Budapesti Napló, 1903. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1903-04-01 / 90. szám

90. szám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1903. április 1. jelentettem azt is, hogy én ezt helyes praxisnak nem tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Nagyon helyes van miniszteri ta­nácsos kinek 15.000 forint a jövedelme. Lukács László: Kívánatosnak jeleztem, hogy tisztviselőinket úgy fizessük, hogy azok ne legyenek rászorulva mellékfoglalkozásra, hogy képesek legye­nek összes erejüket és tehetségüket az állam szolgá­latának szentelni, de kijelentettem azt is hogy a kor­mány e fizetésjavulás révén odatörekszik, hogy ezt lehetőleg minél szűkebb korlátok közé szo­rítsa ... Rakovszky István: Inkompatibilitási törvény. Lukács László pénzügyminiszter. . . . és vég­leg megszüntesse a tisztviselők mellékfoglalkozását. (Helyeslés.) Ebből azután az a konzekvencia, hogy ha­­ez az állapot bekövetkezik, ez a különbség is megszűnik a bírói és adminisztratív tisztviselők kö­zött, úgy­hogy ezen argumentum is elveszti értékét. Íme, majdnem szóról-szóra ezek azok, amiket elmondtam. Már most méltóztassék megítélni, foglal­­tatik-e ezen nyilatkozataimban oly sérelem a bírói kar ellen, aminőt a t. képviselő úr itt előadott. Ami azon nyilatkozatomat illeti, mely Szilágyi Dezsőre vonatkozott és mely állítólag Szilágyi Dezső emléké­nek és Plósz Sándor t. barátom tekintélyének meg­sértésére vonatkozik, engedje meg a t. képviselő úr, hogy ezt a dolgot Plósz barátommal privatim intéz­zem el. (E­ánk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső­­baloldalon.) Rakovszky István: Szükségesnek tartja, hogy vagy senki se írhasson tudósítást a bizottsági ülések­ről, vagy pedig engedjék be oda a nyilvánosságot. Tegnap az elnöknek kötelessége lett volna konstatálni a bizottság határozatképtelenségét A bizottsági ülé­sekre szinte lehetetlenség eljárni. Három óráig tart az ülés és a szóló például ma is öt órára a közgazda­­sági bizottságba, hat órára pedig a pénzügyi bizott­ságba van meghíva. Rosenberg Gyula: A közgazdasági bizottságba sohase tetszik eljárni, pedig tiz év óta tag! Rakovszky István: Még annak sincs tiz éve, hogy a Háznak tagja vagyok; a közgazdasági bizott­ságnak csak két év óta vagyok tagja s oda mindig eljárok. Rosenberg Gyula: Mindig tagja volt és soha­sem jár el! Rakovszky István: Legyen nyugodt, Rosen­berg úr, ha az Adria-vita alatt tagja lettem volna a közgazdasági bizottságnak, mindennap ott let­tem volna. Szederkényi Nándor a bizottság elnökére há­rítja a felelősséget azért, hogy tegnap nem volt ha­tározatképes a pénzügyi bizottság és mégis határo­zatot hozott. Dániel Gábor elnök felszólítja a bizottságok tagjait, hogy a bizottságok ülésein határozatképes számban jelenjenek meg. (Helyeslés.) (Az újoncjavaslat.) Csávolszky Lajos : Ellene van az újonclétszám közös megállapításának. Ha szövetségben vagyunk Ausztriával, járjunk el úgy, mint ahogy a szövetsége­sekhez illik. Idézi Aulich nyilatkozatát, mely szerint minden anyagi felesleges erőnk a honvédség fejlesz­tésére fordítandó. Azt mondják, hogy a király nem akarja megbolygatni a hadsereg egységét. Nem új dolog, „hogy a hatalom emberei a korona mögé búj­nak. Éveken keresztül vonják a gyanút