Budapesti Napló, 1903. március (8. évfolyam, 59-89. szám)

1903-03-01 / 59. szám

2 Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1903. március 1. 50. szám. lyel valóság gyanánt a hadsereg osztrák szellemű egysége áll szemközt. És ha ő felsége, noha paritásos hadijelvényeket kíván és a magyar tisztek áthelyezését ígérte, Ausztria ellenzése folytán e reformokat nem hajthatja végre, akkor tátong igazán rés a hadseregnek törvényes mértékű egységében, mert akkor Ausztria ellenszegülése megbénította a legfőbb hadúrnak felségjogait, amelyek pedig a vezérlet, vezénylet és belszervezet dolgában a legitim egység letéteményesei. Az osztrák prepotenciára ma méltóságos választ adott a magyar parlament. A törvénykönyvvel kezében kijelentette Széll Kálmán, hogy az osztrák urak házában kifejtett közjogi fonákságokkal szemben ragaszkodik a magyar közjoghoz, mely a hadsereget a dualizmus elvi alapján közösnek ismeri, de egyben világosan fenntartja a magyar törvényhozás számára a véderő kérdéseiben a szuverén rendelkezés jogát. Ha gróf Welsersheimb osztrák miniszter olyast is talált mondani, ami az osztrák felsőház szónokainak közjogi fonákságaival való egyetértést látszik jelezni, úgy e botlást a magyar miniszterelnök férfias nyilatkozata hallgatással mellőzte. De e hallgatás annál ékesebben szóló volt, mennél nyomatékosabban emelte ki aztán Széll Kálmán, hogy ő az osztrák miniszternek csakis ama kijelentését helyeselheti, hogy a hadseregnek lényegben és alakban közösnek kell maradnia. Az ítélet, amelyet Széll Kálmán imigy kimondott, formájára nézve tapintatos, hangra udvarias, de tartalomra a lehető legélesebb. Alert ha a magyar kormányelnök az osztrák honvédelmi miniszter beszédének csupán konklúzióját helyeselheti, akkor ezzel egyszersmint pálcát tört Welsersheimb ama nyilatkozata fölött, amely bókokkal árasztotta el a ránk nézve sérelmes vitának szónokait. De a miniszterelnök nyilatkozatának csattanója, amelyet az egész Ház zugó tapsvihara borított el, még ennél is erősebb volt. Kijelentette, hogy amit odaát a miniszterek és nemminiszterek mondanak, azért ő nem felel, ámde felel igenis azért, hogy amit ő maga a szabadelvű párt értekezletén s a képviselőházban megígért, azt rendületlenül állja is, bárhogy pattogjanak Ausztriában ellene. Ő megígérte a hadsereg új jelvényeit, az 1868. augusztus 9-én kelt legfőbb hadúri parancs végrehajtását és a katonai büntető-eljárás reformját. Akár tetszik az osztrák pártoknak, akár nem, akár helyesli, akár helyteleníti e törekvéseket gróf Schönborn, herceg Schönburg, gróf Welsersheimb, vagy bárki más, a magyar kormány önérzetesen és férfiasan állja szavát. Vagy beváltja felelőssége tudatában tett ígéretét, vagy elhagyja helyét. Indulat nélkül, de szigorú nyomatékkal tette Széll Kálmán kijelentéseit, amelyekből ez az elszánt állásfoglalás bontakozott ki. Az ellenzék szónokai megérdemlik azt a dicséretet, hogy átérezték a pillanat komolyságát s becsületesen igyekeztek indulataik fékentartására, valamint arra, hogy ezúttal ne egy önmagával meghasonlott testületnek zajongása, hanem a bár különbözően árnyalt, de egységes diapázonra hangolt nemzet közvélemény dörgő tiltakozása hallassék át Ausztriába. Az osztrák kihívásra megjött tehát a magyar parlament felelete. Megláthatják ebből az osztrák közélet tényezői, hogy semmiféle botor provokáció nem fog ki a magyar közvélemény önérzetén és okosságán. És ebből talán megértik valahára odaát, hogy Magyarországgal packázni nem lehet, társaság hívására jött el, hogy egy hangversenyt a Nemzeti Múzeum nagytermében személyesen dirigáljon. Ezen a hangversenyen ismerte meg a budapesti közönség először a Lohengrin-, a Tannhäuser-nyitányt és a Walkürök lovaglását , én mint kisgyermek, de aki az apai ház első benyomásainál fogva már akkor is lelkes wagnerista voltam, akkor ismertem meg Wagner Richardot személyesen. Reményi Ede, aki mint a magyar cigányzene apostola tért vissza a külföldről 1861-ben s az egész országot mámorba ejtette geniális művészetével, de aki már akkor „megtért“ s beállott a Wagner táborkarába, vitt el Wagnerhez engem. Wagner az Angol királyné első emeletén lakott s