Budapesti Napló, 1902. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-01 / 178. szám

BUDAPESTI NAPLÓ 178 számi Budapest, kedd 1902. július 1. 1—-----------------------------------------------------------------­­terjesztett be Dorozsma képviselőtestületéhez, hogy a község küldöttségileg átnyújtandó felirattal kérje meg gróf Apponyi Albert képviselőházi elnököt, hogy a kiküldött parlamenti bizottságot sürgősen szólítsa föl a vizsgálatnak 30 nap alatt leendő keresztülvitelére, amint azt a törvény világosan rendeli, mert az ara­tásnak 10 nap múlva vége lesz, teljesen szükségtelen volna tehát a vizsgálatot őszig elodázni, s a kerület erkölcsi érdeke követeli, hogy a megbélyegző vád alól mielőbb tisztázhassa magát. Hasonló felirat megy a képviselőház erőkéhez a tápai kerület többi köz­ségeiből is. Széll Kálmán Bécsben.­­ Budapest, június 30. Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel tit­kára, báró Steerletz kíséretében Rátétről Bécsbe­­érkezett, ahol, mint félhivatalosan jelentik, a király I ismételten hosszabb magánkihallgatáson fogadta.­­A délelőtti magánkihallgatás egy óráig tartott. Ebből az alkalomból a bécsi Information, amely állítólag az osztrák kormánynyal összeköttetésben van, azt írja, hogy Koerber nem kíván Széll Kál­mánnal tárgyalni és ha a magyar kormánynak van az osztrák kormánynyal tárgyalni valója, akkor lépjen vele érintkezésbe. Ez a megjegyzés, ha csakugyan a Koerber úr véleményét fejezi ki, nemcsak udvariatlan, hanem léha is. A dolog ugyanis éppen ellenkezőleg áll: a magyar kor­­­­mánynak nincs tárgyalni valója az osztrák kor­mánynyal és ha Koerberék kívánnak majd érint­kezni a mi kormányunkkal, akkor nekik kell ezt a szándékukat bejelenteniök. Ha ez meg nem­­ történik, akkor nem lesz mostanában tárgyalás a 1skét kormány között.­­ Bécs, június 30. Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel tit­kárja, báró Skerletz kíséretében Bécsbe érkezett, hogy ő felségének Ischlbe való utazása előtt, folyó ügyekről jelentést tegyen. A kihallgatás ma délelőtt történt meg és egy óráig tartott. Előrelátható volt, hogy ez a kihallgatás nem fog elmúlni a­nélkül, hogy az a kelletlen állapot, amelyben a kiegyezésre és a vámtarifára vonatkozó­­tárgyalások az utóbbi hetekben maradtak, szóba ne kerülne. Bizonyos személyes elidegenedés keletkezett a két állam vezető államférfia között s ez által a fontos kérdésekben óhajtott meg­egyezésre vonatkozó tárgyalások is teljesen megakadtak. A két miniszterelnök csakis írás­ban érintkezett egymással s magától értető­dik, hogy ez az út nem volt olyan, amely a két állam érdekében levő cél elérésére nézve üdvös lehetett volna. A király intervenciójának sikerült a helyzetet e tekintetben megváltoztatnia. Széll Kálmán után Koerber miniszterelnök jelent meg 6 felségénél kihallgatásra s délután 2 h­ órakor a­­ király elnöklete alatt koronatanács volt, amelyen gróf Goluchowski külügyminiszter és Széli és Koerber miniszterelnökök vettek részt. Hir szerint ez alkalommal a fennforgó kér­dések egész komplexumát behatóan tárgyalták és­­ abból a körülményből, hogy a tanácskozáson I gróf Goluchowski is jelen volt, arra lehet követe l keztetni, hogy a kiegyezés és a vámtarifa kérdé- I sén kívül a kereskedelmi szerződések felmondá- I sának kérdése is tárgya volt a tanácskozásnak.