Budapesti Napló, 1904. november (9. évfolyam, 302-331. szám)

1904-11-01 / 302. szám

2 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ_______ 1004. november 1. 302. szám- tak az első perctől fogva, hogy a ma­gyar nemzeti eszmének ilyetén erősbö­­désébe nem fognak belenyugodni soha! Meg is szervezték magukat "a választá­sokra nagy sietséggel s rábírták az olá­hokat, hogy a közelgő veszély elhárítása érdekében szakítsanak a passzivitással. Kész volt a számításuk: ha erősen dol­goznak s lesz egy kis szerencséjük, ak­kor bejön 25 oláh, 15 pánszláv, 5 szerb nemzetiségi képviselő. Ez tesz összesen 16 mindenre elszánt férfiút. A többit aztán bízvást rábízhatni a házszabályra, mely — mai alakjában — ennél kisebb számú tábornak is lehetővé teszi, hogy hónapokon, ha kell, hát éveken át is névszerinti szavazásokkal foglalkoztas­sa a parlamentet és minden törvényal­kotást és érdemleges dologtevést meg­hiúsítson. Akkor aztán vagy nem lesz soha törvény a népiskola nemzeti re­formjából, vagy ha időközben már azzá lett volna, hát ezen a módon lehet a visz­szaszívását kicsikarni. "A nemzetiségi felforgatóknak tehát érthető a jókedve. Hiszen az ő dolgukat fogjuk ez egyszer mi magunk elvégezni. A testvérharc, melynek már órák miava lobbannak fel első lángjai, a magyar­ságot bontja meg és gyöngíti. És a ma­gyar hazafiság nevében magyar embe­rek készülnek megvédeni azt a fegy­­vert, melyet belső ellenségeink elle­nünk készülnek forgatni. Ennél jobb­­politikai üzletet sohasem csinálhatná­nak a Weszelovszkyak, a Vladok, a S­avlovicsok. Vájjon vigyorgó kárörö­mük láttára eszére tér-e mégis a ma­gyar? A fekete péntek előtt.­­ Budapest, október 31. _ [Hát csakugyan fék­ért.« lesz az a péntek? ► ‘A Kossuth-párt harcias ifjúsága azt m­ondja, hogy a feketénél is feketébb. .Nincs rá eset, hogy ők megengedjék a miniszterelnök­nek a döntő indítvány megokolását. Ha már halálra vannak ítélve a házszabályok, hát utol­jára kihasználják úgy, hogy azt mgemlegessék még a jövő században is. A jegyzőkönyv hite­lesítésénél megkezdik a technikai obstrukciót és­­— ha kell — akár hat napig egyfolytában fog­nak­ szavaztatni olyan országos érdekű kérdés­ek fölött, mint például: „arab számokkal irandó-e ki az utolsó ülés dátuma vagy betűkkel?“ — „őszutó-e a helyesebb vagy november?“ stb. Tréfa és tumultus, egymásután vagy egyszerre, minden lesz a jegyzőkönyv körül, de Tiszát nem hagyják szóhoz jutni. S huszonegyen már kötelezték magukat, hogy végső lehelletükig is helyükön maradnak, ha az az ülés egyik péntek­itől a másik péntekig tartana is. De hát nem eszik la­kását olyan melegen, ahogy főzik. Ha a lobogó Vérű ifjúság fekete péntekről álmodik, a Kos­­suth-párt zöme még nem áll kötélnek s el van Ugyan szánva a leghevesebb ellentállásra, de Csak akkor, ha előbb meghallgatta a miniszter­­elnököt. „Agyonütjük, de előbb meghallgat­juk!“ — ez az ő jelszavuk. S hogy talán mégis ez az álláspont fog dia­dalmaskodni, arra reménységet nyújt a nem­zeti párt elhatározása, hogy előzetes technika­­izásba nem hajlandó belemenni. Gróf Apponyi Albert nem hagyja magát befolyásolni attól a sietségtől, amelylyel Bánffyék és Ugronék ipar­kodtak a népszerűbb álláspontot elfoglalni. Apponyi és pártja föltétlenül bevárják a mi­niszterelnök nyilatkozatait s azokhoz fogják szabni állásfoglalásukat. Mikor az exaltációk egész csöndben kísérletet, tettek, hogy pártközi­­vitarendes­ség küldessék ki, a nemzeti párt a kísérletet határozottan visszautasította. Nem mert ezek után a pártközi vitarendezőség eszmé­jéhez járulni a néppárt sem — ami a harcias szélhallakat nagyon elkeserítette. De ez az első kudarc annál bátorítóbban hat a megfontoltabb Koseuth-pártra, amelyet különben az a sok alattomos piszkálás is elfordít a közös akciótól, amelyekkel az ugronisták a pártot folyton sértik és gyanúsítják. Majdnem