a királyra, hogy nemzeti eszmék iránt idegen. S ha az ellenzék ezekre hivatkozik, akkor illojalitással vádolják őt. Szóló meggyőződése, hogy a király nem ide­gen a magyar nemzeti eszméktől. De nem merik ezek megvalósítását ő felségének javasolni. Régi hibája a nemzetnek a meghunyászkodás. Szemere Miklós felkiáltott, hogy: elvész Tokaj, elvész a ma­gyar becsület, ha jobban nem gazdálkodunk, ha a hadseregünket önállóbbá nem teszszük. De a beszéde többi részében saját maga cáfol rá aggodalmaira, mi­dőn a honvédség vezetését báró Fejérváry kezeiben jó helyt látja. Nem a királyban van a hiba, hanem a ta­­nácsosaiban. Az uralkodónak munkatársakra van szüksége. De vannak-e nálunk ilyenek? Ha a király tanácsosairól ítéli meg a nemzetet, akkor szép fogalma lesz rólunk. Ezek teszik tönkre a királyt s a nemze­tet. Nem mehetünk előre nemzeti törekvéseinkben, mert mindig akadnak egyesek közülünk, akik e tö­rekvések ellen vannak. Szóló arra a konklúzióra jut,, hogy minél nagyobb veszélyben van az uralkodóház és a nemzet, annál szükségesebb az önálló magyar had­sereg. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem tudni, mikor üti fel fejét erősen a monarkiában a pángermanizmus és a pánszlávizmus. Bülow szavai sem nyugtathatnak meg bennünket. Mert ha Bülow Bismarckra hivatkozott, akkor szóló tud Bismarck más kijelentéseiről is, melyekben azt mondotta, hogy Németország csakis Ausztria felé terjedhet. Európa méltányolni fogja a magyar ellenzék küzdelmét, legfeljebb csak azon csodálkozhat, hogy viselhette a magyar több mint 30 éven át a rabigát. Adják vissza a nemzetnek függetlenségét, akkor lábra kél az ország s akkor nem késztetik a kisebbséget végletes küzdelemre. Arra jó volt az alkotmányosság, hogy a nemzet jogát feladjuk, de arra nem jó, hogy jok­bok­at szerezzünk vele. Az alkotmányosság nálunk — a többség uralma. Nem a nemzet többségéé, hanem egy részvénytársaságé, mert az igaz akarat nem érvényesülhet. Kergesse el a király tanácsosait, kik szűk látókörrel kifosztják a nemzetet . . . «Elnök rendreutasitja a szónokot imparlamen­­táris kifejezéséért. (Zajos helyeslés jobbfelől: Zaj a szélsőbalon ) Csávolszky Lajos: . . . mert különben tönkre­megy a nemzet. A magyarnak királyhűség volt a fő erénye, de ez párosult alkotmányszeretetével. A magyarnak történelmi tradíciói s jogai vannak, melyeket teljesíteni kell. Különben nem lesz béke s nyugalom. Határozati javaslatot terjeszt be az 1967 : XII. törvénycikk olyképpeni módosítása iránt, hogy Magyarország önállósága kifejezésre jusson. (Zajos helyeslés a szélsőbalon) Elnök az ülést tiz percre felfüggeszti. Szünet után. (Az elnöki széket gróf Apponyi Albert foglalta el.) Pichler Győző: Hetek óta a katonai javaslato­kat tárgyalja a Ház. Elsősorban foglalkozni akar azzal a kérdéssel, hogy váljon annak a pártnak, amelynek ő is szerény tagja, jogos-e az álláspontja. Három szempontot fog igénybe venni és bizonyítani, hogy ennek az álláspontja helyes. (Halljuk­ a szélső­baloldalon.) Ha a miniszterelnök a tiszta választások alapjául az 1902-es választást tekinti, akkor téved. — Mert a tiszta választásnak erkölcsi alapja is kell, hogy legyen, hogy mindenki tudja, hogy kire és mire sza­vaz. (Úgy van­ a szélsőbalról.) Az nem tiszta válasz­tás