Budapesti Orvosi Újság, 1915. július-december (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-07-01 / 26. szám
BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1915. 26. szám. 202 okozó anyagoktól, tetvektől és azoknak petéitől szabadul meg. Az így fertőtlenített ruhát tisztogatás, javítás és vasalás után egy tiszta ruharaktárban halmozzák fel és a tulajdonosa csak közvetlenül az állomás elhagyása előtt jut hozzá. A betegek cipője, sapkája, derékszíja és bőrnemű magántulajdona ugyancsak számozott zsákokban egy külön e czélra szolgáló helyiségben kéndioxyd (SO2) gázokkal lesz kórmentesítve. A kéndioxyd fejlesztése kénnek és kéndissulfidnak (CS2) elégetése útján történhetik, de gyorsaság és tűzbiztonságszempontjából ajánlatosabbak a komprimált kéndioxyddal töltött aczélpalackok, ezek segítségével a kéndioxyd közvetlenül a kulcslyukon ömlesztetik ki e fertőtlenítő helyiségbe és kezelésük teljesen megegyezik a közismert szénsavpalackok kezelésével. A bőrneműeknek ilynemű fertőtlenítése körülbelül hat órát vesz igénybe. Ezután a levetkőzött legénység a nyíróhelyiségbe kerül. Itt a fentebb leírt védőruházattal ellátott borbélyok minden érkezőt kivétel nélkül megnyitnak. A nyírás előtt orvosnövendékek a beteget kikérdik. A kérdezés a gastrikus megbetegedésre vonatkozó kérdések legfontosabbjait: hasmenés, véres szék, nyelvvizsgálat stb. öleli fel. H Ha az illető fertőző megbetegedésre gyanúsnak mutatkozik, akkor nyírás közben a szájban elhelyezett thermometerrel meghőmérőzik. A lázas betegek már itt rögtön elkülöníttetnek, minden egyes hőmérő használat után 10%-os lysoformoldatba kerül. A nyírás és vele egybekötött első csoportosítás után a fertőzésre nem gyanús betegek vagy sebesültek a fürdőhelyiségbe kerülnek, amely kizárólag zuhanyokkal van felszerelve. Mindennemű medenczerendszer egészségügyi hátrányainál fogva eleve mellőztetek. A fürdőhelyiség tisztaságszempontjából padlórácsokkal láttatott el, a fürösztésnél foglalatoskodó személyzet ugyancsak naphtalinnal (CioHs) impregnált védőruházattal van ellátva. Mosáshoz a kaliszappant (sapokalinus venalis-t) használjuk, mely olcsó voltánál és kényelmes kezelhetőségénél, továbbá erős fertőtlenítő hatásánál fogva e czélra felette alkalmas. A fürdetés megtörténtével mindegyik beteget külön lepedővel leszárítván, tiszta fehérneműbe öltöztetik. A lepedők a fent említett steril csátorba kerülnek. A tiszta fehérneműbe öltöztetett legénység papucs és gúnyával ellátva, részben a műtőbe, vagy pedig a megfelelő osztályba kerül. A nyírás és hőmérőzés alkalmával fertőzésre gyanúsnak talált betegeket bádog hordágyokon a takaró fölé helyezett és 5%-os kresololdatba mártott lepedővel letakarva közvetlenül a fertőző osztályon levő fürdőhelyiségbe viszik, ahol ugyanoly eljárás után a megfelelő barakkba kerül. A transport lebonyolítása után a gyűjtő és fürdőbarakk összes helyiségei, miután a védőköpenyek és hordágyak abban elhelyeztettek, rationálisan fertőtleníttetnek. A fertőtlenítés a következő műveletekből áll: 1. formatinnal (HCOH) való kifüstölés; 2. a falak és padlók l%p-os sublimatoldattal (HgCh) való leöblítése. A formatinnal való kifüstölés a sokféle ajánlott módszer közül a következőképpen legalkalmasabb: Jól kiégetett mész (CaO) (könnyű súlyáról és tiszta fehér színéről ismerhető fel) nagy email-üstben hígított kénsavnak (U2SO4) és formatinnak keverékével lesz leöntve. A mészoltás, illetve a kénsavval való neutralizálás által fejlesztett hőmennyiség elegendő a fomnalinnek és a víznek gyors elgőzöléséhez. E módszer előnyei: 1. Olcsóság (a formalingépekhez szükséges spiritus elesik); 2. a tűzbiztonság; 3. könnyű kezelhetőség; 4. a formalinfüstölés gyors lebonyolítása, ami a nagymérvű üzemnél megbecsülhetlen előny és egyébként a kis formalingépekkel majdnem kivihetetlen, mert a fürdő, illetve gyűjtőbarakk köbtartalma egyenként 3500 cm3. A használatos súlyviszonyok a következők: 100 cm3 szobaűrmennyiséghez 5 kgr. égetett mész, 5 liter 10%-os kénsav és Г5 liter 40%-os formalin szükséges, úgy, hogy egy 3600 cm3-es barakkhelyiség fertőtlenítéséhez szükségelt anyag: 180 