Budapesti Napló, 1904. április (9. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-01 / 92. szám

09. szám: Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1904. április 1. * ható, de a halasztás nem terjed az április elsejétől esedékes tartozásokra és rögtön megszűnik a halasztási engedély, mihelyt elmulasztja valaki a részletfizetés ha­tárnapját. Ha valakinek még 1903. május elseje előtti időből is van adóhátraléka az csak úgy kaphat halasztási engedélyt, ha régi hátralékát záros határidő alatt megfizeti. Ezek a régi hátralékok azonban semmi­képpen sem kamatmentesek. Aki 600 koronánál nagyobb évi adóval van hátralékban, azoknak folya­modásait a miniszterhez kell fölterjeszteni. Hogyan és hol kell kérni a halasztóst ? írásban vagy szóbelileg. Mindenki kérheti a halasztást kü­lön­­külön is, együttesen is. A kérelem előterjeszthető a pénzügyigazgatóságoknál is és az adóhivataloknál is. A folyamodások bélyegmentesek. Mi kell bizonyítani a kérvényben vagy a szóbeli ígé­­retemnél? Azt, hogy a kérvényező fizetésre most kép­telen, és azt, hogy a követelés nincs veszélyez­tetve. Ezt a két körülményt a községi elöljáróságok igazolják. KÜLFÖLD A 14. §. Bácsből táviratozzák: A Wiener Zeitung a 14. §. határozatai alapján 1904. március 29-iki ke­lettel császári rendeletet közöl, mely a hadsereg, a haditengerészet és az osztrák Landwehr 1904-ik évi újoncállományát megállapítja és elrendeli az újon­­cozást. A Combes-kormány győzelme­ Francia­­ország közvéleményét élénken foglalkoztatja a francia kamarában tegnap történt szavazás, amely fényes győzelmet hozott Combes miniszterelnöknek, de némiképp Pelletan tengerészeti minisztert is rehabilitálta. A kormánypárt megint egyesülten lépett föl, csak 11 kormánypárti képviselő szava­zott a Menjeau-féle indítvány ellen, 14 pedig nem szavazott. Clemenceau írja az ’Auroreban: Bár a képviselőkamara tegnapi ülésének legyőzöttei Doumer és Ribot, a tulajdonképpen való veresé­get azonban a kettőnek védence, a római egyház szenvedte, amely mindenáron le akarja igázni a francia köztársaságot. A szocialista Petite Republique óvja Doumer képviselő híveit, hogy álljanak el tőle, mert különben részük volna árulásában. A kormányellenes lapokban hevesen támadják Doumert, mert a parlamenti küzdelem utolsó pil­lanatában hagyta cserben az ellenzéket és a kor­mány mellé állt. A folyosókon tegnap azt beszél­ték, hogy Pelletan több képviselőbarátjának ki­jelentette, hogy az interpelláció eredménye abban fog állani, hogy Bienaime és Ravel tengernagyo­kat elbocsátja, mert e két admirálisnak a lapok­tól közzétett levelei adtak okot az ellene intézett támadásokra. Az orosz-japán háború, Budapest, március 31. Új eseményeket ma nem jelentenek a kelet­ázsiai harctérről. Ellenben hírt adnak különböző rendszabályokról, amelyek Oroszország részéről a távol Keleten folyamatba vétettek. Mindenekelőtt el akarják távolítani a „felesleges erő“-ket ama megerősített helységekből, amelyeket a körülzárás veszedelme fenyeget. Így történt ez Port-Arthur­­ban, ahol Chvosztov alezredes, a helyettes vezérkari főnök kihirdette, hogy a szegény családok szabadje­gyet kapnak Irkuckig. Ugyanekkor az ily szegény családok a rendőrség révén 10 rubel napidíjban része­sülnek. Épp úgy