Budapesti Napló, 1903. október (8. évfolyam, 268-298. szám)

1903-10-01 / 268. szám

.am. Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1903. október 1. ■.Ö ütötte az ellenzék taktikája. A szavazás után Ugyanis fölemelkedett Kossuth Ferenc és másik indítványt nyújtott be, hogy a kiszolgált katonák ügyében a kérvényt bizottság sürgősen, az első érd .ideges idősre készítse elő jelentését. Jtakovszky István ezt az indítványt úgy akarta módosítani, hogy a bizottság hat napon belül tartozik je­lentést tenni. Minden arra való alkalom akart lenni, hogy mégis lehessen név szerint sza­­­vazni. De gróf Tisza István megérezte a puskaporszagot és nagyon ügyesen hárította el a robbanást. Elfogadta Kossuth Ferenc indítvá­nyát, de előbb nagyon finoman éreztette Appo­­nyival, hogy megint bakot lőtt vagy megint el­tekintett a szabályok fölött, mert a szavazással egyszer már elintézett kérdéshez engedett újabb indítványt benyújtani. Apponyi avval védekezett, hogy Kossuth már az első szavazás előtt fel akart szólalni. A többség a maga tehetetlenségé­ben k­énytelen volt beletörődni, noha nem úgy látta a dolgot, ahogyan Apponyi előadta. De hát beletörődött s Kossuth indítványát, nehogy név szerint szavazni, a Ház most már egyhangúlag elfo­gadta. A szélsőbal megelégedetten mosolygott s­oinn a hegyén egy pár tréfás szélbali azt mondta: — Az önálló vámterületet kellene Kossuthtal indí­tv­ányoztatni. Kossuth most olyan formában van, hogy minden indítványát elfogadják. A második t­éma a mentelmi bizottság jelen­tes­­e volt Lengyel Zoltán megrendszabályozása dolgában. A bizottság tudvalevőleg egyhangú ha­­tározattal kötelezte­ Lengyel Zoltánt, hogy ünne­pélyesen kövesse meg a Házat. Mégis, mikor a bizottsági előadó elvégezte mondókáját, Lengyel­­'Adni dice mar­adt. Az elnök egy darabig várt. A szélsőbal mosolyogva nézte Lengyel Zoltánt. A többek­ ellenben már türelmetlenül zúgott: — Engedetlen. Megint a mentelmi bizott­sághoz kell utasítani. Mások hangosan kiáltottak fel az elnökhöz: — Az ítéletet végre kell hajtani ! — Végr­ehajtásról hallok beszélni, szólt Ap. Chiyi. V . E.:Évhajtásra erkölcsi kötelezettséget az összes pártok vállaltak, mikor a paktumban a házszabályok iránt is megállapodtak. Más fegy­­verü­nk nincs csak a pártok erkölcsi kötele­­ze!isőg€v--_____^ Az ellenzék is kénytelen volt helyeselni. Biztatni kezdték Lengyel Zoltánt, hogy vesse magát alá a bizottság ítéletének. S Lengyel föl is kelt, hogy bocsánatot kérjen. De örökké mo­­solygó arcától a saját elvbarátai is megijedtek s többen súgták feléje : B i "|nriT| nwIHM1 TT" u E­­­ihzz . . . Forró levegő . . . Mámoros sza­vak . . . Lobo­gó vér ... Mi kell több egy ilyen kis leánynak? Egymásé lettek. Meddig tartott ez a szerelem, ki tudja? De Rózsa szép, viruló lett tén­g formái kifejlődtek, arca­­nekipirosodott, s mikor egy­ este mosolygó arccal végigtáncolt a szín­padon, a kaszinósor bámulva kérdezte: — Ki ez a bájos lány? . . . Ajánlatokat kapott ettől, attól az úrtól, pénzt, világot, ajándékot -s pénznek, ajándéknak olyan Tionét ellentenni. A szülői házban eleinte meg akart­t óvni­ a tisztesség látszatát, de az arany­gyűrűit, dalgdtövek elmondtak mindent s a sze­gény szilié,.. .­ helyett, hogy megrémültek, átko­zó, bal­, sírtak volna, amint ez ósdias, erkölcsös regényekben van, boldogok voltak, hogy lányukat gazdag­­ uruk szeretik. Az hozzátartozik a művé­­h­z, a színházhoz. Azután van még nekik tisztességes gyerekük . . . Rózsának csak­ jó szíve van, el akarja tartani családját,­­­­ózsa pedig nemsokára megtanulta, hogy a pénz egyedül nem boldogít. Mit ér a gazdag szerető, ahhoz szerelem is kell- És szerelmes lett. Egy újságíróba, aki meg szokott fordulni a színháznál, aztán egy másikba, aztán egy harmadikba, mert úgy, mint­­ Érmen szerelme, az övé se tartott hat hónapnál tovább. Szépsége pedig már-már vesze­delme.