Budapesti Napló, 1904. augusztus (9. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-01 / 212. szám

M2. szám, Budapest, hétfő BUDAPESTI N NAPLÓ 1904. augusztus 1. – Fétervár, július 31. A hivatalos lapnak Liajongból jelentik, hogy Haicsengnél tegna­p komoly eseményeket vártak. Kopenhága, julius 31. Ma délelőtt két orosz torpedónaszád és két nagy gőzhajó vonult át a Nagy-Belten orosz hadilobogó alatt, észak felé hajózva. A francia kultúrharc. Pária, július 31. A hivatalos lap közli a francia kormány és a Vatikán között váltott iratokat a lavali és a dijoni püspök ügyében. Különösen említésre­­méltó Combes miniszterelnök egy leirata, amelyben Delcassé külügyminisztert értesíti, hogy a legközelebb tartandó minisztertanács foglal­kozni fog azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kormány méltóságának érdekében kívánatosak. Combes miniszterelnök említést tesz Vanutelli kar­dinális egy leiratáról a lavali püspökhöz, amelyben ezt különben a felfüggesztés terhe mellett Ró­mába hívja. Combes kimutatja, hogy ez a pa­rancs és ez a fenyegetés már ismétlődött. A miniszterelnök azt hiszi, hogy ez az eljárás arról az elhatározásról tesz bizonyságot, hogy provokáljanak és hogy a konkordátumot a francia kormány jogainak figyelmen kívül ha­gyása által felmondják. Elhatároztam, írja Combes miniszterelnök, hogy ha ezeket a paran­csokat nem vonják vissza, viszonyunkat a szent­székkel meg fogom szakítani. Említésre méltó továbbá Delcassé külügyminiszter egy táv­irata, amelyben a francia ügyvivőt megkeresi az iránt, hogy a bíboros államtitkárnak egy jegyzéket adjon át, amely arról szól, hogy te­kintettel arra, hogy a szentszék fenntartja an­nak a hatalomnak tudta nélkül tett intézkedé­seit, amely hatalommal konkordátumban áll,­­ Franciaország elhatározta, hogy megszakítja a viszonyt, mely a szentszék akarata folytán immár tárgytalanná vált. A távirat hozzáteszi: mi a pápai nuncius misszióját immár befeje­zettnek tekintjük. Paris, július 31. a Vatikán elvonja Franciaországnak a Keleten élő katholikusok felett való protektorátusát, de Franciaországot kényszerítették a megtett lé­pésekre. Előbb vagy utóbb mind a két fél meg­bánja a szakítást. A Liberté azt véli, hogy a Vatikán mit sem veszt a viszony megszakításá­val, mert az olyan roszszá vált, hogy semmire sem lehetett használni. Mi azonban, úgy véli az idézett lap, elvesztjük ama jogunkat, mely bennünket a Keleten lakó keresztények védel­mének átruházásával megillet. Paris, július 31. A radikális és a szocialista lapok szerencsét kívánnak Franciaország és a Vatikán közötti viszony megszakításához és azt remélik, hogy a kormány nem fogja magát befolyásolnatok Azt az ígéretet teszik, hogy a szakítást teljes keresztülvitelében támogatni fogják. Az ellen­zéki lapok kétkednek, hogy Combes miniszter­­elnök teljesen szakítani fog, és avval vádolják mindenekelőtt, hogy az a célja, hogy miniszter­ségét meghosszabbítsa. A Soleil rámutat a sze­rencsétlen következményekre, amelyek beállnak a pápával való szakítás után, és csodálkozását fejezi ki, hogy a parlamentet nem hívják össze. Páris, július 31. Lorenzelli pápai nuncius tegnap este tit­kárja kíséretében Rómába utazott A Temps szóváteszi Franciaország és a Vatikán szakítását és azt mondja, hogy mind­két részről egyformán meg akarták szakítani a viszonyt. Nem alaptalan az az aggály, hogy — Parancsolja, hogy haza kisérjem, Jegor Nilics? — kérdezte egy kicsit később Belebuhin a milliomos füléhez hajolva. Pjafigorov ajka megmozdult, mintha valami legyet akart volna elfujni az orráról.