Budapesti Napló, 1904. február (9. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-01 / 32. szám

Budapest, 1904. Kilencedik évfolyam. 32. szám. Hétfő, február 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kerepesi-ut 25.­­! Főszerkesztő: Felelős szerkesztő. Kiadja: Fiókkiadóhivatal: Muzeum-körut 18.­­ VÉSZI JÓZSEF, BRAUN SÁNDOR: A SZERKESZTŐSÉG.­­ . Egész évre 14 kor., 3/a évre 7 kor., 14 évre 3 kor. 50 fillér, egy hónapra 1 kor. 20 fillér. Egyes szám Budapesten és a vidéken 1 fillér. 13NHaHBaHa^BHÍÍniÍBHKBlEBÉR>BIHNHÍMBnBIBÉaBBH>ÍÍHHÍlKMHnÍnBn9ÉÍÍÍÍÍrail A Budapesti Napló Budapesten és vidéken egyaránt egyes számonkint 2 krajcár Az előfizetési díj az eddiginek fele: 7 frt helyett 7 korona félévre 3 frt 50 helyett 3 kor. 50 fill. negyed évre 1 frt 20 helyett 1 kor. 20 fűt. egy hóra Mi lesz Bécsben? Budapest, január 31. Az osztrák delegáció már túlvan az idei munkáján. A csiga ott van a célnál és várja a nyulat, mely le­hagyta magát főzni a csigá­tól és második lett a versenyben. A magyar delegáció csak most fog újból összeülni, hogy szintén elintézze idei penzumát. Hát hiszen az is elég szégyenletes mireánk nézve, hogy az osztrák csiga várakozik a magyar nyúlra. Egy-két esztendővel ezelőt­t ezt se igen hittük volna. De változtak a viszonyok s most (hogy igaza legyen néhány elbusult harcsinak) mi vagyunk az osztrákok. Mi lármázunk, mi ve­szekedünk, mi obstruálunk, mi akasztjuk meg a gépet, mi vagyunk a megbízhatatlanok, mi vagyunk kész nevetség a világnak. De már ezen egyelőre nem tudunk vál­toztatni. A magyar delegáció február harma­­dikán összeül s az még tudna a veszett helyzeten változtatni. Miután a képviselőház az obstrukciónak nevezett munkaszünet után három hétre jóravalóbb szünetet kapott, most már csak a delegációban következhetik be valamelyes kedvezőbb fordulat. Amit Pitreich rontott, azt Pitreich talán még jóváteheti. Ha ő a magyar delegációban igazán úgy fog nyi­latkozni a kilátásba helyezett katonai refor­mokról, azoknak komoly jelentőségéről, mélyre­ható tartalmáról, amint azt sajtóban, klubban és folyosókon suttogva terjesztgették , akkor esetleg a magyar delegációban csakugyan meg­történhetnék az a csuda, melynek bekövetke­zését a parlamentben hiába reméltük. Csudá­nak mondjuk, de nem volna olyan csuda, mely egyáltalán lehetetlen. Néhány esztendő­vel ezelőtt a király ellátogatott Buziásra s ott az ő jelenlétében magyarázta valaki, hogy a buziási forrás fiatalit s a legenda szerint valamikor egy püspök beleugrott s mint klerikus jött ki. A kíséretből egy pap odasugott Wlassicsnak: — Kegyelmes uram, tudnék én szebb legendát. Ha én mint fiatal klerikus ugranék a forrásba s mint püspök jönnék ki belőle. Wlassics akkor jelentőségteljesen mo­solygott : — Az ilyen csuda nem is volna lehetet­len. Mert hiszen itt van ön, a klerikus, itt vagyok én, aki előterjeszthetem, s itt van a király, aki jóváhagyhatja. Nos, hát a delegáció forrásánál is együtt lesznek mindannyian, akik a mi mostani leg­égetőbb csudánk megvalósulás­ához szüksége­sek volnának. Ott lesz az obstrukció expozi­­túrája, mely ott is tud követelni és ott is tud megelégedni; ott lesz Tisza, aki megsúghatja Pilreichnak, hogy milyen egyszerű varázs­szavakkal olthatná el a maradék­ obstruk­­ció rettentő szomjúságát; ott lesz Pitreich, akiről azt mondják, hogy szereti a ma­gyarokat, s akivel szemben Tisza elég gaval­­lérosan, talán túlgavallérosan is bánt; ott lesz a király, aki Tiszát is, Pitreichet is, ha magyarjait is meghallgathatja. A modern