Budapesti Napló, 1904. október (9. évfolyam, 273-301. szám)
1904-10-03 / 273. szám
a Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1904. október 8. 273. szám. mig az ötéves választásnak megfelelően át nem alakítjuk a házszabályokat vagyis, mig azt az egyet ki nem mondjuk, hogy a költségvetést záros határidőben s az év vége előtt el kell intézni. (Helyeslés.) A kiegyezésről szólva, azt mondja, hogy úgy kell megoldanunk Ausztriával való viszonyunkat, hogy a Reichsrath sorsa és a magyar parlament munkaképessége közt 1866-ben kötött kapcsot tekintetbe nem vesszük. Először is el kell távolítani azokat az akadályokat, amelyek miatt Magyarországnak gazdasági berendezését megépíteni nem tudjuk. Minden erőnkkel neki kell feküdni ennek az akadálynak és akkor szabadon választhatunk a vámterület formái között. Ez az akadály abban van, hogy minden gyár elvonja a gazdától a munkaerőt, és ennélfogva a gyáripar és mezőgazdaság számára csak egyetlen esetben lehet Magyarország gazdasági szabad fejlődését nagy arányokban, nemzedékekre biztosítani. Csak akkor, ha a gyáriparnak biztosítjuk a kellő munkaerőt, viszont a kisgazdának és kisbérlőnek biztosítjuk a birtokszerzést. Ennek a titka pedig abban áll, hogy országosan meg kell indítani a kisgazdák számára a parcellázást. Ha a törvény a kötött kézzel nem állja útját annak, hogy a birtokok eladhatók legyenek, ha annál kisebb lesz az átruházási illeték, mennél nagyobb birtokot, mennél többen vásárolnak széjjel, ha az amerikai pénzt sikerül a magyar földbe beleönteni, akkor ide lesz kötve ezer és ezer család, akkor a gyáripar megteremthető a gazda kára nélkül, akkor nem kell aggódnunk az ország jövője felett. És akkor szabadon választhat a nemzet az önálló vámterület vagy más vámalakulat között és nem lesznek kezeink saját, ellentétes érdekeink által úgy megkötve, mint most vannak. Hegedűs Lóránt aztán rámutatott a maga parlamenti munkásságára és végül azt mondotta, hogy már rég megorvosolták volna Pápa városának vasúti panaszait, ha eltörölnék a szabadjegyeket. A választók nagy figyelemmel hallgatták Hegedűs Lóránt komoly fejtegetéseit és bizalmat szavaztak neki. Távirati uton üdvözölték a kormányelnököt és a szabadelvű párt elnökét. KÜLFÖLD Az orosz-japán háború, London, október 2. A JSewter-ügynökség jelenti Oku tábornok főhadseregének szállásáról Fusanon át 1-ről. Az első japán vasúti vonat délután Liaojangba érkezett. Néhány nap múlva rendes szolgálat lesz berendezve. Az első vonatok élelmiszereket, lőszert és vasúti anyagszereket hoznak. Mint ugyanaz az ügynökség jelenti Csifuból ugyanazon kelettel, khinaiak jelentései szerint múlt hó 28-ikán és 29-ikén heves harcok folytak Liaotesantól nyugatra a Galamb-öböl közelében. Az oroszok ez alkalommal eredménytelenül törekedtek arra, hogy hatalmukba ejtsék a japánok által ott felállított nagykaliberű ágyukat. London, október 2. A harctérről ma érkezett hírek szerint tegnapelőtt a japánok vonalán belül orosz tüzércsapatok jelentkeztek, amelyeknek látszólag nem voltak komoly szándékaik és rövidesen vissza is vonultak. Az oroszokat a legnagyobb mértékben meglepi a japánok tétlensége és nem foghatják fel, hogy a japánok csak azt várják be, hogy az előkészületeket befejezzék. Pátervár, október 2. Miklós cár negyedikén Révaiba utazik, hogy a haiti hajórajtól elbúcsúzzék. Berlin, október 2. A Berliner Tageblattnak azt írják Pétervárról, hogy Grippenberg tábornok e hó végén a harctérre utazik. London, október 2. A Sárgatenger kikötőiben ii napokban közhírré tették, hogy a német császár 10.000 márka jutalmat tűzött ki Gregenheim, a Port-Arthurból menekült, de