Budapesti Napló, 1904. február (9. évfolyam, 32-60. szám)
1904-02-17 / 48. szám
#8. szám. Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1904. február 17. 9 hajó indult el Port-Arthurból. Staric tengernagy, aki az orosz flotta parancsnoka volt, a bombázás alatt megbetegedett s hazautazik Pétervárra. Hakodate állítólagos bombázásának hirét most már teljesen valótlannak nyilvánítják; hasonlóképpen nem történt támadás Fukujama ellen se, a Sugaru-szoros északnyugati bejáratánál. Japánban nagy az izgatottság a miatt, hogy a Naka-Mura-Mara japán személyszállitó hajót az oroszok meglőtték s a legénység az összes utasokkal együtt a tengerre fúlt. A japán kormány kárpótlásul azonnal hadizsákmánynak nyilvánított öt orosz kereskedelmi hajót, melyet Zatohába vittek, s az orosz önkéntes flotta Jekaterinoszlav nevű hajóját is. A Togo admirális parancsnoksága alatt levő japán flotta hollétéről nem tudnak semmit. Vejhajvej előtt azonban láttak két japán csatahajót és négy cirkálóhajót és csütörtökön este Nincsvang előtt négy japán hadihajó fénye tűnt föl, amiből azt következtetik, hogy a Sárga-tenger északi partja mentén a japán hajók éber megfigyelőszolgálatot teljesítenek. Pénteken Zatohoba érkezett egy japán szállítóhajó, halottakkal és sebesültekkel. Port-Arthurnál öt japán esett el, ezek közül három tiszt; a sebesültek száma harminchárom, ezek között hét tiszt van. Paris február 16. A japán hajóhad a Jalu folyó torkolatánál való demonstrációi, úgy látszik, arra valók, hogy az oroszok figyelmét valamiről eltereljék. Cirkálóhajók védelme alatt a kantungi öbölben csapatok mozognak állítólag a célból, hogy elvágják a Port-Arthurhoz vezető vasúti vonalat. London, február 16. New-Yorkból jelentik, hogy a hadvezetőség az újonnan érkezett jelentések alapján azt a meggyőződést szerezte, hogy a Liaotong félszigeten nagy horderejű dolgok történnek. A hadvezetőség véleménye az, hogy egy japán csapat a Yalu folyó mellett lekötve tartja az orosz sereget, egy másik japán hadsereg pedig a Yalu és Port-Arthur közt táboroz. Azt hiszik, hogy a hadműveletek arra vannak irányítva, hogy az orosz főcsapatot bármikor elvághassák Port- Arthurtól, s meg vannak győződve, hogy a japánok a szárazfödön is épp oly érzékeny vereséget okoznak az oroszoknak mint a tengeren. Bonidonban valószínűnek tartják, hogy a japánok a Liaotong-öböl egyik partján kötöttek ki, húsz mértföldnyivel Nincsiangtól, ahol a portarmuri vasút puskalövésnyi távolságra jön a tengerparthoz. Ezen a helyen könnyen védhetik magukat a japánok hajóik ágyúival se vághatják az oroszok elől Port-Arthurt. E lépések közvetlen hatása az volna, hogy a japánok elfogja hatnák az orosz bányatelepeket és Alexejev nemcsak a vladivosztoki, de a pétervári táviróforgalomtól is el volna vágva. A vladivosztoki hajóraj, Paris, február 16. A Petite Parisienne jelenti Tokióból: Orosz hadihajók, melyek valószínűleg Vladivosztokból jönnek, közelednek a japán parthoz Csushima mellett. A hír nagy izgalmat keltett a lakosság között. London, február 16. A Timesnak jelentik Tokióból: A vladivosztoki orosz hajóraj még mindig a csugarói szorostól nyugatra vesztegel. A szoros keleti kijárata torpedóktól van elzárva. A döntés küszöbén. London, február 16. A Times tudósítója írja Tokióból: „Arra óhajtanám bírni az angol kormányt, éljen azzal a rendkívüli alkalommal és tanulmányozza a rendkívül nagy katonai vállalkozást.