Budapesti Orvosi Újság, 1917. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-04 / 1. szám

2 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG _____ 1917. 1. szám. húgyhólyagon keresztül húzott ki, ahová a hólyagfal átkop­­tatása által jutott s­cystoskoppal látható volt. Számos ilyen „vándorló törlő" kerül később felszínre, még pedig szerencsétlenségre más műtő vagy boncoló keze által. Mily hatalmas fegyver annak a kezében, aki ezzel vissza akarna élni! Ha a bennhagyott tárgy nem is vezet mindenkor halálhoz, előbb-utóbb mégis bajt okoz. Így pl. Gifford ese­tében ileust okozott s. i. t. Bél-sipolyok támadhatnak, sőt nagyobb véredény falának átkoptatása által hirtelen elvérzést is idézhet elő. Van, a­ki azáltal véli magát a baleset ellen meg­óvhatni, hogy csakis nagy törlőket használ.­­ Hogy ez sem biztosít, kirívóan mutatja Gerich a nemrég közölt esete, ahol terhesség alatt kocsánycsavarodást szenvedett petefészek­tömlő operálásakor a hasban felejtett s 8 hó múlva (2 héttel a szülés után) eltávolított törlő 72X72 cm. nagy volt, tehát úgyszólva egy törülköző-kendő nagyságával ért fel. Hozzáte­hetjük, hogy azóta abban az intézetben (Maria Diakonissa­­intézet Rigában), nem használnak többé szabad törlőt. Maga a számolás azért nem óv meg a tévedéstől, mert, mint agyművelet nem dolgozik a gép pr­ecizitásával. Egy bankpénztárnok öngyilkossá lett, mert hiánya volt. Kiderült, hogy saját tévedésének áldozata. A pénzben semmi hiány nem mutatkozott, csupán az ellenőrző számvetésnél tévedett, még­pedig mindig ugyanazon a helyen és ezt szám­talanszor ismételte, hiszen az élete függött tőle. Currier­ is közöl egy esetet, a­melyben ugyancsak szá­molási hiba miatt újból kinyitotta a hasat, azonban idegen testet nem talált. Ha tehát a számolás mint olyan, bizonytalan, éppúgy a többi érintett eljárás sem óv meg, mi legyen az, ami némikép biztosít ? A törlőakasztó keret használata, a­melynek számozott hor­gaira egyenként felaggatják az összeszedett törlőket, éppúgy a törlők szám- vagy betűjelzése (Tóth)­, vagy színekkel való megkülönböztetése (Lehmann) már jelentékeny tökéletesedés, mert mintegy megköti, érzékíti az agyműveletet. Megjegyzendő, hogy a betűjelzésnél bajt okozhat, ha egy számból kettőt találnak betenni egy csomagba, mert akkor az ikertestvért nem is keresik, hiszen a betű- vagy számsor hibátlanul meg van, csak az összmennyiség hibás, eggyel több volt. Emellett tehát számolni is kell s a betűjelzés voltaképpen csak a szá­moló eljárás kiegészítője gyanánt szerepelhet. A Halban eljárása, amely alapjában véve szintén szá­molás, tulajdonképpen a már bennfelejtett törlő hasürben létének s helyének megállapítására szolgál. Voltaképpen tehát nem prophylaxisos eljárás. Abban áll, hogy a szabadon hasz­nált törlők mindegyikébe nikkelezett kis vasgyűrűt varrnak bele, a melyet Röntgen-átvilágítással azután látni lehet s így, ha a törlő hiányzott s a beteg a műtét után rosszul van. Röntgen-vizsgálatot végeztetünk. Hátha a gyűrűt elfelejtik vala­mely törlőbe belevarrni? Hiszen ezt nem a műtő, hanem az ápoló­­személyzet végzi s a műtétnél a műtő és segédei aligha tapo­gathatnak végig minden törlőt, amely a kezükbe kerül. Schubert­ ajánlata, amit én egyébiránt 1908 óta gya­korolok, hogy a műtét elején kiemeljük a beleket a kis me­dencéből s nagy törlőkkel patkóalakban kitamponálva a me­dence feletti tájat, a nagy hasürben visszatartjuk, miáltal át­tekinthetővé válik a kis medence, s szerinte se törlő, se eszköz nem maradhat benn, csakis olyan esetekben biztosíték, a­hol a belek tényleg kiemelhetők. Mit csinál akkor, ha le vannak nőve s véges-végig enélkül kell dolgoznunk? Vagy oly puffad­tak a belek, hogy a diaphragma irányába való feltolásról szó se lehet, sőt exenterálni kell a végből, hogy dolgozhassunk, pl. ileus­­nál, peritonitisnél ? Avagy mit csinál akkor, ha a tumor a gyomor­gödörig ér s a hasár felső részében kell operálnia, vagy ha­­ a műtét nem is gynaekologiai, a­mi