Budapesti Napló, 1903. augusztus (8. évfolyam, 208-237. szám)
1903-08-01 / 208. szám
308. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1903. augusztus H * Eötvös Károly és a maga rokonszenves hangjával játszva megnyerte az engedélyt, hogy mégis csak elmondja azt, amit Lengyelnek nem engedtek elmondani. Elmondotta és Lengyel sietve tette hozzá, hogy ugyanazt akarta megmondani. S kisült, hogy azt az egész Ház helyesli. S ezért idézték fel a vihart . . . (A vesztegetések.) Az izgalmasabb percek elkövetkezését érezte a t. Ház. Az elnöki széket gróf Apponyi Albert foglalta el. Rövid nyilatkozatban jelezte, hogy az elnökség eljárását bíráló megjegyzésekre a maga cáfoló észrevételeit csak azért fojtja magába, mert e pillanatban a parlament s a magyar közélet tisztasága érdekében sietve kell a parlamenti bizottság megválasztásához hozzáfogni. A cáfolatot máskorra hagyja: a parlament tisztasága előbbrevaló. Tehát előre, a tárgyra! Napirend előtt szót kértek ketten: elsőnek Gaják Géza, aki a történtek után visszavonta Polónyiról mondott gyanusító megjegyzését s azonkívül a naplóba csúszott sajtóhiba kiigazítását kérte. — Polónyi-svindli került a naplóba, pedig én Polónyi-stiklit mondottam. Most általános mozgás közben Kossuth Ferenc emelkedett szólásra. A szélsőbal a legnagyobb várakozással nézett felszólalása elé, mert a félrevonult vezér már eleve jelezte, hogy nagyjelentőségű nyilatkozatot fog tenni. A beavatottak tudták is, hogy mit. De nagy várakozással volt a többség is, mely érezte, hogy komoly fordulat előtt áll. És senki sem csalódott várakozásában. Kossuth Ferenc sohasem volt méltóságosabb, mint e mai napon. Minden mondata pörölycsapás volt. — A bujkáló gyanúsítás nem járja. Akinek valami gyanúja van, álljon ki vele! Nyilatkozzék a fiumei kormányzó, de nyilatkozzék a miniszterelnök is! Kell nyilatkoznia. Mert a magyar miniszterelnöknek nem szabad tűrnie, hogy gyanúsítsák. Az egész ellenzék tapsolt. — Igaz. Nyilatkozzék! — A miniszterelnök gyanú alatt áll! — szólt emelt hangon Kossuth Ferenc. — Joggal! — tette hozzá Fölényi Géza. — Azt nem mondom, hogy joggal — szólt, fejét rázva Kossuth, — de mindenesetre kikezdte a gyanú s a magyar miniszterelnök tekintélyét óvni kell az egész világ előtt. Ha a fiumei kormányzó levonta tettének következményét, akkor a miniszterelnök is kövesse példáját! Taps és ujjongás kisérte az egyenes beszédet. A többség fészkelődött, hánykolódott, a miniszterelnök is porosabb lett egy gondolattal. — Mondjon lel — Vesztegető nem való arra a helyre! — Le vele! Az egész ellenzék felugrált helyéről. Apponyi az elnöki székből megrázta a csengőt és közbeszólván, nem Kossuth szavaira, de az ellenzék kiröpített megjegyzéseire azt mondotta, hogy nem szabad előre ítélni s a bizottság jelentése előtt statabaliter pálcát törni valaki fölött nem járja. Ezt a jobbmező s a néppárt tapsolta meg. Rakovszky István tüntetve kiáltotta: — Úgy van! Ez a nobilis! Ez a helyes! A baloldal azonban ügyet sem vetett a figyelmeztetésre, a néppárt heveskedését pedig egyszerűen visszautasította. Gúnyosan szóltak át a néppárthoz: — Ne volna csak az egyházpolitikai ellenzék egyik vezetőjéről szó! Kossuth nyugodtan kivárta a vihar elülését s aztán röviden igy szólt: — Én hazafias elhatározásból a kibontakozás hive voltam. Amit a miniszterelnök úrnak ígértem, álltam. De ma új szituáció előtt vagyunk. A kibontakozásnak egyenesen akadálya a miniszterelnök úr. Ne csodálkozzék tehát, ha most már szemközt talál magával s fölveszem én is a harcot ellene! Az ellenzék zúgott, tapsolt, ujjongott. Egyszerre lesietett az egész tábor, körülfogta visszatért vezérét és percekig ujjongva üdvözölte, gratulálta. A többség konsternálva bujt össze s nem volt egy szava sem, mikor Barabás Béla átkiáltott : — Most tessék Kossuthnak tapsolni! Most próbálják tapsokkal kompromittálni! Az újra találkozott ellenzék lelkesedése az egész Házat felgyújtotta. Akik Kossuth után beszélni akartak s már feliratkoztak: valamennyien elálltak a szótól. Nincs már arra szükség. A vezér beszélt és jól beszélt. Az egész nemzet érteni fog belőle. Gróf Apponyi Albert ekkor megtette indítványát, hogy