erkölcsi szempontból, mikor a katonai javaslatok előterjesztését elhallgatták a választók előtt. Ezekről a miniszterelnöknek már akkor kellett, hogy tudjon, amikor a választásokat elrendelte. (Úgy van! Helyes! a szélsőbalról.) Az erkölcsileg tiszta választás eredménye kell, hogy az legyen, hogy a bekerült képviselők ugyan­azon elveket hirdessék itt a Házban, mint amelyeket hirdettek a kerületeikben. Ilyen tiszta választások útján jutottak a Házba a függetlenségiek. A legjobban bizonyítja az, hogy a nemzet félre volt vezetve, hogy a katonai javaslatok ellen felzúdul. Minden vármegye feliratokat intéz a katonai javaslatok ellen a képvi­selőházhoz. A vármegye önmagában megmozdul és kiáll a síkra ha a nemzet jogainak megvédéséről van szó. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) De nemcsak a vármegye, hanem maga a föld is­ megmozdul. Egy­másután érkeznek a küldöttségei a vidékről hogy fölemeljék a tiltakozó szavukat a katonai javaslatok ellen, s amely küldöttségeket az elnök napról-napra fogad itt. Egy hajig jobbról: Elég baji (Nagy zaj és élénk ellentmondások a szélsőbalon, s fölkiáltások: Ki volt az?) Kablie Béla: Gyalázat, hogy ilyesmit mondhat­nak alkotmányos országban. Elnök: (csenget) Kubik Béla képviselő urat ké­rem, szíveskedjék csendben maradni. Pichler Győző: Ma már nincs utasítási jog, de kerületeik óhajai elől még­sem szabad elzárkózniok a képviselőknek. Majd áttér a második szempontra. Négy év óta könnyített-e már valamint a miniszter­­elnök úr a közigazgatásban ? Nem ! (Fölkiáltások a szélsőbalon: Semmit!) Négy év óta meg lehetett volna már oldani a progresszív adó kérdését. Négy év óta a földadó behozatalról már egy sereg határozati javasla­tot hoztak, de még semmit sem cselekedtek. Két év óta ígérik a beruházási kölcsönt (Úgy van a szélsőbalról), s még nem csináltak semmit. A Kormány a válságos közlekedési helyzetben még javítani sem akar; azt bizonyítja, hogy a vicinális vasutak építéséről még törvényjavaslatot nem nyújtottak be. (Úgy van­ a szélsőbalról.) Miután a miniszterelnök négy év óta a közterhek könnyítésére még semmit sem tett, hát kérdem akkor én, hogy az ellenzék álláspontja nem helyes-e ? (He­lyes! Nagyon helyes! a szélsőbalról.) Tehát a függet­lenségi pártnak mostan minden erejét fel kell hasz­nálni, hogy a katonai javaslatok törvényerőre emelését megakadályozza. (Zajos helyeslés balról.) A harmadik szempont, hogy a miniszterelnök pressziót akar gya­korolni az ellenzékre. (Zaj a jobboldalon ) Elnök csenget. Gabányi Miklós : Ne beszélgessenek a jobbolda­lon. Nem szégyentik magukat? Elnök: Csendet kérek. Gabányi képviselő úr. Az elnökösdit hagyják az elnökre. Gabányi Miklós: Elnök úr nem lát el minden­hová, azért szólottam. Elnök: Én odalátok, ahová kell. Pichler Győző : A tisztviselők fizetésrendezésé­­nek kérdésével akarták az ellenzéket kényszerhely­zetbe juttatni, de elfelejtették, hogy a tisztviselők, akiknek hazafiságához kétely nem férhet nem fognak zúgolódni, ha az ellenzék a mostani nagy horderejű vitát, küzdelmet nem hagyja abba. Ezt a harcot már csak azért is folytatni kell, mert a közösnek nevezett osztrák császári hadsereg ellen irányul. Hogy ez a hadsereg nem a miénk, ezt bizonyítják a bécsi parla­mentben