Budapesti Napló, 1904. október (9. évfolyam, 273-301. szám)

1904-10-03 / 273. szám

Budapest, 1904. Kilencedik évfolyam. 273. szám. Hétfő, október 3. Szerkesztőség: VE, Hökk Szilárd­***ca 9. Kiadóavatal: VTIL, Kerepesi­ ut 95. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: VÉSZI JÓZSEF BRAUN SÁNDOR KUdja: A SZERKESZTŐSÉG Egész évre 14 kor., Va évre 7 kor., Vi évre 3 kor. 50 fillér, egy hónapra 1 kor. 20 fillér. Egyes szám Budapesten és a vidéken 4 fillér. Kétszázezerén. Budapest, október 2. ők, akik nem ismerik a betű ha­talmát és varázsát, kétszázezeren vannak Budapesten. Emberek, akik nem tudják, hogy az életnek millió gyönyörűsége, szépsége és értéke van elbújtatva a könyvek, folyóira­tok, újságok és írott szellemi termé­kek között, kétszázezeren járnak itt közöttünk, akik egyetlen napig sem tudnánk élni betű nélkül, amely immár gyönyörűségünkké, szórako­zásunkká, kenyerünkké és véres szenvedélyünkké lett. Majdnem két­százezer analfabéta él köztünk, amint ez a statisztikából kiderül, kétszáz­ezer írni, olvasni nem tudó ember. Valóban mindig olyan nagynak lát­szik ez a város, amelynek zaja, lár­mája, lakóinak tülekedése idehal­­latszik hozzánk. S ha ez a szám jelenik meg előttünk abban a vonat­kozásban, hogy ők, akik kétszázeze­ren vannak, nem tudnak írni, ol­vasni, ez a Budapest összezsugoro­dik, kicsinynyé és hitványnyá lesz és olyan impressziót kelt bennünk, mintha valami afrikai városról beszél­nének s amely messze, nagyon, vég­telen messze van tőlünk. Mi okozza ezt a rettenetes jelen­séget? Ki az oka? Ki felel érte? Számon lehet-e kérni az iskolától, hogy nem tanította meg írni, olvasni a deákjait? Nem, mert aki egyszer az iskola küszöbét átlépte, azt on­nan el nem eresztik, amíg a tu­dás ez elementumait bele nem rakta az iszákjába. Hát ha az iskola nem oka a dolognak, akkor talán a közoktatási törvény az, amelyet ha­mar módosítani kell. Analfabéták­nak hiába hozzák a törvényt. Aki nem tud olvasni, az nem olvassa el sem Shakespeare halhatatlan műveit, sem a törvényt. Aztán a törvényt még végre is kell hajtani s az isko­lától senki sem retteg jobban, mint az, aki az analfabéták sorában ma­radt. Az ilyen szülők gyerekét kötél­lel kell fogdosni az iskolába s kinek van annyi kötele ? Mégis segíteni kell a dolgon. Sürgősen és minden magasabb politikára való tekintet nélkül, mert ennél a dolognál maga­sabb politika talán még sincs. A statisztika különben téves. Csak azokról az analfabétákról számol be, akik írni olvasni nem tudnak. Nem beszél azokról, akik analfabéták ma­radtak a könyvek tömkelegében. Pe­dig a magyar műveltségnek ezek az emberek a tipikus képviselői. A fél­­tudás és a félismeretek hazája ez az ország, ahol elsősorban azt ütik le, aki ezt az igazságot ki meri mondani. Az arány a felső körökben is meg­van. Emitt kétszázezer analfabéta, amott legalább ugyanannyi féltudású vagy elmaradt tudású ember. Ki mond­hatja hát, hogy csak az elnyomottak közt dühöng a tudatlanság és mara­­diság? Íme egy jelenség, amely nem az osztályok harcából magyarázható meg, hanem valami szörnyű köny­­nyelműségből, amely elhiteti velünk, hogy abban a nagy versenyben, mely az európai népek közt folyik, csu­pán fajfenntartó ösztönünkkel vághat­juk magunkat keresztül. Ez a fajfenntartó ösztön s ez az államalkotó­ tehetség! Milyen sokat hirdetik szegény történettudósaink és politikusaink. Egy egész történelmet magyaráztak meg evvel a két mon­dattal s ahol hamarjában nem tudták egyébbel magyarázni históriánkat, ott ösztönöket és szellemeket idéztek föl. S addig idézték s addig mondták, mígnem ma szentül hiszszüik, hogy ösztöneinkből és velünkszületett ge­­nialitásunkból is meg tudunk élni. Pedig bolond volna az, akinek ilyen nevezetes ösztönei vannak és még írni olvasni is megtanulna. Az analfabétizmusnak, hát nem is­koláink s nem is egészen népiskolai törvényünk az oka. Oka első­sor­ban az a példa, amelyet a nép felülről nyer. Onnan, ahonnan a kultúra szeretetének úgy kellene kiáradnia az országra, mint a nap­sugárnak, de ahonnan nem látszik egyéb, mint viaskodás önös célokért és kicsinyes érdekekért. Az urak sem tanulnak — mondják az analfa­béták s büszkék, hogy ezt a fontos dolgot észre tudták vennni és meg­tudták tanulni. Még