Budapesti Napló, 1902. október (7. évfolyam, 271-299. szám)

1902-10-04 / 272. szám

3 Budapest,­ szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1902. október 4. 272 szám. . hogy nem gondolta végig azt, amit a világ színe előtt, istenre való hivatkozás­sal a kezét az evangéliumra téve eskü­vel fogadott? Ha a főherceg úr nem álla­podott volna meg a saját lelkiismeretével ab­ban, hogy bármi történjék, gyermekeire e jogigényeket nem fogja kiterjeszteni, ak­kor azt az esküt nem tette volna le. Maga az eskü ténye döntő bizonyíték arra, hogy elhatáro­zása egész súlyát átérezte s egész tartalmá­nak tiszta tudatában volt. Ugyanaz a férfias­ság, amelyet benne annyi rokonszenvvel bá­multunk, mikor szive frigyéért küzdött, bizo­nyára nem csupán a vágyban való kitartását jellemezte, hanem azt az eltökéltséget is, amely esküjében megnyilatkozott. Nem most és nem ezentúl lesznek hát lelki harcai a főherceg urnak, hanem e harcok elviharzottak már lelkében akkor, midőn e megoldásban meg­nyugodott. A második kérdés ezzel körülbelül elveszti egész jelentőségét. Hogy mi lesz, ha később a pápa fel találja oldani es­küje alól a főherceget? De hiszen ő fen­sége éppen arra esküdött meg, hogy ilyen feloldást sem kérni, sem elfogadni nem fog. Ám ha mégis bekövetkeznék ez az eset, a pápa végzése nem töröl ki a magyar törvénykönyvből egyetlen betűt se. A mi törvénykönyvünkben pedig benne van, hogy a magyar alkotmány szerint a fő­herceg úr gyermekei nem részesednek a trón­­utódlásban, s hogy­ ő fensége ezt a jogrendet megváltoztatni nem fogja. Van egy kérdésünk ama laptársainkhoz, a­melyek ezt a végleg elintézett ügyet ismét vita­ tárgyává teszik. Mit szólnának ők, ha a pápa a magyar királyt feloldaná a koronázási eskü alól, amely uralkodónkat az ország területének, a nemzet szabadságának és al­kotmányának épségben tartására kötelezi? Ugy­e­bár, azt mondanák, hogy az egy­ház magánügyekben köthet és oldhat ugyan korlátlanul, de a magyar nemzet közjogaira az egyház e hatalma semmi szín alatt nem terjedhet ki. Nos, méltóztassék ezt a nagyon helyes elvet az adott esetre is alkalmazni. Az egyik eskü olyan, mint a másik, pláne ha mind a kettő egyazon ország közjogára vo­natkozik. Aki nem koncedálja az egyháznak azt a jogot, hogy a magyar királyt а кого- ] názási eskü alól oldja fel, az nem fogadhatja el még mint eshetőséget sem azt a feltevést, hogy az egyház oldó hatalmával befolyhat a firagyar trópttffifflffi rendjének ilyen vagy amolyan alakulásába. _.'S_gé4p még\§gnfet. A főherceg ur be­­cikkelyezett esküje révén nemcsak bizonyos jogok érvényesítése vált lehetetlenné, hanem ugyanazon a réven bizonyos más jogok is keletk­ítették. Amely percben bizonyossá vált, hogy Ferenc Ferdinánd gyermekei nem vesznek részt a trónutódlásban, az öröklés rendje rá­szállott elsősorban Ottó főhercegre és ennek gyer­mekeire s aztán a pragmatica sanctio szerint követ­­k­ező ágakra. Hát ezekkel a jogokkal vajjon mit akarnak tisztelt laptársaink csinálni? A dinasz­tikus egyensúly végzetes megrendülésétől nem tartanak-e azok, akik egyfelől megítélik a trón­­örökösödés jogát oda, ahol erre közjogi igény nincs, másfelől pedig elveszik ezt a jogot onnan, ahol ez az igény kétségtelenül fenn­forog? Határozottan mondhatjuk, hogy e kínos kérdések