Budapesti Napló, 1904. október (9. évfolyam, 273-301. szám)

1904-10-03 / 273. szám

a Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1904. október 8. 273. szám. mig az ötéves választásnak megfelelően át nem alakítjuk a házszabályokat vagyis, mig azt az egyet ki nem mondjuk, hogy a költség­­vetést záros határidőben s az év vége előtt el kell intézni. (Helyeslés.) A kiegyezésről szólva, azt mondja, hogy úgy kell megoldanunk Ausztriával való viszo­nyunkat, hogy a Reichsrath sorsa és a magyar parlament munkaképessége közt 1866-ben kö­tött kapcsot tekintetbe nem vesszük. Először is el kell távolítani azokat az akadályokat, ame­lyek miatt Magyarországnak gazdasági beren­dezését megépíteni nem tudjuk. Minden erőnk­kel neki kell feküdni ennek az akadálynak és akkor szabadon választhatunk a vámterület formái között. Ez az akadály abban van, hogy minden gyár elvonja a gazdától a munkaerőt, és ennélfogva a gyáripar és mezőgazdaság számára csak egyet­len esetben lehet Magyarország gazdasági sza­bad fejlődését nagy arányokban, nemzedékekre biztosítani. Csak akkor, ha a gyáriparnak biz­tosítjuk a kellő munkaerőt, viszont a kisgazdá­nak és kisbérlőnek biztosítjuk a birtokszerzést. Ennek a titka pedig abban áll, hogy országo­san meg kell indítani a kisgazdák számára a parcellázást. Ha a törvény a kötött kézzel nem állja útját annak, hogy a birtokok eladhatók legyenek, ha annál kisebb lesz az átruházási illeték, mennél nagyobb birtokot, mennél többen vá­sárolnak széjjel, ha az amerikai pénzt sikerül a magyar földbe beleönteni, akkor ide lesz kötve ezer és ezer család, akkor a gyáripar megteremthető a gazda kára nélkül, akkor nem kell aggódnunk az or­szág jövője felett. És akkor szabadon választhat a nemzet az önálló vámterület vagy más vámalakulat között és nem lesznek kezeink saját, ellentétes érde­keink által úgy megkötve, mint most vannak. Hegedűs Lóránt aztán rámutatott a maga parlamenti munkásságára és végül azt mon­dotta, hogy már rég megorvosolták volna Pápa városának vasúti panaszait, ha eltörölnék a szabadjegyeket. A választók nagy figyelemmel hallgatták Hegedűs Lóránt komoly fejtegetéseit és bizal­mat szavaztak neki. Távirati uton üdvözölték a kormányelnököt és a szabadelvű párt elnökét. KÜLFÖLD Az orosz-japán háború, London, október 2. A JSewter-ügynökség jelenti Oku tábor­nok főh­ad­seregén­ek szállásáról Fusanon át 1-ről. Az első japán vasúti vonat délután Liaojangba érkezett. Néhány nap múlva rendes szolgálat lesz berendezve. Az első vonatok élelmiszereket, lőszert és vasúti anyagszereket hoznak. Mint ugyanaz az ügynökség jelenti Csifuból ugyanazon ke­lettel, khinaiak jelentései szerint múlt hó 28-ikán és 29-ikén heves harcok folytak Liaotesantól nyugatra a Galamb-öböl köze­lében. Az oroszok ez alkalommal eredmény­telenül törekedtek arra, hogy hatalmukba ejtsék a japánok által ott felállított nagy­­kaliberű ágyukat. London, október 2. A harctérről ma érkezett hírek szerint tegnapelőtt a japánok vonalán belül orosz tüzércsapatok jelentkeztek, amelyeknek lát­szólag nem voltak komoly szándékaik és rövidesen vissza is vonultak. Az oroszokat a legnagyobb mértékben meglepi a japá­nok tétlensége és nem foghatják fel, hogy a japánok csak azt várják be, hogy az elő­készületeket befejezzék. Pátervár, október 2. Miklós cár negyedikén Révaiba utazik, hogy a haiti hajórajtól elbúcsúzzék. Berlin, október 2. A Berliner Tageblattnak azt írják Péter­­várról, hogy Grippenberg tábornok e hó végén a harctérre utazik. London, október 2. A Sárgatenger kikötőiben ii napokban közhírré tették, hogy a német császár 10.000 márka jutalmat tűzött ki Gregen­­heim, a Port-Arthurból menekült, de eltűnt tengerészhadnagy