Budapesti Napló, 1904. március (9. évfolyam, 61-91. szám)

1904-03-01 / 61. szám

61. szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1904. március 1. 3 még nem haladtak annyira, hogy a törvényhozás elé költségvetésekkel lehetne járulni. A földmive­­lésügyi minisztérium beruházási célokra valamivel többet kap, viszont a belügyi és a pénzügyi kor­mány reszortjába tartozó építkezései közül né­hányat elejtettek. A beruházásokra összesen kö­rülbelül ötszázötvenmillió korona van előirányozva. Khuen Hederváry miniszter. Gróf Khu­en-Héder­­váry Károly legközelebb átveszi a király személye körüli miniszteri tárcát. A volt miniszterelnök már a napokban Bécsbe érkezik, hogy elfoglalja állását és egész családjával beköltözik a Bankgassei magyar palotába. A német kereskedelmi szerződés. A múlt héten Prl Zmos német császár a mi berlini nagy­követünknél, Szögyény-Marich Lászlónál ebédelt. Egy nappal később Szögyény-Marich Bécsben volt. Ismét huszonnégy órával később a magyar miniszterek is felutaztak Bécsbe, ahol miniszter­tanács volt. Az összefüggés könnyen megtalál­ható: a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződést kellett most már sürgősen előkészíteni. Ma már félhivatalosan is megerősítik, amit mi jeleztünk, hogy Bécsben közös tanácskozások is folytak, melyeknek rendjén Szögyény-Marich ki­mentő jelentést tett a Berlinben uralkodó hangu­latról. A német kormány szándékai kedvez­nek a szerződés megkötésének, de azért a pártviszonyok olyanok, hogy a birodalmi gyű­lésben nehézségek merülhetnek fel. A bécsi konferencián egyébként megállapodás történt, hogy az osztrák-magyar vámkonferenciát már szer­dára, március hónap 2-ára összehívják. Ez a kon­ferencia remélhetőleg egy pár nap alatt elkészül munkálataival. Ennélfogva a magyar kormány még e hét folyamán törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, hogy mint Olaszországgal, Német­országgal is megkezdhesse a szerződéses tárgya­lásokat. A tárgyalások tényleges megkezdésének ideje még nincs megállapítva. A terv az, hogy előbb írásos utón tárgyalnak s a monarkia két államának megbízottai csak azután mennek ki Berlinbe. Más oldalról azt jelentik, hogy a tárgyalá­sok nem biztatnak valami kedvező eredménynyel, mert a német kormány kezét nagyon erősen meg­kötik a túl magas kötött agrár­vámok, amelyeknek enyhítésére nem kapható többség a birodalmi gyűlésen. Oroszországgal is azért maradt eddig meddő a németek alkudozása, mert az oroszoknak azt a követelését, hogy a német rozsvám leszállíttassék, Berlinben nem tudják teljesíteni. A mi érdekün­ket leginkább az árpavám tétele érinti, mert jóformán ez az egyetlen gabonanem, amely­ből még maradt némi kivitelünk Németországba. Ha a német kormány nem tesz engedményt a rozsvámnál Oroszországnak, akkor természe­tesen a mi kedvünkért sem fogja az árpa­vámot leszállítani. Az egyedüli tér, amelyen vala­mit elérhetnénk, e szerint az állat kivitel volna. A régi szerződés nagy terheit Magyarország és Ausztria ama reményben vállalták, hogy az állat­egészségügyi egyezmény lehetővé fogja tenni a zavartalan állatkivitelt. De tudjuk, hogy a gya­korlatban az egyezmény jogszabályait a német vámhatóságok jóformán kinullázták s erőszakos értelmezéseikkel marhabevitelünket valósággal ki­­szekírozták a német piacokról. Az uj szerződésben tehát világosabb szövegezésre­ és olyan biztosíté­kok szerzésére fognak a mi részünkről törekedni, amelyek a zavartalan állatkivitelhez fűződő nagy érdekeinket ilyen sérelmektől megóvhatják. Ha ezt kellő erélylyel követelik megbízottaink, célt érhetnek, amint ezt Németországnak Olaszország­gal folytatott alkudozása bizonyítja. E két állam közt ugyanis a megállapodás tegnap nagynehezen létre jött s ezzel megszületett Németországnak első új szerződése. Utóbbi időben a nehézséget a bornak és a déli gyümölcsnek vámtétele okozta. Német­ország az utolsó pillanatban váratlanul felhagyott makacs ellenszegülésével s elfogadta az olasz ja­vaslatot. Ez biztató jel a mi állat­kivitelünkre nézve. A holnapután összeülő magyar-osztrák vámértekezlet első dolga különben az úgyneve­zett konvencionális vámtarifa megállapítása lesz, amely a mi monarkiánknak Németországgal szemben megajánlott vámtételeit fogja magában foglalni. A tömeggondnokságok. Az