Budapesti Napló, 1903. február (8. évfolyam, 32-58. szám)
1903-02-08 / 38. szám
& Budapest, vasárnap BUDAFESTI NAPLÓ 1903. február 8. 38. szám (x) Rivolt fényképészeti és festészeti műterem Kerepesi ut 30. Farsang idején kitűnő felvételek este 10 óráig. (x) Használjon Kerpel kézfinomitó folyadékot. A kezet 3 nap alatt bársony simává és hófehérré teszi. 1 üveg 90 fillér 4 üveg rendelésnél franko. Kerpel gyógytár. Budapest, Lipót körút 23. Udvari bál. Budapest, február 7. A magyar király házában ma kezdődött a farsang. Pazar fénynyel és csodás színpompával, ahogy egy királyhoz illik, és magyaros vendéglátással, magyaros jókedvvel, ahogy a magyar királyhoz illik. Leírni azt a káprázatos képet, amit a magyar király udvari bálja nyújt, egyfelől hiábavaló s másfelől felesleges. Hiábavaló az idegennek, aki a magyar asszonyok tündérszépségét s a díszruhába öltözött magyar leventék daliás csillogását amúgy sem tudná semmiféle leírás révén a szeme elé varázsolni. És felesleges a magyar embernek, akinek amúgy is elmond mindent a fantáziája, mihelyt el kell képzelnie a magyar király udvaránál adott bálünnepet. A nagy trónterem küszöbén csillogó díszben őrtálló két gárdista ámulva tekinti a színgazdag tömegnek nyüzsgő bevonulását. A márványfalú óriás terem felé szinte ontja a vendégsereget az alabárdos koronaőrök sorfalától szegélyezett lépcsőház. Benn a teremben hagyományos módon történik az elhelyezkedés. A fiatal lánykák — meganyi viruló és illatos asszonybimbók a terem túlsó végére húzódnak, amaz ajtó felé, amely előtt hármat fog koppintani az udvarnagyi pálca, jelezvén az udvar közeledtét. Szemközt az ifjú hölgyekkel a jeunesse d’orée verődik össze: fiatal katonatisztek, délceg mágnásifjak. Ők alkotják a táncosok kontingensét. A leendő táncosra könnyű ráismerni: nincsen kard az oldalán. Nekik szabad a díszmagyarnak s a katonaruhának egyformán elengedhetetlen díszét, a kardot a garderobe-ban hagyni. Egymással szemközt csoportosul a táncosanyag két tábora. Pillantások váltódnak, diskrét kacérkodások folynak, mosolyogva és sugdosva folyik az előzetes kiszemelés, a táncra vonatkozó szelekció. Majd ha itt lesz az udvar s megrendül a hegedű, egymásba elegyül a két tábor s a tánc ringó ritmusaiban igéző valósággá válik, amit a váltott pillantások ígértek. A lányok csoportján túl a bálterem innenső küszöbéig, ahol a főhercegasszonyok pálmák övezte emelvénye áll, a mágnásmenyecskék s az éltesebb úrasszonyok helyezkednek el. S velük szemben a meglettebb korú férfisereg, a dignitások serege. Azok, akiknek kard fityeg az oldalán s akik tehát már nem táncosok. Itt állnak a miniszter urak, az ország főbirái, a püspökök, a törvényhozók, a generálisok. Nini, egy uj alak is látható közöttük : jóképű katonabácsi, húsos fejjel, mócsingos fülekkel, vidáman csillogó szemekkel s az egész zömök megjelenésen valami kellemes bonhomia ömlik el. Pitreich altábornagy ő nagyméltósága ez, az új hadügyminiszter, A bál ötletéből lejött közibónk ismerkedni. Ismerkedik is igyekvő szeretetreméltósággal. Hol Széll Kálmán, hol báró Fejérváry mutatja be neki a magyar törvényhozókat. Elmés és kedves embernek látszik. Semmi marconaság benne, ezzel, úgy látszik, lehet majd okosan beszélni. Megválik nemsokára, csalékony volt-e ez a látszat. Vele jött Goluchowski is, ahogy jó öreg Madarász József mondaná: a külügyér. Az egyetlen osztrák diplomatauniform is az ő elegáns termetén feszül. Bécsben az a széles aranyhímzés a barna frakkon nyilván imponál; itt bizony fakónak mutatkozik a magyar díszruhák ezerszinű csillogása közepette. Az arckifejezése pedig a máskor oly derült külügyfélnek ma feltűnően komoly. Mintha Macedóniának előre vetett árnyékából suhanna végig rajta valami. Se baj, majd felderül talán későbben. Merő ellentéte neki a mi Széll Kálmánunk, aki mintha fel se venné a sok zenebonát s az egyre tornyosuló akadályokat, rugalmasabban és vidámabban cseveg szomszédaival, mint valaha. A szomszédok közt se rend, se rang se párthoztartozás, nem statuál különbséget. Ott emelkedik ki fejmagasságnyira a tömegből az Apponyi Albert éles profilú feje. Ott mosolyog ki búzavirágszinű menttéjének felhajtott gallérja mögül a báró Bánffy Dezső ábrázata. Ott