Budapesti Orvosi Újság, 1911. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-06 / 27. szám

484 Budapesti Orvosi Újság cysta, mert a növekedő méh már a terhesség elején kiemelheti a kisebb tumort, a­mely így sokkal sza­badabb mozgásra tesz szert; ez magyarázza, hogy a szárcsavarodás leggyakoribb a terhesség II—IV. hónapjában. A tumort azonban szárcsavarodás nélkül is fenyegeti necrosis, minthogy a daganat dislocatiója miatt abban akadályozva lehet a vérkeringés. Az a feltevés, hogy az ovariális tumorok gyor­sabban növekednének a terhesség alatt (Spiegelberg, Olshausen), valószínűleg téves, mert graviditás alatt az uterus vérbősége nem terjed ki ugyanolyan mér­tékben a méh függelékeire is. Loll­ein 18 jól meg­figyelt esetben nem vette észre, hogy a cysta fel­tűnőbben növekedett volna a terhesség idején. Azai's szerint csak a mirigyes tumorok nőnek a graviditás alatt, a dermoidok nem. Spencer-Wells ezzel szemben azt találta, hogy terhességben kisebbednek a daga­natok és csak a szülés után nőnek. Wernich feltevé­sét, hogy a graviditás elősegítené e tumorok malignus degeneratióját, sokan kétségbe vonják. A terhesség­nek malignus ovarialis tumorokkal való complicatiója különben is ritka. A budapesti II. sz. nőklinikán 122 malignus ovarialis daganatban megbetegedett nő közül csak egyet találtak terhesnek (lásd dr. Schmied­­lechner K. közleményét a Gynaekologia 1906. év­folyamában), a budapesti bábaképzőben azonban 20 között kettőt (I. az 1. és 5. esetet). A nagyobb tumor a méh összeszorítása folytán vetélést okozhat; a terhesség előhaladásakor hely­szűke miatt fájdalmat, dyspnoet és az alsó végtagok oedemáját is, máskor pedig nyomás­érzetét, hólyag- és végbél-tenesmust vált ki. Szülés közben még veszedelmesebbé válhatik ez a complicatio. Ha a daganat a méh fölött van, akkor nincsen a magzat megszületésének útjában, ellenben az uterus előtt lévő zavart okozhat a fájásokban és a hasprés működésében is. Nagyobb daganat a méh ferde fekvését hozza létre s ezzel az elől fekvő rész beilleszkedését meggátolhatja, a­mit azonban a kis medenczében lévő kisebb cysta is okozhat, ha a méh ki nem húzza helyéről vagy az elől fekvő mag­zatrész félre nem tolja. A kis medenczébe szorult cysta elzárhatja a medenczecsatornát és szülési lehe­tetlenség áll be; ilyenkor magát a tumort is az összenyomás és megrepedés veszélye fenyegeti, de méh és hüvely ruptúrája is bekövetkezhetik. A meg­repedt tumor tartalma a szabad hasűrbe kerül, rit­kán — ha szülés közben a hüvely vagy végbél fel­szakadt — ezeken át kiürülhet. A megrepedt hüvelyen keresztül az egész tumor is megszülethetik, de a végbelet is felszakíthatja és azon át jön ki. Mc­­Ker­­ron 183 esetet gyűjtött össze, a­hol graviditas mel­lett cysta volt jelen; ezek közül 15 repedt meg a szülés alatt.­­ Másik veszély az, ha a szülés alatt intracystás vérzés következik be, a­melynek okát Löhlein nemcsak a terhes méh nyomásában, hanem a szár rongálásában, esetleg csupán a terhességgel járó hyperaemiában keresi. Ezen belső vérzések kö­vetkeztében megrepedhet a nem száracsavarodott cysta is. Az intracystás vérzés nagyfokú lehet. Ro­binson leír oly ovariális daganatot, a­mely a szülés végén kétszer akkora volt, mint kezdetén. Anderson narancsnagyságú daganatot öt óra alatt a köldökig látott növekedni. A magzat világrajötte után a