Budapesti Napló, 1902. november (7. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-22 / 321. szám

Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ , 1902. november 22. 831. szám IS­ SS ipari és kereskedelmi válság okait és van-e erre nézve valamely előterjesztése. Palotai Rezső : A költségvetés eredményét ebben az esztendőben kielégítőnek tartja bárha ő sem ta­gadja, hogy szükség van a főváros háztartásában a jobban megfontolt programaira. Azzal szemben, hogy a közgazdasági élet minden ágában hanyatlás tapasz­talható, fölveti azt az eszmét, hogy épp úgy, mint amiként a törvény a kormánynak megadja a módot arra, hogy a keletkező új iparágnak kedvezményeket adjon, vegyenek föl a fővárosi vám­szabályzatba ilyen kedvezmény adására vonatkozó pontot. Általánosság­ban elfogadja a bizotsági előirányatot. Eersog Péter örömmel látja, hogy a régóta hangoztatott takarékosság útját — legalább nagy rész­ben — megtalálták; kívánja, hogy ezt az irányzatot folytassák a kis és nagy kiadásokban s akkor, re­ményű, hogy a teljes egyensúly helyreáll, ő is szük­ségesnek tartja azt, amit Palotai mondott, hogy a keletkező új iparágakat pártolják s mintegy a fővá­rosba édesgessék. A nagyobb vidéki városok e te­kintetben régóta mindent elkövetnek, tehát kell, hogy a főváros se legyen szűkkeblű. Preyer Hugó általánosságban kénytelen elfo­gadni a költségvetést de a részletes tárgyalásnál kö­vetelni fogja az irreális tételek törlését Még Bács Károly szólt általánosságban a költségvetéshez, aztán Halmos János szólalt fel. Előadta, hogy a mintegy 60.000 korona deficittel záródó költségvetés azért kedvezőbb a tavalyinál és két év előttinél, mert egy­részt bizonyos jövedelmek emelkedtek (csak a sertés­­közvágóhíd 2­0.000 koronánál többet hozott az elő­irányzottnál), másrészt a legszigorúbb takarékosságot vitték keresztül minden téren. Szóval sikerült a meg­élhetést az 1903. évre biztosítani. De azért óva int a vérmes reményektől és most is szükségesnek tartja, hogy a főváros új jövedelmi forrásokról gondoskodjék, mert különben a helyzet tarthatatlanná válik. Meg kell gondolni, hogy a százmilliós kölcsönből a fővá­ros pénzszekrényeiben már csak 14 millió van; ha ez kimerül, akkor egyrészt gondoskodni kell a kama­tok fizetéséről, másrészt új összegekről. A jövedelmek emelése tehát el nem odázható. Minden terhet nem háríthatunk az utánunk következő nemzedékre. A kormány az új törvények meghozatalakor új és új terheket ró a fővárosra de reméli, hogy ugyancsak a kormány, a nagyszabású adóügyi reform keresztül­vitelekor gondoskodni fog arról hogy azok a jöve­delmek, amelyek tényleg a fővárost s általában a városokat illetik meg, valósággal ezek számára ma­radjanak s ne tegye reájuk a kezét az állam. Ha ez bekövetkezik, eljön az ideje a háztartás helyes ren­dezésének. — A polgármester ezek után reá­tért az egyes fölszólalók részéről mondottakra és Palotai Rezső óhajtására megjegyzi, hogy a közgyűlés határozata sze­rint, kedvezményes árban ezentúl nem engednek ugyan át gyári­ vagy ipari célra lelket, hanem azokat csakis árverés útján adják át,­­ a főváros mégsem fog soha elzárkózni attól, hogy kedvezményt ne adjon esetről­­esetre, ha oly iparág meghonosításáról van szó, amely a fővárosra haszonnal jár. Ezek után a bizottság általánosságban elfogadta a költségvetést s elfogadta Feleki Bélának azt a kon­krét indítványát is, hogy az ügyosztályok, a záró­számadások alkalmával, terjeszszék be az ügykörbe vágó jelentésüket s a jövő évre vonatkozó tervezetü­ket. A budget részletes tárgyalása holnap délután lesz. SZÍNHÁZ, zene ** Casanova, az idei évad legnagyobb operett­­sikere, ma érte meg első jubileumát A szerencsés lovag, akire minden