enyeleg hol egy néppárti rókával, hol egy szélbali farkassal a szerény honvédhadnagyi ruhába bújt Andrássy Gyula. Akit tegnap kis híjja, hogy szét nem marcangoltak ezek a rókák és farkasok. És aki ma olyan kedves szerénységgel és olyan otthonias biztossággal mozog itt, mintha csak ezután akarna a katonai javaslatokról beszélni. Egy óriási méretű méhkas zsibongása tölti meg a levegőt. Általánossá lett a terefere. Ismerkedés, csevegés, ingerkedés járja. Nagyban járja. És derülten járja. Még meg sem kezdődött a bál és máris beköszöntött a jókedv. Víg este lesz ebből. Kopp! Kopp ! Kopp! Jön az udvar. A terem túlsó végén megnyílnak az ajtószárnyak. S belép Mária Jozefa főhercegnővel a karján a királyi házigazda. Mögötte Ottó főherceg következik Klotild főhercegnővel, aztán József Ágost Auguszta főhercegasszonynyal és végül egy szépséges fiatal leányzó, Erzsébet Henrietta királyi hercegkisasszony, a József főherceg legifjabbik leánya. A zsibongás az első koppanásra megszűnt. Az aggfejedelem a némán hajlongó tömeg között daliás lépésekkel kíséri a terem túlsó végére dámáját. A főhercegnek a pálmás emelvényen foglalnak helyet, a király és a főhercegek pedig az urak felé fordulnak és szóba elegyednek velük. A királyt nézte kiváncsi részvéttel mindenki legelsőbben. Vájjon látszik-e rajta az átszenvedett betegség valami nyoma? Hál’ istennek nem. Sudár alakja meg se görnyedt, s arca még mintha meg is hízott volna. Panyókára vetett aranyzsinóros mentése délcegen fest rajta még mindig, skarlátpiros huszárruhájában még most is impozáns megjelenés. A szeme se fáradt. Kegyes mosolygással fürkészi a tömeget, kikémleli benne az ismerősöket, aztán eléjük lép és társalog velük. Közben rágyújtott az első táncra a zenekar. Tiszta sor, hogy cigány szolgáltatja a zenét, hiszen a magyar király házában volnánk. Régebben katonazene is volt, a cigányból csak a csárdás tellett. Néhány esztendő óta immár a Berkes bandája szolgáltatja egyedül királyéknél is a talp alá valót. Csárdás az első tánc, úgy illik a legelső magyar ember házához. Még pedig tüzes szilaj csárdás, hamisítatlan magyar zamatu, amit ragyogó ábrázattal és dallamos lengéssel lejt a lelkes ifjúság. Egy ifjú gróf karján a táncosok közé perdül Erzsébet főhercegkisasszony is és olyan nyalkán ropja a frissítés, hogy merő gyönyörűség elnézni. Vissza is fordul Berkes a legényeihez és önti beléjük a lelket erős biztatással. Mintha mondaná: „Tüzesen, fiuk, királylánynak húzzátok !“ Második táncul a keringő következik, aztán egy erősen összevont, kevés figuráju négyes, még egy polka, s aztán ismét csárdás. Összependülnek a szerkantyuk még a nem táncosok sorában is, az öregurak ajka is nesztelen füttyre csucsorodik s a jókedv magával ragadja az egész társaságot. Még király ő felsége is odatekintget olykor a táncoló fiatalságr a méla szelídséggel és atyai jósággal. Időközben megnyílt a buffet s a drága falatoktól roskadó asztalok körül kezdetét vette a falatozás és a poharazás. Benn a teremben azonban még bírja a király a házigazda kötelességeit. Feltűnik, hogy kivált azokat szólítja meg, akik a véderőjavaslatok mellett szólaltak fel. Mindeniknek megmondja, hogy elolvasta a beszédjét s pontosan tudja, ki mit mondott. Itt aztán már nemcsak szeretetreméltó házigazda, hanem kegyelmes király is — és hálás hadúr. Tizenegy óra táján szünetel a tánc. Az udvar a teaasztalokhoz vonul. A sokaság oszladozni kezd. A bálnak nemsokára vége. * A király megjelenésétől fogva mindvégig cerclet tartott és mindenekelőtt megszólította gróf Goluchowski külügyminisztert, Széll Kálmán miniszterelnököt, báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert, Pitrekh lovag közös hadügyminisztert, továbbá Lukács, Wlassics, Plósz, Darányi, Láng és Cseh minisztereket, majd Wekerle S Sándor, Hieronymi Károly és báró Bánffy Dezső volt minisztereket gróf Csáky Albint a főrendi- ház és gróf Apponyi Albertet, a képviselőház elnökét tüntette ki megszólításával. Most a király a hölgyekhez lépett, akik közül előbb Széll Kálmán miniszterelnök nejével, született Vörösmarty Ilonával társalgott hosszabban, majd gróf Andrássy Gézánéval, gróf Wenckheim Frigyesnével, gróf Karátsonyi Jenőnével és másokkal. Érdekes