Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1905

UROLÓGIA - 1905-01-05 / 1. szám

2 Urológia mellett a sokszor kitűnő hatású vérzéscsillapító mellékvesekészítmények valamelyikét (adrenalin, tonogen) lokálisan applicálták. Eme körülmények indítottak arra, hogy kísér­letet tegyek a cystoskopiai vizsgálatnak oly módon való megejtésével, hogy a hólyagot folyadék he­lyett levegővel töltsem meg, amikor a vázolt kelle­metlen eshetőségek bekövetkezése ad minimum reducálódik. Mert ha a felső húgyutakból a vizsgálat folyamán le is csurog zavaros vizelet, vagy ha fel is lép kisebb fokú vérzés, ez legfőbb a hólyag fundusának megtekintésénél okozhat némi zavart, melyet azonban oly módon kell le­hetőleg elkerülnünk, hogy a tükör bevezetése után mindenekelőtt a hólyagnak eme részét kutatjuk át. A hólyagnak levegővel való megtöltése tudva­levőleg nem egészen új keletű eszme. Hólyagmet­szésnél a sebészek nagy része alkalmazza, különösen azóta, hogy Bransford-Lewis kimutatta (The ques­­tion of inflating the bladder with air preliminary to the Bottini operation. Medical Record, 1899. March.), hogy a hólyagnak levegővel való meg­töltésénél légemboliák létrejöttétől nem kell tar­tanunk, ami a sebészeket arra is bátorította, hogy a Bottini-féle műtétet is léggel telt hólyag mellett végezzék. Nevezett szerző a hólyagba fecskende­zett levegőnek az uréterekbe való juthatását is kizárhatónak mondja. A hólyagnak cystoszcopiai vizsgálat céljából levegővel való megtöltésének esz­méje sem tőlem származik, amennyiben újabban más szakférfiak már tettek hasonló irányú kísér­leteket és legutóbb Faulds (Brit. Med. Journ. March. 5. 1904.) a hólyagnak a szóban levő célra oxigénnel való megtöltését hozza javaslatba, melyet azért tart célszerűbbnek, mint a levegőt, mivel amaz állítólag az esetleg fennálló cystitisre ked­vező hatást képes gyakorolni. A szóban forgó vizsgálat megejtése előtt annak sikeressége tekintetében több irányú aggo­dalmam volt. Első­sorban attól tartottam, hogy a léggel telt hólyagban a jelentékeny fényreflexek kedvezőtlenül fogják befolyásolni a tükörkép sza­batosságát. Attól is tartottam, hogy a betegre nézve a lámpácskából kiáramló hő kellemetlenebb leszen, mintha a vizsgálat a szokásos módon, fo­lyadékkal telt hólyag mellett történik. Kérdéses volt továbbá, vájjon a lámpácskából kiáramló hő nem fog-e ártani magának az eszköznek, illetőleg a tükör ama részének, hol a lámpa és a prizma beillesztvék. Eme eshetőségek azonban nem valósultak meg. A fényreflexek tényleg igen élénkek voltak, de a kép tisztaságát nem befolyásolták. Csak egy esetben nem láttuk tisztán a tükörképet, de nem a fényreftexek miatt, hanem azért, mivel a lám­­pácskára az eszköz bevezetése közben kevés nyálka tapadt, amely a hő következtében odaszáradt és így a vizsgálat eredményességét meghiúsította. (Ezen eset adatul szolgál a szóban forgó eljárás egyik fogyatékosságának illusztrálására. Ha a hó­lyagot folyadékkal töltjük, akkor a jelzett incidens létrejötte kevésbbé valószínű, amennyiben a lám­pára tapadó szenyt az eszköznek a hólyagban való mozgatása által rendszerint sikerül lemosnunk.) De a többi esetekben épp oly éles képet kaptunk, mint minőt a folyadékkal töltött