noha már ötvenéves volt akkor, borotvált arcán nem látszott a kor s kedélyén, mely a végletekig gyermekded és bohókás volt, még kevésbé. Már akkor is selyem-hálóköntöst viselt, mely papagályszerüen tarka volt, s fején az ógermán selyem-sipka. Mikor Reményi ugy mutatott be neki, mint a legrajongóbb Wagnerapostolok egyikének fiát, s hozzátette, hogy Budapesten már a gyermekek is wagneristák. — Wagner Richard oly pajkos lett, hogy még magamnál is nagyobb gyermeket láttam benne. Ölébe ültetett s kikérdezett, mit ismerek tőle? S mikor elmondtam mindazt, amit az apai háznál Theindl Mukitól, Tausigtól, Rubinsteintől hallottam műveiből, össze-vissza csókolt s oly bolond öröme volt, hogy szinte ugrándozott. Sohasem felejtem el, hogy igy láttam először azt, akit viszont Reményi Ede így mutatott meg nekem: „Ne nézd meg jól, mert most a világ legnagyobb emberét látod szinről-szinre!“ Nagy ünnep volt tehát az, — igaz, hogy csak egy kis körűen, — mikor Wagner Richard először járt Budapesten ; de mi volt ez az ünnep ahhoz képest, ami most készül, midőn e hó 16-ára a Wagner Richard fiát Siegfriedet várják Budapestre! — Az Operában óriásilag felemelt bolgárak mellett lesz egy nagy zenekari hangverseny, melyet Wagner Sofried fog vezényelni. A hangverseny jövedelméből alkotják azt a Wagneralapot, melynek kamataiból stipendiumok lesznek azok számára, akiket ezekből a bayrithi előadásokra fognak kiküldeni. A hangversenyt nemcsak az írói és művészi körök rendezik, hanem részt vesz abban a legmagasabb arisztokrácia is. A háromszázas bizottság élén gróf Apponyi Albert áll s a hangversenyre való előjegyzéseket nem kisebb nagyúr vállalta el, mint gróf Festetich Pál. A hangverseny után a Parkklubban, rendeznek a mágnások nagy ünnepséget a Wagner Siegfried tiszteletére. íme, a különbség negyven év leforgása alatt! — Negyven év előtt, kevéssel azután hogy Budapesten járt, meg kellett szöknie Wagner Richardnak Bécsből, nehogy az adósok börtönébe csukják ; negyven év múlva a fiát úgy fogadják, mint egy fejedelmi sarját. Igaz, hogy a pedigréje igazán Isten kegyelméből való. Azapja Wagner Richard, s a nagyapja Liszt Ferenc. De Wagner Siegfriedet nemcsak ezért van okunk így fogadni, mivel a Wagner Richard fia, hanem azért is, mert a nagyapja révén magyar vér is csörgedez az ereiben. Siegfried maga is tudja ezt, de bizonyosan még jobban érezné, ha, mikor Budapestre jő, a nagyapja sírját o.t koszorúzhatná meg! — De ezt nem teheti. S talán ez az oka annak is, ha az édesanyja nem jő el vele. Mert egy fájó emléket őriz. Mikor Tuszt Ferenc Bayreuthban meghalt, a leánya fölajánlotta az akkori magyar kormánynak, hogy Liszt Ferenc hamvait hazájának átengedni kész. De az akkori magyar kormány megköszönte ezt az ajánlatot ,s nem tette meg Liszt Ferenccel ugyanazt, azait Wlassics Gyula megtett a szintén idegenben elhunyt Munkácsy Mihálylyal. Pedig Munkácsy Mihály nemcsak idegenben hunyt el, hanem idegen földön lakott is. Liszt Ferenc pedig csak meghalt idegen földön, de élni már állandóan itthon élt, több mint egy évtizeden át. A magyar állami zeneakadémiának volt igazgatója. Minden télen át az egész világ művészeti életének központja s fő vonzóereje. A főváros társadalmi életének ragyogó zománca. Olyan világraszóló ritkaság, hogy csupán megbámulására eljöttek ide messze töldről az idegenek. És magyar ember volt, aki azért gyűjtötte össze az egész világ dicsőségét, hogy hazahozza s életét itt végezze. S mi, akiket nemzeti hiúságunkról tartanak híresnek, hamvait mégsem hoztuk haza. Talán mert nem voltunk Lisztre is hiúk? Nem azért. Hanem azért, mert nem tudtunk soha eléggé büszkék lenni reá! Nagy dolog is az, ha egy nemzet igazán büszke tud lenni egy olyan nagy fiára, mint Liszt Ferenc volt! — De szerencsére van mentség. Mert a magyar szerencsés abban, hogy ha mentséget keres, mindenre talál. A mentség az, hogy van nekünk egy másik Ferencünk is, akit szintén nem hoztunk haza: 11. Rákóczi Ferenc. Pedig az nem 17 év óta alszik idegen földben, mint Liszt, hanem idestova már 200 esztendeje lesz. S miért nem hoztuk haza? Mert még életében kimondtuk reá a hazaárulást, a vagyonelkobzást és a