Budapesti Orvosi Újság, 1913. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-03 / 27. szám

XI. évfolyam. Budapest, 1913. július 3. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Bőr- és bujakórtan szerkeszti: TÖRÖK LAJOS dr., egyetemi tanár. Fülészet szerkeszti : SCHVARCZ EDE dr., „Charité“ poliklinika főorvosa. Fürdő- és vizgyógyíiszat szerk. : BOSÁNYI BÉLA dr., kir. tan., Sáros gyógyfürdő igazgatófőorvosa és DALMADY ZOLTÁN dr. Gégészet szerk.: NAVRATIL DEZSŐ dr., egyetemi m.-tanár. Gyermekorvos szerkeszti: GRÓSZ GYULA dr., kórházi igazgató-főorvos. SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL : TORDAY FERENCZ DK EGYETEMI MAGÁNTANÁR. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4-4 SZÁMBAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII., KERTÉSZ UTCZA 16. SZ. szerkeszti: báró HERCZEL MANÓ dr., udvari tanácsos, egyetemi tanár. Szemészeti Варок szerkeszti: GOLDZIEHER VILMOS dr. udvari tanácsos, egajgtSSz tan! Szülészet és nőgyógy ász.at szerkeszti: RETTER^ HENRIK dr., kórházi rendwtö=‚$pi‚s. ‚l\\ « ** Urológia \A ; * O' szerkeszti: FÉKKv^HUGÓ dr., » egyetemi m‡' . 0 Ji__ TARTALOM: Eredeti közlemény. Mahler Gyula dr.: A véredények és a szív luetikus megbetegedéseiről. Tárcza. Günther József dr.: A szabadkai hasihagymáz-járványból levonható tanulságok. Referátumok. Az operálható agydaganatok kórismézése. — A szívműködés szabálytalanságának jelentősége, diagnosisa és kezelése. Lapszemle. Szemészet. Scrophulás és gümőkóros szembetegek kezelése Spenglerféle immuntestecsekkel (IK). Tudományos ülés. A Magyar Orvosok Tuberculosis-Egyesületének^ еЫ»г- nagygyűlése 1913. április 12 — 13-án. — Erdélyi Muzeum-Egyesület orv^tudositányi szakosztályának XII. szakülése 1913. évi május hó 31-én. Hírek. Kitüntetés. — Kinevezések. — Választások. — Fürdőorvosi gyakorlat. — Meghaltak. Pályázatok nyilvántartása. Hirdetések. Melléklet. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTUDOMÁNYI SZEMLE. Közegészségügyi és törvényszéki orvostudományi szemle szerkeszti: MINICH KÁROLY dr., egyetemi mn.-tanár és SCHUSCHNY HENRIK dr. EREDETI KÖZLEMÉNY. A véredények és a szív luetikus megbetegedéseiről. Irta : Mahler Gyula. dr. (Buztásfürdős Abbázia.) Az évtizedeken át tartó harcz, mely a körül forgott, vájjon a syphilis a véredényekben és a szívben specifikus elváltozásokat létrehoz-e, a syphilis okozójának, a spirochaeta pallidának felfedezésével és a Wassermann-reactiónak mint liesze jellegzetes diagnostikumnak megállapításával immár véget ért. Ma már tisztán áll előttünk, hogy az aorta, a koszorús isterek és a szívizom megbetegedései igen gyakran luetikus eredetűek s minden jel arra mutat, hogy ezen megbetegedések száma sokkal nagyobb, mint azt valaha is gondolni mertük volna. A véredényeknek és a szívnek luetikus megbetegedései a lues minden szakában jelentkezhetnek. Fournier, Mracek, és újabban Grassmanni vizsgálatai arra mutatnak, hogy a luesnek már secundaer stádiumában is jelentkezhetnek a szíven specifikus elváltozások, melyeknek kifejezés gyanánt gyorsult vagy lassult pulsus, arythmia lép fel, vagy a szívcsúcson süstol és zörej jelenik meg kisebb mérvű szívtágulat kíséretében. Minthogy pontos bonczolási leletek ezen időszakból nem igen vannak, és ha vannak is, semmi jellegzeteset nem mutattak; e szerzők azon véleményen voltak, hogy az említett tünetek functionális jellegűek, a fennálló anaemiával magyarázhatók, de a luessel szoros összefüggésben állanak. Renvers2 és Weintraud3 szerint a syphilis korai szakában fellépő szívtünetek a szívizom