­­ Végleges megállapodásokra az ügy bonyolult volta I mellett valószínűen ezúttal sem jutottak, a külső jelek után ítélve azonban, amelyek mellett a hosz- t szán tartó értekezés lejátszódott, arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a tárgyalások fonalát, amely az utóbbi időben teljesen megszakadtnak látszott, ismét felvették. Nyilvánvalóan jobb egyetértésben távoz­tak, mint amilyenben összejöttek. A két miniszter­­elnök között ismét személyes érintkezés történt s a tegnapi tanácskozásból nyert anyag lesz az illető szakminiszterek további tanácskozásának tárgya, mire mind a két miniszterelnök jelentés­­tételre a királynál Ischlben fog jelentkezni. Széll Kálmán miniszterelnök a koronatanács után a magyar miniszteri palotába hajtatott, ahonnan nemsokára eltávozott, hogy ebéd után a Burg­­színházba menjen. Este 11 órakor a magyar mi­­­­niszterelnök nem Rátótra, hanem Budapestre uta­­­­zott vissza, hogy családját elvigye Rátótra, ahol (­hosszabb ideig fog tartózkodni. Meg kell jegyezni,­­hogy a magyar miniszterelnöknek Budapestre való utazása a tegnapi eseményekkel nincs össze­függésben, mert Széll Kálmán azt már nyolc nap­pal azelőtt tervezte. (N. W. 1.) KÜLFÖLD: A lengyelek ellen. A porosz kormány nem elégszik meg azzal, hogy tűzzel-vassal üldözi a po­roszországi lengyeleket, most hangulatot iparkodik csinálni Oroszországban is a lengyelek ellen. Egy lengyel újság híre szerint Pétervárott a porosz kor­mány sajtóügynökséget alapított, amelynek célja, hogy az orosz lapok a lengyelek ellen irányuló cikkeket közölje­nek. Az ügynökség vezetője egy Stadler nevű német ember, aki valamikor a politikai rendőrség ügynöke volt, később Bismarck hercegnek, legutóbb pedig Miguel porosz miniszternek volt a kéme. Stad­ler hamis néven tartózkodik Oroszországban. Né­hány évvel ezelőtt Pétervárott és Moszkvában tartózkodott s azután Kievben is élt Stein utazó néven. Rögtön a hires wiescheni eset után Pétervárott tűnt föl. Ekkor már a Müller nevet használta. Stadler mint kém működik és észrevételeit közli a német kormánynyal. Az orosz lapok megvesztegetésére szánt pénzt nem az ő közvetítésével kapják meg az illető lapok, nehogy esetleges házkutatáskor nagyobb összegű pénzt találjanak nála. A lengyel lap külön­ben megjegyzi, hogy az orosz lapok megvásárlása nem igen fog sikerülni, mert az orosz közvélemény­ben erős a németellenes áramlat s igy a németek be­folyása továbbra is arra a néhány lapocskára fog szorulni, amely eddig is szolgálta a németek érdekét. Lemberg, június 30. A tartománygyűlés mai ülésén meginterpellálták a kormány képviselőjét a lengyel címzésű leveleknek a porosz postahivatalok részéről való visszautasítása tárgyá­ban. Azonkívül indítványt nyújtottak be az északi vasút államosítása tárgyában. A megismételt Sipka-szorosi báro. A bolgárok valóságos nemzeti ünneppé avatják őszi hadgyakor­latukat azzal, hogy megülik huszonötödik évfordulóját a Sipka-szorosi hires harcnak. Tudvalevő, hogy Ferdinand fejedelem meghívta erre az ünnepre a cárt s tudva­levő, hogy a cár nem megy ugyan oda személyesen, de valamely nagyherceggel helyettesitteti magát. A nagy nemzeti ünnep szeptember 24-én kezdődik. A nagy katonai parádé alkalmából a bolgár hadsereg három gyaloghadosztálya nagy hadgyakorlat keretében fogja bemutatni