­­ — Parancsolja, hogy haza kísérjem? — is­mételte Belebuhin. Vagy álljon elő a fogat? — Ha? . . . Mi az? . . . Te? . . . Mit akarsz?­­— Haza kísérni . . . Itt az ideje az ágy ócs­kába menni . . — Ha . . . ha . . . haza akarok . . . ki . . . kisérj el! Belebuhin sugárzott a gyönyörűségtől és neki látott, hogy Pjatigorovot talpra állítsa. A többi előkelőség szolgálatkészen ugrott oda, fölemel­ték, édeskés mosolylyal, az örökös díszpolgárt és óvatosan fogatához vitték. — Egy egész társaságot így bolonddá tenni — ehhez igazán csak művész-genie ért! — jegyezte meg vidáman Sesztjakov. — Egyszerűen oda va­gyok Jegor Nilics! Ha rágondolok, még mindig nevetnem kell . . . hahaha ... És milyen dühösek lettünk! Hahaha ... A színházban sem nevettem még olyan jót ... Na de ilyen jium­or! Egész életemben se felejtem el ezt az estét! Amikor Pjatigorov elment, az előkelőségek megint jókedvűen lettek és megnyugodtak. •— Mikor elbúcsúzott, kezet nyújtott nekem — mondotta Sesztjakov, nagyon elégedetten. — Hát nem haragszik már . . . — Adja isten! — sóhajtotta Jevsztrat Szpiri­­donicsz HÍREK Budapest, július 31. — BUDAPESTI NAPLÓ. Július 31-én új előfizetési nyílik a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akik­nek az előfizetése ezen a napon lejár, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhesstik tovább. — Személyi hírek, Hieronymi kereske­delmi miniszter ma reggel Budapestről Bécsbe érkezett és mindjárt tovább utazott Marien­­badba. — Lobkovitz Rudolf herceg hadtest­­parancsnok néhány napi tartózkodásra a fővá­rosból Kaltenleutgebenbe utazott. — A főkapitány szabadsága. Prudnay Béla főkapitány ma kezdte meg hat hétre ter­jedő szabadságát. A főkapitány nyári üdülésre alsó-zsemberi birtokára utazott. Távollétében dr. Farkas Lajos osztálytanácsos helyettesíti, mivel a főkapitányi helyettes, Fékáry József királyi tanácsos is szabadságon van. — Búcsú a Vízivárosban. A Víziváros­ban ma tartották meg nagy ünnepséggel a bú­csút. A Bomba-téren tömérdek sátor, árubódé, körhinta volt felállítva, amely között már kora reggel óta hömpölygött a nép. A búcsú egy­házi része a plébánia-templomban folyt le. Miseközben körmenet volt, amelyet König Gusz­táv plébános vezetett. A körmenetben résztvet­tek a­ Jézus szive társulat tagjai, fehérruhás leányok s nagy közönség. A körmenet a Plé­bánia-, Iskola-, Batthyány- és Fő­ utcán tért vissza a templomba. Délután 4 órakor litániával zárták be az ünnepet. Délután megkezdődött a mulatság, amely csak a késő éjjeli órákban ért véget. — Tűzoltókongresszus és kiállítás. A nemzetközi tű­zoltókongresszus és az azzal kapcsolatban rendezendő szakkiállítás előkészí­tése serényen folyik. Ma délelőtt egymásután tartott ülést a fogadó és elszállásoló, a gya­korlatrendező, a vigalmi és a kiállítási bi­zottság. Az albizottságok elhatározták, hogy a hazai tűzoltók részére, kik a kongresszusra Budapestre érkeznek, iskolákat fognak lakásul berendezni, de azonkívül privát lakásokat is szívesen vesznek bérbe a kongresszus tarta­mára. Gyakorlatot fognak rendezni egy hatal­mas gőzmalmon, amely ellen az összes buda­pesti tűzoltók, tehát a hivatásos fővárosi, az ön­kéntes s a gyári tűzoltóság együttes támadást intéz. A kongresszus egy meghatározott nap­ján a hivatásos tűzoltóság riasztani fog s vé­gül az Operaházban a záporpróba előzetes bejelentés nélkül meg fog tartatni. Ezeken kí­vül a mentő-egyesület is­ rend­ez nagyszabású mentőgyakorlatot. A kongresszusi tagok tiszte­letére három lakoma lesz. Egyik a Margitszi­geten, a másik a főváros városligeti pavilon­jában, a harmadik pedig a Svábhegyen vagy a Hűvösvölgyben. — Plehve halála, Fezervár­ól táviratozz­­ák. Ma gyászistentiszteletet tartottak Plehve miniszterért a cár, az özvegy cárné, a nagy­herceg trónörökös, a nagyhercegek és nagy­hercegnék, az összes miniszterek és a diplo­máciai testület jelenlétében. Az egyházi szer­tartás után, amelyet Antonio metropolita végzett, a holttestet a temetőbe szállították. A cár és a cárné távirati után fejezték ki részvétüket Plehve özvegyének.