a parlamenti bizottság munkájának befejeztéig a Ház halaszsza el tanácskozásait. Kijelentette, hogy az indítványhoz az ellenzék minden árnyalata s a kormány is hozzájárult. — Kimondhatom tehát, hogy a t. Ház egyhangúlag ... Itt félbeszakította Barta Ödön. Szót kért. És figyelmeztette a törvényhozást, minő veszedelmes precedens válhatnék belőle, ha exlex idején a t. Ház bizonytalan határidőre elnapolná üléseit s igy az egyetlen garanciát maga vetné el, ami az exlexben való kormányzás ellenőrzésére szolgálhat. Ez szöget ütött a fejekbe. Tanácskozás, vitatkozás indult meg s a t. Ház többek felszólalása után csakugyan abban állapodott meg, hogy az elnapolásnak terminust szab. Elhalasztja ugyan tanácskozásait, de kimondja, hogy legkésőbb augusztus tizedikén megint ülést tart s akkor — ha a bizottság már elvégezte munkáját — azt fogja napirendre tűzni, ha pedig még tartana a vizsgálat, újabb meghatározott időre halasztja el tanácskozásait. Ezzel kapcsolatban a parlamenti bizottság hatásköre szempontjából is több indítvány került szóba. Vészi József a kérdés természetére való hivatkozással a legnagyobb nyilvánosságot sürgette. Az ülésekre a sajtó képviselőinek bebocsájtását kérte. És gyorsírói pontos följegyzéseket, úgy a képviselők, mint az újságok számára. A néppárt és legkivált Rakovszky István ingerülten tiltakozott az indítvány ellen, de kudarcot vallott. Mert a többség is hozzájárult, hogy a bizottság tárgyalásairól gyorsírói feljegyzések legyenek, melyeket naponta rendelkezésére bocsájtanak a sajtónak. Kimondta ezenkívül Lovászy Márton indítványára a Ház, hogy a bizottság vizsgálata körébe vonhat olyan vesztegetési ügyeket is, melyeket csak ezentúl fognak neki bejelenteni. Így döntött a Ház. S ekkor a végén fölemelkedett Khuen-Héderváry miniszterelnök. — Kossuth Ferenc azt mondta, hogy nekem is nyilatkoznom kell. Meg fogok jelenni a bizottság előtt és nyilatkozom. De bár Kossuth maga kijelentette, hogy gyanúsítani nem akar, mégis azt követelte tőlem, hogy hagyjam el helyemet. Azt hiszem, e pillanatban nemcsak önmagam, de a nemzet ellen is vétenék, ha helyemet elhagynám ! A többség fanyarul helyeselt, az ellenzék azonban a kései nyilatkozatra az kiáltotta: — Többet vét a nemzet jóhíre ellen, ha az egész világ előtt napokig meghagyja azt a föltevést, hogy Magyarország miniszterelnöke tudott a vesztegetésekről .. . De ez már elveszett a szünet morajában. A határozat után ugyanis Apponyi öt percre felfüggesztette az ülést. Aztán megválasztották a parlamenti bizottság tizenöt tagját. A szavazás rendjén sok szó esett arról, hogy a többség számos tagja a pártközi lojalitás ellenére törölte a függetlenségi jelöltek listájából a neki kényelmetlen Rátkay László nevét. Megállapodás történt, hogy amennyiben Rátkayt a bizottságból kibuktatnák, az ellenzék azt nem hagyja annyiba. De nem volt rá szükség. Rátkay bekerült a bizottságba, bár legkevesebb szavazattal. A többség haragosabb elemei helyette Mezőssy Bélára és Molnár Ákosra szavaztak. A mozgalmas ülés befejeződött. A többség boldog volt, hogy ime a kormány is hozzájárult a tanácskozások elhalasztásához. A kormány is úgy gondolkozik, hogy gyanú árnyékában nem lehet tanácskozni. — Mi ezt tegnapelőtt éjjel megmondtuk már! — konstatálta Barabás Béla. Csakhogy akkor ugyanaz a többség még másként gondolkozott . . . A képviselőház ülése július 31-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Tállián Béla. A kormány részéről jelen vannak: gróf Khuen- Héderváry Károly miniszterelnök, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, Flósz Sándor, Tomasics Miklós, Kolossváry Dezső, Láng Lajos miniszterek. Elnök: Megnyitja az ülést. