Budapesti Napló, 1903. június (8. évfolyam, 149-176. szám)

1903-06-02 / 149. szám

A 10. szám, Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. június 2. ■ ről azonban nyugalommal fogom szemlélni a dolgok fejlődését. A horvátok igaz ugyan, hogy számra kevesen vannak — folytatta Strossmayer — de még megnöve­­kedhetik a számuk. Én magam például német születésű vagyok, de azért testtel-lélekkel egészen szlávnak ér­­zem magamat. Miért volna az lehetetlen, hogy az én esetem számtalanszor ismétlődhetnék ? Azután meg a honvátok nincsenek is egyedül. A horvát és a szerb egy nemzet, amelyet csak a vallás választ el egymástól. A vallás és a külön történelmi fejlődés ! A szerbeknek most pláne — nem tudom ugyan, szerencséjükre, vagy szerencsétlenségükre — önálló királyságuk is van, ame­­lyik minden inkább agyán, csak nem szerb, mert egyszer Bécsből, egyszer meg Pétervárról kommandirozzák. De a szerbek és horvátok közötti szerencsétlen szaka­dás megszűnhet, csak annak a hajszának kell meg­szűnnie, amelyet a szerbek, horvátok és magyarok egymás ellen indítottak. Az okosság, az okosság az, amire első­sorban szükségünk­­ van és amit sehol sem találunk meg. Mindenki arra törekedik, hogy szenvedélyeket, tüzeket gyujtson, ahelyett, hogy nyu­godtan a fejlődésnek szentelné magát. Lembergből jelentik . A lengyel néppárt legutóbbi ülésén a következő határozatot hozta: „A gyülekezet a küzdő horvát testvérnépnek legmelegebb szimpá­tiáját fejezi ki s egyúttal mély bánatát is az elesett áldozatok sírja fölött. A gyülekezet látja, hogy el­érkezett a horvátok szabadságharcának az ideje és éppen ezért a szláv népek összeségéhez fordul, hogy a horvátokat ebben a harcukban lehetőleg tá­mogassák ■■■mmtmmmmmmmmm—"1 " —— Tanárok és tanítók gyűlése. Budapest, június 1. A pünkösdi­ ünnepek alatt a tanférfiak három elő­kelő egyesülete gyűlést tartott: a Középiskolai Taná­rok Egyesülete és a Kisdednevelők Országos Egyesü­lete a fő­városban, az utóbbi közgyűlése keretében alelnökét, Böser Jánosnét ünnepelte, aki immár tíz év óta fáradhatatlanul és áldozatkészen munkálkodik az egyesület magasztos céljai érdekében. Herkulesfü­rdőn a polgári iskolai tanárok gyüléseztek és a gondjaikra bízott, iskolák reformjának ügyét vitatták meg. (A középiskolai tanárok.) Az Országos Középiskolai Tanáregyesület választ­mánya pünkösd hétfőjén délelőtt 9 órakor ü­ést tar­tott Beöthy Eszit egyetemi tanár elnöklete alatt. Beöthy Zsolt elnöki megnyitó­ beszédében, üdvözölve a meg­jelent tagokat, utalt az egyesület élén eltöltött tízéves működésére s megjegyezte, hogy ennyi idő alatt az egyesület tagjainak alkalma volt az ő elnöki műkö­dését megismerni, viszont ő is mindent ekövetett, hogy működése minél sikeresebb legyen az egye­sületre. Ezután dr. Négyessy László főtitkár terjesztette elő jelentését. A mait választmányi ülés eredményét felterjesztés alakjában közölték a miniszterrel, aki e fel­terjesztésben foglalt anyagot tanulmányozás végett már ki is adta a szakembereknek. Bejelentette a fő­titkár, hogy a miniszter kibocsátotta az iskola he­lyesírását szabályozó rendeletét. Ezen hivatalos helyesíráshoz, mely a tankönyvekre nézve kötelezően szól, a tanárság is