kiköltöztetik államköltségen Vladi­­vosztokból is a szegény családokat; már eddig ötszáz­nál több altisztnek családja és vagy még 200 vagyon­talan polgár volt kénytelen elhagyni a várost. Az erődítmény parancsnoka a hadügyminisztériumtól egy nagyobb összeget kapott, amelyből útikölt­séget adnak az intelligensebb, de vagyontalan családoknak elutazás végett. Hasonlóképp jár­tak el Liaojangban is. Ez a város különben telje­sen haditáborrá változott. Liaojangban, ahol tud­valevőleg Linevics tábornok és Europatkin fővezér főhadiszállása van, minden orosz felnőtt lakost fegyverrel láttak el. Az asszonyokat és gyerme­keknek legtöbbjét az európai Oroszországba és Szibériába küldték. A hivatalnokoknak e célból havi fizetésüknek háromszorosát utalványozták ki. Érdekes, hogy Oroszország Keletázsiában harcoló csapatai számára khakiszerű egyenruhákat készíttet. Már 1901-ben odanyilatkozott a Kvan­­tung-terület akkori parancsnoka, Alexejev, a mos­tani helytartó, hogy az orosz katonák fehér nyári zubbonyait és sipkáit kevésbé feltűnő szinü, szürke uniformissal kell helyettesíteni. A főinten­­datura most választja ki a megfelelő vásznat és a cárné elnöklete alatt működő bizottság is szürke szinü vászonruhákat fog készíttetni. _ Port-Arthur ostroma. London, március 31. A Daily Expressnek jelentik Tokióból. A japán kormány huszonhat nagy gőzhajót bocsá­tott Togo tengernagy rendelkezésére. Ezekkel a gőzhajókkal, amelyek négy hajózajba vannak be­osztva, újra meg fogják kísérelni a port-arthuri kikötő elzárását. A harctérről éppenséggel semmi hír sem érkezik. Az összes harctéri tudósítók éle­sen tiltakoznak a szigorú cenzúra ellen. A Tokió­ban lévő idegen újságírókat detektívek őrzik. Az újságíróknak megtiltották a tábori táviró haszná­latát s azt követelik tőlük, hogy minden hírüket előbb levélben küldjék el a tokiói cenzúra-hiva­­talnak. A japánok előrenyomulása: London, március 30. A japánok Észak-Koreában gyorsan nyomul­nak előre. A múlt hétfőn a Csöngcsu mellett ví­vott harc után a japán előőrsök a Csöngcsutól északra három mérföldnyire lévő Koakszánig nyomultak előre. A japán kormány újra megta­gadta az idegen újságíróktól az engedelmet, hogy a csapatokkal együtt mehessenek, s csak a japán újságírókat tűri meg a csapatoknál. Pingjangban, amely a japánoknak hadműveleti bázisul szol­gál, óriás mennyiségű hadi készleteket hal­moztak össze. A japánok Pingjángban már bankházat is nyitottak. A távirat-cenzúrát Koreában még helyi eseményekre is kiter­jesztették, de azért mégis kitudódott, hogy Hingjong tartományban japán katonákat rekvirál­­tak felkelés elnyomására. Csemulpóba több ezer japán kalandor érkezett. Szöulban rendkívül sok hamis ezüstpénz van forgalomban. Szupéhóban múlt vasárnap egy fegyvergyár felrobbant. A rob­banás okát nem tudják. Négy ember meghalt és öten megsérültek. London, március 31. A Daily Mailnek jelentik Szöulból. A japán csapatok hármas formációban nyomulnak előre s már elérték a Pakkon folyót Ancsu felett. Az oro­szok még meglehetősen sok pozíciót foglalnak el a folyótól északra. A jajgató Oroszország, Tokió, március­­31. Oroszország a japán kormánynál a francia követ utján óvást emelt az ellen, hogy a Port- Arthur ellen intézett negyedik támadás alkalmával elpusztították