Budapesti Napló, 1902. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1902-06-12 / 159. szám
8 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1902. junius 12. 100. szám 104. szabályos. Egy drezdai magántávlat szerint a király állapota nagyon komoly. Meg sem szabad mozdulnia, mert különben a lélegzési nehézségek gyötrik. — Lombot Budapestnek!... Budapestről az utóbbi esztendőkben egyre gyakrabban emlegetik, hogy a legjobb nyaralóhely. Ott van a Városliget, ott van a liget, ott Gellérthegy és a budai oldalnak egyéb sok szép része, válogatni lehet az árnyas helyekben, a jó levegőben. Ha jól megvizsgáljuk, kik terjesztik székesfővárosunknak ezt a jó hírét, alighanem arra a műveit, de nem jómódú középosztályra akadunk, amely kipróbálta már a főváros környékének falvaiban a nyaralást és ökölbe szorított kézzel és azzal az elhatározással tér vissza őszszel, hogy vagy Ostendéban , nyaral a jövőben, vagy Budapesten, amely igazán jó nyaralóhely, ha az ember egy kissé fáradozik érte. Csakhogy Budapesttel is csakhamar megszerzik a maguk kis tapasztalatait. Azért a pénzért, amivel a fővárosi hüsölést megszerzik maguknak, bátran tengerre mehetnek. Egy-egy családi kirándulás egy-egy kis tönkremenést jelent a derék családapáknak. Mert a zöldet, hús levegőt csak úgy kapjuk meg itt, ha sem költséget, sem fáradságot nem kímélünk. Ilyen viszonyok között csak hálaimat rebeghetünk az olyan indítványért, amelyet Havass Rezső a józsefvárosi bizottsági tagok részéről terjesztett elő a város mai közgyűlése elé. Azt indítványozzák a józsefvárosi bizottsági tagok, hogy a Népszínház utcának mindkét oldalát fásítsák be a gyalogutak mentén. De a helyiérdeken túl is emelkednek a bizottsági tagok s indítványuk kapcsán úgy vélekednek, hogy a fővárosnak azokat a tereit és utcáit is fásítsák be fokozatosan, amelyeken ezt a forgalmi viszonyok megengedik. Ez szép lesz és egészséges, a Népszínházutcára nézve mindenesetre az lesz, mert ez Budapestnek amúgy is egyik legnagyobb útvonalává fejlődött. Üdv a józsefvárosi bizottsági tag uraknak. Indítványuk nyomán álmok kelnek a fuldokló fővárosi halandó lelkében. Képzeletünkben egy várost látunk, amelynek utcáin terebélyes fák árasztanak has árnyat és illatot. A szürkeség mind elbújik e sűrű lombok mögött s ut, izmos generáció támad az elkényszeredett, régi generáció után. Őszbe csavarodott fejjel megérjük-e várjon ezt a szép kort, mi mai fővárosi lakók ? ... — Damjanich-szobor Budapesten. Damjanich Jánosnak, a szabadságharc vitéz tábornokának emlékét szoborral örökíti meg a Damjanich-asztaltársaság. Az életnagyságú mellszobrot, amely Siklódy Lőrinc székely szobrász műve, junius 15-én leplezi le az asztaltársaság soroksári utcai helyiségében. A leleplezésen gróf Benyovszky Sándor országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet. — Than Károly jubileuma. A budapesti tudományegyetem június 15-én, vasárnap délelőtt nagyszabású ünnep keretében fogja megülni nagynevű tudós tanára, dr. Than Károly főrendiházi tag negyvenéves tanári jubileumát. Az ünnepet megelőzőleg délelőtt 10 órakor az egyetemi templomban lesz az évzáró Tedeum, amely után 11 órakor az egyetem aulájában ünnepi díszgyűlést tartanak meghívott vendégek, az egyetem tanári kara és az ifjúság részvételével. Az elnöki megnyitó után dr. Vécsey Tamás rektor az egyetemi tanács élén üdvözölni fogja a jubilánst, akinek átnyújtja az egyetem üdvözlő iratát. A pergamenre rajzolt okmány remekmivű diszkötésben lesz. A rektor beszédére Than Károly válaszolni fog. Ezután következnek a