Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1905
UROLÓGIA - 1905-01-05 / 1. szám
2 Urológia mellett a sokszor kitűnő hatású vérzéscsillapító mellékvesekészítmények valamelyikét (adrenalin, tonogen) lokálisan applicálták. Eme körülmények indítottak arra, hogy kísérletet tegyek a cystoskopiai vizsgálatnak oly módon való megejtésével, hogy a hólyagot folyadék helyett levegővel töltsem meg, amikor a vázolt kellemetlen eshetőségek bekövetkezése ad minimum reducálódik. Mert ha a felső húgyutakból a vizsgálat folyamán le is csurog zavaros vizelet, vagy ha fel is lép kisebb fokú vérzés, ez legfőbb a hólyag fundusának megtekintésénél okozhat némi zavart, melyet azonban oly módon kell lehetőleg elkerülnünk, hogy a tükör bevezetése után mindenekelőtt a hólyagnak eme részét kutatjuk át. A hólyagnak levegővel való megtöltése tudvalevőleg nem egészen új keletű eszme. Hólyagmetszésnél a sebészek nagy része alkalmazza, különösen azóta, hogy Bransford-Lewis kimutatta (The question of inflating the bladder with air preliminary to the Bottini operation. Medical Record, 1899. March.), hogy a hólyagnak levegővel való megtöltésénél légemboliák létrejöttétől nem kell tartanunk, ami a sebészeket arra is bátorította, hogy a Bottini-féle műtétet is léggel telt hólyag mellett végezzék. Nevezett szerző a hólyagba fecskendezett levegőnek az uréterekbe való juthatását is kizárhatónak mondja. A hólyagnak cystoszcopiai vizsgálat céljából levegővel való megtöltésének eszméje sem tőlem származik, amennyiben újabban más szakférfiak már tettek hasonló irányú kísérleteket és legutóbb Faulds (Brit. Med. Journ. March. 5. 1904.) a hólyagnak a szóban levő célra oxigénnel való megtöltését hozza javaslatba, melyet azért tart célszerűbbnek, mint a levegőt, mivel amaz állítólag az esetleg fennálló cystitisre kedvező hatást képes gyakorolni. A szóban forgó vizsgálat megejtése előtt annak sikeressége tekintetében több irányú aggodalmam volt. Elsősorban attól tartottam, hogy a léggel telt hólyagban a jelentékeny fényreflexek kedvezőtlenül fogják befolyásolni a tükörkép szabatosságát. Attól is tartottam, hogy a betegre nézve a lámpácskából kiáramló hő kellemetlenebb leszen, mintha a vizsgálat a szokásos módon, folyadékkal telt hólyag mellett történik. Kérdéses volt továbbá, vájjon a lámpácskából kiáramló hő nem fog-e ártani magának az eszköznek, illetőleg a tükör ama részének, hol a lámpa és a prizma beillesztvék. Eme eshetőségek azonban nem valósultak meg. A fényreflexek tényleg igen élénkek voltak, de a kép tisztaságát nem befolyásolták. Csak egy esetben nem láttuk tisztán a tükörképet, de nem a fényreftexek miatt, hanem azért, mivel a lámpácskára az eszköz bevezetése közben kevés nyálka tapadt, amely a hő következtében odaszáradt és így a vizsgálat eredményességét meghiúsította. (Ezen eset adatul szolgál a szóban forgó eljárás egyik fogyatékosságának illusztrálására. Ha a hólyagot folyadékkal töltjük, akkor a jelzett incidens létrejötte kevésbbé valószínű, amennyiben a lámpára tapadó szenyt az eszköznek a hólyagban való mozgatása által rendszerint sikerül lemosnunk.) De a többi esetekben épp oly éles képet kaptunk, mint minőt a folyadékkal töltött hólyagban szoktunk látni, csak a megszokottnál élénkebb pirosnak látszott a nyálkahártya és hogyha a fundus megtekintésével kissé késlekedtünk, az ott összegyülemlett kevés vizelet e helyt lehetetlenné tette a tiszta látást. A betegektől nem hallottunk nagyobb panaszokat, mint amineket az ily vizsgálatok alkalmával megszoktunk. Maga az eszköz pedig kárát nem vallotta annak, hogy a lámpácska hőjét folyadék alá nem szállította. Léggel telt hólyag mellett a fotografáló cystoshoppal felvételeket is készítettünk. Az 1., 2. és3. alatti ábrák néhány sikerültebb kép reproductiói. Még a hólyag megtöltésének menetéről kell néhány szóval megemlékeznem. A hólyagnak ideraümpöselapon át lege art is való gondos kiöblítése után a levegőt vagy lapdafuttatóval vagy fecskendővel gyenge nyomás mellett a hathéteren át beszorítjuk. Utolsó vizsgálataink alkalmával csak fecskendőt használtunk, mert ezzel egyrészt jobban tájékozódhatunk a beszorított levegő mennyisége tekintetében, másrészt módunkban van a levegőt tisztább állapotban a hólyagba juttatni. E célra ugyanis oly fecskendőt készíttettem, melyben az üveghenger fenékrészébe vastag nemez-korong van légzáróan beillesztve, úgy hogy a levegő a fecskendőből a kathéterbe csak ezen nemez-rétegen átjuthat. A befecskendezett levegő mennyisége a hólyag kikopogtatása által ellenőrizendő. Semmi esetre sem szabad a levegőnek a hólyagba való szorítását folytatnunk, ha a beteg jelentékenyebb vizelési ingerről vagy feszítő érzésről panaszkodik. E művelet folyamán, különösen pedig amikor a kathetert eltávolítjuk, hogy a cystoskopot betolhassuk, a penist a levegő kiáramlásának meggátlására összeszoríthatjuk, bár úgy tapasztaltuk, hogy ily légkiáramlástól nem kell tartanunk; sőt amikor a cystoskopiai művelet befejezése után kathetert toltunk be, hogy azon át a hólyagot légtartalmától megszabadítsuk, csak minimális mennyiségnyi hatolt ki a kiürülő néhány csepp vizelettel. Ez okból a hólyagnak levegőtartalmát most akkér távolítjuk el, hogy a cystoskopiai vizsgálat megejtése után kevés bóroldatot fecskendezünk a hólyagba, melynek kibocsájtása alkalmával a levegőnek javarésze szintén kiürül, a visszamaradt levegő csak a vizelési adás útján ürül ki teljesen. Ezek után az itt leírt újabb módszer gyakorlati értékéről véleményemet a következőkben foglalhatom össze. Az oly esetekben, ahol nyomós ok ezen eljárás alkalmazására nem forog fenn, helyesebb a szokásos, mindenesetre kényelmesebb, kevésbbé komplikált régi methodust megtartani. Semmi esetre nem tartanám helyénvalónak, ez újabb eljárást oly egyéneknél alkalmazni, ahol okunk van az ureternyilás tátongását, illetőleg az ureter jelentékenyen kitágult voltát föltételezni, amint az chronikus vizelet-retenzió eseteiben és a felső húgyutak egyes megbetegedésénél néha létre szokott jönni. Viszont mindenki, ki ama nehézségeket ismeri, melyek a hólyagtükrözésnek különösen a szabatos kórjelzés céljából történő alkalmazásánál oly sokszor felmerülnek, bizonyára értékelni fogja az új eljárás előnyeit is, melyek egyes ritkább esetekben lehetővé teszik, hogy ott is eredményt mutassunk fel, hol az a régi módszer szerint elérhető nem volt. 1. szám.