Budapesti Orvosi Újság, 1912. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-04 / 27. szám

374 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1912. 27. szám. ~z erős árnyékkal a Röntgen-vizsgálatnál, a­melynél a tuber­­culotikus specifikus elváltozás határozottsággal ki volt zárva. Nem is lehet döntő a tü­dőtuberculosis jelenlétének meg­állapítására sem a Pirquet, sem a tuberculin, sem a Calmette­­reactiók positivitása, mert ezek csak a tuberculosis, tehát ezen esetben első­sorban a csont-tuberculosis, de nem a tü­dő­­tuberculosist jelzik. A gerinczoszlop jelentékeny elferdü­lésével járó mellkas-diformitásoknál a tü­dőtuberculosis positive csakis a Toc­i-bacillusok kimutatásával kórismézhető, míg a tüdő­­tuberculosisra legalább figyelmünk fel van híva, az ilyen egyéneknél kisebb-nagyobb lázak jelentkezésével, ha annak okát a csontok valamely subacut lobos megbetegedésében, vagy más manifest tünetben nem találjuk. Észrevételeink bizonyítják, hogy hyphoskoliosisban szen­vedő egyének disponálnak tuberculotikus megbetegedésekre és pedig első­sorban a csontok tuberculotikus megbetegedésére. A szövődmények szerint mondható, hogy míg fiatal egyéneknél a csontok, mirigyek, agyhártya és a miliaris acut tuberculosis az, a­mi leggyakrabban előfordul, addig felnőtt egyéneknél inkább találkozunk szövődmény gyanánt a tüdők tuberculotikus megbetegedésével. A tüdő megbetegedése a gerinczoszlop elferdü­lésében szenvedő betegeknél két formában jön leginkább elő. Először egy lassú latens tuberculosis, a­melyet inkább csak az álta­lános tünetek, mint köhögés, láz, lesoványodás jellegzenek és csak lassan fejlődik a latens tuberculosisból, kezdetben nehe­zen lokalizálható, de később részben a köpetből a kocsi­­bacillusok kimutatásával, részben a tüdőben localiter akkor, a­midőn a destructionális jelenségek lépnek előtérbe, helyre megállapíthatólag a manifest tuberculosis. Megjegyzendő, hogy a tüdőtuberculosisnak ezen lassan és localiter csak későbben lokalizálható elváltozása a tüdőnek azon részeiben szokott ki­fejlődni, a­mely a vncariáló ektasiát mutató tüdőrészletre vonat­kozik, a­mely ellentétes a gerinczoszlop elferdü­lése következ­tében létesült compressionális tüdővel. Másodszor a tü­dőtuberculosis lobaris beszüremkedés alak­jában mutatkozik, a­mely kezdetben nem specifikus, hanem egy catarrhalis beszü­remkedésből veszi kezdetét, a­mely nem oldódik és később caseosus jelleget ölt. A megbetegedés tehát inkább másodlagos, vagyis egy nem specifikus beszüremkedés lett tuberculotikussá. A hely, a­hol a tuberculosis ezen for­mája kifejlődik, illetőleg a­hol azt megelőző beszüremkedés kifejlődése után az specifikussá válik, a tüdőnek azon részére vonatkozik, a­mely a gerinczoszlop elferdü­lése által comprimálva van és mely különben is hyperaemiára és pangásokra ad leg­inkább alkalmat. Természetes, hogy a gerinczoszlop elferdü­lé­­sének sokfélesége által ez a hely igen különböző lehet, de leg­ritkább esetekben vonatkozik a tüdőcsúcsokra. Klinikailag a kórkép rendszerint úgy fejlődik, hogy általános hurutos tüne­tek mellett az egyik tüdő beszüremkedése mutatkozik, a­mely nem annyira a kopogtatásban, mint inkább szörtyzörejekben és az esetleg már azelőtti h­érgi légzés intensitásának növeke­désében nyilvánul, mely lokális elváltozás az általános tünetek, úgymint: láz, gyengeség, köhögés fokozódása mellett destructio­­nális jelleget ölt, miközben a kötetben Koch-féle bacillusok megjelennek. A tü­dőtuberculosis ezen két formája prognosis tekinteté­ben fölötte