külföldi egyetemek, a hazai tudományos testületek és társegyetemek üdvözlései, az orvosi és bölcsészetkari dékánok beszédei. A volt tanítványok nevében dr. Nuricsán József, az asszisztensek részéről dr. Vámossy Zoltán és az ifjúsági egyesületek képviseletében Dongó Orbán bölcsészetkari segélyegyleti elnök mond üdvözletet. Az egyetemi polgárok, valamint a diákkisasszonyok teljes számban vesznek részt az ünnepségen. — Szegény gyermekek kirándulása. A Fővárosi Szegény Gyermekkert Egylet 300 védence tegnap Serák Károlynak, az állatkert igazgatójának szívességéből díjmentesen meglátogatta az állatkertet. Ez alkalomra Hűvös József, a városi villamos vasút igazgatója két nagy villamoskocsit a ki- és bejövetelre ingyenesen bocsátott az egyesület rendelkezésére. A központi tejcsarnok tejjel-vajjal, Butterschmidt Károly süteménynyel vendégelte meg a gyermekeket az állatkertben. — Halálozás. Súlyos csapás érte Szvoboda Lajos hírlapíró-kollegánkat, a Pester Lloyd régi munkatársát. Felesége, született Horváth Margit az éjszaka a Szondyutca 42-ik szám alatt lévő lakásán szívszélhüdésben hirtelen meghalt. Az elhunyt, aki tizennyolc éven át boldog házasságban élt a férjével, finomlelkű asszony volt, aki kisebb irodalmi dolgozatokat és csinos költeményeket írogatott a lapoknak. Temetése idejét még nem állapították meg. Salamon Dénes királyi közjegyző ma meghalt Zentán.— A martiniquei áldozatokért. A martiniqueiek felsegítésére a Budapesti Újságírók Egyesületéhez ma a következő adományok érkeztek : Gróf Apponyi Albert 100 korona, Láng Lajos 20 korona, Jándor Pál 20 korona, Wolfner Tivadar 20 korona, Kubinyi Géza 10 korona, a mai gyűjtés tehát 170 korona. Hozzáadva a tegnap kimutatott 1425 koronát, a gyűjtés eredménye 1595 korona. A martiniquei nyári ünnepély rendezőbizottság mai ülésén bejelentették, hogy a bizottság megbízásából gróf Szápáry Pál elnök és Gerbeaud Emil ma délelőtt tisztelegtek gróf Keglevich István intendánsnál, hogy tőle az Operaház és a Nemzeti Színház művészeinek közreműködésére engedélyt kérjenek. Az intendáns a legnagyobb előzékenységgel fogadta a küldötteket s a mozgalom iránt való teljes rokonszenvének kifejezést adva szives készséggel azonnal megadta az engedélyt, hogy a két színház művészei az ünnepélyen közreműködhessenek. A bizottság az intendánsnak a meleg támogatásért háláját és köszönetét fejezte ki. Az ülésen részt vett Madej Raoul, az Operaház igazgatója, aki a bizottság felkérésére szíves készséggel vállalkozott, hogy mint a bizottság alelnöke az ünnep zenei programmját egybeállítja. A programm zenekari számainak tervezetét a mai ülésen már elő is terjesztette és a bizottság nagy lelkesedéssel járult hozzá a programmhoz, amelynek minden egyes száma nemcsak nagy művészi értékű, de szenzációs is. A bizottság Mader igazgatónak, aki Colonnenal, a nagynevű francia karnagygyal együtt a zeneszámokat vezényelni fogja, köszönetét fejezte ki. A nyári ünnepélyre művészi becsű rendkívül díszes plakátot festett Márk Lajos, a kiváló festőművész és a plakátok előállítását a Kosmos irodalmi és nyomdai műintézet díjtalanul ajánlotta fel, amiért a bizottság a műintézetnek köszönetet szavazott. A nyári ünnepély június hó 19-én a Gerbeaud városligeti pavillonban este 8 órakor kezdődik. Jegyek már holnap kaphatók a Budapesti Újságírók Egyesülete helyiségében (Kerepesi út 17. sz.) Gerbeaud Emil Gizella téri cukrászdájában és a Harmonia váci utcai zeneműkereskedésében. A jegyek ára: páholy 60 és 40 korona, ülőhely 10 és 6 korona, állóhely 2 korona. Az ünnepély végleg megállapított műsora a következő: 1. Szabados Károly: Marseillaise-ábránd, előadja a m. kir. Operaház zenekara. 