Budapesti Napló, 1903. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1903-11-21 / 319. szám

310. számú Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1903. november 21. 9 — Az Achillieon-játékbank. Az altenburgi játékbarlangot tudvalevőleg a német kormány in­tervenciójára bezárták. A direkció tehát elindult új hazát keresni. Már talált is. Corfu szigetén nyitja meg az uj bankot. A görög kormány har­minchat esztendőre adta meg a koncessziót és pedig évi egy millió frankért. A játékbank már a jövő hónap közepén megnyílik. Idáig rendben van a dolog. Pirulva olvasunk azonban azt, hogy a bank az Achilleionban, Erzsébet királyné palotá­jában rendezkedik be. Ehhez volna egy kis köze Magyarországnak is, s ha még nem perfekt a vásár, okvetlenül útjába kell állani annak, hogy ahol a mi szegény királynénk lakott, fosztogatás induljon meg. — A hűséges cseléd. Hűséges, öreg cselédet kísértek a napokban örök nyugalomra. A derék cse­lédek mind ritkább fajtájából való volt Csucsánszky Mária, aki özvegy Neumann Móricnál s annak szülei­nél egyhuzamban negyvenhárom éven át szolgált. Odaadó hűséggel és rajongó szeretettel csüngött a családon jó és rossz időkben egyaránt s nem egy családtagnak Ő lógta be mestert a szemét. Ugy is tekin­tették, mint a család tagját. Ő is annak tartotta magát tegeződve szólította az általa dajkált családtagokat, akiknek hajzata ma már őszbe csavarodik. Szja fölött Brocsko evangélikus segédlelkész tartott megható bú­csúztatót; a Neumann-család zokogva állta körül a régi, hű cseléd sírját. — Dr. Váradi Antal betegsége. Dr. Váradi Antal, a Színművészeti Akadémia érdemes igazgatója, mint ré­szvéttel értesülünk, betegen fekszik Kerepesi­ ut 1. számú lakásán. A napokban erősen meghűlt s­orbáncot kapott. Rettenetes fájdalmai vannak, de orvo­sainak véleménye szerint már túlvan a veszedelmen s nemsokára elkelhet ágyából, de hosszabb ideig a szobát lesz kénytelen őrizni.­­ A belügyminisztérium sikkasztó­ja. A bel­ügyminisztérium sikkasztó segédhivatali igazgatójának, Kádár Kálmánnak ügyében még nem fejezték be a vizsgálatot. Nem lehetetlen ug­anis, hogy a sikkasztó a nagy összeg pénzt nem játszotta el mind a lóver­senyen, hanem valahol elrejtette. A rendőrség ezért Perémy Gábor vizsgálóbíróval házkutatást tartott Ká­dárnak a Lipót­ körút 13. száma alatt levő lakásán. Ott semmi gyanús dolgot nem találtak, de feltűnt, hogy a cserépkályha tele van elégetett papiros hamujával. Valószínű, hogy a sikkasztó elégette írásait, hogy a rend­őrséget nyomra ne vezesse. A rendőrség most a book­­makerek följegyzéseiből igyekszik majd megállapítani hogy Kádár mennyit vesztett a lóversenyen. Kádár íróasztalának fiókjában ma újabb levelet találtak, amely szintén azt bizonyítja, hogy foglalkozott az ön­­gyilkosság gondolatával. A levél szövege ez: Mikor e sorokat olvassák, már ítélkeztem ma­gam fölött, mert nem marad más hátra, mint ezt a becstelen életet elvetnem magamtól. Sikkasztottam nagy összeget, száznégyezer koronán felül. Azt hit­tem, hogy a lóverseny­en okvetlenül lehet nyerni nagy fedezettel. 1903. november 17. Kádár K. Perémy Gábor vizsgálóbíró ma reggel hallgatta ki Kádárt, aki előtte megismételte töredelmes vallo­mását. A vizsgálóbíró a letartóztatás fönntartását ren­delte el. Kádár védelmével Győrff­y Gyula országos képviselőt bizta meg. — Megszökött gróf. Münchenből jelentik, hogy gróf Alvenslében Alfréd megszökött. A fiatal gróf sok adósságot csinált s e miatt többen föl is jelentették, de az idézést nem tudták neki kézbesíteni, mert tar­tózkodási helye ismeretlen. — Öngyilkosság a szállodában. A Kerepesi­úton lévő Adria-szálloda egyik második emeleti