hozzászólott. Tudatta továbbá, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat benyújtásával az u. n. 7-es bizottság, amelyet a társaság érdekeinek megóvására küldöttek ki,­­ letette mandátumát. Most már a törvényjavas­lat további sorsa fölött maga az egyesület fog őrködni. Müller József tanár, egyesületi pénztáros terjesztette elő ezután az egyesület pénztári eredményét s a vá­lasztmány az egyesület anyagi erejének gyarapodását örvendetes tudomásul vette. A segítő­ alapról szóló jelentés felemlítette, hogy dr. Szemák István tanár nyugalomba vonulása alkalmából 1000 koronás ala­­pítványt tett az egyesület­ segítőalapjának javára. A választmány a nagylelkű adományozónak köszönetét fejezte ki. Ezután Schürger Ferenc ungvári tanár szó­lalt fel s szó tárgyává tette a belügyminiszternek a helységnevek írására és kiejtésére vonatkozó ren­deletének azt a részét, amelyben a törvényhatósági joggal felruházott összetett nevű városoknak kötő­jellel való írását rendeli s ennél a kérdésnél az egy­öntetűséget kéri életbeléptetni. Továbbá azt is java­solja, ho­gy az idegen városok neve az illető nemzet nyelvének kiejtése szerint h­assék. Balassa József tanár szólalt fel erre s dr. Schürger felszólalásának első részére megjegyezte, hogy a törzs­könyvi bizottság már megkezdte a működését a helység­nevek írására vonatkozólag. Általános elv szerint az volna a legcélszerűbb, ha minden összetett név egy szóba íratnék. Ami a kiejtést illeti, erre vonatko­­kozólag célszerű s elkerülhetetlen, hogy térképeken minden idegen nevű város mellé annak kiejtése is odahrassék. Általában minden idegen városnév, ha annak magyar neve van, ezen magyar néven h­assék. A választmány különben nem határozott a vita fölött, mert a törzskönyvi bizottság működése még nincsen befejezve. Következett dr. Chovancsák István tanár előadása a gimnázium és a reáliskola egyenjogúsítá­sáról és a reáliskolai latin nyelvi érettségi vizsgálat­ról. Előadó azt fejtegette, hogy a reáliskolák növen­dékei ne a gimnáziumokban tegyenek latin nyelvből érettségit, hanem a reáliskolában, ahol a latin nyelvet tanulták. Ezután az indítványokat­ tárgyalták. (A Kisdednevelők Egyesülete.) Az Akadémia dísztermében nagy közönség jelen­létében vasárnap délelőtt tartotta harmincötödik évi közgyűlését a Kisdednevelők Országos Egyesülete. A közgyűlés keretében, illetve azt megelőzőleg ünnepi ülés volt, amelyen rendkívül meleg és őszinte ünnep­lésben részesítették Böser Jánosnét, az egyesületnek immár tíz év óta fáradhatatlan, nemesszívű és áldozat­kész alelnöknőjét, akinek nagy része van abban, hogy a kisdednevelés az utolsó években oly hatalmas ará­nyokat öltött. Az ünnepi ülést, amelyen dr. Ungara Viktor főispán, az egyesület elnöke elnökölt, az óvónők karának üdvözlő dala nyitotta meg. Az­után dr. Magara Viktor elnök vázolta azt a te­vékenységet, amelyet az egyesület a kisdedneve­lés terén harmincöt év óta kifejtett. Úttörője volt az egyesület a kisdedóvás törvényhozási rendezésé­nek s neki köszönhető hogy ma oly törvényünk van, aminővel e téren talán Európa egy állama sem di­csekedhetik. Igaz, hogy sok nehézséggel kellett küz­denie, de a szeretet nagy hatalma, amely megterem­, tette az