Budapesti Napló, 1902. november (7. évfolyam, 300-329. szám)
1902-11-22 / 321. szám
Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ , 1902. november 22. 831. szám IS SS ipari és kereskedelmi válság okait és van-e erre nézve valamely előterjesztése. Palotai Rezső : A költségvetés eredményét ebben az esztendőben kielégítőnek tartja bárha ő sem tagadja, hogy szükség van a főváros háztartásában a jobban megfontolt programaira. Azzal szemben, hogy a közgazdasági élet minden ágában hanyatlás tapasztalható, fölveti azt az eszmét, hogy épp úgy, mint amiként a törvény a kormánynak megadja a módot arra, hogy a keletkező új iparágnak kedvezményeket adjon, vegyenek föl a fővárosi vámszabályzatba ilyen kedvezmény adására vonatkozó pontot. Általánosságban elfogadja a bizotsági előirányatot. Eersog Péter örömmel látja, hogy a régóta hangoztatott takarékosság útját — legalább nagy részben — megtalálták; kívánja, hogy ezt az irányzatot folytassák a kis és nagy kiadásokban s akkor, reményű, hogy a teljes egyensúly helyreáll, ő is szükségesnek tartja azt, amit Palotai mondott, hogy a keletkező új iparágakat pártolják s mintegy a fővárosba édesgessék. A nagyobb vidéki városok e tekintetben régóta mindent elkövetnek, tehát kell, hogy a főváros se legyen szűkkeblű. Preyer Hugó általánosságban kénytelen elfogadni a költségvetést de a részletes tárgyalásnál követelni fogja az irreális tételek törlését Még Bács Károly szólt általánosságban a költségvetéshez, aztán Halmos János szólalt fel. Előadta, hogy a mintegy 60.000 korona deficittel záródó költségvetés azért kedvezőbb a tavalyinál és két év előttinél, mert egyrészt bizonyos jövedelmek emelkedtek (csak a sertésközvágóhíd 20.000 koronánál többet hozott az előirányzottnál), másrészt a legszigorúbb takarékosságot vitték keresztül minden téren. Szóval sikerült a megélhetést az 1903. évre biztosítani. De azért óva int a vérmes reményektől és most is szükségesnek tartja, hogy a főváros új jövedelmi forrásokról gondoskodjék, mert különben a helyzet tarthatatlanná válik. Meg kell gondolni, hogy a százmilliós kölcsönből a főváros pénzszekrényeiben már csak 14 millió van; ha ez kimerül, akkor egyrészt gondoskodni kell a kamatok fizetéséről, másrészt új összegekről. A jövedelmek emelése tehát el nem odázható. Minden terhet nem háríthatunk az utánunk következő nemzedékre. A kormány az új törvények meghozatalakor új és új terheket ró a fővárosra de reméli, hogy ugyancsak a kormány, a nagyszabású adóügyi reform keresztülvitelekor gondoskodni fog arról hogy azok a jövedelmek, amelyek tényleg a fővárost s általában a városokat illetik meg, valósággal ezek számára maradjanak s ne tegye reájuk a kezét az állam. Ha ez bekövetkezik, eljön az ideje a háztartás helyes rendezésének. — A polgármester ezek után reátért az egyes fölszólalók részéről mondottakra és Palotai Rezső óhajtására megjegyzi, hogy a közgyűlés határozata szerint, kedvezményes árban ezentúl nem engednek ugyan át gyári vagy ipari célra lelket, hanem azokat csakis árverés útján adják át, a főváros mégsem fog soha elzárkózni attól, hogy kedvezményt ne adjon esetrőlesetre, ha oly iparág meghonosításáról van szó, amely a fővárosra haszonnal jár. Ezek után a bizottság általánosságban elfogadta a költségvetést s elfogadta Feleki Bélának azt a konkrét indítványát is, hogy az ügyosztályok, a zárószámadások alkalmával, terjeszszék be az ügykörbe vágó jelentésüket s a jövő évre vonatkozó tervezetüket. A budget részletes tárgyalása holnap délután lesz. SZÍNHÁZ, zene ** Casanova, az idei évad legnagyobb operettsikere, ma érte meg első jubileumát A szerencsés lovag, akire minden szögletből