Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1907
Bőr- és bujakórtan - 1907-02-21 / 1. szám
2 яшшшшшшшУ Bőr- és bujakórtan ^ ■^цр|||' у ■ jellegzetes elváltozásait mutatják egymás mellett, egymással párhuzamosan, nem pedig egymás után. A górcsövi képek azonban korántsem oly egyöntetűek, mint azt Busch állítja. Számos példát hozhatunk fel ennek bizonyítására, így Neumann1 két esetét, amelyekben kifejezett lobos tünetek mellett, az atroph,idiopcutis legtöbb formájára oly jellegzetes rugalmas rostsorvadásnak nyoma sem volt, sőt az elastin helyenként még megszaporodottnak is látszott, vagy Thimmi 2 esetét, ahol viszont az atrophiás bőrrészekben sehol sem volt gömbsejtes infiltratio, vagyis még folyamatban levő gyuladás található, bár az atrophiás stádiumot egy kifejezett oedemás állapot előzte meg. Arra is hivatkozhatnánk, hogy a Busch által felsorolt esetek egy nagy részében górcsövi vizsgálat nem is történt, ezeknek csoportokba osztása tehát tisztán hypothetikus alapon történt. Igaz, hogy az esetek egy igen nagy részében a bőr rostos alakelemeinek, az elastinnak és kollagénnek sorvadása mellett, a sejtes elemek megszaporodása minden kétségen felül áll, de számolnunk kell azzal is, hogy atrophiás bőrben sokszor igen nehéz eldönteni, mit szabad igazi sejt-infiltrationak és szaporodásnak tartani, és mit kell a gyuladástól független, csupán látszólagos sejtszaporodásnak tekinteni, amely az által jön létre, hogy a rostos elemeknek részben való eltűnése, megritkulása által a kötőszöveti sejtek főleg az edények, faggyúmirigyek és hajtüszők közül oly közel kerülnek egymáshoz, hogy a csalódásig utánozhatnak egy lobos sejtbeszűrődést. Látjuk ezt az öregkori beratrophiánál is, amint arra Anna figyelmeztetett, s könnyen érthető, hogy sok esetben ezt, az atrophia következtében fellépő sejttorlódást kisfokú lobos infiltrationak magyarázták, vagyis egy, az atrophiával párhuzamosan haladó lábfolyamatot véltek felismerhetni ott, ahol csak a már kifejlődött bőrsorvadás következtében mutatkozó secundaer sejttorlódás volt jelen. Azt a feltevést tehát, hogy az atroph, idiopcutis és egyéb nevek alatt leírt esetek tényleg egy egységes csoportba tartoznak, Busch nagy szorgalmú munkája sem tudja nézetünk szerint bebizonyítani. Hogy milyen nagy zavar uralkodik ebben a kérdésben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint egy másik újabbkori szerzőnek, az orosz Metschevskinek a vizsgálatai. Munkái, sajnos orosz nyelven látván napvilágot, csak német nyelvű referátumokból szerezhettem tartalmukról tudomást, s valószínűleg ez az oka annak, hogy nyugateurópai szerzők munkáiban alig találjuk őket felemlítve. Első munkájában Metscherski 24 esetet szedett össze az irodalomból. A saját észleletével együtt tehát 25 eset alapján rajzolja meg pontos klinikai és kórszövettani képét ennek a betegségnek, s arra az eredményre jut, hogy az idiopathikus bheratrophia önálló megbetegedés, amelynek két formáját lehet megkülönböztetni; az egyiket inkább egy erythemás, a másikat pedig egy infiltratiós, oedemás állapot előzi meg. Ez a felosztás közel áll Busch-nak fennebb említett csoportosításához. Három évvel később megjelent második munkájában, amelynek már 71 idegen és 9 saját észlelés képezi alapját, homlokegyenest ellenkező nézetet vall a szerző. Ezen későbbi vizsgálatok szerint »az atrophia idiopathcutis progressivának mint önálló megbetegedésnek létezése nincsen bebizonyítva, mert a legelső megfigyelők által ilyen néven leírt kórképek csak végső kimenetele azt megelőző bőrelváltozásoknak. Természetszerű, utolsó stádiuma az egy olyan dermatosisnak, amelyet a megfigyelések egész sora pontosan és tisztán jellemez.