­.. mértéket öltött. Híres, nevezetes lett, képes­levelezőlapokon árulták ezer és ezer példányban s amerre csak elment, megállották az utcán az emberek. — Komolyan ... Ezt komolyan kell csinál­nod, Zoltán! Lengyel Zoltán, akkor is mosolyogva, le­intette az aggódókat s azt mondta, hogy úgy­se akart renitenskedni, hanem önként megköveti a Házat, így ez a théma is elintéződött. De jött harmadik. Polónyi Géza már előbb fölpanaszolta, hogy a parlamenti bizottság még mindig nem terjesztette be jelentését a vesztegeté­sek ügyében. Most fölsietett a dobogóra Szivák Imre és beterjesztette a jelentést. De hogyan, hogyan nem? — az ellenzéken az a hír terjedt el, hogy az a jelentés voltaképpen csak egy üres lap papiros és Szivák csak cselhez folyamodott, hogy az elmaradhatatlan rekriminációknak elejét vegye. Polónyi ennélfogva tapogatózott: — Ott van a kisebbségi különvélemény is? — Itt van! — mutatta a paksamétát Szivák és Polónyi — megismerte, hogy az csakugyan az ő különvéleménye. A furcsa hir tehát elesett s a jelentést aka­dálytalanul lehetett elintézni, ami annyit jelent, hogy a parlamenti vizsgáló­bizottság jelentését és a különvéleményt kinyomatják és annak idején majd napirendre tűzik ... • ■ * rí * _ * így kellett a lemondásának bejelentésére készülő miniszterelnöknek még egyszer végig­hallgatnia bűneinek listáját. Így kellett eltűrnie, hogy elsorjázzanak előtte hazajáró lelkek gya­nánt a visszatartott katonák, az első megrend­­szabályozás, a vesztegetés. S ez a lélekjárás el­tartott jó másfél óráig. Aztán dél lett. S az elnök jelezte, hogy a napirendhez első­sorban gróf Khuen-Béderváry miniszterelnök kért szót. .Mindaddig Khuen nyugodtan, szinte jókedv­vel ült a helyén. Most unottan kelt fel és szólt: — Van szerencsém bejelenteni, hogy a tisz­telt képviselőháznak tegnap hozott határozata kö­vetkeztében ő felségének beadtam lemondásomat. Kérem a Házat, hogy addig, míg ő felsége más miniszterelnököt, illetőleg kormányt ki nem nevez, üléseit felfüggeszteni méltóztassék. Szólt s le sem ült többé a miniszterelnöki zsöllyébe, hanem hidegen megfordult s a legrövidebb utón, a legközelebb eső padközön keresztül, az újság­írók páholyán át kiment a folyosóra s onnan a mi­niszteri szobába. Vele egyidőben elhagyta helyét vala­mennyi miniszter és, más irányban, de szintén kisietett A szegény szabócsalád dohos, szűk kis laká­sából előkelő bérházba költözködött, az apa egész nap sétált, az anya az előkelő gazdaságot vezette s a gyerekek mellé nevelőt, fogadtak. És Rózsa szép, kedves és jókedvű volt. Gondtalan, bohém, aki látta, hogy társai, társnői legnagyobb része milyen nyomorúságban él s hányszor fordult elő, hogy félhavi gázsiját (mert a színházaknál fél­hónaponként fizetnek) nekik adta ... A Hököm hajdani kis hamupipőkéjéből a város első szép­sége lett, táncáért bomoltak az emberek, pedig nem is tudott táncolni... Aztán összeakadt egy gazdag, nagyon gaz­dag úrral. Az megszerette, féltékeny lett a szín­házra, a közönségre, mindenkire, aki Rózsának tapsolhatott s a kis színpadi csillagocska vissza­vonult a taps, dicsőség, diadal csatamezejéről... És végeszakadt a bohémszerelmeknek is. Néha látjuk átrobogni az utcákon s mintha az emlékek fájának egy levelét sodorná tavaszi szellő, suttog a levegőben. — Rózsa!.. . A haja szőke, a szeme kék. Mindnyájan szerettük s ő is sokat szeretett közülünk. De most, már vége. Előkelő, nagyvilági hölgyike lett belőle, gyalog talán már el is felejtett járni, de ha az utcán régi időkből való ismerősökkel találkozik, a régi időkből való mosolylyal köszönti őket s egy pil­lanatra — úgy lehet — melankólia fogja el... Ez a pár sor egyúttal Rózsa története ...’ a folyosóra. Csak Wlassics és Láng maradt néhány percig még a teremben, de ők is egészen hátul, a kar­zati boltozat árnyékában, közvetlenül az ajtó közelében. Mintha azt figyelték volna, mit szól a t. Ház az újmódi bucsúzáshoz. A t. Ház semmit sem szólt. Elállt a szava. Mert igaz ugyan, hogy parlament még nem bánt el úgy miniszterelnökkel, mint Khuennel, de miniszterelnök se bánt így el parlamenttel, mint Khuen. Úgy tett a parlamenttel, mint tegnap Szentiványival. Elment egy hang, egy tekintet nélkül. S odakünn is csak annyit mondott: „most már mulassanak nélkülem! ” A t. Ház tehát né­hány pillanatig olyanformán festett, mint a fran­cia parlament, mikor azt a híres bombát bele­dobták. De tovább is úgy tett, mint ugyanaz a francia parlament, melynek elnöke azt mond volt: — Semmi sem történt. Menjünk tovább, uraim! Apponyi ugyanis, látván az első megrökö­nyödést, sietett megállapítani, hogy a parlament tanácskozását a lemondott kormány távozása nem érintheti s a lemondáshoz, mint máskor, most is hozzászólhatnak a pártok. S az első meglepetéséből fölébredt ellenzék most kezdte glosszáit az eltávozottak után röpíteni: — Nini, az ország szekerének kocsisai is sztráj­kolnak ! — Megszöktek ! — Isten hitével! — Csukjátok be az ajtókat, mert vissza­jönnek! — A viszontnemlátásra! — Vigyék magukkal Tiszát is! — Azért mégis csak illetlenség! Aki valamit indítványoz, várja is be a sorsát! — A francia parlamentben merjen egy minisz­terelnök ilyen tiszteletlenséget elkövetni! Röpült, süvöltött a sok paprikás glossza és Kossuth Ferenc alig tudott szóhoz jutni. Mikor pedig végre hozzáfogott, hogy a lemondás beje­lentésének kapcsán a magyar törvényhozás tilta­kozásának adjon hangot Koerber nyilatkozatával szemben, újabb mozgolódás vonta magára a figyel­met. A szabadelvű párt Hieronymi Károly és gróf Tisza István vezetése alatt szintén kivonult a terem­ből, melyben most már az elnökön és jegyzőkön kívül nem maradt más, mint a tegnap ad hoc tömörült ellenzék: a szélsőbal, az Ugron-csoport, a néppárt magyar része, a volt nemzeti párt­i­zinusak. A szélsőbal haragosan tud — Csak pusztulatok. De a r­nak majd visszafizetjük ezt a ren Mát csak ellenzék és ül a tanácsteremben. Azonkívül tudósító, aki hírszolgálatra van helve. Miklós Ödön és még néhán nem turbálta a tanácskozást, noh Ferenc harsányan szólt a vitába — Hagyjuk abba az ülést! Nem hagyták abba . . . * * ** Az egyes pártok nevében Ferenc, Szederkényi Nándor és A maga nevében szólt Hock sebben pedig Kulinyi Géza úr mondta, hogy nincs ugyan felh, hiszi, a szabadelvű párt nevében is csak olyan kormányt• jognak támogat támadásait kellő formában tudja lesz. — Éljen Kulinyi ! — hangzó s a harci párt át is ment hozzá, nagy gratulálja. Egyébként már csak annyi történt, hogy a miniszterelnök javaslatával szemben Barta Ödön a tanácskozások folytatását, Holló Lajos pedig a legközelebbi ülésnek szombatra való kitűzését ja­vasolta, amit báró Hans Ivor is pártolt, de a többség végül mégis úgy döntött, hogy az új kormány megalakulásáig a Ház nem tart ülést. Ez a többség persze úgy verődött össze, hog bűzös izzadás, testbőr-viszketeg, sömör, exema, ótvarban szenvedő, ha­t Erényi -féle „fehu­ol ■ Salley Hal egy kísérletet tesz. Szagtalan.­r­­­a 3 Korona utasítással. Szétküldi: Elsassa-gyógyszertár, Károly-körút 5. Főraktár: Török József, Király-utca 12. Egger gyógytár, Váci-körút 17

Next