Budapesti Napló, 1904. november (9. évfolyam, 302-331. szám)

1904-11-01 / 302. szám

4- Budapest, kedd *. .­­ BUDAPESTI NAPLÓ’ 1904. november T. 302. számra lakták. Tíz ember életét vesztette, sok megsebesült. A­ gőzös nagyon megrongálódott. A közönséghez. Egy igénytelen név tűnik el a mai nappal a­­Budapesti Napló homlokáról: e sorok írójának neve. Körülöttem sok minden megváltozott, amit meg­szoktam és megszerettem. És egy új helyzet új el­határozás elé vitt, hogy búcsúzván a laptól, amely­ben kilenc esztendő verejtékes munkája beszél sze­rény képességeimről és gazdag igyekezetemről, me­gint­­a pályatörés nehéz útjára menjek. Határtala­nul szerettem e lapot, dajkáltam, formáltam, szol­gáltam fényes nevű társaimmal együtt, akiknek egy része változatlan rokonérzéssel telem elszakad, másik része új utakra tér. A közönég e lapot csodás ragaszkodással melengette. Majdnem olyannal, amekkora az az önfeláldozás, amelylyel javát szol­gáltuk". És szolgálják ■ társaim ezentúl is. Hálámat és hódolatomat jelentem a sokszor tízezer olvasónak, akinek szíve, fantáziája és kíváncsisága ezekről a hasábokról táplálkozik. Végigüli kell e búcsúval, be­lém új kötelességek intenek. Ellágyulni nem illik. Budapest, 1904. október St. Braun Sándor.„ Szerkesztőtársamtól, hűséges bajtársamtól, sok­évi munkásságom osztályosától nehéz szívvel és sok szeretettel búcsúzom. Más-más műhelyben, de ba­ráti érzéssel és vetélkedő hazafias buzgósággal fog­juk ezentúl szolgálni a magyar sajtó nemes ideáljait. Hiszem, e lap közönsége is megőrzi számára azt, amivel mi örömest adózunk neki: a hálás baráti emlékezést. A lap felelős szerkesztői állását távozó bará­tunk helyett, a Budapesti Naplónak eddig politikai főmunkatársa, Kalos Ede vállalta el Vészi József. HÍREK Virágos temetőben­, November 1, 27 e sírjatok! ... A holtak boldogok, Csodás álomba elpihennek itt ', ha későn is, csak egyszer is — nekik 'Marokkal szór­juk a virágokat, Hány ember él, küzd, vérzik évekig S az élet néki egy álmot se ad S bár seáss szúró tolas' szivébe vágott. S­oh sem kapott egyetlen szál virágot. .. Rózsa Miklós, Budapest, október 31.; — Uralkodók találkozása.­­Rómából jelen­tik, hogy az olasz udvarban már készülődnek Vilmos császár fogadására. A találkozás ezúttal Livornóban fog megtörténni. A város máris előkészületeket tesz a császár fogadására! A római német követséghez érkezett értesítés szerint Vilmos császár a Hohen­­zollern yachton megy Livornóba, ahova Viktor Emánuel király a Yeta yachton fog megérkezni. Az uralkodók jelen lesznek az új livornói szanatórium alapkőletételénél. Egy újabb verzió szerint a talál­kozó csak december közepe táján, Umberto trónörö­kös keresztelője alkalmából fog megtörténni, amikor a császár a császárnéval együtt Rómába utazik, viszont az olasz királyi pár részt fog venni a német trónörökös esküvőjén.­­ A bajor régensherceg állapota. Mün­chenből táviratozták, hogy a régensherceg állapota lassan javul. Fájdalmai már nem olyan hevesek, de kell, hogy még sokáig kímélje magát. Közérzése mindenképpen kielégítő. — Péter király Szófiában. Mint Szófiából jelentik, Péter király ma délutá elutazott onnan, ugyanoly tisztelgések közt, amelyek közt íngérke­­zett. Ferdinánd fejedelem elkísérte a királyt a pá­lyaudvarra és búcsúzáskor ismételten összeölelkez­­tek. Amikor a vonat elindult, 101 ágyulövés dördült el. A tegnapi díszebéden a fejedelmek felköszöntöt­­ték egymást és népeiket. .. bolgár fejedelem azt m­ondta, hogy a szerb király is, ő is meg van győ­ződve arról, hogy népeik életfeltételei őszinte egyet­értést tesznek kívánatossá és hogy a szerb nép is elismeri ezt. Nem kételkedik abban, hogy a király látogatása ezt a meggyőződést erősbíteni fogja. Pé­ter király hangsúlyozta pesztjában, hogy családja hagyományait követve, trónralépése óta mindent megtett, hogy a két nemzet érdekeinek közösségére és a kölcsönös megértés szükségességére vonatkozó és a szerb nép szívében mélyen gyökerező meggyő­ződés megsziláduljon és a szerb politika alapjává legyen. Boldog vagyok — úgymond­­—­ konstatál­hatni, hogy miután királyi fenségedet ugyanazok az érzelmek hatják át, megteremthettük