Budapesti Orvosi Újság, 1916. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-07-06 / 27. szám

1916. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Feltétlenül meg kellene változtatni a különböző ragadós betegségeknél a figyelmeztető lapok színét is. Ma mindenféle ragály piros czédulával jeleztetik. Sokkal helyesebb volna, ha például a piros a skarlátot, a fehér a bárány himlőt, a kék a kanyarót, sárga a szamárhurutot stb. jelentené. Mindjárt tisztában volna a közön­ség, hol milyen beteg van. El lehetne látni minden fertőzött lakás­lakóit színes ábrákkal felszerelt nyomtatványokkal, a­melyek ala­pos, népszerű leírását adná a betegség természetének, a köve­tendő eljárásnak és hogy a betegnél miféle elkülönítési határidő tartandó be. A­mi a községi járványkórházak felállítását és szerepét illeti, különös tapasztalataim vannak. Járásomnak ugyanis 32 községe a 91.954/1894. számú belügyministeri körrendelet és utasítás értel­mében az ezer léleken felüliek járványkórházzal, ezer léleken aluliak betegházzal vannak felszerelve, működőképes állapotban. A fen­­tartás és felszerelés költségeit felerészben az állam, felerészben a község viseli. Teljesen czéltalanok. Ezekben az úgynevezett kór­házakban átutazó, kóbor vagy hajléktalan és otthon el nem helyez­hető ragályos betegek lévén elhelyezendők, az utolsó tíz év alatt járásom területén összesen három napig volt az egyikben egy kóbor czigánycsalád gyermeke diphtheriával elhelyezve. Kiszámítottam, hogy körülbelül napi 20.000 koronába került ezen beteg napi ellátási költsége ilyen alapon, a kórházak fenntar­tását számítva, 10 évi átlagban. Czéljuknak csak a központi, járási járvány kórházak felelnének meg, melyek olcsóbbak és megfelelőbbek lennének és a­hová a veszélyes járványokat internálni lehetne az egész járás terü­letéről. Mindenütt kis laboratóriummal volnának felszerelendők. A beszállítást képzett járási gyógyszolga végezné, megfelelelő fertőt­lenítésével a lakásnak. Kellő distantiával venereás elkülönítés is lehetséges volna, a Nékám tanár szerint köztünk élő két millió fekvő és ambulanter kezelendő betegek részére. A járásorvos itt végezhetné az élelmiszerek ellenőrzését, gonococcus, spirochaeta vizsgálatokat. Össze lehetne kötni járási rokkant és foglalkoztató teleppel, járási szegényházzal. Továbbképzett és egész munka­erejét rászentelő járásorvos vezetése alatt ez intézményt a közönség megszeretne. Kifizetné önönmagát és búsásan a közérdeket. Ki­telnének a katonái fennmaradt barakkokból. Még a háború alatt és azonnal reformálandó volna a járási orvosi intézmény, legalább is a német „Bezirksarzt“ mintájára. Mai formájában a járásorvos teljesen fölösleges. Nem egyéb, mint a körorvos konkurrense, mert ennek működési körén keresi praxisa révén a megélhetést, lévén törzsfizetése kétezer korona. Ezen érdekeltségnek és érdekösszeütközésnek mindig a közönség iszsza meg a levét. És a közérdek. A központi körorvos a járás­orvos főszolgabírói referensi dolgát kényelmesen mindenütt ellát­hatná mai formájában. Az anomália, mely a járásorvos hatósági és magánorvosi jellegének összeütközéséből származik, kiküszöbö­lendő, de másrészt a járványok elleni védekezés, a csecsemőhalandó­ság és venereás betegségek, tuberculosis elleni küzdelem stb. megkap­hatná a járási orvos egész munkaerejét a járási kórházban, mely kitelne a fölösleges barakkokból. Sürgős tennivaló volna 1. járási központi kórházak létesítése laboratóriummal, mozgatható fertőző osztálylyal, 2. járási orvosi intézmény reformálása, államosítással, magánpraxistól eltiltással, továbbképzéssel. Folytatólagos megoldásra várhat: 1. vándorjárványorvosi szolgálat szervezése, 2. új élelmi­szer-törvény, 3. új rendelkezések a fertőző betegségek tárgyában, 4. lakásviszonyok fokozatos javítása, 5. közjóléti, közgazdasági reformok. Mi vidéki orvosok tudjuk legjobban, de tudják a községi elöljáróságok, papok, tanítók, mily szerepe van a csecsemőhalálo­zásnál a „meghalni hagyásnak“. E czímen ha 10,000 csecsemőt taka­rítunk meg évente és ha egy felnőtt egyén munkarejét 600 koronába számítjuk, ez magában véve 6 millió évi nemzetgazdasági kárt jelent. Hol vannak a járványok, tuberculosis, syphilis, tüdővész stb. nép­betegségek ezrei és ezrei ? Hány ezer csecsemő pusztul el a babona és tudatlanság révén ? (Például, hogy a tapasztalatlan anya