Budapesti Napló, 1904. február (9. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-17 / 48. szám

#8. szám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1904. február 17. 9 hajó indult el Port-Arthurból. Staric tengernagy, aki az orosz flotta parancsnoka volt, a bombázás alatt meg­betegedett s hazautazik Pétervárra. Hakodate állítólagos bombázásának hirét most már teljesen valótlannak nyilvánítják; hasonlóképpen nem történt támadás Fukujama ellen se, a Sugaru-szoros északnyugati bejáratánál. Japán­ban nagy az izgatottság a miatt, hogy a Naka-Mura-Mara japán személyszállitó hajót az oroszok meglőtték s a legénység az összes utasok­kal együtt a tengerre fúlt. A japán kormány kár­pótlásul azonnal hadizsákmánynak nyilvánított öt orosz kereskedelmi hajót, melyet Zatohába vittek, s az orosz önkéntes flotta J­ekaterinoszlav nevű hajóját is. A Togo admirális parancsnoksága alatt levő japán flotta hollétéről nem tudnak semmit. Vejhajvej előtt azonban láttak két japán csata­hajót és négy cirkálóhajót és csütörtökön este Nincsvang előtt négy japán hadihajó fénye tűnt föl, amiből azt következtetik, hogy a Sárga-ten­ger északi partja mentén a japán hajók éber megfigyelőszolgálatot teljesítenek. Pénteken Za­tohoba érkezett egy japán szállítóhajó, halottak­kal és sebesültekkel. Port-Arthurnál öt japán esett el, ezek közül három tiszt; a sebesültek száma harminchárom, ezek között hét tiszt van. Paris február 16. A japán hajóhad a Jalu folyó torkolatá­nál való demonstrációi, úgy látszik, arra valók, hogy az oroszok figyelmét valamiről elterel­jék. Cirkálóhajók védelme alatt a k­antungi öbölben csapatok mozognak állítólag a célból, hogy elvágják a Port-Arthurhoz vezető vasúti vonalat. London, február 16. New-Yorkból jelentik, hogy a hadvezetőség az újonnan érkezett jelentések alapján azt a meggyőző­dést szerezte, hogy a Liaotong félszigeten nagy hord­erejű dolgok történnek. A hadvezetőség véleménye az, hogy egy japán csapat a Yalu folyó mellett le­kötve tartja az orosz sereget, egy másik japán had­sereg pedig a Yalu és Port-Arthur közt táboroz. Azt hiszik, hogy a hadműveletek arra vannak irányítva, hogy az orosz főcsapatot bármikor elvághassák Port- Arthurtól, s meg vannak győződve, hogy a japánok a szárazfö­dön is épp oly érzékeny vereséget okoz­nak az oroszoknak mint a tengeren. Bonidonban valószínűnek tartják, hogy a japá­nok a Liaotong-öböl egyik partján kötöttek ki, húsz mértföldnyivel Nincsiangtól, ahol a portarm­uri vasút puskalövésnyi távolságra jön a tengerparthoz. Ezen a helyen könnyen védhetik magukat a japánok hajóik ágyúival s­e vághatják az oroszok elől Port-Arthurt. E lépések közvetlen hatása az volna, hogy a japánok elfogja hatnák az orosz bányatelepeket és Alexejev nemcsak a vladivosztoki, de a pétervári táviróforga­­lomtól is el volna vágva. A vladivosztoki hajóraj, Paris, február 16. A Petite Parisienne jelenti Tokióból: Orosz hadihajók, melyek valószínűleg Vladivosztokból jönnek, közelednek a japán parthoz Csushima mel­lett. A hír nagy izgalmat keltett a lakosság között. London, február 16. A Timesnak jelentik Tokióból: A vladivosztoki orosz hajóraj még mindig a csugarói szorostól nyugatra vesztegel. A szoros keleti kijárata torpe­dóktól van elzárva. A döntés küszöbén. London, február 16. A Times tudósítója írja Tokióból: „Arra óhaj­tanám bírni az angol kormányt, éljen azzal a rend­kívüli alkalommal és tanulmányozza a rendkívül nagy katonai vállalkozást.