harcászati képességét. Egyúttal manőver formában be akarják mutatni a huszonöt év előtti orosz­török háború lefolyását is és ezért az akkori orosz haderőnek megfelelően, 18.000 főnyi katonaságot fog­nak felállítani a Sipka-szorosban annak védelmére. A támadást dél­elől éppen úgy, mint azt 1877. augusztus 27-én és szeptember 17-én 26.500 főnyi haderejével Szulejmán basa tette, ezúttal szintén meg fogják ismételni. Ezután Karlova, Sipka Kazanlik és Sztara­ Zagora között nagy hadgyakorlatok lesznek,mire a Sipka-szorosban az elesett harcosok emlékére épült ká­polnát fogják fölszentelni. Az ünnepélyen Kuropatkin orosz hadügyminiszter és Dragomirov kievi kor­mányzó vezetésével részt vesz az orosz hadsereg küldött­sége is, amelynek tagjai a következők lesznek: Szah­arov, az orosz vezérkar főnöke, gróf Ignatyev, a szláv jótékony-egyesület elnöke, Sztolelov gyalogsági tábornok, aki az orosz-török háborúban a bolgár önkéntes hadosztálynak volt a vezetője, továbbá gróf Keller jekaterinoszlavi kormányzó, Baaben, Beszarábia kormányzója és az orosz hadseregnek még számos tisztje. Az orosz vendégek szeptember 20-án indulnak el Odesszából a Nadezsda nevű egyetlen bolgár hadihajón. Diktatúra Venezuelában. A venezuelai polgár­háborúról csak olykor érkezik hozzánk hír, mert Castro elnök gondoskodott róla, hogy a táviródról csak olyan híreket közvetítsen a külfölddel, amelyek neki tetszenek. Olykor egy-egy idegen hajó hoz egy­­egy levelet a fenyegetett vidékekről s csak ezekből a tudósításokból tűnik ki, miféle zavarok pusztítják ezt a köztársaságot. A legújabb hírek szerint Castro el­nök június 10-ike óta korlátlan diktátor Venezuelában. Megfosztotta az országot alkotmányától, hogy korlát­lanul és önkényesen uralkodhassék. A kongresszus­nak ellenzéki tagjait letartóztatta, a minisztereket pe­dig akik útjában voltak, másokkal helyettesítette. A hónap elején a kormány csapatai megkísérelték Cam­pano város elfoglalását s hadihajókat is küldtek a város elé, de hiába bombáztatták a várost, a tökéletlen tüzérség nem sok kárt tett. Június 26-án a kormány újabb csapatokat küldött Cam­pano elé. Azóta a távirati összeköttetés Caru­­panoval megszakadt és csak annyi bizonyos, hogy a felkelők elhagyták a várost és a kormány csapatai így kardcsapás nélkül foglalták el a várost. A kormány Carupano elfoglalását persze nagy siker­nek igyekezett föltüntetni, de ugyanakkor Matosnak, a felkelők vezérének sikerült Caracasba proklamációt becsempészni, amelyben tudtára adja a lakosságnak, hogy Carapanot önként ürítette ki, hogy keleti had­seregével, mintegy hétezer emberrel a főváros ellen vo­nuljon. Azóta megfordult a háború sorsa Venezueláiban. Egy tegnapelőtti távirat jelentette, hogy a fölkelők Corot elfoglalták s a kormánynak egész serege az alel­nökkel együtt a fölkelők kezébe került, Matos pedig ellen­állhatatlanul folytatta útját Caracas felé. Valószínű, hogy ez a legújabb hír már Castro rövid diktátorsá­­gának is végét jelenti. Egy ma érkezett távirat sze­rint a kormány rendeletet bocsátott ki, amelylyel több kikötővárost, La Villát, Querát és Ciudadot, valamint az Orinoco folyó vidékét ostromzár alá helyezte. Edvárd király betegsége, Budapest, június 30. Edvárd király megbetegedésének első napján azt mondták a kezelő orvosok, hogy ha kompli­káció nélkül