Budapesti Orvosi Újság, 1913. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-03 / 27. szám

BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1913. 27. szám 356 pulsus arra utalnak, hogy a His-féle beteg van megbetegedve, mi gammaképződésnél elég gyakori. Minthogy a salvarian néha súlyos vesemegbetegedéseket, nevezetesen heveny haemorrhagikus veselábokat idéz elő, kü­lönösen figyelemmel kell lenni a beteg veséjének állapotára. A salvarsan-injectio ép vesét követel, mert csak a vese sza­bályos működése biztosíthatja a salvarsan gyors kiküszöbölését s intoxicatio elkerülését. Ha a salvarsanról le kell mondanunk, úgy legokosabb, ha az inunctiós kúrára szorítkozunk, mert az erélyesebb higany­­alkamazásoknál pl. hydrarg. salicyl-, calomel-, szürkeolaj- stb. injectio után szívizomdegeneratiónál, coronaris sklerosisnál vagy nephritisnél hasonló kellemetlen tünetek léphetnek fel, mint salvarsan után s magam többször láttam hydrarg. salicyl. befecskendezése után arythmiát, asthma cardialet fellépni, úgy hogy napok teltek bele, míg a rohamok elmúltak. A higany ily esetekben úgy látszik éppen oly hirtelen hatott a szívbeli luetikus góczokra mint a salvarsan. A veséknek hiányos működésénél a bedörzsölési gyógymód az egyetlen ajánlható eljárás, ezzel kell kezdeni minden esetben, hol kétely merül fel az iránt, vájjon a beteg szív és a véredények mint fogják tűrni a specifikus kezelést. Az inunctiós kúrát ugyanis a leg­első fenyegető tünetnél beszüntethetjük, míg súlvarsan­ vagy higany-befecskendezésnél, nevezetesen az intramusculáris injec­­tióknál a beraktározott gyógyszer hatását többé nem ellen­súlyozhatjuk. Az arsobenzol-­s higanybefecskendéseknél elő­forduló zavarok ellen legjobban véd egy prophylaktikus digitális kúra, még abban az esetben is, ha a szívizom látszó­lag teljesen compensált. Ha a betegek incompensatiós zavarokkal jelentkeznek, úgy higanykezelésről sem lehet szó mindaddig, míg a szív­működés meg nem javul. Ágybafektetés, digitális, diuretin alkalmazása, esetleg Karell-kúra, később szénsavas fürdőkkel iparkodnunk kell a compensatiót helyreállítani. A szénsavas fürdőket a higany- és arsobenzol-kúrával igen czélszerűen kombinálhatjuk. A szénsavas fürdők a szív­nek erősítését, a peripherikus edények kitágítása folytán a keringés megkönnyebbítését idézvén elő, igen jó segédeszközül szolgálnak, egy további előnyük abban áll, hogy a bőrt foko­zott tevékenységre bízván, az elhasznált higany és arsenmole­­kuláknak a szervezetből való eltávolodását előmozdítják s az intoxicatio esélyét csökkentik. Néhány szóval meg kell még emlékeznem azon esetek kezeléséről, midőn organikus szívbajban szenvedő egyének szereznek l­est. Ilyen esetben a gyógyeljárás megválasztásá­nál csak azon körülmény esik latba, vájjon a billentyűbaj jól van-e compensálva és mennyi idő telt el az infectio óta. Grassmann szerint teljes compensatiónál nincs ok, miért ne alkalkalmazzuk az arsobenzolt. Az eruptiós szakban, mikor fennáll annak a lehetősége, hogy a lues magában a szívizomban is hoz létre elváltozásokat, czélszerűbbnek tartanám a higany­kúra alkalmazását s csak a secundaer szak későbbi idejében javasolnám a salvarsan alkalmazását. Irodalom: 1. Grassmann : Münchner med. Wochenschrift, 1910,­­42. — 2. Renvers: Therapie der Gegenwart, 1904. október. — 3. Wein- Iraud: Therapie der Gegenwart, 1911. szeptember. — 4. Heller: Münch­ner med. Wochenschrift, 1899, 50. — 5. Chiari és B­ende: Verhandlungen der deutschen pathologischen Gesellschaft, Kassel, 1903. — 6. Obern­dorfer :Münchner med. Wochenschrift, 1913, 10. — 7. Citron: Berliner klin. Wochenschrift, 1908, 48. — 8. Donath: Berliner klin. Wochen­schrift, 1909, 45. — 9. Reinhold: Münchner med. Wochenschrift, 1912, 43. — 10. Deneke: Deutsche med. Wochenschrift, 1913, 5. — 11. Nonne: Verhandl. der Gesellschaft deutscher Nervenärzte, 1911. — 12. Wagner és Laubry : Bull. et Mem. Soc. méd. des hop., 1912. junius. — 13. Martins: Münchner med. Wochenschrift, 1911, 20. feltűnő esése között. Viszont azonban be kell vallani, hogy ha meg­van is a határozott javulás úgy a vízszolgáltatás terén, mint a hasihagymáz betegedési és halálozási eseteinek csökkenésében is, ez a bántalom mégis évről-évre rendesen megjelen városunkban. Megjelen pedig az úgynevezett augusztus-novemberi típus. Évek hosszú sora óta, sőt még most is, kerestem és keresem