toxikus eredetű parenchymás elváltozására vezethetők vissza, mely klinikailag a szív izgékonysága és könnyebb kifáradása által árulja el magát. Ezen zavarok főként a kiüregek megjelenése idején mutatkoznak; a szívizom ilyenkor az intoxicatio folytán gyengült és a többé-kevésbbé kifejezett bradgcardiát már csekély mozgásnál szapora pulsus váltja fel. Ha ilyenkor a szívet túlerőltetjük, úgy heveny szívtágulat tünetei is jelentkezhetnek. Hasonló, de még jobban kifejezett és jelentékenyebb mérvű szívzavarok állhatnak elő, ha az infectio súlyosabb természeténél fogva a szív finomabb edényei, nevezetesen a hajszáledények megbetegednek. Ilyenkor az edények adventitlájából és médiájából kiinduló specifikus eredetű burjánzás következtében az edények elzárulnak, és az általuk vérrel ellátott szívizomrészletek, ha csak kollaterális úton nem tápláltatnak, degenerálódnak. Szívgyengeségi tünetek, accidentális zörejek, relatív billentyűelégtelenség (Grassmann), arythmiák ilyenkor gyakran észlelhetők, sőt fordultak elő szívbénulás folytán halálesetek is. A legtöbb esetben egy megfelelő antiluetikus gyógymód után e tünetek mind visszafejlődnek és egy bizonyos idő múlva semmi kórosat többé kimutatni nem lehet.. Sokkal nagyobb gyakorlati fontossággal bírnak a véredények és a szív azon megbetegedései, melyek a luesnek késői szakában jelentkeznek. Ezen postsyphilitikus megbetegedések már nem oly jó indulatúak, mert a keringési szervekben, különösen az üterekben oly súlyos elváltozásokkal járnak, hogy az életet nagy mérvben veszélyeztetik. Az újabb statistikai adatok megdöbbentő képét nyújtják annak a pusztításnak, melyet okoznak, így Deneke szerint a vérkeringési szervek késői betegségeit illetőleg a syphilitikusok 116% túlhalálozást mutatnak. Tetézi a bajt még azon körülmény, hogy a halál az illetőket még életük delén ragadja el. A vérkeringési szervek késői luetikus megbetegedései többnyire a tertiner szaknak kezdetére esnek, néha már 2—3 évvel az infectio után is beállhatnak, többnyire azonban csak relatív egészségben eltöltött évtizedek után jelentkeznek. Soká tartott, míg ezen szervekben mutatkozó körfolyamatok luetikus jellege felismertetett. Azon körülmény, hogy a primaer infectio s a jelzett körfolyamatok közt látszólag minden kapocs hiányzik, továbbá az, hogy a szírén és az litereken található elváltozások szinte azonosak azokkal, melyeket közönséges, arteriosklerosisnál is feltalálhatunk, az orvosok nagy része előtt kétessé tette az összefüggést. A múlt század végén Heller és Döhler által leirt aortitis lueticát is sok kétséggel fogadták, s csak midőn 1903-ban Chiari és Benda, újból mellette foglaltak állást, kezdett szűnni az oppositio, mely véglegesen csak akkor hallgatott el, midőn Reuter, Benda, Schmorl és Wrightnek sikerült a megbetegedett aorta falában a spirochaetákat kimutatni s mesre jellegzetes kórbonettani leleteknél positiv Wassermann által az elváltozások luetikus jellegét megállapítani. Az aortának luetikus elváltozása a késői syphilis leggyakoribb manifestatiója közé tartozik. Fellépési helyét illetőleg az aorta közönséges arteriosklerotikus megbetegedésétől némileg eltér, a mennyiben az aortitis luetica úgyszólván mindig közvetlen a félholdképű billentyűk felett veszi kezdetét s főként az aorta felhágó ágára s ívére szorítkozik, az aorta thoracica descendens ritkábban betegszik meg, a hasi aortára azonban nem terjed át, miben a közönséges, arteriosklerosis alapján fejlett aortitistől lényegileg különbözik, mely utóbbi szívesen terjed át az aorta abdominalisra.