Budapesti Napló, 1903. április (8. évfolyam, 90-118. szám)
1903-04-01 / 90. szám
90. szám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1903. április 1. jelentettem azt is, hogy én ezt helyes praxisnak nem tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Nagyon helyes van miniszteri tanácsos kinek 15.000 forint a jövedelme. Lukács László: Kívánatosnak jeleztem, hogy tisztviselőinket úgy fizessük, hogy azok ne legyenek rászorulva mellékfoglalkozásra, hogy képesek legyenek összes erejüket és tehetségüket az állam szolgálatának szentelni, de kijelentettem azt is hogy a kormány e fizetésjavulás révén odatörekszik, hogy ezt lehetőleg minél szűkebb korlátok közé szorítsa ... Rakovszky István: Inkompatibilitási törvény. Lukács László pénzügyminiszter. . . . és végleg megszüntesse a tisztviselők mellékfoglalkozását. (Helyeslés.) Ebből azután az a konzekvencia, hogy haez az állapot bekövetkezik, ez a különbség is megszűnik a bírói és adminisztratív tisztviselők között, úgyhogy ezen argumentum is elveszti értékét. Íme, majdnem szóról-szóra ezek azok, amiket elmondtam. Már most méltóztassék megítélni, foglaltatik-e ezen nyilatkozataimban oly sérelem a bírói kar ellen, aminőt a t. képviselő úr itt előadott. Ami azon nyilatkozatomat illeti, mely Szilágyi Dezsőre vonatkozott és mely állítólag Szilágyi Dezső emlékének és Plósz Sándor t. barátom tekintélyének megsértésére vonatkozik, engedje meg a t. képviselő úr, hogy ezt a dolgot Plósz barátommal privatim intézzem el. (Eánk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Szükségesnek tartja, hogy vagy senki se írhasson tudósítást a bizottsági ülésekről, vagy pedig engedjék be oda a nyilvánosságot. Tegnap az elnöknek kötelessége lett volna konstatálni a bizottság határozatképtelenségét A bizottsági ülésekre szinte lehetetlenség eljárni. Három óráig tart az ülés és a szóló például ma is öt órára a közgazdasági bizottságba, hat órára pedig a pénzügyi bizottságba van meghíva. Rosenberg Gyula: A közgazdasági bizottságba sohase tetszik eljárni, pedig tiz év óta tag! Rakovszky István: Még annak sincs tiz éve, hogy a Háznak tagja vagyok; a közgazdasági bizottságnak csak két év óta vagyok tagja s oda mindig eljárok. Rosenberg Gyula: Mindig tagja volt és sohasem jár el! Rakovszky István: Legyen nyugodt, Rosenberg úr, ha az Adria-vita alatt tagja lettem volna a közgazdasági bizottságnak, mindennap ott lettem volna. Szederkényi Nándor a bizottság elnökére hárítja a felelősséget azért, hogy tegnap nem volt határozatképes a pénzügyi bizottság és mégis határozatot hozott. Dániel Gábor elnök felszólítja a bizottságok tagjait, hogy a bizottságok ülésein határozatképes számban jelenjenek meg. (Helyeslés.) (Az újoncjavaslat.) Csávolszky Lajos : Ellene van az újonclétszám közös megállapításának. Ha szövetségben vagyunk Ausztriával, járjunk el úgy, mint ahogy a szövetségesekhez illik. Idézi Aulich nyilatkozatát, mely szerint minden anyagi felesleges erőnk a honvédség fejlesztésére fordítandó. Azt mondják, hogy a király nem akarja megbolygatni a hadsereg egységét. Nem új dolog, „hogy a hatalom emberei a korona mögé bújnak. Éveken keresztül vonják a gyanút a királyra, hogy nemzeti eszmék iránt idegen. S ha az ellenzék ezekre hivatkozik, akkor illojalitással vádolják őt. Szóló meggyőződése, hogy a király nem idegen a magyar nemzeti eszméktől. De nem merik ezek megvalósítását ő felségének javasolni. Régi hibája a nemzetnek a meghunyászkodás. Szemere Miklós felkiáltott, hogy: elvész Tokaj, elvész a magyar becsület, ha jobban nem gazdálkodunk, ha a hadseregünket önállóbbá nem teszszük. De a beszéde többi részében saját maga cáfol rá aggodalmaira, midőn a honvédség vezetését báró Fejérváry kezeiben jó helyt látja. Nem a királyban van a hiba, hanem a tanácsosaiban. Az uralkodónak munkatársakra van szüksége. De vannak-e nálunk ilyenek? Ha a király tanácsosairól ítéli meg a nemzetet, akkor szép fogalma lesz rólunk. Ezek teszik tönkre a királyt s a nemzetet. Nem mehetünk előre nemzeti törekvéseinkben, mert mindig akadnak egyesek közülünk, akik e törekvések ellen vannak. Szóló arra a konklúzióra jut,, hogy minél nagyobb veszélyben van az uralkodóház és a nemzet, annál szükségesebb az önálló magyar hadsereg. