Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1913

Szemészeti lapok - 1913-04-17 / 1. szám

2 SZEMÉSZETI LAPOK 1013. 1. szám. A nyak hatalmas lymphomáival egybekötött, igen heves ugyanazon oldali kötőhártyagyuladásról van szó, mely óriási granulatiókkal és papilláris burjánzásokkal jár. A bántalom mindazon esetekben, melyekről tudomásom van, meggyógyult, és pedig nyom nélküli restitutio ad integrum állott be. A kötőhártya tuberculosisa mellé sorakozik a könyszervek tuberculosisa, és pedig a könytömlőé, s ez elég gyakran tulajdonképpeni oka a könytömlőgenyedéseknek. A könytömlőb lennorrhoeát rendszerint a pneumococcus okozza, de amennyiben legújabb időben a különben gyógyíthatatlan s a szemre veszélyes könytömlőb lennorrhoea (különösen a munkásosztálynál) a könytömlő kiirtásával gyógyítják, az esetek egy töredékében a bántalom tuberculosus jellege fel lett ismerve, s így a radikális műtét megszüntette a veszélyt a bulbusra nézve s az esetleges általános infectio forrását az organismusra nézve. A szaruhártyát is meglepi a tuberculosus görcsök alakjában, melyek a felületen vagy a mellső lemezek közt lépnek fel. Ezek néha fekélyesen szétesnek, vagy homály hátrahagyásával meggyógyulnak. Bizonyára nem gyakori azon alak, midőn a görcsék összefolynak, úgy hogy a cornea felületét vastag szürke, gyakran daganatszerű granulatiós réteg fedi, mely a látást természetesen tönkreteszi, még mielőtt a tuberculosus szövet fekélyes szétesése megkezdődnék. De ezen esetekben is lehetséges a gyógyulás a göbök felszívódása útján, s ilyen eset jelenleg az osztályomon van. A 22 éves joghallgató már hosszabb idő óta szombatos. Bécsben, a Fuchs-féle klinikában legelőször diagnoszizálták a szemtuberculosist. A kép a következő: igen erős conjunctivális injectio; a conjunctiva bulbin számos jellegzetes göbcse ; a cornea felületén vastag, igen succulens, alapjában szürke, erősen inficiált szövet, számos szürke, emelkedő göbcsével. A cornea teljesen átlátszatlan, úgy hogy az irist nem lehet látni. A therapia a villamos thermophor alkalmazásában állott; minden nap kétszer, legalább egy órán keresztül használta a thermophort. A cornea lassan kint feltisztult; mikor elbocsátottuk, a szemteke lábtalan volt, a göbök eltűntek; a cornea átlátszó, finom homályos. Az a kérdés, vájjon lehet-e keratitis parenchymatosa tuberculosistól feltételezve, oly fontos a gyakorló orvosra nézve, hogy ma nem térhetünk ki ezen kérdés elől. A szemészet ma azon állásponton van, hogy a keratitis parenchymatosa eseteinek túlnyomó része ívesen alapszik, kisebb része azonban tuberculosison. A syphilitikus keratitis parenchymatosát illetőleg kimondhatjuk azt, hogy metasyphilitikus megbetegedésről van szó a lues hereditaria tarda alapján; a legújabb kutatások szerint (Clausen) a spirochaeta pallida csak oly esetekben található a corneában, melyeknél recens syphilisről van szó. Éppen így kell e gymős keratitis parenchymatosánál a tuberculosus toxint felelőssé tenni s csak nagyon ritka esetben található göbcse; ha göbcséket találunk, úgy a keratitis bizonyosan komplikálva van az iris és az urealis tractus manifest tuberculosus megbetegedésével. Kétségesnek tűnik fel előttem, vájjon lehetséges-e primaer tuberculosus görcsök előfordulása a sklerában; az irodalomban csak igen kevés esetben lehetett genuin tuberculosisra gondolni. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a tuberculosis a sklerára egyrészt a chorioideával, másrészt a subconjunctivális szövet útján terjedhet át; mindenesetre fontos annak a tudása, hogy némely episkleritis neve alatt kezdődő s hosszadalmas szaruhártya és urealis megbetegedésekre vezető bántalom tuberculosus eredetű. Bemutatok egy leányt, ki már évek óta áll kórházi észlelés alatt. A baj lymphadenitis conjunctivae-vel kezdődött (l. fent), az episklerára terjedt, mire sklerotikus góczok keletkeztek és corneális homályok. A tuberculosison kívül még lues hereditaria van jelen (tophi, bőrfekélyek stb.), úgy hogy felváltva antisyphilitice és tuberculinnal lett kezelve. Most lényegesen javult és elhagyja a kórházat. Most oly területre érünk, mely locus praedilectionist képez a tuberculosis localisatióját illetőleg. Ez az uvea a szem főedényhártyája, melyet az irisre, a corpus ciliatera s a tulajdonképpeni chorioideára osztunk be. Aránylag hosszabb ideje ismeretes, hogy az irisen előfordulnak typusos tuberculumok (Gradenigo 1870), sőt granulomáknak tartott és a mellső csarnokot kitöltő új képletek a szövettani vizsgálatnál tuberculumoknak bizonyultak, sőt már nagyszámú eset ismeretes, hol klinice és anatomice