Budapesti Napló, 1902. szeptember (7. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-01 / 240. szám

V diszebédet adott, amelyen Molnár Viktor főispán kö­szöntötte fel báró Ambrózy Bélát. — Tüntetés Zágrábban. Zágrábból táv­­­­iratozzák. A Kolo horvát dalegyesület nemrég tartott jubileuma alkalmából a Zágrábban össze­­egyült horvát dalosok közös hódoló táviratot küld­tek ő felségének. Minthogy a dalosok között bos­­nyákok is voltak és minthogy a táviratot a hor­vát királyhoz címezték, a Dnevnik című belgrádi lap éleshangú cikket közölt, amelyben tiltakozott­­Bosznia horvátosítása ellen. Ezt a cikket, amely "tele volt az ábrándozó horvát nemzet"­ érzelmeit sértő mondásokkal, a zágrábi Srbobran lenyomatta és gúnyos megjegyzésekkel kísérte. Emiatt ma tíz egyetemi ifjúság és a horvát munkáspárt nagy tüntetést rendezett a szerbek­ ellen. A tüntetés dél­előtt kezdődött azzal, hogy a szerb bank és egyes nagyobb szerb kereskedő cégek ablakait beverték­­és a falakat bekenték tintával. A rendőrség közbe­lépett, de a tüntetők a rendőröket is megtámadták, közben horvát nemzeti dalokat énekelve. A rend­őrség tizenkét embert letartóztatott. Délben a szerb község háza és a Srbobran szerkesztősége előtt megújultak a tüntetések. Körülbelül egy óráig tartott az ablakbeverés, míg a rendőr­ség szét nem oszlatta a százakra menő­­ néptömeget. Délután 4 óra tájban a Hrvatsko Fravo olvasóterméből nagy csapat diák és mun­kás kelt útra és nemzeti dalokat énekelve bejár­ták a Jelacsics-téren levő zsúfolt kávéházakat, mindenütt elkérték a Srbobrant, amelyet nyilvá­nosan elégettek. Azután végig mentek az Ilk­án, amelynek kávéházaiban ismételték ezt a tünte­tést. A Srbobran szerkesztőségének egyik tagját a délelőtti tüntetések alatt megverték. Ez alkalom­mal megint letartóztattak két embert. Este 7 óra­kor már nyugodt volt a város, de estére megint­­nagyobb tüntetéseket várnak. A rendőrség intéz­kedéseket tett a rend fenntartására. — Kossuth Lajos emlékezete. Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját szeptember 19-én Máramaros­ megye és székvárosa nagy fénynyel­­készül megünnepelni. A város és a vármegye disz- i közgyűlést tart. Máramaros-Sziget városánál Gavallér Lajos tiszti főügyész mondja az ünnepi beszédeimig a vármegye közgyűlésén dr. Pap Tibor jogakadémiai­­ igazgató, a Máramaros szerkesztője emlékezik meg Kossuthról. A város megfesteti Kossuth Lajosnak­­ életnagyságú arcképét a tanácsterem részére. Az ün­nepélyesség ideje alatt az üzletek be lesznek zárva. A református templomban istentisztelet is lesz a szá­zadik évforduló alkalmából. Eger város képviselőtestülete elhatározta hogy Kossuth születésének századik évfordulóján ünnepé­lyeket rendez. A város díszközgyűlését Szederkényi Nándor tartja az ünnepi beszédet. Az összes iskolák­ban ünnepélyek lesznek. Este a polgárság bankettet rendez. A város Kossuth-szobor felállítását is tervezi. Kassa város törvényhatósága a kiküldött bizott­ság előterjesztése alapján elhatározta, hogy a Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját a következő­képpen ünnepli meg: Szeptember 19-ikén az összes felekezetek fel fognak kéretni, hogy hálaadó isten­tiszteletet tartsanak, amelyen az összes hatósá­gok, testületek és tanintézetek meg fognak je­lenni. A Kazinczy-kör a Schalkház-szálló nagy­termében ünnepélyt rendez, hol az ünnepi beszé­det Beöthy Ákos képviselő fogja tartani. Déli 11 óra­kor a városházán lesz a díszközgyűlés. A díszbeszé­­det Münster Tivadar királyi tanácsos polgármester fogja mondani azután a tanács előterjesztésére a díszköz­gyűlés határozatot fog hozni. Ezt a határozatot a városháza erkélyéről az összegyűlt nép és tanulóifjú­ság előtt felolvassák, mire eléneklik a Himnuszt és a Szózatot. A kereskedőket fel fogják hívni, hogy az ünnepélyességek alatt reggel 9—12-ik üzleteiket zárva tartsák. Végül egy 3—4 tagú küldöttség fog Buda-Íiestre