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem tudni, mikor üti fel fejét erősen a monarkiában a pángermanizmus és a pánszlávizmus. Bülow szavai sem nyugtathatnak meg bennünket. Mert ha Bülow Bismarckra hivatkozott, akkor szóló tud Bismarck más kijelentéseiről is, melyekben azt mondotta, hogy Németország csakis Ausztria felé terjedhet. Európa méltányolni fogja a magyar ellenzék küzdelmét, legfeljebb csak azon csodálkozhat, hogy viselhette a magyar több mint 30 éven át a rabigát. Adják vissza a nemzetnek függetlenségét, akkor lábra kél az ország s akkor nem késztetik a kisebbséget végletes küzdelemre. Arra jó volt az alkotmányosság, hogy a nemzet jogát feladjuk, de arra nem jó, hogy jokbokat szerezzünk vele. Az alkotmányosság nálunk — a többség uralma. Nem a nemzet többségéé, hanem egy részvénytársaságé, mert az igaz akarat nem érvényesülhet. Kergesse el a király tanácsosait, kik szűk látókörrel kifosztják a nemzetet . . . «Elnök rendreutasitja a szónokot imparlamentáris kifejezéséért. (Zajos helyeslés jobbfelől: Zaj a szélsőbalon ) Csávolszky Lajos: . . . mert különben tönkremegy a nemzet. A magyarnak királyhűség volt a fő erénye, de ez párosult alkotmányszeretetével. A magyarnak történelmi tradíciói s jogai vannak, melyeket teljesíteni kell. Különben nem lesz béke s nyugalom. Határozati javaslatot terjeszt be az 1967 : XII. törvénycikk olyképpeni módosítása iránt, hogy Magyarország önállósága kifejezésre jusson. (Zajos helyeslés a szélsőbalon) Elnök az ülést tiz percre felfüggeszti. Szünet után. (Az elnöki széket gróf Apponyi Albert foglalta el.) Pichler Győző: Hetek óta a katonai javaslatokat tárgyalja a Ház. Elsősorban foglalkozni akar azzal a kérdéssel, hogy váljon annak a pártnak, amelynek ő is szerény tagja, jogos-e az álláspontja. Három szempontot fog igénybe venni és bizonyítani, hogy ennek az álláspontja helyes. (Halljuk a szélsőbaloldalon.) Ha a miniszterelnök a tiszta választások alapjául az 1902-es választást tekinti, akkor téved. — Mert a tiszta választásnak erkölcsi alapja is kell, hogy legyen, hogy mindenki tudja, hogy kire és mire szavaz. (Úgy van a szélsőbalról.) Az nem tiszta választás erkölcsi szempontból, mikor a katonai javaslatok előterjesztését elhallgatták a választók előtt. Ezekről a miniszterelnöknek már akkor kellett, hogy tudjon, amikor a választásokat elrendelte. (Úgy van! Helyes! a szélsőbalról.) Az erkölcsileg tiszta választás eredménye kell, hogy az legyen, hogy a bekerült képviselők ugyanazon elveket hirdessék itt a Házban, mint amelyeket hirdettek a kerületeikben. Ilyen tiszta választások útján jutottak a Házba a függetlenségiek. A legjobban bizonyítja az, hogy a nemzet félre volt vezetve, hogy a katonai javaslatok ellen felzúdul. Minden vármegye feliratokat intéz a katonai javaslatok ellen a képviselőházhoz. A vármegye önmagában megmozdul és kiáll a síkra ha a nemzet jogainak megvédéséről van szó. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) De nemcsak a vármegye, hanem maga a föld is megmozdul. Egymásután érkeznek a küldöttségei a vidékről hogy fölemeljék a tiltakozó szavukat a katonai javaslatok ellen, s amely küldöttségeket az elnök napról-napra fogad itt. Egy hajig jobbról: Elég baji (Nagy zaj és élénk ellentmondások a szélsőbalon, s fölkiáltások: Ki volt az?) Kablie Béla: Gyalázat, hogy ilyesmit mondhatnak alkotmányos országban. Elnök: (csenget) Kubik Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Pichler Győző: Ma már nincs utasítási jog, de kerületeik óhajai elől mégsem szabad elzárkózniok a képviselőknek. Majd áttér a második szempontra. Négy év óta könnyített-e már valamint a miniszterelnök úr a közigazgatásban ? Nem ! (Fölkiáltások a szélsőbalon: Semmit!) Négy év óta meg lehetett volna már oldani a progresszív adó kérdését. Négy év