csudáknak tehát minden faktora együtt lesz. Csak akarni kell s a csuda megtörténhetik. Az ötnegyedesztendős vajúdásból megszület­­hetik a püspök, akarom mondani, a tisztessé­gel, de te ismer­d a családom történetét Tudod-e, hogy rögeszmémmé válik az az egy gondolat. Képes vagyok órákon keresztül üldögélni, gon­dolkozni, mindig ugyanazon, mindig az az egy téma fárasztja, kínozza, gyötri agyon az agya­mat. A családom átka az én átkom, azok az asszonyok. Nem értesz félre? Nem egy bizonyos társadalmi osztályra gondolok. Fél- vagy nagy­világi hölgy, színésznő, nyárspolgár felesége, leánya, mindegy, a külső viszonyok hatása alatt csak variációk létesülnek — egy a típus A túl­nyomóan érzéki, kacér, könnyelmű, szükség esetén ravasz és kegyetlen nő típusa, akinek nincs becsületérzete, akinek a szerelmi vágya: érv­­sóvárgás, az életkedve: örömhajhászat, életcélja: a férfiakon való uralkodás; aki egy életet képes tönkretenni, hogy magának megszerezze egy perc gyönyörét, s akivel szemben tehetetlen báb a be­csületes, komoly érzelmű nő. Lenke visszafojtott lélegzettel, dobogó szív­vel hallgatódzott. Most Irma néni szólal meg az ő csendes hangján. — Túlzós... De a mama izgatottan vágott a szavába: — Csoda-e, hogy gyűlölöm őket ? Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig asszonyok, ide­gen asszonyok okozták vesztét mindenkinek, akit szerettem, gondatlan, lelkiismeretlen asszonyok, kik kacagva folytatták útjukat, miután feldúlták az enyéim boldogságát. Az ő áldozataik voltak, nem érted? A nagybátyám, a felesége, a szüleim — az ő áldozatuk vagyok én is.­­ — Ne izgasd föl magad— csitítja Irma néni. — Tudom, tudok mindent. Érthető, hogy védelmezni akarod az uradat és felelősséggel terheled az asszonyokat, kik elfeledtették vele kötelességét a feleségével szemben. A kis Lenke érzi, hogy az arcába szökik a vér. Gyors, majdnem akaratlan mozdulattal a fü­ges politikai restauráció. Ha^__Pi­reich_ a de­legációban ,garanciákat ny­újt, hogy " az ígért katonai reformok nem­ fognak elkallódni és megposhadni, s ha a magyar király valame­lyik car de alkalmával ejt egy szót a komoly reformok komolyanvételéről, akkor elesik a legnagyobb akadály,, elesik az a­ tagadhatat­lanul nem egészen jogosulatlan bizalmatlan­ság, hogy mikor katonai reformokat ígérnek, rendszerint a reformokat tartják meg s nem az ígéretet. A delegációban s a delegáció körül a bizalmatlanság utolsó okai is eltűnhetnének. S vagy már ottan Bécsben, vagy legrosszabb esetben itthon Budapesten, készen várná az összeülő parlamentet a kibontakozás mondata. Már csak a pontot kellene utána rakni. Folyton hangoztatják az egyik oldalon, hogy ezek a mostani ígéretek a legkomolyab­bak. Folyton felelgetik a másik oldalon, hogy a tapasztalás nem engedi meg nekünk a bi­zalom lukszusát. Ha valahol, a delegációban és környékén igazán könnyen, gyorsan és alaposan el volna intézhető ez a kellemetle­nül húzódó kontroverzió. Erősebb és hatáso­sabb garanciákkal mindenesetre eloszlatható volna a bizalmatlanság. És ha, föltéve a leg­rosszabb eshetőséget, az obstrukció még akkor is csökönyösen megragadna álláspontján, akkor is megvolna a magyar kormánynak az a haszna, hogy igazán joggal hivatkozhatnék a nemzet előtt az összes békés eszközök kimerítésére, igazán joggal mondhatná, hogy megtett min­dent s most már a leleplezett erőszakra leplezetlen erőszakkal kell megfelelnie. De nem hiszszük, hogy amennyiben a hadügyi kormány kellő formában prezentálná a refor­mok garanciáit, az obstrukció be ne lássa a harc folytatásának céltalanságát, káros voltát, sőt hazafiatlanságát. Előzékenységre előzé­kenység, komoly szóra komoly elhatározás volna a vála , s erre a parlamenti szünet alatt, a bejelentett erősebb rendszabályok TÁRCA A kis Lenke. — A Budapesti Napló eredeti tárcája.