Budapesti Napló, 1903. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1903-01-01 / 1. szám

E Nyolcad évfolyam. I. szám Budapest, 1903 Csütörtök, január 1. Szerkesztőség- és Kiadóhivatal: József-körút 18. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Kiadja: VÉSZI JÓZSEF, BRAUN SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG. QGLH Egész évre 28 k., (14), Va évre 14 k., (7), Va évre 7 k., (3.50), egy hónapra 2 k. 40 fillér. (1.20 írt). Egyes szám Budapesten 8, vidéken 10 fillér. Kész a helyezés. — A Budapesti Napló tervnjelentése. — Bécs, december 31. (V.) Ez a Szilveszter-nap sokáig emlékezetes fog maradni a Habsburg-monarkia és a magyar nemzet történetében. Drámai momentumokban hihetetlen gazdag, eredményre nézve messzire kiható jelentőségű Szilveszter-nap ez. Kora reggeltől késő estig tartott itt Bécsben a Széll Kálmán heroikus dologtevése, amely félig idegfeszítő munka, félig mesésen szívós, férfias küzdelem volt. A nap krónikáját a réginél kell kezdenem. Kilenc és tíz között este távozott el Koerber a magyar kormányelnök hotelszobájából. Mikor átlépte a küszöböt, Széll Kálmán a derekasan végzett munka s a győzelmesen befejezett harc jóleső érzésével sóhajthatott fel: hála istennek valahára! E felsóhajtás a kiegyezési alku sikeres befejezését pecsételte meg. Kora reggeltől fogva e pillanatig kétszer járt Széll Kálmán ő felségénél s négyszer értekezett osztrák kollégájával. Egész napon át változatlanul válságos maradt a kiegyezési kérdés állapota. A magyar ultimátummal szemben osztrák részről hajthatatlan ellenszegülés mutatkozott. Csak egy volt bizonyos egész napon át, hogy a kockának még ezen az éjszakán kell eldőlnie, melyen az ó év hiteszkodik. A magyar kormányelnök el volt tökélve, hogy az új esztendőbe semmi szín alatt nem viszi át ama gyötrő, végzetes és egész közéletünk egyensúlyát veszélyeztető, valamint gazdasági fejlődésünket régóta megbénító bizonytalanságot, melyet a hosszadalmas, meddő alkudozás teremtett. Ha ma estig perfektté nem válik az egyezség, Széll Kálmán befejezettnek tekintette volna misszióját s a gazdasági különválás az elméletileg fenntartott nemzeti jogok birodalmából a konkrét valósítást követelő tényezők talajára szállt volna át. A Sacher-szálloda első emeletének hosszú folyosóján a balsarkot Széll Kálmán lakása foglalja le, az ellenkező végen van Lamsdorff szállása, melynek ajtaja előtt egy cserkesz szolga ólálkodik naphosszat. A balsarkon folyó izgatott járáskelésre a cár vezető miniszterének cselédje furcsa szemmel bámészkodott őrhelyéről a másik folyosóvégre. Várjon sejtette-e, hogy ami ott folyik, egy nagyhatalom szétmállásának előkészülete is lehet? Az osztrák miniszterek lelkét ilyesfajta sejtés nem igen bánthatta. Legalább a külső jelek azt mutatták, hogy derült kedélylvel vártak valamit, ami nekik kedves lett volna: a magyar kormány leszerelését, a magyar érdek feláldozását, a magyar álláspont kapitulációját. Hát ezt Mária várták. Annyi leírhatatlan izgalom közepette Széll Kálmán szokatlan komolyságot és valóban csodálandó higgadtságot mutatott. Meglátszott rajta, hogy lelkiismerete nyugodt és bármiként forduljon a kocka, teljes bizalommal vállal felelősséget három irányban: a nemzet,a király s a történelem előtt. A csatatérről, mert ez volt ma a kiegyezés platformja — óránkint kiadott bulletinek beszámolnak a mozgalmas nap minden drámai mozzanatáról. Széll Kálmán szobája valóságos főhadiszállás volt, amelyben ő egy- s maga volt vezér, törzskar és kombattans sereg egy személyben. És e döntő csatában a fordulatnak estefelé kellett beállania, mikor Széll Kálmán másodszor járt a királynál. Innentől fogva két órán belül értekezett Böhm- Bawerkkel, majd telefonon Lukács Lászlóval, aztán ismét az osztrák kabinet pénzügyminiszterével és elnökével, míg végre elröppenhetett ajkáról a megkönnyebbülés ama sóhaja, mely a döntő ütközetben kivívott győzelmet jelentette. Mi idézte elő a fordulatot, hogyan hárult el a hónapok óta makacskodó s még a mai egész nap folyamán is leküzdhetetlennek látszó akadály, miről folyt az elhatározás órájában az értekezés Széll