Budapesti Orvosi Újság, 1911. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-07-06 / 27. szám
484 Budapesti Orvosi Újság cysta, mert a növekedő méh már a terhesség elején kiemelheti a kisebb tumort, amely így sokkal szabadabb mozgásra tesz szert; ez magyarázza, hogy a szárcsavarodás leggyakoribb a terhesség II—IV. hónapjában. A tumort azonban szárcsavarodás nélkül is fenyegeti necrosis, minthogy a daganat dislocatiója miatt abban akadályozva lehet a vérkeringés. Az a feltevés, hogy az ovariális tumorok gyorsabban növekednének a terhesség alatt (Spiegelberg, Olshausen), valószínűleg téves, mert graviditás alatt az uterus vérbősége nem terjed ki ugyanolyan mértékben a méh függelékeire is. Lollein 18 jól megfigyelt esetben nem vette észre, hogy a cysta feltűnőbben növekedett volna a terhesség idején. Azai's szerint csak a mirigyes tumorok nőnek a graviditás alatt, a dermoidok nem. Spencer-Wells ezzel szemben azt találta, hogy terhességben kisebbednek a daganatok és csak a szülés után nőnek. Wernich feltevését, hogy a graviditás elősegítené e tumorok malignus degeneratióját, sokan kétségbe vonják. A terhességnek malignus ovarialis tumorokkal való complicatiója különben is ritka. A budapesti II. sz. nőklinikán 122 malignus ovarialis daganatban megbetegedett nő közül csak egyet találtak terhesnek (lásd dr. Schmiedlechner K. közleményét a Gynaekologia 1906. évfolyamában), a budapesti bábaképzőben azonban 20 között kettőt (I. az 1. és 5. esetet). A nagyobb tumor a méh összeszorítása folytán vetélést okozhat; a terhesség előhaladásakor helyszűke miatt fájdalmat, dyspnoet és az alsó végtagok oedemáját is, máskor pedig nyomásérzetét, hólyag- és végbél-tenesmust vált ki. Szülés közben még veszedelmesebbé válhatik ez a complicatio. Ha a daganat a méh fölött van, akkor nincsen a magzat megszületésének útjában, ellenben az uterus előtt lévő zavart okozhat a fájásokban és a hasprés működésében is. Nagyobb daganat a méh ferde fekvését hozza létre s ezzel az elől fekvő rész beilleszkedését meggátolhatja, amit azonban a kis medenczében lévő kisebb cysta is okozhat, ha a méh ki nem húzza helyéről vagy az elől fekvő magzatrész félre nem tolja. A kis medenczébe szorult cysta elzárhatja a medenczecsatornát és szülési lehetetlenség áll be; ilyenkor magát a tumort is az összenyomás és megrepedés veszélye fenyegeti, de méh és hüvely ruptúrája is bekövetkezhetik. A megrepedt tumor tartalma a szabad hasűrbe kerül, ritkán — ha szülés közben a hüvely vagy végbél felszakadt — ezeken át kiürülhet. A megrepedt hüvelyen keresztül az egész tumor is megszülethetik, de a végbelet is felszakíthatja és azon át jön ki. McKerron 183 esetet gyűjtött össze, ahol graviditas mellett cysta volt jelen; ezek közül 15 repedt meg a szülés alatt. Másik veszély az, ha a szülés alatt intracystás vérzés következik be, amelynek okát Löhlein nemcsak a terhes méh nyomásában, hanem a szár rongálásában, esetleg csupán a terhességgel járó hyperaemiában keresi. Ezen belső vérzések következtében megrepedhet a nem száracsavarodott cysta is. Az intracystás vérzés nagyfokú lehet. Robinson leír oly ovariális daganatot, amely a szülés végén kétszer akkora volt, mint kezdetén. Anderson narancsnagyságú daganatot öt óra alatt a köldökig látott növekedni. A magzat világrajötte