bebizonyítva ilynemű elváltozások előfordultak az irisben és a corpus ciliareban. Mint már említettük, a tuberculosis klinice három alakban lép fel: 1. mint granuloma,2. mint miliartuberculosis, rendszerint kétoldaliam 3. mint az iris diffus plastikus gyuladása, esetleges görcseképződéssel, vagy pedig határozott anatómiai jelleg nélkül kifejezetten chronikus lefolyással. Ami a granulomát és a miliartuberculosist illeti, ezek diagnosisa a tudomány mai állásánál nem ütközik nehézségekbe, s így nem is kell velük bővebben foglalkoznunk; annál fontosabb ezen diffus csak nagyon kevéssé jellegzetes iritis pontosabb leírása, mivel ez az orvost súlyos diagnostikus problémák elé állítja, melyeknek megoldásától függ a therapia s ezzel együtt a szem látásának sorsa. Egyidejűleg oly területre érünk, mely a legnagyobb kórtani érdekkel bír, tudnillik az atypusos, helyesebben a gyengített és a kryptotuberculosis területére. Még nincsen sok ideje, hogy az iritis legtöbb esetében csak egy aetiológia szerepelt, ha annak összefüggése rheumával vagy gonorrhoikus izületi gyuladással nem volt kimutatható — a syphilis. Áll ez különösen azon időre nézve, midőn a Wassermann-féle reactio még ismeretlen volt, különösen a nagyvárosokban, mint Páris, Berlin, Bécs, működő szemorvosok foglaltak állást a syphilis mint a plastikus iritis okozója mellett az esetek túlnyomó többségében. Ezen tan ellen csak egy oldalról hangzott ellenmondás: ez Michel ,J. volt, ki már évtizedekkel előbb állította azt, hogy az iritis aetiológiájában a tuberculosist legalább is oly rész illeti, mint a syphilist. Az újabb diagnostikai módszerek igazat adtak Michel-nek és tanítványainak. A Wassermann - féle reactióval, valamint az alttuberculinnal végzett vizsgálatokból kitűnt, mily nagy azon esetek száma, melyeket a tuberculosis rovására kell írni. Ami a tuberculosus aetiologiájú plastikus iritis klinikai jellegét illeti, úgy figyelmeztetnünk kell különböző nagyságú és configuratiójú görcsök előfordulására mi eddig számos klinikus figyelmét kikerülte — s melyek igen sok esetben csak tízszeres nagyítással láthatók a binoculáris lupéval igen erős oldalsó világítás mellett. E szerint tehát többnyire igen kicsiny képletekről van szó, melyeket azonban a gyakorlott szem az iris oly gyakori syphilitikus populáitól rögtön meg tudja különböztetni. Ilyen görcsök nőnek ki az iris szövetéből, de igen gyorsan meg is gyógyulhatnak, mi mindenesetre a mellett szól, hogy nem rosszindulatú tuberculosissal állunk szemben. A teljes diagnostikai bizonyosságot csak a tuberculinpróba nyújtja, amennyiben ez a dolog természete szerint keresztülvihető. Ha meggondoljuk azt, hogy éppen a megjelenést és a gyors eltűnést sok klinikus oly körülménynek tekintette, mely oly iritisnél, mely különben kevés jellegzetes tünetet mutat, a görcsök tuberculotikus természete ellen szól, úgy kiviláglik, mily fontossággal bír a diagnostikus tuberculinbefecskendezés, melynek eredménye a következőket kell hogy kiderítse: 1. tuberculosus eredetű-e a fennálló gyuladás; 2. ha az eredmény positív, azt, hogy a testben tuberculosus gócz van jelen, melynek metastasisául kell felfognunk az iris lokális megbetegedését. Oly klinikusok, kik ezen fontos kérdéssel foglalkoztak (pl. Heine), igen különös kórállapotokra hívják fel figyelmünket, melyeket ők mint a tuberculosis atypikus formáit fogják fel. Ezek azon esetek, midőn látszólag normális irisnél lupéval finom praecipitatumok mutathatók ki a cornea hátsó felületén. Önök tudják azt, hogy a szaruhártya hátsó felületén fellépő praecipitatumok az iridocyclitis egy tünetét képezik és pedig egy korai tünetét, mely például a legelső tünete a szembetegségek egyik legborzasztóbbikának, a sympathiás szemgyuladásnak. Ha semmi támpontunk sincsen ilyennek felvételére, ha a szem különben izgalommentes, a beteg csak enyhe ködös látás miatt keres fel, a rendes szemtükri vizsgálat még semmit sem mutat ki s csak binoculáris lupéval való vizsgálat útján tudjuk kimutatni ezen finom praecipitatumokat, úgy Heine ezeket uveitis tuberculosa első manifestatióinak tartja, melyek esetleg vissza is fejlődhetnek még tartósan is, melyeket azonban gyakran követhetnek súlyos gyuladások a szem belsejében. Világos, hogy ilyen atypikus esetekben a therapiára nézve praktikus eredményt adó diagnosis csak a biologikus vizsgálati módszerek útján érhető el; félő azonban, hogy a diagnosis finomabbá válása dacára az eredmények sok esetben nem fogják kielégíteni a gyakorló orvost, s erre végeredményében megint csak az empíria terén való óvatos előhaladás fog következni, más szavakkal.