szögletből asszonyhegy mosoly­gott, most is olyan irigylendő szerencsével hódítja a szíveket, hogy a közönség az este már huszonötöd­­ször kíváncsiskodott rá, e kedves rosszcsontnak miért hódoltak a hódítók. Igaz, hogy a szerző nagy ügyes­séggel fordított a dolgon: darabja középpontjává egy négyes nőalakot tett és sorsát arra a művésznőre bízta, akivel a siker egy után halad aki nemcsak közös vonalon tud maradni egy-egy darabbal, de va­lami gyönyörű igyekezettel a maga tehetségének mér­tékéig emeli és kész ihlet azoknak, akiknek színpadi munkára hívatottságuk van. A színháznak is, szerzői­nek is ritka szerencse. Mert, ahol cserben hagyja őket az invenciójuk, van egy kincses fantázia, amely minden megjátszott alakba szint tartalmat tud önteni. Mondják is hogy öröm nézni Küry Klára kisasszonyt a színpadi próbák munkájában, amelyből a reá bízott feladatok az alakító művészet pompájának teljességével kerülnek ki. Ez különben a szerzők és a színház dolga. A közönségé a munka eredménye: az a pazar szép, formára is, tartalomra is nemes, a legkülönbözőbb alakokat és stílusokat összhangba olvasztó játék, amelynek örvendező látására a Népszínház nézőtere ma is szorongásig megtelt. A játéknak is ma gyöngyei voltak a kissé bizonytalan megbízhatóságú velencei leány jelenetei és Pompadour asszony remekbe való beszédje, amely után nyílt színen is széles taps hangzott fel. Végigkísérték különben a kis­asszonyt a legzajosabb ovációk esthoszsza, és rengeteg volt a közönség ismételtető kedve. A felvonások végén a kihívások olyan számosak és sűrűk voltak, akár a be­mutatón. És a hódolat illatos követjei, a virágok is természetesen. Nagyon szép, előkelő alakítás a Nyaras Casanovája. Öregsorban e lovag jó volt első este is. De azóta sokat haladt frisseségben és tetszésre ter­mett formákban. A közönség a jeles és törekvő mű­vészt mér belépésekor tapssal köszöntötte. Az első felvonásban Kovács paródiája pompás és biztos ha­tása. A szerep többi részeit törölték. Jól tették. ** Molnár Ferenc darabja. A Vígszín­ház igazgatósága jelenti, hogy a legközelebbi da­rab, amelyet színpadján bemutat, Molnár Ferenc bohózata lesz, A doktor úr. Úgy tudjuk, a darab­nak jövő pénteken, e hónap 28-ikán lesz a be­mutatója, reméljük, egyszersmind egy fiatal szerző jegyváltása is a színpadi sikerrel, amely a szépíró ambíció teteje. Molnár Ferencnek ez csak beval­lottan első darabja. Fordításai révén fiatalon is már régi munkása a színpadnak, amelyről a tehetsége révén idegen, gyakran nagy ne­vek alatt annyi vidámság áradt a nézőtérre, hogy Idtelsenék belőle néhány telivér színpadi siker. Molnár Ferenc, azt hiszem, amikor a novelláit írja és amikor pajkos és túláradó tréfával naponkint kacagtatja a publikumot, volta­képpen mindig drámaírást tanul. Komolyan nézte, amint mulattak huncut humorán, amely neki gazdag iskola volt és eleven gyakorlat. A párbe­szédes dolgok, amiket százszámra irt, valameny­­nyien drámai preparációk és annál nehezebbek, mentül inkább kellett írójuknak alakjait egyszerre akciók közepébe ugrasztani, őket frissen és biz­tosan beszéltetni és valamely céljukban még le is bonyolítani. Sokan vagyunk, akik nagy szeretettel nézvén e fiatal tehetség nagyszerű bontakozását, az apró drámai villanásokban az érett egészre való törekvést ismertük fel, így lett. Mert már a többi a közelebbi napok titka, amely­nek mentül világosabb kipattanását csak kívánni tudjuk (— ezt persze meleg szívvel —), segíteni nem. A színház a maga részéről kedves és nemes igyekezettel tanulja a darabot, legjobb erőit szó­lítja munkára az érdekében és a legbőkezűbben adja meg az eszközöket, hogy Molnár Ferenc mellé szegődjék a deszkákon és a szerencse, amely