szo­bájában az este hét óra tájban revolverlövés hang­zott el. A személyzet betörte a szoba ajtaját, amely­ből a lövés hangzott s az ágyon fekve, átlőtt szívvel találták ott Kálmán Katalin komáromi születésű 20 éves varróleányt, aki délután bérelt szobát a szállo­dában. Az asztalon levelet találtak a rendőr­séghez címezve, amelyben arra kéri a leány a rendőrséget, hogy a szüleit ne értesítse öngyil­kosságáról s holttestét ne boncoltassák föl. El­mondja még a leány a levélben, hogy csalódott sze­relem miatt lett öngyilkossá. Kálmán Katalin — aki a Liliom­ utca 33. szám alatt lakott nővérével — szerel­mes volt egy előkelő fiatalemberbe, aki ma délben szakított vele. E felett való elkeseredésében fogott fegyvert maga ellen. A szerencsétlen leány még élt, mikor a szoba ajtaját rája törték, mire azonban a mentők megérkeztek, meghalt. Holttestét kivitték a törvényszéki orvostani intézet bonctermébe.­­ A győri sikkasztás, Győr vármegye közigaz­gatási bizottsága, mint jelentik, gróf Laszberg Rudolf főispán elnöklete alatt tegnap tartott rendkívüli ülésén tette meg a formai intézkedéseket Grabler Jenő sik­kasztásának megtérítése ügyében. Grabler tudvale­vőleg 60.000 korona elsikkasztását ismerte be, az árvaházi számadásoknak visszamenőleg még folyó vizsgálata eddig 19.983 korona 75 fillér elsikkasztását állapította meg.­­— Halálozás: Székely Ábrahám tanárjelölt szer­dán, huszonnégyéves korában Budapesten meghalt. Az elhunyt szorgalmas és tehetséges művelője volt a magyar nyelvtudománynak, sűrűn irt cikkeket a nyel­vészeti folyóiratokba. A Nyelvészeti füzetek számára egy nagyobb tanulmányt irt, de annak megjelenését már nem érhette meg. Nemrég tanulmányúton volt Finnországban, ahol elsajátította a finn nyelvet.­ A helsingforsi nemzeti színház igazgatójának kérésére lefordította finnre a Sárga csikó­t. Tudományos műkö­dése mellett verseket is írt, amelyek finom kedélyre vallanak. Éppen a legutolsó vizsgájára készült, amikor hirtelen támadt betegsége kórházba kényszerült­t és ott meg is halt. Halála a családon és a barátokon kivül nyelvészkörökben is mély részvétet keltett. — Szerencsétlenül járt munkások. Dr. Nieder­mann Gyula elmebeteg-szanatóriumának az Erzsébet­­királyné-ut végén lévő építkezésénél ma délben nagy szerencsétlenség történt ma délben. A szerencsétlen­ségnek négy áldozata van, akiket az épület egyik ré­szének beszakadt boltozata temetett maga alá. A sza­natórium boltozatának beom­ását az okozta, hogy a befédellen épület boltozatait, amelyeket betonnal erő­sítenek össze, az éjszakai eső átáztatta. Az első eme­leti boltozatra Dongó János Kökény Balázs és Ugoczi István napszámosok hordták az alapozó homokot. A munkára Spitz Ernő huszonkétéves építész ügyelt fel. Mind a négyen a traverzeket összekapcso­ó bol­tozat fölött állottak, amikor egyszerre megmozdult alattok a talaj s a vasgerendák között, a falomlanékkal együtt a mélységbe zuhantak. A telep munkásai azonnal a mentéshez lógtak s egyidejűleg értesítették a men­tőket is a szerencsétlenségről. A szanatórium annyira távol esik a fővárostól, hogy a mentőkkel egyidejűleg a hatóság részéről senki sem jelenhetett meg. A sebe­­sü­lek közül Spitz Ernő építésznek jobb combcsontja eltörött és ő agyrázkódást szenvedett. Dongó János nap­számosnak a koponyája zúzódott össze s a csont­szilánkok szétroncsolták az agyvelőt. Kökény Balázs munkásnak jobblába és karja törött el, míg Ugodi István hatvankétéves napszámosnak a feje zúzódott össze életveszélyesen. Az eszméletlen sebesülteteket, Spitz Ernőn kívül, akit lakására vittek a mentők a II. számú sebészeti klinikára szállították. A szeren­csétlenség ügyében a rendőrség