feszegetése nem válik hasznára sem a trónnak, sem a­ nemzetnek, s nem hisz­­szük, hogy kedve tennék benne ama kiváló lelki tulajdonságokkal megáldott férfiúnak, aki mikor elhatározását magában megérlelte, fel­tétlenül végiggondolta azt az egész gondo­latot, aki tehát ez idő­ szerint már túl van ama fájdalmas lemondás minden gyötrelmén s immár megbékült lélekkel a dinasztiája és népei irányában való kötelességeknek szenteli életét. BELFÖLD Minisztertanács. Ma délben minisztertanács volt, amelyen a kabinetnek a fővárosban időző valamennyi tagja részt vett. — A t. Házból. Szerdán az új képviselőház­ban indul meg az országgyűlés második ülés­szaka. A megnyitó iránt, nagyon természetesen, a szokottnál is nagyobb az érdeklődés. Pedig az új parlament megtekintésén kívül, ami különbél gróf Apponyi Albert elnök előzékenységéből égy nappal korábban lesz módjában a tisztelt kép­viselő uraknak, az első ülés nem sok érdekessé­get ígér. Szép momentum lesz mindenesetre, mi-­­kor az ülésszak megnyitása után gróf Apponyi­ Albert s utána Széll Kálmán miniszterelnök az új hajlékba való költözködés jelentőségét fog­ják kiemelni, de aztán semmi különöset sem ígér az első napok programmja. Az elnök­­bemutatja a nyáron beérkezett tömérdek kér­vényt, átiratot, kúriai értesítést és miniszter­­elnöki üzenetet, jelentést tesz az elhalálozások­ról és új képviselők választásáról és szerda lévén, fölolvastatja az interpellációs könyvet. Hir szerint mindjárt az első ülésen tíz inter­­­pellációt terjesztenek elő. Az elnök végül megálla­pítja a közelebbi napok munkarendjét, amely az időszaki választásokból fog állani. Kilencedikén ugyanis a két alelnököt és a jegyzőket választja meg a t. Ház , vagy még ezen a napon, vagy másnap megválasztja a bizottságokat. E formali­tásokkal azért sietnek, mert az elnök, több mi­niszter és a t. Ház számos tagja 11-ikén leutazik Kolozsvárra, a Mátyás-szobor leleplező- és az egyetem fölavató-ünnepségére. E miatt 1­1-étől több napi szünet lesz. A szünet után terjeszti elő Lukács László pénzügyminiszter az expozéját s bemutatja az 1903. évi költségvetést. A további munkarendről Széll Kálmán miniszterelnök tesz előterjesztést. pc . : — A kiegyezés. Ismételten megírtuk, hogy­ a kiegyezési tárgyalások körül több mese ke­rül forgalomba, mint valóság. E mesék ellen kel ki ma este a félhivatalos Magyar Nemzet, mi­kor a következőket írja: * Találkozunk egy-két olyan állítással, amit szó nélkül nem hagyatunk, mert azokban nyilván­való és rosszhiszemű makacsság, vagy okta­lan inszinuáció foglaltatik. A Pesti Hírlapnak az az állítása, hogy a kiegyezés sorsa már az ischli királyi kihallgatás idején el volt döntve, az előbbi kategóriába tartozik. Az ischii kihallgatás óta kétszer volt Budapesten, kétszer volt Bécsben, egy ízben Rátóton tanácskozás a miniszterek közt, most pedig újból tíz napig tárgyaltak a miniszterek s vasárnap folytatják a tárgyalásokat. Hát elhiheti-e a józan olvasó, hogy ennyi tárgya­lásra van szükség, ha már eldőlt volna a kiegye­zés sorsa? Hisz ezt az állítást a nyilvánvaló té­nyek bélyegzik abszurdummá. A másik kategóriába tartozik az Egyetértés okoskodása, hogy akármilyen legyen a megálla­podás, mely létrejövendő lesz, az azt jelenti, hogy az ország általa károsodik , s hogy Széll Kálmán