Budapesti Napló, 1904. július (9. évfolyam, 181-211. szám)

1904-07-08 / 188. szám

188. szám. Budapest, péntek BUDAPESTI KikPLé ráül. junus de­­ a­ másikban meg ki kellett rántania a kardját, mert nem volt más út a számára! Azért a kardaffér csak kardaffér, ami megvan,­­ ha egyszer olyan civilnek ,a vére hullott a tiszti kardtól, áld alaposan rászolgált a leckéztetésre, máskor — sokszor — ár­tatlan polgárvér csuroghat a tiszti kardról. Csak azért, mert a tiszt kényszerhelyzet­ben van, csak azért, mert a megkülönböz­tető uniformisban kard lóg az oldalán. Pedig több, mint valószínű, hogy nem minden tiszt kedveli a fölösleges hősködést és a békés mindennapi életben a polgár­vérben való gázolást, amely végre az ő vére is. Schmidt Gusztáv nemcsak egy van a hadseregben s annyi hiábavaló és káros vérengzésre idők múltán mégis csak megszaporodik a fajtája. Elvégre könnyebb észrevenni a vagdalkozó tisz­tet, mint azt, aki elvonul a botrányok elől. De a Schmidt Gusztávoknak meg kell adni a módot, hogy ne jussanak ilyen fáj­dalmas szenzációk közepébe, másfajta baj­társaiktól pedig meg kell vonni az alkalmat, hogy kaszabolhassanak. Ez megint nem új dolog, ahogy ezt el lehetne érni. Künn, más országokban már van rá példa, hogy mi ennek a kérdésnek a megoldása. De ez aztán az egyetlen mód is. A tiszt szolgálaton kívül jár­hasson polgári ruhában és ne viselhessen kardot a magánéletben. Akkor nem volna véres kardaffér s ha tisztnek baja akadna valakivel, az ügy nem fulladna bele minde­nekelőtt vérfürdőbe, hanem intéződnék, mint más polgár dolga. Ez a jó szokás már megvan másfelé. Hogy nálunk mikor hozzák be, ki tudna erre megfelelni? Lesz még addig kardaffér a hazában! . . . OmOT. Budapest, Julius 7. — BUDAPESTI NAPIZÓ. Június 30-ikán új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kér­jük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóz­­tassanak a megújításról idejekorán gondos­kodni, hogy a lapot akadálytalanul küld­­hessük tovább. — Személyi Mr. Kossuth Ferenc, a füg­getlenségi és 48-as párt elnöke ma Budapesten keresztül Herkulesfü­rdőbe utazott. — Ottó főherceg beteg. A Neues Wiener Tagblatt közli: A külföldi lapokban különböző hírek jelentek meg Ottó főherceg egészségi álla­potáról. Hiteles forrásból értesülünk, hogy a fő­herceg áprilisban megkezdett szabadságát meg­­hosszabbittatta, mert tü­dőgyuladást kapott. Ottó főherceg most gyógyulófélben van s a jövő hét­főn, e hó 11-én Dél-Tirolba fog utazni, hogy or­vosainak tanácsára néhány hetet a Mendelen tölt­sön. Az a berlini hír, hogy Ottó főherceg hosz­­szabb külföldi útra készül, nem felel meg a való­ságnak, mert a főherceg egész szabadságideje alatt nem fog távozni Ausztriából. — A spanyol király külföldi útja, Münchenből jelentik. A tegnap kiadott udvari jelentés szerint Alfonz spanyol király lemondott arról a szándékáról, hogy a külföldi udvarokat az idén meglátogassa. — Miniszteri kihallgatás. Nyíri Sándor honvédelemügyi miniszter a szokásos csütörtöki kihallgatást további intézkedésig nem tartja meg. — Uj magyar nemes. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem elő­terjesztése folytán Zilahi Simon, a Budapesti Hírlap kiadóhivatala igazgatója és törvényes utódainak a magyar hírlapirodalom terén szer­zett érdemei elismeréséül a magyar nemessé­get gyurgyókai előnévvel díjmentesen ado­mányozom. Kelt Bécsben, 1904. évi junius hó 29-én. Ferenc József s. k., gróf Khuen-Héder­­váry Károly s. k. — „Asszonyok hatalma.