Budapesti Napló, 1903. szeptember (8. évfolyam, 238-267. szám)

1903-09-01 / 238. szám

4 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. szeptember 1­338. szám, alakítással, vagy hogy ez oly feltételek alatt vállalkoznék a kormány vezetésére, amelyek politikai meggyőződésének meg nem felelnek s katonai programmjának alatta maradnak. Mert Apponyi csak szigorúan alkotmányosan kormányozhat s egész múltja a nemzeti politikával összeforrt s a hadsereg kérdésétől el nem választható. Wekerle ellen­ben a nemzeti és katonai kérdésekben nincs lekötve s beérheti annyi engedménynyel, amennyivel függetlenségi barátait az obstrukció leszerelésére megnyerheti. Azontúl leveszi a katonai kérdéseket a napirendről s hasznos közgazdasági tevékenységet helyez kilátásba. Ez tetszik sokaknak, akik nem szívesen lát­nák Apponyit a kormányon. De mi nem­ tudjuk, hogyan határoz a király és ha Wekerlének nem tetszik Apponyi­­val szövetkezni, kérdés, hogy boldogul-e ma­gában? Si­került-e neki megnyerni a korona bizalmát, mint ahogy Olay Lajosét megnyerte ? Akik Apponyit és a volt nemzeti pártot le­szorítani iparkodnak, népszerűbb jelöltet nem állíthatnának fel, mint Wekerlét. De sikeres és tartós kormányt alakíthat-e ő is, ha nem­zeti követelésekben a jogos igényeket ki nem elégíti? Mi meg vagyunk arról győződve, hogy semmiesetre sem, hogy gróf Apponyi Albert és hívei nélkül alakítson ma, az Apponyi-féle követelések győzelmes előnyomulása idején, Wekerle-kabinetet, nemcsak inparlamentáris lenne, de úgy hiszszük, teljesen hiábavaló fáradozás is volna. Tessék csak figyelmesen elolvasni, mennyi keserűség és inszinuáció rejtezik e pár sorban. S aztán jön még egy külön kis tőr. A válságról írott tudósításában a Hazánk konstatálja, hogy Wekerle Apponyi nélkül nem boldogulhat és kü­lönben is a szabadelvű párt nagy része azért is fázik kertétől, mert őt a magyar Combes-nak tartják. Ez akkora harag, hogy az ember csak úgy megérteni, ha felteszi, hogy a Hazánk­nak kk­oly skrupulusai vannak, várjon lesz-e alkalma ponyinak Wekerlét kikosarazni. . . . (A csehek.) Prága augusztus 31. A reichsrathbeli cseh pártok képviselőinek meg­bízottai ma tanácskozásra gyűltek egybe, hogy meg­vitassák a hadsereg kérdésében való követeléseiket. Baxa képviselő indítványt terjesztett elő arra nézve, hogy a csehek egyértelműl­eg járjanak el s iparkodja­nak a magyarországi válságot a csehek érdekében kihasználni. A Peterlurgszkij Vjedomoszti levelezője Kronstad­­ban megintervieválta dr. Engel cseh tartománygyűlési képviselőt, aki a beszélgetés tartalmát e címen. A jövő cseh miniszter közli. A reichsrathi cseh klub egykori elnöke így nyilatkozott: Mi a reális poli­tika korszakát éljük, amelynek alapja kizárólag az egoizmus. Természetesen nem egyesek egoiz­musa, hanem az egész népé. Mert ha a cseh nép jövőjéről gondolkozom, kevésbé helyezkedem a cseh érdekek álláspontjára. Mi csehek mint nép természe­tesen egoisták vagyunk, de jövőnk más, erősebb pársok, nagyobb országok és birodalmak egoizmusa­­­ is függ. Amíg az európai helyzet Ausztria létét kezeli, nem féltem a cseh nép jövőjét. Arra a kér­­sre, várjon bízik-e Engel a csehek és németek meg­egyezésében, Engel így válaszolt: „Még