nem ura ismételten és ünnepélyesen az ország színe előtt tett fogadalmának. Honnan tudja, s miből sejti ezt az Egyetértés ? Abból, hogy érdemleges dolgokról tárgyaltak a miniszterek, éppenséggel nem következik egyik sem. Sőt ha egy kevés tárgyilagosság irányítaná az Egyetér­tés okoskodását, éppen abból, hogy érdemleges tárgyalások folytak, azt következtethetné, hogy Széll Kálmán az országot a megkárosodástól akarja óvni, abból pedig, hogy oly nehezek és hosszadalmasak ezek a tárgyalások, arra konklu­­dálhatna, hogy Széll Kálmán be akarja váltani az ország színe előtt tett nyilatkozatait. S biztosít- e Tényleg van is egy kis diskrét deklamáció a nemesi osztály ősi földjéről. A Vékey-család szent pietással csüng a régi kúrián és a tönkre­jutott, meghalt alispán fia, Gedeon, mint dolgozó dientri, mint nagyszabású ügyvéd, első nagyobb honoráriumából visszavásárolja ezt a birtokot az új gazdájától, Marosvári Marossy (azelőtti Mor­genstern) Mózestől, aki rossz üzletnek tekinti a földdel való foglalkozást és siet megszabadulni a kevéssé jövedelmező kúriától, ahová örömkönnyek közt vonul be az özvegy és ünnepélyesen hozzák vissza a néhai alispán exhumált holttestét. Itt megvolna tehát a szívekre ható antitézis a magyar föld régi és új kezelői közt. A darab azok mellett csinál hangulatot, akik ezer év óta éltek a föld jövedelméből, mint a föld kiváltsá­gos birtokosai, — és azok ellen, akiket sok szá­zadon át kizártak minden emberi és patriotikus jogból, akiket megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy a földdel foglalkozhassanak, akiket igen alacsony üzérkedésre szorítottak s akikkel igen sértő és kegyetlen dölyffel éreztették, hogy ez a föld (amit nekik meg kellett volna őrizniük, de amit sokszor vétkes hanyagsággal és fölöttébb könnyelműen prédáltak el) csak a lakóhelyük, de nem a hazájuk. Az ellentét megvan, bár diskrét, mérték­ben, nem rikító módon. (Ami különben nagy ízléstelenség lett volna.) A darab nem lázít, csak meghal. Noha rám nézve az ősi földért való posthumus rajongás inkább bosszantó, mint elér­­zékenyítő. Elpazarolni hanyag, könnyelmű gaz­dálkodással az ősi jószágot, azután szent pietással sóvárogni utána: ezt a pietást nem sokra becsü­löm. Akkor vagyunk igazán kegyeletesek az ősi föld iránt, ha értelmesen, ügyesen, sellemes em­berhez illő tartózkodással gazdálkodunk rajta; akkor szeretjük igazán, ha nem tekintjük fékte­len úrhatnámságunk eszközéül; akkor tiszteljük igazán, ha meg tudjuk tartani azzal a független­séggel együtt, amit képvisel és nem engedjük át idegen kezekre, nem megyünk (szidván az időt, a világot, a németet,, a­ zsidót,­­mindenkit, csak.. magunkat nem) uk­as eltartást követelni az ál­lam nyakára. A darabból különben nem derül ki, hogy a Vékey-kúria rossz gazdálkodás, vagy szerencsét­lenség révén úszott el a család kezéről. Gondol­hatjuk az utóbbit is. Ez enyhítő körülmény. A másik enyhítő körülmény, hogy a tönkrejutott dsentri-család sarjadéka, Vékey Gedeon, szorga­lom és munka révén szerzi vissza az ősi birto­kot. A harmadik enyhítő körülmény — és ez már valóságos koncesszió a modern felfogás javára — hogy Marossy (Morgenstern) Mózes fia, Bódog, a huszárhadnagy, beleh­ázasodik a Vékey-családba. Feleségül veszi Gedeon hugát, Juliskát. S ugyan­akkor Vékey