly főrendiházi tag negy­venéves tanári jubileumát. Az ünnepet megelőzőleg délelőtt 10 órakor az egyetemi templomban lesz az évzáró Tedeum, amely után 11 órakor az egyetem aulájában ünnepi díszgyűlést tartanak meghívott ven­dégek, az egyetem tanári kara és az ifjúság részvéte­lével. Az elnöki megnyitó után dr. Vécsey Tamás rektor az egyetemi tanács élén üdvözölni fogja a jubilánst, akinek átnyújtja az egyetem üdvözlő iratát. A perga­menre rajzolt okmány remekmivű diszkötésben lesz. A rektor beszédére Than Károly válaszolni fog. Ez­után következnek a külföldi egyetemek, a hazai tudományos testületek és társegyetemek üdvözlései, az orvosi és bölcsészetkari dékánok beszédei. A volt tanítványok nevében dr. Nuricsán József, az asszisz­tensek részéről dr. Vámossy Zoltán és az ifjúsági egyesületek képviseletében Dongó Orbán bölcsészet­kari segélyegyleti elnök mond üdvözletet. Az egye­temi polgárok, valamint a diákkisasszonyok teljes számban vesznek részt az ünnepségen. — Szegény gyermekek kirándulása. A Fővá­rosi Szegény Gyermekkert­ Egylet 300 védence tegnap Serák Károlynak, az állatkert igazgatójának szívessé­géből díjmentesen meglátogatta az állatkertet. Ez alka­lomra Hűvös József, a városi villamos vasút igazgatója két nagy villamoskocsit a ki- és bejövetelre ingye­nesen bocsátott az egyesület rendelkezésére. A köz­ponti tejcsarnok tejjel-vajjal, Butterschmidt Károly süteménynyel vendégelte meg a gyermekeket az ál­latkertben. — Halálozás. Súlyos csapás érte Szvoboda Lajos hírlapíró-kollegánkat, a Pester Lloyd régi munkatársát. Felesége, született Horváth Margit az éjszaka a Szondy­­utca 42-ik szám alatt lévő lakásán szívszélhüdésben hirtelen meghalt. Az elhunyt, aki tizennyolc éven át boldog házasságban élt a férjével, finomlelkű asszony volt, aki kisebb irodalmi dolgozatokat és csinos köl­teményeket írogatott a lapoknak. Temetése idejét még nem állapították meg. Salamon Dénes királyi közjegyző ma meghalt Zentán.­­— A martiniquei áldozatokért. A martiniqueiek felsegítésére a Budapesti Újságírók Egyesületéhez ma a következő adományok érkeztek : Gróf Apponyi Albert 100 korona, Láng Lajos 20 korona, J­ándor Pál 20 korona, Wolfner Tivadar 20 korona, Kubinyi Géza 10 korona, a mai gyűjtés tehát 170 korona. Hozzáadva a tegnap kimutatott 1425 koronát, a gyűjtés eredménye 1595 korona. A martiniquei nyári ünnepély rendező­bizottság mai ülésén bejelentették, hogy a bizottság megbízásából gróf Szápáry Pál elnök és Gerbeaud Emil ma délelőtt tisztelegtek gróf Keglevich István intendánsnál, hogy tőle az Operaház és a Nem­zeti Színház művészeinek közreműködésére enge­délyt kérjenek. Az intendáns a legnagyobb előzékeny­séggel fogadta a küldötteket s a mozgalom iránt való teljes rokonszenvének kifejezést adva szives készség­gel azonnal megadta az engedélyt, hogy a két színház művészei az ünnepélyen közreműködhessenek. A bi­zottság az intendánsnak a meleg támogatásért háláját és köszönetét fejezte ki. Az ülésen részt vett Madej Raoul, az Operaház igazgatója, aki a bizottság fel­kérésére szíves készséggel vállalkozott, hogy mint a bizottság alelnöke az ünnep zenei programmját egybe­­állítja. A programm zenekari számainak tervezetét a mai ülésen már elő is terjesztette és a bizottság nagy lelkesedéssel járult hozzá a programmhoz, amely­nek minden egyes száma nemcsak nagy művészi értékű, de szenzációs is. A bizottság Mader igaz­gatónak, aki Colonnenal, a nagynevű francia kar­­nagygyal együtt a zeneszámokat vezényelni fogja, köszönetét fejezte ki. A nyári ünnepélyre művészi becsű rendkívül díszes plakátot festett Márk Lajos, a kiváló festőművész és a plakátok előállítását a Kosmos irodalmi és nyomdai műintézet díjtalanul ajánlotta fel, amiért a bizottság a műintézetnek kö­szönetet szavazott. A nyári ünnepély június hó 19-én a Gerbeaud városligeti pavillonban este 8 órakor kezdődik. Jegyek már holnap kaphatók a Budapesti Újságírók Egyesülete helyiségében (Kerepesi út 17. sz.) Gerbeaud Emil Gizella­ téri cukrászdájában és a Har­monia váci­ utcai zeneműkereskedésében. A jegyek ára: páholy 60 és 40 korona, ülőhely 10 és 6 korona, állóhely 2 korona. Az ünnepély végleg megállapított műsora a következő: 1. Szabados Károly: Marseillaise-ábránd, elő­adja a m. kir. Operaház zenekara. 