Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1907

Bőr- és bujakórtan - 1907-02-21 / 1. szám

2 яшшшшшшшУ Bőr- és bujakórtan ^ ■^цр|||' у ■ jellegzetes elváltozásait mutatják egymás mellett, egy­mással párhuzamosan, nem pedig egymás után. A górcsövi képek azonban korántsem oly egy­öntetűek, mint azt Busch állítja. Számos példát hoz­hatunk fel ennek bizonyítására, így Neumann1 két esetét, a­melyekben kifejezett lobos tünetek mellett, az atroph,­idiop­­cutis legtöbb formájára oly jelleg­zetes rugalmas rostsorvadásnak nyoma sem volt, sőt az elastin helyenként még megszaporodottnak is látszott, vagy Thimmi 2 esetét, a­hol viszont az atrophiás bőrrészekben sehol sem volt gömbsejtes infiltratio, vagyis még folyamatban levő gyuladás ta­lálható, bár az atrophiás stádiumot egy kifejezett oedemás állapot előzte meg. Arra is hivatkozhatnánk, hogy a Busch által felsorolt esetek egy nagy részében górcsövi vizsgálat nem is történt, ezeknek csoportokba osztása tehát tisztán hypothetikus alapon történt. Igaz, hogy az esetek egy igen nagy részében a bőr rostos alakelemeinek, az elastinnak és kollagénnek sorvadása mellett, a sejtes elemek megszaporodása minden kétségen felül áll, de számolnunk kell azzal is, hogy atrophiás bőrben sokszor igen nehéz eldön­teni, mit szabad igazi sejt-infiltrationak és szaporo­dásnak tartani, és mit kell a gyuladástól független, csupán látszólagos sejtszaporodásnak tekinteni, a­mely az által jön létre, hogy a rostos elemeknek részben való eltűnése, megritkulása által a kötőszöveti sejtek főleg az edények, faggyúmirigyek és hajtüszők közül oly közel kerülnek egymáshoz, hogy a csalódásig utánozhatnak egy lobos sejtbeszűrődést. Látjuk ezt az öregkori beratrophiánál is, a­mint arra Anna figyel­meztetett, s könnyen érthető, hogy sok esetben ezt, az atrophia következtében fellépő sejttorlódást kis­fokú­ lobos infiltrationak magyarázták, vagyis egy, az atrophiával párhuzamosan haladó lábfolyamatot vél­tek felismerhetni ott, a­hol csak a már kifejlődött bőrsorvadás következtében mutatkozó secundaer sejt­torlódás volt jelen. Azt a feltevést tehát, hogy az atroph, idiop­­cutis és egyéb nevek alatt leírt esetek tényleg egy egységes csoportba tartoznak, Busch nagy szorgalmú munkája sem tudja nézetünk szerint bebizonyítani. Hogy milyen nagy zavar uralkodik ebben a kérdés­ben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint egy másik újabbkori szerzőnek, az orosz Metschevski­nek a vizs­gálatai. Munkái, sajnos orosz nyelven látván napvilá­got, csak német nyelvű referátumokból szerezhettem tartalmukról tudomást, s valószínűleg ez az oka annak, hogy nyugateurópai szerzők munkáiban alig találjuk őket felemlítve. Első munkájában Metscherski 24 ese­­tet szedett össze az irodalomból. A saját észleletével együtt tehát 25 eset alapján rajzolja meg pontos klinikai és kórszövettani képét ennek a betegségnek, s arra az eredményre jut, hogy az idiopathikus bher­­atrophia önálló megbetegedés, a­melynek két formá­ját lehet megkülönböztetni; az egyiket inkább egy erythemás, a másikat pedig egy infiltratiós, oedemás állapot előzi meg. Ez a felosztás közel áll Busch-nak fennebb említett csoportosításához. Három évvel később megjelent második munká­jában, a­melynek már 71 idegen és 9 saját észlelés képezi alapját, homlokegyenest ellenkező nézetet vall a szerző. Ezen későbbi vizsgálatok szerint »az atro­phia idiopath­­cutis progressivának mint önálló meg­betegedésnek létezése nincsen bebizonyítva, mert a leg­első megfigyelők által ilyen néven leírt kórképek csak végső kimenetele azt megelőző bőrelváltozásoknak. Természetszerű, utolsó stádiuma az egy olyan der­­matosisnak, a­melyet a megfigyelések egész sora pontosan és tisztán jellemez.