Budapesti Orvosi Újság, 1916. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-07-06 / 27. szám

210 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1916. 27. szám. remkedett mucosát a muscularis és serosa mintegy leszorította. Ha valami ki­ is folyt, az oly kevés lehetett, csakhogy a­­ peritoneumot nem inficiálta, mert a kórlefolyás teljesen zavar­talan volt. Az emésztő tractus lövés vagy szúrás által okozott sérüléseinél akkor, a­mikor a sérülést okozó eszköz termé­szeténél fogva valószínű, hogy a nyílás csak kisebb terje-­­­delmű, a béltartalom kijutásának megakadályozását úgy kép­zeljük, hogy a longitudinális és circuláris izomrétegek a sérülés helyén egymás felett eltolódnak, a bő mucosa pedig billentyű módjára ráfekszik a nyílásra, ez­által a szervezet elég biztonsággal gátolja meg a hashártya inficiálását mind­addig, míg a reactiós láb vagy a műtét segítségére jön. Sok hassérült kedvező feltételek mellett így meg is gyógyul. A mi esetünkben a sérülés a gyomron azonban olyan fokú volt, hogy a nyálkahártya rajta kitüremkedett s a peritoneum infi­­ciálását a műtétig az akadályozta meg, hogy a serosa és muscularis összetartotta a kifordult mucosát mindaddig, míg a műtéti beavatkozás megtörténhetett. A beteg közben még három napon át járkált, mialatt a telt gyomor az emésztés és kiürítés legnagyobb részét is elvégezte relative bőséges étke­zés után. A­mi a műtét idejét és indicatióját illeti, az eset a korai és radikális műtét mellett szól. A betegnél a felvétel alkalmával peritoneális izgalmi tünet nem volt jelen. A bicska pengéje, a­melylyel a sérülés történt, mindössze 8 cm. hosszú, nem nagyon valószínű, hogy a téli ruhán és hasfalon át még zsigereket is érjen. Tekintet nélkül a prolabált csepleszre, a­mely valószínűleg csak a járkálás folytán jutott ki, s a mely csepleszelőesés a műtétet feltétlenül indikálttá tette, az ember sohasem tudhatja a sérülés minőségét és fokát s conservative járva el, várva peritoneális symptomákra, a műtéttel könnyen elkéshettünk volna. Tanulságos volt a műtét alkalmával még az, hogy a már előbb kifolyt és a peritoneum által meg nem bontott vér a belek félretolása által a műtét helyére szorítva úgy impo­nált, mintha egy középnagyságú artériából vérezne a beteg, a­mi a vérzés helyének nem ismerése miatt műtét közben igen nyugtalanító. Az eset közlésére a gyomornak a sérülés utáni viselke­dése, az a momentum késztetett, hogy daczára a sérülés nagyságának, a kifordult nyálkahártyát a serosa és muscularis annyira összetartotta, hogy a telt gyomorból semmi ki nem folyhatott. KÖ­Z E­GÉSZ­S­É­GÜGY. Az elnéptelenedés és csecsemőhalandóság elleni küzdelem. Magyarországon 1916. évi január hónapban 10,506-tal, február hónapban 12,505-tel több volt a halálozások száma a születések számánál. Szaporodás helyett a lélekkereskedés minden ezer lélek után januárban 6­6, februárban 8­4 volt. A sociálhygiénia terén a tennivalók sorozata kijegeczesedett ma már annyira, hogy még a háború alatt kell és lehet is egyeseket megvalósítani. A születések számához viszonyítva, sok a csecsemőknek, az egy éven aluliaknak feltűnő, 25%-on valamivel felüli halálozási arányszáma. Ezen típus 1916. év januárban így alakult: született: 26,105, elhalt: 1 éven aluli 5716, 2 éven aluli 12,638, 7 éven felüli 23,883; februárban született: 25,291, elhalt: 1 éven aluli 6179, 7 éven aluli 13,628 és 7 éven felüli 24,168. Úgy, hogy a múlt hóban 8­4 volt az ország lélekszámának kereskedése minden 1000 lélek után. Nem gazdaságos szaporodás az, mikor ily nagyszámú születés szük­séges, hogy minden ezer lélek évente 11-el szaporodjék. Az utolsó 10 évben minden ezer lélek után 36 születés és 25 haláleset volt kimutatva, míg a svédeknél 25 születés és 14 halálozás érte el ugyanezen szaporodási coefficienst. A politika és közgazdaság minden szervében be kell oltani a sociálhygienia serumát. Meg kell tanulni gazdaságos szaporodást.