­— Irta: Mira. A kis Lenke ott guggolt a nagy homályos ebédlő zugában és h­allgatódzott. A mellékszobá­ban beszélgettek. Lenke tudta, hogy a mama beszélget odabenn legjobb barátnőjével, Irma nénivel. De csak a hangokat hallotta, egyes sza­vakat, aztán szótagokat egymással összefolyva, elmosódva. Most zokogás ... Igen. A mama sir . .. Már megint. Mama oly gyakran sir. Rosszul teszi. Milyen vörösek a szemhéjai, fakó az arca ! Már nem is szép a mama, Lenke pedig tudja, ok már nagyon régen, már mikor az első polgárista ,,pockok“ között ült, akkor is megértette, hogy asszonynak­­föltétlenül szüksége van a szépségére. Most a tizenhatodik évét éli Lenke és az „akkori“ kis leánynak tiltott könyvek útján ébredt hézagos sejtelmei azóta — erről Lenke szentül meg van győződve — megállapodott tudássá tömörültek. A mellékszoba ajtaja kinyílt, Irma néni el akar menni, a mama nem engedi. Maradj, kér­dek. — Lenke a könyveit bújja. — Egyedül va­gyok és szomorú. Visszaléptek a szobába, de az ajtót kissé "■yitva meglejtették. A keskeny hasábon át fény­­*) hatolt a sötét szobába. Lenke négykézláb ,ott oda az ajtó előtt leomló redős függöny is, magára húzta. Pompás/ Biztonságban van, tisztán, érthetően üti meg fülét az ott benn­lt szavak mindegyike. A mama beszél. — Nézd, Irma, jól esik, ha nyíltan beszél­tek valakivel. Más előtt nevetségesnek tűnne " 'i ....'____1"' 1IMI1I I II III III I I III« Ilii II Ilii !■! Ilii MIMIM................ II I I MII II Ilii II 1 léhez kap. Szeretne nem hallad. De mégis győ­zött a kíváncsisága. — Ne többet erről, — mondja a mama bágyad­tan. — Tévedsz, azt gondolod csak a saját sorsom keserített el. Az semmi. Hidd el, még egészen fiatal leányka voltam, mikor meg voltam győződve róla, hogy egykor nekem is meg kell küzdenem az uramért s hogy ebben a küzdelemben csúfosan le fognak győzni Pedig csinosnak, szépnek is mondtak. De szép volt Amy is, a Dezső nagy­bátyám kedves, bájos felesége s tudod, mily kí­méletlenül hanyagolta el Dezső a varieték első , másod- és harmadrendű csillagai kedvéért, a hatalmukba kerítették testestül-lelkestül, vagyo­­nostul, azok az asszonyok. A szüleim tragédiáját ismered. Ha elgondo­lom­­ atyám, a legjobb férj és páratlan apa, odáig jut, hogy véget vet az életének, mert az a kacér kis nevelőnő ráadta a fejét, hogy elcsábít­­tatja magát vele. És a fivérem — lenne? Ilka grófné, az a nagyvilági kokott, unatkozott a bir­tokán, ahova féltékeny ura akarata száműzte. Ma­gához csalogatta a fiút — mint mágnes a vasat, úgy vonta, amerre ő akarta — három éven ke­resztül az urával tartatta ki szeretőjét, mint háziorvosát. Imre nem tudott elszakadni attól az asszonytól. Csak amikor már késő volt. A pálya­futása elvágva, becsületérzése alapjában megin­gatva. Tökéletesen elzüllött. Pedig előkelő gon­dolkozású tehetséges fiú volt Imre, az anyám bálványa. — Ismertem, — jegyzi meg Irma néni nyu­­godtan, nyomatékkal. — Szilaj vér­ű, erős érzékű ember, mint atyád, mint nagybátyád, mint urad, aki, tudtommal atyád, és nagybátyád unokaöcscse. De a mama, mintha oda sem akarna hall­gatni, gyorsan, lázasan folytatja: — Bármit mondasz, azokban az asz­­szonyokban látom szerencsétlenségünk közve­­tetlen okozóit. Ezeknek a férfiaknak az élete

Next