megindította a vizs­gálatot. — A nagylaki vérengzés. Az alsófehérmegyei Nagylak községben történt oláh vérengzésről, amely­ről már röviden megemlékeztünk, a következő rész­leteket jelentik Nagyenyedről: November nyolcadikén Nagylak és a környék oláh lakossága vasvillákkal, botokkal és pisztolyokkal fölfegyverkezve a nagylaki kocsmában gyűlt össze. Az esti harangszóra a tömeg az utcára tódult és előzetes megbeszélés szerint kö­rülvették a magyar lakók házait és megkezdték a ke­gyetlen mészárlást. Bariba Márton magyar gazdát kivonszolták az utcára és bottal, vasvillával agyba­­főbe verték, úgy hogy a szerencsétlen rövid idő múlva kilehelte lelkét. Bartha Márton fiát és lányát is életveszélyesen megsebesítették a vérszomjas oláhok. Bartha Andrásnak a háza ablakán a nyakába lőttek és most élet és halál között lebeg. Ütötték-verték az Oláhok a többi magyar lakót is, akik a támadók túl­nyomó erejével szemben tehetetlenek voltak. A vé­rengzésnek a marosújvári csendőrség vetett véget Kása Ignác csendőrőrmester vezetése alatt. Húsz oláh parasztot tartóztattak le, köztük Nyegry György es­küdtet is. — Egy tüzérhadnagy balesete. Komáromból jelentik, hogy Geyer Henrik tüzérhadnagy tegnap a főutcán lovagolt, miközben lova valamitől megijedt és levetette. A főhadnagy oly szerencsétlenül bukott le, hogy lába kengyelben maradt s a ló úgy összetiporta a gyomrát, hogy halálos sebeket szenvedett. A súlyo­san sebesültet Bécsbe szállították, ahol meg fogják operálni. — Bányaszerencsétlenség. Annavölgyről jelen­tik: Az annavölgyi bányába viz tört be e hó 18-án s három ember halálát lelte. A Paulina-akna egyik leg­­régibb és legveszedelmesebb aknája az itteni telepnek, melyben igen sokszor fordult már elő szerencsétlen­ség. A munkások egy csapata, öt ember, az akna legmélyebb részén szénfejtéssel volt elfoglalva, oly helyen, hol már napok óta csak életveszedelemmel lehetett meglenni, de a munkások vakmerően dolgoz­tak tovább. A robbanás után a vékony fal, melyből már napok óta csöpögött a viz, óriási robajjal beom­lott s oly gyorsan jött a viz, hogy a munkások, kik a vizzel egyidejűleg betört gáztól amúgy is elkábultak, már képtelenek voltak menekülni. A viz arra sodorta őket az üreg nyilása felé, hol a segítségükre sietett többi bányász halászta ki őket a vízből, hármat holtan, kettőt pedig teljesen eszméletlenül. Király Jánosnak hét, Bil­ig Józsefnek négy és Platschnik Mihálynak egy gyermeke maradt árván. — Öngyilkosság idegenben. Bécsből távira­toztak. Egy itteni szállodában tegnap agyonlőtte ma­gát egy ember, aki Pajor Pál budapesti építészeti rajzolónak jelentette be magát. — Körözött szélhámos. A budapesti rendőrség Ferenczy Ernő volt honvédfőhadnagy nyomát kutatja, aki nagy szédelgés után megszökött a fővárosból. Ferenczy néhány hét előtt 60.000 koronát csalt ki Kakucsy György rendőrorvos özvegyétől Elhitette az öregasszonynyal hogy kitűnő találmánya van és azt értékesítvén, a jövedelemből tekintélyes részt juttat neki. Miután a pénzt megkapta, azt mondta az öz­vegynek, hogy Brüsszelbe utazik és ott fogja értéke­síteni találmányát és néhány nap múlva megint Buda­pesten lesz. Kakucsyné várt mostanáig, de végre be­látva, hogy Ferenczy csúnyán rászedte, feljelentést tett ellene a rendőrségen. A rendőrség azonnal tudako­zódott Brüsszelben, de ma azt a választ kapta, hogy Ferenczy nevű ember ott sohasem fordult meg. Most más városokban keresik a szélhámost. — Az osztálysorsjáték hozása. Az osztálysors­játék mai auzásan kétezer koronát n ért 13789 22299, ezer koronát 6­t88­­1 4392, ötszáz koronát 60691 98415 61032 67­71 93360 háromszáz koronát 63­­­7840 8­479 89058 19880 29830 