bizonyosra vehető te­hát, hogy Bánffyék, Ugronék és a szélbali hú­szak magukra maradnak, mikor a miniszterelnö­köt már indítványának­ megokol­ásában is meg akarják gátolni. És akkor az a fekete péntek se lesz olyan fekete. A szabadelvű párt meglehetős nyugalommal néz a péntek elé. A pártnak Budapesten időző tagjai úgy vélekednek, hogy miután gróf Tisza István a csütörtöki konferencián ki fogja fej­teni revíziós tervének részleteit, méreteit és okait, egyrészt tájékozást kap a többség, más­részt a nemzet is. És mindenesetre módja lesz a közvéleménynek ellenőrizni, hogy vájjon a miniszterelnök nyilatkozatai igazolják-e azt a rendkívüli hajcécót, amelylyel az ellenzéki túl­zók azokra válaszolnak. A szabadelvű párt bizo­nyosra veszi, hogy a miniszterelnök nyilatko­zatai neon lesznek olyanok, amelyek a parla­menti forradalom feltámadását elfogulatlanok előtt igazolhatnák s éppen azért nem hiszi, hogy a kritikus hét parlamenti katasztrófával vég­ződnék. Lárma és tülekedés lehet, de az a nagy felfordulás, amelyet a „húszak“ szeretnének provokálni, már azért sem fog bekövetkezni, mert a technikai obstrukciót tüzelő közvéle­mény sehol sem akar mutatkozni. Egyébként most az ünnep miatt elég keve­sen vannak a fővárosban s a helyzet akkor lesz tisztán megítélhető, ha a szünet vége felé a pár­tok értekezleteiket megtartják. BELFÖLD : német kereskedelmi szerződés. Gróf Tisza István miniszterelnök és Tallián Béla föld­mivelésügyi miniszter ma reggel megjöttek Bécsből, de Tisza István miniszterelnök és a német keres­kedelmi szerződésnél érdekelt miniszterek szerdán megint Bécsben lesznek, ahol megérkezésük után gróf Goluchowski elnöklete alatt közös miniszteri tanácskozás lesz, amelyen jelen lesz Szögyény-Ma­­rich László berlini nagykövet is. Szögyányt ma délben külön kihallgatáson fogadta a király, holnap reggel Bécsbe érkezik gróf Tosado­vski német államtitkár és még délelőtt kihallga­tásra megy a királyhoz. T­osadovszki bécsi uta­zása összefügg azzal a tanácskozással, amelyet Szögyény-Marich nagykövet Berlinben, Budapes­ten és Bécsben folytatott. Technikai tekintet­ben nagy könnyebbülés, hogy a tárgyalást Bécs­­ban folytatják, mert a magyar és osztrák megha­talmazottak abban az esetben, ha a tárgyalás Ber­­li­nben vagy Drezdában lett volna, kénytelenek lettek volna minduntalan két kormánynak jelen­tést tenni, ami a tárgyalást nagyon meglassította volna. Az a szokatlan dolog, hogy német részről egy államminisztert küldenek ki a tárgyalásra, arról tanúskodik, hogy mind a két részen lehetőleg rövid idő alatt akarják a tárgyalást befejezni. Egy újabb bécsi táviratunk szerint, mértékadó kö­rökben remélik, hogy a szerdán összeülő közös mi­niszteri tanácskozáson megoldják a még el nem há­rított nehézségeket, amelyek különösen a mezőgaz­dasági vámokra vonatkoznak. Mihelyt a nehézsége­ket megszüntették, Berlinben azonnal hozzáfognak a szerződés szövegezéséhez és mind a két részen remélik, hogy a tárgyalás még novemberben véget fog érni s hogy decemberben a parlamentek elé terjeszthetik a javaslatokat. Ebben az esetben elma­rad az év végén lejáró szerződés fölmondása. Bécsből jelentik, hogy Posadowsky a német birodalmi kormánynak enyhültebb álláspontját hozza magával s hogy kivált az állategészségügyi kérdések, valmint a maláta-, árpa- és farára ügyében lesz erős közeledés a magyar és az osztrák kormány álláspont­jához. Berlinben remélik, hogy az új szerződés ka­rácsonyig létrejön. Az új osztrák miniszterek esküje, üresből jelentik, hogy az új osztrák miniszterek, név szerint Köscl pénzügyminiszter, Randa cseh tárcanélküli miniszter és Buquoy földmivelésügyi miniszter ma délelőtt tíz órakor tették le az esküt ő felsége ke­zeibe. A berlini sajtóban olyan véleményeket terjesz­tenek, hogy Böhm-Bawerk pénzügyminiszter azért bukott meg, mert