Budapesti Orvosi Újság, 1912. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-04 / 27. szám
374 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1912. 27. szám. ~z erős árnyékkal a Röntgen-vizsgálatnál, amelynél a tuberculotikus specifikus elváltozás határozottsággal ki volt zárva. Nem is lehet döntő a tüdőtuberculosis jelenlétének megállapítására sem a Pirquet, sem a tuberculin, sem a Calmettereactiók positivitása, mert ezek csak a tuberculosis, tehát ezen esetben elsősorban a csont-tuberculosis, de nem a tüdőtuberculosist jelzik. A gerinczoszlop jelentékeny elferdülésével járó mellkas-diformitásoknál a tüdőtuberculosis positive csakis a Toci-bacillusok kimutatásával kórismézhető, míg a tüdőtuberculosisra legalább figyelmünk fel van híva, az ilyen egyéneknél kisebb-nagyobb lázak jelentkezésével, ha annak okát a csontok valamely subacut lobos megbetegedésében, vagy más manifest tünetben nem találjuk. Észrevételeink bizonyítják, hogy hyphoskoliosisban szenvedő egyének disponálnak tuberculotikus megbetegedésekre és pedig elsősorban a csontok tuberculotikus megbetegedésére. A szövődmények szerint mondható, hogy míg fiatal egyéneknél a csontok, mirigyek, agyhártya és a miliaris acut tuberculosis az, ami leggyakrabban előfordul, addig felnőtt egyéneknél inkább találkozunk szövődmény gyanánt a tüdők tuberculotikus megbetegedésével. A tüdő megbetegedése a gerinczoszlop elferdülésében szenvedő betegeknél két formában jön leginkább elő. Először egy lassú latens tuberculosis, amelyet inkább csak az általános tünetek, mint köhögés, láz, lesoványodás jellegzenek és csak lassan fejlődik a latens tuberculosisból, kezdetben nehezen lokalizálható, de később részben a köpetből a kocsibacillusok kimutatásával, részben a tüdőben localiter akkor, amidőn a destructionális jelenségek lépnek előtérbe, helyre megállapíthatólag a manifest tuberculosis. Megjegyzendő, hogy a tüdőtuberculosisnak ezen lassan és localiter csak későbben lokalizálható elváltozása a tüdőnek azon részeiben szokott kifejlődni, amely a vncariáló ektasiát mutató tüdőrészletre vonatkozik, amely ellentétes a gerinczoszlop elferdülése következtében létesült compressionális tüdővel. Másodszor a tüdőtuberculosis lobaris beszüremkedés alakjában mutatkozik, amely kezdetben nem specifikus, hanem egy catarrhalis beszüremkedésből veszi kezdetét, amely nem oldódik és később caseosus jelleget ölt. A megbetegedés tehát inkább másodlagos, vagyis egy nem specifikus beszüremkedés lett tuberculotikussá. A hely, ahol a tuberculosis ezen formája kifejlődik, illetőleg ahol azt megelőző beszüremkedés kifejlődése után az specifikussá válik, a tüdőnek azon részére vonatkozik, amely a gerinczoszlop elferdülése által comprimálva van és mely különben is hyperaemiára és pangásokra ad leginkább alkalmat. Természetes, hogy a gerinczoszlop elferdülésének sokfélesége által ez a hely igen különböző lehet, de legritkább esetekben vonatkozik a tüdőcsúcsokra. Klinikailag a kórkép rendszerint úgy fejlődik, hogy általános hurutos tünetek mellett az egyik tüdő beszüremkedése mutatkozik, amely nem annyira a kopogtatásban, mint inkább szörtyzörejekben és az esetleg már azelőtti hérgi légzés intensitásának növekedésében nyilvánul, mely lokális elváltozás az általános tünetek, úgymint: láz, gyengeség, köhögés fokozódása mellett destructionális jelleget ölt, miközben a kötetben Koch-féle bacillusok megjelennek. A tüdőtuberculosis ezen két formája prognosis tekintetében fölötte súlyos. Aránylag