“— t ezzel az orákulumszerű kijelentéssel azt akarja jelezni, hogy a döntés küszöbön áll, mert a cenzúra semmi határozott hírt sem bocsájt ki. A szibériai vasút, Tlencani, február 16. A szibériai vasút állapota vigasztalan, mindenütt a legnagyobb zavar uralkodik. A vasútvonal több pontján nagy a torlódás, úgy hogy az állomásokon rengeteg tömeg szállítmány halmozódott fel. A vasút emberei teljesen tanácstalanok s a hatóságok a fejüket vesztik. Mandsuriában a hadsereg mindenben hiányt szenved. Mandsuria népe vonakodik lovaiat eladni az oroszoknak, mert a chunehusok (szervezett rablók) halállal fenyegetik őket, ha nem engedelmeskednek. A chunehusok valóságos guerilla-harcot folytatnak állítólag az orosz vasúti állomások ellen; megtámadják az őrségeket, elrabolják az oroszok legjobb lovait és fegyverkészletüket és lemészárolják az embereket. Ezek a guerilla-csapatok Mandsuria minden útvonalát megszállva tartják . Port-Arthur és Cherbin között többször meg is szakították a távírót. Az oroszok azt állítják, hogy a hhunchusoknak japán tisztjeik vannak. Február 20-ika után a japán főhadiszállás Kiotóban lesz. _ Hír szerint nagy sereget küldtek Nincsiangba. És a főkikötőkbe egyre küldik a csapattesteket. Olyan titokban történik mindez, hogy sok vonat eloltott lámpákkal megy célja felé. Elfogott hajók. London február 16. Tokióból jelentik a Timesnak, hogy a japánok elvették az Emma német hadihajót, mert kiderült, hogy az oroszok számára Port-Arthurba dinamitot szállított. San Francisco, február 16. A Copiik nevű gőzösbe rakott és a Port- Arthurba szállítandó dobozolt húskonzerv szállítói azt a hírt vették, hogy a rakományt a japánok Nagasakiban lefoglalták. A jövő héten a Khina nevű gőzösön egy millió font füstölthús megy Sanghaiba, hogy onnan továbbszállítsák Port- Arthurba, abban a reményben, hogy ezt a rakományt nem fogják el. Egy francia cirkáló, Szjöul, február 16. A Pascal nevű francia cirkálóhajó ma reggel Csemupóból Csituba indult. A hajón Pavlov orosz követ családjával, számos orosz menekülő és a Varjak, valamint a Korejec megmaradt legénysége van. • A Pascal cirkálóhajó indulását eddig elhalasztották a a japánok kifogásai, melyeket a menekülők számítására nézve tett intézkedések miatt emelnek. A japánbarát koreai császár, London, február 16. A Reuter-ügynökség jelenti Szjöulbl. Hir szerint a japán követ és a katonai attasé e hó 9-én kihallgatáson volt a koreai császárnál és értesítette a helyzet fordulatáról. A császár hír szerint helyeselte a japánok nyílt eljárását és határozottan kijelentette, hogy az államot soha sem bízná más hatalomra, mint Japánra, melyben teljesen megbízik. A koreai követ nyilatkozata: Berlin, február 16. A Lokalanzeiger párisi munkatársa ma beszélgetett Korea párisi követével, aki azt mondotta neki, hogy kormányától már két hét óta nem kapott semmi értesítést. A koreai terepviszonyokról azt mondotta a követ, hogy úgy Gensauból, mint Csemulpóból tíz nap alatt el lehet jutni a Jalu folyóhoz s hogy Csemulpó és a Jalu folyó között jó út van. A követ igen vigyázott arra, hogy Oroszország vagy Japán iránt antipátiát vagy rokonérzést el ne áruljon, s megerősítette azt a hírt, hogy a japán követ a koreai császártól az orosz-barát belügyminiszter elbocsátását kérte. A hadügyminiszter mindenesetre fölajánlotta támogatását Oroszországnak, de ez nem sokat számít, mert ez a miniszter Koreában nagyon népszerűtlen ember. Lengyelel az oroszok ellen. Lemberg, február 16. Az itteni lapok helytelenítik azt a varsói hírt hogy a lengyel udvari párt, melynek élén Wielopolski, Radziwill és más főnemesek állanak, tanácskozást folytatnak affelett, hogy miképpen fejezzék ki hódolatukat a cár iránt. A lembergi egyetem lengyel tanulói ma a tokiói angol konzul útján üdvözlő táviratot küldtek a japán egyetemi ifjúsághoz, melyben rokonszenvüket fejezik ki és további győzelmeket kívánnak a japán fegyvereknek. A távirat arra is kéri a japánokat, hogy az orosz hadseregben, kénytelenségből szolgáló lengyel katonákkal bánjanak barátságosan, mert ezek igaz rokonszenvvel vannak eltelve a japánok iránt. A Dziennik PolM óva inti a lengyel diákságot minden tüntetéstől, mely Lengyelországnak csak ártalmára lehet. A hatalmak: Hága, február 16. Az összes folyamtorkolatoknál