Barnabás, huszár-óbester, Gedeon nagy­­bátyja, feleségül veszi Marossy-Morgenstern leányát, Susanne-t, a jukker-kisasszonyt. Ez a fontos, korszerű összeolvadás érdekessé tehetné a dara­bot. Kár, hogy jelentőségéhez képest nincs komo­lyabban kidolgozva. Jóformán csak oda van vetve, mint egy kedves epizód, mint egy jóízű hors d’oeuvre. A darab lényege egészen más. Főalakja nem az igazi dsentri, Gedeon, nem a dsentrit utánzó Marossy-Morgenstern, hanem a földre­ éhes magyar paraszt, Dobos Kovács József. Ez a Dobos Kovács József mint vállalkozó milliókat harácsol össze jogtalan után, bűnös manipulációval. Legutóbb egy nagy töltés, három gát és két keresztvágás kiépítését vállalta el zá­ros határidőre. Az egyiket nem építette ki, a másikat rosszul építette, a harmadikat más helyre építette. A Tisza fölszorította a Bodrog vizét a Latorcába, a Latorca­­ kitört. Kilenc falu viz alá került és a víz azóta nem folyhat visz­­sza, éppen a Dobos Kovács József uram gátjai miatt. De neki éppen az kellett. Potom áron megvette a kárvallott parasztok viz alá került szántóföldjeit, fí -um határban már minden föld az övé. Most éppi­g Tré­key-kuriát akarja meg­venni üzlettársától, .. "öcstől. De a fátum lecsap rá Vékey Gedeon alanyában, aki jön, hogy visszaperölje a parasztok földjét, hogy a vizeket lecsapolja és óriás kártérítést hajtson be az állam nevében. Ezenfelül a Vékey-kuriát is ő veszi meg Marossytól, akit egyszer megcsúfolt és aki most így áll bosszút rajta. A milliomos, föld-éhes paraszt mindenkit megvesztegetett, hogy gazul szerzett jussaiban ne háborgassák. Zsebében van az egész megye. Min­den hivatalos hatóság. A kormánybiztos nemkü­lönben. Gedeont is meg akarja vesztegetni, de az rendületlenül ellenáll. Még az sem puhítja meg, hogy szerelmes a vállalkozó leányába, Klárába. Három felvonáson át foly a titkos küzdelem Gedeon és Kovács közt. Ebben a küzdelemben a büszke Klára is az apja mellett áll, mert azt hiszi, hogy Vékey Gedeon nemesi gőgjében a gazdag és irigyelt parvenüt akarja megalázni benne. Csak akkor tántorodik el az apjától (s ugyanazt teszi a milliomos paraszt talpig becsületes fele­sége, Zsuzsa is), amikor Kovács bevallja bűnös manipulációit. A harmadik felvonás végén Kovács beleugrik a Latorcába, de még élve kihúzzák.­Ez a kétségbeesett lépés megtérést jelent. Kovács kezet nyújt Gidának.Megmostam! —úgymond. És Gedeon most már kezet fog vele, a tönkrejutottal, aki új, becsületesebb életet fog kezdeni, mint a szigorú ügyvéd — apósa. Mert Gedeon ott nyom­ban megkéri Klára kezét. Hiszen már sze­gény leány! Kemechey Jenő, ez a tősgyökeres magyar, ez a kitűnő tollú író, bizonyosan a maga gazdag tapasztalásaiból állította össze a vállalkozó paraszt masszív alakját. Egy-egy vonása bámulatosan hűnek, magyarosnak, népiesnek és tipikusnak látszik. De én a magam emlékei közt hiába ke­resek példát arra, hogy egy paraszt­ vállalkozó így megcsalta légyen az egész országot, így meg­vesztegette légyen az egész hivatalos ellenőrzést. Úgy tudom, hogy­­­z­ági Józsefek és Zsótérek igen becsületes emberek voltak. Borzasztó az, amit ez a Dobos Kovács József a maga mentsé­gére fölhoz s aminek az a csattanója, hogy Magyarországon csak a gazember boldogul. Ma­gyarországon a nép romolhatott, veszíthetett szül:

Next