Budapesti Napló, 1904. február (9. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-04 / 35. szám

8 Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1904. február­­! 3«! «**. február 8-ára már megváltott belépőjegyek érvényesek a hangverseny napjára. ** A Bonaparte ifjúsági előadása. Bélai Izor nagy látványossága, amely a kitűnő szerző erős ha­­tású drámai munkája, holnap, csütörtökön ismét szinre kerül ifjúsági előadás gyanánt azzal a külön kedvezménynyel, hogy a mérsékelt délutáni helyárak­ból is tíz százalék engedményben részesül, aki hu­szonöt jegyet, s huszonöt százalék engedményben, aki száz jegyet vásárol. A Bonaparte címszerepét Szirmai Imre játszsza, a királyné kettős szerepét P. Lukács Juliska, míg a színésznő szerepében a beteg Szántó Ilonka helyett Szentmiklóssy Irén lép fel. ** Magyar Színház: Zrajna Ferenc és Czobor Károly A hajdúk hadnagya című operettújdonságának színrehozatala alkalmából a Magyar Színház karsze­­mélyzetét hatvan tagra egészítette ki. A szombati premierre előjegyzett jegyeket csütörtök délig tartja fenn a pénztár. A bemutató iránt nagy az érdeklődés. Kiválóbb szerepekhez jutnak az újdonságban: Sziklai Kornél, Szentgyörgyi Lenke, Kollagi Adolf, Tomcsányi Russi, Dénes Ella és­ Szabó József. ** Wagner Siegfried új operája. A múlt héten ismét nagysikerű premierje volt Wagner Siegfried­­nek, a nagy Wagner fiának. A kobold című legújabb operáját mutaták be Hamburgban és ezúttal nemcsak a zene szépségeivel hatott, de a szöveg drámai erejé­vel is. A mondakörből, amelyet A kohaidban földolgoz, keze alatt értékes, mély ideák bontakoznak ki és az egymástól elütő motívumok erős művészi egységben olvadnak össze. A zenében Wagner Siegfried termé­szetesen respektálja az apjától rászármazott öröksé­get, a vezérmotívum elvét. Különösen kiemelendő a kompozíció polifón jellege és a mesteri instrumen­­tálás. A hamburgi közönség a bemutató előadáson zajos ovációkban részesítette a nagyszabású opera szerzőjét. ** Színész növendékük vizsgája. Solymosi Elek színésziskolájának növendékei szombaton délután 3 órakor tartják vizsgaelőadásukat az Uránia-színházban. Színre kerülnek Szigeti József Falusiak című vígjátéka és a Lili második felvonása. " Hangverseny és felolvasás. A Vízcsöpp­ Tár­sas­ág február 6-ikán délután 6 órakor tartja hangver­senynyel egybekötött felolvasó-estéjét a Vármegyeház dísztermében. Közreműködnek: dr. Erődi Béla, Hubay Jenőné Czebrián Róza grófnő és Jakab Ödön. Belépő­díj nincs, a rendezőség szívesen lát vendégeket. ** Magyar dalosok Németországban. A Ganz­­gyári daloskor tagjai ez év folyamán Hackl Lajos tanár vezetésével Németország nagyobb városaiba hangversenykörutat tesznek, hogy bemutassák a kül­földnek a magyar zeneszerzők kiválóbb férfikarait és népdalait. MŰVÉSZET □ A Nemzeti Kaszinó és a magyar művé­szet. A Nemzeti Kaszinó vasárnapi közgyűlésén Szitányi Géza választmányi tag lelkes beszédben azt indítvá­nyozta, hogy a magyar művészet pártolására sza­vazzon meg a kaszinó évi 10.000 koronát. Az indít­ványhoz gróf Andrássy Gyula, a Nemzeti Szalon elnöke is csatlakozott, mire a közgyűlés a kért évi 10.000 korona helyett 20.000 koronát szavazott meg magyar művészek támogatására. Az alapítvány kezelésére bizottság alakult, amely a kaszinó számára műtár­gyakat fog vásárolni a Nemzeti Szalon és a Képző­művészeti Társulat kiállításain. □ Andrássy Franciska grófnő emlékszobra. Ax Andrássy Franciska grófnőnek Rozsnyón állí­tandó emlékszoborpályázata ügyében a minap dön­tött