folyik le a betegség negyedik napja, kezességet vállalnak a király felgyógyulásáért. A kritikus szombat és vasárnap elmúlt a nélkül, hogy a beteg állapotában rosszabbodás állott volna be. Ezek után most már Edvárd király gyors felgyógyulása biztosra vehető. Londoni táviratok jelentik, hogy a király állapota állandóan jó. Teg­nap a királyt külön az ő számára szerkesztett pamlagra fektették és este óvatosan visszatették az ágyába. Ma reggel ismét a pamlagra tették, azután bebocsátották hozzá a királynét és a királyi csa­lád tagjait, akik több óra hosszáig maradtak nála. Este nem adtak ki orvosi jelentést. Ezentúl csak délelőtt tíz órakor és este hét órakor adnak ki orvosi jelentést. Az optimisták reménységét növeli az a kö­rülmény, hogy a Buckingham-palotában kitűnő a hangulat, mert már kétségtelen, hogy a király túl van a válságon. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a koronázási ünnepek egy részét mégis megtartják, így hétfőn este meg lesz az ünnepi kivilágítás is. Henrik porosz herceg elutazása alkalmával szombaton Portsmoutban beszélgetett a walesi herceggel, aki teljes megelégedéssel nyilatkozott a beteg gyógyulásáról. (A király állapota.) London, június 30. A betegség lefolyásáról a Reynolds Newspaper a következőket írja: Az orvosok nehéz gondok között töltötték el a csütörtöki és a pénteki napot. Utólag hire ment, hogy péntek délután négy óráig az orvo­sokon és ápolókon kívül senkit sem bocsátottak a ki­rály ágyához s még a királynéval sem tettek kivételt. Ekkor újból megvizsgálták a királyt s úgy találták, hogy a varratok el voltak tolódva. Ezeket azonnal rendbehozták. A király jól érezte magát és álomba merült. Délután ébredt fel és keveset evett. Addig a király ugyanabban a helyzetben maradt, amelyben az operáció után meghagyták. Az orvosok azt hitték, hogy a válság szerencsésen elmúlt. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a való tény­állást a következőkben közöljük: Feltéve, hogy va­lami közbe nem jön, szerdán a második varratot el fognák távolítani. Addig a király csak levessel és hallal táplálkozhatik. Ha minden jól halad, július 6-án a többi varratot is eltávolítják. Három hétig lesz kény­telen a király ágyban maradni, egy hétig pedig székben fog ülni. Minden erőlködéstől óvakodnia kell, sziva­roznia semmiesetre sem szabad s a válság elmúlta után hosszabb ideig enyhe tengerparti levegőre lesz szüksége. Hónapokon keresztül egy sérvtartószerv köteléket fog hordani. Berlin, június 30. Londoni táviratok konstatálják az optimisztikus bulletinekkel szemben fennálló bizalmatlanságot. Ha­tározottsággal állítják, hogy a király cukorbetegségben szenved s azonkívül súlyos torokbaja is van. Az utóbbi miatt csak nemrég operálták és ez okozza a gyakori szívgyengeséget és azt, hogy a király gyak­ran eszméletét veszti. London, június 80. Hivatalos közlés szerint a királyt tegnap néhány órára más fekhelyre vitték, a­mi jó hatással volt. A királyné folyton a betegnél van. Minden zajt távol tartanak. A királynak nem mutatnak meg semmiféle leveleket s nem foglalkoztatják oly kérdésekkel, me­lyek államügyekre vonatkoznak. Néha nála vannak gyermekei, de csak rövid időre. A beteg bátorsága és türelme csodálatra méltó. A sebre, amely igen mély, naponta legalább kétszer tesznek új köteléket. 18 *■

Next