« Metscherski szerint pe­dig ez a dermatosis a sclerodermia. »A Sklerodermiá­­nak és atrophia cutis idiopathicának aetiologiája és pathogenesise nyilván ugyanaz, mivel mindkettő a bőrnek ugyanazon elsődleges elváltozásaiból ered, gyakran egyidejűleg állanak fenn, és lefolyásuk is egyforma.« Az atroph, idiop­­cutisnak sclerodermiához való viszonyát mások is észlelni vélték s e kérdés az el­múlt esztendőben a bécsi dermatológiai egyesületnek február 21.-én tartott ülésén élénk vita tárgyát is ké­pezte Ehrmann egy bemutatása nyomán, a­ki egy idősebb asszony karján e két betegséget egymás mel­lett látta. A discussio folyamán Oppenheim hivatko­zott Scheiber egy hasonló esetére, míg Riehl, a­ki soha e két baj között összefüggést találni nem tudott, Ehrmann esetében is tagadta a sclerodermia fenn­állását. A milyen zavarosak ma még ismereteink az atroph. idiopath. cutis progr.-t illetőleg, és oly ke­véssé van tisztázva azoknak az eseteknek az össze­­illetőleg hovátartozása, a­melyek az atrophia macu­losa cutis, anetodermia erythematosa (Jadassohn), atrophodermia erythematosa maculosa (Nielsen), der­matitis atrophicans maculosa (Oppenheim) néven lettek leírva, s a­melyeknek csak annyiban van közösségük az előbbiekkel, hogy ezeknek is, mint az atroph,­idiople­­catis progr. nevén leírt ese­teknek, jellemző tulajdonságuk a klinikailag és szö­vettanilag észlelhető bőrsorvadás, s hogy az atrophia fellépése ép úgy idiopathikus, vagyis azt megelőző, klinikailag észlelhető szövetpusztulás (hólyagos, ge­­nyedő ulceratív folyamatok, vagy physikai hatások: húzás, szakítás) nélkül megy végbe, mint az előbbi­eknél. De ezen bőrsorvadásnak klinice észlelhető le­folyása és górcső alatt látható jellege annyira eltérő, hogy különválasztásuk szükségessége vita tárgyát nem képezheti. Jadassohn-t1 kell e különös és ritka derma­tosis első leírójának tekintenünk, s tőle származik az anetodermia erythematosa elnevezés is, a­mi­vel az elváltozott bőr rugalmasságot vesztett, laza tapintatát akarta kifejezni (avatás , laza). A tapintó ujj érzése olyan az atrophiás foltok felett, mintha egy, a bőrbe vájt lyukba mélyedne. Az atrophia maculosa cutis kérdésének részletes irodalmát és főleg ezen irodalom kritikai méltatását 1 Neumann: Über eine seltene Form von Atrophie der Haut. Festschrift gewidmet F. J. Pick 1898. 2 Thimm: Über erworbene progressive idiopathische Haut­atrophie. Arch. f. Dermat. 1906. 81. k. 8 Metscherski: Über die Atrophia cutis idiopath. progr. acquisita Medicinskoje obosrenje 1901. Ref. Monatshefte f. prakt. Dermat, 1901. XXXII. k. Nr. 9. — Über die idiopathische pro­gressive Hautatrophie und ihre Beziehung zur Sklerodermie. Inaug.­­Dissert. 1904. Ref. Monatshefte f. prakt. Dermat. 1905. XL. k. Nr. 11. 1 Jadassohn: Über eine eigenartige Form von Atrophia maculosa cutis. Verhandlungen d. Deutschen Dermatol. Gesellsch. Congress. 1891. 1. szám.

Next