után a medencébe visszasülyedő tumor még a placenta megszületését is gátolhatja. A gyermekágyban is elég gyakran csavarodik az ilyen tumor, amit itt a hasfal meglazulása, a hastartalom hirtelen csökkenése és a méh lejebb sülyedésének rovására kell inni. A tünetek súlyossága nincs mindig arányban a csavarodás fokával. Martiny3 csavarodáskor a tumorban már súlyos vérkeringési zavart észlelt, más alkalommal pedig többszörös csavarodás sem csökkentette annak vitalitását. A szülés rendes lefolyásakor is, a tumor nyomatása jelentékenyen leszállítja szövetének életképességét, úgy hogy benne fertőző csírák jó táptalajt találnak. Coli- vagy gyermekágyi infectio esetében tehát necrosis, gangraena és elgenyedés is fenyeget, ami fokozza a gyermekágyas megbetegedés lehetőségét. Nem ritka a reactiv peritonitis, különböző adhaesiók, vagy áttörés a szomszéd szervekbe. Alban Doran a szülés után operált 15 esetében csak háromszor nem talált complicatiót. Velits (Pozsony) 120 ovariotomiája közül 12-t gyermekágyason végzett, csak 4 volt minden complicatiótól mentes, 4-nek szárcsavarodása, 2-nek elgengedése volt, a többi összenőtt a környezettel. A diagnosis a terhesség korai szakában, vagy ha csak kisebb ovariális daganat van jelen, nem nehéz: ilyenkor t. i. rendesen két, egymástól jól elhatárolható és egymás mellett eltolható tumort találunk. A terhesség elején a kisebb petefészekdaganatot méhen kívüli terhességnek tekinthetnők. A differentialis diagnosis néha csak többszöri vizsgálás után lehetséges. Szülés közben a kisebb daganatok összenyomatásuk miatt igen kemények lehetnek, ezért tanácsos fájásszünetben is vizsgálni. Néha csak a rectalis vizsgálat és a próbapunctio tisztázza a helyzetet. Sokszor a terhes méh, különösen előhaladottabb graviditás esetén elfedi az ovarialis tumort. A petyhüdt falú cysta úgy hozzáfeküdhetik a terhes méhhez, hogy attól elkülöníteni és felismerni igen nehéz. Legfeljebb a has nagy terjedelme és a fluctuatio tűnik fel vizsgálatkor. A felismerést megkönnyíti a narcosisban való vizsgálás, a méh lehúzása golyófogóval, valamint fájások kiváltása dörzsöléssel. Igen nehéz a diagnosis, ha peritonitis vagy feszes hasfal gátolja a bimanualis tapintást, továbbá ha a tumor összeszorítja vagy fedi az uterust. Csirne 7 olyan esetet ír le, ahol a terhességet csak a hasmetszés után ismerték meg. Therapia. Nem szenved kétséget, hogy a graviditással complicált ovariális daganatok úgy a terhesség idejében, mint a szülés közben és gyermekágyban is nagy veszélyt rejthetnek magukban. Ha a terhességben kerül hozzánk az ilyen beteg, szívesen csatlakozunk Pfannenstiel régi álláspontjához, aki várakozás helyett a mielőbbi ovariotomiát ajánlotta. Szem előtt tartva Winckel statisztikáját, mely szerint exspectatív kezeléssel az anyák mortalitása 39% (Tarnowskié szerint 35%, a magzatoké pedig 67%, operálással pedig az anyák mortalitása nem több, mint 2—3%, a magzatoké is hasonlíthatatlanul kisebb: habozás nélkül a mielőbbi operálás álláspontjára kell helyezkednünk. Egyeseket az tart vissza a terhesség alatti operálástól, hogy az ilyen ovariotomiáknak a magzatok egy része áldozatul esik. Tagadhatatlan, hogy akár egyik, akár mind a két petefészket távolítjuk el (a corpus luteum verum exstirpálása nem lévén befolyással a terhes 27. szám.