mindezideig igen szeretetreméltó volt iránta. ** Hírek a Nemzeti Színházból. Blaha Lujza legközelebb A borban Eszter szerepét fogja játszani. — A Nemzeti Színház és Operaház tagjainak együttes közreműködésével hétfőn, e hó 24-én az Operában a Szentivánéji álom kerül előadásra Mendelssohn zenéjé­vel. Az első előadás alkalmával az összes jegyek már két nappal előre elkeltek. — Lovikné Somló Emma asszony a jövő hét folyamán lép föl a Nemzeti Színház­ban mint vendég Hauptmann Gerhart Hannele című álomkölteményének címszerepében. ** A Népszínház bemutatója. Holnap, szom­baton este lesz első előadása Rózsa Miklós A hit című népszínművének, amelynek utolsó nagy próbája ma délelőtt folyt le a sajtó meghívott képviselőinek jelen­létében. A darab már ma élénk figyelmet keltett. Fő női szerepét Hegyi Aranka játszsza. A darab másod­szor vasárnap este kerül színre, vasárnap délután pedig Stoll Károly és Pásztor Árpád nagysikerű éne­kes játékát a Niobet adják, első ízben délután. ** A takácsok Bécsben. Hauptmann Gerhartnak A takácsok című szocialista színműve, melyet az osztrák cenzúra semmiképpen sem akart színpadra bocsátani, mégis csak színre fog kerülni az osztrák császárvárosban. Egyik bécsi újság arról értesül, hogy a darabot a bécsi Akadémiai Egyesület fogja színre hozni és a cenzúra nem tesz nehézséget a darab előadása ellen. A takácsok főszerepeit egyes bécsi színházak elsőrangú színészei fogják játszani, a cso­portjelenésekben pedig diákok fognak statisztálni. ** Anyégin, Pozsonyban, Pozsonyból jelentik lapunknak: Anyégin, Csajkovszky gyönyörű dalműve, amelyet a m. kir. Operaházban is intenzív sikerrel adtak, ma este az itteni városi színházban először került színre. Szendrey igazgató nem kímél se költsé­get, se fáradtságot, hogy kitűnő dalműelőadásokkal a pozsonyi németséget a színházba csalogassa. A minap A sevillai borbély került színre négy fővárosi vendég­gel,­­ tegnap este pedig Csajkovszky dalművének címszerepében Beck Vilmost, a m. kir. Operaház ki­tűnő művészét láttuk, aki a fővárosban elhatározó sikerrel kreálta Anyegint. A pozsonyi közönség lel­kesen ünnepelte a széphangú baritonistát, aki komoly művészetének teljes erejét érvényesíti ebben a jeles alakításában. Beck Vilmos nyílt színen is, аз egyes képek után is tüntető tapsban részesült a közönség részéről, amely az ő vendégszereplése hírére zsúfo­lásig töltötte meg a színházat. — Wlaszák, mint Ta­tjána kitűnő volt, Lenszkyt pedig Déri Jenő énekelte pompás tenorral és ízléses énekmódján. A többiek is jól illeszkedtek az ensembleba. — Az est oly jól si­került, hogy a dalművet — ugyancsak Beck Vilmos­sal a címszerepben — ma megismételték. ** Az új tördel­eztőház megnyitásai Tor­da város új hajlékot emelt a magyar színművészetnek. Az új színházat, melynek belső berendezése is közel áll befejezéséhez, a jövő hónapban nyitják meg. A megnyitó előadáson a kolozsvári Nemzeti Színház tagjai fognak játszani.­­** Félbemaradt előadás. A bécsi Raimund­­színházban — mint tudósítónk telefonozza — a Crader Michel című darab bemutató előadását az első felvo­nás után abba kellett hagyni, mert Niese asszony hir­telen megbetegedett. Az első felvonás után a rendező tudatta a közönséggel, hogy a művésznő betegsége miatt képtelen szerepét végig­játszani s azért hol­nap a pénztár vissza fogja fizetni a megváltott je­gyek árát. ** Müvészest. A VIIl. kerületi általános közjó­tékonysági egyesület december 6-án a Vigadó összes termeiben nagy müvészestet rendez, amelyen közre­működnek: Fedők Sári, Hollósy Kornélia, Kelen Ida, Noseda Károly, Perényi István, Bakosi Viktor, Szilágyi Arabella, Takács Mihály, Teszáry Juliska és a nemzeti zenede kiművelési tanszakának növendékei. A