a lehető­sége sincs meg annak, hogy megegyezésről beszéljünk. A levelező aztán a cseheknek Magyarországhoz való viszonyáról kérdezte meg Engelt, aki azt mondta: — Nekünk még Csehország keretében annyi nagy, elhalaszthatatlan dolgunk van, hogy politikai kalandokra, vagy a külügyi politikában való szerep­lésre nem szabad gondolnunk. Ezért kedvesebb nekem 20 cseh nemzetiségű iparos-milliomos, mint a legjobb nyelv­­rendelet- KÜLFÖLD A Balkán lángban. Budapest, augusztus 31. Mai reggeli lapunkban röviden megemlítet­tük azt a beszélgetést, melyet egy francia hírlap­író folytatott a párisi bolgár ügyvivővel. Az ügy­vivő, Szolotovics, a következőket mondta: Ferdinánd fejedelem nem is gondol arra, hogy emondjon. De miért is mondana le? A hadsereg szereti és a nép hálás neki azért, hogy az országot a haladás útján vezeti. Igaz ugyan, hogy a macedóniai események kényessé teszik a helyzetét, de sokkal finomabb diplomata, semhogy ne tudná a helyes mó­dokat és eszközöket megtalálni. De hol van az az ember, aki ne helyeselné a bolgárok méltó­­ fölháborodását a törököknek Macedóniában űzött barbárságán? Egyébiránt a fejedelem és kor­mánya szívesen föláldozzák tekintélyüket, csak­hogy a törökellenes mozgalmat korlátok közé szo­rítsák. A bolgárok elítélik az affé­r erősza­kosságok­at, amilyen az egyezményes vonat ellen intézett merénylet volt, és a törököknek nem szabad ezért a bolgárokat felelőssé tenni, mert ezért a me­rényletért elsősorban a gondatlan török rendőrséget kell hibáztatni. Az esetleges fegyveres összekoccanás­ról azt mondta az ügyvivő, hogy tagadhatatlan hogy Törökország sok ezer katonát szállít a határra, de sem Törökországnak, sem Bulgáriának nincs érdeké­ben, hogy egymásnak háborút üzenjen. Mi éppúgy, mint a törökök nagyon jól tudjuk, hogy bármi le­gyen is a háború vége, sem Törökország, sem Bulgária nem fog belőle anyagi vagy területi hasznot húzni. Magyarország-Ausztria és Oroszország ezt értésünkre adták. Ferdinánd fejedelem mindent el fog követni, hogy a békét fönntartsa, de ebben a hatal­maknak is támogatniuk kellene őt. Figyelembe kell venni, hogy Németország a portát, ha nem is nyíltan, de legalább erkölcsileg támogatja és ez az oka annak, hogy a törökök, annyira üldözik a macedóniai keresz­tényeket. Arra a kérdésre, vájjon Ferdinánd fejede­lemnek nem kell-e attól félnie, hogy ő is Sándor király sorsára jut, azt felelte az ügyvivő, hogy erről szó sem lehet, mert nem szabad a bolgárokat a szerbek­kel egy kalap alá vonni; efféle merénylet Bulgáriában lehetetlen. A bolgár fejedelem különben mégis meg­szívlelte a bolgár lapoknak azt a fenyegető pana­szát, hogy épp a mostani viszonyok közt nincs otthon, s Murányból Budapesten át hazautazott. A keleti expreszszel tegnap késő este érkezett Costaurába. Fogadására megjelentek Sturdza román miniszterelnök és a várnai prefektus. Egyórai tar­tózkodás után a fejedelem a Nadejda hajóra szál­lott, hogy folytassa útját Várnába. Köln, augusztus 31. A Kölnische Zeitungunk, jelentik Szófiából. A Petrov-kormány mindenért, ami nem a saját akarata szerint történik, a fejedelmet teszi fele­lőssé s így nagyon valószínű, hogy szomorú idők fognak bekövetkezni Ferdinánd fejedelemre, még pedig