2. Prológ, írta Heltai Jenő, szavalja Varsányi Irén, a Vígszínház tagja. 8. Hugó Viktor: Murad szultán, szavalja Jászai Mari, a Nemzeti Színház művésznője. 4. Schumann-Hellmesberger: A két gránátos, énekli Takács Mihály, az Operaház művésze, kiséri a m. kir. Operaház zenekara. 5. Bizet L’Arlésienne: Suite nagy zenekarra. Előadja a m. kir. Operaház zenekara. 6. Miss Isidora Duncan: Tánc a Rákóczy-indulóhoz. Kiséri Radics Béla zenekara. 7. Magyar nép- és kurucdalok: szavalja Török Irma, a Nemzeti Színház művésznője, Kiséri Radics Béla tárogatós zenekara. 8. a) Delibes: Kettős a Laciné című operából, b) Strauss: keringő a Cigánybáróból, énekli az Operaház tíz művésznője. 9. Berlioz: Rákóczy- fantázia nagy zenekarra, előadja a m. kir. Operaház zenekara. 10. Epilog, francia alkalmi költemény, előadja francia nyelven Márkus Emilia a Nemzeti Színház művésznője. — Államtitkár és hirlapiró. Berlinből táviratozza tudósítónk, hogy gróf Posadovszki legutolsó estélyén furcsa összeütközés támadt báró Richthoffen külügyminiszteri államtitkár és Sanders, a Times berlini levezője között. A hirlapiró megszólította az államtitkárt, mire Richthoffen rárivallt Sandersre: Senki sem vétkes annyira abban, hogy az angol közvéleménybe mérget hintett Németország ellen, mint éppen ön. Többször figyelmeztettem arra az önök nagykövetét, hogy az ön tendenciózus és megmételyező hírlaptudósításai mind a két államra nézve veszedelmesek ! Hogy mi volt az eset folytatása, arról nem szól a berlni távirat. — Vesztegetés. Egy kis vidéki város polgára az éjjel nagyon hangosan mulatott, amiért reggelre a rendőrkapitány őt korona pénzbüntetéssel sújtotta. A polgár egy kissé méltatlankodva nézett a kapitányra: — Sok lesz az, tekintetes uram ! A kapitány mosolyog. — No — mondja — itt nem lehet alkudozni. — Nem? Tessék már elengedni belőle vagy három koronát. — Nem lehet — mondja a kapitány türelmetlenül s egy kissé szigorúan. A polgár hallgat, tűnődik, de aztán, mint akinek pompás gondolata támad, megvillan a szeme. Odahajol a kapitány füléhez s bizalmasan mondja: — Tekintetes uram! Mindig a kormányra szavaztam. Hát... — A hazai föld. Fiuméból jelentik. Az osztrák Lloyd Silézia nevű gőzöse Singaporeból herceg Schwarzenberg Károly volt sanghaii osztrák-magyar követségi titkár holttestét hozta. A herceg Sanghaibam két hónapig ideiglenesen volt eltemetve. A holttestét Bécsbe szállítják és a családi sírboltban helyezik el . Az ál-boer. Temesvárott volt egy boer. Valódi boer volt, aki még csatában is részt vett. A karját fölkötve hordta, egy kissé sántított is s sokat beszélt Transvaalról. Hogy ott így volt, úgy volt, hogy a karját egy angol vágta meg, még most is véres. A lábába pedig belement egy liclitbombának a szilánkja. — Hogy hívják ? — kérdezték tőle kéregetés közben. — Loos Frigyest — No, ez igazi boer név, — mondták s adtak neki egy hatost. Az embereket úgy meghatotta ez a szegény sebesült, aki a szabadságért vérezett s aki otthon gazdag volt. Loos pedig jól érezte magát igy. Aktuális volt mindig, jól mesélt s jól tőkésítette a boer háborút. Tegnap aztán a rendőrség elfogta. — Maga boer? — kérdezték. — Igen, kérem. Ott voltam Spionskopnál. — Volt ám a budai kutyavásáron. Hát a feleségét hol hagyta? — Melyiket tetszik ? . . . Loos Frigyes az ajkába harapott, de a rendőr diadalmasan ugrott föl. — Megvan, — mondta. — Látja, maga egy közönséges svihák. Magát a kremsi rendőrség