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Fölolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök: A jegyzőkönyvhöz többen kívánnak szólani. (Jegyzőkönyvi vita.) Barabás Béla: Nem akarja a múltkori ülés hangját folytatni. Egyszerűen a jegyzőkönyvhöz akar szólni. Némely tények elferdítve vannak visszaadva a jegyzőkönyvben vannak benn meg nem történt dolgok és vannak benn olyan dolgok, amelyek 1903. július 29-én egyáltalán meg nem történhettek s végül oly dolgok, amik megtörténtek, nincsenek benne. Ez a jegyzőkönyv a kormány erőszakosságának bélyegét hordja magán. (Taps balról.) Horváth Gyula: Vesztegetés után csakis a jegyzőkönyvhamisítás következhetett. Barabás Béla: Az van a jegyzőkönyvben: „a miniszterelnök indítványt tesz“. Ez nem áll. A miniszterelnök legtölbb akart indítványt tenni. Azonban az írásbeli indítvány széttépetvén, a másodikat nem nyújtotta be, hanem csak odacsempésztette az elnökhöz. (Zajos helyeslés balról.) Ez a passzus tehát, amely az indítvány beijesztéséről szól, törlendő. Ezeket a jegyzőkönyvmódosításokat nincs ideje lejegyezni, kéri tehát a jegyzőket, hogy írják fel ezeket. (Ellenmondás jobbról.) Második kifogása, hogy a jegyzőkönyv 1903. julius 29-éről szól, arról említés nincs, hogy az ülés átvitetett julius 30-ára. Nem felel meg a tényeknek a mentelmi bizottság összehívására vonatkozó rész sem. Az alelnök eljárását ítéli el a mentelmi ügyekben. A legfontosabbak a julius 30-án történtek s erről a jegyzőkönyv említést sem tesz. Indítványozza a 30-án történteket törölni s az ott hozott határozatokat törvényteleneknek kimondani. Vagy pedig tessék belevenni, hogy a miniszterelnök indítványát július 30-án tette meg. Ez azután involválná ennek abszurditását, mert egy napra két ülést nem lehet összehívni. (Zaj, ellenmondás jobbról.) Kubik Béla: Letagadnák a csillagokat az égről. (Fölkiáltások jobbról.) Lengyel Zoltán: Jó lesz hallgatni. (Fölkiáltások balról: Vesztegetők!) Báró Feilitzsch Artur: Ki az ? Kubik Béla: Mindenre képesek odaát. Barabás Béla: Hát nem lehet napirend megállapítása nélkül a Háznak ülését befejezni. (Fölkiáltások jobbról: Nem !) Pedig ma is meg fog történni. (Nagy zaj jobbról.) A július 29-iki ülés fizikai határideje július 29. éjjel 12 óra. Azontúl már ülésezni nem lehetett volna, hanem össze kellett volna másnapra egy formális ülést hívni a napirend megállapítására, ami nincs. Indemnitást itt Széll Kálmán nyújtott be, de a bán nem. Polónyi Géza: Indemnitás című törvényjavaslat nincs ! Mezőssy Béla: Azt persze a miniszterelnök nem tudta. Sebes Dénes: Majd Megtanulja Zágrábban. Barabás Béla: A miniszterelnök nemcsak hogy itt indemnitási javaslatot be nem adott, hanem még azt sem jelentette ki, hogy Széll Kálmán indemnitási javaslatát magáévá teszi. (Úgy van balról.) Ez is bizonyítja a bán erőszakosságát. (Taps balról.) Kifogásolja azt is, hogy a jegyzőkönyvben nem foglaltatik benn Polónyi tiltakozása a törvénytelen ülés ellen. Kéri a jegyzőkönyv ily értelemben való kiigazítását, hogy az ütőkor is tisztán lásson. (Éljenzés és taps balról.) Polónyi Géza: A jegyzőkönyvhöz szólva, kiemeli, hogy tegnapelőtt törvényszegéssel hoztak határozatot. Kecskeméthy Ferenc: Most már csak az orgyilkosság következhetik. Polónyi Géza: Remélli, hogy a jegyzőkönyvet ki fogják igazítani, mert különben gondja lesz rá az ellenzéknek, hogy itt többé napirend ne legyen. (Zajos tetszés balról.) Fölsorolja az alelnök helytelen lépéseit. A házszabályok alapján nem kívánhatják, hogy a Ház a képviselők fizikumát kimerítve, három évig is együtt maradjon, amíg a következő ülés napirendje meg nincs állapítva. Az ülések csak egy órával hoszszabbíthatók meg a rendes időn túl, tovább nem és semmiesetre sem szabad áthúzni az ülést másnapra. Párhuzamos üléseket sem szabad tartani, csak úgy, ha azt a Ház egyértelműen elhatározza. Minden erőszakosság ellen a végletekig fog küzdeni. (Zajos tetszés balról.) Kecskeméthy Ferenc: Ezt jegyezze meg magának a granicsár! Holló Lajos: A jegyzőkönyv ellen való kifogásokat sorolja föl. Ez a jegyzőkönyv szerinte egyszerű hamisítvány. (ügy van balról.) Lengyel Zoltán: Szintén azt bizonyítja, hogy a jegyzőkönyvben hamis adatok foglaltatnak. Kecskeméthy Ferenc: Hamisítás vesztegetés. Kubik Béla: Mindenre képesek. Ilyen miniszterelnököt támogat a sok szabadelvű. Botrány! Kecskeméthy Ferenc: Most már csak az orgyilkosság következhetik. Kubik Béla: Csak ez van még hátra! Lengyel Zoltán: Lovászy Márton bejelentése utáni fölszólalása nincs megemlítve, kéri a jegyzőkönyv ez irányban való módosítását. Rátér azután arra, hogy a jegyzőkönyv szerint , a miniszterelnök