a rozsnyói szoborbizottság. A pályázaton jobbára fóvárosi művészek vettek részt. A budapesti művész­körök azt kérik a szoborbizottságtól, hogy a pálya­­­műveket Budapesten állítsák közszemlére. □ A Nemzeti Szalon Fiuméban. A Nemzeti Szalon a legutóbb rendezett nagysikerű temesvári és­­aradi kiállítások után legközelebbi vidéki tárlatát Fiuméban rendez. A nagyszabásúnak ígérkező mű­­vészeti esemény előmozdításán dr. Gadl Tibor he­lyettes kormányzó és gróf Wickenburg István festő­művész, kormányzósági tanácsos fáradozik. A kiál­­­lító művészeket ez után is felkéri az igazgatóság, hogy a kiállításra szánt műveket legkésőbb március 6-éig küldjék be.­­ TUDOMÁNY, IRODALOM © A Kisfaludy-Társaság új tagjai. Tagválasz­­tásra gyűltek össze ma délután 5 órakor a Kisfaludy­ Társaság rendes tagjai az Akadémia képes termében. Beöthy Zsolt elnökölt és harminchárom rendes tag ülte körül az Akadémia zöldposztós asztalát: Gyula­ Pál, Berzeviczy Albert, Rákosi Jenő, gróf Apponyi Albert, Berczik Árpád Vértesi Arnold Herczeg Ferenc, ifjabb Ábrányi Kornél, Dalmady Győző, Jánosi Gusz­táv, Heinrich Gusztáv, Bársony István, Endrődi Sándor, Ábrányi Emil, Rákosi Viktor, Ambrus Zoltán, Jakab Ödön, Benedek Elek, Alexander Bernát, Vargha Gyula, Kozma Andor, Szana Tamás, Szabolcska Mihály, Gár­donyi Géza, Hegedűs István, Radó Antal, Szüry Dénes, Somló Sándor, Váradi Antal, Pekár Gyula, Ferenczy Zoltán, Fiók Károly és Riedl Frigyes. Feltűnt, hogy a társaság vidéken lakó illusztris tagjai közül, akiket összefoglalva mezei hadaknak nevez a tréfás enyelgés, ezúttal többen hiányoztak. Nem jött el a buzgó Lévay József, nem jött el Sziládi Áron és elmaradt Baksay Sándor, akit csak az imént választottak duna­­melléki református püspökké. Öt jelölt volt három megüresedett helyre. Négyesy László versenytárs nél­kül állott mint esztétikus. A költők két helyére négyen konkurráltak: Sebők Zsigmond (ajánlotta Ábrányi Emil és Herczeg Ferenc), Petelei István (ajánlotta Vértesi Arnold), Csengeri János (ajánlotta Hegedűs István) és Werner Gyula (ajánlota Pekár Gyula). Sorshúzás útján először az író-kandidátusra szavaztak és Négyesy László, Beöthy Zsolt jelöltje, diadalmasan került ki az urnából. (Az urna ezúttal valóságos majolika-edény volt és nem cilinder-kalap.) Négyesy László 27 szavazatot kapott A költők négyes száma idő­közben megapadt, mert Petelei István Beöthy Zsolt­hoz intézett levelében kijelentette, hogy a jelöl­tek sorából visszalép. Most már tehát csak há­rom kandidátusra folyt a titkos szavazás. Mindjárt az első voksolásnak megvolt a pozitív eredménye: Sebők Zsigmond és Csengeri János győztesen jutottak be a Kisfaludy­ Társaságba. Különösen a Sebők Zsig­mond majoritása volt impozáns: 33 szavazatból 29, Csengeri Jánosra 20 szavazat esett és Werner Gyulára 10. Mind a három megválasztott író nyeresége a Kisfaludy­ Társaságnak és jelentős érdemekkel szol­gált rá erre a kitüntetésre. Négyesy László a ma­gyar versidomról nagyszabású tanulmányt írt. Sebők Zsigmond a legjobb magyar elbeszélők közt áll, akinek a rajzait üde népiesség hatja át s aki­ben tiszta kedély, gyöngéd humor, erős nemzeti érzés párosul a stílus előkelő művészetével. Csen­geri János a görög és római költők kiváló átültetője. Catullus bájos verseit ritka szerencsével fordította magyarra. Werner Gyula, akit az idén jelöltek először, díszes minoritásban maradt. Hogy jövőre­­ rá kerül a sor, bizonyosnak látszik, mert izmos tehetségének sok tisztelője van a Kisfaludy­ Társaság vezető emberei közt. A mai ülés végén még egy választás volt: Csathó Pál arcképét választották be a társaság elhunyt jele­seinek a festett Pantheonába. Csathó Pál megérdemelte ezt a kegyeletet, mert a maga korában mint elbeszélő, mint vígjátékíró és mint kritikus egyik oszlopos tagja volt a magyar irodalomnak.