diagnostikai tévedés ese­tén a gynaekológussal is megeshetik? Ez az eljárás tehát in­kább kisebb vagy szabadon kiemelhető tumoroknál s szaba­don reponálható beleknél nyújt relatív biztonságot, de a bennfelejtés ellen akkor sem. A Douglasban vagy a medence mélyén bennmaradhat a törlő, kivált ha még nem is számolják, a­mit ő feleslegesnek mond. Minden olyan esetben, a­hol a műtét területe nem kicsiny, a­hol tehát nem tudjuk ezt a területet mintegy kirekeszteni a többivel szemben s az egész hasürben kell dolgoznunk, mint pl. egy nagy ovariális cystánál, amely kocsánytársia követ­keztében mindennel összenőtt, ott a szabad törlő a bonyolult szerkezetű, öblökben gazdag, zeg-zugokban bővelkedő has­ürben bizony elveszhet. Rossz narkosis esetén, vagy ha a beteg köhög, hány, erőlködik s minden résen át belek torul­nak elő, a melyek visszatartásár­a újabb és újabb törlőket kell begyömöszölni, és kivált olyan esetben, a­hol a hasürben nagymennyiségű folyadék van, pl. méhen kívüli terhességnél vér vagy megrepedt petefészektömlőnél cystafolyadék, ascites. Elősegítheti a törlő eltűnését a meredek Trendelenburg-helyzet is, midőn a rekesz lélegzési kitérései folytán mind feljebb és feljebb vándorolhat; s midőn a lejtősikot megszüntetjük s a belek visszasülyednek, a bélfodor ráncai közé keveredhetik. A szabad törlő továbbá annyira eltünhetik vérrel kevert, nyúlós, csúszós folyadékban, így petefészektömlők colloid­­kennekében, hogy az ezzel átázott és kocsonyás tömeggel bevont törlőt a csöbörben az átlátszatlan tömegben tapintás­sal bajos megkülönböztetni. A törlő egyébiránt a hasürön kívül másként is eltűnhe­tik. Kiönthetik, sőt azt is láttam, hogy az eldobott törlőt a nézők közül valaki kivitte a talpán. A törlők szabad hasz­nálata végül még abban a hibában is szenved, hogy az ú. n. törlővadászatot sehogyse kerüljük ki, mert a hiányzónak bejelentett törlőt okvetlenül keresni kell. Ha már most a hason kívül nem találják, kötelességünk a hasban keresni. Ha már most genyes vagy rákműtét esetén idáig meg is óvtuk a hasür többi részét a szennyezés ellen, most egész bizonyosan szétkenjük a szennyet, szertehurczoljuk a fertőző anyagot. Extrauteria graviditasnál szabad hasüri vérzéssel, a hol néha úgyszólva pulsus nélküli állapotban operálunk s a­hol minden perc drága, erre nincs idő s a hasürben való vájkálás fokozza a shock-hatást s a beteg életébe kerülhet. A fentiekből én valóban nem tudok más következtetést levonni, mint azt, hogy az olyan zeg-zugos, rejtekhelyekben, öblökben bővelkedő zsákban, aminő a hasür, ne használjunk szabad törlőket. Ennek az elvnek ma már többen hódolnak, így pl. Calmann, aki a törlőket rúdhoz erősíti, továbbá Wechsberg­ (Wien), aki a fonalakat a Schimmelbusche-féle doboz átlyukasz­tott fenekén keresztül vezeti. Nálunk Manninger10 orvosegyesületi bemutatatásomhoz való hozzászólásában említi eljárását, mely abban áll, hogy mikor laparotomiát csinál s a nagy törlőket berakja, ezeken spárga van keresztülhúzva s az assistens külön fixálja a lepedőhöz. A törlés nyeles törlőkkel történik. Elvben tehát ő is a kötött törlők híve. Általában az a véleményem, hogy egyetlen módszer sem elegendő magában véve, hanem még egy másik módszer­rel ellenőrzendő, hogy ennek esetleges hibaforrását kizárjuk s megközelítsük a tökéleteset. A következő követelményeket vélem minden törlő számontartó módszerhez fűzhetni: 1. Az eljárás egyszerű legyen. 2. Meg kell felelnie a modern asepsis követelményeinek. 3. Más eljárással ellenőrizhessük. Végül kívánatos, hogy: 4. A módszer ne legyen helyhez kötött, azaz bárhol alkalmazható, tehát transportabilis legyen. Ez utóbbinak fontosságáról nemrégen alkalmam volt meggyőződni. 9 Zentralblatt für Gyn., 1907., 12. sz. 10 Orvosegyesület, 1913. decz. 6. * Zentralblatt für Gyn., 1914. 13. sz. 5 New-York, obst. soc., 1907. nov. 12. ülés. 6 Tóth, Orvosegyesület, 1908. nov. 28. ülés. 7 Zentralblatt für Gyn., 1915., 13. sz. 8 Zentralblatt für Gyn., 1914., 33. sz.

Next