Budapesti Napló, 1903. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1903-12-01 / 329. szám
* BUDAPESTI NAPLÓ 1903. december 1 330. szám. Rigó Ferenc: Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj ! (Nagy zaj a baloldalon.) Tisza István: A házszabályokból magyarázza, hogy mindig a Ház appreciációjától függ ily esetekben a kérdés mikénti föltevése. Holló Lajos: A megszorult miniszterelnök okoskodása. Tisza István: Mikor mesterséges uton a kérdések ily tömegét adják be, úgy kell szavazni, hogy a benyújtott módosításokkal szemben elfogadja-e a Ház a jegyzőkönyvet változatlanul. Elnök: A házszabályok is világosan kimondják ezt. Ugron Gábor: A miniszterelnök állítása helytelen. A házszabályok szerint igenis minden indítványra külön kell szavazni. Kubik Béla: A házszabályok 221. §-ának harmadik bekezdése szerint, aki az illemet sérti, azt rendre kel utasítani. A miniszterelnök szavai ránk nézve sértők. Mi csak azért csináljuk ezt a vitát, hadd lássa az ország, miként rabolják önök el a házszabályt és a magyar nyelvet. Holló Lajos: Tiltakozik az ellen, mintha az ellenzék csak a Tisza személye ellen harcolna. Lengyel Zoltán: A Ház engedelmét kéri, hogy a miniszterelnöknek felelve, egyéb kérdésekre is kiterjeszkedjék. Elnök: Fölteszi a kérdést, megadja-e a Ház az engedelmet erre. Felkiáltások: Szavazzunk. Elnök: Jelenti, hogy több mint húsz képviselő név szerinti szavazást kért. Elrendeli a szavazást és a szavazás előtt 5 percre felfüggeszti az ülést. Jelenti, hogy a Ház nem adta meg Lengyel képviselőnek a jogot a házszabályok keretén túl való kiterjeszkedésre. Lengyel Zoltán: Csupán a házszabályokhoz kíván szólni. A házszabályok és a gyakorlat is azt tanítja, hogy a beadott indítványok mindegyikére külön kell szavazni. Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el. Lengyel Zoltán : A miniszterelnök azt mondta, hogy mi a napot lopjuk. Elnök : Rendreutasítja a szónokot. (Nagy zaj. Fölkiáltások. A miniszterelnököt miért nem utasították rendre ?) Következik a szavazás Lengyel Zoltán indítványa fölött, elfogadja-e a Ház azt az indítványt, hogy , november helyett őszutát tétessék. Fáy István: A szavazás előtt szünetet kér. Elnök: Fölteszi a kérdést, aztán elrendeli az öt perc szünetet. Szünet után megtörténik a szavazás fölállással, az ellenpróba és a szavazatok megszámlálása Elnök: Jelenti, hogy a többség a jegyzőkönyv eredeti szövegét elfogadta. A jegyző urak által bejelentett megszámlálási eredmény szerint 93 képviselő szavazott, illetőleg állott fel a jegyzőkönyv eredeti szövege, vagyis a „november"4 szó fenntartása mellett, 39 képviselő pedig Lengyel képviselő úr indítványa mellett. E szerint a többség az eredeti szöveget kívánja fenntartani. (Váratlan fordulat.) Kossuth Ferenc: T. Házi A Ház elhatározta, hogy minden nap két ülést tart, de ez eddig még nem érvényesíttetett. Mielőtt érvényesíttetnék, kérem a Házat, fontolja meg is még egyszer azt a határozatát, amelyet hozott. Látja már a t. Ház azt, hogy az erőszak nemhogy lecsendesítené az ellenzéki pártokat, hanem ellenkezőleg, felháborodást kelt, mert erőszak erőszakot csal ki. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Talán ellógja az igent. Hát ismerni azt az igazságot, hogy az ellenzéki ellentállás közel egy évig folyik már és ezalatt sohasem csapott át a technikai obstrukció terére, (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) hanem mindig megmaradt azon a téren, amelyen a házszabályokat a legnagyobb pontossággal obszerválta az ellenzék. (Igazi Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Már voltam bátor az igen t. Ház figyelmét arra irányítani, hogy Magyarország egészen kivételes helyzetben van. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Jöhetnek olyan idők, midőn a magyar nemzetnek más fegyvere nem lesz, mint azon ellenállás, amelyet a 1. képviselőház kifejtett. Báró Hans Ivor: Sőt már itt is van az az idő ! Kossuth Ferenc: Kérve kérem önöket, ne rombolják le ennek a lehetőségét, mert hogyha egyszer meg van alkotva az előzmény, azon tovább lehet építeni. Nincs jogom feltételezni, mielőtt tényéteket állanék szemben, hogy ezen előzményen tovább is fog építeni mostanit, miniszterelnök úr, de jöhet olyan kormány, amely ezt megteszi. (Úgy van a szélsőbalon.) Tudom, hogy az én szavam a pusztába kiáltó szava, de azért mégis, látván azt a rombolást, amely most történik a parlamenti élet terén, a hazafiság beszél belőlem (Emult helyeslés és taps a szélsőbaloldalon ) és a hazafiság indít engem arra, hogy kérvekérjem önöket, t. túloldal, hogy ne haladjanak tovább az erőszakoskodás útján, amely semmire sem vezet másra, mint a parlamentarizmus tönkretételére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Minthogy már felszólaltam, a t. Ház engedelmét kérem, hogy egy pár szót ne a házszabályokhoz szóljak. Elnök: Megadja a Ház az engedélyt? (Meg!)A Ház megengedi. Kossuth Ferenc: Azt a küzdelmet, amely itt folyik, nemcsak a felszínről kell megítélni. Nemcsak azt kell tekinteni, hogy tetszik-e nem tetszik-e, hogy rombol-e vagy nem és megállítja-e az államháztartás szekerét, hanem bele kell tekinteni ezen küzdelem és ellenállás lelkébe (Helyeslés a szélsőbaloldalon, és akkor azt fogjuk látni, hogy ebben az ellenállásban egy mélységes hazafias indulat rejlik. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon) És most engedje meg a t. túloldal, hogy azt a szemrehányást tegyem neki, hogy volt olyan idő, midőn nem teljesítette honfiúi kötelességét, mert hogy ha a nemzeti álláspont mellett állást foglalt volna, mielőtt ki lett mondva az a hírhedt „soha1”, (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor azok az idegen tanácsosok, akik a királyt félrevezették, meglehet, hogy nem mertek volna szembeszállni Magyarország összességével. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Igen, t. Ház, ez nagy mulasztás volt. De önök még egy másik nagy hibát is követtek el, mégpedig azt a hibát, hogy magukévá tették azt, hogy a magyar parlament többsége nem akarja a magyar vezényszót a magyar hadseregben érvényesíteni. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ez nagy hiba volt. Felkiáltások a jobboldalon : Mi akarjuk. Holló Lajos: Hát akarják, tessék akarni. Népképviselők vagyunk mi, nem udvarképviselők, mondjuk meg, hogy akarjuk. Boncza Miklós : Hát mi mik vagyunk ? Holló Lajos: Önök is azok. De tessék megmondani, hogy akarják. (Halljuk ! Halljuk !) Kossuth Ferenc: Nagy hiba volt azért, mert így a királyival szemben s az egész világgal szemben Magyarország úgy áll, mint hogyha nem a magyar nemzet többsége kívánná a magyar nyelv jogainak érvényesítését, hanem ez csak egy kisebbségnek a kívánsága lenne. (Igazi Úgy van a szélsőbaloldalon.) Márpedig higgte el a t. képviselőház, hogy a világ előtt ez a magyar nemzet meg van alázva, ha úgy néz ki, hogy csak a kisebbsége kívánja a nemzet nyelvének érvényesítését. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Benedek János: Kívánja azt minden becsületes ember ! Kossuth Ferenc: Én, t, képviselőház, még egy hibát említek meg, amit a többség elkövetett. (Halljuk ! Halljuk !) Ha már megtörtént az, hogy a többség passzív magatartása a király idegen tanácsosait arra bátorította fel, hogy a királyt oly határozott állásfoglalásra bírják, amilyent mindnyájan ismerünk és remélem, hogy mindnyájan fájlalunk, ha megtörtént ez és ennek folytán kétessé vált, amint már többször is megemlítettem, váljon azon hazafias küzdelemnek, amely most folyik, lehet-e ez alkalommal eredménye? — mondom ez alkalommal, mert előbb-utóbb eredménye lesz, ott nagy mulasztást követ el a t. túloldal, ha útját állja annak, hogy a közszellem felébredése, legalább a szabadság eszméjének, az emberi jogok érvényesülésének gyümölcsözzön valamit. E hó 8-án voltam bátor felszólalni és megemlíteni azt, hogy az országban igen élénk az az óhajtás az a kívánság, mondhatnám az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessék. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nincsen egész Európában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna terjesztve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyetlen egy ország van, ahol ez így van, s ez éppen a szabadságszerető Magyarország! Sőt tovább megyek. Nálunk 55 év előtt 200 000 választóval több volt, mint ma. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez így van !) Ezt a tényt lehetetlen összeegyeztetni azzal a föltevéssel, hogy hazánk az emberi haladás útján jár, mert nem lehet azt eltagadni, hogy az emberiség haladása a polgári és az emberi jogoknak kiterjesztését kívánja, (úgy van 1 Úgy van 1 a szélsőbaloldalon.) Igen is t. Ház, nagy hiba tehát az, a nemzet szellemének felébredését nem gyümölcsöztetni az országgyűlés elygalkotásában, ami az országnak s a magyar nemzetnek hasznára lenne. (Úgy van 1 Úgy van 1 a szélsőbaloldalon.) Ilyen alkotás lenne, mint már említettem a választói jog jelentékeny kiterjesztése, ilyen lenne a választói jogban létező nagy aránytalanságok megszüntetése, ilyen lenne a választókerületek új beosztása, hogy eltőre jössenek a létező nagy viszásságok ; ilyen lenne az, amit november 8-iki felszólalásomban szinte felemlítettem , ami közelről érinti a magyar nyelv jogát, vagyis az, hogy a magyar nyelv az iskolákban feltétlenül érvényesüljön. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetne gyümölcsöztetni a közvélemény felbuzdulását abban is, hogy szociális téren oly reformok létesíttessenek, amelyekre az ország régóta vár és amelyeknek részletezésébe előbb említett beszédem után újra belebocsátkozni nem akarok, de amelyek mind oda lennének irányítva, hogy a szegény ember sorsán segítsünk. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Higgye el, a t. túloldal, hogy az a mulasztás, amelyről most tettem említést, igen nagy mulasztás, mert annak, amit a közszellem felébredésének inpetusa alatt így alkothatnánk, nem áll útjában semmi császári akarat, semmi idegen beavatkozás, hanem egyszerűen a magyar kormány jóakaratától és a magyar parlamenti többség hazafiságától függ. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn bocsánatot kérek ezért a kitérésért, amelyre egyébiránt engedelmet nyertem, még egyszer óva intem önöket, t. túloldal, ne éljenek vissza a többség erejével, ne igyekezzenek megtörni, legyőzni azt a magyar szenvedelmet, amely e padokon lángol, hanem igyekezzenek bennünket meggyőzni arról, hogy jobb az emberi szabadság érdekében az alkotáshoz fogni, mint erőnket egy esetleg meddő küzdelemben kimeríteni , és ha a jó és tiszta szándék kimutatásával erről minket meggyőzni tudnak, higgyék el, hogy szolgálatot tesznek a hazának. (Hosszantartó élénk helyeslés, élenzés és taps a szélsőbaloldalon. Éljenzés a jobboldalon.)ózól Tisza István , T. képviselőház ! Azt hiszem, mulasztást követnék el, ha a most hangzott felszólítás után azonnal meg nem ragadnám az alkalmat bizonyos kijelentések megtételére. (Halljuk ! Halljuk.) Mert én azt gondolom, hogy abban nem lehet közöttünk eltérés, hogy azt a harcot, amelynek utolsó fázisai felé rohamos gyorsasággal haladunk, kerüljük el, ha csak lehet, és azt csak égető szükség esetében minden más ügy kimerítése után vívjuk meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én megvallom, tudja Isten, hogy ne legyen illúzió részemről — az előttem szólt. képviselőtársam nyilatkozatából azt a reményt merítem, hogy igenis lehet objektív támpontokat találni, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) amelyek talán ... Holló Lajos: Mindig lehetett! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak akarni kell !) Gróf Tisza István miniszterelnök : ... amelyek talán megérlelik azt a hangulatot minden oldalról, amely azután a végletektől visszatarthat bennünket. (Helyeslés a jobboldalon.) Az én képviselőtársam a fősúlyt a választói jog kérdésére fektette. (Ellentmondások és helyeslések a a baloldalon. Felkiáltások: Azon kezdte ! Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget) Nekem legalább az az impresszióm, mert hiszen az a két másik csoportja az ügyeknek, amelyet 1. barátom fölemlített, azok, gondolom, akadályt nem képezhetnek. Ami a szegény ember közterheinek könynyítésére és helyzetének javítására vonatkozó csoportját a kérdéseknek illeti, hiszen ott abszolúte nincs elvi nézeteltérés közöttünk, s ott a konkrét intézkedések terén, úgy gondolom, mindig meg fogjuk találni az egyetértő működésnek alapját. (Úgy van , úgy van a jobboldalon.) Ezt merném állítani az iskolákban a magyar nyelv kérdésénél is. Mert, ha t. képviselőtársaim a kormány programmját annak minden részében szívesek lesznek kellő figyelemmel átolvasni, meg fogják benne találni, hogy ott egy új gondolat nyert kifejezést. Az a gondolat, hogy a magyar nyelv kötelező tanítása a népiskolákban az eddiginél szigorúbb módon ellenőriztessék. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Ez egy sarkalatos álláspontja a kormánynak s azt gondolom, hogy konkrét intézkedések által is lehetséges lesz ezt a kérdést egy lényeges lépéssel előbbre vinni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Így tehát bátran állíthatom, hogy igenis, mi abban az irányban amelyet 1. képviselőtársam felemlített, egy jelentékeny lépést kívánunk tenni előre. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezek után a választói jog kérdésére térek át. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt kijelenthetem, hogy t. barátomnak premisszáival és elvi kiindulás-pontjával teljesen egyetértek. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Felemlítette. barátom azt, hogy a választói jog az utolsó félszázad alatt mindenütt, széles a világon, Magyarországnak kivételével, kiterjesztetett (Úgy van ! Úgy van a baloldalon.) s hogy az emberiség haladásának iránya a választói jog kiterjedése felé halad. (Úgy van! ügy van a baloldalon.) Ezt én mindenben aláírom s hozzáteszem azt is hogy minden liberális politkus végcélját nem képezheti egyéb, mint elérése azon állapotnak, hogy a nemzet egyeteme lehetőleg ruháztassék fel politikai jogokkal. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Krasznay Ferenc: Itt kezdődik a demokratikus kormányzás ! Nessi Pál: Ezt a hangot megértjük. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk !) Gróf Tisza István miniszterelnök: Ez a liberális politika végcélja, amely elé törekednie kell következetesen, öntudatosan... Hock János: És intézményesen. Gróf Tisza István miniszterelnök:... elsősorban az által, hogy a népnek mind szélesebb és szélesebb rétegeit tegyük alalmassá a politikai jog gyakorlatára. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) de egyúttal... Báró Kaas Ivor: Jogot a népnek most! (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Hallgasson most ! Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Gróf Tisza István miniszterelnök: ... de egyúttal kellő óvatossággal is, mert egy ugrás a sötétbe (Ellentmondások balfelől.) minden ilyen kérdésben megbosszulhatja magát mindenütt a világon, de külnösen Magyarországon, ahol felesleges volna bővebben fejtegetnem, hogy minő fontos létérdekei a nemzetnek és kívánalmai a nemzeti politikának fűződnek ahhoz, hogy a magyar társadalom intelligens elemeinek szupremáciája kockára ne tétessék. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ez a kijelentés, 1. képviselőház, korántsem jelenti azt, hogy a kormány elzárkóznék a választójog kiterjesztése elől. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ellenkezőleg, bátran azt állíthatnám, hogy a kormány működési programmjába a választói jog kiterjesztése beletartozik ... (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Bakonyi Samu: Az legyen az irány ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget ) Gróf Tisza István miniszterelnök. Mert hiszen az a javaslat, amelyet a választói elárás és a választói jog reformjára nézve a kormány nevében kilátásba helyezni szerencsém volt, természetszerűleg a választói jog kiterjesztését is fogja tartalmazni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Én kijelenthetem, (Zaj a baloldalon. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) . . . hozzátehetem ehhez, .. képviselőház, hogy ezen törvényjavaslat elkészítésének előmunkálatait nyomban meg fogom indítani (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaldalon.) és amint a kérdés annyira megérett, gondoskodni fogok, hogy az rögtön egy ankétszerű tárgyalás alá bocsáttassák, amely ankéten megjelenésre fogom pártkülönbség nélkül felkérni közéletünknek... Báró Kaas Ivor : Nem ankét kell ide, hanem intézmények ... (Nagy zaj jobbfelől. Felkiáltás jobbfelől: Vizet neki ! Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és baloldalon. Elnök csenget) Gróf Tisza István miniszterelnök :... amelyenkéten pártkülönbség nélkül fogom megjelenésre felkérni közéletünknek azon kitűnőségeit, akiknek szava természetszerűleg kell, hogy nagy súlylyal es-