­­ A Magyar Földtani Társulat ma tartotta évi közgyűlését Telegdi-Róth­ Lajos elnöklete alatt a tudo­mány­egyetem földtani termében. A tartalmas elnöki megnyitó és dr. Pálfi Mór főtitkár évi jelentése után megválasztották az új tisztikart. Elnök lett: dr. Koch Antal egyetemi tanár, alelnöki dr. Schafarzik Ferenc, főtitkár; dr. Pálfi Mór, pénztáros: Grexa János. Dr. Darányi Ignác volt földmivelésügyi minisztert és gróf Széchenyi Bélát a társulat tiszteleti tagokká vá­lasztotta.­­ Hullámok. Bródy Mihály, ki most adta ki verseinek első gyűjteményét, nem adhatott volna ta­lálóbb címet kötetének. Azok a hangulatok, amelye­ket megszólaltat, valóban úgy hatnak, mint a majd méltóságosan hömpölygő, majd viharosan csapkodó, majd elsimuló, majd pedig haragosan sustorgó hullá­mok. Nincs bennük semmi mesterkéltség, semmi csi­­náltság. Bródy Mihály verskötete szívének és lelké­nek eddigi története. Ami elméjét, kedélyét foglalkoz­tatta, azt megszólaltatta lágyritmusú, szépen csengő sorokban. A vallomásnak, a megnyilatkozásnak vágya olyan erős benne, hogy olykor egészen elnyomja ítéletét és egy-egy költeményénél nem a mű­vészet szigorú mértékét alkalmazza annak eldön­tésénél, hogy váljon a nyilvánosság elé is való-e, amit ő bizonyára igaz érzések, mély hatások sugallatára irt meg. De váljon van-e fiatal lí­rikus, aki ebbe a hibába bele nem esett? Sőt bátran azt mernék állítani, hogy az ilyen higgadtság és objektivitás nem is il­ik igazi lírikushoz. Különö­sen nem az első versek összegyűjtésénél mikor mind­egyikben életének egyik legdrágább pillanatát, egyik legszebb emlékét, egyik legértékesebb érzését látja megelevenedni. Egy-egy ilyen kevéssé megválogatott vers úgy hat a kötetben, mint a szép leány homlo­kára tolakodó hajfürt, érezzük, hogy nem való oda, de azért illik a kipirult archoz és nem rontja a sza­bályos vonalak harmonikus hatását. De persze nagyon sok ilyen hajfürt már a borzasság hatását kelti és azért szívesen ismerjük el, hogy Bródy Mihály köte­tében csak néhány ilyen ki nem mustrált vers van és hogy a többiben igazi és érdekes poétai lélek nyilatkozik meg. Szerelmes szivének reményeit, két­ségeit, örömeit és fájdalmait megható közvetlenség­gel tudja megszólaltatni és fiatalsága mellett nagy érdeme, hogy ellen tudott állani azoknak a hatások­nak, melyek a lírát fejtörő talányokká, rejtelmes, de mit sem mondó szavak halmazává alakítják át és me­lyek már a mi legújabb költészetünkben is kísértenek. Bródyt maguk az érzései sokkal erősebben foglal­koztatták, mintsem az iskolák, és ez arra vall, hogy igazi lírai természet, nem pedig verscsináló, kinek a forma a legnagyobb gondja és kinek lírájában sokkal több része van az elmének, mint a szívnek. Ezért van az, hogy Bródy Mihály verseinek külső alak­jában nincs semmi feltűnő, semmi kirívó. Tech­nikája kifogástalan, ritmusérzéke fejlett, de távol áll mindenféle virtuózkodástól és kápráztató technikai játéktól. De annál több gondot fordít a belső kompo­zícióra, a verseiben megszólaló hangulatok egységes­ségére. Csak nagyritkán zökken ki a hangnemből, melyet megütött, és míg versei közt sok van, mely hevével, lángolásával magával ragad, alig van köz­tük olyan, mely teljesen hidegen