Budapesti Napló, 1904. november (9. évfolyam, 302-331. szám)
1904-11-01 / 302. szám
Budapest, 1904. Kilenczedik évfolyam 302. szám. Kedv, november . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd-utcza 10. szám. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: VÉSZI JÓZSEF KABOS EDE Igazgató: HERTZKA LOTHÁR Egész évre 14 kor., 1/1 évre 7 kor., 10 évre 3 kor. 50 fillér, egy hónapra 1 kor. 20 fillér. Egyes szám Budapesten és a vidéken 4 fillér. Az ő jókedvük... , - ' Budapest, október 31. (▼•) Weszelovszky Ferenc képviselő tri ajka körül rejtelmes mosoly játszadoz. Vlad Aurél képviselő úr titkolhatatlan jókedvvel dörzsöli a kezét. Pavlovics Ljubomir képviselő úr nem tud hova lenni a nagy gyönyörűségtől. Vájjon mely forrásból fakad az a harmonikus lelki derű, mely e derék férfiak egész valóján elárad? Ezt csak sejteni lehet, sok valószínűséggel, de tudni egész bizonyossággal nem. Veszelovszky pánszláv, Vlad dákoromán, Pavlovics pedig, a Szózatot éneklő magyar iskolásgyerekek füleinek véresre cibálója, a hőslelkü Pavlovics az omladinsta vadrácok legvadabbja. Egy húron pendülnek hát valamennyien s valamennyien megfojtanának egy kanál vízben minden magyart. Az ő vidámságuk tehát arra vall, hogy olyasvalami készül minálunk, ami nagyon kedves dolog az ő szemükben. Testvérimre küszöbére jutott a magyar közélet? Annál jobb nekiek, mert akkor az ő fáradságuk és kockázatuk nélkül őrlődik meg a magyar nemzet politikai ereje. Hiszen ők sem akarják máról holnapra felborítani ezt ,az egész mostani jogrendet. Nem, nem, ők nem forradalmárok, hogy egyetlen erőszakos csapással akarnák a magyar államot s em ennek nemzeti jellegét a sarkaiból kiforgatni. • Jóravaló, békés evolucionisták ők, akik szerényen beérnék azzal, ha a magyar állameszme tömlőjéből lassan bár, de következetesen szivárogna ki a nemzeti tartalom. Ma elég volna nekik, ha csak a bíróságoknál szűnne meg a magyar nyelv egyeduralma. Holnap a törvényhatóságokban tennék a hivatalos államnyelvvel egyenlő rangúvá a maguk nemzetiségi nyelveit. Holnapután életbe hívnák az idegen nyelvű középiskolákat s azután az egyetemeket bontanák nemzetiségi fakultásokra. S nem volna-e természetes, ha e jelentéktelen reformok meggyökeresedése után még csak azt kívánnák, hogy Erdély kapja ismét vissza külön kormányzatát s külön országgyűlését, a délvidék pedig hasittassék ismét ki a magyar állam eleven testéből egy autonóm Vojvodinává? Ennél többet egyikük sem akar, sem Veszelovszky, sem Vlad, sem a fülcibáló Pavlovics. Eddigelé mindezt csak törvénytelenül áhították. Vágyaik egész terjedelmét még nyíltan bevallani sem merték: a torkukra forrasztotta volna a szót a félelmetes magyar ököl. Mégpedig az egész magyar nemzet ökle. Nem az ellenzéké és nem a kormánypárté, hanem az egész magyar nemzeté, mely ilyen kérdésekben nem ismert s meg sem tűrt volna semmiféle pártkülönbséget. De most úgy készülünk összeveszni, hogy talán maholnap nagyobb úr fogja az egyik magyart a másik magyartól elválasztani. -Xibi'P, amazokat. Z ember, László Ákos ír érdekes dolgot erről a csodagyermek-kérdésről egy berlini újságban. Azta kérdést veti föl, hogy nem lehet nem vagy nem kellene-e inkább ,a polgári törvénykönyv alapján eljárni azok ellen a szülők ellen, akik gyermekeikkorán megnyilatkozó és szokatlanul nagy talentumait vásárra viszik és elvonják őket a gyermekélet örömeitől és játékaitól. Ehhez a szokatlan, de megfontolásra érdemes kérdéshez egy kis statisztika adja meg az alapot. A statisztika arról szól, hogy Berlinibén egy hét alatt hány elődagy érmék bukkant föl s hogy hány pódiumról hangzott elaz éretlen művészet zenéje. Azóta, hogy a kis Vecsey Feri meghódította a fél világot nemcsak a hegedűjével, hanem avval is, hogy megmaradt játszó, pajzánkodó gyermeknek, azóta minden napra esik egy művész, aki jól muzsikál, de aki nem őrizte meg gyermeklelkét úgy, mint a kis Vecsey. Így aztán minden napra van egy csodagyermek, de egyúttal minden napra egy szívfacsaró látvány is. Az egyik helyen a kis Kun Árpád muzsikál. Arcán a lángész sugarai s külsőségeiben a teljes koncertalak. Hullámos, tömött haj, erélyes vonások, de e vonások mellett a gyermekarcon ,a fáradtság, kimerültség és elernyedtség bélyege. A másik helyen a kis Elna,au Misa játszik. Istenmegáldotta