“ Ez a címe ma kezdődő új regényünknek, amely érté­kes hajtás az északi irodalom kertjéből. Szerzője, Gustaf af Geijerstam, a kiváló svéd író, arról a hatalomról mond benne mélabús mesét, amely a legerősebben játszik bele a férfi életébe. Egy érdekes egyéniség meg­kapó életéről szól Geijerstam regénye; hőse azért a boldogtalanságért, amelyet egy asz­­szony miatt szenvedett, bő kárpótlást talál egy rendkívül gyöngéd asszonylélek barát­ságában. Az „Asszonyok hatalma” kiváló­ságát a külföldi kritika is nagy elismerés­ben részesítette s bizonyára megnyeri olva­sóink tetszését is. •­ Magyar tiszt a pápánál. A római Giornalo d’Italia írja, hogy a pápa a napokban egy görög nem-egyesült hitű magyar tisztet fo­gadott. A tiszt annyira el volt bűvölve a pápa egyéniségétől, hogy le fog mondani rangjáról, kilép a hadseregből, áttér a katholik­us hitre és fel fogja magát vétetni egy római kolostorba. — Kitüntetés. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Petrás Jakabnak, Jászó­­mindszent község birájának buzgó szolgálatai elismeréseid a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Korcsmárosok és vendéglősök sé­relmei. Szeged, Miskolcz, Debreczen, Pozsony vendéglősei és korcsmárosai nevében ma a kép­viselőházban küldöttség tisztelgett Lukács László pénzügyminiszternél, azzal a kérelemmel, hogy a pénzügyi kormány a fogyasztási szövetkezetek és szatócsok kismértékben való borárusítását szi­gorúbb ellenőrzés alá vétesse s ezen a téren a fo­gyasztási szövetkezeteknek és szatócsoknak ked­vezményeket ne engedélyezzen. A deputációt dr. Kőszegi Armand miskolczi ügyvéd vezette. Be­szédében alapos argumentáció keretében muta­tott rá arra az illegális versenyre, amelylyel a szatócsok, a fogyasztási szövetkezetek s a szőllős­­gazdák országos egyesülete a vendéglősök és korcsmárosok amúgy is súlyos terhekkel megne­hezített üzletét rontják A pénzügyminiszter a küldöttség szónokának érvei iránt válaszában nagy ráéltányolással volt s megígérte, hogy a jo­gos kérelmet alapos tanulmány tárgyává teszi. A sérelmek orvoslása tárgyában a küldöttség át­nyújtotta a miniszternek a Borsodmegyei Korcs­­márosok-, Vendéglősök-, Szállodások- és Kávésok Egyesületének memorandumát.­­ A fölmivelési miniszter Kecskemé­ten, Kecskemétről táviratozzék. Tallián Béla földművelésügyi miniszter ma délután Molnár István gyümölcsészeti kormánybiztos, dr. Katona Ernő miniszteri fogalmazó, dr. Szeless József és dr. Nagy Mihály országgyűlési képviselők és Ki­szler Henrik, a magyar élelmiszer-részvény­társaság vezérigazgatója kíséretében Kecske­métre érkezett. A pályaudvaron Kada Elek polgármester fogadta a városi tanács élén. A miniszter először a vasúti raktárban folyó szállítmányozási munkálatokat tekintette meg, ahonnan éppen 120 kocsi körülbelül százezer kosár gyümölcscsel került elszállításra. Itt Po­­lányi Manó ellenőr, állomásfőnök, Weisz Arthur, a magyar élelmiszer-szállító részvénytársaság igazgatója s Brachfeld Vámos, ugyan a társaság kecskeméti fiókjának vezetője szolgáltak a mi­niszternek szakszerű felvilágosításokkal. A mi­niszter, aki a gyümölcsszállítás minden fázi­sát megmagyaráztatta magának, nagy elisme­réssel nyilatkozott az óriási forgalom aka­dálytalan lebonyolításáról és a magyar élel­miszer-szállító részvénytársaságnak a kivi­telt minden tekintetben hathatósan előmozdító működéséről. A vasútról a miniszter a gazda­sági egyesületbe hajtott és ott Kemény Zoltán titkár kalauzolása mellett tüzetesen megtekin­tette a gyümölcskiállítást. Ezután a miniszter Feldmayer Ignác gyümölcs- és baromfitelepére látogatott el. Majd a konzervgyárat szemlélte meg a miniszter Oettel igazgató kalauzolásával és a földművelési iskolát, ahol Draselly igaz­gató fogadta. — Bocskay István emléke. Hajdúböször­ményben szobrot állítanak Bocskay Istvánnak, a szabad hajdúk patrónusának. A szoborbizottság az emlékmű mintájának elkészítésével Holló Barnabás szobrászt bízta meg, aki a mintázást már be is fejezte. Az emléket Bocskay születé­­sének négyszázadik évfordulóján fogják le­leplezni. —­Herzl Tivadar temetése. Bécsből jelem­tik: Herzl Tivadart, a