2. Prológ, írta Heltai Jenő, szavalja Varsán­yi Irén, a Vígszínház tagja. 8. Hugó Viktor: Murad szultán, szavalja Jászai Mari, a Nemzeti Színház művésznője. 4. Schumann-Hellmesber­­ger: A két gránátos, énekli Takács Mihály, az Operaház művésze, kiséri a m. kir. Operaház zenekara. 5. Bizet L’Arlésienne: Suite nagy zenekarra. Előadja a m. kir. Operaház zenekara. 6. Miss Isidora Duncan: Tánc a Rákóczy-indulóhoz. Kiséri Radics Béla zenekara. 7. Magyar nép- és kurucdalok: szavalja Török Irma, a Nemzeti Színház művésznője, Kiséri Radics Béla táro­­gatós zenekara. 8. a) Delibes: Kettős a Laciné című operából, b) Strauss: keringő a Cigánybáróból, énekli az Operaház tíz művésznője. 9. Berlioz: Rákóczy- fantázia nagy zenekarra, előadja a m. kir. Operaház zenekara. 10. Epilog, francia alkalmi költemény, elő­adja francia nyelven Márkus Emilia a Nemzeti Színház művésznője. — Államtitkár és hirlapiró. Berlinből távira­­tozza tudósítónk, hogy gróf Posadovszki legutolsó es­télyén furcsa összeütközés támadt báró Richthoffen külügyminiszteri államtitkár és Sanders, a Times ber­lini leve­­zője között. A hirlapiró megszólította az államtitkárt, mire Richthoffen rárivallt Sandersre: Senki sem vétkes annyira abban, hogy az angol közvéleménybe mérget hintett Németország ellen, mint éppen ön. Többször figyelmeztettem arra az önök nagykövetét, hogy az ön tendenciózus és megméte­lyező hírlaptudósításai mind a két államra nézve ve­szedelmesek ! Hogy mi volt az eset folytatása, arról nem szól a berlni távirat. — Vesztegetés. Egy kis vidéki város pol­gára az éjjel nagyon hangosan mulatott, amiért reggelre a rendőrkapitány őt korona pénzbünte­téssel sújtotta. A polgár egy kissé méltatlankodva nézett a kapitányra: — Sok lesz az, tekintetes uram ! A kapitány mosolyog. — No — mond­ja — itt nem lehet alkudozni. — Nem? Tessék már elengedni belőle vagy három koronát. — Nem lehet — mondja a kapitány türel­metlenül s egy kissé szigorúan. A polgár hallgat, tűnődik, de aztán, mint akinek pompás gondolata támad, megvillan a szeme. Odahajol a kapitány füléhez s bizalmasan mondja: — Tekintetes uram! Mindig a kormányra szavaztam. Hát... — A hazai föld. Fiuméból jelentik. Az osztrák Lloyd Silézia nevű gőzöse Singaporeból herceg Schwar­zenberg Károly volt sanghai­i osztrák-magyar követségi titkár holttestét hozta. A herceg Sanghaibam két hónapig ideiglenesen volt eltemetve. A holttestét Bécsbe szállítják és a családi sírboltban helyezik el . Az ál-boer. Temesvárott volt egy boer. Valódi boer volt, aki még csatában is részt vett. A karját fölkötve hordta, egy kissé sántított is s sokat beszélt Transvaalról. Hogy ott így volt, úgy volt, hogy a karját egy angol vágta meg, még most is véres. A lábába pedig belement egy liclitbombának a szilánkja. — Hogy hívják ? —­ kérdezték tőle kére­getés közben. — Loos Frigyest — No, ez igazi boer név, — mondták s adtak neki egy hatost. Az embereket úgy meghatotta ez a szegény sebesült, aki a szabadságért vérezett s aki otthon gazdag volt. Loos pedig jól érezte magát igy. Aktuális volt mindig, jól mesélt s jól tőkésítette a boer háborút. Tegnap aztán a rendőrség elfogta. — Maga boer? — kérdezték. — Igen, kérem. Ott voltam Spionskopnál. — Volt ám a budai kutya­vásáron. Hát a feleségét hol hagyta? — Melyiket