­­ A kolozsvári egyetem könyvtár­épületének tervpályázatát a kultuszminiszter most döntötte el. Az első díjat Orth Ambrus és Somló Emil, a második Korb Flóris és Giergl Kálmán, a harmadikat Sebestyén Arthur nyerte el. Megvette a miniszter Villányi és Hajós, továbbá Láng Adolf terveit. Valamennyi terv egy hétig közszemlére van állítva a Ma­gyar Mérnök- és Építész-Egyletben. — Eltűnt misepénzek. Az Erzsébetváros tekintélyesebb városatyái közt már napok óta hire járt, hogy a VII. kerületi plébániahivatal­ban nagymérvű sikkasztást fedeztek föl. Arról szólt a hír, hogy több alapítvány egészen eltűnt és a templomalap és misepénzek kezelése kö­rül sikkasztás történt. A kínos felfedezést akkor tette a város, amikor a július 7-ikén elhunyt Tóthfalussy Béla plébános halála után az egy­házi hatóság kiküldötteinek jelenlétében meg­vizsgálta az elhunyt plébános által kezelt egy­házi alapítványokat és templom-alapot, hogy aztán átadja ideiglenes kezelés végett Kovák István káplánnak, aki az új plébános megvá­lasztásáig adminisztrátora a plébánia-hivatal­nak. A bizottság még nem fejezte be munkáját, de eddig is konstatálta, hogy 20.500 koronánál több hiányzik, amely összeg Tóthfalussy Béla plébánoskodása idején tűnt el. A bizottság attól tart, hogy a további vizsgálat során jelentékenyen nagyobb hiányt kell konstatálnia. A városházán kínos meglepetést keltett a vizsgálat eredménye és a tanács azonnal utasította a jogügyi osztály vezetőjét, hogy Tóthfalussy hagyatékának lefog­lalásával az eltűnt pénzeknek legalább egy része megtérüljön. A bíróság már le is foglalta Tóthfalussy 2000 forint értékű bútorait, azon­kívül egy életbiztosítási kötvényét, amely jelentékeny összegre szólt ugyan, de Tóth­­falussy már évekkel ezelőtt egy nagyobb kölcsönt vett föl rá, úgy hogy a köt­vény jelenleg mindössze 11.000 koronát ér. Egyéb érték Tóthfalussy után nem maradt, úgy hogy a főváros, ha a további rovancsolás során újabb meglepetések nem fordulnak elő, mintegy öt-hatezer koronával károsodik meg. A kínos eset alkalmasint a büntető­bíróságot is foglalkoztatni fogja és amíg tisztán ki nem derül minden, az új plébános választása iránt semmiféle hivatalos lépés nem fog történni. Lapunk egyik munkatársa ez ügyben járt az erzsébetvárosi plébániához közel álló helyen és ott azt hozzák föl, hogy a mutatkozó hiány az elhunyt­ plébánosnak inkább gondatlanságá­ból, mint könnyelmüségébőll támadt. A káplá­nok ismerték ugyan plébánosuk költekező élet­módját, de tudták azt is, hogy a hozzá­való pénzt kölcsönökkel, váltóadóságokkal szokta előteremteni. Nekik a plébánián el­helyezett pénzek és alapítványok kezelésébe semmiféle befolyásuk nincs, az tisztán a plé­bános hatáskörébe tartozott. A templom­­atyákat az ellenőrzésnek kötelessége illeti meg, de azok e jogukat sohasem gyakorolták, mert azok is vakon biztat Tóthfalussyban, aki vidám életkedvével, előzékenységével más körökben is némi népszerűséget vívott ki magának. Ér­dekes különben, hogy a rovancsoló-bizottság alighogy munkához látott, azonnal látta, hogy baj van. A pénztárt teljesen üresnek találta, az értékpapírok is hiányoztak, pedig az Erzsé­betváros különválasztása óta több nagyobb adakozás történt a hívők részéről, ami Dégen Titusz halála után teljesen rendben talál-

Next