felkeresésére. HÍREK Budapest, október 2. — BUDAPESTI NAPLÓ. Szeptember 30-án új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akik­nek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. — A király fővadászmestere. A király, mint a hivatalos lap jelenti, gróf Thun-Hohen­­stein Miksát, Lajos Viktor főherceg főudvar­mesterét, e szolgálata alól fölmentette és fő­­vadászmesterévé nevezte ki. — A hercegprímás állapota. Vaszary Kolos bibornok hercegprímás állapota, mint örömmel értesülünk, már annyira javult, hogy tegnap már háromnegyed órai gyalogsétát te­hetett kedvenc sétahelyén, a várbástyán. A hercegprímás minden valószínűség szerint ok­tóber 4-én, a király születése napján, délelőtt tíz órakor, a koronázó Mátyás-templomban tar­tandó istentiszteleten már pontifikálni fog. — A román királyi pár átutazása. A román királyi pár Károly herceggel és kísére­tével tegnap este hét óra tiz perckor a bécsi gyorsvonattal a keleti pályaudvaron főváro­sunkba érkezett. A királyi párt a budapesti ro­mán királyi főkonzulátus részéről Cuciuranu Viktor követségi tanácsos, főkonzul, Stavridi Demeter követségi titkár alkonzul és Taslananu Oktáv főkonzulátusi titkár fogadták, míg az ál­lamvasutak részéről jelen voltak a királyi ven­dégek fogadtatásánál Ludivigh Gyula min. taná­csos, vezérigazgató, Kovács Lajos üzletvezető és Pávlik rendőrfelügyelő. A királyi pár a ki­lenc óra tíz peres vonattal tovább indult Bu­karestbe. — A megcsonkított ezredéves em­lék. Nyitniról táviratoztak. A nyitrai rend­őrség ma tett jelentést az alispánnak a zobosi ezredéves emlékművön elkövetett merényletről. Megállapították, hogy mind a négy turulmadárnak a feje és nyaka hiány­zik. A merényletet akképpen követhették el, hogy a tettesek a villámhárítón felmásztak és bottal csonkították meg a madarakat. — A szász király betegsége. Pillnitzből jelentik, hogy a szász király ma is jól érezte magát. Részt vett a családi ebéden, melyen megjelent a ■trónörökös is három fiával, to­vábbá Matild hercegnő és János György her­ceg. Az utolsó napok kedvezőbb jelentései dacára Drezdában mégis mindenki tisztában van azzal, hogy a király aligha fog felgyó­gyulni többé s igy érthető az az aggódó rész­vét, amely az országban uralkodik. A pillnitzi kastélyban Mahu­d hercegnő ápolja a királyt. Amikor a múlt héten, a király annyira rosszul lett, hogy a halotti szentséget is feladták neki, az egész királyi család összegyűlt a beteg ágya körül. — Apponyi Albert fogadása. Az Orszá­gos Nemzeti Szövetség kezdeményezésére, amely egyesület két évvel ezelőtt turulos nemzeti zászlót küldött az amerikai magyarságnak, moz­galom indult meg a főváros polgársága köré­ben, melynek célja gróf Apponyi Albertnek és hazatérő társainak ünnepélyes fogadása. Az ünneplés legfőképpen gróf Apponyi Albert sze­mélyének szólna, aki hazafias­­szereplésével és jelentős működésével az amerikaiak tiszteletét vívta ki a magyarság részére. Az ünnepséget előkészítő bizottság legközelebb körleveleket intéz a fővárosi egyesületekhez és falragaszok útján fordul a polgársághoz, hogy tegyék minél impozánsabbá Apponyi fogadását. — Kóla halálának évfordulója. Tegnap­előtt múlt három éve, hogy Zola Emil, a nagy francia regényíró oly tragikus körülmények közt meghalt. A szomorú évfordulón Zola özvegyét meglátogatták medani villájában, férjének ba­rátain kívül azok is, akik vele együtt kiküz­­dötték Dreyfus szabadságát, ma vasárnap pedig ők és a szabadgondolkodók egyesületei kimen­­tek a montmartrei temetőbe és elvonultak Zolának feldiszitett sírja előtt. Zola özvegye nem volt kint a temetőben, mert gyengélkedik. — Valasek az államfogházban. Váczról jelentik, hogy Válás de János a