Budapesti Napló, 1904. november (9. évfolyam, 302-331. szám)

1904-11-25 / 326. szám

Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1004. november 20- 32.­ szám. — Simonyi óbester, A Heraldikai és Ge­nealógiai Társaság mai igazgatóválasztmányi ülé­sén dr. Karácsonyi János felolvasta Kállai­ Ubul értekezését a híres Simonyi óbester származásáról. Simonyi József saját állítása szerint Simon Pál és Hetesényi Zsuzsanna gyermeke s 1777-ben február 18-án született Nagy-Kallóban. Ha ez így volna, akkor már 1782-ben, ötéves korában a piaris­ták debreceni gimnáziumának lett volna növendéke és már 1789-ben, 11 éves korában vett volna részt a törökök elleni hadjáratban­ A nagykállói róm. kath­. anyaköny­v feljegyzéseiben Simon Pá­l gyermekei között két József szerepel; az egyik 1771-ben, a másik 1777-ben született. Az 1771-ben született Jó­zsef nem lehet óbester, mert az azonos az 1755-ben elhalt Józseffel, de az 1777-iki születésnek viszont ellentmond a fent említett két körülmény. Ezek foly­tán Simonyi óbester születési évének kérdése egy­előre eldöntetlennek tekintendő. A szerző számos érdekes adatttal gazdagította a híres óbester szár­mazásának kérdését. — Schweidal lábén­ok emlékszobra. Schnei­­del Józsefnek, az aradi tizenhárom vértanú egyiké­nek szoboremléket állítanak szülővárosában, Zomi­borban. A szobrot, amelyet 3­átrai Lajos mintá­zott, most öntötték bronzba Róna József ércöntő­jében. A szoborbizottság Vértesi Károly elnök ve­zetésével ma tekintette meg a kész szobrot, mely­nek sikerült volta fölött elismerését fejezte ki úgy a mintázó, mint az ércbeöntő művésznek. Az emlé­ket a­ jövő májusban leplezik le. — Széchenyi István-társaság. Nemrég meg­alakult a Széchenyi István-társaság,­­ amely azt a nemes célt tűzte mag elé, hogy az ifjúsági egyesü­letek szerzésével, ifjúsági könyvtárak felállításá­val, interne­tusok létesítésével és m­ás célszerű mó­dokon hazánk ifjúságának hazafias, nemzeti szel­lemben való nevelését előmozdítsa. Ára délután a társaság igazgatótanácsi ülést tartott az Otthon kör dísztermében báró Bánffy Dezső elnöklete alatt. Ot­t voltak többek közt: Márkus József főpolgármester, a társaság alelnöke, Mártonffy Márton, a társaság ügyvezető igazgatója, Halász Ferenc és Kaffka L­ászló miniszteri tanácsosok, Simonyi Zsigmond, Bókay Árpád és Beke Manó egyetemi tanárok, Gajáry Géza, Gelléri Mára, Glück Frigyes, Balassa József, Kunos Ignác, Benedek Elek stb. Báró Bánffy Dezső üdvözölte a megjelenteket és megköszönte elnökké történt megválasztatását. Megígérte, hogy a cél nagy és­ fontos voltára és nemzeti irányára való tekintettel a legnagyobb oda­adással fogja elnöki kötelességét teljesíteni. (Él­jenzés.) Jelentette ezután, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a társaság alapszabályait. Azután Már­toniy Márton ügyvezető igazgató kiemelte, hogy különös súlyt kell helyezni a vidéki fiókok megala­kulására. Erre a célra már el is készült az alap­­szabá­lytervezet. Jelentette továbbá, hogy megala­kultak a társaság szakosztályai, nevezetesen az iro­dalmi, a gazdasági és a társadalmi szakosztály. Az­után Balassa József referált azokról a tervekről, amelyeket az irodalmi szakosztály első­sorban meg akar valósítani. A gazdasági osztály Glück Frigyes, a társadalmi osztály Gajáry Géza