« Metscherski szerint pedig ez a dermatosis a sclerodermia. »A Sklerodermiának és atrophia cutis idiopathicának aetiologiája és pathogenesise nyilván ugyanaz, mivel mindkettő a bőrnek ugyanazon elsődleges elváltozásaiból ered, gyakran egyidejűleg állanak fenn, és lefolyásuk is egyforma.« Az atroph, idiopcutisnak sclerodermiához való viszonyát mások is észlelni vélték s e kérdés az elmúlt esztendőben a bécsi dermatológiai egyesületnek február 21.-én tartott ülésén élénk vita tárgyát is képezte Ehrmann egy bemutatása nyomán, aki egy idősebb asszony karján e két betegséget egymás mellett látta. A discussio folyamán Oppenheim hivatkozott Scheiber egy hasonló esetére, míg Riehl, aki soha e két baj között összefüggést találni nem tudott, Ehrmann esetében is tagadta a sclerodermia fennállását. A milyen zavarosak ma még ismereteink az atroph. idiopath. cutis progr.-t illetőleg, és oly kevéssé van tisztázva azoknak az eseteknek az összeilletőleg hovátartozása, amelyek az atrophia maculosa cutis, anetodermia erythematosa (Jadassohn), atrophodermia erythematosa maculosa (Nielsen), dermatitis atrophicans maculosa (Oppenheim) néven lettek leírva, s amelyeknek csak annyiban van közösségük az előbbiekkel, hogy ezeknek is, mint az atroph,idioplecatis progr. nevén leírt eseteknek, jellemző tulajdonságuk a klinikailag és szövettanilag észlelhető bőrsorvadás, s hogy az atrophia fellépése ép úgy idiopathikus, vagyis azt megelőző, klinikailag észlelhető szövetpusztulás (hólyagos, genyedő ulceratív folyamatok, vagy physikai hatások: húzás, szakítás) nélkül megy végbe, mint az előbbieknél. De ezen bőrsorvadásnak klinice észlelhető lefolyása és górcső alatt látható jellege annyira eltérő, hogy különválasztásuk szükségessége vita tárgyát nem képezheti. Jadassohn-t1 kell e különös és ritka dermatosis első leírójának tekintenünk, s tőle származik az anetodermia erythematosa elnevezés is, amivel az elváltozott bőr rugalmasságot vesztett, laza tapintatát akarta kifejezni (avatás , laza). A tapintó ujj érzése olyan az atrophiás foltok felett, mintha egy, a bőrbe vájt lyukba mélyedne. Az atrophia maculosa cutis kérdésének részletes irodalmát és főleg ezen irodalom kritikai méltatását 1 Neumann: Über eine seltene Form von Atrophie der Haut. Festschrift gewidmet F. J. Pick 1898. 2 Thimm: Über erworbene progressive idiopathische Hautatrophie. Arch. f. Dermat. 1906. 81. k. 8 Metscherski: Über die Atrophia cutis idiopath. progr. acquisita Medicinskoje obosrenje 1901. Ref. Monatshefte f. prakt. Dermat, 1901. XXXII. k. Nr. 9. — Über die idiopathische progressive Hautatrophie und ihre Beziehung zur Sklerodermie. Inaug.Dissert. 1904. Ref. Monatshefte f. prakt. Dermat. 1905. XL. k. Nr. 11. 1 Jadassohn: Über eine eigenartige Form von Atrophia maculosa cutis. Verhandlungen d. Deutschen Dermatol. Gesellsch. Congress. 1891. 1. szám.