volt, midőn a király egy képviselői csoporthoz közeledve az egészen háttérben álló Wolfner Tivadar képviselő felé vette útját, aki huszárfőhadnagyi egyenruhában jelent meg. Wolfnert, akit a király gödöllői vadászatairól ismer, nevén szólította és gratulált neki a katonai javaslatok tárgyalása alkalmával minap tartott beszédéhez, majd még néhány kérdést intézett hozzá a javaslatok tárgyalásának várható tartamáról. Éppen oly meglepő volt, midőn a király báró Solymossy Ödönt is, aki a vitában szintén szót emelt, megszólítással tüntette ki. Gróf Pejacsevich Tivadart is megszólította a felség. Ezalatt a király figyelmessé lett gróf Andrássy Gyula képviselőre, aki huszárhadnagyi egyenruhát viselt és midőn hozzálépett, a többi jelenlevők nagy körbe húzódtak vissza, hogy a király zavartalanul beszélhessen a gróffal. Az uralkodó kezet szorított Andrássy Gyulával és feltűnően hosszú ideig társalgott vele, azután pedig a püspökök csoportjához közeledett . Firczák Gyula és Bogdánovics Lucián püspököket tüntette ki megszólítással. Ottó főherceg és József Ágost főhercegek is az estén át cerclet tartottak, míg a fiatal Bourbon Orleans Lajos herceg élénken résztvett a táncban. A Krupp-ügy. •— Tények gyűjteménye. — München, február 7. Az ágyu-király nagy ügye feltámadt egy röpiratban, mely itt jelenik meg a napokban. A röpirat „Tények gyűjteményének" mondja ma isát és ,,a délnémet jogszolgáltatás nagyobb hidegvérűségei következtében jelenik meg Münchenben és nem Berlinben. A röpirat az első fejezetében a homoszexualitással a tudományos kutatás alapján, humanitárius, tehát antikriminalisztikus szempontból foglalkozik és rámutat a német büntető törvénykönyv 175-ik paragrafusának a tarthatatlanságára. A következő fejezet címe: A Kruppesch kronológiája. Ebből kitűnik, hogy nem a Vorwärts, hanem a klerikális Augsburger Postzeitung volt, amely először közölte a Capri-sziget eseményeiről szóló hírt, mégpedig egy héttel a Vorwärts előtt. Megállapították, hogy egy nappal Krupp halála előtt, tehát közvetetlenül a hírek felmerülése után az esseni Hügel-villában elhatározták Kruppnénak egy ideggyógyintézetbe való szállítását. A Vorwärts egyenes morális kényszer alatt foglalkozott bővebben az esettel, mert többfelől sürgették rá, s a késedelmezés miatt már eltussolási szándékkal is gyanúsították. A Krupp halála és a császár Essenben című fejezet azt mondja, hogy a császár nem mindig szerepelt az ágyúkirály , barátjaként , mint az esseni halotti beszéd alkalmával, sőt abból az alkalomból, hogy Krupp a kü föld számára olcsóbban szállított hajópáncélokat, a hatalmas gyároshoz táviratot küldött, amelyben felháborodását fejezte ki, s abban ezt a kifejezést is használta: „szégyen a német népre” Az egész ügyre azonban, legélesebb világítást az a tudósítás vet, amelyet a Münchener Post kapott Essenből a Hollmann admirális részvétlevelével kapcsolatosan. Ez a tudósítás többek között így szólt: Kruppné nagyon erélyes és okos hölgy, akire férjének gyakori és hosszas távolléte és azok a hírek, amelyek Capriból az ő szórakozásairól (nem szexuális természetűek értendők) érkeztek, rendkívül kellemetlenek voltak. Ehhez járult az is, hogy Krupp urnak extravaganciái olykor a jövedelmeire is kissé hátrányosak voltak, úgy hogy a család szükségesnek vélte, hogy a dolgon segítsen. Szorult helyzetében Kruppné egyszer magához a császárhoz fordult, akiben a család a Krupp-ház szíves barátját tisztelte. Kruppnénak a közlései akkor olyan hatást tettek, hir szerint, a császárra, hogy azt tanácsolta, tegyen a család erélyes lépéseket, esetleg helyezzék gyámság alá Kruppot, hogy a család művét, becsületét és vagyonát megmentse. Amikor ezt Krupp barátai megtudták, köztük különösen az ő benső barátja, Hollmann admirális, erről a részről mindent megtettek, hogy Kruppot ettől megmentsék. Kruppnét a császár előtt mint nagyon izgatott, féltékenységtől gyakran magánkívül lévő hölgyet festették le, akit ideggyógyintézetbe kell vinni. Kruppné csakugyan orvosi megfigyelés alatt állott és csak egy orvosnak a közbelépése akadályozta meg, hogy Baden-Badenben Kruppnét zavartelméjűnek ne nyilvánítsák. De azért a megfigyelést továbbra is fenntartották és éppen azon a napon.