szerencse, hogy analfabéták, mert különben még azt is tudnák, hogy az egyetemek, a tudományok ápolói, miként szennek hadat egymásnak. Csak a fejtől büdösödik a hal. S ahol a társadalom magasabb réte­geiben sincs meg a tudományok sze­­retete és becsü­lése, ott csak a fari­zeusok csodálkoznak azon, hogy az analfabéták kétszázezeren vannak. BELFÖLD Tisza István Budapesten. Gróf Tisza István miniszterelnök tegnap éjjel néhány sür­gős ügy elintézése céljából Budapestre érke­zett. A félhivatalos Bud. Tud. szerint a mi­niszterelnök holnap visszautazik Gesztre és e hó 8-ától kezdve állandóan Budapesten fog lakni, a Pol. Ért. pedig azt jelenti, hogy a miniszterelnök az esti vonattal Bécsbe utazott és kedden visszatér a fővárosba. Az olasz szerződés. A napi sajtó néhány orgánuma megtámadta a magyar kormányt azért, mert a bécsi lapokban nyilvánosságra ke­­rü­ltek az olasz kereskedelmi szerződés végre­hajtására vonatkozó egyes részletek, a magyar kormány azonban nem tájékoztatja az érdekelt köröket az ügy mibenállásáról. Félhivatalosan most hangsúlyozzák, hogy a magyar kormányt ebben a dologban mulasztás nem terheli. Elte­kintve attól, hogy az egyezmény összes rész­leteiben már napok óta ismeretes és így a bécsi közlések semmi újat nem tartalmaznak, a dolog úgy áll, hogy míg az osztrák kormány a 14. §. segélyével életbeléptette az egyez­ményt, a magyar kormány respektálni óhajtván a törvényhozás jogát, a nemsokára összeülő országgyűlés elé fogja terjeszteni az egyez­ményt és a parlament dolga lesz határozni. A magyar kormánynak elvégre nem lehet hibául felróni, hogy tiszteletben tartja a törvényhozás jogát és ez okból ragaszkodik ahhoz, hogy az egyezményt csak október 10-ike után publikálja. Függetlenségi Kossuth Lajos-párt, Csávolszy Lajos, a fülöpszállási kerület or­szággyűlési képviselője ma beszámolt Sza­badszálláson a parlament lezajlott üléssza­káról. Két óránál tovább beszélt és a maga intranzigens álláspontját fejtegetvén, élesen támadta a függetlenségi párt mindkét árnyalatát, még Ugronékat is, mert az el­maradhatatlan győzelem elől leszereltek. A választók bizalmat szavaztak Csávolszkynak és elnöklete alatt megalakították a füg­getlenségi Kossuth Lajos-pártot. Megalakult a párt végrehajtó­ bizottsága is, amely az összes magyarországi függetlenségi egye­sületeket és választókat csatlakozásra fogja felhívni. A szabadelvüpárt szervezkedése. Nagy- Szent-Miklóson ma megalakult a szabadelvüpárt. Megválasztották elnökké gróf Nákó Sándor nagybirtokos, alelnökké Simonsich Géza királyi közjegyző, pártjegyzővé Kovács Imre. A meg­alakulás után gróf Tisza István miniszterelnö­köt táviratilag ü­dözölték. Hegedűs Lóránt beszámolója, Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő ma mondotta el beszámolóbeszédét Pápán. A Griff-szálló nagy­terme, mint tudósítónk jelenti, ez alkalomból zsúfolásig megtelt választókkal, akik rokon­, szenvesen üdvözölték fiatal képviselőjüket. Beszédében Hegedűs Lóránt visszatekintett a közelmúlt parlamenti eseményeire, majd áttérve a katonai kérdésekre ezt mondta: Bármit is akarnak némely szárazon maradt obstruk­­torok elhitetni a közönséggel, az igazság mégis az marad, hogy ha nekünk sikerül az összes magyarországi ezredeket magyar tisztekkel ellátni, pedig ezt akarja a szabadelvű párt és a kormány, akkor megfogtuk a magvát és nem a felületét, a magyar katonai ügynek. És ha gróf Tisza Istvánnak sikerül end a magyar had­bírókat bevinni a hadseregbe, akkor el tudjuk helyezni egy részét annak a magyar fiatalság­nak, mely eddig díjtalan hivatalok után szalad­gált. Elítélve az obstrukciót, úgy találja, hogy annak fő oka az, hogy behozták az ötéves vá­lasztást a­nélkül, hogy a házszabályokat is meg­­felelőleg szigorították volna. A ciklus első évé­ben a képviselők még nem ismerik egymást, a helyi próbálkozókból még nem lettek országos karikatúrák, az elégedetlenek még nem verődtek össze, tehát nincs válság. A cik­lus utolsó évében mindenki a választásra gondol, tehát" szintén nincs kormányválság". Ellenben az öt év közepén okvetlenül kitör a megáporodott feltűnnivágyás és obstrukcióban való tetszelgés, tehát óriási válság kerekedik. Erre a háromévi ciklus alatt nem nyílt ily al­kalom. Ezután pedig mindig így lesz addig.

Next