Budapesti Napló, 1904. augusztus (9. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-01 / 212. szám
M2. szám, Budapest, hétfő BUDAPESTI N NAPLÓ 1904. augusztus 1. – Fétervár, július 31. A hivatalos lapnak Liajongból jelentik, hogy Haicsengnél tegnap komoly eseményeket vártak. Kopenhága, julius 31. Ma délelőtt két orosz torpedónaszád és két nagy gőzhajó vonult át a Nagy-Belten orosz hadilobogó alatt, észak felé hajózva. A francia kultúrharc. Pária, július 31. A hivatalos lap közli a francia kormány és a Vatikán között váltott iratokat a lavali és a dijoni püspök ügyében. Különösen említésreméltó Combes miniszterelnök egy leirata, amelyben Delcassé külügyminisztert értesíti, hogy a legközelebb tartandó minisztertanács foglalkozni fog azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kormány méltóságának érdekében kívánatosak. Combes miniszterelnök említést tesz Vanutelli kardinális egy leiratáról a lavali püspökhöz, amelyben ezt különben a felfüggesztés terhe mellett Rómába hívja. Combes kimutatja, hogy ez a parancs és ez a fenyegetés már ismétlődött. A miniszterelnök azt hiszi, hogy ez az eljárás arról az elhatározásról tesz bizonyságot, hogy provokáljanak és hogy a konkordátumot a francia kormány jogainak figyelmen kívül hagyása által felmondják. Elhatároztam, írja Combes miniszterelnök, hogy ha ezeket a parancsokat nem vonják vissza, viszonyunkat a szentszékkel meg fogom szakítani. Említésre méltó továbbá Delcassé külügyminiszter egy távirata, amelyben a francia ügyvivőt megkeresi az iránt, hogy a bíboros államtitkárnak egy jegyzéket adjon át, amely arról szól, hogy tekintettel arra, hogy a szentszék fenntartja annak a hatalomnak tudta nélkül tett intézkedéseit, amely hatalommal konkordátumban áll, Franciaország elhatározta, hogy megszakítja a viszonyt, mely a szentszék akarata folytán immár tárgytalanná vált. A távirat hozzáteszi: mi a pápai nuncius misszióját immár befejezettnek tekintjük. Paris, július 31. a Vatikán elvonja Franciaországnak a Keleten élő katholikusok felett való protektorátusát, de Franciaországot kényszerítették a megtett lépésekre. Előbb vagy utóbb mind a két fél megbánja a szakítást. A Liberté azt véli, hogy a Vatikán mit sem veszt a viszony megszakításával, mert az olyan roszszá vált, hogy semmire sem lehetett használni. Mi azonban, úgy véli az idézett lap, elvesztjük ama jogunkat, mely bennünket a Keleten lakó keresztények védelmének átruházásával megillet. Paris, július 31. A radikális és a szocialista lapok szerencsét kívánnak Franciaország és a Vatikán közötti viszony megszakításához és azt remélik, hogy a kormány nem fogja magát befolyásolnatok Azt az ígéretet teszik, hogy a szakítást teljes keresztülvitelében támogatni fogják. Az ellenzéki lapok kétkednek, hogy Combes miniszterelnök teljesen szakítani fog, és avval vádolják mindenekelőtt, hogy az a célja, hogy miniszterségét meghosszabbítsa. A Soleil rámutat a szerencsétlen következményekre, amelyek beállnak a pápával való szakítás után, és csodálkozását fejezi ki, hogy a parlamentet nem hívják össze. Páris, július 31. Lorenzelli pápai nuncius tegnap este titkárja kíséretében Rómába utazott A Temps szóváteszi Franciaország és a Vatikán szakítását és azt mondja, hogy mindkét részről egyformán meg akarták szakítani a viszonyt. Nem alaptalan az az aggály, hogy — Parancsolja, hogy haza kisérjem, Jegor Nilics? — kérdezte egy kicsit később Belebuhin a milliomos füléhez hajolva. Pjafigorov ajka megmozdult, mintha valami legyet akart volna elfujni az orráról. — Parancsolja, hogy haza kísérjem? — ismételte Belebuhin. Vagy álljon elő a fogat? — Ha? . . . Mi az? . . . Te? . . . Mit akarsz?