asszonyhegy mosolygott, most is olyan irigylendő szerencsével hódítja a szíveket, hogy a közönség az este már huszonötödször kíváncsiskodott rá, e kedves rosszcsontnak miért hódoltak a hódítók. Igaz, hogy a szerző nagy ügyességgel fordított a dolgon: darabja középpontjává egy négyes nőalakot tett és sorsát arra a művésznőre bízta, akivel a siker egy után halad aki nemcsak közös vonalon tud maradni egy-egy darabbal, de valami gyönyörű igyekezettel a maga tehetségének mértékéig emeli és kész ihlet azoknak, akiknek színpadi munkára hívatottságuk van. A színháznak is, szerzőinek is ritka szerencse. Mert, ahol cserben hagyja őket az invenciójuk, van egy kincses fantázia, amely minden megjátszott alakba szint tartalmat tud önteni. Mondják is hogy öröm nézni Küry Klára kisasszonyt a színpadi próbák munkájában, amelyből a reá bízott feladatok az alakító művészet pompájának teljességével kerülnek ki. Ez különben a szerzők és a színház dolga. A közönségé a munka eredménye: az a pazar szép, formára is, tartalomra is nemes, a legkülönbözőbb alakokat és stílusokat összhangba olvasztó játék, amelynek örvendező látására a Népszínház nézőtere ma is szorongásig megtelt. A játéknak is ma gyöngyei voltak a kissé bizonytalan megbízhatóságú velencei leány jelenetei és Pompadour asszony remekbe való beszédje, amely után nyílt színen is széles taps hangzott fel. Végigkísérték különben a kisasszonyt a legzajosabb ovációk esthoszsza, és rengeteg volt a közönség ismételtető kedve. A felvonások végén a kihívások olyan számosak és sűrűk voltak, akár a bemutatón. És a hódolat illatos követjei, a virágok is természetesen. Nagyon szép, előkelő alakítás a Nyaras Casanovája. Öregsorban e lovag jó volt első este is. De azóta sokat haladt frisseségben és tetszésre termett formákban. A közönség a jeles és törekvő művészt mér belépésekor tapssal köszöntötte. Az első felvonásban Kovács paródiája pompás és biztos hatása. A szerep többi részeit törölték. Jól tették. ** Molnár Ferenc darabja. A Vígszínház igazgatósága jelenti, hogy a legközelebbi darab, amelyet színpadján bemutat, Molnár Ferenc bohózata lesz, A doktor úr. Úgy tudjuk, a darabnak jövő pénteken, e hónap 28-ikán lesz a bemutatója, reméljük, egyszersmind egy fiatal szerző jegyváltása is a színpadi sikerrel, amely a szépíró ambíció teteje. Molnár Ferencnek ez csak bevallottan első darabja. Fordításai révén fiatalon is már régi munkása a színpadnak, amelyről a tehetsége révén idegen, gyakran nagy nevek alatt annyi vidámság áradt a nézőtérre, hogy Idtelsenék belőle néhány telivér színpadi siker. Molnár Ferenc, azt hiszem, amikor a novelláit írja és amikor pajkos és túláradó tréfával naponkint kacagtatja a publikumot, voltaképpen mindig drámaírást tanul. Komolyan nézte, amint mulattak huncut humorán, amely neki gazdag iskola volt és eleven gyakorlat. A párbeszédes dolgok, amiket százszámra irt, valamenynyien drámai preparációk és annál nehezebbek, mentül inkább kellett írójuknak alakjait egyszerre akciók közepébe ugrasztani, őket frissen és biztosan beszéltetni és valamely céljukban még le is bonyolítani. Sokan vagyunk, akik nagy szeretettel nézvén e fiatal tehetség nagyszerű bontakozását, az apró drámai villanásokban az érett egészre való törekvést ismertük fel, így lett. Mert már a többi a közelebbi napok titka, amelynek mentül világosabb kipattanását csak kívánni tudjuk (— ezt persze meleg szívvel —), segíteni nem. A színház a maga részéről kedves és nemes igyekezettel tanulja a darabot, legjobb erőit szólítja munkára az érdekében és a legbőkezűbben adja meg az eszközöket, hogy Molnár Ferenc mellé szegődjék a deszkákon és a szerencse, amely mindezideig