vezetése alatt buz­­gólkodik. Az igazgatótanács széleskörű társadalmi akciót indít a társaság anyagi támogatása iránt. A társaság közgyűlése december 17-én déli 12 órakor lesz az új városháza nagytermében. __ Olaszok és németek­ Nápolyban tegnap egy katholikus meetingen állást foglaltak az inns­brucki eseményekkel szemben. A meetingen, ame­lyen Prisco bíboros is részt vett s elhtározták, hogy Olaszország egész katholikus tanuló-ifjuságát bevonják a mozgalomba s kérik őket, hogy lépjenek be a Dante-társaságba. A Stampa vezércikkben fog­lalkozik ismét a mozgalommal s kijelenti, hogy az olasz diplomácia semmiféle lépést nem tett Bécsben az innsbrucki események után de bizalmasan lépéseket ■tesz az ügy megoldása érdekében. A Coriere della Sera Galante innsbrucki egyetemi tanár tanulmá­nyát közli az innsbrucki viszonyokról A tanul­mány tagadja, hogy a Brenneren túl az elolaszítás veszedelemmel járna. A veszedelem csupán­ abban áll — írja a tanár — hogy a tiroli parasztok he­lyébe, akik lusták, eladósodottak s iszákosak — a józan olasz munkások lépnek idővel. Rendkívül ér­dekes nyilatkozatot tett tegnap Trieszt­ben Lajos Szalvátor, az etnográfiai munkáiról ismert főher­ceg, a toszkánai nagyherceg egyik bátyja. A fő­herceg, aki muggiai villájában tartózkodik, egy ottani politikai személyiség előtt úgy nyilatkozott, hogy helyénvaló volna, ha Triesztben felállítanák az olasz egyetemet s csodálkozását fejezte ki, hogy a kormány makacsul ellenzi az olaszok természetes kívánságát . Stösselek és Kuropatkinok. A torontál­megyei Szerbkeresztur községben van egy biró, akit Setyerov Bogdánnak hívnak, s aki arról nevezetes, hogy az orosz-japán háború óta kitört rajta a szla­­vizálás dühe. Beleszeretett a megvert generálisokba s a dicstelen hadvezérekbe s ezt a rajongását avval elégíti ki, hogy a szerbkeresztúri újszülötteket Stösz­­szel vagy Kuropatkini névre kereszteltek. Valahány bölcső van a faluban, abban csupa Stösszelt és csupa Kuropatkint ringatnak. A russzofil rajongás idáig elég ártatlan dolog volna, de Setyerov bíró nem is áll meg ott, ahol a dolog ártatlan. Most már a­ fel­nőtteknek is nevet ad s ha magyar nevű emberen megakad a szeme, azt menten megszólítja, ígér neki fát-fát, egy pár forintot s addig nem nyugszik, amiig a szegény át nem tér a görögkeleti vallásra. így járt el a minap egy Kasza Mihály nevű szegény emberrel, aki nemcsak önmagát, de az egész famíliáját eladta száz forintért s fölvette a Setyerov nevet. Most a sze­­gény Kasza Mihály kérvénye ideérkezett a belügy­minisztériumhoz. Azt kéri benne a jámbor magyar, hogy nevét Setyerovra változtassa. — De ez már félig sem, tréfa.­­ A Magyar Szakírók Egyesülete tegnap választmányi ülést tartott Gelléri Mór elnök­lete alatt. A folyó ügyek bejelentése után részletesen tárgyalták elnöknek a nemzetközi sajtókongresszussal kapcsolatos indítványait s el­határozta a választmány, hogy azokat úgy a magyar újságíró-egyesületekhez is beterjeszti. Ka­tona Béla titkár az egyesület keretében létesítendő testületi bizottság szabályzatait terjesztette elő. Beszámolt az elnökség a folyó ügyekről és az egye­sület kebelelében megindult mozgalmakról. Végül elhatározta a választmány, hogy az ügyészi teendők ellátására ideiglenesen dr. Fekete Ignácot kéri fel. — Asszonyzendülés