egyletet, minden akadályt legyőzött. Különös­ érdeme van ebben Böser Jánosáénak, aki 10 évvel ezelőtt alelnöknője lett az egyesületnek. Csak tíz évig munkálkodott a körben, de munkásságának eredmé­nye három évtized sikereivel felér. Ezután Neményi Imre kultuszminiszteri osztály­tanácsos tolmácsolta Wlassics Gyula vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter meleg üdvözletét. Köszönti az egyesületet mai jubiláris közgyűlésén, amely hangos tiltakozás és eleven cáfolat azzal a modern felfogással szemben, hogy rideg és realisztikus korunk nem bír fogékonysággal a nemes, ideális dolgok iránt. Majd az ünnepelt alelnöknő felé fordulva, a miniszter őszinte, meleg köszönetét és hálás elismerését fejezte ki évek során át kifejtett önzetlen munkásságáért. Majd Peres Sándor tanár ecsetelte Röser Já­­nosné érdemeit, mire Halász Sarolta átnyújtotta Hő­seinének azt az alapító­ oklevelet, amely Röserné ne­vére 6000 koronás alapítványt tesz a létesítendő kis­dednevelők otthonában. Ez az összeg a tagok adako­zásából gyűlt össze. Balga Zsuzsa díszes emlék­­albumot nyújtott át az ünnepeltnek, mire a hatóságok és rokon egyesületek üdvözlései következtek. A szé­kes főváros tanügyi osztályának nevében gróf Festetich tanácsjegyző, a Vili. ker. általános közjótékonysági egylet képviseletében dr. Havass Rezső, a Fővárosi Szegény Gyermekkert­ Egyletj nevében dr. Grósz Sándor üdvözölték Rösernét, majd az iskolaszékek, a Magyar tanítók otthona, a szegedi kisdedóvó-egylet stb. kül­döttei tolmácsolták egyesületeik jókívánságait. Azután Müller Mariska szépen szavalta el Váradi Antalnak ez alkalomra írt költeményét, végül pedig az óvónők kara által énekelt ünnepi dallal az ünnepélyes ülés véget ért. Mindjárt utána közgyűlését tartotta a Kisded­nevelők Országos Egyesülete Hagara Viktor elnöklete alatt. A titkári jelentés, melyet Fábián Irma mutatott be, örömmel jelzi, hogy az egyesület tevékenysége mind nagyobb tért hódít, vidéki körei egyre szaporod­nak és vagyona is évről-évre gyarapszik. A tetszéssel fogadott jelentést az irodalmi pályázatok eredményé­nek kihirdetése követte. Gyermekindulókért pályadíjat nyertek: Oszoly Mihály és Bródi Ernő. A közgyűlés végül még jóváhagyólag tudomásul vette a zárószá­madásokat s megállapította a jövő évi költségvetést. (Polgári iskolai tanárok gyűlése.) T­ünkösd vasárnapján Herkulesfü­rdőn gyűltek össze az országos polgári iskolai egyesület délvidéki körének tagjai. A tanárok ezúttal mindent elkövettek arra nézve, hogy a polgári iskolai reformeszmének a nagyközönség körében elért népszerűségét mennél hathatósabban dokumentálják s az ország minden ré­széből szép számú érdeklődő közönséget vonzottak Herkulesfürdőre a tanárokon kívül is. Délelőtt kezdődött a közgyűlés, amelyet a fea­­tánsebesi polgári iskola igazgatója a kör elnöke nyi­tott meg. Lendületes beszéddel üdvözölte a megjelen­teket, jelezve, hogy a polgári iskola reformügye kilé­pett a tanügyek keretéből és társadalmi ügygyé nőtte ki magát. Indítványára táviratilag üdvözölték Classics Gyula közoktatásügyi minisztert és Morlin Emil osz­tálytanácsost, a polgári iskolai ügyosztály vezetőjét. A különféle jelentések után Földes Miklós karánsebesi