népeink test­véries együttélésének alapfeltételei. Attól az őszinte óhajtól áthatva, hogy ez a második látogatás meg­szilárdítsa a béke fenntartására kezdeményezett mű­vet, éltette a fejedelmet és népét. — Kevés a lakás! Alig hogy alaposan ki­­panaszkodtuk magunkat a budapesti építkezési láz miatt, máris fordulóponthoz érkezett megint az egyre fejlődő, haladó, népesedő Budapest. A vidék úgy önti ide a maga népét, mintha minden boldog­ságnak, minden boldogulásnak vára és minden csaló­dásnak egyetlen vigasztalója ez a főváros lenne. S mialatt így gyűlik, halmozódik föl Budapesten az embertömeg, a statisztikai hivatal rideg számaival konstatálja, hogy Budapesten ismét kevés a lakás. Négy évvel ezelőtt 5240 lakás állott üresen, míg ma csak 1185 olyan lakás van, amely előtt holnap nem áll meg bútoros­ kocsi. A statisztikai hivatal hí­­rére megmozdulnak az építőmesterek és a tőkések. Újabb tervek születnek meg, újabb spekulációk és evvel együtt újabb kereseti alkalmak nyílnak meg. Persze a háziurak is megmozdulnak. A szájgeroló kedv olyan, mint az ördög — sohasem alszik. Senki sem tudja, hogy holnap mire fog ébredni, milyen meglepetést tartogat számára a háziúr s milyen újabb gondot szabadít nyakára az, amit úgy hívunk itt Budapesten, h­ogy élet s amely után még min­dig olyan nagyon vágyódnak a vidék lakói. Keve­sebb a lakás! Ez azt jelenti: Több lesz a gond! — Az öreg­ honvédek és a miniszterelnök- Julius hónapban, az országgyűlésen Illyés Bálint képviselő, 1848—49-iki honvéd, az öreg honvé­dek helyzete érdekében lelkes fölhívást intézett a miniszterelnökhöz, mire Tisza István miniszterelnök egy hazafias felszólalásban tette magáévá az abban foglalt óhajtást és ezért az öreg honvédek központi választmánya feliratban mondott köszönetét. A mi­niszterelnök erre a következő leiratot intézte a hon­védek központi választmányának az elnökéhez, dr. Balogh Sándor elnökhöz: Igen tisztelt elnök úr ! Az 1848—49 es honvéd egyesületek országos központi bizottsága nevében legutóbb tartott ülésükből hozzzám intézett szives üdvözlő sorokért fogadják őszinte köszönetemet. Ez alkalommal is csak arról biztosíthatom nagy­ságodat, hogy az 1918—49-es honvédek sorsát teljes mértékben szívemen viselem és aminő arány­ban az állam pénzügyi viszonyai megengedik, a nyugdíjazások körül észtérbe,­ő bajokat fokról-fokra orvosolni fogom. Hazafias tisztelettel Tisza s. k. — Korányi Frigyes arcképe. Egy nemes­szivü urhölgy, aki magát megnevezni nem óhajtja, a magyar tüdővészellenes mozgalom megindítójának és lelkes vezérének, Korányi Frigyes főrendiházi tagnak arcképét Balló Ede festőm­űvészszel elkészít­tette s a képet fölajánlotta az Erzsébet királyné szanatóriumnak. Az arckép ünnepies leleplezése no­vember hó 6-án, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a szanatóriumban (Budakeszi-ut). Gyülekezés az Er­zsébet királyné c.szanatórium nagytermében, délelőtt Váli órakor. Főispáni beigtató. Bajáról jelenti egy ma. táviratunk: J­ezerédy István főispán installációj ál­ ma rév­év 9 órakor báró Vojniák István, Vojnich Sándor képviselő, Latinovits Pál főispán, Biró Ká­roly szabadkai polgármester.­­Szakin újvidéki polgár­­mester kíséretében Bajára érkezett. A főispán elé husztagú küldöttség ment. A főispánt a bajai állo­másnál Erdélyi, főjegyző szép beszéddel fogadta. Ez­után bandérium kíséretével bevonultak a városba. A templomban csöndes mise volt, mire megkezdődött a díszközgyűlés. Hegedűs Aladár polgármester üd­vözlése után a főispán letette az esküt. Progra­mm­­beszédében kifejtette, hogy törekedni fog a város haladását előmozdítani és hangsúlyozta, hogy párt­állását mindenki szabadon gyakorolhatja, míg mű­ködése törvénybe nem ütközik. Ezután Hegedűs pol­gármester köszöntötte fel a főispánt, aki a közgyűlés után a küldöttségeket fogadta. Délben diszlakoma volt, amelyen a főispán a királyt köszöntötte fel» •S — Baskirzew Mária. Éppen ma húsz esz­endeje, hogy Baskirzew Mária koporsóját Pária szellemi és születési arisztokráciájának jelenlétében] a hűvös anyaföldbe bocsátották le. Húsz év alatt" sok híres férfiút, sok ünnepelt asszonyt felejtett el a