Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1905
UROLÓGIA - 1905-01-05 / 1. szám
1. szám. Urológia 3 A hólyagkövek biztos diagnózisa a Röntgen-képen. Dr. Haberern Jonathan Pál egyetemi magántanár, közkórházi főorvostól. A hólyagkövek diagnosisa a régebbi vizsgálati módszereken kívül a cystoskop segítségével exact és kétséget kizáró módon eszközölhető. Kétségtelenül vannak azonban el képzelhetők esetek, melyekben többek között a hypertrophicus prostata formája s nagysága, a hólyagnak különböző okokból való nagyfokú és zavaró vérzékenysége és a hólyaghurut vagy lábnak a foka, stb. a cystoscopicus vizsgálat elég többé-kevésbbé akadályokat gördítenek. Ilyen esetekre vonatkozólag egy Röntgenkép, mely a kő nagyságát, formáját vagy a többszörös köveket, nagyságuk és formájuk szerint tisztán szemünk elé állítja, igen kellemes diagnostikus segítséget képez nemcsak, de a betegnek alkalmatlanságot, nagy fájdalmat igazán alig okozó eljárás. A Rókus-kórházi osztályom hólyagkő-anyagát szorgalmasan vittem át a Stein kartárs úr vezetése alatt álló Röntgen-laboratóriumba. Sokszor próbálkoztunk változó sikerrel, de jó, éles, szép képet ritkán nyertünk. Azon gondolkoztam, hogy nem volna-e célszerű Bismuth-suspensiót a hólyagba fecskendezni azon reményben, hogy az az érdesebb kő felületére leülepedjék — a hólyagból meg részben kiöblíthető lett volna — amidőn a hólyagnak levegővel való felfújását kezdtük meg ajánlatomra, miután a bél felfújásáról hallottam volt. Azóta gazdag kőanyagunkat állandóan ilyen módon értékesítettük a Röntgen-laboratóriumban mindig egyforma és biztos eredménnyel. A hő bármilyen vegyi összetételű is legyen, éles képet ad. A hólyag felfúvása a következő módon történik : A hólyagba lágy, ruganyos kathetert vezetünk be, a vizeletet lebocsájtjuk és ezután a katheter külső végére egy a hőégetésnél — Paquelinezésnél — használatos lapdafuttatót erősítünk, amelylyel lassan, kíméletesen addig préselünk levegőt a vizsgálandó hólyagjába, amíg a beteg kellemetlen vagy feszítő érzésről nem panaszkodik. Ekkor a levegőbefúvást rögtön abbahagyjuk. A penist ezalatt egyik kezünkkel átfogjuk, vagy segédünkkel átfogatjuk. Amint a hólyagban elegendő mennyiségű levegő van, a kathétert hirtelen kihúzzuk és a penist összeszorítjuk és így zárva tartjuk az egész felvétel alatt. Azóta sikerült minden kőbetegnél a kő megfelelő nagyságát és formáját megkapni. Utóbb értesültem Wittek cikkéről (Fortschritte auf dem Gebiete der Röntgenstrahlen Bd. VII. Hft. 1.). Egy esetben sikerült Witteknek hólyagkövet Röntgen-képen azáltal nyernie, hogy a hólyagot levegővel felfújta. Cikkében ajánlja ezen eljárással való további kísérletezést. Azt hiszem annál értékesebb ezen eljárásunk , a kőnek Röntgen-felvétele a hólyagnak levegővel való felfújásával, mert amint látszik, sokan próbálkoztak már meg a hólyagkövek Röntgenképen való kimutatásával, de nagyon változó és nem megbízható eredménnyel. Beeler, aki ezen kérdéssel szorgalmasan foglalkozott, például hangsúlyozza, hogy a radioskopia csak kivételesen vezet célhoz. Szerinte a kőnek a képen való feltüntetése függ (Hildebrand: Jahresberichte über 1. ábra, 2. ábra.