“— t ezzel az orákulum­­szerű kijelentéssel azt akarja jelezni, hogy a dön­tés küszöbön áll, mert a cenzúra semmi határozott hírt sem bocsájt ki. A szibériai vasút, Tlencani, február 16. A szibériai vasút állapota vigasztalan, min­denütt a legnagyobb zavar uralkodik. A vasút­vonal több pontján nagy a torlódás, úgy hogy az állomásokon rengeteg tömeg szállítmány halmo­zódott fel. A vasút emberei teljesen tanácstala­nok s a hatóságok a fejüket vesztik. Mandsuriá­­ban a hadsereg mindenben hiányt szenved. Mandsuria népe vonakodik lovai­at eladni az oro­szoknak, mert a chunehusok (szervezett rablók) ha­lállal fenyegetik őket, ha nem engedelmeskednek. A chunehusok valóságos guerilla-harcot folytatnak állí­tólag az orosz vasúti állomások ellen; megtámadják­­ az őrségeket, elrabolják az oroszok legjobb lovait és fegyverkészletüket és lemészárolják az embe­reket. Ezek a guerilla-csapatok Mandsuria minden útvonalát megszállva tartják . Port-Arthur és Cherbin között többször meg is szakították a táv­írót. Az oroszok azt állítják, hogy a hhunchusok­­nak japán tisztjeik vannak. Február 20-ika után a japán főhadiszállás Kiotó­ban lesz. _ Hír szerint nagy sereget küldtek Nincsiangba. És a főkikötőkbe egyre küldik a csapattesteket. Olyan titokban történik mindez, hogy sok vonat eloltott lámpákkal megy célja felé. Elfogott hajók. London február 16. Tokióból jelentik a Timesnak, hogy a japá­nok elvették az Emma német hadihajót, mert kiderült, hogy az oroszok számára Port-Arthurba dinamitot szállított. San­ Francisco, február 16. A Copiik nevű gőzösbe rakott és a Port- Arthurba szállítandó dobozolt húskonzerv szállítói azt a hírt vették, hogy a rakományt a japánok Nagasakiban lefoglalták. A jövő héten a Khina nevű gőzösön egy millió font füstölthús megy Sanghaiba, hogy onnan továbbszállítsák Port- Arthurba, abban a reményben, hogy ezt a rako­mányt nem fogják el. Egy francia cirkáló, Szjöul, február 16. A Pascal nevű francia cirkálóhajó ma reggel Csemu­póból Csituba indult. A hajón Pavlov orosz követ családjával, számos orosz menekülő és a Varjak, valamint a Korejec megmaradt legénysége van. • A Pascal cirkálóhajó indulását eddig elhalasztották a a japánok kifogásai, melyeket a menekülők számítá­sára nézve tett intézkedések miatt emelnek. A japánbarát koreai császár, London, február 16. A Reuter-ügynökség jelenti Szjöul­bl. Hir szerint a japán követ és a katonai attasé e hó 9-én kihallgatáson volt a koreai császárnál és értesítette a helyzet fordulatáról. A császár hír szerint helyeselte a japánok nyílt eljárását és határozottan kijelentette, hogy az államot soha sem bízná más hatalomra, mint Japánra, melyben telje­sen megbízik. A koreai követ nyilatkozata: Berlin, február 16. A Lokalanzeiger párisi munkatársa ma beszél­getett Korea párisi követével, aki azt mondotta neki, hogy kormány­ától már két hét óta nem kapott semmi értesítést. A koreai terepviszonyokról azt mon­dotta a követ, hogy úgy Gensauból, mint Csemulpóból tíz nap alatt el lehet jutni a Jalu folyóhoz s hogy Csemulpó és a Jalu folyó között jó út van. A követ igen vigyázott arra, hogy Oroszország vagy Japán iránt antipátiát vagy rokonérzést el ne áruljon, s megerősítette azt a hírt, hogy a japán követ a koreai császártól az orosz-barát belügyminiszter elbocsátását kérte. A hadügyminiszter mindenesetre fölajánlotta támogatását Oroszországnak, de ez nem sokat számít, mert ez a miniszter Koreában nagyon népszerűtlen ember. Lengyelel­ az oroszok ellen. Lemberg, február 16. Az itteni lapok helytelenítik azt a varsói hírt hogy a lengyel udvari­ párt, melynek élén Wielopolski, Radziwill és más főnemesek állanak, tanácskozást folytatnak affelett, hogy miképpen fejezzék ki hódolatukat a cár iránt. A lembergi egyetem lengyel tanulói ma a tokiói angol konzul útján üdvözlő táviratot küldtek a japán egyetemi ifjúsághoz, melyben rokonszenvüket fejezik ki és további győzelmeket kívánnak a japán fegyvereknek. A távirat arra is kéri a japánokat, hogy az orosz hadseregben, kénytelenségből szolgáló lengyel katonákkal bánjanak barátságosan, mert ezek igaz rokonszenvvel vannak eltelve a japánok iránt. A Dziennik PolM óva inti a lengyel diákságot min­den tüntetéstől, mely Lengyelországnak csak ártal­mára lehet. A hatalmak: Hága, február 16. Az összes folyamtorkolatoknál