igazságügyminisz­tériumban vasárnap délután Plósz Sándor igazság ügyminiszter elnöklésével szaktanácskozmány volt melyben az ügyvédeknek a tömeggondnokságok és egyéb bírói gondnokságok megfelelő kiosztása iránti óhajait közösen megbeszélték. Az Ügyvédi Kamara jelenlévő képviselői kifejtették ez óhaju­kat, mely felett azután hosszabb eszmecsere lett. Az elnöklő miniszter megköszönte a tanácskoz­mány tagjainak fáradozásaikat és megígérte, hogy az adott véleményeket megfontolás tárgyává fogja tenni, valamint azon reményének is kifejezést adott, misze­rint sikerülni fog oly módot találni, mely jogos óha­jaikat kellő mértékben tekintetbe fogja venni. A fiumei községi választások. A rappresen­tanza kisorsolt felének választása ma történt meg óriási érdeklődés mellett; nagy küzdelem folyt, de az esti órákig semminemű rendzavarás nem fordult elő. A szavazatok összes száma 1325, a választás vég­leges eredménye még ismeretlen. Törlés nélkül ada­tott le : az autonóm­ párt jelöltjeire 423, a hazafias párt jelöltjeire 415 szavazat. Tausky J. Fial Alap itt ütött 1916-ban.­ KÜLFÖLD Az orosz-japán háború, Budapest, február 29. A keletázsiai harctéren, úgy látszik, azok a napok a legtermékenyebbek eseményekben, melye­ken legkevesebb hír jut el Európába. Ez a japán óvatosságnak az eredménye. A japán hadvezető­ség csak bevégzett tényekről referál. És ezekről is csak szűkszavúan, színezés nélkül, nehogy va­lami következtetést lehessen vonni a további ter­vekre és szándékokra. Már napok óta jelezték angol és pétervári források, hogy a japán hajóhad egy tekintélyes része minduntalan feltűnik Vladi­­vosztok körül. Miért, mi célból, arról semmiféle felvilágosítás nem érkezett. A látszat az volt, hogy nem történik semmi, hogy a japán hajó­had csak a terepet kémleli. Mi részükről már többször kijelentettük, hogy azt nem hisz­­szük. Togo tengernagy nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kilenc-tíz nagy hadi­hajót küldjön a part megvizsgálására, Vladivosz­­tok rekognoszkálására, holott a japán vezérkar Mandsuriának minden bokrát és minden vasúti őrházát is pontosan ismeri. És ime, ma az a hír érkezik egyszerre Hakodateból, hogy Vladivosz­­tok múlt csütörtök óta blokád alatt áll. Megkezdet­ték tehát a japánok Oroszország második kelet­­ázsiai büszkeségének körülzárását is. H ha tervük sikerül, akkor nagyon rövid idő alatt nyomulhat­nak Karbin és Mukden felé és döntő ütközetre kényszeríthetik Oroszországot, mielőtt ez kellő számú segédcsapatokat küldhetne a harctérre. De másrészt lehetetlenné tehetik az oroszok falui hadállását is. Amely különben úgysem lehet va­lami nagyon erős. Londoni jelentések szerint eddig harmincezer orosz katona kelt át a Jalu folyón, hogy megállítsák az ellenséget előnyomulásában. De vájjon milyen számmal jelenik meg ez az ellenség? Hány japán katona szállt eddig partra Koreában? Erről nem érkezik semmi megbízható hír. A japán hadvezetőség szárazföldi manipulá­cióiban sem enged kártyáiba tekinteni. És így ezen a téren is nagy meglepetésekre lehetünk el­készülve. Hiszen az is lehetséges, hogy már Liaotong félszigetén is szállottak partra japán katonák. Egy bizonyos: Japán egy-két hét alatt 300.000 embert küldhet a harctérre. De hogy mennyit küldhet Oroszország, az kétséges. Az a szibériai vasúttól függ. Katonai szakkörök szerint Oroszország támadólag csak akkor léphet fel a siker reményével, ha legalább 600.000 katonája lesz a harctéren. Minthogy magának a keletázsiai vasútnak megvédésére 100.000 katonára van szüksége és minthogy a Port-Arthurtól Karbinig terjedő óriási területen mindenütt csapatokat kell elhelyeznie. Már most tegyük fel a legjobb esetet. Azt, hogy Oroszország tényleg 600.000 embert tud a harctérre juttatni. Hogy fogja ezt a rengeteg tö­meget élelmezni, ha elveszti tengeri uralmát ? Erre nem gondolnak azok, kiket hipnotizálva tart Oroszország óriási katonai hatalma. Ám Japán gon­dol és gondolt rá. Ezért végzi nyugodtan katonái­nak partraszállítását. Tudja, hogy Oroszország kelet­­ázsiai ereje csak a felizgatott fantázia szüleménye, tudja, hogy azt a rengeteg katonaságot, amelylyel fenyegetődzik, nem tudja Keletázsiába szállítani, és ha tudja, akkor sem veheti hasznát. Mandsu­­riában még a lovaknak való szénát és zabot sem tudja