Varsóban. Az orosz hatóságoknak ugyancsak meggyűlt a bajuk, ezúttal pedig­­ az asszonyokkal. Varsóban és az ismaili kerületben az asszonyok, akiknek férjét és fiaikat katonának vitték Mandszuriába, zendülésben törtek ki, követelve a kormánytól, hogy az ígért kormány­segélyt fizesse ki nekik. A kormány megígérte ugyanis, hogy a besorozottak hozzátartozói segélyt fognak kapni, hogy megélhessenek. De eddig egy képeket sem kaptak, a zord tél azonban beállt, mat­es ezer meg ezer család kenyérkereső nélkül síny­lődik. Elkeseredésükben az asszonyok ezerszámban rohanták meg a kormányzói palotát s addig nem tá­gítottak, mig a kormányzóhelyettes 10.000 rubelt ki nem osztott közöttük. A kormányzó táviratilag kérte az orosz belügyminisztériumot, hogy ez évre m­ég további 21.000 rubelt utalványozzon a behívott tar­talékosok családjai részére.­­ Az ellenpap. Londonból jelentik, hogy a dakoibhi kongregacionális templomban a minap fur­csa istentisztelet folyt le, amely még az angol isten­tiszteletek történetében is páratlan. A templom régi lelkészével, Brown tiszteletessel a község egy része éppenséggel nem tudott megférni s a derék lelkész­nek szemére hányták, hogy szabad óráiban cuk­­rász-mesterséget folytat. Brown nem sokat törődött ezekkel a szemrehányásokkal s mert a templom egyik ajtajának kulcsa az ő kezében volt,­ biztosnak érezte magát hivatalában. Csakhogy a templomnak két ajtaja Van s­ két kulcsa. A második kulcs pedig Braun ellenségeinek kezébe került, akik a minap föl is használták ezt a kulcsot. Brown vasárnap belépett a templomba s észrevette, hogy a szószéken egy má­sik lelkész áll. Rögtön kitalálta, hogy ezt a lelkészt úgy hozatták ellenségei Londonból. Brown szótlanul ment föl a szószékre, megvárta, amíg ellenfele elvé­gezte imáját s aztán intett a közönségnek, hogy kezd­jenek énekelni. Az ellenpap sem vette tréfára a dol­got, ő is énekeltetett s egyszerre olyan pokoli lárma támadt a templomban, hogy az oszlopok is megre­­megtek belé. Ak­kor az éneknek vége szakadt, követ­kezett a prédikáció. Csakhogy az ellenpap egyszerre kezdte beszédét Brown úrral. Már-már verekedésre került volna a sor, amikor hirtelen három Brown, párti ember szaladt fel a szószékre, hogy a lelkészt megvédelm­ezze. Brown ur most bátor lett s igy szólt az ellenpapnak: — Ha ön gentleman, el fogja hagyni a szószé­ket. Ha pedig nem hagyja el, lehajitom innen! Brown úr most m­ár szóhoz jutott, bár beszéde közben nem egy gúnyos kacagás, hangzott föl. Egy úri asszony is gimnyolódott a lelkés­szel, aki így vá­gott vissza: — Asszonyom, ön most nevethet, de biztosítha­tom, hogy a pokolban nem fog nevetni! Brown befejezve beszédét, méltóságteljes lép­tekkel hagyta el a templomot. Az ellenpap pedig, most már nem lévén kivel civakodnia, szintén el­hagyta az isten házát. 1— Eszterházy herceg havannái. Érdeke esetet elevenítettek föl az 1894-ben Bécsben elhunyt­ Eszte­rházy, Miklós hercegről, aki nagy kedvelője volt a havanna-szivaroknak. Szállítója egy alkalom­mal újfajta lavanna-szivarokat mutatott be neki, melyeket annyira megkedvelt, hogy táviratilag azon­nal 15.000 darabot rendelt belőlük. A havannák ki­­állván a fináncok szigorú vizsgálatát s a megvámo­­lást,­­ annak rendje és módja szerint eljutottak a herceghez. Egy hét múlva egy csapat finánc