igen szeretetreméltó volt iránta. ** Hírek a Nemzeti Színházból. Blaha Lujza legközelebb A borban Eszter szerepét fogja játszani. — A Nemzeti Színház és Operaház tagjainak együttes közreműködésével hétfőn, e hó 24-én az Operában a Szentivánéji álom kerül előadásra Mendelssohn zenéjével. Az első előadás alkalmával az összes jegyek már két nappal előre elkeltek. — Lovikné Somló Emma asszony a jövő hét folyamán lép föl a Nemzeti Színházban mint vendég Hauptmann Gerhart Hannele című álomkölteményének címszerepében. ** A Népszínház bemutatója. Holnap, szombaton este lesz első előadása Rózsa Miklós A hit című népszínművének, amelynek utolsó nagy próbája ma délelőtt folyt le a sajtó meghívott képviselőinek jelenlétében. A darab már ma élénk figyelmet keltett. Fő női szerepét Hegyi Aranka játszsza. A darab másodszor vasárnap este kerül színre, vasárnap délután pedig Stoll Károly és Pásztor Árpád nagysikerű énekes játékát a Niobet adják, első ízben délután. ** A takácsok Bécsben. Hauptmann Gerhartnak A takácsok című szocialista színműve, melyet az osztrák cenzúra semmiképpen sem akart színpadra bocsátani, mégis csak színre fog kerülni az osztrák császárvárosban. Egyik bécsi újság arról értesül, hogy a darabot a bécsi Akadémiai Egyesület fogja színre hozni és a cenzúra nem tesz nehézséget a darab előadása ellen. A takácsok főszerepeit egyes bécsi színházak elsőrangú színészei fogják játszani, a csoportjelenésekben pedig diákok fognak statisztálni. ** Anyégin, Pozsonyban, Pozsonyból jelentik lapunknak: Anyégin, Csajkovszky gyönyörű dalműve, amelyet a m. kir. Operaházban is intenzív sikerrel adtak, ma este az itteni városi színházban először került színre. Szendrey igazgató nem kímél se költséget, se fáradtságot, hogy kitűnő dalműelőadásokkal a pozsonyi németséget a színházba csalogassa. A minap A sevillai borbély került színre négy fővárosi vendéggel, tegnap este pedig Csajkovszky dalművének címszerepében Beck Vilmost, a m. kir. Operaház kitűnő művészét láttuk, aki a fővárosban elhatározó sikerrel kreálta Anyegint. A pozsonyi közönség lelkesen ünnepelte a széphangú baritonistát, aki komoly művészetének teljes erejét érvényesíti ebben a jeles alakításában. Beck Vilmos nyílt színen is, аз egyes képek után is tüntető tapsban részesült a közönség részéről, amely az ő vendégszereplése hírére zsúfolásig töltötte meg a színházat. — Wlaszák, mint Tatjána kitűnő volt, Lenszkyt pedig Déri Jenő énekelte pompás tenorral és ízléses énekmódján. A többiek is jól illeszkedtek az ensembleba. — Az est oly jól sikerült, hogy a dalművet — ugyancsak Beck Vilmossal a címszerepben — ma megismételték. ** Az új tördeleztőház megnyitásai Torda város új hajlékot emelt a magyar színművészetnek. Az új színházat, melynek belső berendezése is közel áll befejezéséhez, a jövő hónapban nyitják meg. A megnyitó előadáson a kolozsvári Nemzeti Színház tagjai fognak játszani.** Félbemaradt előadás. A bécsi Raimundszínházban — mint tudósítónk telefonozza — a Crader Michel című darab bemutató előadását az első felvonás után abba kellett hagyni, mert Niese asszony hirtelen megbetegedett. Az első felvonás után a rendező tudatta a közönséggel, hogy a művésznő betegsége miatt képtelen szerepét végigjátszani s azért holnap a pénztár vissza fogja fizetni a megváltott jegyek árát. ** Müvészest. A VIIl. kerületi általános közjótékonysági egyesület december 6-án a Vigadó összes termeiben nagy müvészestet rendez, amelyen közreműködnek: Fedők Sári, Hollósy Kornélia, Kelen Ida, Noseda Károly, Perényi István, Bakosi Viktor, Szilágyi Arabella, Takács Mihály, Teszáry Juliska és a nemzeti zenede kiművelési tanszakának növendékei. A