történtek. Ezután foglalkozik a volt nemzeti párttal s en­nek beolvadásával a kormánypártba. J­zembeállitja gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert véle­ményét több év előtti időkből. Bebizonyítja hogy Apponyi most távolodik csak igazán a szabadelvű párt felfogásától, habár az ellenzék felfogásához nem is közeledik. Majd Apponyi régibb beszédeinek gyűjteményéből olvas fel egyes részleteket. Bizonyítja ezekből, hogy Andrássyt és Apponyit egy tenger vá­lasztja el, mert gróf Andrássy a nemzeti párti elve­ket és törekvéseket egyenesen károsaknak tartotta a nemzetre nézve. És Andrássy most is ig­y gondolko­zik. Apponyi pedig állítólag most sem adta fel elveit. Vagy igaz hát, hogy ők szemben állanak egymással, vagy együtt vannak és akkor mindkettő elvtagadó. A nemzeti párt várakozik egy határnapig. (Zaj a bal­oldalon.) Szentiványi Árpád: De nem kötött határidő­­üzletet ! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Hiszen terminushoz kötötték ! (Folytonos zaj, elnök csengek) Pichler Győző: A nemzeti pártot a független­ségi párt tolta és segítette előre, évek hosszú során át. A személyekben való bizalom volt ennek oka. Az egyházpolitikai küzdelmek idején a függetlenségi pártból nyerte segítségét a nemzeti párt. Kormányra jutva pedig megalkudtak a helyzettel. Az 1889-iki véderővita, a jászberényi szózat, mind alkalmas volt arra, hogy a nemzet bízzék abban a pártban, amely most legalább is férfiatlan magatartást tanúsít. Ez a javaslat, miután a kormány benyújtotta, a honvédelmi bizottságban azonnal tárgyalás alá került. Bolgár Ferenc itt kifejtette érveit a javaslat ellen, de eredménytelenül. Komjáthy Béla a pénzügyi bi­zottságban, két napig küzdött ellene, szintén hiába, akkor jelent meg Apponyi memoranduma a nemzet előtt, amely a jászberényi követ önvédelmi munkája volt a nemzettel szemben. A pártkötelék nyűge alól csak a politikai naivitásukkal tudták magukat büntet­lenül kiszabadítani, hogy memorandumukkal a nemzet elé léphessenek. Attól fél, hogy a nemzeti párt a nyert ígéretekben ismét csalódni fog. Inkább marad­jon meg a törvénytelen és jogtalan jelvénye a had­seregnek mint egy kialkudott hermaphrodita jelvénye legyen. Mert ha egyszer megalkudtunk, a megváltoz­tatás jogáról is örökre lemondtunk. Hiszen ha akár­micsoda új zászlónk lenne is, azt csak olyan ezredek­­nek adományozná a király amelyiknek éppen zászlóra lenne szüksége, de a többi ezredek régi zászlói meg­maradnak Itt is a lassan ... lassan ... politika jutna kifejezésre és ez a politika nekünk nem kell. A nyári hadgyakorlatokat említi fel. Ahol csak gyakorlat volt, mindenütt az utakat javíttatták, új utakat csináltatott a közös hadsereg, de a magyar állam költségén. Tizen­két éve az úgynevezett ..császárgyakorlatokatt mindig Magyarországon tartják s óriási károkat okoznak a terményekben. A kártérítésről nem is beszél, mert az nevetséges. (Zaj.) Kubik Béla: Ismerjük, ismerjük ! (Zaj.) Pichler Győző: Tiltakozik az ellen a vád ellen, mintha pártja antidinasztikus vagy illojális volna, amivel a túloldalról illetik. Ezt a vádat könnyen viselheti. Madarász József: És vállalhatja. Pichler Győző: Az udvarban magyarok nin­csenek, Ott számunkra virág nem terem. Ott gondol­ják csak azt, hogy a magyar