utazni, hogy ott a Kossuth-mauzóleum alapk­­­etételénél Kassa városa képviselve legyen. A küldöt­­tek koszorút helyeznek Kossuth sírjára. — A pozsonyi mezőgazdasági kiállítás. A jövő vasárnap nyitja meg Frigyes főherceg nagy ün­nepségek keretében a pozsonyi mezőgazdasági kiállí­tást. Az igazgatóság meghívására a budapesti, a vi­déki és az osztrák sajtó képviselői ma Pozsonyba utaztak a kiállítás megtekintése végett. Az újságíró­kat Rubinek Gyula képviselő, Kumlik Tódor alpolgár­mester, Horváth Jenő gazdasági egyesületi titkár és Fü­löp Jónás a szőlészeti egyesület elnöke két cso­portban kalauzolta. Az egyes kiállítási főcsoportokat a csoportbiztosok magyarázták meg. A pavillonok nagy része kész és egyik-másik festői hatást gyako­rol a nézőre. A városi Duna-liget gyönyörű parkja, mint a kiállítás helye a sajtó képviselőinek tetszését a legnagyobb mértékben megnyerte. A kiállítás terü­letén és lent a pavillonokban még javában dolgoz­nak, de a­mit már látni lehet, már most is sej­teti a kiállítás gazdagságát és szépségét. Két órai séta után a tigeti kávéház pavilonjában száz­­tertékű banker volt. Az első felköszöntőt Kumlik Tódor mondta, a város nevében üdvözölvén a sajtó embereit azon a helyen, ahol az első magyar újság, Ráth Mátyás Magyar Hírmondója, megjelent és ahol 1­848-ban a szabad magyar sajtó megszületett. Utána Rubinek Gyula­­.ЦкЩШк látogatója­,éltet e­zeket Pichler Alajos szerkesztő, dr. Nagy Olivér és Langer Alajos a pozsonyi sajtó nevében köszöntették fel a hazai és osztrák kollégákat. A budapestiek ne­vében Perényi László és Farkas Imre, a bécsiek ne­vében báró Bálbon Jenő éltette a kiállítás rendezőit és a pozsonyiakat. A társaság a délutáni gyorsvonat indulásáig együtt maradt. — A hálátlan főváros. Egy nagy halott emléke iránt tartozó kegyelettel mi is elítéltük a főváros ve­zetőinek hálátlanságát, amely miatt még ma is jel­telen Gerlóczy Károly kétéves sírja. E közleményre vonatkozólag egy kőnyomatos laptudósító ma illetékes helyről a következő értesítést küldte szét: A székesfőváros hatósága egyáltalában nem hunyt szemet Gerlóczy Károly volt alpolgármester nagy érdemei előtt.. Hálásan ismeri el, hogy a fővá­ros közigazgatásának egyik legkiválóbb, fényes te­hetségű, oszlopos tagja s vezérlő férfia volt. Az a tapintatossága is feledhetetlen, amelyet Kossuth Lajos temetése körül kifejtett. A székesfőváros hatósága akkor, aminden Ger­­lóczy Károlyt elvesztette, a mély fájdalom belső érze­tén kívül, külsőleg is kifejezést adott az őt ért nagy csapásnak. A főváros a saját költségén, a legnagyobb pompával temette el; disz-sirhelyet jelölt ki a Kere­­pesi-uti temető legelőkelőbb helyén s a temetésen a hatóság minden tényezője impozáns módon vett részt. A közgyűlés amidőn elévülhetetlen érdemeit jegyző­könyvbe iktatta, elhatározta, hogy Gerlóczy Károly arcképét megfestett s márvány-mellszobrát elkészítteti és a közgyűlés dísztermében helyezteti el. A főváros hatósága azonnal megtette a lépéseket az iránt, hogy Gerlóczy Károly nevéről utca neveztessék el s ez, a közmunkák tanácsának hozzájárulásával, meg is tör­tént és ma a hajdani Rostély-utcát, amely közvetetle­­nül a központi városháza egyik homlokzata mellett húzódik el, nevezik el Gerlóczy Károly-utcának, így tehát a főváros hatósága mindent megtett, amit a kegyelet megkövetelhetett. Abban, hogy — mint a közlemény jelzi —­ hamvai még mindig jelte­lenül porladnak a kerepesi úti temetőben, a törvény­­hatóság, vagy az érdekelt hivatalos fővárosi körök nem hibásak. Igaz, hogy a főváros nagyszerű sírem­léket emelt Kamermayer Károly volt polgármesteré­nek, de ebből, a legnagyobb kegyelet megadása mel­lett sem lehet azt következtetni, hogy ilyet emelni Gerlóczy Károly részére is köteles lett volna, mert Kamermayer évtizedeken át polgármestere volt a fővárosnak, tehát legelső tisztviselője, vezére, aki az ügyekben kezdeményező joggal bírt és a leg­főbb