állami polgári iskolai tanár tartott fölol­­vasást. A polgári iskola művészeti neveléséről s a felső iskolák gyakorlati tantervéről. Földes a polgári iskola V., VI. és VII. osztályában az oktatás egyik fő céljául az ismeretek alapos megértését és a tanul­mányok megkedvelését tűzi ki. A polgári iskolának befejezett ismeretkört kell nyújtania, de a befejezett­ség még nem mond meg mindent, mert az ismeretek mennyisége tekintetében alkalmazkodni kell az ifjak értelmi fokához, de alkalmazni kell azt a kor szín­vonalához is. Az önképzéshez való kedv és te­hetség kifejlesztésére a felső osztályok törté­nelmi és természettani oktatását tarja kiválóan alkalmasnak. A művészeti nevelésről szólva, vá­zolja ama nagy változásokat, amelyeket az ipar­művészet keletkezése és fejlődése a rajztanítás terén okozni fog, s utal arra, hogy e téren maga Wlassics Gyula miniszter a reformeszmék leglelkesebb terjesztője. Rendkívül kívánatos volna a zene kötelező tanítása, még­pedig­ a hegedű mind a hét osztályban és a felső háromban emellett a zongora is. A hét osztályra kiegészített polgári iskola fő célja az általános intelli­gencia és a gyakorlati irányú képzettség. Az ilyen szellemben szervezett polgári iskola visszaadhatná szakiskoláinkat­ valódi hivatásuknak, a tiszta szakképzés­nek, mert oly nemzedékeket bocsátana ki, melyek a kor követelményeinek megfelelő általános műveltség megszerzése után lépnek a szakiskolába. A gyűlés tetszéssel fogadta Földes előadását és az elnök indítványára jegyzőkönyvi köszönetet sza­vaztak érte. A tanterv revíziója következett ezután. Szörényi Benő karánsebesi és Szenes Adoit nagybecs­­kereki tanárok voltak az előadók. A beható vitában Mihalik Sándor orsovai igazgató, Deák Gyula resicza­­bányai, Freijer Mihály karánsebesi, Gáspárdy Aladár orsóval­, Ráding Simon oroviczabányai tanárok és még számosan vettek részt. A gyűlés utolsó pontja a tisztikar választása vo­t. A jövő évi közgyűlést Te­mesváron fogják megtartani. Délben banker volt, a­­melyen számos felköszöntőt mondtak. A BUDAPESTI NAPLÓ telefonja. Szerkesztőség 56—12 Kiadóhivatal 54—39 KÜLFÖLD Pétervár jubileuma. Pétervárról táviratozzék, hogy az ünneplő város képviselőtestülete vasárnap este díszlakomát tartott a Mentsikov-palota ünnepélye­sen diszített termében. Ott voltak: Plehne belügy­miniszter és titkára, Durnov, városi főkapitány, a kül­földi városok képviselői, az orosz katonai és polgári küldöttségek, együttvéve mintegy 1200 személy. A hi­vatalos pohárköszöntők után nagy tetszést keltett Desviellenek, a párisi községtanács elnökének majd pedig Kirschner berlini polgármesternek beszéde. A díszlakoma után Pétervár városi képviselőtestülete értékes­­ajándékokat osztogatott a Nagy Péter által alapított ezredek küldöttségeinek, valamint más katonai deputációknak. Márkus József főpolgármester kísérői megláto­gatták Kleigelsz vezérőrnagyot, Pétervár katonai pa­rancsnokát, aki örömét fejezte ki azon, hogy Buda­pest sem maradt el az orosz főváros ünnepéről. Márkus főpolgármester szorgalmasan áttanulmányozta a város intézményeit és megismerkedett annak ad­minisztrációjával. A magyar deputáció meglátogatta Zichy Mihályt is. Összeesküvés a szerb király