kgr. mész, 180 liter 10%-os kénsav, 54 liter 40%-os formalin, 10 darab 40 literes üstben elosztva használtaik el, ami körülbelül 91 koronába kerül. A sublimatöblítéshez l%o-és oldatot használunk, amelyet nem pastillák feloldása után, hanem hydrargyrum biehler, corrosivum és NaCl egyenlő részben (aa) oldása után kész. Tapasztalataim a dysenteria körül. Irta: Kessler Jenő dr., segédorvoshelyettes. Dysenteria alatt általában egy specifikus infectión alapuló vastagbélgyuladást értenek, amelynél a vastagbélnyálkahártyáján diphtheriás fekélyek keletkeznek. A diagnosis felállításánál rendszerint ezen hiányos és igen tág pathologiai definitióra gondolván, fő tünetek éppen a véres és genyesnyákos széklet után érdeklődnek és ha erre a válasz negatív, akkor a dysenteria diagnosisát, egyszerűen elejtik. Ennek természetes következménye, hogy úgy a harcztérről, mint a megfigyelő állomásokról igen sok dysenteriás beteg kerül az úgynevezett „Hinterland“-ba, amelynek veszélyes voltát és fontosságát, azt hiszem külön nem kell hangsúlyoznom. A fő oka pedig ennek az, hogy a dysenteria diagnosisának felállításánál éppen ezen hiányos és szerfölött tág definitiót tartják szem előtt. Hiányos ezen definitio, egyrészt, mert vannak diphtheriás, fekélyes vastagbélgyuladások nem dysenteriánál is így például., Hg. mérgezéseknél, uraemiánál, magasra felhatoló prostitis ulcerosáknál; és viszont van dysenteria fekélyek nélkül is és ekkor a főtünet a véresnyákos széklet természetesen hiányzik. A dysenteria diagnosisát biztonsággal felállítani természetesen csakis bacteriológiai vizsgálat alapján lehet és kell. Szilárd meggyőződésem, ha azt mindenütt ennek alapján cselekednék, a dysenteria százalékos morbiditása hadseregünknél sokkal magasabb számot érne el. Ezen feltételezett véleményem alapján minden újonnan érkezett szállítmányt erre vonatkozólag részletesen kikérdeztem. Tapasztaltam, hogy a betegek 20—30%-a hasmenésben szenved, mégpedig jórésze hasmenése daczára heteken át teljesített szolgálatot a harcztéren. Egy részének a harcztéren volt véres a széklete, némelyiknek még a megfigyelő állomáson, igen kevésnek a vizsgálatkor és a legnagyobb részének egyáltalában nem. Tapasztaltam továbbá, hogy a katonák legnagyobb része már annyira beleszokott régi hasmenésébe, hogy ezt nem is jelenti és csak a betegek alaposabb ezirányú kikérdezése után tapasztaltam, hogy az eredeti diagnosisok mellé mindenhová oda kerül az „enteritis“ helytelen diagnosisa is. Helytelenül mondom azért, mert ezen katonák nem enteritisben, hanem a dysenteria egy különös alakjában szenvednek, amelyet talán legczélszerűbb chronikus dysenteriának elnevezni, mely valószínűleg azonos a Schiga által leírt úgynevezett „Télidiarrhoe“-val, mely szerinte epidémiák végén és a hideg időszak beköszöntésével a dysenteria enyhébb alakjaként szokott fellépni. A hygiene szempontjából éppen ezen úgynevezett könnyű esetek a veszélyesek, mert ezek hurczolják szét leginkább a betegséget. Valóban több esetem bizonyítja ezen feltevésemet, mert nem egyszer fertőződött az addig ebben a tekintetben teljesen ép ember, a vele egy szobában levő úgynevezett „enteritises“ betegtől. Aetiológiai szempontból bacteriológiai vizsgálatokat is tettem, melyek egyelőre még folyamatban vannak. Csupán annyit mondhatok, hogy ezen chronikus dysenteriák javarészt tünk. A törzsoldat 20%-os, amelyből az 1%6-os oldatot hígítás útján nyerjük. Az összes fertőtlenítő munkálatok átlag 2 órát igényelnek. Eljárásunk ismertetésével az volt a célunk, hogy jól kipróbált és a betegfelvételnél használatos eljárásunkat megismertessük. Ha a leírt módszereinkkel némileg is hozzájárultunk hasonló helyzetben levő szaktársaink munkájának megkönnyítéséhez, akkor czélunkat elértük. Végül legyen szabad hálás köszönetet mondanunk Kiliihy Lajos báró kormánybiztos úr ő méltóságának és a vezető főorvosnak, akik e kezdeményező munkánkban útmutatásaikkal és gyakorlati tapasztalataikkal jóindulatukig támogattak. Közlemény a beszterczebányai cs. és kir. tartalékkórházból. (Kórházparancsnok: csernyefalvi Kozmutza Béla dr., cs. és kir. ezredorvos.)