rendező bizottság élén dr. Márkus Jenő és dr. Serly Sándor állanak. Jegyek kaphatók: a VIII. kerületi elöljáróság épületében (Vill., Baross 67. sz.) Lem. 19. ajtó. Meghívók ugyanott kaphatók. A ht. — Szerző a darabjáról. — Budapest, november 20. Mikor a Budapesti Napló szívességéből most én is helyet foglalok a nyilvánosság gyóntatószékében, szeretnék mindjárt a legnehezebb vallomáson átesni: én ezt a darabot nyolc esztendővel ezelőtt írtam ... Szomorú, fájdalmas emlékek riadoznak bennem, mikor arra a nyolc év előtti időre gondolok. Akkor még közöttünk járt, akinek most már csak a szellemét idézheti fel újra a holnapi premiere: a magyar parasztnak legjobb ismerője, atyai barátja, a magyar néplélek geniális kutatója, népies, nemzeti irodalmunk modern szellemi művelője, mindnyájunknak feledhetetlen és halhatatlan halottja: Justh Zsigmond... 1894 kora tavaszán jutott eszembe az a vakmerő vállalkozás, hogy drámát írok Justh Zsigmondnak „Gányó Julcsa“ című novellájából. Mielőtt azonban munkámba belekezdtem volna, ki akartam kérni a novella szerzőjének engedelmét. De ő — szegény — akkor már elment volt a napsugarat, az életet keresni, beteg tüdeje nem állta már a mi fagyos tavaszunkat. Kairóban töltötte a telet s késő tavasz volt, mire hazavetődött. Én azonban dehogy is vártam addig. Nem bírtam szabadulni a thémámtól, azzal feküdtem, azzal keltem, betege lettem volna a türelmetlen várakozásnak, ha meg nem ivom. Meg is írtam engedelem nélkül, aztán szépen eltettem az íróasztalom fiókjába. (Akkor került először oda, azóta nagyon sokszor visszavándorolt az első otthonába!) Ott is maradt mindaddig, míg egyszer csak azt nem olvastam egyik újság szerkesztői üzenetei között, hogy Justh Zsigmond hazatért Kairóból s megtalálható Esterházy utcai palotájában. Előadtam a kérésemet Justh rám nézett az ő szelíd, a Jókaiéhoz hasonló két kék szemével, mosolyogva, de azért mégis mégis szomorúan, kissé gúnyosan, de azért szeretettel s szelíden így szólt: — Kedves barátom, az lehetetlen, mert én magam is csináltam darabot a Gányó Julcsából! Nézze, itt van, készen van az utolsó jelenetig! —■_s felvett az Íróasztaláról egy súlyos papírtekercset. Valósággal a rémülettől megdermedve hallgattam s eleinte egy szóra sem voltam képes. Mennyi gyönyörű légváram dőlt össze abban a pillanatban ! Én — bohó 20 éves fejemmel — már hetek óta úgy jártam keltem, mint valami győzedelmes Caesar, aki csak arra vár, hogy befogják a lovakat a diadalszekerébe, már láttam magamat az ország első színpadán hajlongani, a lelkesedéstől tomboló tömeg előtt, láttam fejemen a babérkoszorút . . . hallottam a századik előadás riadó tapsait — és most mindennek egyszerre vége ... " Valahogy kinyögtem, hogy az én darabom is készen van már, nem bírtam bevárni, míg Kairóból visszatért, meg hogy el is hoztam magammal. íme: Justh — aki szemmel láthatólag mulatott kétségbeesett zavaromon — kivette a kezemből a paksamétát és sietett megvigasztalni: — No, hiszen az nem olyan nagy baj ! Majd elolvassuk az egymásét. Ki tudja? Hagyja itt s vigye el cserébe addig az enyémet. Hazamentem s elolvastam a darabot. Az nem népszínmű volt, hanem dráma, őt felvonásban és három változással. Sokat tudnék róla írni, ha hivatottnak érezném magamat beszélni egy olyan műről, mely se könyvalakban, se színpadon nem került sohasem a közönség elé. Hanem inkább csak arra kérném Justh irodalmi hagyatékának kezelőit, keressenek módot arra, hogy az a mindenképpen érdekes munka napvilágot lásson. ------— Másnap vittem hozzá a darabot. De szóhoz nem juthattam, hogy elmondhattam volna róla a véleményemet. . - V — Ne is beszéljünk többet róla. Az most is.