óta a földadó behozatalról már egy sereg határozati javaslatot hoztak, de még semmit sem cselekedtek. Két év óta ígérik a beruházási kölcsönt (Úgy van a szélsőbalról), s még nem csináltak semmit. A Kormány a válságos közlekedési helyzetben még javítani sem akar; azt bizonyítja, hogy a vicinális vasutak építéséről még törvényjavaslatot nem nyújtottak be. (Úgy van a szélsőbalról.) Miután a miniszterelnök négy év óta a közterhek könnyítésére még semmit sem tett, hát kérdem akkor én, hogy az ellenzék álláspontja nem helyes-e ? (Helyes! Nagyon helyes! a szélsőbalról.) Tehát a függetlenségi pártnak mostan minden erejét fel kell használni, hogy a katonai javaslatok törvényerőre emelését megakadályozza. (Zajos helyeslés balról.) A harmadik szempont, hogy a miniszterelnök pressziót akar gyakorolni az ellenzékre. (Zaj a jobboldalon ) Elnök csenget. Gabányi Miklós : Ne beszélgessenek a jobboldalon. Nem szégyentik magukat? Elnök: Csendet kérek. Gabányi képviselő úr. Az elnökösdit hagyják az elnökre. Gabányi Miklós: Elnök úr nem lát el mindenhová, azért szólottam. Elnök: Én odalátok, ahová kell. Pichler Győző : A tisztviselők fizetésrendezésének kérdésével akarták az ellenzéket kényszerhelyzetbe juttatni, de elfelejtették, hogy a tisztviselők, akiknek hazafiságához kétely nem férhet nem fognak zúgolódni, ha az ellenzék a mostani nagy horderejű vitát, küzdelmet nem hagyja abba. Ezt a harcot már csak azért is folytatni kell, mert a közösnek nevezett osztrák császári hadsereg ellen irányul. Hogy ez a hadsereg nem a miénk, ezt bizonyítják a bécsi parlamentben történtek. Ezután foglalkozik a volt nemzeti párttal s ennek beolvadásával a kormánypártba. Jzembeállitja gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert véleményét több év előtti időkből. Bebizonyítja hogy Apponyi most távolodik csak igazán a szabadelvű párt felfogásától, habár az ellenzék felfogásához nem is közeledik. Majd Apponyi régibb beszédeinek gyűjteményéből olvas fel egyes részleteket. Bizonyítja ezekből, hogy Andrássyt és Apponyit egy tenger választja el, mert gróf Andrássy a nemzeti párti elveket és törekvéseket egyenesen károsaknak tartotta a nemzetre nézve. És Andrássy most is igy gondolkozik. Apponyi pedig állítólag most sem adta fel elveit. Vagy igaz hát, hogy ők szemben állanak egymással, vagy együtt vannak és akkor mindkettő elvtagadó. A nemzeti párt várakozik egy határnapig. (Zaj a baloldalon.) Szentiványi Árpád: De nem kötött határidőüzletet ! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Hiszen terminushoz kötötték ! (Folytonos zaj, elnök csengek) Pichler Győző: A nemzeti pártot a függetlenségi párt tolta és segítette előre, évek hosszú során át. A személyekben való bizalom volt ennek oka. Az egyházpolitikai küzdelmek idején a függetlenségi pártból nyerte segítségét a nemzeti párt. Kormányra jutva pedig megalkudtak a helyzettel. Az 1889-iki véderővita, a jászberényi szózat, mind alkalmas volt arra, hogy a nemzet bízzék abban a pártban, amely most legalább is férfiatlan magatartást tanúsít. Ez a javaslat, miután a kormány benyújtotta, a honvédelmi bizottságban azonnal tárgyalás alá került. Bolgár Ferenc itt kifejtette érveit a javaslat ellen, de eredménytelenül. Komjáthy Béla a pénzügyi bizottságban, két napig küzdött ellene, szintén hiába, akkor jelent meg Apponyi memoranduma a nemzet előtt, amely a jászberényi követ önvédelmi munkája volt a nemzettel szemben. A pártkötelék nyűge alól csak a politikai naivitásukkal tudták magukat büntetlenül kiszabadítani, hogy memorandumukkal a nemzet elé léphessenek. Attól fél, hogy a nemzeti párt a nyert ígéretekben ismét csalódni fog. Inkább maradjon meg a törvénytelen és jogtalan jelvénye a hadseregnek mint egy kialkudott hermaphrodita jelvénye legyen. Mert ha egyszer megalkudtunk, a megváltoztatás jogáról is örökre lemondtunk. Hiszen ha akármicsoda új zászlónk lenne is, azt csak olyan ezredeknek adományozná a király amelyiknek éppen zászlóra lenne szüksége, de a többi ezredek régi zászlói megmaradnak