me­denc­ébe visszasülyedő tumor még a placenta meg­születését is gátolhatja. A gyermekágyban is elég gyakran csavarodik az ilyen tumor, a­mit itt a hasfal meglazulása, a hastartalom hirtelen csökkenése és a méh lejebb sülyedésének rovására kell inni. A tünetek súlyos­sága nincs mindig arányban a csavarodás fokával. Martin­y3 csavarodáskor a tumorban már súlyos vérkeringési zavart észlelt, más alkalommal pedig többszörös csavarodás sem csökkentette annak vita­litását. A szülés rendes lefolyásakor is, a tumor nyomatása jelentékenyen leszállítja szövetének élet­­képességét, úgy hogy benne fertőző csírák jó táp­talajt találnak. Coli- vagy gyermekágyi infectio ese­tében tehát necrosis, gangraena és elgenyedés is fenyeget, a­mi fokozza a gyermekágyas­ megbetege­­dés lehetőségét. Nem ritka a reactiv peritonitis, különböző ad­­haesiók, vagy áttörés a szomszéd szervekbe. Alban Doran a szülés után operált 15 esetében csak há­romszor nem talált com­plicatiót. Velits (Pozsony) 120 ovariotomiája közül 12-t gyermekágyason vég­zett, csak 4 volt minden complicatiótól mentes, 4-nek szárcsavarodása, 2-nek elgengedése volt, a többi összenőtt a környezettel. A diagnosis a terhesség korai szakában, vagy ha csak kisebb ovariális daganat van jelen, nem nehéz: ilyenkor t. i. rendesen két, egymástól jól el­határolható és egymás mellett eltolható tumort talá­lunk. A terhesség elején a kisebb petefészekdaga­natot méhen kívüli terhességnek tekinthetnők. A dif­­ferentialis diagnosis néha csak többszöri vizsgálás után lehetséges. Szülés közben a kisebb daganatok összenyomatásuk miatt igen kemények lehetnek, ezért tanácsos fájásszünetben is vizsgálni. Néha csak a rectalis vizsgálat és a próbapunctio tisztázza a hely­zetet. Sokszor a terhes méh, különösen előhaladottabb graviditás esetén elfedi az ovarialis tumort. A pety­hüdt falú cysta úgy hozzáfeküdhetik a terhes méh­­hez, hogy attól elkülöníteni és felismerni igen nehéz. Legfeljebb a has nagy terjedelme és a fluctuatio tűnik fel vizsgálatkor. A felismerést megkönnyíti a narcosisban való vizsgálás, a méh lehúzása golyó­fogóval, valamint fájások kiváltása dörzsöléssel. Igen nehéz a diagnosis, ha peritonitis vagy feszes hasfal gátolja a bimanualis tapintást, továbbá ha a tumor összeszorítja vagy fedi az uterust. Csirne 7 olyan esetet ír le, a­hol a terhességet csak a hasmetszés után ismerték meg. Therapia. Nem szenved kétséget, hogy a gravi­­ditással complicált ovariális daganatok úgy a terhes­ség idejében, mint a szülés közben és gyermekágy­ban is nagy veszélyt rejthetnek magukban. Ha a terhességben kerül hozzánk az ilyen beteg, szívesen csatlakozunk Pfannenstiel régi álláspontjá­hoz, a­ki várakozás helyett a mielőbbi ovariotomiát ajánlotta. Szem előtt tartva Winckel statisztikáját, mely szerint exspectatív kezeléssel az anyák mortali­tása 39% (Tarnowskié szerint 35%, a magzatoké pedig 67%, operálással pedig az anyák mortalitása nem több, mint 2—3%, a magzatoké is hasonlít­hatatlanul kisebb: habozás nélkül a mielőbbi ope­rálás álláspontjára kell helyezkednünk. Egyeseket az tart vissza a terhesség alatti operálástól, hogy az ilyen ovariotomiáknak a magzatok egy része áldo­zatul esik. Tagadhatatlan, hogy akár egyik, akár mind a két petefészket távolítjuk el (a corpus luteum verum exstirpálása nem lévén befolyással a terhes­ 27. szám.

Next