ellen. A Müstche­ner Neueste Nachrichten után mi is közöltük, hogy Sándor szerb király ellen állítólag összeesküvést szőt­tek s ebbe a montenegrói fejedelem is bele van ke­veredve. A nevezett lap err­ől a következő részréve­­teket írja: Ismeretes dolog, hogy az Obrenovicsokna­k a montenegrói, a Petrovicsoknak pedig a­ szesi­.fővá­ros­­ban titkos ügynökeik voltak, akiknek az volt a fel­adatuk, hogy kémkedjenek. Ezek közül az ügynökök közül az utóbbi években veszedelmes üzelmeik, révén különösen ketten tűntek ki. Gödrijében No­­vakovics Péter és Belgrádban Ivanovics Szávó. Ez a két ember, aki mindenféle piszkos ügyekbe’bele volt bonyolódva, sok érdekes dologról tudott. Így­ aztán az az eszméjük támadt, hogy több, birtokukban­ levő levelet pénzszerzésre fognak felhasználni. Miután néhány hónappal ezelőtt Mirkó herceg szerelmesle­veleivel megkezdték az akciót, letelepedtek Fiuméiban, a Lloyd-szállóban és onnan azután folytatták zsaro­lásaikat. Most végre elhatározták, hogy kiadják az utolsó ütőkártyájukat is, amelylyel nagy vagyont, remélnek szerezni. Néhány héttel ezelőtt ugyanis egy előkelő belgrádi újságban kijelentették, hogy bi­zonyítékaik vannak a szerb rendőrségnek egy veszé­­lyes machinációjáról és hogy hajlandók azokat az el­lenzéki párt rendelkezésére bocsátani. A nyilatkozat meg­­jelenése után a belgrádi udvar azonnal Fiuméba küldte­ Zarics Sima szolgálaton kívüli őrnagyot, hogy a kompro­mittáló iratokat megvegye. Minthogy azonban a jeles árak a felajánlott 30 ezer frank vételárt keveselték, meg­­­szakították az udvarral a tárgyalásokat és alkudozni­ kezdtek az ellenzékkel. A szerb radikálisok képvise­letében Tornics Jása, a Zasztava főszerkesztője utazott Fiuméba, megtekintette a leveleket és nyilvánosságra hozta utazásának eredményét, amelyekből fontos kö­­­vetkezményeket jósol a szerb népre nézve. Tornics­­nem mondja el mindazt, amit Fiuméban látott és hal­lott, és úgy látszik, hogy a montenegrói udvart védet­,­műbe akarja venni. Közleményeiből azonban kitűnik, hogy egy Skocsics nevű volt sebenicoi szállótulaj­­donos azt a megbízást kapta Nikita fejedelemtől,­ hogy néhány montenegróival együtt szervezzen össze-, esküvést Sándor király ellen. Skocsics értesítette erről­­a tervről a Fiuméban levő két kémet, akiknek a révén, összeköttetésbe lépett a belgrádi rendőrséggel. Erre a Marsiesania belgrádi prefektus Draga királyné részéről 50 ezer frankot ajánlott föl arra az esetre, ha az össze­esküvésbe néhány radikális és liberális pártvezért is bele­vonnak és kompromittálnak. Úgy látszik, hogy az előleg megosztásánál Skocsics, Novakovics és Ivanovics között heves jele­netek folytak le, mert Skocsics Szerbiába utazott és ennek következménye lett a tervnek nyilvánosságra hozatala. Tom­ics szerkesztőnek nem sikerült össze­hozni annyi pénzt, hogy azokat az irományokat, amelyek úgy a montenegrói, mint a szerb udvart kompromittálják, megvehesse. De kijelenti, hogy az összes levelek valódiak és attól tart, hogy az érde­keltek nemsokára vissza fogják vásárolni és meg fogják semmisíteni azokat. Ez azonban nem akadá­lyozza őt abban — mondja Tom­ics — hogy nyilvá­nosságra hozza a hallottakat és látottakat, s eljön az

Next