Budapesti Napló, 1904. november (9. évfolyam, 302-331. szám)
1904-11-01 / 302. szám
4- Budapest, kedd *. . BUDAPESTI NAPLÓ’ 1904. november T. 302. számra lakták. Tíz ember életét vesztette, sok megsebesült. A gőzös nagyon megrongálódott. A közönséghez. Egy igénytelen név tűnik el a mai nappal aBudapesti Napló homlokáról: e sorok írójának neve. Körülöttem sok minden megváltozott, amit megszoktam és megszerettem. És egy új helyzet új elhatározás elé vitt, hogy búcsúzván a laptól, amelyben kilenc esztendő verejtékes munkája beszél szerény képességeimről és gazdag igyekezetemről, meginta pályatörés nehéz útjára menjek. Határtalanul szerettem e lapot, dajkáltam, formáltam, szolgáltam fényes nevű társaimmal együtt, akiknek egy része változatlan rokonérzéssel telem elszakad, másik része új utakra tér. A közönég e lapot csodás ragaszkodással melengette. Majdnem olyannal, amekkora az az önfeláldozás, amelylyel javát szolgáltuk". És szolgálják ■ társaim ezentúl is. Hálámat és hódolatomat jelentem a sokszor tízezer olvasónak, akinek szíve, fantáziája és kíváncsisága ezekről a hasábokról táplálkozik. Végigüli kell e búcsúval, belém új kötelességek intenek. Ellágyulni nem illik. Budapest, 1904. október St. Braun Sándor.„ Szerkesztőtársamtól, hűséges bajtársamtól, sokévi munkásságom osztályosától nehéz szívvel és sok szeretettel búcsúzom. Más-más műhelyben, de baráti érzéssel és vetélkedő hazafias buzgósággal fogjuk ezentúl szolgálni a magyar sajtó nemes ideáljait. Hiszem, e lap közönsége is megőrzi számára azt, amivel mi örömest adózunk neki: a hálás baráti emlékezést. A lap felelős szerkesztői állását távozó barátunk helyett, a Budapesti Naplónak eddig politikai főmunkatársa, Kalos Ede vállalta el Vészi József. HÍREK Virágos temetőben, November 1, 27 e sírjatok! ... A holtak boldogok, Csodás álomba elpihennek itt ', ha későn is, csak egyszer is — nekik 'Marokkal szórjuk a virágokat, Hány ember él, küzd, vérzik évekig S az élet néki egy álmot se ad S bár seáss szúró tolas' szivébe vágott. Soh sem kapott egyetlen szál virágot. .. Rózsa Miklós, Budapest, október 31.; — Uralkodók találkozása.Rómából jelentik, hogy az olasz udvarban már készülődnek Vilmos császár fogadására. A találkozás ezúttal Livornóban fog megtörténni. A város máris előkészületeket tesz a császár fogadására! A római német követséghez érkezett értesítés szerint Vilmos császár a Hohenzollern yachton megy Livornóba, ahova Viktor Emánuel király a Yeta yachton fog megérkezni. Az uralkodók jelen lesznek az új livornói szanatórium alapkőletételénél. Egy újabb verzió szerint a találkozó csak december közepe táján, Umberto trónörökös keresztelője alkalmából fog megtörténni, amikor a császár a császárnéval együtt Rómába utazik, viszont az olasz királyi pár részt fog venni a német trónörökös esküvőjén. A bajor régensherceg állapota. Münchenből táviratozták, hogy a régensherceg állapota lassan javul. Fájdalmai már nem olyan hevesek, de kell, hogy még sokáig kímélje magát. Közérzése mindenképpen kielégítő. — Péter király Szófiában. Mint Szófiából jelentik, Péter király ma délutá elutazott onnan, ugyanoly tisztelgések közt, amelyek közt íngérkezett. Ferdinánd fejedelem elkísérte a királyt a pályaudvarra és búcsúzáskor ismételten összeölelkeztek. Amikor a vonat elindult, 101 ágyulövés dördült el. A tegnapi díszebéden a fejedelmek felköszöntötték egymást és népeiket. .. bolgár fejedelem azt mondta, hogy a szerb király is, ő is meg van győződve arról, hogy népeik életfeltételei őszinte egyetértést tesznek kívánatossá és hogy a szerb nép is elismeri ezt. Nem kételkedik abban, hogy a király látogatása ezt a meggyőződést erősbíteni fogja. Péter király hangsúlyozta pesztjában, hogy családja hagyományait követve, trónralépése óta mindent megtett, hogy a két nemzet érdekeinek közösségére és a kölcsönös megértés szükségességére vonatkozó és a szerb nép szívében mélyen gyökerező meggyőződés megsziláduljon és a szerb politika alapjává legyen. Boldog vagyok — úgymond— konstatálhatni, hogy miután királyi fenségedet ugyanazok az érzelmek hatják