miavai kerület országgyűlési képviselője ma megkezdte az izgatásért rárótt egy évi államfogh­áz-bünte­­tését. — Harctéri epizód. A mandsuriai harc­­térről sajátságos esetről adnak hírt a londoni lapok. Rennenkampf tábornok csatározásai köz­ben történt, hogy egy fiatal orosz hadnagynak leütötték a fülét. A kis hadnagy azonban nem fogta föl nagyon tragikusan az esetet, nem kap­kodott oda, ahol a füle volt, hanem inkább oda, ahol a füle van. Csakhogy hiába volt minden, nem találta meg a fülét. Az ütközet után aztán két kozákot küldött ki, hogy keressék meg a fület. A kozákok bánatosan tértek vissza s szomorú hangon jelentették: — Hadnagy úr! Nem találjuk a fülét. A kis hadnagy sehogy sem nyugodott, hanem elindult maga. Egész éjjel kereste, úgy hogy aztán másnap őt kellett kerestetni. Hiányzott a sorból. Hanem a fületlen hadnagyot hamarabb megtalálták, mint a fülét. Ott feküdt egy erdő szélén, a feje át volt hasítva. — Drágaság. A Magántisztviselők Ottho­­nának és Országos Szövetségének tagjai ma délután közös értekezletet tartottak a drágaság enyhítése dolgában. Az értekezleten mintegy 200 magántisztviselő jelent meg. Előadóként Horváth Lajos szerepelt, aki azt proponálta, hogy a szövetség hivatalból keresse meg az összes intézeteket és főnököket, hogy vala­melyes pótlékból enyhítsék a drágaságot, amely súlyosan nehezedik a magántisztviselők sze­rény fizetésére. A javaslathoz többen szóltak hozzá, aminek eredménye az lett, hogy az elő­adói javaslat jócskán megbővült. Az értekezlet elhatározta, hogy az előadó javaslatán felül szükségesnek tartja a magántisztviselők na­gyobb mértékben való szervezkedését és egy fogyasztási szövetkezet létesítése iránt a kez­deményező lépések megtételét. Végül átiratban megkéri a város tanácsát, hogy végre is te­gyen valamit a drágaság megszüntetése dol­gában. — Hogyan készül a japán újság. Egy­ angol lap érdekes dolgokat mond el azokról a nehézségekről, amelyekkel a japán újságok nyom­tatása jár. A japánok írásbeli nyelve lényegesen különbözik a beszédnyelvtől. A társalgásban egé­szen más szavakat használnak, mint az iroda­lomban s igy természetes, hogy az újságok nyelve is bizonyos fokig kétféle. Ezek a kétféle betűk aztán a legkülönbözőbb alakok, keresztek és figurák, úgy hogy a japán újság valósággal olyan, mintha részeg legyek tántorogtak volna végig hasábjaikon tintába mártott lábakkal. Közönsé­gesen mintegy négyezer képbetűt használnak a japánok, úgy hogy a szedőnek nagyon tanult embernek kell lennie, ha ügyesen ki akarj­a válo­gatni a megfelelő betüket. A japán szedő külön­ben egészen másként dolgozik, mint az európai. Kis asztalka előtt ül, amelyen 47 képbetű van kirakva. Amikor a kézirat a szedő kezébe kerül, magához inti az inast, aki az egyes betűkért el­szalad a terem­ különböző részeiben levő szedő­szekrényekhez s megkeresi a szükséges betűket. Vagy tíz-tizenkét ilyen szedőgyerek szaladgál a nyomdában föl­d alá, miközben rendesen énekelni szoktak, még­pedig azt a szót éneklik, amelynek képét keresik. Képzelhetni, hogy micsoda pokoli hangok azok, amelyek a japán nyomdákat betöl­tik. Mikor a szedőfiúk összekeresgélték a képe­ket, a szedő elé teszik, aki összerakja őket s ki­nyomatja. A korrektúra íveket ismét énekelve olvassák, ami pokoli zenebonát idéz elő. Nincs hát a világon sajtó, amely olyan hangos volna, mint a japánoké. — Kalap nélkül. Néhány francia fürdőben egypár vakmerő nyitó olyan divatot akar behozni, amely ellen bizonyára a kalaposok fognak leg­erélyesebben protestálni. Egypár francia gaval­lér, akik a divat Napóleonjai, a minap kalap nélkül jelentek meg a korzón s azóta veszedelme­tlen hódit a kalap nélkül való séta. Most csak az

Next