világ, de a Baskirzew Mária gyermekarcát ezren­ és ezren őrzik még most is emlékezetükben. Őrzik­ mindazok, kik olvasták Napló­ját, ezt a csodálatos­ könyvet, mely a gyermekleány naiv vágyakozásait,­ keserves fájdalmait, reményeit, ábrándjait meg-­ ható és lebilincselő őszinteséggel tárja az olvasói elé. Nemrégen új Baskirzew-könyv jelent meg. Azt mely Guy de Maupassant­tal folytatott anonim level­ezését foglalja megában. Éppen olyan érdekes és­ megkapó, mint a Napló, Csupa szív, csupa finom-­ ság és csupa szomorúság. Hisz ezekben a levelek-­­ben olyan két nagy lélek tárja fel a maga csudála­tos mélységeit egymás előtt,­­ aki az életben soha­ sem találkozott egymással. Egymás mellett suhantak, el a nagy Párisban a­nélkül, hogy szemtől-szemben állottak volna csak egyszer is. — Jókai Mór szobra. Még ravatalon pihen? A költők királya, amikor felvetődött az eszme, hogy­ állítsunk szobrot Jókai Mórnak. Aztán előkelő fér­fiak tették magukévá az eszmét és Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter indítványára őszre halasz­tották el a végrehajtást, amikor azok is a fővárosban­ lesznek, akiknek áldozatkész közreműködésére méltáss számíthatni. Ez az idő most elérkezett és a mádéig után a kultuszminiszter elnöklete alatt összeült szü*j Kobhkárt értekezlet elhatározta, hogy legközelebb­ közét szi azt a felhívást, amelyben adakozásra szog­ítja föl a nemzetet Jókai Mór síremlékére és szobt­rára. — Gerö Károly temetése. Az a­rtéiszvé­í,, melyet Gerö Károlynak, a jeles népszinműh­onal­ halála keltett az egész országban, impozáns módon­ nyilatkozott meg ma délután végbement temetésen. Úg­y temették, mint a­hogy csak azokat a kiválókat szokták, akik ezrek lelkében állítottak maguknak emléket, akik ezrek szívében szólaltatták meg azt érzéseknek végtelen skáláját. Az óriási számban­ megjelent közönségen látszott, hogy nem a konven­ció gyűjtötte a koporsó köré, hanem az a vágy, hogy, olyan férfiútól búcsúzzék el, kinek igazán adósa, k­i azt osztogatta, ami az embernek a legdrágább: a megkönnyebbítő könnyet és a lelket derűvel el­árasztó mosolyt. A temetés ideje ma délután harord­ órára volt kitűzve, de a gyászoló közönség, amelynek soraiban ott volt a főváros szellemi előkelőségének a színe-java, már jóval előbb zsúfolásig megtöltötte a­ halottasház udvarát. Politikai és társadalmi életünk nagyon sok kitűnősége, aki nem jöhetett el szemé­t­­yesen, levélben fejezte ki részvétét az özvegynek.! Ott voltak: Rákosi Jenő főrendiházi tag, Bókai I. J­ános és Bókay Árpád egyetemi tanárok, Hellas Ferenc országgyűlési képviselő, Verédy Károly tan­­felügyelő, dr. On­adi­ egyetemi magántanár, dr. do-­ monyi Domony Mór igazgató, botfai Hűvös Józsefi udvari tanácsos, a városi villamos vasút vezérigaz-t gatója, Völner Adolf igazgató, dr. Gelléri Mór ki­­­rál­yi tanácsos, dr. Mezei Ferenc, a chevra ügyészet új vezértitkára, Glück Frigyes és még számosan. A­ városi villamos vasút és a közúti vast­t hivatalnoki­ karán kívül sok fővárosi bizottsági tag, az Íréi 63 művészvilág, az ügyvédi és orvosi kar számos elő­kelősége vett részt a temetésen. A gyász-zsolozsmák eléneklése után dr. Weiszburg Gyula rabbi mondott magasszárnyalású búcsúztatót, melyben találóan méltatta az elhunyt írói működését. Utána Verédy Károly, majd Rákosi Jenő szólott, aki Gerő Károlyt mint írót és embert jellemezte és rámutatott arra, hogy a megboldogult sokoldalú írói elfoglaltsága mellett milyen nagyszabású társadalmi tevékenysé­get tudott kifejteni. A nagyhatású beszéd elhang­zása után a Népszínház kara Egressynek Mért oly, borús clm­ű gyászdalát énekelte el. Künn a kere­­pesi­ úti temetőben Glück Frigyes búcsúztatta el a magyar irodalomnak és társadalmi életnek őszintén­ megsiratott halottját — A gyorsírók memoranduma. Az országos magyar gyorsír­ó­ egyesület legutóbbi ülésében bi­zottságot küldött ki, hogy ez az új polgári perrend­tartás törvénytervezetében a gyorsírásnak kellő ér­vényt és méltatást szerezzen. A bizottság, melynek elnöke Fülöp Béla országgyűlési képviselő, tagjai­ Admettó Géza, Brasch Arnold, Polgár Jenő és dr.­ Tetétleni Ármin, ma ülést tartott, amelyben elhatá­j

Next