át, megteremthettük népeink testvéries együttélésének alapfeltételei. Attól az őszinte óhajtól áthatva, hogy ez a második látogatás megszilárdítsa a béke fenntartására kezdeményezett művet, éltette a fejedelmet és népét. — Kevés a lakás! Alig hogy alaposan kipanaszkodtuk magunkat a budapesti építkezési láz miatt, máris fordulóponthoz érkezett megint az egyre fejlődő, haladó, népesedő Budapest. A vidék úgy önti ide a maga népét, mintha minden boldogságnak, minden boldogulásnak vára és minden csalódásnak egyetlen vigasztalója ez a főváros lenne. S mialatt így gyűlik, halmozódik föl Budapesten az embertömeg, a statisztikai hivatal rideg számaival konstatálja, hogy Budapesten ismét kevés a lakás. Négy évvel ezelőtt 5240 lakás állott üresen, míg ma csak 1185 olyan lakás van, amely előtt holnap nem áll meg bútoros kocsi. A statisztikai hivatal hírére megmozdulnak az építőmesterek és a tőkések. Újabb tervek születnek meg, újabb spekulációk és evvel együtt újabb kereseti alkalmak nyílnak meg. Persze a háziurak is megmozdulnak. A szájgeroló kedv olyan, mint az ördög — sohasem alszik. Senki sem tudja, hogy holnap mire fog ébredni, milyen meglepetést tartogat számára a háziúr s milyen újabb gondot szabadít nyakára az, amit úgy hívunk itt Budapesten, hogy élet s amely után még mindig olyan nagyon vágyódnak a vidék lakói. Kevesebb a lakás! Ez azt jelenti: Több lesz a gond! — Az öreg honvédek és a miniszterelnök- Julius hónapban, az országgyűlésen Illyés Bálint képviselő, 1848—49-iki honvéd, az öreg honvédek helyzete érdekében lelkes fölhívást intézett a miniszterelnökhöz, mire Tisza István miniszterelnök egy hazafias felszólalásban tette magáévá az abban foglalt óhajtást és ezért az öreg honvédek központi választmánya feliratban mondott köszönetét. A miniszterelnök erre a következő leiratot intézte a honvédek központi választmányának az elnökéhez, dr. Balogh Sándor elnökhöz: Igen tisztelt elnök úr ! Az 1848—49 es honvéd egyesületek országos központi bizottsága nevében legutóbb tartott ülésükből hozzzám intézett szives üdvözlő sorokért fogadják őszinte köszönetemet. Ez alkalommal is csak arról biztosíthatom nagyságodat, hogy az 1918—49-es honvédek sorsát teljes mértékben szívemen viselem és aminő arányban az állam pénzügyi viszonyai megengedik, a nyugdíjazások körül észtérbe,ő bajokat fokról-fokra orvosolni fogom. Hazafias tisztelettel Tisza s. k. — Korányi Frigyes arcképe. Egy nemesszivü urhölgy, aki magát megnevezni nem óhajtja, a magyar tüdővészellenes mozgalom megindítójának és lelkes vezérének, Korányi Frigyes főrendiházi tagnak arcképét Balló Ede festőművészszel elkészíttette s a képet fölajánlotta az Erzsébet királyné szanatóriumnak. Az arckép ünnepies leleplezése november hó 6-án, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a szanatóriumban (Budakeszi-ut). Gyülekezés az Erzsébet királyné c.szanatórium nagytermében, délelőtt Váli órakor. Főispáni beigtató. Bajáról jelenti egy ma. táviratunk: Jezerédy István főispán installációj ál ma révév 9 órakor báró Vojniák István, Vojnich Sándor képviselő, Latinovits Pál főispán, Biró Károly szabadkai polgármester.Szakin újvidéki polgármester kíséretében Bajára érkezett. A főispán elé husztagú küldöttség ment. A főispánt a bajai állomásnál Erdélyi, főjegyző szép beszéddel fogadta. Ezután bandérium kíséretével bevonultak a városba. A templomban csöndes mise volt, mire megkezdődött a díszközgyűlés. Hegedűs Aladár polgármester üdvözlése után a főispán letette az esküt. Programmbeszédében kifejtette, hogy törekedni fog a város haladását előmozdítani és hangsúlyozta, hogy pártállását mindenki szabadon gyakorolhatja, míg működése törvénybe nem ütközik. Ezután Hegedűs polgármester köszöntötte fel a főispánt, aki a közgyűlés után a küldöttségeket fogadta. Délben diszlakoma volt, amelyen a főispán a királyt köszöntötte fel» •S — Baskirzew Mária. Éppen ma húsz eszendeje, hogy Baskirzew Mária koporsóját Pária szellemi és születési arisztokráciájának jelenlétében] a hűvös anyaföldbe bocsátották le. Húsz év alatt" sok híres férfiút, sok ünnepelt asszonyt