kivihetetlennek bizonyult az a terve, hogy az új katonai kölcsön kamatait a had­ügyi költségvetésben évről-évre végzendő megtaní­tásokból fedezzék. Még furcsább okát terjesztik Giovanelli földmivelésügyi miniszter lemondásának. Giovanelli azért bukott volna meg, mert négy év alatt a legelemibb ismereteket sem sajátította el a földmivelésügyi tárca körében. A Lex Berzeviczy ellen. Megindult a nem­zetiségek vad agitációja az egész vonalon a nép­oktatási törvényjavaslat ellen. A leghevesebben az erdélyi oláhok közt és hogy mily féktelen ott az el­keseredés, legjobban illusztrálja az, hogy maga Mikszáth Kálmán is kénytelen volt fogarasi választói előtt kijelenteni, hogy nem fogja támogatni a tör­vényjavaslatot. Az aktivisták orgánuma, a szász­városi Libertatea mai száma szenvedélyes és izgató hangon arra hívja fel a magyarországi románokat, hogy azok teljes erejükből titakozzanak a népneve­lési törvényjavaslat ellen és e célból tartsanak minden románlakta választókerületben és városban tiltakozó népgyűléseket. Az első tiltakozó népgyűlést már össze is hívták november 5-ikére Szászvárosba. De hogy meg is tartják-e, arra a kérdésre már nem tőlük várjuk a feleletet. Déváról táviratoztak. A nagyrészben román­­ajkú dobrai kerület választói tegnap Maros-ilyén gyűlést tartottak, amelyen Vidd Aurél képviselő megtartotta beszámolóját. A gyűlés megtartá­sát délután egy órára engedték meg, azonban már reggel mintegy 600-an gyülekeztek össze dr. Rozvány ügyvéd háza előtt. A főszolgabíró fel­­szólította a tömeget, hogy oszoljon szét, de két agitátor a népet ellentállásra biztatta, mire a fő­szolgabíró a bujtogatókat letartóztatta és a töme­get csendőrökkel szétoszlatta. A délután 1 órakor meg­érkezett képviselőt a pályaudvaron mintegy 500-an várták, élükön Juga tanítóval,ki a képviselőt beszéddel üdvözölte. Vlád Aurél beszámolójában a népiskolai törvényjavaslatot a nemzetiségek ellen merényletnek mondja és erőszakos magyarosításnak. A románok ■— úgymond — ott mi fognak állani e törekvéseknek. Veszélyeztetve van a nemzetiségek nyelve, minden román kötelessége azok ellen a harcot felvenni. Figyelmezteti a hallgatóságot, hogy már a törvény­­hatósági bizottság megválasztásánál ügyeljen, hogy mennél több román kerüljön ha a bizottságba. A Vidd után beszélt r­mán ügyvédek mind kitartásra buzdították a népet. Bontescu ügyvéd kritizálja a közigazgatást és több hivatalnokot megvádol, mire a főszolgabíró megvonja tőle a szót. Vlad­ Aurél ezután a népet békés feloszlásra szólította fel. Az új katonai büntetőtörvény. Bécsiből je­lenti tudósítónk telefonon a N. 17. T. révén, hogy a közös hadügyminisztériumban a magyar szakt­ér­ünk közreműködésével tanácskozás volt az új katonai büntetőtörvénykönyv felett, amelyet már legköze­lebb elő fognak terjeszteni a két parlamentnek és alapos a remény, hogy a két kormány közt minden kérdésre nézve már a napokban létrejön a teljes megegyezés. A hadügyi kormány azonban 120 had­­bírógyakornokot alkalmazott és a kinevezendő had­ii­rógyakornokoktől első­sorban a magyar nyelv is­meretét követelik. A kalocsai érseki javak. A kalocsai érseki uradalom leltározását és az ingóságok összeírását már befejezték s az elhunyt Csuszka György érsek budapesti lakásáról az összes bútorokat, műkincse­ket és ékszereket az érsekség székhelyére szállították. Az ingóságok leltározása közben egyik szekrényben huszonkétezer korona értékű értékpapirosokat talál­tak, úgy hogy evvel együtt a készpénzhagyaték öt­venötezer korona. A készpénzen kívül az érsek után háromszáz darabból álló marhaállomány, nagy ser­tés- és tüzifaállomány maradt, melyet olyképpen fognak értékesíteni, hogy a befolyó összegekből az összes uradalmi és kegyúri tartozások törleszthetők lesznek s igy az érseknek fizetetten tartozása nem marad. Az­ uradalom ügyei ilyen módon rendben

Next