hólyagban szok­tunk látni, csak a megszokottnál élénkebb piros­nak látszott a nyálkahártya és hogyha a fundus megtekintésével kissé késlekedtünk, az ott össze­­gyü­lemlett kevés vizelet e helyt lehetetlenné tette a tiszta látást. A betegektől nem hallottunk na­gyobb panaszokat, mint amineket az ily vizsgála­tok alkalmával megszoktunk. Maga az eszköz pedig kárát nem vallotta annak, hogy a lámpácska hőjét folyadék alá nem szállította. Léggel telt hólyag mellett a fotografáló cysto­­shoppal felvételeket is készítettünk. Az 1., 2. és­­3. alatti ábrák néhány sikerültebb kép reproductiói. Még a hólyag megtöltésének menetéről kell néhány szóval megemlékeznem. A hólyagnak ideraüm­­pöselapon át lege art is való gondos kiöblítése után a levegőt vagy lapdafuttatóval vagy fecskendővel gyenge nyomás mellett a hathéteren át beszorítjuk. Utolsó vizsgálataink alkalmával csak fecskendőt használtunk, mert ezzel egyrészt jobban tájékozód­hatunk a beszorított levegő mennyisége tekintetében, másrészt módunkban van a levegőt tisztább állapot­ban a hólyagba juttatni. E célra ugyanis oly fecs­kendőt készíttettem, melyben az üveghenger fenék­részébe vastag nemez-korong van légzáróan be­illesztve, úgy hogy a levegő a fecskendőből a kathéterbe csak ezen nemez-rétegen átjuthat. A be­fecskendezett levegő mennyisége a hólyag kikopog­tatása által ellenőrizendő. Semmi esetre sem sza­bad a levegőnek a hólyagba való szorítását folytat­nunk, ha a beteg jelentékenyebb vizelési ingerről vagy feszítő érzésről panaszkodik. E művelet folya­mán, különösen pedig amikor a kathetert eltávolít­juk, hogy a cystoskopot betolhassuk, a penist a levegő kiáramlásának meggátlására összeszoríthat­­juk, bár úgy tapasztaltuk, hogy ily légkiáramlástól nem kell tartanunk; sőt amikor a cystoskopiai mű­­velet befejezése után kathetert toltunk be, hogy azon át a hólyagot légtartalmától megszabadítsuk, csak minimális mennyiségnyi hatolt ki a kiürülő néhány csepp vizelettel. Ez okból a hólyagnak levegőtartal­mát most akkér távolítjuk el, hogy a cystoskopiai vizsgálat megejtése után kevés bóroldatot fecsken­dezünk a hólyagba, melynek kibocsájtása alkalmá­val a levegőnek javarésze szintén kiürül, a vissza­maradt levegő csak a vizelési ad­ás útján ürül ki teljesen. Ezek után az itt leírt újabb módszer gyakorlati értékéről véleményemet a következőkben foglal­hatom össze. Az oly esetekben, ahol nyomós ok ezen eljárás alkalmazására nem forog fenn, helyesebb a szokásos, mindenesetre kényelmesebb, kevésbbé komplikált régi methodust megtartani. Semmi esetre nem tartanám helyén­valónak, ez újabb eljárást oly egyéneknél alkalmazni, ahol okunk van az ureternyilás tátongását, illetőleg az ureter jelen­tékenyen kitágult voltát föltételezni, amint az chronikus vizelet-retenzió eseteiben és a felső húgy­­utak egyes megbetegedésénél néha létre szokott jönni. Viszont mindenki, ki ama nehézségeket ismeri, melyek a hólyagtükrözésnek különösen a szabatos kórjelzés céljából történő alkalmazásánál oly sokszor felmerülnek, bizonyára értékelni fogja az új eljárás előnyeit is, melyek egyes ritkább esetekben lehetővé teszik, hogy ott is eredményt mutassunk fel, hol az a régi módszer szerint elérhető nem volt. 1. szám.

Next