nagy tehetség, de gyermek, aki éjszakázik s a villamos lángokkal világított helyiségben sápadtan, bágyadtan néz a tapsoló közönségre. A filharmonikusok termében egymásután három gyermek játszott s mára megint egy uj kis csellóművész produkcióját hirdetik, bármelyikünktől. Teszem: ha Pavlovics, a fílmcibáló, segíteni fogja a házszabály-revízió ellen tervbe vett obstrukciót, derék kurucaink hálásan meg fogják éljenezni, és ugyanazok a kurucok le fognak gazemberezni irgalmatlanul minden magyar hazafit, aki bele tud nyugodni abba, hogy az alkotmányos jogfolytonosság a közszabadságok minden sérelme nélkül a képviselőház tanácskozási rendjében biztosíttassák. Ököllel fogunk egymásnak rontani, gázolni fogunk az egymás becsületében s irgalmat nem ismerő gyűlölködéssel fogunk sebeket ütni nem egymáson, ami még hagyján volna, hanem magán a nemzeti szolidaritáson, mely eddig a pártkorlátok fölé emelkedő hazafias lelkiismeret révére mindannyiszor érvényesült, valahányszor belső ellenségeink csak moccanni is merészeltek. s Hát ez indul mostanság a részén-időbe, ez a nagy titka és hatalmas biztosítéka nemzeti szilárdulásunknak: a magyar lelkiismeretek testvéri szolidaritása. Az a gyilkos testvérharc, melynek első fegyverropogásától már csak órák választanak el, a beli kapóra jön a mi belső ellenségeinknek. íme, most került a Ház elé a népoktatásügyi reformjavaslat: hosszú idők óta az első önérzetes lépés, melyre az államhatalom a nemzeti kultúra érdekében valahára rátökélte magát. Mekkora ádáz gyűlölettel fogadták e reformot a nemzetiségek! S milyen keserű konoksággal hajtogat-Valóban nincsen nap csodagyermek nélkül s komolyan kell venni azt a tervet, hogy mert most védő-egyesületet kell csinálni ez ellen $ járvány ellen. '**-›■$* A csodagyermekek nevei közt magyar nevet is látunk s aggodalommal kell fölvetnünk a kérdést, nem kellene-e elsősorban nekünk arra gondolnunk, hogy megvédjük őket. Hiszen olyan kevés a magyar gyermek. Olyan sok a csodagyemek és olyan ritkák a magyar zefte óriásai. •"" Az ilyesmit különben szerfölött bajos elszigetelten egy országban megcsinálni. A csodagyermekek gyáripara is nemzetközi áramlás, az ellenhatásnak is nemzetközi módon kellene kiváltódnia. Nemzetközi ma már minden humanitárius törekvésnek szervezete amúgy is. Nemzetközi a munkásvédelem, a nővédelem, az állatvédelem, a békemozgalom s legújabban a leánykereskedés rákfenéjének kiirtására szervezkedett mozgalom is. Valahogyan meg kellene hát dobbannia az emberiség egyetemes lelkiismeretének ezen a téren is. Hiszen minden korán vénülő, hamar fonnyadó s idő előtt sírba hulló ,csodagyerekben nem csupán egy géniusz vész el, hanem jövendő géniusznemzedékeknek magát tovább nemző csírája is. Minden csodagyermek, aki belehal korán kihasznált művészi értékébe, az emberiség szellemi értéké- nek teherlapján óriási veszteségül könyvelheti el. Az emberi faj nemesítését évi ez a veszteség. Tisztelet a kivételeknek, de a szabály csak az lehet, hogy a csodagyermekeknek szülőiben több az élelmesség, mint a szeretet. TARC A Csodagyermek-járvány. ■ ABudapesti Napló eredeti tárcája. —- - Irta: Goda Gésa. Ity Salzburgban, Mozart szülővárosában mutogatnak egy kicsi zongorát, egy kicsi ágyat , egy kicsi kereplőt. Draga ereklyéje mindhárom egy isteni gyermeknek, akiből isteni ember lett. Megmagyarázzák, hogy az a gyermek, aki ezen a zongorán játszott, ugyanabban , a korban ebben a gyermekágyban aludt és ezzel a kereplővel játszott. Ez pedig annyit jelent, hogy ez a gyermek, akinek finom uj,tacskái alatt fenségesen zengő hangszerré vált a zongora, elsősorban gyermek volt, játszó, mosolygó, pajkoskodó gyermek. Ebből aztán megértheti mindenki, hogy ebből a gyermekből miért lett a zene legnagyobb hőse s hogy miért vitte át a gyermek lélek mosolygását az ifjúkorba s a férfikor első éveibe. És ugyanebből assziszieg lehet érteni, hogy miért nem viszik át a mi csőd agy érmékeink a lélek naivságát a komoly élet napjaiba, miért nem válik bennük művészi humorrá az, ami a gyermeklélekből megmarad. A rejtély, amelyen annyit törik fejüket a lélekbúvárok, olyan végtelenül egyszerű, mert a megfejtés alapja az, hogy amit az ember elfogyaszt, fölél vagy elprédál, azt nem viheti át további életébe. TIW TnilfWttz oryermekmkít és zenész