hadihajók állanak, hogy idegen hajóknak a semlegesség ellen való eljárását megakadályozzák. Két vérteshajó őrzi a Zuider-tó bejáróját. Holland-Indiában három cirkálóhajó van Fanzában, a Japánba vezető út legfontosabb kikötőjében. Kiel, február 16. Azt a rendeletet, amelynek értelmében a Vilmos császár csatornát idegen hadihajóktól elzárták, ma felfüggesztették. Az orosz tengerészeti hatósággal hivatalosan tudatták ezt s egyúttal megengedték, hogy február 18-án 11 orosz hadihajó haladhasson keresztül a csatornán. A hadihajók 13-án érkeznek Hollenauba. HÍREK A pincérek. Pincér-dolgokban engem Géza informál. A másik nevét nem tudom, de erre nincs is semmi szükség. A pincért a keresztnevén szólítja az ember s ez a pincérfoglalkozásban a legkevésbé bántó a kicsit rátartósabbakra nézve is, ha máskülönben komoly és értelmes emberek. A vendég és a pincér között meg kell találni valami fesztelenebb módját az érintkezésnek s én bizony furának találnám azt, hogy Fehér úr vagy Fekete úr legyen nekem az a szolgálatra kész és a szolgálatiparra termett fiatalember, aki a sörömet hozza. S ha a pincér bizalmas konyhatitkokat árul el nekem, hát rászolgál arra, hogy én is azzal a bizalmas megszólítással beszéljek vele, amivel például a fiamhoz szólok. — Egész más például a borravaló kérdése. Abban bizony nagy adag igazságtalanság van, hogy egy munkás-klasszis a vendég úr (vagy úrhölgy) jó- vagy rosszkedvének, szeszélyének, fösvénységének vagy pénztelenségének legyen kiszolgáltatva a kenyér dolgában. Hogyha olyan kávéházban vagy vendéglőben jut alkalmazáshoz, amelyben kétkrajcáros borravaló a divat, ugyanazért a munkáért kevesebb a jövedelme, mint a másik lokalitásban. Itt olyan szeszélyes véletlenek, esetlegek szólhatnak bele az ekszisztencia kérdésébe, aminek munkásembert kiszolgáltatni nem volna szabad s amiről mindjárt nem lehetne szó, ha egy bizonyos kulcs értelmében maguk a kávésok, vendéglősök fizetnék meg a pincéreiket s nem hárítanák át ezt a kötelezettséget a publikumra. Arra a publikumra, amely kötelezettséget ebben az irányban nem is ismerhet. A kávét és a pörköltet végre fel kell tálalnia valakinek az asztalomra s ennek a valakinek a megfizetése természetesen annak a dolga, aki eladja a kávét meg a pörköltet. A pincér ekszisztentenciája tehát nagyon is ingatag alapon épül meg. S a csak némelyeknél fehér, de a nagy többségnél fekete kenyeret is veszedelem fenyegeti állandóan. A pincérek legtöbbjét felmondási idő nélkül fogadják föl. Akkor lökik ki az utcára, amikor a gazdának tetszik. Máról holnapra nincs biztosítva a sorsa. Annál is inkább, mert közöttük is ritkaság a művész, a zsonglőr s a nagy többség olyan mesterember, aki könnyen nélkülözhető és könnyen pótolható. S hogy minél több pincért dobjanak ki a lokalitásokból s ebből kifolyólag minél több legyen állandóan az olyan helynélküli pincér, aki apai, anyai jussát odaadja valami akármicsoda új kondícióért, arról tesz az ügynök. Itt átadom a szót Gézának. — De hát mit akarunk mi, kérem, voltaképpen? Semmit, ami a tisztességes kávésnak kárára lenne, annak a kávésnak, aki kávéházi üzletet folytat s nem kiván hasznot húzni abból is, hogy minél gyakrabban változtassa a személyzetet. Ilyen is van. Budapesten, ahol rémséges sok a kávéház, több, mint amennyi megélhet, kell is hogy legyen, úgy áll tudniillik a dolog, hogy a pincérek számára ezideig privát ügynökségek közvetítették a helyet. A leggyöngébb kondícióért is elszedtek husz-harminc forintot. Voltaképpen azonban licitációval ment a dolog. Aki többet fizetett, az jutott helyhez. A közvetítői díjnak legalább felét le kellett fizetnie azonnal. Tehát már adóssággal lépett be az üzletbe. A másik felét a sápnak rátáblázták a fizetésére. Míg azt megfizette, érdekében volt az ügynöknek az, hogy a helyén maradjon. Amint azonban már nem volt követelni