keresteti. Kétnejűség miatt. Maga sohasem volt boer. Most be fogom záratni, így került Loos a rendőrség börtönébe. Az öreg hajdú, aki lecsukta, meg is felelt a kiváncsi kérdezősködőknek. — Hát nem boer? — kérdezték. — De nem ám, — mondta. — Nem búr az, hanem ur. — Ur? — Az ám. Neki kettő is volt abból, amiből magamfajta szegény embernek egy is elég. — A vezérkar Komáromban. A múlt hét végén a közös hadsereg vezérkara néhány napot töltött Komáromban. A látogatás érdekességét nagy mértékben emelte az, hogy báró Beck, a vezérkar főnöke is felkereste Komáromot. A vezérkari főnök tiszteletére és fogadására Frigyes főherceg, a pozsonyi ötödik hadtest parancsnoka is Komáromba érkezett, aki Sárközy Aurél cs. és kir. kamarás, főispán és Kotwa altábornagy, várparancsnok társaságában a vasútnál várta a vezérkar főnökét. Frigyes főherceg jelentést tett a hadtest állapotáról, majd a vezérkari főnökkel a vármegyeházára hajtatott, ahol a hadvezetőség elhelyezést nyert. Báró Beck a vármegye és város küldöttségét fogadta, másnap pedig Sárközy főispán fényes ebédet adott a táborszernagy tiszteletére, melyen a vezérkar, valamint a vármegye és város kitűnőségei vettek részt. Másnap a vezérkari főnök Sárközy főispán és Ghyczy alispán kalauzolása mellett a vezérkarral kirándulást tett a bábolnai ménesbirtokra, hol a világhírű arabs tenyésztést szemlélték meg. A harcászati tanulmányok és terepfelvételek intézése Komáromból történt, a vármegyeházán elhelyezett főhadiszállásról, melyet a főispán előzékenyen bocsátott báró Beck rendelkezésére. / — A főszámvevő jubileuma. Tegnap volt negyven éve, hogy Lampl Hugó, a székesfőváros érdemes főszámvevője szolgálatba lépett. Halmos János polgármester a legmelegebb szavakban gratulált a jubilánsnak. A számvevőség tisztikara is tisztelgett nagyrabecsült főnökénél, báró Kruchina Károly számvevő vezetése mellett, aki szép beszédben mondotta el jókivánataikat s pompásan kiállított albumot nyújtott át neki a tisztikar aláírásaival s mindazoknak a főbb városi középitkezéseknek az akvarell-képeivel, amelyek az 1862—1902. évek között, a főszámvevő hivataloskodása idejében épültek. — Lövöldözés a Muzeum köruton. Nagy riadalom támadt tegnap este kilenc óra tájban a Muzeumköruton. A 18-ik számú ház előtt ugyanis egy eddig ismeretlen tettes az arra haladó Csathó Ferenc kúriai biró nejére sütötte a revolverét. Csathóné ijedtében elájult s e közben az ismeretlen még kétszer kilőtte revolverét. Szerencsére egyik golyó sem talált. Az összesereglett emberek azt hitték, hogy az úriasszonyt megsebesítette a merénylő, de Csathóné nemsokára magához tért, mig a merénylő a zűrzavarban eltűnt. A rendőri vizsgálat azt hiszi, hogy őrült vagy részeg ember volt a tettes. A kilőtt golyóknak nyomára sem akadtak, s így valószínű, hogy vaktöltéssel lövöldözött az illető. — Házasság. Dr. Rózsa Miklós, az ismert fiatal íó, a Nemzeti Szalon titkára tegnap tartotta eljegyzését Beck Blanka kisasszonynyal, a fiatal költőnővel, akinek az utóbbi időkben egy verskötete méltó feltűnést keltett. Antal Zsigmond eljegyezte Rausznitzer Mór leányát, Margit kisasszonyt Székesfehérvárott. Wälder Béla folyó hó 22-ikén délután 2 órakor vezeti oltárhoz a dohány utcai zsidó templomban Kalmár Sárika kisasszonyt. — Baleset egy katonai szemlén, Bécs-Ujhelyről jelentik, hogy az ötödik dragonyosezred mai szemléjén, amelyet Ottó főherceg végzett, Rupprecht György főhadnagy leesett megbokrosodott lováról és olyan súlyosan megsebesült, hogy kórházba kellett szállítani. A szemle a baleset folytán abban maradt.