nem tudja, hogy a lapos mellet már a szülés előtt kell szoktatással bimbót fejleszteni, hogy szopásra alkalmas legyen, a csecsemő szopni tudjon belőlük és a tej el ne apadjon.) — Közegészségi reformok költségei a háború alatti járványok elleni védekezésnél LAPSZEMLÉK. Belgyógyászat. Hyperthyreoidismus tünetei egészséges egyéneknél is felléphetnek ugyan, de gyakoriabbak a hajlamosoknál. A hajlamos­ság rég fennállhat és mindig lappangó marad, ha az egyént ki­váltó kóros behatások nem érik. Ha azonban az idegrendszer meggyengül például tartós testi vagy szellemi megerőltetés követ­keztében, ha lelki traumák halmozódnak, izgalmi állapotok ismét­lődnek, akkor a latens betegség tünetei manifestálódnak. Nehéz azonban azt eldönteni, hogy mi tudandó be, a külső kóros be­hatásoknak és mi a dispositiónak, mert ugyanazon noxák, melyek előrehaladott korban hyperthyreoidismust előidéznek így a golyva kezelése jóddal, Röntgen-sugarakkal stb. fiatalabb korban semmi­féle károsodást nem okoznak. Kétségtelen, hogy a háború nagy fáradalmai, tartós, hosszas, sokszor megismétlődő lelki izgalmai révén sokak lappangó hyperthyreoidismusa manifestté fog válni. (Oswald A., Münch, med. Wochenschr., 1916, 18. sz.) A tüdőgümökór ultraviolett sugarakkal kezelhető lát­szólag jó eredményekkel Gutstein berlini tüdőbeteg kórházi alorvos tapasztalatai szerint. Mesterséges napfénynyel az egész mellkast be­sugározták, a tüdőcsúcsokon kezdve a köldökig illetve az ágyék­csigolyákig. A besugározást hetenként háromszor három percznyi időtartamra megismételték, a lámpát fokozatosan (méterről 60 cm-­­nyire) közelebb hozták. Legfeljebb 60-szor végeztek besugároztatást, a­mi 110 órának felelt meg. 28 esetet klinikailag és Röntgen­­átvilágításokkal gondosan megfigyeltek. Az eredmény a legtöbbnél kedvező volt. A Röntgen-képben a gümős sarj szövetek által okozott árnyékok lassanként eltűntek. A besugárzás fokozza a szervezet ellentállóképességét a Roca-bacillu­sok és azok termékeivel szem­ben a kezelés eredményeit azonban nem szabad túl magasr­a érté­kelni. (Gutstein, Deutsche med. Wochenschr., 1916, 8. sz.) A haemorrhagiás diathesisről. Ezen név alatt a scorbutot, a Möller-Barlow-féle betegséget, a purpurát és haemophiliát fog­lalják össze, a­mely bántalmakat közösen a vérzésre való hajla­mosság jellemez. A két első bántalom keletkezésénél alimentáris tényezők szerepelnek és ezért friss zöldségféléket és czitromos limonádét rendelnek; a helybeli elváltozásokat pedig megfelelően kezelik. A Barlom­-féle betegségnél nyers tejet, friss gyümölcsnedvet és főzeléket adnak. A purpurénál és haemophiliánál főleg Sahli kutatásai alapján a vérben morphologiai és chemiai tekintetben anomáliákat találtak, a­mi a vérmegalvadás lassú voltában nyil­vánul, a véredények megváltozása mellett. A thrombokinase meg­fogyott­ Sahli­nak azon felfogását, mintha ezen fermenthiányos képződéseken az összes sejtek résztvennének, a további vizsgálatok nem igazolták, Fonio pedig kimutatta, hogy a thrombokinaset a vérlemezkék (thrombocyták) tartalmazzák és hogy a haemophilia a thrombokinase hiányán alapul. Ezen alkatrészt a vérből centri­­fugálás által izolálta és ilyképpen sikerült neki egy a vérmegalva­­dást siettető anyagot, a coagulent előállítani, a­melyet 10%-os oldatban fecskendeznek be sebészi műtéteknél elég kedvező ered­ménynyel. A coagulent fájdalmas subcutan és intravénás injectio alakjában nagy vérzéssel járó haemophiliáknál, néha melaena neoratorumnál, továbbá nagy vérzéssel járó nyelvráknál adták. A coagulen 5 %-os oldatából Fonio óvatosan és lassan 50—100 cm 3 fecs­kendez be. Ha a beteg a befecskendezés alatt szédülésről és vér­bőségről a fejben panaszkodik vagy ha az arc­a feltűnően piros lesz, a befecskendezést rögtön abba kell hagyni. Rosin a coalugent gyomorfekély két esetében sikeresen alkalmazta; egy harmadik esetnél a coagulen nem hatott, de ez gyomorrák volt. Ezen szer mellett az emberi vérsavat szeretik 5—10 cm3 mennyiségben intravénásan adni. Vájjon a gyógyeredmény a serummal együk 211 is sokszorosan megtérültek. Nemzetgazdasági politikából is érdemes az anyagi befektetés. Isten vitéz hadseregünket győzelemhez vezette ! Győzni fogunk dicsőséges békében a megszaporodás és közegészség javulása terén is ! Rétság, 1916. évi junius hó 30. Fischer Ármin dr., járási tb. megyei főorvos.

Next