tetszik ? . . . Loos Frigyes az ajkába harapott, de a rendőr diadalmasan ugrott föl. — Megvan, — mondta. — Látja, maga egy közönséges svihák. Magát a kremsi rendőrség keresteti. Kétnejűség miatt. Maga sohasem volt boer. Most be fogom záratni, így került Loos a rendőrség börtönébe. Az öreg hajdú, aki lecsukta, meg is felelt a kiváncsi kérdezősködőknek. — Hát nem boer? — kérdezték. — De nem ám, — mondta. —­ Nem búr az, hanem ur. — Ur? — Az ám. Neki kettő is volt abból, amiből magamfajta szegény embernek egy is elég. — A vezérkar Komáromban. A múlt hét végén a közös hadsereg vezérkara néhány napot töltött Komáromban. A látogatás érdekességét nagy mérték­ben emelte az, hogy báró Beck, a vezérkar főnöke is felkereste Komáromot. A vezérkari főnök tiszteletére és fogadására Frigyes főherceg, a pozsonyi ötödik hadtest parancsnoka is Komáromba érkezett, aki Sárközy Aurél cs. és kir. kamarás, főispán és Kotwa altábornagy, várparancsnok társaságában a vasútnál várta a vezérkar főnökét. Frigyes főherceg jelentést tett a hadtest állapotáról, majd a vezérkari főnökkel a vármegyeházára hajtatott, ahol a hadvezetőség elhelyezést nyert. Báró Beck a vármegye és város küldöttségét fogadta, másnap pedig Sárközy főispán fényes ebédet adott a táborszernagy tiszteletére, me­lyen a vezérkar, valamint a vármegye és város kitű­nőségei vettek részt. Másnap a vezérkari főnök Sár­közy főispán és Ghyczy alispán kalauzolása mellett a vezérkarral kirándulást tett a bábolnai ménesbirtokra, hol a világhírű arabs tenyésztést szemlélték meg. A harcászati tanulmányok és terep­felvételek intézése Komáromból történt, a vármegyeházán elhelyezett fő­hadiszállásról, melyet a főispán előzékenyen bocsátott báró Beck rendelkezésére. / — A f­őszámvevő jubileuma. Tegnap volt negy­ven éve, hogy Lampl Hugó, a székesfőváros érdemes főszámvevője szolgálatba lépett. Halmos János polgár­­mester a legmelegebb szavakban gratulált a jubiláns­nak. A számvevőség tisztikara is tisztelgett nagyra­­becsült főnökénél, báró Kruchina Károly számvevő ve­zetése mellett, aki szép beszédben mondotta el jó­­kivánataikat s pompásan kiállított albumot nyújtott át neki a tisztikar aláírásaival s mindazoknak a főbb városi középitkezéseknek az akvarell-képeivel, ame­lyek az 1862—1902. évek között, a főszámvevő hiva­taloskodása idejében épültek. — Lövöldözés a Muzeum­ köruton. Nagy ria­dalom támadt tegnap este kilenc óra tájban a Muzeum­­köruton. A 18-ik számú ház előtt ugyanis egy eddig ismeretlen tettes az arra haladó Csathó Ferenc kúriai biró nejére sütötte a revolverét. Csathóné ijedtében elájult s e közben az ismeretlen még kétszer kilőtte revolverét. Szerencsére egyik golyó sem talált. Az összesereglett emberek azt hitték, hogy az úriasszonyt megsebesítette a merénylő, de Csathóné nemsokára magához tért, mig a merénylő a zűrzavarban eltűnt. A rendőri vizsgálat azt hiszi, hogy őrült vagy részeg ember volt a tettes. A kilőtt golyóknak nyomára sem akadtak, s így valószínű, hogy vaktöltéssel lövöldö­zött az illető. — Házasság. Dr. Rózsa Miklós, az ismert fiatal í­ó, a Nemzeti Szalon titkára tegnap tartotta eljegyzé­sét Beck Blanka kisasszonynyal, a fiatal költőnővel, akinek az utóbbi időkben egy verskötete méltó feltű­nést keltett. Antal Zsigmon­d eljegyezte Rausznitzer Mór leá­nyát, Margit kisasszonyt Székesfehérvárott. Wälder Béla folyó hó 22-ikén délután 2 órakor vezeti oltárhoz a dohány­ utcai zsidó templomban Kalmár Sárika kisasszonyt. — Baleset egy katonai szemlén, Bécs-Ujhely­­ről jelentik, hogy az ötödik dragonyosezred mai szemléjén, amelyet Ottó főherceg végzett, Rupprecht György főhadnagy leesett megbokrosodott lováról és olyan súlyosan megsebesült, hogy kórházba kellett szállítani. A szemle a baleset folytán abban maradt.

Next