rendező bizottság élén dr. Márkus Jenő és dr. Serly Sándor állanak. Jegyek kaphatók: a VIII. kerületi elöljáróság épületében (Vill., Baross 67. sz.) L­em. 19. ajtó. Meg­hívók ugyanott kaphatók. A h­­­t. — Szerző a darabjáról. — Budapest, november 20. Mikor a Budapesti Napló szívességéből most én is helyet foglalok a nyilvánosság gyóntatószékében, szeretnék mindjárt a legnehezebb vallomáson átesni: én ezt a darabot nyolc esztendővel ezelőtt írtam­­ ... Szomorú, fájdalmas emlékek riadoznak ben­nem, mikor arra a nyolc év előtti időre gondolok. Akkor még közöttünk járt, akinek most már csak a szellemét idézheti fel újra a holnapi premiere: a ma­gyar parasztnak legjobb ismerője, atyai barátja, a magyar néplélek geniális kutatója, népies, nemzeti irodalmunk modern szellemi művelője, mindnyájunk­nak feledhetetlen és halhatatlan halottja: Justh Zsigmond... 1894 kora tavaszán jutott eszembe az a vakmerő vállalkozás, hogy drámát írok Justh Zsigmondnak „Gányó Julcsa“ című novellájából. Mielőtt azonban munkámba belekezdtem volna, ki akartam kérni a novella szerzőjének engedelmét. De ő — szegény — akkor már elment volt a napsugarat, az életet keresni, beteg tüdeje nem állta már a mi fagyos tavaszunkat. Kairóban töltötte a telet s késő tavasz volt, mire haza­vetődött. Én azonban dehogy is vártam addig. Nem bírtam szabadulni a thémámtól, azzal feküdtem, azzal keltem, betege lettem volna a türelmetlen várakozás­nak, ha meg nem ivom. Meg is írtam engedelem nél­kül, aztán szépen eltettem az íróasztalom fiókjába. (Akkor került először oda, azóta nagyon sokszor visszavándorolt az első otthonába!) Ott is maradt mindaddig, míg egyszer csak azt nem olvastam egyik újság szerkesztői üzenetei között, hogy Justh Zsig­mond hazatért Kairóból s megtalálható Esterházy­ utcai palotájában. Előadtam a kérésemet Justh rám nézett az ő szelíd, a Jókaiéhoz hasonló két kék szemével, moso­lyogva, de azért mégis mégis szomorúan, kissé gú­nyosan, de azért szeretettel s szelíden így szólt: — Kedves barátom, az lehetetlen, mert én ma­gam is csináltam darabot a Gányó Julcsából! Nézze, itt van, készen van az utolsó jelenetig! —■_­s felvett az Íróasztaláról egy súlyos papírtekercset. Valósággal a rémülettől megdermedve hallgat­tam s eleinte egy szóra sem voltam képes. Mennyi gyönyörű légváram dőlt össze abban a pillanatban ! Én — bohó 20 éves fejemmel — már hetek óta úgy jártam keltem, mint valami győzedelmes Caesar, aki csak arra vár, hogy befogják a lovakat a diadalsze­kerébe, már láttam magamat az ország első színpadán hajlongani, a lelkesedéstől tomboló tömeg előtt, lát­­tam fejemen a babérkoszorút . . . hallottam a száza­dik előadás riadó tapsait — és most mindennek egy­szerre vége ... " Valahogy kinyögtem, hogy az én darabom is készen van már, nem bírtam bevárni, míg Kairóból visszatért, meg hogy el is hoztam magammal. íme: Justh — aki szemmel láthatólag mulatott két­ségbeesett zavaromon — kivette a kezemből a paksa­­métát és sietett megvigasztalni: — No, hiszen az nem olyan nagy baj ! Majd elolvassuk az egymásét. Ki tudja? Hagyja itt s vigye el cserébe addig az enyémet. Hazamentem s elolvastam a darabot. Az nem népszínmű volt, hanem dráma, őt felvonásban és há­rom változással. Sokat tudnék róla írni, ha hivatott­nak érezném magamat beszélni egy olyan mű­ről, mely se könyvalakban, se színpadon nem került sohasem a közönség elé. Hanem inkább csak arra kér­ném Justh irodalmi hagyatékának kezelőit, keressenek módot arra, hogy az a mindenképpen érdekes munka napvilágot lásson. ------— Másnap vittem hozzá a darabot. De szóhoz nem juthattam, hogy elmondhattam volna róla a véleményemet. . - V — Ne is beszéljünk többet róla. Az most is.

Next