eltűnt tengerészhadnagy felkeresésére. HÍREK Budapest, október 2. — BUDAPESTI NAPLÓ. Szeptember 30-án új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. — A király fővadászmestere. A király, mint a hivatalos lap jelenti, gróf Thun-Hohenstein Miksát, Lajos Viktor főherceg főudvarmesterét, e szolgálata alól fölmentette és fővadászmesterévé nevezte ki. — A hercegprímás állapota. Vaszary Kolos bibornok hercegprímás állapota, mint örömmel értesülünk, már annyira javult, hogy tegnap már háromnegyed órai gyalogsétát tehetett kedvenc sétahelyén, a várbástyán. A hercegprímás minden valószínűség szerint október 4-én, a király születése napján, délelőtt tíz órakor, a koronázó Mátyás-templomban tartandó istentiszteleten már pontifikálni fog. — A román királyi pár átutazása. A román királyi pár Károly herceggel és kíséretével tegnap este hét óra tiz perckor a bécsi gyorsvonattal a keleti pályaudvaron fővárosunkba érkezett. A királyi párt a budapesti román királyi főkonzulátus részéről Cuciuranu Viktor követségi tanácsos, főkonzul, Stavridi Demeter követségi titkár alkonzul és Taslananu Oktáv főkonzulátusi titkár fogadták, míg az államvasutak részéről jelen voltak a királyi vendégek fogadtatásánál Ludivigh Gyula min. tanácsos, vezérigazgató, Kovács Lajos üzletvezető és Pávlik rendőrfelügyelő. A királyi pár a kilenc óra tíz peres vonattal tovább indult Bukarestbe. — A megcsonkított ezredéves emlék. Nyitniról táviratoztak. A nyitrai rendőrség ma tett jelentést az alispánnak a zobosi ezredéves emlékművön elkövetett merényletről. Megállapították, hogy mind a négy turulmadárnak a feje és nyaka hiányzik. A merényletet akképpen követhették el, hogy a tettesek a villámhárítón felmásztak és bottal csonkították meg a madarakat. — A szász király betegsége. Pillnitzből jelentik, hogy a szász király ma is jól érezte magát. Részt vett a családi ebéden, melyen megjelent a ■trónörökös is három fiával, továbbá Matild hercegnő és János György herceg. Az utolsó napok kedvezőbb jelentései dacára Drezdában mégis mindenki tisztában van azzal, hogy a király aligha fog felgyógyulni többé s igy érthető az az aggódó részvét, amely az országban uralkodik. A pillnitzi kastélyban Mahud hercegnő ápolja a királyt. Amikor a múlt héten, a király annyira rosszul lett, hogy a halotti szentséget is feladták neki, az egész királyi család összegyűlt a beteg ágya körül. — Apponyi Albert fogadása. Az Országos Nemzeti Szövetség kezdeményezésére, amely egyesület két évvel ezelőtt turulos nemzeti zászlót küldött az amerikai magyarságnak, mozgalom indult meg a főváros polgársága körében, melynek célja gróf Apponyi Albertnek és hazatérő társainak ünnepélyes fogadása. Az ünneplés legfőképpen gróf Apponyi Albert személyének szólna, aki hazafiasszereplésével és jelentős működésével az amerikaiak tiszteletét vívta ki a magyarság részére. Az ünnepséget előkészítő bizottság legközelebb körleveleket intéz a fővárosi egyesületekhez és falragaszok útján fordul a polgársághoz, hogy tegyék minél impozánsabbá Apponyi fogadását. — Kóla halálának évfordulója. Tegnapelőtt múlt három éve, hogy Zola Emil, a nagy francia regényíró oly tragikus körülmények közt meghalt. A szomorú évfordulón Zola özvegyét meglátogatták medani villájában, férjének barátain kívül azok is, akik vele együtt kiküzdötték Dreyfus szabadságát, ma vasárnap pedig ők és a szabadgondolkodók egyesületei kimentek a montmartrei temetőbe és elvonultak Zolának feldiszitett sírja előtt. Zola özvegye nem volt kint a temetőben, mert gyengélkedik. — Valasek az államfogházban. Váczról jelentik, hogy Válás de János a miavai kerület