69458 77494 86090 91705 16261 43711 104050, száz koronát 19174 34­69 58661 61340 86715 1690 27872 61700 8894 16146 5­896 70866 105798 60129 85900 92647 105036 6091 12871 14693 20310 22606 26169 36121 70471 82896 90952 103830 5112 13037 18202 33894 42951 57291 61893 07833 87040 88278 99390 104419 — Fővárosi Orfeum. Holnap, szombaton este mutatja be a varieté-színpad Suppé egyik örömszép zenéjű operettjét a Könnyű lovasságot új betanulásban, teljesen új díszletekkel és jelmezekkel. (x) Ne rontsa el gyomrát holmi haszontalan szerekkel hanem használja a valódi Brády-féle gyo­­morcseppeket, az egyedüli legbiz­tosabb szert, mely az emésztést és étvágyat rendbe hozza. Üvegje 80 fillér a gyógyszertárakban. Az iró és a közönség. — Nem reterimináció. — Kergetik elődjeiket ez évek és napok; mi azt hiszszük, hogy csak ők futnak üresen, holott mindent magukkal visznek apránként, még minket is, amit pedig mégis itt hagynak, azt átalakítják útközben, úgy, hogy nem marad meg itt régi állapotában semmi, csak a hegyek. Sok egyéb között főleg magunkra, írókra gondolok legelébb. Micsoda nevezetes, érdekes emberek voltunk mi valamikor. Azaz, én már nem voltam, hanem elődeim, az ötvenes évek „skriblerei!s. Babonás tisztelet környezte őket s élénk kíván­csiság csiklandozta a messzeállókat. Az újságok róluk firkáltak. A vidéki utas el nem mulasztotta be­tekint­eni a Komlóba, hogy elevenen lássa Vahot Imrét vagy Beöthy Lacit; nézte is a koponyájukat nagy érdeklődéssel, milyen módon van alkotva. Egyes költeményekről vagy novellákról legendákká nőttek a mellékkörülmények, mint most az isebb­ klauzula keletkezéséről. — Hogyan született meg a Fóthi dal? Milyen körülmények közt támadt Tompa fejébe­n a Gólya vers eszmé­i ? Ki volt Háry János Szegzárdon ? Hol ismerte meg Jókai az Örmény és családja alakjait? Ezek a kérdések voltak az olvasó világ csemegéi. In­timitások, apróságok, színes részletek az írókról. A Vörösmarty Mihály szürke köpönyegét vagy később a Lisznyay spencerjét úgy ismerte az is, aki soha nem látta, mintha a saját fogasán lógna. Meg­elevenedett, nyüzsgött az írói világ a magyar fantáziákban, mint egykor a görögöknél az Olympus. Mindenütt hallani lehetett, mi mindent eszik meg egy vacsorára Kemény Zsigmond. Milyen bajba jutott Pálffy Albert, mikor egyszer ráült a Prottman szobá­jában a Prottman cilinderjére és nem mert többé föl­kelni kalandok, ötletes polémiák, ezernyi bohóságok története cirkulált a közönségben, mint színes pil­langó­raj. — Lauka Gusztáv csönyjei, a vidám Don Gunaroszé, aki ócska novellákkal teszi lóvá a szer­kesztőket. E jélistenek közt valóban eltér egy ilyen incselkedő, vásott kobold. Ellentéte neki az ünnepé­lyes, merev Vajda János, a beretvált tigris, aki ide­genül, dúlva-fúlva járja a halhatatlanság berkeit, ködöt harap és az üstökösöknél melegszik. Leányszíveket dobogtat a Tóth Kálmán neve, az édes szavú dalnoké­t lábatlanul megcsókolná mindenik. De forr a harag a kis Gyulai Pál ellen, aki fülemile-csontokat tör a ke­gyetlen kritikáival. Pedig bohóság, bohóság. A kritika legyen kritika. A guillotineba végre is nem szokás zenélő­ órát tenni, hogy a kivégzendő élvezzen is mellette. Az irók közel hozva a közönséghez, ismerőseivé váltak s mohó vágy és érdeklődés támadt a műveik iránt. Ha Kuthy megkezdett írni egy novellát, már előre kiszivárgott a vázlata ez lesz, az lesz benne, Hortobágy leírása, pandúrok, csikósok jönnek majd elő benne. Ha irodalmi eseményt nem kürtöttek a lapok, a Vasárnapi Újság egy-egy elmés szerkesztői mondanivalója is elég tárgy volt országos emlege­tésre . Pákh azt üzeni valami beküldőnek: „Kiki egye meg a maga anekdotáját.“

Next