felügyeletet vitte. Ilyen nagy érdemeket sze­rezhet s amint példából látjuk, szerzett is — az alpolgármester és méltó hálával lehet iránta a főváros közönsége s ennek igyekezett is az említett módokon kifejezést adni. Ámde a síremlék fölállításának a kötelessége ott már nem a fővárost, hanem a családot illeti, nem minden hála és kegyelet érzése mellett sem teheti meg azt a főváros hatósága, hogy az átutalt hatáskörű tisztviselőinek, amely az alpogármesterek, vagy tanácsosok is, emlékszoborszerű síremléket állítson. A pártatlan szemlélő tehát sem hanyagságot, sem kegyelet­ellenes dolgot nem láthat abban, hogy a sírt emlék­oszloppal el nem látta. Nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a men­­tegetődző közlemény csakugyan a főváros vezetőinek válasza a lapok méltó felháborodására. Köszönetünk szóljon tehát a válasz gyorsaságáért, amivel a város­házán bizony nem kényeztettek el bennünket. Na­gyot vélhettünk, hogy ennyire sebtében próbálják meg elintézni ezt az érzelmi ügyet ott, ahol nagy horderejű ügyek még elintézetlen aktáit évek vastag porrétege borítja. Ami pedig a mentegetődzés meritu­mát illeti, hát az nagyon szerencsétlen és csak tetézni alkalmas azt a rut­hálátlanságot, amely méltó keserű­séggel töltheti el az elhunyt alpolgármester családját. E hivatalos nyilatkozat cinikus hangja egyenesen megdöbbentő, amikor az „átutalt hatáskörű tisztviselő“ gyűjtő fogalma alá foglalja azt a férfiút, akinek ne­véhez fűződik minden szép és nagy alkotás ebben a fővárosban. Aztán mi szükség volt e nyilatkozatban előhozakodni Kamermayer síremlékével, ha csak azért nem, hogy az első polgármester emlékének árnyéká­ban kisebbnek lássék az „átutalt hatáskörű tisztvi­selő” nemes alakja. Maga Kamermayer polgármester, ha élne, tiltakozzék az ellen a leghangosabban, hogy lelkes barátjának és legodaadóbb munkatársának ér­demeit így lekicsinyeljék azok, akik bálbizottsági tagok voltak akkor, amikor Gerlóczy már ezer fej­jel tervezgetett, ezer kézzel munkált a fóváros nagyságán,­­minden tiszteletünk mellett a taná­­csos urak iránt, tiltakozunk az ellen, hogy bár­kinek munkáját is hivatalos állásának jellege és rangja szerint klasszifikálják és a kegyeletes érzés hiányára vall, hogy Gerlóczy Károly a jámbor, senkinek sem ártó, de nem is használó bürokraták színvonalára sülyesztessék. Nincs több szavunk arra „az illetékes helyre“. Nemsokára újra összeül a főváros törvény­­hatósági bizottsága és az bizonyára olyan magas piedesztálra fogja helyezni Gerlóczy Károly alakját, hogy oda apró emberek föl nem kapaszkodhatnak. — Egy horvát költő emléke. A zágrábi író­­egyesület, mint Zágrábból jelentik, ma Preradovics Péter horvát költő halálának 80-ik évfordulóját ünne­pelte. Az egyesület díszgyűlést tartott, azután a tagok квдши&ак а költő szobrához és megkoszorúzták. — Tűzvész "Mádon. Szerencsről táviratoz­­ zák, hogy ma délután Mádon borzasztó tűzvész pusztított és száz háznál több leégett. A szerencsi, és tályai tűzoltóság is segített az oltás munkáján­ban. A csendőrség azt hiszi, hogy a tűz gyújto­­­gatás folytán támadt. Az épületek nagyobb részt­ biztosítva voltak. A tűz kitörésekor nagy vihar volt.­­— A zilahi Wesselényi-szobor leleplezése. A zilahi Wesselényi-szobor leleplezési ünnepélye szep­tember 18-ikán lesz. Zilah városa a programmot már végleg megállapította a következőképpen: Szeptember 17-ikén délután a Kolozsvár—Deés és Nagybánya felől érkező, este a Nagy-Károly, Debreczen, Szatmár és Budapest felől érkező vendé­gek fogadása, elszállásolása és ismerkedési estély a­ városi Vigadóban. Szeptember 18-ikán délelőtt 10 óra­kor a vármegye ünneplő közgyűlése székháza dísz­termében. 10 és 8/1 órakor felvonulás a szoborhoz, elhelyezkedés, elhelyezkedés után: 1. Himnusz. 2. A vármegye alispánjának, mint a szobor-bizottság elnö­kének megnyitó beszéde. 8. Beöthy Zsolt ünnepi be­széde. 