— Haza kísérni . . . Itt az ideje az ágy ócskába menni . . — Ha . . . ha . . . haza akarok . . . ki . . . kisérj el! Belebuhin sugárzott a gyönyörűségtől és neki látott, hogy Pjatigorovot talpra állítsa. A többi előkelőség szolgálatkészen ugrott oda, fölemelték, édeskés mosolylyal, az örökös díszpolgárt és óvatosan fogatához vitték. — Egy egész társaságot így bolonddá tenni — ehhez igazán csak művész-genie ért! — jegyezte meg vidáman Sesztjakov. — Egyszerűen oda vagyok Jegor Nilics! Ha rágondolok, még mindig nevetnem kell . . . hahaha ... És milyen dühösek lettünk! Hahaha ... A színházban sem nevettem még olyan jót ... Na de ilyen jiumor! Egész életemben se felejtem el ezt az estét! Amikor Pjatigorov elment, az előkelőségek megint jókedvűen lettek és megnyugodtak. •— Mikor elbúcsúzott, kezet nyújtott nekem — mondotta Sesztjakov, nagyon elégedetten. — Hát nem haragszik már . . . — Adja isten! — sóhajtotta Jevsztrat Szpiridonicsz HÍREK Budapest, július 31. — BUDAPESTI NAPLÓ. Július 31-én új előfizetési nyílik a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejár, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhesstik tovább. — Személyi hírek, Hieronymi kereskedelmi miniszter ma reggel Budapestről Bécsbe érkezett és mindjárt tovább utazott Marienbadba. — Lobkovitz Rudolf herceg hadtestparancsnok néhány napi tartózkodásra a fővárosból Kaltenleutgebenbe utazott. — A főkapitány szabadsága. Prudnay Béla főkapitány ma kezdte meg hat hétre terjedő szabadságát. A főkapitány nyári üdülésre alsó-zsemberi birtokára utazott. Távollétében dr. Farkas Lajos osztálytanácsos helyettesíti, mivel a főkapitányi helyettes, Fékáry József királyi tanácsos is szabadságon van. — Búcsú a Vízivárosban. A Vízivárosban ma tartották meg nagy ünnepséggel a búcsút. A Bomba-téren tömérdek sátor, árubódé, körhinta volt felállítva, amely között már kora reggel óta hömpölygött a nép. A búcsú egyházi része a plébánia-templomban folyt le. Miseközben körmenet volt, amelyet König Gusztáv plébános vezetett. A körmenetben résztvettek a Jézus szive társulat tagjai, fehérruhás leányok s nagy közönség. A körmenet a Plébánia-, Iskola-, Batthyány- és Fő utcán tért vissza a templomba. Délután 4 órakor litániával zárták be az ünnepet. Délután megkezdődött a mulatság, amely csak a késő éjjeli órákban ért véget. — Tűzoltókongresszus és kiállítás. A nemzetközi tűzoltókongresszus és az azzal kapcsolatban rendezendő szakkiállítás előkészítése serényen folyik. Ma délelőtt egymásután tartott ülést a fogadó és elszállásoló, a gyakorlatrendező, a vigalmi és a kiállítási bizottság. Az albizottságok elhatározták, hogy a hazai tűzoltók részére, kik a kongresszusra Budapestre érkeznek, iskolákat fognak lakásul berendezni, de azonkívül privát lakásokat is szívesen vesznek bérbe a kongresszus tartamára. Gyakorlatot fognak rendezni egy hatalmas gőzmalmon, amely ellen az összes budapesti tűzoltók, tehát a hivatásos fővárosi, az önkéntes s a gyári tűzoltóság együttes támadást intéz. A kongresszus egy meghatározott napján a hivatásos tűzoltóság riasztani fog s végül az Operaházban a záporpróba előzetes bejelentés nélkül meg fog tartatni. Ezeken kívül a mentő-egyesület is rendez nagyszabású mentőgyakorlatot. A kongresszusi tagok tiszteletére három lakoma lesz. Egyik a Margitszigeten, a másik a főváros városligeti pavilonjában, a harmadik pedig a Svábhegyen vagy a Hűvösvölgyben. — Plehve halála, Fezerváról táviratozzák. Ma gyászistentiszteletet tartottak Plehve miniszterért