Itt is a lassan ... lassan ... politika jutna kifejezésre és ez a politika nekünk nem kell. A nyári hadgyakorlatokat említi fel. Ahol csak gyakorlat volt, mindenütt az utakat javíttatták, új utakat csináltatott a közös hadsereg, de a magyar állam költségén. Tizenkét éve az úgynevezett ..császárgyakorlatokatt mindig Magyarországon tartják s óriási károkat okoznak a terményekben. A kártérítésről nem is beszél, mert az nevetséges. (Zaj.) Kubik Béla: Ismerjük, ismerjük ! (Zaj.) Pichler Győző: Tiltakozik az ellen a vád ellen, mintha pártja antidinasztikus vagy illojális volna, amivel a túloldalról illetik. Ezt a vádat könnyen viselheti. Madarász József: És vállalhatja. Pichler Győző: Az udvarban magyarok nincsenek, Ott számunkra virág nem terem. Ott gondolják csak azt, hogy a magyar forradalmár, pedig azért, mert nem mindig csúszó-mászó, azért még nem rebellis, az még nem is lojális ás, ha a nemzet jogait követeli. A függetlenségi párt, amely a legmagyarabb vidékről nyerte tagjait, végig ki fog tartani e nagy küzdelemben addig, amíg önök a tv oldalon a kibontakozást meg fogják találni. Végül határozati javaslatot nyújt be amely szerint, amíg az önálló magyar hadsereg meg nem alakíttatik, addig a hadseregnél és haditengerészetnél a póttartalékosok létszáma kontingentáltassék, erről a kormány mielőbb nyújtson be törvényjavaslatot és egyben kéri ajelen törvényjavaslat visszavonását. Az újoncjavaslatot politikai meggyőződése és lelkiismerete nem engedi, hogy megszavazza. (Éljenzés a szélsőbalon, a szónokot számosan üdvözlk.) Elnök: Sacelláry György személyes kérdésben kért szót. Szaczelláry György: Amikor Pichler Győző arról beszélt, hogy az elnök a vidéki küldöttségeket fogadja, a szóló mondotta, hogy „elég baj."* (Fönnáltások a szélsőbalon: Ahá! Ő a bűnös.) Ezt beszélgetés közben és nem közbeszólásképpen mondotta s hogy baj, azt nem úgy értette, hogy az országra volna baj, hanem úgy, hogy az elnöknek baj annyi teendő között a küldöttségeket is fogadni. (Nevetés a szélsőbalon.) Elnök: Megállapítja a holnapi ülés napirendjét. Ezzel az ülés három óra előtt véget ért. BELFÖLD Püspöki tanácskozás. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a katholikus püspöki kar tagjait ma délelőttre tanácskozásra hívta budavári palotájába. A püspöki kar tagjai már jóval tíz óra előtt gyűltek egybe a palotába, ahol őket dr. Kohl Medárd püspök fogadta. Pontban tíz órakor lépett a terembe Vaszary Kolos bíboros hercegprímás, akit a püspöki kar tagjai mély hódolattal üdvözöltek. A hercegprímás üdvözölte az egyháznagyokat s rövid imádság után megnyitotta az értekezletet. A jegyzői tisztségre Várossy Gyula székesfejérvári püspököt kérte fel. A püspöki kar tagjai közül jelen voltak : Csuszka György kalocsai érsek, Bubics Zsigmond kassai, Meszlényi Gyul szatmári, Szmrecsányi Pál szepesi, gróf Majláth Gusztáv erdélyi, Hettyey Sámuel pécsi, gróf Széchenyi Miklós győri, dr. István Vilmos szombathelyi, dr. Várossy Gyula székesfehérvári püspök, Laurán Ágost nagyváradi püspök-helyettes, Mihályi Viktor balázsfalvi görög-katholikus érsek, Vályi János eperjesi görög-katholikus püspök, dr. Radu Demeter lugosi görög-katholikus püspök. A többi egyházfejedelem részint betegség, részint egyéb elfoglaltság miatt kimentette magát. Tárgyalásra kerültek azok a katholikus iskolaügyi javaslatok, amelyeket a püspöki karnak a múlt évi február 15-ikén és október 18-án tartott értekezletén részint bemutattak, részint letárgyaltak. Ezekre a javaslatokra végleges határozatot hoztak. Majd a beérkezett kérelmekről és gyűjtőívekről határoztak. Diákok Apponyinál. Amint már jeleztük, holnap fogadja gróf Apponyi Albert a főiskolák tanulóinak egy-egy kiküldöttjét, de kérvényt nem vesz át tőlük. A Magyarország szerint az ifjakat Holló Lajos országgyűlési képviselő vezeti az elnök elé. Ugyanez az újság azt is írja, hogy délelőtt tizenegy órakor az egyetemi ifjúság zárt sorokban fog az új parlament előtti térre felvonulni, hol a küldöttség jelentést fog tenni eljárásáról.