hagy. Bródy Mi­­hály nem titánoskodik, de nem is válik szürkévé. Érzései mindig melegek, sokszor magasra fello­bognak, de sohasem emlékeztetnek a vulkanikus kitörésekre. Nem lázongó természet­ érzései nem foko­zódnak a szenvedély viharosságáig, de mindig őszinték és mindég elég erősek ahhoz, hogy megragadják az olvasót Ha jósolni akarnánk, azt mernék mondani, hogy Bródy Mihály akkor fogja legszebb költemé­nyeit megírni, mikor a családi élet örömeit és fájdal­mait fogja megzengeni. Már most igen érdekesen nyilatkozik meg benne ez a csöndes borongásra és szemlélődésre való hajlandóság. Kötetének azok közt a darabjai közt, melyek legjobban magukra von­ják figyelmünket, vannak az elmélkedő tartalmúak is és minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a Szókratész, Kr­iton és Emberek címnek úgy a felfogás mélységét, mint a hang komoly méltóságát, az elő­adás nemes egyszerűségét tekintve, sokkal több időt élt és érettebb világfelfogású poétának is dicsőségére válnának, így hát igaz meggyőződéssel állíthatjuk,­ hogy aki Bródy Mihály kötetét megveszi és elolvassa, azzal a megnyugtató és felemelő érzéssel fogja kezé­ből letenni, amely egy tartalmas költői lélek meg­nyilatkozásának elmaradhatlan eredménye. A kötet csinos kiállítása a Korvin testvérek nyomdájának di­cséretes munkája; ára 2 korona. Megrendelhető a szerzőnél (a Budapesti Napló szerkesztőségében.) (r.)­­ Politikai és szociális képek Magyarország­ról. Ilyen címen magasmvójú, érdekes előadást tar­tott Neumann Árminné úrnő a bécsi nők klubjában. Annak idején hírt adtunk az előadás sikeréről. A fel­olvasott tanumány most külön lenyomatban megjelent. Széles látókörre való, mélyen gondolkozó elme érté­kes megny­ilatkozása ez az előadás is, mint Neumann Árminné úrnő minden irodalmi munkája. Nyilttér. ELBECÍC & Co.­­ Helms! pessegőbor- BPdlZsiy K3.b­ián"TKrol!j „ Jüitner- és ceemej"keretec. gyára felerak&ta. Budapest, Muzeum-korut 23. II­álasz a BHolnárok és Sültük GSso­nna Strraa ügyében* Az igazgatóságnak a mai hírlapok nyíltterében közölt nyilatkozata számokkal való oly szeszélyes játékot tartal­maz, amely a részvényeseit félrevezetését célozza. Kimutattuk, hogy a társaság tiszta vagyona 2,5 millió korona. (Az igazgatóság szerint csak 2-4). Ezt a vagyont az igazgatóság 1­83 millió értékű idegen részvényért kínálja cserébe. Kimutattuk, hogy az igazgatóság által ajánlott csere a társaság tartalékait, melyek a befektetett tőke 92'3°/órára rúgnak, a részvényesektől egyszerűen eltünteti. Kimutattuk, hogy a malomnak úgy vagyonállása, mint üzemképessége a legrosszabb esetben 2:1 cserét indokolna. Az igazgatóság 3:1 cserét ajánl Hangsúlyoztuk továbbá ezen ügylet törvényellenes formáját s rámutattunk arra az útra, amelyet a törvény is előír. Komoly cáfolat helyett most az igazgatóság különféle számadatoknak értelmetlen csoportosztásával vé­dekezik. Az igazgatóság azon állítását, mintha a részvények túlnyomó többsége a csere céljaira már le volna téve, a tör­téntek után nem tartozunk elhinni. Az igazgatóság maga ismeri be, hogy a csere tranz­­akció avégből történik, hogy e módon az igazgatóság a köz­gyűlés határozatának elébe vágjon. Midőn ezt a tényt kon­statáljuk, egyúttal minden tisztességes ember ítélete elé ál­lítjuk azon igazgatóságot, mely hetek óta lázasan dolgozik azon, hogy saját részvényei értékét minél alacsonyabbnak mutassa ki. Több részvényes. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, Berr alakjáért nem felelős a szerkesztőség.).

Next