forradalmár, pedig azért, mert nem mindig csúszó-mászó, azért még nem rebellis, az még nem is lojális ás, ha a nemzet jogait követeli. A függetlenségi párt, amely a legmagyarabb vidékről nyerte tagjait, végig ki fog tartani e nagy küzdelemben addig, amíg önök a tv oldalon a ki­bontakozást meg fogják találni. Végül határozati javaslatot nyújt be amely szerint, amíg az önálló magyar hadsereg meg nem alakíttatik, addig a had­seregnél és haditengerészetnél a póttartalékosok létszáma kontingentáltassék, erről a kormány mielőbb nyújtson be törvényjavaslatot és egyben kéri a­­jelen törvényjavaslat visszavonását. Az újoncjavaslatot po­litikai meggyőződése és lelkiismerete nem engedi, hogy megszavazza. (Éljenzés a szélsőbalon, a szóno­kot számosan üdvözlk.) Elnök: Sacelláry György személyes kérdés­ben kért szót. Szaczelláry György: Amikor Pichler Győző arról beszélt, hogy az elnök a vidéki küldöttségeket fogadja, a szóló mondotta, hogy „elég baj."* (Fönnál­­tások a szélsőbalon: Ahá! Ő a bűnös.) Ezt beszélge­tés közben és nem közbeszólásképpen mondotta s hogy baj, azt nem úgy értette, hogy az országra volna baj, hanem úgy, hogy az elnöknek baj annyi teendő között a küldöttségeket is fogadni. (Nevetés a szélsőbalon.) Elnök: Megállapítja a holnapi ülés napirendjét. Ezzel az ülés három óra előtt véget ért. BELFÖLD Püspöki tanácskozás. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a katholikus püspöki kar tagjait ma délelőttre tanácskozásra hívta budavári palotájába. A püspöki kar tagjai már jóval tíz óra előtt gyűltek egybe a palotába, ahol őket dr. Kohl Medárd püspök fogadta. Pontban tíz órakor lépett a terembe Vaszary Kolos bíboros hercegprímás, akit a püspöki kar tagjai mély hódolattal üdvözöltek. A hercegprímás üdvözölte az egyháznagyokat s rövid imádság után megnyi­totta az értekezletet. A jegyzői tisztségre Várossy Gyula székesfejérvári püspököt kérte fel. A püspöki kar tagjai közül jelen voltak : Csuszka György kalo­csai érsek, Bubics Zsigmond kassai, Meszlényi Gyu­l szatmári, Szmrecsányi Pál szepesi, gróf Majláth Gusz­táv erdélyi, Hettyey Sámuel pécsi, gróf Széchenyi Miklós győri, dr. István Vilmos szombathelyi, dr. Vá­rossy Gyula székesfehérvári püspök, Laurán Ágost nagyváradi püspök-helyettes, Mihályi Viktor balázs­­falvi görög-katholikus érsek, Vályi János eperjesi görög-katholikus püspök, dr. Radu Demeter lugosi görög-katholikus püspök. A többi egyházfejedelem részint betegség, részint egyéb elfoglaltság miatt ki­mentette magát. Tárgyalásra kerültek azok a katho­likus iskolaügyi javaslatok, amelyeket a püspöki kar­nak a múlt évi február 15-ikén és október 18-án tartott értekezletén részint bemutattak, részint letárgyaltak. Ezekre a javaslatokra végleges határozatot hoztak. Majd a beérkezett kérelmekről és gyűjtőívekről hatá­roztak. Diákok Apponyinál. Amint már jeleztük, hol­nap fogadja gróf Apponyi Albert a főiskolák tanulói­nak egy-egy kiküldöttjét, de kérvényt nem vesz át tőlük. A Magyarország szerint az ifjakat Holló Lajos országgyűlési képviselő vezeti az elnök elé. Ugyanez az újság azt is írja, hogy délelőtt tizenegy órakor az egyetemi ifjúság zárt sorokban fog az új parlament előtti térre felvonulni, hol a kül­döttség jelentést fog tenni eljárásáról.­ ­

Next