4. A Wesselényi-család egyik tagjának köszönő beszéde. 5. Az alkalmi óda elszavalása. 6. A szobor megkoszorúzása. 7. A szobor­bizottság a szobrot átadja. 8. Zilah város polgármestere átveszi a szobrot. 9. Szózat. Délután 2 órakor: Társasebéd. Este 8 óra­, kor a Vigadóban a kolozsvári Nemzeti Színház tagjai.. által rendezendő díszelőadás. Este 10 órakor bál ai vármegyeház dísztermében. — A braganzai herceg megmérgezte magát. Egy londoni levél azt híreszteli, hogy a londoni afférje miatt sokat emlegetett Ferenc József braganzai herceg morfiummal megmérgezte magát. Öngyil­kos szándékát idejekorán észrevették és a herceg most már túl van a veszedelmen. A herceget az a csúf kaland keserítette el, amelybe belekeverték és fokozta izgatottságát az a kilátás, hogy most az esküdtbiróság a nagy nyilvánosság előtt fogja tár­,­gyalni az ügyét. — Aki a császárné ruháját viseli. Más­nak tollával ékeskedni nem szép, főképp, ha ez a toll lopott jószág. Ezt már Ezópus, Fédrusz és Lafontaine nagyon szépen megírta, nyelvgyakor­latokra szánt, örökértékű versekben. Látnivaló, hogy az emberiségnek ez a bűne őskori, tehát klasszikus. Csak a forma változik. Az erkölcsi tanulságot számos példa erősíti meg, egyet, a legújabbat, éppen ma telegrafálták Londonból Budapestre. A modern tollmese távirati, tehát felette prózai fogalmazásban így szól: London arisztokrata köreit különös botrány foglalkoztatja, mely egy elegáns bálon történt. Kosztümös bál volt és egy arisztokrata hölgy pompás khinai öltönyt viselt, melyben a jelen­volt khinai követ ráismert a­­ khinai anyacsá­szárné ruhájára. A ruha szövetét Khinában egye­nesen a császárné számára készítik s másnak az­ ilyen szövetből való ruhát nem szabad viselnie. A khinai követ érdeklődni kezdett, hogy váljon az ő császárnéja ruhatárának ez az értékes da­rabja mi módon jutott az angol arisztokrata asz­­szonyhoz? A dolog egyszerű. A hölgy egyik rokona résztvett a khinai háborúban és a ruhát elemelte a császári palotából. Mikor a külügymi­niszter, aki szintén jelen volt, értesült az esetről, megkérte a hölgyet, hogy távozzék el, amit az nem is mondatott kétszer magának. íme, a rövid történet a másnak tollával való páváskodásról. Az öreg klasszikusok erkölcsi ta­nait, úgy látszik, még egy álarcosbálon is üdvös szem előtt tartani. — Mezítlábas honvédek. Jókainak valamelyik a szabadságharcot rajzoló regényében fordul elő egy olyan regiment, amelynek már nem jutott semmiféle lábbeli. Se csizma, se bakancs. A legények azonban jó humora, derék fiúk voltak, akik megbocsátották a hazának ezt a kis hiányosságot é­s kilubickolták a saját lábukat a bakancs helyett. Ilyenformán segít­hetnének magukon azok az aradi póttartalékosok is, akik ezúttal mezítláb rukkolnak ki a gyakorlatokra. Ennek a komikus állapotnak az az oka, hogy a zászlóalj ezidőszerint távol van a nagygyakorlaton s mikor készülődtek az útra, bezárták a nagy raktára­kat, a kulcsokat elvitték, s most félve őrzik valalahol, a táborozás színhelyén, igy az otthon maradt tisztek nem tudtak bakancsot adni a honvédruhába bujta­tott póttartalékosoknak. Hogy azonban a gyakorlat se maradjon el, kiküldik őket gyakorlatozni mezítláb. — Behratás a nőgimnáziumba. A miniszteri rendelet értelmében újonnan szervezett és a buda­pesti VII. kerületi állami főgimnáziummal kapcsolatos nőgimnáziumi tanfolyamba a beiratásosó szeptember 4-től 7-ig, naponta délelőtt 8—12 óra közt lesznek a Barcsay­ utcai főgimnázium épületében. — Földrengés. A m. kir. Földtani Intézetben felállított földrengést jelző készülék tegnap este 10 óra 48 perckor távoli földrengést jelzett. A földrengés helyét ez ideig még nem lehetett megállapítani. — az újpesti lopás ügyében ma arról értesí­teneke­lünket, hogy a lopással vádolt Wohlstreich Imr,r­endőrség a kihallgatás után szabadon be­­­csatolta. „ V -iV.rf'»v'!»T 340 szám. Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1902. szeptember 'V':4

Next