Kálmán s az osztrák miniszterek közt, milyen természetű és tartalmú a megoldás, mely oly kínos nehezen volt megtalálható, azt még csak sejteni sem lehet. De bizonyosan tudhatni egyet, azt, hogy tegnap délután óta csakis a magyar álláspont érvényre jutása útján jöhetett létre a békés kiegyenlítés. Jeleztük már tegnap e helyen, hogy immár alkudozásról szó sem lehet, hanem csak a magyar állásponthoz való elvi hozzájánlásról. Az alternatíva az volt, hogy vagy meghajol az osztrák kormány vagy kettétörik a mmnközösség. Ha tehát létrejött az egyezség, akkor Széll Kálmán férfias állásfoglalása után biztosra vehető, hogy a valahára megszületett kiegyezés fölött az osztrák érdekkel is kiegyenlített magyar álláspont zászlója lobog. A magyar kormányelnök e küzdelmes és fáradalmas nap után nyugodt lélekkel hajthatja fejét pihenőre a Budapest felé robogó vonaton. Derekasan rászolgált e néhány órai nyugalomra. Egy álló esztendő óta TÁRCA Újévi gratuláció. — Egy volt főherceghez. —• Dolgozni jössz mihozzánk? Akkor pártodra állok. Ha nem azért szállasz le, Hogy sűlyedj — , gratulálok! * Nagyobb díszt kell szerezned, Harangnak, címnek vége. Ez a nagyobb, különb dísz: A munka tisztessége! # Ha már fenséges úrnak Többé nem hívnak téged: Kapj vissza jellemedben Még ragyogóbb fenséget! * Kemény tusára készülj, Ha közzénk keveredtél! . Eddig főherceg voltál, De most — emberré lettél! Ábrányi Emil: A hol a pénz nem isten — REGÉNY — írta: JÓKAI MÓR 04) ------A Capitano elárulta klasszikus neveltetését ez iskolai idézettel: „Coelum, non animum mutant, qui trans maré currunt.“ (Mennyet, nem lelket vált csak, ki a tengeren átfut.) — A fáradságos szigetfelfedezésben megszomjaztunk. Mikor a hajóról leszállni készültünk, én meghagytam a Padronénak, hogy a kulacsot ásványvízzel megtöltve, hozza magával. A pálmaerdőt elérve, targalyat gyűjtöttünk össze és tüzet raktunk. Gyufánk még volt. Azután egy darab szalonnát és kétszersültet megpirítottunk s ezúttal mi vendégeltük meg fenséges princünket és princesszünket. No hát bizony ők csak éppen olyan főhercegek, mint a többi. Ha a negrito a nagykorúságát eléri, aspirálok nála a főudvarmesteri dignitásra. Tetszett nekik a szalonna, pirított kenyérrel. Én utasítást adtam a Padronénak, hogy akaszsza le az övéről a kulacsot s kínálja meg az italával illusztris vendégünket, ahogy illik: ő kezdje meg az áldomást. Soha olyan grimaszt nem láttam életemben, mint amilyent a negrito fintorított az első mohón lenyelt korty után. Elkezdett prüszkölni, krákogni, ékrendezni, azzal keresztül ugrott a parázson s ....... ■■■ 1.......... .................Itt elfutott a közellevő karómba, folyvást köpködve, elkákolva. Én el nem tudtam gondolni, mi lette? Felkaptam a kulacsot, amit a fiú eldobott s megkóstoltam a tartalmát, az mindent megmagyarázott. „Padrone! hisz ez budai keserüviz!“ — „Mit tudom én? Én soha sem ittam ásványvizet”. János van ráírva a palackra. Azt hittem, hogy aki János, az mind becsületes ember. — „Hiszen becsületes víz ez annak, aki rá van szorulva, de nem szomjúságról való“. Kiöntöttem az egészet a kulacsból a földre. Ez alatt visszajött a karámból a fiú, hozott magával egy kobakot, meg azt a vitatott fúrót és egy kecskeszarvat. Azok csakugyan drága klenódiumok voltak. A fúrót a „turris babylonika“ csigahéjából alkotta mesterműnek a természet. A leány előre elkészítette a fiú számára a kapaszkodó gúzst láterszalagból, megértve a fiú szándékát, erdő szélét azok az agavefajta növényóriát szegélyezték, amiket a spanyolok aguamieln hínak, a vadak szénáinak. Ezek adják az r®noknak a szüretet. Mikor a szándi virágfürtje kipattanáshoz közelednek, akkor van ideje szüretelésnek. A fiú felmászott a karcsú fatörzs, a kapaszkodó gúzs segélyével s ahol a lom korona alól kilógyott a bimbós virágfürt, ott lyukat fúrt a csigájával, melyet a természet e célra alkotott, s aztán a fúrt lyukba dugta a kecskeszarvat s azon keresztül csorgatta a kobakba a növény kitóduló nedvét; mikor az megtelt, bedugaszolta facövekkel elébb a kobakot, azut£p növény koronája alatt fúrt lyukakat. A koba n- Lapunk mai száma húsz oldal.