cionizmus vezérét ma dél­előtt temették el óriási részvét mellett. A teme­tésen ötezernél több ember jelent meg, köztük a legtöbb európai cionista-egyesület képviselője. A­ halottasházban cionista diákok tartották fenn a rendet, a temetőben a rendőrség alig tudta visszaszorítani a koporsó körül tolongó tömeget. Beszédeket a sír mellett az elhunyt kívánsága következtében nem mondottak. Csak a londoni cionista gyarmatbank igazgatója mondott né­hány szót, fogadalmat téve, hogy a cionisták Herzl szellemében törhetlen buzgósággal folytat­ják akciójukat. — A találkozó. Mikor a matúrának vége, a boldog fiatalok, akiknek sikerült átvergődniük az írásbeli vizsga Seilláján és Charybdisén és a szóbeli izgalmain, ren­desen szentül megfogadják, hogy tíz év múlva találkozni fognak, hadd lássák majd, ki mennyire vitte. Nagy versenyhez hason­lít ez, mikor egyazon távoszlopnál talál­koznak össze, akik különböző pályán indultak el. Az élet azonban a leg­szeszélyesebb tanár. Gyakran megbuk­tatja, aki a legjobb kalkulust érdemelte, innen van, hogy ezek a találkozók sok meglepetést rejtenek magukban. A volt prematurusz sápadt arccal kénytelen nézni egy prémesbundás urat, aki már minisz­teri titkár, míg ő dijnokoskodik, pedig neki köszönhette, hogy letette a német írásbelit. Nem csoda, ha sokan meg­bánják a boldog meggondolatlanságban ígért találkozást,­­ amely többnyire fdábrándu­­lást, halálos unalmat rejt magában és kiválóan alkalmas arra, hogy a régi, diákos irigykedést, ha egy napra is, életre keltse. Bár bor, cigány van mindig bőven, a hangulat inkább rideg, mint barát­ságos. Utóvégre mi élvezet van abban ta­lálkozni idegen emberrel, akihez csak annyi emlék fűz, hogy gyerekkorodban megbukott, feladott az osztályfőnöknek, esetleg kegyet­lenül csúfot űzött belőled és számtalan gonoszságot követett el veled szemben. S most is, ha többre vitte, bántó lealázkodással ül melléd, vagy pedig ökölbeszorított kéz­zel gondol emelkedésedre. Az összejövete­leken mindenki azon van, hogy műtét na­gyobbat mondjon a másiknál. Fölele­­venítenek gyermekkori emlékeket, amik egy felnőtt ember szemében már nem mulatságosak, és elmondanak minden rosz­­szat elmaradt társaikról. Egyben azon­ban egyetértenek. Mindenki örül, ha a mulatságnak vége szakad. Mindezt azért említjük, mert egy vidéki gimnázium volt növendékei annak idején úgy határoz­tak, hogy a maturai találkozón való meg­jelenést mindenki megválthatja száz koro­nával. Konstatálnunk kell, hogy volt ben­nük annyi ízlés, hogy most az évfordulón egyik sem ment el a találkozóra. Huszon­­ketten voltak. Tizenöt megküldötte a száz koronát, öten ismeretlen helyre költöztek és kettő­s váltót küldött. A pénzt az intézet segélyegylete fogja megkapni... — Változások az Erzsébet-Molon. A Lánc­híd új jegyszedési rendszerét, hogy tudniillik a közönség közvetlenül a megváltás után lead­hatja a hídjegyet, most az Erzsébet-hídon is meghonosították. Egyéb változások is történtek az új hídon. A jegykiadó házak elé fedett csar­nokot építettek a híd stílusában. A hídfők pillér­jeinek emléktábláit — amelyeket annak idején felsőbb helyről jövő kívánság folytán eltávolí­tottak — most újakkal cserélik ki. A négy emléktábla fölé szoborcsoportozatokat terveznek.­­ A máglya­ Budweisból táviratoztak. A tegnapi Huss-emlékünnep után a cseh nem­zeti munkásklub tagjai a zsidó temető közelé­ben máglyát raktak és meg akarták gyújtani. A csendőrség azonban megakadályozta a terv kivitelét. A zavargók erre német kutyáknak szid­ták a csendőröket és meghajigálták őket kövek­kel. A csendőrök szuronyokkal verték szét a za­vargókat. — Az élesdi zavargás. A Samson Mártoni járásorvos elnöklete alatt Élesden megalakult bizottság a zavargás alkalmával szerencsétle­nül jártak családtagjai között 7606 koronát osztott ki.

Next