súlyos. Aránylag kedvezőbb és hosszabb időre terjedő lefolyású a vicariáló ektasiás tüdőrészletben fellépő tü­dőtuberculosis, míg rendszerint gyors acut vagy subacut le­folyást vesz a caseosus jelleget öltő tüdőbeszü­remkedés, mely­nél a véget rendszerint a szív részéről okozó elégtelenség tünetei idézik elő. Ha említettük is, hogy kyphoskoliosisban szenvedőknél a tüdő megbetegedése más szervek tuberculotikus megbetege­déséhez viszonyítva a gyermekkorban aránylag ritkában elő­forduló, úgy mégis a gyermekkorban inkább találkozunk a tüdő megbetegedésének primaer, tehát nem comprimált tüdő­részlet tuberculotikus megbetegedésével, míg a secundaer, vagyis comprimált tüdőtuberculotikus megbetegedések inkább felnőtt egyéneknél gyakoriabbak. Az éghajlatnak emberélettani szempontból való megfigyelése czéljából alkalmazandó meteoro­lógiai műszerek és eljárások. Irta: Lenkei Vilmos Dani dr., Budapest—Balatonalmádi. (Vége.) 9. A napsütés chemiai megvilágító erejét a Neue Photo­graphische Gesellschaft által forgalomba hozott (pigmentképek előállításánál alkalmazott) photométerrel lehet megmérni, ha azt oly módon alakítjuk át, mint ezt a „Gyógyászat“ 1909. évfolyamában leírtam.­ A fényszűrő- (üveg- papiros-celluloidin-) lemezt oly módon kell a fakeretbe tenni, hogy annak üveges oldala kifelé legyen, tehát a mérésnél a nap felé essék és hogy a lemez papír­­szűrőjén levő számok közül a kisebbek a keretnek hátul kinyitható részére jussanak. A photométerben (ezen lemezre) félhomályos helyiségben fehér, fényes felületű sotio-papirost helyezünk el s a készüléket csukott fedéllel akképpen helyez­zük el a napon, hogy ennek sugarai a műszer elülső lapjára merőlegesen essenek. A merőleges irányt a fénymérő keretébe függélyesen beerősített gombostűt segítségével könnyen meg­találjuk. A gombostű fejecskéjének árnyéka ugyanis akkor, ha a napsugarak a készülékre merőlegesen esnek, éppen a tű alapját éri. Miután a photométert ily módon elhelyeztük, egyik kézzel kinyitjuk a fedelet s a másik kézzel egy stop­perórát indítunk meg. Pontosan 00 másodpercz múlva becsukjuk a photometer fedelét és vele egy elsötétített helyre megyünk, a­melyet csak egy gyertya fénye világít meg. Ott keveset várunk, míg pupilláink a csekélyebb világításhoz alkalmaz­kodtak s azután a photometer hátsó lapját kinyitva, a fény­­érzékeny papírt oly közel és oly helyzetben tartva a gyertya lángjához, a­mint az a meglátáshoz a legalkalmasabbnak tűnik, azt nézzük, látható-e rajta olyan szám, a­mely éppen csak annyira tűnt elő, hogy a felismerhetésnel a legalsó határán van. Ha a látható számok közül a legmagasabb értékű már jobban tűnt elő, mint a­mennyi a felismeréshez éppen szükséges és az ezt követő magasabb számjegy még nem ismerhető fel: a photometert az előbb leírt módon egy vagy több másodperczre újra kitesszük a napra s ezt esetleg meg ismételjük mind­addig, míg a következő számjegy a felismerhetés legcsekélyebb fokát el nem érte. (Egy kis gyakorlattal azonban többnyire már legfeljebb csak még egy második pótló expositiora van szükség, úgy hogy a mérés legfeljebb 3—5 perc­et vesz igénybe.) A napsütés chémiai megvilágító erejének megfelelő Hefner-meter-secundumértékek az alábbi táblázaton az exponá­lás másodperczeinek és az éppen felismerhetően megjelent számnak megfelelő rovatoknak keresztező helyén leolvasható. 1 Hitelesített és kellő­ módon átalakított és felszerelt ilyen fény­mérő az Országos meteorológiai intézet műszaki tisztjénél (Klassohn J. C.), II., Intézet utcza 1.) kapható. 6. két). Megvilágításmérő.

Next