száműzetést. Liszt Ferenccel is csaknem így tettünk. Egy könyve miatt, melyet A világbölcsészet rendszerében egyedül az empirismus az, melyet a józan észszel követni lehet és követni kell. Minden emberi dologban csupán a tapasztalás volt és lesz a mester, így a physiologiában is. Vájjon van-e híres orvos a világon, aki gyógykezelése közben tapasztalataira ne hivatkoznék! A Dr. Brok főfájás elleni porát is számos elismerő levél ajánlja a szenvedő emberiségnek. Idegességtől, szellemi erőltetéstől, álmatlanságtól, gyomorbajtól,, meghűléstől eredt főfájást rögtön megszüntet a Dr. Brok-féle por (11 por 1 frt 50 kr.) Kapható a Diana-gyógyszertárban, Károly-körút 5. (Megrendelések forduló postával eszközöltetnek.) Ártalmatlan növényi részeket tartalmaz, miáltal a nagy közönség mint házi cikket vásárolja a gyógyszertárakban. Vigyázzunk, mert az eredeti angol készítmény csak üvegekben kapható. EMPIRISMUS A tiltakozó t. Ház, Budapest, február 28. Még vannak csodák. A szélsőbal ma megtapsolta a szabadelvűpártot, igaz, hogy ez a kis tüntetés kölcsönszámba ment, mert viszont a szabadelvűpárt is tüntetve helyeselt a szélsőbal egyik-másik szónokának, aki napirend előtt magyaros tűzzel tiltakozott a Ecichsrath magyarellenes piszkolódása s az osztrák urak háza hangban mérsékeltebb, de közjogunkat ugyancsak sértő kirohanása ellen. A t. Ház tiltakozása föltétlenül imponáló volt s az ellenzéki szónokok némelyikének szertelenebb kifakadását érthetővé teszi egyrészt a magyar ellenzék temperamentuma, másrészt az egész magyar törvényhozás méltó felháborodása. Méltóságos volt a tiltakozás és erővel teljes. Státkay László az ellenzékről legszerencsésebben találta el a hangot. Higgadt és tömör volt a történtek históriai csoportosításában, világos és meggyőző a mutatkozó ellentétek szembeállításában és tüzes, mégis méltóságos a konzekvenciák levonásában. Megtörtént vele, hogy szembeállítván a két felelős kormány nyilatkozatait, nagyon is világosan mondotta ki azt a gondolatot, mely minden magyar ember lelkében önkénytelenül fölmerül : — Ha a magyar Kormány igazat mondott, akkor az osztrák honvédelmi miniszter hazudott. Itt Apponyi a csengőhöz nyúlt. De szóhoz nem juthatott mindjárt, mert szabadelvű párt és ellenzék egyforma hévvel kiáltotta, hogy Rátkaynak igaza van. S ekkor volt, hogy a szélsőbal megtapsolta a tüntető szabadelvű pártot. Apponyi pedig ebben a helyzetben olyan szerencsés formáját találta meg a köteles figyelmeztetésnek, hogy őt külön megtapsolta az egész Ház. így szólt: — Úgy fogjuk a magyar parlament fölényét legszembeötlőbben kimutatni, ha nyilatkozatainkban is megóvjuk a higgadtságot. Nagyon tetszett ez. És csak fokozódott az ünnepi hangulat, mikor Széll Kálmán miniszterelnök maga is sajnálatosnak mondotta, hogy a Reichsrathban használt hangra sehonnan sem jött megtorlás. Taps és éljenzés hangzott a bevezetésre. S aztán a miniszterelnök komoly ünnepélyességgel hangsúlyozta, hogy a magyar kormány úgy a szabadelvű pártban, mint a t. Házban felelőssége teljes tudatában tett ígéretet a magyar tisztek áthelyezése, a közjogi helyzetnek megfelelő új jelvények és a katonai bíráskodás reformja dolgában. Amit ígért, be is fogja váltani s ebben a tekintetben nem fogja intimidálni senki és semmi, se itt, ss odaát. — Éljen! Úgy van! — zúgott a helyeslés mindenfelől. S ha ilyen előzmények után a miniszterelnök az igazsághoz híven konstatálta, hogy az osztrák honvédelmi miniszter nyilatkozata nincs ellentétben a kilátásba helyezett reformok megvalósításának lehetőségével s ha éppen ezért arra kérte a magyar törvényhozást, hogy térjen az eset fölött nyugodtan napirendre: ez ugyan első pillanatra nem felelt meg a tüzes ellenzék hangulatának, de olvassa el Széll beszédét bárki, határozott és erélyes tiltakozást fog belőle kiolvasni. Magyar miniszterelnöki székből erélyesebben nyilatkozni nem lehet s Széll Kálmán beszéde eleve illusztrációja volt az Apponyi szerencsés szavainak, hogy a magyar parlament fölényét úgy lehet legszembeötlőbben kimutatni, ha a nyilatkozatokban is megóvjuk a higgadtságot. Nekünk úgy rémlik — s az ellenzék hangulata is az volt, — hogy Rátkay beszéde, Széll