annak a sajátságos tünetnek az okát, hogy Magyarország, de Európa többi államaiban is, augusztus-november hónapokban rendesen meg­jeleli a hasihagymát. Minden hygienikus tudja ugyanis, hogy ez a bántalom minden kimutatható különösebb ok nélkül július vége, augusztus eleje felé, a viszonyokhoz mérten kisebb-nagyobb mér­tékben emelkedni kezd, emelkedési tendenc­iáját november közepe, vége felé éri el, innen fokozatosan esik és dec­ember végével visszatér a völgybe, hogy onnan a következő év július végéig ki se mozduljon. És ez a sajátságos tünet nemcsak a vidék nagyobb városaiban, hanem ott is megnyilvánul, a­hol a vízszolgáltatás kérdését vízvezetékkel már régen megoldották. A hygiene területén sem ez a tapasztalat, sem az ehhez fűződő kérdések nem mai keletűek. Mióta mint tiszti főorvosnak elég nagy, 100.000 lelket számláló területemen kezemben van a hygiene politikájának irányítása, való­ságos harczot indítottam a hasihagymáz ellen. A küzdelem, mint azt már említettem, elég szép eredménynyel járt, különösen, ha azt veszem tekintetbe, hogy a város belső területéről még az augusztus-novemberi típust is majdnem teljesen sikerült kiszorítani, annak ellenére, a­mit szintén hangsúlyoznom kell, hogy vízvezeté­künk nincs és a csatornázás is csak a város legbelső területén van meg. Ellenben a város külső perifériáján, valamint a belső és külső öv közötti területen, az augusztus-novemberi típus, minden erőfeszítésem ellenére évről-évre megjelent. Hogy az augusztus-novemberi típusa ennek a bántalomnak milyen konzekvensen jelen meg és hogy csakis ez az uralkodó vá­rosunkban, erre vonatkozólag szabadjon e bántalomnak négy évi görbéjét bemutatni. A mellékelt grafikon az ápolás alatt lévők számát mutatja, félhónapi időközökben. A halálozást nem tüntettem fel külön, mert hiszen a dolog természetéből folyik, hogy a halálozások leg­nagyobb része is ugyancsak az augusztus-novemberi időközre esnek. Az 1909. évnek csak a második feléről vannak feltüntetve a megbetegedések, amaz egyszerű oknál fogva, mert ezt megelőző­leg a megbetegedésre vonatkozólag feljegyzéseim nincsenek. A­meny­nyire azonban a halotti anyakönyvek adataiból következtetni mó­domban volt, megállapítható, hogy az állandóan uralkodó bántalom mellett a halálozás augusztus-november hónapokban mindig emel­kedett, a­miből valószínű, hogy a megbetegedések létszáma is tete­mesen felszaporodott. Igaz, hogy mindössze csak négy esztendőnek a pontos és megbízható adatai állanak rendelkezésemre, de a típus minden esztendőben olyan törvényszerű consequentiával látszik megjelenni, hogy következtetéseimet jogosan vélem hozzáfűzni. Az 1911. évben előfordult hasihagymáz-esetek mindenütt a legjobban megközelíteni látszottak a Magyarországon otthonossá vált augusztus-novemberi típust, de az az évi, Magyarország egész területén nagyobb számban előfordult hasihagymáz-esetek azt is igazolták, hogy a betegség megjelenése sem a klimatikus, sem a talajviszonyokkal nincs összefüggésben, bár felemlíteni kell, hogy az 1911. évi nyár kitűnt abnormis hőségével és ennek következ­tében rengeteg mennyiségű legyével. Ezt azért említem fel, mert erre a megállapításra a későbbiek folyamán szükségem van. De igazolta ezt az újabb elméletet az is, hogy a hasihagymáz-meg­­betegedések az egész kontinens területén majdnem egyenlő erővel és időben jelentek meg és léptek fel; ugyanígy egyformán sújtotta egész Európát a legyeknek óriási és szokatlanul felszaporodott mennyisége is. A két évvel ezelőtti általános és tömeges előfordulás min­denütt erre a bántalomra irányította a hygienikusok figyelmét. Szinte újult erővel felújulni látszott e betegség ellen évtizedek óta foly­tatott makacs küzdelem, a­melyen ha végignézünk, arra a tapasz­talatra jutunk, hogy ennek a betegségnek az okát mindig más és más irányban keresték. A megfigyelésekből, a sokszorosan és minden téren szerzett tapasztalatokból az derült ki, hogy a hasihagymáz-megbetegedések netrológiai viszonyaival még ma sem vagyunk teljesen tisztában és valószínű, hogy az e téren megindult és folyamatban levő nagy TÁRCZA. A szabadkai hasi hagyma­-járványból levonható tanulságok. Irta:­ Günther József dr. tiszti főorvos. A hygienikus önkéntelenül is okozati összefüggést keres a vízszolgáltatás nagymérvű javulása és a hasihagymáz-halálozás­­ Részlet az 1912. évi egészségügyi évi jelentésből.

Next