hadihajók álla­nak, hogy idegen hajóknak a semlegesség ellen való eljárását megakadályozzák. Két vérteshajó őrzi a Zuider-tó bejáróját. Holland-Indiában három cirkáló­­hajó van Fanzában, a Japánba vezető út legfontosabb kikötőjében. Kiel, február 16. Azt a rendeletet, amelynek értelmében a Vilmos császár csatornát idegen hadihajóktól elzárták, ma felfüggesztették. Az orosz tengerészeti hatósággal hi­vatalosan tudatták ezt s egyúttal megengedték, hogy február 18-án 11 orosz hadihajó haladhasson ke­resztül a csatornán. A hadihajók 13-án érkeznek Hollenauba. HÍREK A pincérek. Pincér-dolgokban engem Géza informál. A másik nevét nem tudom, de erre nincs is semmi szükség. A pincért a keresztnevén szólítja az ember s ez a pincérfoglalkozásban a legkevésbé bántó a kicsit rátartósabbakra nézve is, ha máskülönben komoly és értelmes emberek. A vendég és a pincér között meg kell találni valami fesztelenebb módját az érintkezésnek s én bizony furának találnám azt, hogy Fehér úr vagy Fekete úr legyen nekem az a szolgálatra kész és a szolgálat­iparra termett fiatalember, aki a sörömet hozza. S ha a pincér bizalmas konyhatitkokat árul el nekem, hát rászolgál arra, hogy én is azzal a bizalmas megszólítással beszéljek vele, amivel például a fiamhoz szólok. — Egész más például a borravaló kérdése. Abban bi­zony nagy adag igazságtalanság van, hogy egy munkás-klasszis a vendég úr (vagy úr­­hölgy) jó- vagy rosszkedvének, szeszélyének, fösvénységének vagy pénztelenségének legyen kiszolgáltatva a kenyér dolgában. Hogyha olyan kávéházban vagy vendéglőben jut al­kalmazáshoz, amelyben kétkrajcáros borra­való a divat, ugyanazért a munkáért keve­sebb a jövedelme, mint a másik lokalitás­­ban. Itt olyan szeszélyes­ véletlenek, eset­legek szólhatnak bele az ekszisztencia kérdésébe, aminek munkásembert kiszolgál­tatni nem volna szabad s amiről mindjárt nem lehetne szó, ha egy bizonyos kulcs ér­telmében maguk a kávésok, vendéglősök fizetnék meg a pincéreiket s nem hárítanák át ezt a kötelezettséget a publikumra. Arra a publikumra, amely kötelezettséget ebben az irányban nem is ismerhet. A kávét és a pörköltet végre fel kell tálalnia valakinek az asztalomra s ennek a valakinek a megfize­tése természetesen annak a dolga, aki eladja a kávét meg a pörköltet. A pincér eksziszten­­tenciája tehát nagyon is ingatag alapon épül meg. S a csak némelyeknél fehér, de a nagy többségnél fekete kenyeret is veszedelem fe­nyegeti állandóan. A pincérek legtöbbjét fel­mondási idő nélkül fogadják föl. Akkor lökik ki az utcára, amikor a gazdának tetszik. Má­ról holnapra nincs biztosítva a sorsa. Annál is inkább, mert közöttük is ritkaság a mű­vész, a zsonglőr s a nagy többség olyan mesterember, aki könnyen nélkülözhető és könnyen pótolható. S hogy minél több pin­cért dobjanak ki a lokalitásokból s ebből ki­folyólag minél több legyen állandóan az olyan helynélküli pincér, aki apai, anyai jussát odaadja valami akármicsoda új kondícióért, arról tesz az­­ ügynök. Itt átadom a szót Gézának. — De hát mit akarunk mi, kérem, volta­képpen? Semmit, ami a tisztességes kávésnak kárára lenne, annak a kávésnak, aki kávé­házi üzletet folytat s nem kiván hasznot húzni abból is, hogy minél gyakrabban vál­toztassa a személyzetet. Ilyen is van. Buda­pesten, ahol rémséges sok a kávéház, több, mint amennyi megélhet, kell is hogy legyen, úgy áll tudniillik a dolog, hogy a pincérek számára ezideig privát ügynökségek közve­títették a helyet. A leggyöngébb kondícióért is elszedtek husz-harminc forintot. Voltakép­pen azonban licitációval ment a dolog. Aki többet fizetett, az jutott helyhez. A közve­títői díjnak legalább felét le kellett fizetnie azonnal. Tehát már adóssággal lépett be az üzletbe. A másik felét a sápnak rátáblázták a fizetésére. Míg azt megfizette, érdekében volt a­z ügynöknek az, hogy a helyén marad­jon. Amint azonban már nem volt követelni

Next