sokkal hamarabb, semmint várnák. A feje­delem tekintélyét rendszeresen aláássák s ezt az eljárást felülről bátorítják. Az ellenzék egy kiváló tagja azt mondotta a Kölnische Zeitung tudósítójának, hogy a Petrov­­kormány a legközelebbi szobranye-választásokon biztos vereséget fog szenvedni, ha törvényesen jár el; ha pedig törvénytelen eszközökhöz nyúl, amire nagy hajlandóságot mutat, akkor belátha­­tatlanok lesznek ennek következményei. Ferdinánd fejedelem uralkodása óta még sohasem voltak olyan válságosak a belpolitikai viszonyok, mint most. Bécs, augusztus 31. A keleti vasutak igazgatósága elhatározta, hogy az egyezmény értelmében közlekedő vona­tokat török területen csak nappal fogja járatni. Tárgyalások folynak arra nézve, hogy a keleti expresszvonatnak Burgastól közvetlen csatlako­zása legyen Bulgária felé a Konstanza—Burgas közt közlekedő hajókkal. Konstantinápoly, augusztus 31. A mai nappal a konstantinápoly—szófiai vo­nalon a keleti expressz és a konstantinápoly— drinápolyi vonalon a konvencionális vonat közleke­dését beszüntették. E vonat helyébe egy másikat tesznek, amely reggel 6 órakor indul el innét. A menetrendet úgy állapították meg, hogy e vo­nat a konstantinápoly—musztafapasai vonalon közlekedik. Konstantinápoly, augusztus 31. A keleti expressznek és a konvencionális vonat­nak oly vonatokkal való helyettesítése, melyek nappal közlekednek a kelet-rumél­iai határvonalig, az érdekelt körökben tetszéssel találkozik, mert a vasúti vonal őrzése nappal könnyebben vihető keresztül és ezáltal a további merényleteket, melyek a komitémozgalmat fö­háborítanák, meg lehet akadályozni. Szófia, augusztus 31. A bolgár távirati ügynökség teljesen légből ka­pottnak jelenti ki a külföldi lapoknak azt a hírét, mintha a fejedelmi pa­otában egy földalatti akna­folyosót fedeztek volna fel. Konstantinápoly, augusztus 31. A tegnapi minisztertanács az egyesítési terveze­tet az összes módosításokkal együtt egyhangúlag el­fogadásra ajánlotta a szultánnak. Mielőbb várják az erre vonatkozó krádét, mire Auboyneau francia kép­viselő el fog utazni.* A magyar királyi államvasutak igazgatósága a kö­vetkezőket teszi közzé: A keleti vasutak igazgatóságától vett értesítés szerint a keleti expresszvonatok forgalma további in­tézkedésig Kons­antinápoly és Sarembeg közt és vi­szont beszüntettetett. Megszüntettek továbbá a Bécs felé közlekedő konvenciós vonatok Konstantinápoly és Adrianápoly, a Bécs felől közlekedő konvenciós vonatok pedig Tornovo és Konstantinápoly között. E vonatok helyett további intézkedésig alábbi külön személyvonatok fognak közlekedni: Konstantinápoly: indul 6 óra 16 perc reggel, Adrianápoly: érkezik 6 óra 54 perc este, Tirnova: indul 4 óra 6 perc reggel, Konstantinápoly: érkezik 7 óra 13 perc este. Az új külön személyvonatok a konvenciós vonatokhoz mind­két irányban csatlakozást találtak. Az angol király Bécsben, Budapest, augusztus 31. Marienbach kúrájának befejezése után ma délután Bécsbe érkezett a britek királya és India császára. Letéve Lancaster hercegének in­­kognitóját, mint egy hatalmas birodalom szeretett uralkodója vonult be az osztrák császárvárosba, amelynek lakossága lelkesedéssel üdvöz­ölte. Ez üdvözlethez csatolja