jelent­kezett a hercegnél, aki szívesen fogadta őket. Nagy bocsánatkérések közt arra kérték a herceget, mu­tatná meg nekik a legutóbb kapott havannákat, hogy mennyi van még belőlük. A herceg szívesen engedett nekik, sőt vigasztalta őket, hogy csak köte­­■ lességüket teljesítik, nincs tehát miért bocsánatot kérniük. A fináncok azután összekeverték és meg­olvasták a szivarokat s rögtön rájöttek, hogy óriási mennyiség­­ hiányzik. Jegyzőkönyvet vettek föl s kérték a szolgát, jelentse be őket újra a hercegnél. Kissé szorongva mondta el a szónok tapasztala­taikat. — Bocsásson meg fenség, de az mégis lehetet­­len, hogy fenséged ilyen rövid idő alatt 10.000 ha­vannát méltóztatott volna elszívni legmagasabb aj­kaival. Fenséged talán nem vette figyelembe a be­hozott szivaroknak baráti körben való továbbadását tiltó törvényt, — erre kérjük fenséged legmagasabb nyilatkozatát. A herceg lakásához fordult:­­— Adj csak ide egy csomagot onnan. A herceg átvette az egybekötött 50 legfino­mabb havannát, a kandallóhoz lépett s az egész csomót fenséges nyugalommal a lobogó tűzba­­ dobta. A derék komisszió megmerevedett ettől a lát­ványtól. A herceg­ aztán így szólt nagy nyu­godtan: Látják, ez az én külön kedvtelésem. Nem ismerek nagyobb gyönyörűséget, mint a kandalló­ban elégő havanna-szivarok illatát. Most már látták, hogy fogyasztom­­én oly gyorsan a szivarjaimat s ezt ki tilthatná meg nekem? Erről a dologról hivatalos és nem hivatalos magasabb körökben annak idején sokat beszéltek Bécsben, sokan akadtak azonban — akik akkor sem hittek benne. — A pálinka ellen. Az Országos Közegész­ségi egyesület alkohol­bizottsága tegnap este dr. Schwartzer Ottó udvari tanácsos elnöklete alatt ízlést tartott. A belügyminisztériumhoz felterjesz­tendő memorandummal foglalkozott, amely a vasár­napi munkaszünetnek a pálinkamérésre való kiter­jesztésére irányul. A memorandum lényege az, hogy az égetett szeszes­ italok darusításának zár­órája mindenütt, tehát nemcsak a pálinkamé­rések­ben, hanem­ a szállodákban, vendéglőkben, korcs­mákban, kávéházakban, fűszer- és szatócsüzletek­ben , vasárnap délelőtt 10 órára tűzessék ki. Az al­kohol-bizottság a memorandumot elfogadta és el­határozta, hogy beterjeszti az országos közegészségi egyesületnek. Már eddig is számos kiváló egyesü­let bejelentette a memorandumhoz való hozzájáru­lását. — A meglopott Fusine herceg, Newyorkból táv­iratoztak, hogy Fusine japán hercegtől ellopták a st.-louisi világkiállításon 5000 dollár értékű ékszerét. Fusine herceget négy héttel ezelőtt azzal a misszió­val küldte Washingtonba a mikádó, hogy megkö­szönje Rooseveltnek és kormányának a japánok ügye iránt tanúsított jóindulatot. Természetesen nagy megtiszteltetésben volt része mindenütt és ő is ára­dozó szavakkal hódolt a yankeeknek.­ Vájjon ma is el van-e m­y ,ragad­telve az amerikai vendégszere­tetül. — Ellepett tandíjak. A mechanikai és órás­­ipari szakiskola igazgatósága feljelentést tett a rendőrségen, hogy az elmúlt éjszaka ismeretlen tet­tesek betörtek az igazgató szobájába és felfeszítet­­ték az egyik szekrényt, amelyből ellopták az év eleje óta összegyűlt 1504 korona tandíjat. A b­e­törést csakis olyan ember követhette el, aki a viszonyokat ismeri, mert éppen csak azt a szekrényt törte föl, amebben a pénzt­­tartották.

Next