kedvezőbb és hosszabb időre terjedő lefolyású a vicariáló ektasiás tüdőrészletben fellépő tüdőtuberculosis, míg rendszerint gyors acut vagy subacut lefolyást vesz a caseosus jelleget öltő tüdőbeszüremkedés, melynél a véget rendszerint a szív részéről okozó elégtelenség tünetei idézik elő. Ha említettük is, hogy kyphoskoliosisban szenvedőknél a tüdő megbetegedése más szervek tuberculotikus megbetegedéséhez viszonyítva a gyermekkorban aránylag ritkában előforduló, úgy mégis a gyermekkorban inkább találkozunk a tüdő megbetegedésének primaer, tehát nem comprimált tüdőrészlet tuberculotikus megbetegedésével, míg a secundaer, vagyis comprimált tüdőtuberculotikus megbetegedések inkább felnőtt egyéneknél gyakoriabbak. Az éghajlatnak emberélettani szempontból való megfigyelése czéljából alkalmazandó meteorológiai műszerek és eljárások. Irta: Lenkei Vilmos Dani dr., Budapest—Balatonalmádi. (Vége.) 9. A napsütés chemiai megvilágító erejét a Neue Photographische Gesellschaft által forgalomba hozott (pigmentképek előállításánál alkalmazott) photométerrel lehet megmérni, ha azt oly módon alakítjuk át, mint ezt a „Gyógyászat“ 1909. évfolyamában leírtam. A fényszűrő- (üveg- papiros-celluloidin-) lemezt oly módon kell a fakeretbe tenni, hogy annak üveges oldala kifelé legyen, tehát a mérésnél a nap felé essék és hogy a lemez papírszűrőjén levő számok közül a kisebbek a keretnek hátul kinyitható részére jussanak. A photométerben (ezen lemezre) félhomályos helyiségben fehér, fényes felületű sotio-papirost helyezünk el s a készüléket csukott fedéllel akképpen helyezzük el a napon, hogy ennek sugarai a műszer elülső lapjára merőlegesen essenek. A merőleges irányt a fénymérő keretébe függélyesen beerősített gombostűt segítségével könnyen megtaláljuk. A gombostű fejecskéjének árnyéka ugyanis akkor, ha a napsugarak a készülékre merőlegesen esnek, éppen a tű alapját éri. Miután a photométert ily módon elhelyeztük, egyik kézzel kinyitjuk a fedelet s a másik kézzel egy stopperórát indítunk meg. Pontosan 00 másodpercz múlva becsukjuk a photometer fedelét és vele egy elsötétített helyre megyünk, amelyet csak egy gyertya fénye világít meg. Ott keveset várunk, míg pupilláink a csekélyebb világításhoz alkalmazkodtak s azután a photometer hátsó lapját kinyitva, a fényérzékeny papírt oly közel és oly helyzetben tartva a gyertya lángjához, amint az a meglátáshoz a legalkalmasabbnak tűnik, azt nézzük, látható-e rajta olyan szám, amely éppen csak annyira tűnt elő, hogy a felismerhetésnel a legalsó határán van. Ha a látható számok közül a legmagasabb értékű már jobban tűnt elő, mint amennyi a felismeréshez éppen szükséges és az ezt követő magasabb számjegy még nem ismerhető fel: a photometert az előbb leírt módon egy vagy több másodperczre újra kitesszük a napra s ezt esetleg meg ismételjük mindaddig, míg a következő számjegy a felismerhetés legcsekélyebb fokát el nem érte. (Egy kis gyakorlattal azonban többnyire már legfeljebb csak még egy második pótló expositiora van szükség, úgy hogy a mérés legfeljebb 3—5 percet vesz igénybe.) A napsütés chémiai megvilágító erejének megfelelő Hefner-meter-secundumértékek az alábbi táblázaton az exponálás másodperczeinek és az éppen felismerhetően megjelent számnak megfelelő rovatoknak keresztező helyén leolvasható. 1 Hitelesített és kellő módon átalakított és felszerelt ilyen fénymérő az Országos meteorológiai intézet műszaki tisztjénél (Klassohn J. C.), II., Intézet utcza 1.) kapható. 6. két). Megvilágításmérő.