megszerezni és a khinai bandák egyre ott ólálkodnak a vasút körül. Mi lesz, ha ezt egyszer jó nagy területen szétrombolják? Ha a sok száz­ezer embernek sem a tenger, sem a szárazföld felől nem lehet élelmet szállítani ? Pedig ennek a való­színűsége annál nagyobb, mert maguk a hatalmak sem bíznak abban, hogy Khina állandóan meg fogja tudni tartani semlegességét. Még ha akarja sem. Az amúgy is japánbarát közvélemény nyug­talanságát tetemesen emelni fogja a japán-koreai szerződés. Ami Franciaországot annyira aggasztja, hogy sajtója nyíltan is kifejezi elkeseredését. Mert tudja, hogy ha Khina követi Korea pél­dáját, akkor neki okvetlenül síkra kell szállania szövetségeséért. És ettől a gondolattól irtózik. Nemcsak azért, mert ezzel a világháború lehető­ségének szikráit gyújtja lángra, hanem mert fél az Angliával való szakítástól is. Nemcsak azért, mert éppen most szilárdult meg köztük valahogy a barátság, hanem azért is, mert egyik leg­gazdagabb vevőjét vesztheti el benne. Nagybrit­­tannia ugyanis 60.000.000 font sterlingért vásárol nála árut, míg Oroszország csak 1.200.000 font­ért. Ez pedig nagy pénz. És szövetség ide, szö­vetség oda, Franciaország minden idealizmusa mellett sem mond le olyan könnyen ilyen bőkezű barátról. És ez a körülmény sem az utolsó azok között a faktorok között, melyekben mi az európai béke fenntartásának legbiztosabb garanciáit látjuk. Port-Arthur ostroma, Pétervár, február 29. Az orosz távirati ügynökség a következő táv­­iratot kapta Liao-Jangból ottani tudósítójától mai kelettel. Inkaulan élő külföldiek közlik, hogy a japán flotta parancsot kapott, hogy március 1-én okvetlenül rohammal támadja meg Port­ Arthurt. A khinai lakosság magatartása nem mindenütt megbízható. Némely ponton megtagad­ják a termények eladását. Miszesenko tábornok lovas kozák-osztályával elérte katonáit és ma Ichiojanba várják. A katonák egészsége­sek, a lovak jó karban vannak. A csapatok bátor kedvben vannak. Az élelmezés bizto­sítva van. A koreai hatósági személyek me­nekülnek azokból a községekből, amelyeken az oroszok átmennek. Észak-Koreában kozákok birtokukba veszik a táviróvonalat. Egy gyalo­gos-hadtest, melyet Linevits tábornok, a had­sereg parancsnoka küldött el, a kozák-osztály után vonul. Pétervár, február 29. Az orosz távirati ügynökség port-arthumi leve­lezőjétől a következő, e hó 28-ikáról keltezett táv­iratot kapta. Stössel tábornok egy tegnapról keltezett napi­parancsot adott ki, melyben emlékezteti az erőd vé­delmezőit, valamint a megerődített körletek védőit és lakosságát, hogy a japánok Port-Arthurnak hatalmukba ejtését a nemzeti becsü­lt kérdésének tekintik. A japánok makacs támadásaiból és különböző öblök erődeinek bombázásából azt következteti, hogy az ellenség szándéka a félszigeten partraszállani és meg­kísérleni az erőd hatalmába ejtését; ennek meghiúsulása esetén pedig a vasutat elpusztítani és elvonulni. Az ellen­ség azonban téved. A mi csapataink tudják és én tudomására hozom a lakosságnak, hogy mi nem fogunk meghátrálni. A végsőkig kell harcolnunk, mert én, mint parancsnok, sohasem fogok parancsot adni a meg­hátrálásra. Figyelmeztetem erre azokat, akik kevesebb bátorsággal bírnak. Mindenkit felhívok, legyen meg­győződve, hogy szükséges a harcot életre és halálra megvívnunk ; aki elmegy, hogy a harcot elkerülje, nem menekülhet. Nincs kivezető út. Három oldalról a tenger vesz körül bennünket, a negyediken az ellenség fog állani. Nem marad tehát más hátra, mint harcolni. Pétervár, február 29. Az orosz távirati ügynökség jelenti: A múlt éjjel dü­hörgő vihar dacára egy jelentés szerint a láthatáron észrevették a japán felvilágosító hajók tüzeit. A Courier de Tiencin jelenti: Bár a japá­nok a veszteségeket titokban igyekeztek tartani, megbízható értesülés szerint a Joshima páncélos­hajó és az Oshima és Takima cirkálóhajók meg­sérültek és ezeket Nagazakiba kellett vontatni. A lap továbbá azt jelenti, hogy 60.000 japánt össz­pontosítottak Sensanban, azzal a szándékkal, hogy Mandsuriába behatoljanak. A khinai csapatoknak a Elsőrangú cég­ felülmúlha­tatlan versenyképesség a kelengyék segét és tartósságát ‘ ’' menyasszony szállítása terén, úgy az árakat valami a felhasználandó anyag kitűnő min tekintve. Egr Kívánatra árjegyzék:­­i®

Next