Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1906
Fürdő- és vizgyógyászat - 1906-02-22 / 1. szám
A Fürdő- és vízgyógyászat 1. szám, a ló vontatta szánkók használatát stb. kell ajánlanunk. A ski a nehezen megtanulható s különösen kezdetben igen fárasztó sportok közé tartozik. A téli sportok a Magas-Tátra téli saisonjának indicatioit nem bővítik s csak másodrendű eszközei lehetnek a gyógyításnak is. De meghonosításuk hazánkban mégis örvendetes, már csak azért is, mert a Tátra élvezését tökéletesebbé teszik. Szakirodalom: a Balneo-hydrologia. Brieger: VI.gyógyászati tapasztalatok néhány ideghántaloránál. Brieger neurastheniánál kezdetben 240 C., később 12°—10°-a mosásokat, majd ülő-, törzs- és félfürdőket alkalmaz; álmatlanság ellen rövid, hideg lábfürdőket, felmelegedő alszár- vagy törzsborogatásokat, begöngyöléseket és légfürdőket ad, hyperaemiás fejfájásnál homlokborogatásokat, rövid 32 — 20 fokú ülőfürdőket, lábfürdőket, anaemiás fejfájásoknál a fejre constringáló kötéseket rendel. Hysteriánál Brieger szerint rövid, hideg procedúrák javaitak, így zuhanyfürdők, ledörzsölések, leöntések stb. Epilepsiánál ajánlatos a félfürdők és kis bromadagok egyesítése. Brieger különféle psychosisok ellen is jó eredménynyel alkalmazta a hydrotherapiát. Tabesnél 34°— 30°-os félfürdők adandók dörzsölés nélkül, igen enyhe öntésekkel; ha a lancináló fájdalmak praedominálnak, 43°-—37° C, a potrohált ülőfürdők hasznosak. Sklerosis multiplexnél is lehet enyhe félfürdőkkel az állapot javulását eredményeznünk. (Zeitschr. färztliche Fortbild. 1904. 22. f.) Prof. Ott: Idült csuzos bántalmak thermális kezelése. Ott szerint az idült csúzos bántalmak kezelésére leginkább a thermális kúrák alkalmasak. Ajánlja, hogy a thermalkúrát mindig a közömbösségi ponthoz közelálló hőmérsékekkel kezdjük meg és csak fokozatosan, a reactiós tünetekhez képest, fokozzuk az egyes fürdők hőfokát és tartamát. A legtöbb esetben ■— így tartja szerző — a hőfok indifferens pontján vagy ahhoz közel levő fürdők, főleg, ha azokat hosszú tartammal és az egész fürdőidő alatt állandóan maradó hőmérsékkel adjuk, meg fogják hozni a kívánatos hatást. Magasabb hőfokú, a test hőmérsékét emelő fürdők csak erős, ellentálló szervezetnél, ha szívműködés ép vagy csak kevéssé alterált, engedhetők meg, és főleg kevésbé kiterjedt, de makacs torpid idült csúzos megbetegedések eseteiben használandók. Ha ezen alapelveket szem előtt tartjuk, a legtöbb esetben kedvező és kielégítő eredményt fogunk elérni és túlságos vagy veszélyes reactiókat el fogunk kerülhetni. (Balneologische Centralzeitung 1905. jun. 15.) Van der Velde: Vízgyógyászat a légzési szervek megbetegedése ellen. Gégefeletti légutak megbetegedése. Priessnitz-kötések a nyak körül, gyógyító és praeventiv eljárás. Heveny bronchitis. Fájdalom, elszorulás és dyspnoe esetében Priessnitz a mell körül, légzési elégtelenségnél 35—36° huzamos meleg fürdő. Ha az expectoratio nehéz és erőtlenség van jelen, 30° langyos fürdő és hideg leöntések. Ezen módszer napjában kétszer ismételve különösen gyermekeknél ajánlatos, ha capilláris hörghurutban vagy hökhurutban szenvednek. A fürdők közötti időben a láz mérve szerint 20—25 foknyi, jól kifacsart nedves kötések adandók. A fürdővízhez mustárlisztet vagy eczetet is lehet keverni. Idült elsődleges vagy másodlagos bronchitis. A folyamat felhevenyülésénél Priessnitz-kötés, nyugodt állapotnál hideg öntések. Tüdő-ateleclasia. Langyos fürdő, hideg öntés. Tüdő-vizenyő. Ugyanaz. Hurutos vagy lobuláris tüdőlob. Meleg fürdő és utána hideg leöntés. Rostos tüdőlob. Priessnitz-kötés és napjában háromszori langyos fürdő. Tüdővész. Mellfájdalmak ellen a Priessnitz-kötések felette enyhítőleg hatnak és a mellett az expectoratiót lényegesen elősegítik. A hideg öntéseket és dörzsöléseket szintén jól tűrik. Meleg fürdőknek jó hatásuk van az egyes betegeknél mutatkozó ideges tünetekre és üdítő álmokat biztosítanak. Tüdővészeseknél naponként reggel az ágyban nedves keztyűvel ledürzsölést használjunk, melyet száraz ledörzsölés kövessen. Vérköpés és menstruatio ellenjavalatot képeznek. Alessi: Meleg fürdők neurastheniás egyéneknél. Miután szerző két neurastheniás betegnél azt észlelte, hogy sokkal jobban érezték magukat, ha ágyukban izzadtak, azon gondolatra jött, hogy a téli hónapok alatt minden reggel használtatta a meleg fürdőket. Az eredmény kitűnő volt és pedig különösen azon betegeknél, kik azon időben rendszerint nagy mértékben szenvedtek. Szerző tanácsa szerint a fürdő előtti és utáni hidegérzés elkerülése végett saját lakásukban használják a fürdőt, a hőmérsékét a beteg a szerint szabályozza, amint az neki legkellemesebb, tartsa azt közvetlen a felkelés után körülbelül 40 perczig. Kilencz ily módon kezelt betegnél az izgékonyság lényeges csökkenését tapasztalta, mely lehetővé tette az illetőkre nézve, hogy a szokott kimerülés nélkül foglalkozzanak ügyeikkel. Bármily alakú ideggyengeségről volt szó, a kezelés mindenkor az izgékonyság ellen irányult. Az izgékonyság tényleg az uralkodó tünete ezen betegségnek, mert bármennyire törekedjék is a beteg annak elnyomására, az legnehezebben sikerül. A meleg fürdők mechanismusát illetőleg. A arra utal, hogy az ide tartozó betegek túlnyomó része a húgysavvérűek vagy legalább az öröklött arthritikusok és rheumatikusok közzé tartozik, vagyis olyan egyének közzé, kiknél az anyagcsere lassabbodott vagy tökélytelen. Ezen magyarázatot elfogadva könnyen megérthető, hogy a neurastheniások a melegebb évszakban akár a mérges anyagok természetes kiválása, akár a csekélyebb hőveszteség folytán, melyek mindannyira az idegrendszerre lényeges behatást gyakorolnak, magukat enyhülve érzik. Hasonló módon értelmezhető a meleg fürdők hatása is. Ezek minden körülmények közt javultak az izgékonyság ellen, különösen pedig télen, midőn a külbehatást enyhítő természetes tényezők hiányzanak. (Gaz. degli esped. 1904. szept.) Heitz : A hörbeli anaesthesia módosulása tubeses betegeknél szénsavas fürdők behatása folytán. Laussedal közleményei folytán ismeretes, mily kedvező hatást gyakorolnak a szénsavas fürdők a gerinczsorvadásnál fellépő hasogató fájdalomra. a