a San-San-Tau-szigeteken lévő vesz­­tegzárállomást. Az óvás a hágai egyezmény 25. §-án alapul. Komura báró külügyminiszter a tilta­kozó­ jegyzék átnyújtásánál azt mondta a francia követnek, hogy nem kapott hírt Togo tenger­nagytól a kérdéses állomás elpusztítására vonat­kozólag. Különben is az egyezmény idézett cikke csak szárazföldi háborúkra érvényes, mert az egyezmény a tengeri oldalról való lövetés kérdé­sét nyíltan hagyta. A legféltettebb vasút: Berlin, március 31. A Lokalanzeigemek jelentik Pétervárról. Az orosz kormánynak ez időszerint a mancisuországi vasút őrzése okozza a legnagyobb gondot. Az őrző csapatok a parancsnok napiparancsban tudatta, hogy a vasutat minden gyanús ember ellen meg fogják oltalmazni. Khinai rendőrökön kívül, akiket szintén a vasút oltalmára rendeltek ki, semmiféle fegyveres embernek nem szabad a vasút közelé­ben tartózkodnia. A khinai hatóságok február 11-én parancsot adtak, amely szerint a khinai rendőrség csak a megszabott számban tartózkod­­hatik a vasút közelében s csakis rendőri ügyekbe avatkozhatik a vasút mentén levő városokban és falvakban. Amennyiben szükséges volna a tungu­­zok ellen eljárni, tudatni kell, hogy hány ember és kinek a vezetése alatt vesz részt az expedíció­ban. A khinai katonáknak ruhájukon és fegy­verükön az előírt jelvényt kell viselniök. A niu­csvangi ostromállapot, London, március 31. A t­euter-ügynökség értesül. Bár előrelát­ták, hogy Niucsvang bevonatkozik a hadműveletek színterébe, amiről az angol és amerikai állomás­hajók visszahívása is tanúságot tesz, még­is bi­zonyos meglepetést keltett, hogy az oroszok itt kihirdették az ostromállapotot. Arra utalnak, hogy Oroszország ezáltal elvállalta a felelősséget mind­azokért a károkért, amelyeket semlegesek szen­vedhetnének. A dolgok új állása felbátoríthatja Ja­pánt Nincsiang megtámadására, amitől eddig talán a szóbanforgó különböző érdekekre való tekin­tettel tartózkodott, míg most az oroszok eljárása ettől az aggodalomtól felmentette. Lázadó koreaiak. Szoul, március 31. Hír Szerint 500 elbocsájtott koreai katona Pongjang közelében felkelést szított. Dohánymonopólium, Tokió, március 31. A képviselőháztól elfogadott pénzügyi törvény­javaslatok magukban foglalják a kabinettől előterjesz­tett teljes programmot néhány módosítással. Többi közt életbe léptetik a dohány-egyedáruságot és a gyárosok­nak kárpótlást fizetnek, amely az eladásból három éven át befolyó haszonnak fog megfelelni. A Dreyfus-per revíziója, Páris, március 31. A semmitőszék előtt lefolyt tárgyalás, mint azt Labori, Dreyfus egykori védője kijelentette, csak halvány képet nyújt azokról a hamisítások­­ról, amelyek Rennesben Dreyfus újabb elítélését előidézték. A semmitőszék szándékosan ki akart térni az ügy érdemleges tárgyalása elől és a vizs­gálat feladatává tette az igazság megálllapítását. A vizsgálat már megindult, a büntetőtanács, most válogatja össze az anyagot Targe kapitány segítségé­vel, aki André hadügyminiszter megbízásából azt a vizsgálatot vezette, amely a revíziót eredményezte. E vizsgálat során egy érdekes „új tényt“-t fedez­tek föl, egy újabb hamisítást, amely a rennesi bírákat megtévesztette. A semmitőszék most akta­­szerűleg meg fogja állapítani a hamisítást. Amikor Dreyfus a hadiiskolában