­­ A születések szaporítása az Országos Közegészségügyi Tanács hivat­­­talos véleménye alapján tisztán a sok gyermek szempontjából köz­egészségi szempontból nem kívánatos. A mostoha viszonyok között, sok gyermeket szülő, rövid ideig gyermekágyban fekvő és minden­féle ekként szerzett női bajokban sínylődő anya, sem pedig a satnya és nagyszámú gyermekek még közgazdaságilag sem kívánatosok és hasznot sem hozók sem a társadalomra, sem az államra. „A gyermek a jövő nemzedék apja.“ Satnya gyermeksereg­­től micsoda jövő nemzedék várható ? Három-négy gyermek csalá­donként kitűnő szaporodási arányt jelentene, ha ezek egészségben megtarthatók az életnek. Az értelmiségnél is, nemcsak a paraszt­ságnál sajnosan kezd lábra kapni az egy-két gyermek után való berendezkedés, óvszerek használata. Anyasági kötelező biztosítás, szoptatási és neveltetési pr­emiumok­­kal, családi és drágasági pótlékkal minden gyerek után korlátlan számban, adó és örökösödési politika megváltoztatása, a gyermek­telenek és agglegények megadóztatása, progressiv alapon, sokat javítana a helyzeten. Családtagok számával aránybani gazdasági biztosítása a megélhetésnek kell, hogy a szaporodási politika kiindulópontja legyen. Nem a szülések számának a szaporítása tehát, hanem a csecsemőhalálozás csökkentése és a megszületetteknek az élet részére való egészségbeni megtartása az a tér, a­hol már a háború alatt megvalósítandó lehetőségek, sőt kötelességek hárulnak a társadalomra, az államra. A leggyorsabb, mondhatni azonnali eredmény volna várható a ragadós gyermekbetegségek körüli védekezés reformálásánál a vidéken. A kifejezetten ragadós gyermekbetegségekben és pedig: diplotheritis, skarlát, szamárhurut, kanyaróban, a központi statistikai hivatal kimutatása szerint, folyó évi márczius hóban elhalt 2647 gyermek. Összesen ugyanezen hónapban elhalt fertőző bajokban 3557 egyén, eltekintve attól, hogy gümőkórban még külön 8961 egyént temettünk el a hónapban. Ha a 3557 felnőtt és gyermek ragadós betegségek arányszámából magát a gyermekek halálozási számát taksáljuk, úgy ez kerek számban körülbelül 3000-re tehetjük havonta. Egy évre számítva 36,000. A megbetegedések számát csak négyszeresével számítva, úgy e hónapban 12,000 volt a ragadós gyermekbetegségek száma az országban. Minthogy Buda­pesten ugyanezen hónapban roncsoló torokláb 26, skarlát 45, szamárhurut 5, kanyaró 19, összesen 95 haláleset volt, világos, hogy a ragadós gyermekbetegségek többi óriási elhalálozási tömege a vidékre esik. A vidék az, hol a viszonyok azonnali szanálása sürgős és ez könnyen, a mellett gazdaságosan keresztül is vihető. A belügyministériumban két év előtt tartott enquetten Bókay János egyetemi tanár ama megdöbbentő kijelentést tette, hogy nálunk csupán a vörhenyveszedelem legnagyobb Európában s ha idejekorán nem teszünk meg mindent védekezési szempontból, mihamar odajutunk, hogy nemzetközi védelmet foghatnak e téren velünk szemben szervezhetni. Az enquetten elhangzott vélemények szerint egyébként a veszedelmes helyzetnek fő okai a következők: 1. a rossz lakás­­viszonyok, 2. az enyhe, titkolt, reconvalescens-esetek ragályozási veszélye, 3. a községi járványkórházak hiánya, 4. a betegszállítás, elkülönítés és fertőtlenítés körüli anomáliák, 5. a járványszolgálat szervezetlensége és 6. a kulturálatlanság, szegénység. Legyen szabad, mint hosszú évek óta szolgáló nógrádmegyei járásorvosnak a gyakorlati életből leszűrt tapasztalataimat hozzá­fűznöm. A lakáskérdés pénzügyi feladat, mely a háború alatt nem valósítható meg. A legtöbb remény volna várható a vándor járványorvosi szol­gálat szervezésétől. Ezek a vándor járványorvosok főképp a nép kioktatásával foglalkoznának, könnyű érthető és a mellett szórakoz­tató előadások megtartásával, melyek megérthetőségét esetleg a „mozi“ igénybevételével is elősegíthetnék. Vállalkozó orvos feltét­lenül akadna erre a szolgálatra elég és a szervezet költsége sem volna olyan, hogy azt a betegápolási alap meg ne bízná, pláne, ha ez a járványoknak, tehát az alap kiadásainak csökkentésére is kell, hogy vezessen. A nép tudatlanságának felvilágosítása után azonnal minimumra esnék az enyhe és gyógyuló betegek által fertőzés lehetősége.

Next