a cár, az özvegy cárné, a nagyherceg trónörökös, a nagyhercegek és nagyhercegnék, az összes miniszterek és a diplomáciai testület jelenlétében. Az egyházi szertartás után, amelyet Antonio metropolita végzett, a holttestet a temetőbe szállították. A cár és a cárné távirati után fejezték ki részvétüket Plehve özvegyének. A kolozsvári egyetem könyvtárépületének tervpályázatát a kultuszminiszter most döntötte el. Az első díjat Orth Ambrus és Somló Emil, a második Korb Flóris és Giergl Kálmán, a harmadikat Sebestyén Arthur nyerte el. Megvette a miniszter Villányi és Hajós, továbbá Láng Adolf terveit. Valamennyi terv egy hétig közszemlére van állítva a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben. — Eltűnt misepénzek. Az Erzsébetváros tekintélyesebb városatyái közt már napok óta hire járt, hogy a VII. kerületi plébániahivatalban nagymérvű sikkasztást fedeztek föl. Arról szólt a hír, hogy több alapítvány egészen eltűnt és a templomalap és misepénzek kezelése körül sikkasztás történt. A kínos felfedezést akkor tette a város, amikor a július 7-ikén elhunyt Tóthfalussy Béla plébános halála után az egyházi hatóság kiküldötteinek jelenlétében megvizsgálta az elhunyt plébános által kezelt egyházi alapítványokat és templom-alapot, hogy aztán átadja ideiglenes kezelés végett Kovák István káplánnak, aki az új plébános megválasztásáig adminisztrátora a plébánia-hivatalnak. A bizottság még nem fejezte be munkáját, de eddig is konstatálta, hogy 20.500 koronánál több hiányzik, amely összeg Tóthfalussy Béla plébánoskodása idején tűnt el. A bizottság attól tart, hogy a további vizsgálat során jelentékenyen nagyobb hiányt kell konstatálnia. A városházán kínos meglepetést keltett a vizsgálat eredménye és a tanács azonnal utasította a jogügyi osztály vezetőjét, hogy Tóthfalussy hagyatékának lefoglalásával az eltűnt pénzeknek legalább egy része megtérüljön. A bíróság már le is foglalta Tóthfalussy 2000 forint értékű bútorait, azonkívül egy életbiztosítási kötvényét, amely jelentékeny összegre szólt ugyan, de Tóthfalussy már évekkel ezelőtt egy nagyobb kölcsönt vett föl rá, úgy hogy a kötvény jelenleg mindössze 11.000 koronát ér. Egyéb érték Tóthfalussy után nem maradt, úgy hogy a főváros, ha a további rovancsolás során újabb meglepetések nem fordulnak elő, mintegy öt-hatezer koronával károsodik meg. A kínos eset alkalmasint a büntetőbíróságot is foglalkoztatni fogja és amíg tisztán ki nem derül minden, az új plébános választása iránt semmiféle hivatalos lépés nem fog történni. Lapunk egyik munkatársa ez ügyben járt az erzsébetvárosi plébániához közel álló helyen és ott azt hozzák föl, hogy a mutatkozó hiány az elhunyt plébánosnak inkább gondatlanságából, mint könnyelmüségébőll támadt. A káplánok ismerték ugyan plébánosuk költekező életmódját, de tudták azt is, hogy a hozzávaló pénzt kölcsönökkel, váltóadóságokkal szokta előteremteni. Nekik a plébánián elhelyezett pénzek és alapítványok kezelésébe semmiféle befolyásuk nincs, az tisztán a plébános hatáskörébe tartozott. A templomatyákat az ellenőrzésnek kötelessége illeti meg, de azok e jogukat sohasem gyakorolták, mert azok is vakon biztat Tóthfalussyban, aki vidám életkedvével, előzékenységével más körökben is némi népszerűséget vívott ki magának. Érdekes különben, hogy a rovancsoló-bizottság alighogy munkához látott, azonnal látta, hogy baj van. A pénztárt teljesen üresnek találta, az értékpapírok is hiányoztak, pedig az Erzsébetváros különválasztása óta több nagyobb adakozás történt a hívők részéről, ami Dégen Titusz halála után teljesen rendben talál-