volt, hogy a vezérkarba való felvételhez a szükséges ismere­teket megszerezze, nagy figyelemmel kisérte az előadásokat és lejegyezte azokat magának Ez 1890-től 1892-ig történt. A titkos dossierben megvan a másolata a hadiiskolában tartott felolvasások egy részének. Ezt a másolatot, amely a német követségen talál­tatott, egy jegyzet kíséri, amely 1898. november 20-ikáról van keltezve, és amelyben Rollin őrnagy és Cuignet kapitány megerősítik, hogy ők a Dreyfus konfiskált okmányainak leltározása al­kalmával, tehát 1894-ben a következőket álla­pították meg, amelyek a két tiszt állítása sze­rint az állandó erődítésekről tartott ama felolva­sókra vonatkoznak , és e felolvasásokat 1890—92-ig a hadiiskolában tartották és egy példányt Dreyfus megtartott magánál. A jegyzet gyártói a követke­zőket tartják feltűnőnek: Minden előadás, amely­ről Dreyfus jegyzeteket készített, nevezetesen az állandó erődítésekről szóló felolvasások két első része, be volt kötve, csak a harmadik rész (a kü­lönböző államok védelmi szervezete) volt fűzve és az első fejezet hézagos. Ez előadásoknak éppen harmadik kötetéből került egy rész a német kö­vetség birtokába, mert e rész másolatának egy része a vezérkar birtokában van a német követ­ség titkárának kezeírásával lemásolva. A jegy­zetet Rollin őrnagy és Cuignet kapitány írták alá. E tanúskodással abszolút ellentétben be van bizonyítva, hogy a hadiiskolán tartott az a felol­vasás, amelyet a német követségen lemásoltak, nem ugyanaz, amelyet Dreyfus lakásán találtak. Azonkívül bizonyos az is, hogy Rollin és Cuignet állításával ellentétben az előadásokról írt jegyze­tekből egyetlen egy lap sem hiányzott, amikor azokat Dreyfus lakásán elkobozták és a vizsgá­lattal megbízott du Paty de Clam ezredes le­pecsételte. Mindezek a momentumok kitűnnek André hadügyminiszter jegyzékéből, aki a szükséges bizo­nyítékokat is mellékelte. Mindenekelőtt Dreyfus 1890—92-ig látogatta a hadi iskolát. A birtokában talált előadások ter­mészetesen ezekből az évekből valók, még ma is megtalálhatók a hadügyminisztérium levéltárában. Azok az előadások ellenben, amelyeket a német követségi titkár másolt le, az 1892—94-iki évek­ből származnak, tehát oly időből, amikor Dreyfus már nem volt hallgatója a hadiiskolának. Az újabb előadások szövege lényeges változásokat tüntet fel, azokkal szemben, amelyeket Dreyfus hallga­tott. Chamoin tábornok a titkos dosterhez egy jegyzetet csatolt azzal a célzattal, hogy Rollin és Cuignet valótlan tanúskodását támogassa. Chamoin a jegyzéket a következő megjegyzéssel kiséri: — Tényleg feltűnő, hogy egyebet ne mond­jak, hogy mindenütt, ahol Dreyfus időzött, ily abnormális okmánylopásokat állapítanak meg. Chamoin tábornok jegyzéke 1898 május 26-áról kelt és arra való volt, hogy a rennesi perben mint terhelő bizonyíték egy évvel később szerepet játszon. Csak 1899 szeptember 19-én, tíz nappal a rennesi ítélet után adta vissza a dossiert Chamoin tábornok, annak a Gallifet hadügyminiszternek küldötte, aki mindent elkövetett, hogy Drey­­fust még egyszer elitéljék,­­­ a hadügyminisztérium jogi osztályának és abba a borítékba, amelybe ezeket az előadásokat betette, és melyet lepecsételtek, egy név­telen jegyzéket csatolt. E jegyzékben fel van említve.

Next