a magyar nemzet a magáét, nemcsak azért, mert régi barátjának, a mi kirá­lyunknak szól e látogatás, hanem ama kedves emlékeknél fogva is, amelyek az egykori walesi herceg magyarországi tartózkodásához fűződnek. Akik az angol király bécsi látogatásának külső­ségeiből következtetnek politikai jelentőségére, azt mondják, hogy ez a látogatás inkább az udva­riasság ténye, minthogy Edvárd király több héten keresztül osztrák földön időzvén, nem térhetett ki ama kötelesség elől, hogy királyunkat osztrák székvárosában meglátogassa. De ha így volna is, akkor sem lehet elvitatni az angol király bécsi látogatásától bizonyos politikai jelentőséget és joggal vonják le politikai körökben e látogatás­ból azt a következtetést is, hogy Anglia ezentúl aktívabb részt óhajt venni a Balkán eseményei­ben, ahol Oroszország az utóbbi időben egyre növekvő befolyásra emelkedett. És ez utóbbi fel­tevést nem dönti meg az a körülmény sem, hogy Edvárd királyt miniszterei közül senki sem kí­sérte Bécsbe. Anglia népszerű uralkodója ismé­telten bebizonyította, hogy nagyfontosságú állami ügyekben is tud és akar kezdeményezőleg fellépni. Ki tagadhatná, hogy uralkodásának békés szel­leme vetett véget a boer háborúnak és nemes gondolkozásának köszönheti a boer nép, hogy Chamberlain bosszúálló politikája nem győzedel­meskedett. Személyes óhajtása volt a párisi láto­gatás is, amely, mint tudjuk, máris érezteti üdvös hatását és sok ellentétet és félreértést elsimítva, a tartós barátság útjára vezette az angol és francia nemzetet. Bécsi látogatásától is csak jó eredményt várhatunk és bizonyára csökkenteni fogja azt a bizalmatlanságot, amely Angliában tagadhatat­lanul még ma is észlelhető monarkiánk és Orosz­ország vállvetett Balkán-politikája ellen. B­arlenbach, augusztus 31. Az angol király ma délelőtt egynegyed 11 óra­kor kíséretével Bécsbe utazott. Bécs, augusztus 31. Edvárd király ma délután öt órakor, a meg­állapított programja szerint ideérkezett. Ez alkalom­ból a város ünnepi díszt öltött. A körutakon egészen a pályaudvarig zászlórudakat állítottak fel, melye­ken vörös-fehér és fekete-sárga lobogók lengnek. Sok bérházat tulajdonosaik gazdagon felékesítet­­tek. Az út szélén több helyen tribünöket állítot­tak, hogy azokról a közönség a bevonulást vé­gignézhesse. A pályaudvar a legnagyobb díszben pompázik. A pályaudvar előtti teret növényekkel és jelvényekkel, valamint angol és osztrák lobogókkal díszítették fel. Már jóval a király megjelenése előtt több sorban álltak a bevonulás útján az emberek és a tömeg mind sűrűbbé vált, minél közelebb jött az érkezés időpontja. Va­ 5 órakor dörgő Koch-kiáltások jelezték, hogy királyunk elhagyta a Hofburgot, hogy a Ferenc József-pályaudvarra menjen. A király, aki angol gárdadragonyos-ezredének ezredesi egyenruhá­jában nyitott kocsin ment, az egész után mindig meg­újuló lelkesült ovációk tárgya volt. A gyönyörűen díszített pályaudvaron időközben összegyűltek Ferenc Ferdinánd főherceg, aki a térdszalagrendet viselte, Lajos Viktor, Ferenc Szalvátor és Rajner főhercegek, és Fülöp koburgi herceg, a polgári és katonai ható­ságok fejei, a tábornoki kar. Miután a király, aki szintén a térdszalagrendet viselte, üdvözölte a

Next