felejtett el a világ, de a Baskirzew Mária gyermekarcát ezren és ezren őrzik még most is emlékezetükben. Őrzik mindazok, kik olvasták Naplóját, ezt a csodálatos könyvet, mely a gyermekleány naiv vágyakozásait, keserves fájdalmait, reményeit, ábrándjait meg- ható és lebilincselő őszinteséggel tárja az olvasói elé. Nemrégen új Baskirzew-könyv jelent meg. Azt mely Guy de Maupassanttal folytatott anonim levelezését foglalja megában. Éppen olyan érdekes és megkapó, mint a Napló, Csupa szív, csupa finom- ság és csupa szomorúság. Hisz ezekben a levelek-ben olyan két nagy lélek tárja fel a maga csudálatos mélységeit egymás előtt, aki az életben soha sem találkozott egymással. Egymás mellett suhantak, el a nagy Párisban anélkül, hogy szemtől-szemben állottak volna csak egyszer is. — Jókai Mór szobra. Még ravatalon pihen? A költők királya, amikor felvetődött az eszme, hogy állítsunk szobrot Jókai Mórnak. Aztán előkelő férfiak tették magukévá az eszmét és Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter indítványára őszre halasztották el a végrehajtást, amikor azok is a fővárosban lesznek, akiknek áldozatkész közreműködésére méltáss számíthatni. Ez az idő most elérkezett és a mádéig után a kultuszminiszter elnöklete alatt összeült szü*j Kobhkárt értekezlet elhatározta, hogy legközelebb közét szi azt a felhívást, amelyben adakozásra szogítja föl a nemzetet Jókai Mór síremlékére és szobtrára. — Gerö Károly temetése. Az artéiszvéí,, melyet Gerö Károlynak, a jeles népszinműhonal halála keltett az egész országban, impozáns módon nyilatkozott meg ma délután végbement temetésen. Úgy temették, mint ahogy csak azokat a kiválókat szokták, akik ezrek lelkében állítottak maguknak emléket, akik ezrek szívében szólaltatták meg azt érzéseknek végtelen skáláját. Az óriási számban megjelent közönségen látszott, hogy nem a konvenció gyűjtötte a koporsó köré, hanem az a vágy, hogy, olyan férfiútól búcsúzzék el, kinek igazán adósa, ki azt osztogatta, ami az embernek a legdrágább: a megkönnyebbítő könnyet és a lelket derűvel elárasztó mosolyt. A temetés ideje ma délután harord órára volt kitűzve, de a gyászoló közönség, amelynek soraiban ott volt a főváros szellemi előkelőségének a színe-java, már jóval előbb zsúfolásig megtöltötte a halottasház udvarát. Politikai és társadalmi életünk nagyon sok kitűnősége, aki nem jöhetett el szemétyesen, levélben fejezte ki részvétét az özvegynek.! Ott voltak: Rákosi Jenő főrendiházi tag, Bókai I. János és Bókay Árpád egyetemi tanárok, Hellas Ferenc országgyűlési képviselő, Verédy Károly tanfelügyelő, dr. Onadi egyetemi magántanár, dr. do- monyi Domony Mór igazgató, botfai Hűvös Józsefi udvari tanácsos, a városi villamos vasút vezérigaz-t gatója, Völner Adolf igazgató, dr. Gelléri Mór királyi tanácsos, dr. Mezei Ferenc, a chevra ügyészet új vezértitkára, Glück Frigyes és még számosan. A városi villamos vasút és a közúti vastt hivatalnoki karán kívül sok fővárosi bizottsági tag, az Íréi 63 művészvilág, az ügyvédi és orvosi kar számos előkelősége vett részt a temetésen. A gyász-zsolozsmák eléneklése után dr. Weiszburg Gyula rabbi mondott magasszárnyalású búcsúztatót, melyben találóan méltatta az elhunyt írói működését. Utána Verédy Károly, majd Rákosi Jenő szólott, aki Gerő Károlyt mint írót és embert jellemezte és rámutatott arra, hogy a megboldogult sokoldalú írói elfoglaltsága mellett milyen nagyszabású társadalmi tevékenységet tudott kifejteni. A nagyhatású beszéd elhangzása után a Népszínház kara Egressynek Mért oly, borús clmű gyászdalát énekelte el. Künn a kerepesi úti temetőben Glück Frigyes búcsúztatta el a magyar irodalomnak és társadalmi életnek őszintén megsiratott halottját — A gyorsírók memoranduma. Az országos magyar gyorsíró egyesület legutóbbi ülésében bizottságot küldött ki, hogy ez az új polgári perrendtartás törvénytervezetében a gyorsírásnak kellő érvényt és méltatást szerezzen. A bizottság, melynek elnöke Fülöp Béla országgyűlési képviselő, tagjai Admettó Géza, Brasch Arnold, Polgár Jenő és dr. Tetétleni Ármin, ma ülést tartott, amelyben elhatáj