országgyűlési képviselője ma megkezdte az izgatásért rárótt egy évi államfogház-büntetését. — Harctéri epizód. A mandsuriai harctérről sajátságos esetről adnak hírt a londoni lapok. Rennenkampf tábornok csatározásai közben történt, hogy egy fiatal orosz hadnagynak leütötték a fülét. A kis hadnagy azonban nem fogta föl nagyon tragikusan az esetet, nem kapkodott oda, ahol a füle volt, hanem inkább oda, ahol a füle van. Csakhogy hiába volt minden, nem találta meg a fülét. Az ütközet után aztán két kozákot küldött ki, hogy keressék meg a fület. A kozákok bánatosan tértek vissza s szomorú hangon jelentették: — Hadnagy úr! Nem találjuk a fülét. A kis hadnagy sehogy sem nyugodott, hanem elindult maga. Egész éjjel kereste, úgy hogy aztán másnap őt kellett kerestetni. Hiányzott a sorból. Hanem a fületlen hadnagyot hamarabb megtalálták, mint a fülét. Ott feküdt egy erdő szélén, a feje át volt hasítva. — Drágaság. A Magántisztviselők Otthonának és Országos Szövetségének tagjai ma délután közös értekezletet tartottak a drágaság enyhítése dolgában. Az értekezleten mintegy 200 magántisztviselő jelent meg. Előadóként Horváth Lajos szerepelt, aki azt proponálta, hogy a szövetség hivatalból keresse meg az összes intézeteket és főnököket, hogy valamelyes pótlékból enyhítsék a drágaságot, amely súlyosan nehezedik a magántisztviselők szerény fizetésére. A javaslathoz többen szóltak hozzá, aminek eredménye az lett, hogy az előadói javaslat jócskán megbővült. Az értekezlet elhatározta, hogy az előadó javaslatán felül szükségesnek tartja a magántisztviselők nagyobb mértékben való szervezkedését és egy fogyasztási szövetkezet létesítése iránt a kezdeményező lépések megtételét. Végül átiratban megkéri a város tanácsát, hogy végre is tegyen valamit a drágaság megszüntetése dolgában. — Hogyan készül a japán újság. Egy angol lap érdekes dolgokat mond el azokról a nehézségekről, amelyekkel a japán újságok nyomtatása jár. A japánok írásbeli nyelve lényegesen különbözik a beszédnyelvtől. A társalgásban egészen más szavakat használnak, mint az irodalomban s igy természetes, hogy az újságok nyelve is bizonyos fokig kétféle. Ezek a kétféle betűk aztán a legkülönbözőbb alakok, keresztek és figurák, úgy hogy a japán újság valósággal olyan, mintha részeg legyek tántorogtak volna végig hasábjaikon tintába mártott lábakkal. Közönségesen mintegy négyezer képbetűt használnak a japánok, úgy hogy a szedőnek nagyon tanult embernek kell lennie, ha ügyesen ki akarja válogatni a megfelelő betüket. A japán szedő különben egészen másként dolgozik, mint az európai. Kis asztalka előtt ül, amelyen 47 képbetű van kirakva. Amikor a kézirat a szedő kezébe kerül, magához inti az inast, aki az egyes betűkért elszalad a terem különböző részeiben levő szedőszekrényekhez s megkeresi a szükséges betűket. Vagy tíz-tizenkét ilyen szedőgyerek szaladgál a nyomdában föld alá, miközben rendesen énekelni szoktak, mégpedig azt a szót éneklik, amelynek képét keresik. Képzelhetni, hogy micsoda pokoli hangok azok, amelyek a japán nyomdákat betöltik. Mikor a szedőfiúk összekeresgélték a képeket, a szedő elé teszik, aki összerakja őket s kinyomatja. A korrektúra íveket ismét énekelve olvassák, ami pokoli zenebonát idéz elő. Nincs hát a világon sajtó, amely olyan hangos volna, mint a japánoké. — Kalap nélkül. Néhány francia fürdőben egypár vakmerő nyitó olyan divatot akar behozni, amely ellen bizonyára a kalaposok fognak legerélyesebben protestálni. Egypár francia gavallér, akik a divat Napóleonjai, a minap kalap nélkül jelentek meg a korzón s azóta veszedelmetlen hódit a kalap nélkül való séta. Most csak az